... ha meg szétégett volna ez az égjárgány is, akkor végképp szétterült volna az ereklye az egész lékörben. Atomjaiból jutott volna a még a tengerfenékre és a hegycsúcsokra is...

Ezt az ereklyés dolgot nem értem.
Írjátok meg, ha nem így van!:

Meghal egy szentéletű ember. A testének egy részét nem temetik el, hanem elhelyezik egy egyházi intézménybe. De ennek -gondolom én és itt várnám a választ- csak érzelmi jelentősége van. Csak egy jelkép, hiszen maga a szent meghalt, a lelke felvétetett a mennybe-feltételezve, hogy a mennyekbe került és feltételezve, hogy közben tud járni.
Vélhetően nem fog jobban közbenjárni azért az egyházi intézményért ahol valamelyik féltett testrésze található. Tehát az ereklyének mint holt tárgynak nincs "mágikus" szerepe. Nem egy szerencse-amulett. Tehát nem értem, miért jó űrsétára vinni, és miért kísérik ezt kiemelten imádsággal.
Tulajdonképpen mi a katolikus egyház álláspontja az ereklyékkel kapcsolatban?

A középkori mikulásszerű öltözékkel nincs gondom, szerintem ez kedves és szép! A svájci gárdát is felöltöztethetnék ilyen alapon Rambo öltözékbe...

jaj, erre tudok egy találó szót: "ELSZÁLLT" :)))

Most meg nem bírom abbhagyni a röhögést. Jó mantra, remélem kibírom.

Az evengéliumokban és levelekben különbözö variációk vannak:
akik látnak és hisznek,
akik látnak és mégsem hisznek,
akik nem látnak és mégis hisznek
akik nem látnak és nem is hisznek (tán ez utóbbi mégsincs benne

a (z helyes) ereklyetisztelö valahol az elsö b változata - indirekt módon találkozik tanúk (tradició által) olyanokkal, akkik láttak, tapasztaltak (köztes megoldás) - egy személyen keresztül Isten nagy tetteit, és hisz és ez a hite gyümölcsöt hoz az éleltében

Könnyen lehet ebböl 2b változat, azaz félelemböl, önigazolásból, hatalmi vágyból, menekülésböl (jó buli stb.) fordul az ereklye felé, és nem lesz gyümölcse az életében.

A harmadik változat a Jézus által preferált, miközben az elsöt nem ítéli el.

Van akinél ezek a különféle életszakaszokban más és más módon jelennek meg. Legalább is szerintem.

Hasonlóképpen lehet ez tárgyakkal, helyekkel. Én pl. még nem éreztem elfojthatatlan vágyat arra, hogy mondjuk Rómába menjek, de nem kétlem, hogy nagyon szép hely lehet sok szempontból. Még nem jött ki úgy a lépés. Akivel szívesen megnézten volna az elsö évszázadok emlékeit, meghalt. Szóval ilyen a "természetem" - talán majd, ha akad valaki, akit szeretek és tisztelek, aki megmutatja az ö Rómáját ("Tanúságot tesz szépen, csendesen...) Lehet, hogy szubjektív vafyok és személyválogató, de nem érzem, hogy katolikus hitem erösítésére órákat állja múzeumok elött egyedül, vagy egy túristacsoportban.

Szóval nem látok, de azért hiszek (valamit)... :-)

Bibliofilia, ennél többet én se tudnék mondani:
hu.wikipedia.org/wiki/Ereklye

Karl-nak Rómáról: én egyszer elutaztam oda, 2000-ben a világtalálkozóra, különösebb vallásos várakozás nélkül, tulajdonképpen majdnem mint turista. Engem szabályosan fejbevágott, lenyűgözött, elragadtatásba emelt, magába olvasztott az a város. Döbbenetes élmény volt, a szokásos következményekkel; egyedül akartam lenni és csak mentem, mentem és mentem, templomból ki-be, múzeumból ki-be, kávézóból ki-be, és sokszor csak ültem egy lépcsőn egy tér sarkán órahosszat és beszívtam a levegőt és hallgattam a nyüzsgést meg a harangszót. Aztán hogy "katolikus hitem erősítéséhez" lett vagy nem lett ennek köze, az tök mindegy, ezen így ebben a formában soha el se gondolkodtam, csak visszavágyom azóta is, és tényleg nagyon szép hely.

Felicitasz!

OK. Egy város, Róma nem lehet olyan, mint egy kis darab csont, vagy hajtincs... ;-)

Hát, ez az ereklye-dolog elég misztikus nekem is. A középkorban oké volt, hogy gyógyulásokat tulajdonítottak tárgyaknak (talán inkább az imának kellett volna).
Most viszont elég furcsán tudok nézni az aranyos katolikus kislányokra, akik mise után mennek a sekrestyébe, hogy az atya áldja meg a Medjugorjéból hozott kereszteket, rózsafüzéreket, gyertyákat stb. Ez nekem már kiveri a biztosítékot.

Pedig mondjuk a szentelményekben én is gondolom, hogy van spiritusz. Meg van szentelve a lakásunk, keresztvizet hintek magamra, van szentelt gyertyánk, de ez nyilván más. Úgy tudom, hogy a szentelménynek az a lényege, hogy nem magától működik, mint a szentség (sarkosan fogalmaztam), hanem attól nyer szerepet, hogy én hiszek és a tárgy segít Istenre figyelni.

Ereklyével még nem találkoztam közelről, de valahogy nem tudnék hinni benne, hogy van ereje.

És most eszembe jutott Barsi atya józansága, mikor azt mondta, hogy "lehet, hogy a Torinói Lepel hiteles, de semmi köze a hitemhez." Anélkül is hiszek- mondta ő. Valahogy én is így vagyok vele.

"attól nyer szerepet, hogy én hiszek és a tárgy segít Istenre figyelni."

Mmmm, de szép ez a megfogalmazás. Én is megáldattam a rózsafüzéremet (na jó, enyhítő körülményül belistáznám, hogy nem Medjugorjéban vettem ;-)) és annak is nagyon örültem, amikor a jegygyűrűink meg lettek áldva az eljegyzési és az esküvői szertartásban is.

Az ereklye témához nem tudok érdemben hozzászólni. A Szent Jobb az túlságosan politikus dolog, másról meg szerintem nem tudok, vagy nem érintett meg, Veszprémben van Boldog Gizellának valami... palástja? Csontja? De égő, nem tudom, pedig láttam. Szóval: nekem ez nem valami vallásos dolog.

(Addig persze, amíg úgy nem járok, mint Elizeus Illés próféta köpenyével... summa summarum, tényleg nem merek ebben a kérdésben sarkos véleményt mondani.)

Ha jól értem, ez a poszt nem az ereklye témában foglal állást vagy sem," mindenki privát dolga", hanem azt cikizi, hogyan csinál az egyház ill. egy hírportál reklámot a kereszténységnek. Ehhez van egy rossz hírem, azok sajna ,akik a szent jobbot is tetemcafatnak hívják, az eucharisztiánkon kívül még ezer dolgon "szétröhögik" magukat.
Egyébként azzal sem fogjuk jobban "eladni" a hitünket, hogy nyilvánosan marcangoljuk magunkat az egyházban lévő "gyomorforgató" dolgok miatt.
A hat hónapos késés egyébként tényleg ciki.

off

"Egyébként azzal sem fogjuk jobban "eladni" a hitünket, hogy nyilvánosan marcangoljuk magunkat az egyházban lévő "gyomorforgató" dolgok miatt."

A hitelességhez vezető utat ilyesféle mérföldkövek szegélyezik. Annak idején, amikor érveléstechnikát tanultam, a hitelesség kérdése tette ki kb. a tananyag egynegyedét.

Persze, ha valaki folyton csak elnézést kér, sopánkodik, stb. a hiányosságai miatt, akkor annak végül "elhisszük", hogy totálkáros, és ennyi, ezzel vége is az illetőnek, mint kommunikátornak. A fentiek _nagyjából_ hasonlóan működnek szervezetre is - mint például a római katolikus egyházra.

Szerintem sok minden megmutatkozik az ereklyék földkörüli pályára állításában, beleértve a hírügynökségi jelentéseket. A történet így bájos, kerek és szép - ha az ember óvodás. Csak hát nem az, legalábbis az ilyen hírek olvasása előtt azt hiszi.

Mert egy dolog gyermeki bizalommal lenni Isten iránt - ez sok mindent megkövetel, pl. olyan dolgok elfogadását is, amit az ember esetleg nem ért (még).
Csakhogy eközben úgy tűnik (már) senki nem gyakorolja a megkülönböztetést az egyházban - a természetes közösségek eltűntek, pedig ők voltak a gazdái régen az ereklyéknek, szentelményeknek, és minden másnak is.
A dolgok nem "csak úgy" lettek - nem kevés időbe telt (gondolom), míg elterjedt pl. a szentek ilyen fajta tisztelete is. De ma már nincsnek sehol az 'ötletgazdák' (mi nem vagyunk azok), és elszabadul a pok... anarchia.
Hurcibáljuk a dolgokat, keverjük a szezont a fazonnal, és igyekszünk azzal nyugtatni magunkat (?), hogy a jószándék mindent megold. Persze! Csak röhög rajtunk a világ - illetve észreveszi, hogy ez nem különbözik a tűz körülugrálásától. Vagy igen?

Mi a bajod a pápa piros cipellőivel?
Szerintem menő, egyenesen posztmodern.
Ezerszer jobb, mint a szerzetesek igénytelen papucsa.

szerintem semmi baj nincs a pápa reneszánsz öltözékével.

a Piero Marini féle koncepcióhoz képest pedig határozottan pozitív változás.

lehet, hogy a történelmi ruhadarabok egyeseknek idejétmúltnak tűnnek, de manapság legalább már nem látni a pápát olyan öltözékekben, amelyeket még egy életunt, karrierjével mit sem törődő amerikai szektavezér se venne fel.

"De hogy ma, a XXI. század elején katolikus hírügynökségek ilyen hírekkel csinálnak reklámot a kereszténységnek, az már egy kisebb gyomorfelfordulással jár. Na, ennyit a párbeszédképes modern katolicizmusról..."

igen, ehhez nincs mit hozzátennem, így mennek a dolgaink mostanság. de ez nem Őszentsége, hanem mindannyiunk felelőssége.

.....

(btw a modern katolicizmusról jut eszembe: gondolkodtatok már azon, hogy nem lehetne-e vasárnaponként tridenti misét is tartani a Mária utcai templomban?)

saintlouisdefrance,

"igen, ehhez nincs mit hozzátennem, így mennek a dolgaink mostanság. de ez nem Őszentsége, hanem mindannyiunk felelőssége.

- szerintem fejétől büdösödik a hal... ez pedig a kat. egyházban hatványozottan igaz.

Csodálkozom, hogy nincs a kommentelők közt egy freudiánus, hogy a totemet és tabut kicsit magyarázná...
...laposodunk, laposodunk.

Itt meg lettem szólítva (Quito), :-)

Önnön szakmai meggyőződésemet meghazudtolva, most Szt. Lajos álláspontját legalább 90%-ban elfogadom. Mert HA egyáltalán probléma a piros sapka, meg sok minden más is, akkor ordítanunk kellene, hogy ne tovább! De nem. Nézzük a csendéletet áhitattal, negédesen.

Amitől igazán ordítanunk kellene, az az, hogy a kezdeti baráti viszony pápa (Péter) és hívek (tanítványok) között a történelem során szépen feudálissá vált, és úgy is maradt. Ezt a "rendszert" mi éltetjük, és egy várúrnak kijáró, (szerintem egészségtelen) tisztelettel tekintünk legfőbb elöljárónkra.
A sok száz(ezer)/ millió lelkes tapsoló közül hányan látják a pápamobilban Krisztust, aki szamárháton közlekedett (ha egyáltalán), és nem ráadták a ruhát, hanem letépték róla?

De erről nem a pápa tehet, én hiszem, hogy jó ember. A göncöket mi rakjuk rá.

Quito,

"szerintem fejétől büdösödik a hal... ez pedig a kat. egyházban hatványozottan igaz."

egy jó barátom nagymamája mondta egyszer a magyar nyelvű miséről: "engem nagyon zavart amikor bevezették a magyar nyelvű misézést. addig a pap elvolt magában ott elől és én is olyan jól elvoltam magamban ott hátul"

nem csak az Egyház a hibás, amiért a misztikum, a tekintély és a csoda révén "szervezi életünket". a hívek azok, akiknek nem kell a szabadság, mert hogy az nehéz. az Egyház csak annyiban hibás, hogy figyelembe veszi ezeket az elvárásokat.

szóval mind benne vagyunk, a felelősség közös.

.....

és ha van valami, amivel lejáratjuk magunkat, akkor az a katolikus templomokat mindenhol elborító olcsó giccs. nem a barokkról beszélek, hanem a XX. századi, többek közt a ferenciek terén található Ecclesia boltban beszerezhető olcsó, műanyag és gipsz giccsről.

ezeket mégis csak többen látják, mint ahányan a magyar katolikus sajtót olvassák.

Egyetértek a nagymama megjegyzésével. Maga Marshall McLuhan, a '60-as ével legngyobb kommunikáció-kutatója is irt egy hosszabb tanulmányt arról, hogy a helyi nyelvek használata, de főként a mikrofon és hangszórók megjelenése hogyan fosztotta meg a katolikus templomokat a szakrális csendtől. Amig a latin mise folyt addig az emberek valóban elmélkedhettek, gondolkodhattak; a füst, a zene mind-mind segített megteremteni azt a légkört, hogy az ember elmélkedni kezdjen életről, halálról (bármiről). A változás pedig azt hozta, hogy egy ember végigdumálja az 50 percet, az állandó részek elég hosszúak és könnyen unalmassá válnak (meg legtöbbször érthetetlenek is nem teológusoknak), az annyira óhajtott homília pedig sokszor összehordott marhaság. Nagyon technologizált lett a mise...De nem tudom, ellehet-e még érni a régi hangulatot úgy, hogy ne térjünk vissza a régi formákhoz...

Nem tudom, hogy valaki, aki már az újban született, egyáltalán tudhatja-e, mi az, hogy "a régi hangulat". De csend és elmélyülés lehetséges ma is, csak pl. csendben kéne lenni (liturgikus csend... már ahol odafigyelnek rá).

a szakrális csend egy dolog. Krisztus és Evangéliuma misztikummal való helyettesítése már egy másik.

Ky-Li, és Csendre Vágyók!

Egyetértek, - de alapvetően ne a mise 40-50 percében keressük az élethez szükséges csendet, békét, megnyugvást, mert szerintem az édes kevés! A hétköznapi élet legyen normális, abban teremtsük meg a lelki-szellemi-fizikai tevékenységeknek egy olyan összhangját, amiben többek között van helye a "nagy kérdésekkel" való foglalkozásnak.

Közhely - papoknál is -, hogy jön az advent és a karácsony, és a végére mindnekinek lóg e bele (bocs). Mindenki számolja végig, hogy mennyi ökörséget csinál, amivel saját maga alatt vágja a fát...!

Szt.Lajos, hogy mi történik a misében, azt a nagyon gyakorló hívek 90% se tudja. Azért nem is merik megkérdezni a papok, mert tudják, hogy pofára esnének a válaszoktól. A teológiai évek alatt a kispapok megtanulják a kánont és a szakzsargont. Azt gondolják és hiszik, hogy aki a miséjükre betér ugyanazt gondolja, mint ők. Az emberek viszont egész másért járnak a templomba, szerintem. Szóval nyugodtan elmélkedjenek csak...

Noise, egyetértek..., de hát ilyen a megszokás. A papok is megszokták, hogy ilyenkor azt kell mondani és a hívek is elvárják, hogy azt kell (meg)hallani. Ezt már egy más helyen vki szépen kifejtette, hogy mennyire a megfelelés és látszat miatt teszünk legtöbb dolgot (sajnos). Én ezt az ismétlődést az intézményi renszdszereknek tudom be, amelyek túléik az egyént és több generációt egyaránt. Néha vágyom arra, hogy legalább - az újabban annyira elfelejtett - "örök visszatérés mítosza" adná a keretét ezeknek a megszokásoknak. De nem, hanem a hétköznapi rutin.

