A 18., 19. században talán meg úgy lett volna más vidékeken, hogy magyarok vagyunk, csak otthon németül vagy tótul stb. beszélgetünk.
A "nagy verekedés" meg ezen a tájon volt elég, így aztán lett sok és "nagy keveredés". Amiböl aztán végül két akkora "nagy verekedés" lett, és még sem oldódott meg semmi, söt... Ld. homo secuiens secuiens épületes diskurzusait. A "nagy keveredés" nem volt mindenütt, hanem leginkább a mai Magyarország területén.

Így esett, hogy a székelyek meg a felvidéki, kárpátaljai meg délvidéki magyarok esetleg még etnikailag is magyarabbak (az érzületröl nem is beszélve), mint a magyarországiak - hogy a budapestiekröl meg se említsük. Persze ez utóbbiak mitöl legyenek azok, amikor a dédszüleik a monarchia minden tájáról jöttek, ... hogy egy-két évtized alatt korábbi identitásukat és nyelvüket levetkezvén ímmel-ámmal vagy önként s dalolva (nagy) magyarok legyenek. Csak hát ez nem megy olyan gyorsan, mint ahogy sokan gondolták. A "nagy olvasztótégelyben" azért csak nem tudott minden elem teljesen feloldódni, aztán volt aki meg is gondolta magát. Még tótabb meg oláhabb, meg svábabb lett, mint elötte volt, azt hazament az övéihez, aztán keltette a feszültséget...
Pedig a 19. század elejétöl "jól" kezdödött minden, egyre többen hittek a "Magyarok Istenének", aki leváltani jött a "Dominus Deust": több szabadságot és lendület ígért a híveinek, fellendülést. El is kezdte háttérbe szorítani a rekciós Herrgottot, simán lekörözte az évszázados lemaradásban lévö H/Gospodi-t és Dumne Zeut. Az új forradalmi vallás hatalmába kerítette a lelkeket. Kiderült, hogy a Magyarok Istenének sok elfeledett jó tulajdonsága van, és meg tudja védeni azokat, akik hozzá fohászkodnak, éltüket szerinte igazítják, esetenként kultuszát terjesztik.
De ma a "Magyarok Istene" majd kilencven éve bilincsbe van, vagy mint egy Prométeusz, sziklához láncolva, mert elvitte az embereknek a "tüzes vallást". Híveinek pedig osztozniuk kell a sorsában.

Ezt a "mesét" persze nem mindenkinek könnyü elhinni. Van aki meg van gyözödve róla, hogy egy szó se igaz belöle. Van, aki szerint a Magyarok Istene tkp. magyarok istene vagy inkább magyarokistene. Sok magát kereszténynek valló is azt mondja, inkább választom a Magyarok Istenét, mint Ábrahámét, Izsákét és Jákobét - mer zsidóul nem tudok.

Tehát így vagy nem így, hanem mésképp, a mese folytatódik. Mindig nézöpont kérdése, hogyan...
Ez is egy nézöpont-mese. Lehet, hogy valakinek maszlag. Egy inkább Hungarus, mint magyar mesélte...

Karl, te hogy szavaztál a külhoniak magyar állampolgárságáról?

Ha lehetett volna követségen szavazni, mindenképpen megszavaztam volna, hiszem írtam:

"Így esett, hogy a székelyek meg a felvidéki, kárpátaljai meg délvidéki magyarok esetleg még etnikailag is magyarabbak (az érzületröl nem is beszélve), mint a magyarországiak - hogy a budapestieket meg se említsük."

Ezért, hamár elöállt az a paradox helyzet, hogy a még etnikailag is kevésbé magyarok szavazhattak a "nagyobb mértékben" magyarok magyar állami hovatartozásáról, támogattam volna, hogy ha van, aki közülük igényli a magyar állampolgárságot, az természetesen kapja azt meg. Szerintem kár, hogy másképp alakult.

Amint tudjátok, a moldvai csángókkal azt próbálják elhitetni, hogy elmagyarosodott románok. Ez tulajdonképpen egy agyrém, de sajnos így igaz. A gyönyörű, archaikus magyar nyelvet beszélő csángók római katolikusok. Az anyanyelvük elveszítéséhez sajnos az is hozzájárul, hogy a templomokban román nyelven kényszerülnek a misét hallgatni. Sajnos millió kérés ellenére az egyház nem hajlandó arra, hogy magyar katolikus papokat küldjön ezekre a vidékekre. Állítólag ennek az az oka, hogy Romániában a csángókon kívül nincs olyan népcsoport, amelyhez román katolikus papokat lehetne küldeni, hiszen a románok egyébként ortodoxok. A magyar római katolikusoknak pedig magyar papok szolgálnak. Nem tudom, hogy ez igaz-e. Ha igen, akkor szomorú. Kedves jezsuiták, ti nem tudnátok közbenjárni csángó testvéreinkért a Vatikánnál?

