Már hónapok óta izgatottan vártam a Svájc-Franciaország határvonalat átszelő Large Hadron Collider (LHC) beindítását. Mások valószínüleg még jobban, sokan még valószínübben egyáltalán nem. A fizikusok részéről sok az elvárás, ugyanakkor mindenfele vilgvégés gondolatok terjengtek. Mi lesz akkor, ha az eddigi legnagyobb kísérlet egy apró fekete lyukat fog létrehozni, ami felfalja az egész Földet, majd a Naprendszert? (élő webcam - www.cyriak.co.uk/lhc/lhc-webcams.html a helyszínről, mindenesetre) Mi lesz, ha a kísérlet létrehozza az elméletileg létező "strangelet" részecskét, mely létrejöttének a pillanatában megsemmisíti az egész Univerzumot? Bírósági perek indultak, hogy megakadályozzák az LHC részecskegyorsító indulását, mind a félelemtől vezérelve, e félelem azonban javarészt "jogos aggodalomnak" volt álcázva – és bemutatva. 

Tudva, hogy szerdán elindul a Nagy Kísérlet 10.000 (tízezer) fizikus résztvételével, már kedden letöltöttem az LHC@home képernyővédőt, mely hasonló elveken működik, mint a SETI@home (SEarch for exTra errestrial Intelligence). A működése egyszerű: amely gépen ez a programocska fut, a képernyővédő a háttérben lekér egy feladatot, számolgat úgy tizenvalahány órácskát, majd megküldi az eredményt a kutatási központba. A SETI@home esetében még nem sikerült pozitív eredményre bukkanni, viszont az LHC@home konkrét eredményeket fog tudni felmutatni, ugyanis konkrét kísérletekről van szó. 

Kedden a képernyővédő a "BOINC is idle" - várakozó mód - szöveget jelezte ki, azonban szerdán délelőtt, óriási örömömre már a "calculating process no. ....." (... számú folyamat számítása) szöveg várt, amint egy beszélgetésről épp visszatértem.

A BBC Radio4 egésznapos komoly programot szentelt az ügynek (Big Bang Day), a Guardian brit napilap kissé lazábbra vette a figurát. Mivel a konkrét tudományos háttérnek könnyen utána lehet nézni az interneten, ezért amellett döntöttem, hogy egy pár olvasói levelet idézek a Guardian szerdai számából:

"Vajon, lehetséges volna, hogy 13.9 milliárd éve egy LHC gyorsított részecskéket ütköztetett és így létrejött a mi Univerzumunk? Ez esetben Isten ekvivalens volna egy 10.000 tagú fizikus teammel, akik megnyomják a gombot és azt mondják: Legyen világosság."

"Sokan aggódnak, hogy ez a kísérlet hova vezet. Feltételezem, hogy ha a kormány tudna ilyen veszélyekről, szórólapokat osztogatott volna "Mit tegyünk, ha egy fekete lyuk tűnik fel a horizonton?" címmel"

"Éppen, amikor úgy néz ki, hogy Manchester City végre valahára kupát nyerne, jön a hír, hogy itt a világ vége! Tipikus..."

"Én csak azt szeretném mondani, hogy micsoda megtiszteltetés, hogy publikálják e levelemet a Guardian utolsó számában!"

Komolyra fordítva a szót, az LHC témában még áprilisban volt egy érdekes beszélgetésem Guy Consolmagno jezsuita fizikus-csillagásszal, természetesen szóbakerült a világvége téma is. Hamar megoldottuk a témát, lézárva annyival, hogy "ha be is következne az Univerzum pillanat alatti megsemmisülése, mi semmit nem vennénk észre belőle, valószínüleg az élet ugyanúgy menne tovább... Néhány ember azért valószínüleg felfigyelne arra, hogy valami megváltozott, de a többség észre sem venné."

Abból indultunk ki, hogy világunk, pontosabban az idő nem föltétlenül lineáris. Nem egy lehetséges kimenetele van a dolgoknak, hanem megszámlálhatatlanul sok. Egy esetleges világmegsemmisülés mindig az idő elágazásainak egy mellékágában történne, ellenkező esetben ugyanis nem lenne senki, aki tudatosan meg tudná figyelni az eseményeket - nem létezvén semmi megfigyelhetőnek. ... vagy valami más.

Ezekkel a gondolatokkal valószínüleg filozófusok sokasága vitatkozna, érvet érvre halmozva, viszont ami tény az az, hogy az utóbbi évtizedek fizikája már sokmindenben belépett a mindaddig csak filozófusok által birtokolt területekre. Ezzel a kísérlettel tovább is megy, már teológiai kérdések is felvetődnek. Pl.: mindig marad egy üres hely a kirakósban, amit semmivel sem tudnak kitölteni, vajon ez Isten létezését bizonyítaná?

Függetlenül attól, hogy mit sikerül és mit nem sikerül bizonyítani, egy ilyen kísérlet mindenképpen nagyobb fényt vethet arra, hogy a Teremtés nagyságrendekkel sokszínűbb, mint azt eddigi legmerészebb álmainkban is gondolni mertük volna. Ugyanakkor nemcsak a válaszaink, hanem a kérdéseink is megsokszorozódnak, új kérdésekből is olyan sok lesz majd, hogy az csak megerősteni tud minket abban a hitben, hogy minden, ami minket körülvesz egy gigantikus misztérium, amit soha nem tudunk kimeríteni.

És mégis, valahogy megadatott nekünk, hogy tudatos részei lehessünk.