Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem kissé furcsának (ne mondjam, ízléstelennek) tűnt a magyar olimpiai delegáció formaruhája. A Guardian (befolyásos brit napilap) szerint a miénk volt a leggusztustalanabb öltözet. Azt nem vitatom, hogy ízlések és pofonok különbözőek (a briteknek egyébként sem a legjobb az ízlése), de azt egyszerűen nehezen tudom felfogni, miért nem volt lehetséges a nemzeti színek használata. Legalább valami bujtatott formáját alkalmazhatták volna, ha már nem akarták, hogy domináljon a trikolór.

Talán kifogásolni való a magyarságunk ilyetén megmutatása? Más nemzeteknél nem volt ezzel gond, csak nálunk. Amúgy sem állunk jól a nemzeti önbecsüléssel, most meg már úgy tűnik, még szégyelljük is magyar voltunkat. Nem véletlen a turul szobor körüli huzavona sem. Még a végén lesz valami, ami emlékeztetni fog bennünket magyar voltunkra. Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni a megnyitón történtekből, de akik ilyen mértékben allergiásak a nemzeti színeinkre, azok jobban tennék, ha lemondanának és átadnák helyüket. Populista vagyok? Nem hinném. Csak azért, mert fontos számomra (legalább ilyen nemzetközi alkalmakkor) magyar voltunk megmutatása, még nem vagyok populista. Mindig ezt vágják a fejünkhöz. Büszke vagyok magyar voltomra. Szeretem ezt az országot, és nagyon hálás vagyok, hogy beszélem a magyar nyelvet. Kevés hozzáfogható van széles e világon.