Ami a Vatikánt illeti: sajnos sokkal több moldvai pap van a Vatikánban, mint magyar. Ugyanakkor voltam pár éve egy romániai katolikus sajtókonferencián, s amivel ott előrukkoltak, az nem volt semmi. Rengeteg kiadványuk van, kivitelezésben különösen igényesek (tartalomban nem mindig), s amit még észrevettem, hogy sok emberük van, aki kommunikációt vagy valamilyen médiaszakot tanult. Ezen a szinten pedig komoly módszereket sajátíthattak el.

Konkrét lépések a csángók magyar miséje felé:
www.magyarkurir.hu/?m_op=view&id=23670
Ezen a linken a magyar és a román püspöki kar tárgyalásáról van szó.
itthon.transindex.ro/?hir=19410
Ez utóbbin pedig a magyar és román házelnök közös leveléről, amelyet a pápához írtak a csángók magyar miséjének ügyében.

Köszönöm a tájékoztatást, reménykedjünk!

Mese helyett dokumentum a "höskorból". Akkor még nem tudták, hogy prófétai ereje lesz egy statisztikai összefoglalónak:

"Csalódik, aki azt hiszi, hogy a népek életharczában valamely nemzetiség mindig és mindenütt csak gyözelmet arathatna; ép ellenkezöleg, a népnek minden rétege, minden osztálya, minden nemzetisége hol nyer, hol veszít erejéböl; a kérdés csak az: vajjon a nyereség nagyobb-e mint a veszteség, vagy megfordítva. E tekintetben csak a magyar nemzetiség mutat föl valós hódításokat, míg a többi nemzetiségek nyereségei koránt sem állanak arányban a szenvedett veszteségekkel.
A mi ugyanis a fönemzetiségek ellenállási képességét illeti, úgy ez a magyarnál a legerösebbnek, a tótnál a leggyengébbnek bizonyúlt, míg a német e tekintetben a középhelyet foglalja el. Száz eset közül magyar származású gyermek ötben idegenült el nemzetiségétöl; ellenben ugyanennyi tót gyermek közül nem kevesebb, mint 62, a németek közül pedig 36. A tót mint a legvagyontalanabb és - mint a müveltségi statisztikából számszerint kitünik - egyszersmind a legkevésbé müvelt nemzetiség, e szerint legcsekélyebb ellenállási eröt tud kifejteni.
(...)
A német nemzetiség beolvadási aránya fejezi ki leghívebben a két utolsó nemzedék körében végbemenö magyarosodás bensö hatályosságát. Minthogy pedig egyik nemzedékröl a másikra 36%-a magyarosodik a német gyermekeknek, azt következtethetjük, hogy a Budapesten letelepült németek a negyedik nemzedékben magyarosodnak el teljesen. (...) a minek elöidézésében (...) az erélyes kormányrendszabályoknak nem épen csekély része lehet. (...)
Hogy egészében véve mégis a magyarság az, mely legtöbbet hódított magának, és legkevesebbet engedett át más nemzetiségnek, ez oly következménye a fövárosban létezö társadalmi és politikai viszonyoknak, melyet ép oly örvendetesnek, mint másrészt természetesnek lehet tekintenünk."

Forrás: Körösi József Budapest nemzetiségi állpota és magyarosodása az 1881-iki népszámlálás eredményei szerint, Budapest 1882, 32-33 old.

Ma már persze tudjuk, hogy mindez, mivel továbbgyürüzött az egész országra - söt nem itt találták ki, hanem tkp. a francia forradalomban született liberalizmus vívmányaként indult európai hódító útjára - néhány év múlva "nagy verekedésekhez" vezetett, söt a nyomai mai is "tapinthatók" a Balkánon, a Kárpát-medencében stb.
Talán azért itt, mert egyik az utolsó néhány évtizedben alakult kormány, amely eddig nem tehette meg, nem tudja megállni, hogy "ne tegye fel a lejárt lemezt". Így aztán valahogy ez a lemez nem akar sehogy lejárni, pedig, úgy gondolom, untig eleget hallgattuk... De hát ízlések és pofonok különböznek.

A legnagyobb bűnök egyike pedig a közömbösség...

Kedves TiKati !
"(...) Romániában a csángókon kívül nincs olyan népcsoport, amelyhez román katolikus papokat lehetne küldeni, hiszen a románok egyébként ortodoxok."
- Romániában, pontosabban Moldvában lengyel származású római katolikusok is élnek, (a éppúgy, mint csonka-Magyarországon (pl. Andrástanya). Számukra lassan négy évszázada biztosított a lengyel pasztoráció. Igaz, az utóbbi évszázadokban már nincs közös lengyel-moldvai határ, tehát nincsenek feszültségek sem. Németek is éltek, de azokat jóárasították és eladták a '70-es-'80-as években az akkori NSzK-nak.

"Amint tudjátok, a moldvai csángókkal azt próbálják elhitetni, hogy elmagyarosodott románok. Ez tulajdonképpen egy agyrém, de sajnos így igaz."
- Ez tulajdonképpen sajnos vagy sem, de így nem igaz. Fordítva, kedveseim!

"A gyönyörű, archaikus magyar nyelvet beszélő csángók római katolikusok. Az anyanyelvük elveszítéséhez sajnos az is hozzájárul, hogy a templomokban román nyelven kényszerülnek a misét hallgatni. Sajnos millió kérés ellenére az egyház nem hajlandó arra, hogy magyar katolikus papokat küldjön ezekre a vidékekre."
- Már-már tragikomikus, de az ott szolgáló papok többsége félig vagy teljesen magyar származású. Éppúgy, mint a dák-román kontinuitáselméletet megalkotó erdélyi görög katolikus pap, aki élete utolsó éveiben méltó megvetettségben, elfeledve, elzárva élt és pusztult el egy római kolostorban. Vagy az az ukrán Huszár nagyérsek-metropolita, aki kikéri magának, ha lemagyarozzák. Minden soviniszta családfájában vannak "érdekes" oltások. A soviniszta nacionalizmus is hárítás, túlkompenzálás.

"A magyar római katolikusoknak pedig magyar papok szolgálnak. Nem tudom, hogy ez igaz-e. Ha igen, akkor szomorú. Kedves jezsuiták, ti nem tudnátok közbenjárni csángó testvéreinkért a Vatikánnál?"
- Az ősi magyar erdélyi római katolikus egyházmegyékben és a Regát egyes újabb magyar szórványaiban, pl. Bukarestben valóban magyar papok szolgálnak. Egy pap ott szolgálhat, ahová a püspöke helyezi. Egy püspök joghatósága - néhány különleges kivételtől eltekintve - csak a saját egyházmegyéjére vonatkozik. A vatikánnál már régóta folyik a közbenjárás, de nagyon nehezen megy, hiszen a pár tízezer elrománosodott római katolikusból több papi és szerzetesi hivatás támad, mint csonka hazánk papíron valami 4,5 milliós egyháztagjából. Mégis, ennek ellenére, Szentatyánk egyik magyar munkatársa aprómunkájával már megnyílt a kapu a moldvai magyarok ősi, eredeti vallásgyakorlása előtt, de sajnos ezt ők még - tudtommal - nem fogták fel. A tridenti rítus újbóli engedélyezése - az, hogy az emberi ésszel egyébként is felfoghatatlan, de lényegi részek latinul hangoznak el, a közös imák, énekek és a tanítás viszont a nép nyelvén - újból lehetőséget teremt arra, hogy a csángó hívek kérésükre a maguk módján, hagyományaik szerint dicsérhessék az Istent.

Kitalátor feljegyzete:

"Vagy az az ukrán Huszár nagyérsek-metropolita, aki kikéri magának, ha lemagyarozzák. Minden soviniszta családfájában vannak "érdekes" oltások. A soviniszta nacionalizmus is hárítás, túlkompenzálás."

Lubomir Husart megértem, ha ezt teszi, hiszen magyarul nem tud, és a Lubomir sem cseng olyan magyarosan. (Egyébként mit kezdjünk a rengeteg nem magyar nevü honfitársunkkal, aki már csak magyarul tud. Vagy azt mondhatjuk róluk is, hogy szlovákok vagy németek?)
Ezen felül, akik nem magyar kultúrában nöttek föl, azokat valóban zavarja, hogy amikor azzal kell dicsekedni ki mindenki magyar a világ hírességei közül, akkor egyes honfitársaink mindenkit (Tony Curtistöl, Teller Edén át George Cukorig) magyarnak mondanak, míg ugyanazon levegövéttellel masszívan zsidóznak.

Ebben az értelemben kifejezetten is egyetértek az idézet utolsó mondatával.

Karl!

A kettős (többes) nemzeti identitás nem új, és nem példa nélküli jelenség, és még csak nem is 1849 október 6-án szembesült vele először a magyarság. A szamaritánusokon kívül én nem ismerek más olyan nemzetet, amelyik genetikailag is egynemű, és még ők sem nevezhetők monogénes eredetűnek.

Senkinek nincs joga, erkölcsi alapja másokat származásuk miatt sem bántani, sem afféle szent tehénként minden tettük következményétől mentesíteni. Különösen nincs még logikai alapja sem annak, ha valaki saját ősei egy részének leszármazottait ítéli és/vagy ítélteti el azok származása miatt.

Kitalátor feljegyezte:

"A kettős (többes) nemzeti identitás nem új, és nem példa nélküli jelenség, és még csak nem is 1849 október 6-án szembesült vele először a magyarság."

Teljesen egyet értünk. Ez a "szembesülés" azonban kb. 75-80 éve igencsak "pislákol" a magyarországi/ kárpát-medencei köztudatban. Nem nagyon ismerek komolyabban számon tartott személyt, egyházi vagy civil intézményt, politikairól nem is beszélve, aki/amely ezt a "szembesülést" nyíltan vállalná. Inkább úgy tünik nekem, hogy (mély)magyar érzelmüekre és kozmopolita-hazaárulókra (saját meghatározás szerint: világpolgár) osztatott be a magyar társadalom (az egész Kárpát-medencében, miközben a többség hallgat. Vagy mert nem érdekli az egész, vagy mert nem érzi találónak ezt a kategorizálást. Esetleg nyomot hagyott életrajzában az általad említett "szembesülés", csak hát mindez nem fér bele a fekete-fehér sémába.

Karl!
"LEVÉL DIOGNÉTOSZHOZ
(...)
V. 1. A keresztényeket sem területi, sem nyelvi szempontból, még faji szempontból sem lehet megkülönböztetni a többi embertől. 2. Sehol nincsenek olyan városok, melyekben mint sajátjukban laknának, nincs külön nyelvük sem, melyet beszélnének, nincs sajátos, rájuk jellemző életmódjuk. 3. Nem gondolkodás és bölcselkedés révén jöttek rá a tanításra, nem is kíváncsi emberek eszmefuttatásai által, nem is emberi tételeket vallanak, mint mások. 4. Görög és barbár városokban egyformán laknak, kinek mi jutott osztályrészül étkezés és öltözködés tekintetében alkalmazkodnak azon vidék szokásaihoz, s az élet egyéb területén mutatkozik a közösségi életük alkotmánya különösnek és elismerten meglepődnek. 5. Saját hazájukban laknak, de mégis jövevényekként; mindenben részt vesznek polgárokként, de mindent elviselnek, mint idegenek; bárhol, idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra. 6. Mint mindenki más, házasodnak, gyermeket nemzenek, de a magzatot nem hajtják el. 7. Közös az asztal, melyhez letelepednek, de nem közös az ágy. 8. Testben vannak ugyan, de nem a test szerint élnek. 9. A földön időznek, de a mennyben van polgárságuk. 10. Engedelmeskednek a meghatározott törvényeknek, de életükkel felülmúlják a törvényeket. 11. Mindenkit szeretnek, mindenki üldözi őket. 12. Félreismerik őket, elítélik őket; halálra adják őket, de életre támadnak. 13. Szegények, és sokakat gazdagítanak (vö.: 2. Kor. 6,10); mindenben szűkölködnek, és mindenben bővelkednek. 14. Gyalázzák őket, és a gyalázatban megdicsőülnek; káromolják őket, és megigazulnak. 15. Szidják őket, és ők áldást mondanak (vö.: 1. Kor. 4,22). Megalázzák őket, és ők tiszteletet tanúsítanak. 16. Jótevők, akiket gonosztevőkként büntetnek; amikor megkínozzák őket, örvendenek, mint akik életre támadtak. 17. A zsidók küzdenek ellenük, mint tőlük idegenek ellen, a görögök üldözik őket; de akik gyűlölik őket, nem tudják megmondani a gyűlöletük okát.
VI. 1. Egészen egyszerűen: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban. 2. A lélek áthatja a test minden tagját, ugyanúgy jelen vannak a keresztények a világ városaiban. 3. A lélek is a testben lakik, de nem a testből való; a keresztények is a világban vannak, de nem e világból valók. 4. Láthatatlan a lélek, melyet a látható test börtönöz be; a keresztényeket is úgy lehet megismerni, mint akik a világban vannak, de vallásuk láthatatlan marad. 5. A test gyűlöli a lelket és küzd ellene, noha a lélek nem követ el ellene semmi igazságtalanságot, csak aka¬dályozza a gyönyörök élvezetében; a világ is gyűlöli a keresztényeket, akik semmilyen igazságtalanságot nem követnek el, csak ellenállnak gyönyöreinek. 6. A lélek szereti a testet, mely őt gyűlöli, és a test tagjait is; a keresztények is szeretik azokat, akik gyűlölik őket. 7. A lélek ugyan a testbe van zárva, de a lélek tartja össze a testet; így vannak a keresztények is, a világba vannak zárva, mint börtönbe, de mégis ők tartják össze a világot. 8. Halhatatlan a lélek, mely halandó hajlékban lakik; a keresztények is mulandó dolgok közepette zarándokolnak, a mennyben várják a romolhatatlanságot. 9. Ha étel és ital dolgában mostohán bánnak vele, a lélek jobbá válik; a keresztények is sokasodnak, noha naponta üldözik őket. 10. Isten rendelte őket erre a helyre, nem lenne illendő elhagyniuk azt. "

(Ókeresztény írók sorozat 3. kötet, vagy www.tavasz56.hu/szombat/Patrologia/Diogn%E9tosz%20lev%E9l.rtf)!

Programnak sem lenne rossz...

Azért pl a Rákóczi-szövetségben megvan ez a "szembesülés" és a keleti apostoli egyházakban is, nem véletlenül. Rákóczi népe és a magyar görög katolikusok ősei meghatározóan a legalább kétnyelvű ruszinok voltak, a törökök elől ide menekülő balkáni népek végleg ittmaradó leszármazottai már a klasszikus nemzettudat kialakulása előtt javarészt elmagyarosodtak. A Derenkről szétköltöztetett szepességi lengyelek és a kétegyházi románok is büszkén megőrizték mindkét identitásukat, és tudták, mivel tartoznak a hazának. A svábok nemkülönben, csak rajtuk nagy volt a rasszista nyomás a II.világháború alatt és után.
Kedvenc példámat egy sörözés közben hallottam:
Egy tolnai sváb származású (és kinézetű) nyomozó szidta keserűen a székelyeket, vagy 10 évvel ezelőtt.
"- Nem kell azokat sajnálni! Mind mocskos, lusta, trehány, szemtelen, nagypofájú! Én csak tudom! Az anyósom is az!"

Én is tapasztaltam, hogy identitászavaruk van.
"Münk nem tudunk magyarul, mert mi románok vagyunk" - persze mi hallottuk, hogy mindenki magyarul beszél...

Az identitászavar nem véletlen, hiszen évtizedek óta még magyarul is azt hallják a papoktól, hogy ők a "román katolikusok".

Remek hír:
Szlovákiában általános megegyezés született, hogy a katolikus tévé és rádió adásidejének 10%-ban magyarul sugároz.
www.magyarkurir.hu/?m_id=1&m_op=view&id=24370&rovat=1&sessid=KjQzODg3NDM1MTIyNTQ3MTcyNzM1Njc5MTQ4

Tehát a magyar püspöki kar is elkezdheti a tárgyalásokat, hogy a roma a német és szlovák nemzetiség a Magyar Katolikus Rádióban legalább heti fél órát kapjon (ami még egyszeri ismétléssel is csak 3/168-adát, azaz nem egészen 2%-át tenné ki az összadásidönek). Nem szégyen a jó példát követni. Aztán, ha ott lesznek konkrétumok, akkor itt is a tettek mezejére léphetünk.

Sajnos gyakran kell arra a következtetésre jutnom, hogy a magyarországi nemzetiség- és kultúrpolitika sunyi móson magyarellenes. Ez megmutatkozik a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének obstruálásában is, de az sem lenne baj, sőt(!), ha nálunk is lennének tájékoztató feliratok a szomszédos országok nyelvein, vagy az sem, ha a Záhonyból induló IC-ken oroszul/ukránul (is) bemondanának az információkat, nemcsak angolul és magyarul.

Teljes egyetértek homo secuiens-szel, de nekünk magyarországi magyaroknak el kéne gondolkoznunk azon is, hogy mondjuk a magyarországi sváb, szlovák, horvát, szlovén falvakban milyen nyelven is megy a mise? Még nem nagyon hallottam olyan helyről, ahol a kisebbség nyelvén. Az indok nyilván az, hogy a helyiek úgyis anyanyelvi szinten tudnak magyarul, sőt ők már nem is svábok, hanem sváb származású magyarok. Pedig németül beszélő pap azért csak akad, nem? Bizony, ezzel az egyházunk a kisebbségi közösségek magyarosításához járul, ill. járult hozzá. Persze, ez nyilván sokkal kevésbé brutális, mint ami Moldvában megy, de nem hagyhatjuk szó nélkül.

(Amúgy dec. 5-én lehetett követségen szavazni, én pl. ott szavaztam.)

Tomi:

"Az indok nyilván az, hogy a helyiek úgyis anyanyelvi szinten tudnak magyarul, sőt ők már nem is svábok, hanem sváb származású magyarok. Pedig németül beszélő pap azért csak akad, nem? Bizony, ezzel az egyházunk a kisebbségi közösségek magyarosításához járul, ill. járult hozzá. Persze, ez nyilván sokkal kevésbé brutális, mint ami Moldvában megy, de nem hagyhatjuk szó nélkül."

Teljesen egyet értek. A különbség véleményem szerint az, hogy a csángók sokkal archaikusabb, elszigeteltebb környezetben élnek, katolikusok az ortodox többséggel körülvéve, és viszonylag sokan maradtak még a szülöföldjükön. Olyan helyzetben vannak kb., mint a magyarországi nemzetiségek a múlt század 30-as, 40-es éveiben. A következetes és intenzív magyarorítási politika volt Trianon egyik kiváltó oka. A sokk és elkeseredés, valamint a környezö országok példája a két világháború között újabb magyarosítási nyomás alá helyezte a csonka Magyarország területén élö kisebbségeket. Közvetett módon öket is felelössé tették a történtekért. Majd a külsö példa kapóra jövén az egész lakosságcserébe és elüzetésbe torkollott.
Holott Közép-Európa szerte Magyarországnak voltak/vannak a magyarság értékeihez leglojálisabb nemzetiségei. Mégsincs mindmáig sem parlamenti képviseletük.
Holott csak azt szeretnék, hogy a 24 óra végén valahogy megörizhessék kultúrális örökségükböl, ami maradt és híd lehessenek az (idegennyelvet egyébként Európában messze az átlag alatt értö és beszélö) etnikai magyarok és a környezö országok lakói között.
Szervezett nemzetiségi pasztorációról Magyarországon nem beszélhetünk, inkább csak helyi sajátosságokról és kezdeményezésekröl. A rendszerváltás után elindult valami, mostanra azonban mintha inkább az lenne a hallgatólagos álláspont: a romákkal kénytelenek vagyunk foglalkozni, a többiek meg tizenöt-húsz év múlva úgy is kihalnak, tegyünk úgy, mintha most sem lennének. Természetesen nem állítom, hogy mindez könnyü lenne. Azt viszont igen, hogy egy kis jóakarattal, odafigyeléssel, koordinációval eröt és plusz tartalmat lehetne adni a helyi kezdeményezéseknek. Érzékeltetni lehetne velük, hogy a teljes közösség számára értékesek és szükségesek.

hát, a csángók egy sajátos kérdés.
Mivel nem éltek a magyar nemzetállamban soha (egy részük aKárpát-Medencében sem, talán, de amiodern nacionalizmus korában végképpen nem) hát nincs valami nagy magyar nemzettudatuk-de végül is mitől lenne?

Azért jó, hogy sor kerül ilyen alkalmakra is. Talán lesznek néhányan, akiknek az aktuálpolitikai vonatkozásokon felül a "csendes munkából" is feltünik majd valami...
www.magyarkurir.hu/?m_id=1&m_op=view&id=24622&rovat=1&sessid=Kjk4NzA0MzMzMTIyNzAxODA3MjkwMTY4MTA2

Cyprián!

A kérdés inkább az, hogy mi okozza azt a sűrűn megtapasztalható paranoid rettegést / elutasítást / leszármazás-tagadást a romániai katolikus egyházban és a román állami szervek egyes prominenseinél a moldvai csángó-magyarokkal szemben, amikor jóformán ők az egyetlen olyan európai történelmi magyar kisebbség, amelyik az ezeréves nemzethatárokon kívül él.

Miért nem támadják ugyanúgy a moldvai lengyeleket? Jobbak, szebbek, vagy románabbak? És mi okozta a szászok és a zsidók tömeges kizárását, értékesítését a '80-as évekig? Miért nem hallunk a (mit tesz Isten, kettős állampolgárságú) romániai szerbekkel és szlovákokkal kapcsolatban etnikai támadásokról? Miért tagadják ugyanakkor a máramarosi ruszinság létét is?

"Az se normális, aki érti!"

Ez a két kép ugyanannak a bankjegynek a két oldalát mutatja. Mi tünik föl rajta?

www.germannotes.com/austria/money/img-bn/1914-50.jpg
www.germannotes.com/austria/money/img-bn/1914-50b.jpg

Az, ami még a pengőn, legalábbis a pengő-bankjegyek többségén is rajta volt.

Engem inkább a különbség érdekelne...
Úgy érzem kicsit kapcsolódik a poszt néhány gondolatához.

A koronának is két oldala volt. Vélhetően egy inkább magyarországi használatra gyártott bankjegy lehetett (no a pénzhez végképp nem értek), amelynek a "hátodalán" a monarchia többi nemzetének a nyelvén* is fel volt az érték tüntetve. Gondolom a Horvátországban vagy Csehországban forgalmazott bankók éppúgy eltértek ettől, mint ma az euro-bankjegyek az egyes tagállamokban. Amióta meg már a Vörös Hadsereg sem gyárt pengőt, azóta a magyar pénzen nincs társnemzet nyelvén felirat. De sem a (cseh)szlovák koronán, sem a régi vagy új román lejen sem láttam ilyesmit.

*Renonc! "Emberül" nincs is rajta, meg jiddisül sem. Piszkos rasszisták!

"*Renonc! "Emberül" nincs is rajta, meg jiddisül sem. Piszkos rasszisták!"

Ja. Ez tényleg hiányzik. Azonban az osztrák (német nyelvü oldalon) a Monarchia osztrákok által irányított részének 8 (!) nyelvén van rá írva, hogy 50 korona, a magyar többségi (tkp. relatív "legnagyobbsági = 48%) által irányított részének a felén pont 1 nyelven van rá írva. Mindez következik az 1867-es osztrák ill. az 1868-as magyar nyelvtörvényböl.

Ezzel nem akarom a világot/Kárpát-medencét angyalokra és ördögökre osztani, hiszen jogosan tehetö fel a kérdés, hogy és mi volt elötte? Meg, hogy az osztrákok is más nyelvtörvényt hoztak volna, ha az öáltaluk irányított részek népeinél más arányok lettek volna, meg ha inkább középen lettek volna stb., stb.

De nem így történt, hanem másképp és ha ma tiltakozunk is, legalább ne csodálkozzunk...

A túlzott magyarkodás engem is fáraszt... Egy történész barátom szokta mondogatni, hogy csak óvatosan magyarkodjunk, és van ebben valami. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne vállaljuk fel magunkat, értékeinket, hagyományunkat. Viszont az sem lehet valós, emberségünkből kifolyólag, hogy mi voltunk a legtökéletesebb nép a másokkal való bánásmódban. Leginkább az fáraszt, amikor papok prédikációja erre csúcsosodik ki...

Azért, akár hogy is nézem, nekem szomorú, hogy a saját/szomszéd országban 90 éve történt események amazoknak ma nemzeti ünnepük, pedig ök is, mi is, és még néhány nép nehezen tud napirendre térni az ügy felett...

Innen nézvést a 30.
Most akkor "én úgy gondolom, hogy azt akarom mondani".

Kérem a félrenézős offolásaimat kimetszeni!

Hogy a (hungarista) Kárpát-medencéből kitekintsünk: www.magyarkurir.hu/?m_id=1&m_op=view&id=25079

Karl 2008.10.14. 18:30:08

Nagyon jó!