Vasárnap délután úszni voltam. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy mellettem románok beszélgetnek. Nem meglepő. Rómában vannak bőven. Szóba elegyedtem velük. Az egyik azt mondta, hogy beszélhetek magyarul is, megérti, de csak románul tud válaszolni, mert gyengén beszél magyarul. (Moldvából jött.) Jó kis beszélgetés volt, aztán úsztunk. Alig, hogy elköszöntek, jött egy másik emberke. Köszöntünk egymásnak, majd pár szó után kiderült, hogy román ő is. Gondoltam, ez egy ilyen délután. Beszélgetgettünk, én is kerestem a román szavakat, mert már rég nem használtam a nyelvet. Erre ő el kezd magyarul beszélni.
Kiderült ő is moldvai. Romános kiejtéssel, régi magyar nyelvet beszélt. Kérdem, honnan tud magyarul. Azt mondja, ők otthon magyarul beszélnek, s emiatt nehéz is volt a suliban, mert ott románul kellett tanulni. Írni viszont nem tud magyarul. Gondoltam magamban, biztosan magyar család, kérdem tőle, hogy valamelyik szülő magyar. Azt mondja (és ekkor estem majdnem hanyatt, még jó, hogy vízben voltunk): „mi mind románok vagyunk, csak a nagy verekedés után – kezével a múlt felé integet – sok magyar jött a faluba, mert szép lányok voltak”. Melyik nagy verekedésre gondolt? Talán háború? Nem tudom! De az azért roppant érdekes, hogy egy magyarul beszélő emberrel, sőt családdal, sőt egy egész faluval, s aztán egy egész térséggel elhitették, hogy ők románok, ezt a magyar nyelvet csak úgy felszedték, mert amúgyis az egyik legkönnyebben tanulható nyelv, nem? Döbbenetes. Persze semmi új nincs a történetben, de ennyire közelről csak most találkoztam ezzel a sajnálatos folyamattal. Mindenképp szimpatikus, ügyes, jóravaló emberke, és szívesen találkozom vele máskor is. De bent megfájdult valami...
És nem ez az egytlen példa a manipulációra, ami zajlott és zajlik. Nap mint nap elénk teszik a maszlagot, kérdés, hogy mennyire vagyunk éberek?!
Utolsó kommentek