Mérő László matematikus legújabb könyvét olvastam a napokban (cikkgyüjteményét tulajdonképpen). Címe: “Maga itt a tánctanár?”. Izgalmas kis "tárcák", amelyek a Magyar Narancsban jelentek meg. A könyv utolsó kis írásának a címe: Alapérzelmek.
Pszichológusok és kultúrantropológusok (sajnos reklámszakemberek és politikusok is) ismerik azt a ma már híressé vált kisérletet, amelyben azt próbálták kideríteni, hogy melyek azok az érzelmek, amelyeket a világon mindenki felismer egy másik ember arcáról. Természetesen sok érdekeséget találtak a kutatók, de csupán hat olyan alapérzelmet irtak le, amit a legkülönfélébb és még a legelzártabb közösségekben is felfedezni véltek: az öröm, a szomorúság, a harag, az undor, a félelem és a meglepődés. Sokan ezekhez hozzásorolnak még kettőt: a bizalmat és a megkönnyebbülést. Amikor ezeket olvastam elcsodálkoztam, hogy a szeretet hiányzik az alapérzelemek közül. Ezt az érzelemet, még akkor is, ha hirtelen járja át az embert, akkor sem ismerjük fel egyértelmüen az arckifejezés alapján.
De hadd idézzem a szerzőt magát: “A szeretet nem szerepel a standard temészettudományos eszközökkel jól megragadható, minden emberre többé-kevésbé egységes módón működő érzelmek között. Ez az alapvetően fontos érzelem valahogy egészen más alapanyagból van szőve, mint az alapérzelmek. Ha tisztán csak a pszichológia szempontjából nézzük a dolgokat, innen is láthatjuk, hogy miért volt a világnak oly nagy szüksége arra, hogy Jézus megszülessen.”

Nem tudom, hogy Mérő László hívő-e vagy sem. Egy biztos, hogy méltó végszavai legújabb könyvének.