Az egyik rendtársam nemrég járt egy budapesti plébánián, ahol egy atya, miután kiderül, hogy honnét való, váratlanul megszólította: „Ki csinálja a jezsuita blogot?” – és vészjóslóan nézett rá: „Tele van eretnekséggel!”
És csakugyan: így volna? Nem akarok szerecsenmosdatásra vállalkozni. Még az is lehet, hogy van benne valami: bizony nekünk is jobb lesz kicsit magunkba nézni.
Persze nekem ez az eretnekezés „így, ebben a formában” azért egy kicsit általánosnak hangzik. Ezért nem is érzek kényszert, hogy a mundér becsületét mentegessem. Inkább szívesen konkretizálnám a kérdést: Mire is tetszik gondolni?
Meg aztán itt van még valami: a módszer. Mert erről azért mégiscsak egy régi emlékfoszlány jut eszembe. Nem ez számított valaha szokásos kommunista eljárásmódnak: „Mondja csak, ki a maga főnöke?” Csak semmi beszállás a ringbe, csak semmi nyílt kommunikáció! Egy jó kis általánosítás, és már nem is kell felvállalni a véleményünket. Van itt más út is: jobb lesz hátulról közelíteni. Így „biztosabban” és – főleg – „biztonságosabban” lehet másokat bemószerolni, megtámadni, letiltatni. Csakhogy azok az idők már elmúltak… Ez itt a XXI. század.
Persze lehet, hogy ez csak amolyan emlékfoszlány és feleslegesen jutott eszembe, nem is erről van szó.
No persze a milliő posztkommunista… Magunkon is észrevesszük. Mert tartsunk csak egy kis lelkiismeretvizsgálatot! Hogyan is áll a dolog ezzel a nyílt kommunikációval? Hiszen most én is elrejteztem egy jó kis „nicknév” mögé… Hihi… Nem olyan könnyű az ellenséget lefülelni! Mindenhol ott van ugyanis! Sötétben bújkál… Be van épülve… Csak az alkalomra les, hogy mindent tönkretehessen. Mert mindenhol eretnekek laknak! Tele van velük a pince, a padlás. Sőt: már a házon belül vannak!
Vagy mégis hasznos egyfajta „alternatív” véleménynyilvánítás az egyházon belül (is)? Hogy – jól-rosszul – itt is csak azt tanulgatjuk, hogyan kell keresztény/keresztyén módon kommunikálni? Esetleg szoknunk is kell a véleménykülönbségeket? Tanulni velük/velünk békében együtt élni?
Mellesleg, meglehet, hogy az említett atya prédikációival sem ért ám mindenki egyet a hívek közül… És esetleg nem is csak azért, mert az illető laxista erkölcsű, romlott személy, szemenszedett áruló, nem is katolikus. Hanem, mondjuk, mert még az atya is tévedhet. Ő is csak egy nézőpontból lát – ti. a magáéból. Mint ahogy mi, papok valamennyien! Ciki… A különbség csak abban van, hogy van közülünk, aki ezt tudja is magáról… Kedves Atya! (És Mindenki Más!) Udvariasan szeretném meghívni, hogy szálljon be a beszélgetésbe. Lehet kommentelni/kommentálni! Lehet kritizálni bennünket. Lehet kijavítani. Lehet pontosítani is. Hiszen csak a kimondott vagy leírt szó az, ami közelebb segít az Igazsághoz, amelyet feltételezem, hogy mindnyájunk keresünk.
Az utolsó 100 komment: