Pár napig ágyba nyomott az influenza. Természetesen most is üzenetértékű volt: kicsit jó lenne megállni, megpihenni. Pihentem is becsülettel:). Egy idő után azonban azt figyeltem meg, hogy bár fekszem, folyamatosan keresek valami elfoglaltságot. Mintha mindig tennem kellene valamit. Így aztán több filmet megnéztem, és hallgattam Victor Hugo A párizsi Notre-Dame című regényét (milyen jó ez az internet, hallgatható változatban is fent van ez a regény). Így aztán akadt „tennivalóm” fekve is. Aztán egyszer megütötte a fülemet egy latin kifejezés a regényből: horror vacui. Persze a lábjegyzeteket is felolvassák, úgy, hogy egyből világos lett a kifejezés jelentése, s ugyanakkor a tapasztalatomé is: az üres terektől való félelem. Persze a kifejezés a természettudományok területére tartozik, de engem spirituálisan érintett, mert így is igaz. Félek az ürességtől. Azonnal világos lett, hogy miért KELL tennem még fekve is mindig valamit. Nagyon sokszor ezért kell bekapcsolni a tévét vagy a rádiót, ezért jó bolyongani üres perceinkben az interneten, és jó utána minderre ráfogni, hogy pihentem, csak hát aktív pihenés:). (félreértés ne essék: van aktív pihenés, de van önálltatás is)

És mivel lehet az üres teret kitölteni: sok mindennel, de nagy lehetőséget ad rá a technika is. A tegnap az egyik tanárom a posztmodernről beszélt, az értékválságról (amúgy megjegyzem, nagyon reálisan és normálisan), és akkor mondta azt, ami nem új, csak bele kell gondolni: a globalizmus a nyugati mentalitás elterjedése az egész világon, és magában hordozza a technikától való függőséget: az ember a technika szolgája lett. Példa: tartsunk egy konferenciát a környezetvédelemről – mindenki (külön) autóval érkezik a konferenciára... Paradox, de mintha nem lenne kiút ebből a szolgaságból. (Ha belegondolok, miután megírtam ezt a bejegyzést, magam is zenét hallgatva fogok pihenni, pedig a csend pihentetőbb lenne:(.)

Aztán meg a november eleje így vagy úgy a halál kérdésével is találkoztat, amely innen nézve egy nagy üresség, és bizony jócskán bennünk van a horror... De lehetőség arra is, hogy pontosan ezért megnézzük, hogy az életünk kis űreit esetleg nem-e volna jó kicsit tényleg üresen hagyni vagy másképp kitölteni... Ti mit gondoltok???