Kedves Noise!
Egyetértek az összes egyházi ünnep abból áll,hogy előtte jól kiéheztetjük magunkat, agyonpasztoráljuk,agyontakarítjuk,sikamikálunk,szervezünk anyám tyúkja mindent stb.stb.aztán lóg a belünk,a reggeli szent cselekményekbe pedig belealusszuk magunkat.
Speciel én a csöndes hétköznapok valamelyikén tudok a FŐNÖKÖMMEL! találkozni.Ha a Tabernákulum előtt sokan szambáznak attól hányingert kapok.Egyetértek Felicitasszal a liturgikus csendről.

haha, ezt a wikipediás ereklye-szócikket fellapoztam nemrég Esztergomból hazatérve. ott van a bazilikában egy míves terrárium, abban egy koponya. mellé van írva, hogy ez vmi helyettes szent feje, de ám tessék tisztelni, mert az ereklyetartó (vagy a hely, nem emlékszem) korábban a szent jobbot tartotta, úgyhogy itt akkora magic van öt méteren belül, hogy feltölti a hitelkártyát a zsebemben.

teljesen ZAVARBAEJTŐ, na. megy az ember egy jó kis templomban, és egyszer csak lapozgatós fantasymesébe csöppen. elképzelem, hogy ha katolikus lennék, vissza kéne fojtanom a kuncogást - nem vonzó.

"egy ember végigdumálja az 50 percet, az állandó részek elég hosszúak és könnyen unalmassá válnak (meg legtöbbször érthetetlenek is nem teológusoknak), az annyira óhajtott homília pedig sokszor összehordott marhaság."

be kell nézni jobb evangélikus vagy ref. misékre, ellesni a technológiát. igenis lehet anyanyelven értelmes dolgokat beszélni.

sőt, jobbat mondok, volt az a Jézus nevű performer, az nagy arc volt. direkte a saját nyelvükön beszélt az emberekkel, állatmesék, hasonlatok, laza riffek, élvezet volt hallgatni, és egész érthető volt. nem tudom, lett-e volna belőle ekkora megasztár, ha egy füstölővel dudorászik az embereknek orvosi latinul, de szerintem nem.

Kedves Mindenki!
Valaki válaszoljon nekem? A"Világhódító Kereszténység" -a mi kis hazánkban-erről jut eszembe hogy van az,amikor a rendszer,pardon szerkezetváltás volt szóval 91-től ezt hirdette az Egyházunk: gyertek bátran fiatalok,Uram adj minél több hivatást...hát akkor mi mentünk erre mit kaptunk???: 5 plébánia 1O fília fiatalok,gyerekek ,öregek,karitász,haldoklók,keresztelések,több ezer temetés...stb.stb.a reprezentációt majd a főnökünk elvégzi!!! Nőknél: napi 24 órában rengeteg idős rendtárs,ha van fiatal azt kímélni kell mert beteg,házimunka,kerti munka,kis mentőzés,anyagbeszerzés,tatarozás,levelezés,sekrestyézés,mindenkinek hasfájása te vagy a "joli dzsóker" stb.stb.lelki élet alva a kápolnában, s ha esetleg hűséges vagy és nem lépsz ki, az állambácsi jutalmul minimál nyugdíjjal ajándékoz meg.Éljen gyertek fiatalok mert az a mutatóban lévő pár középkorú már beledöglik.Ez nem siker szakma!!!

ez nagyon jó :)
mégis mire számít egy szerzetes, ha nem rengeteg jószolgálati munkára és szegénységre?

esetleg lehetne tüntetni, hogy ma egy szerzetes nem bír venni egy normális autót, meg egy decens öltönyt, és mennyi a munka. a rohadék állam pedig, ami az egyházon keresztül az egész életét finanszírozza, még kiemelt nyugdíjat se ad. hát lehet ezt így csinálni?

több pénzt a szerzeteseknek!

mondjuk a szerzetességre még sose gondoltam sikerszakmaként, inkább önfeláldozó mártírokként. de nem rossz ötlet. talán kéne is alapítani egy új rendet a cisztercieket ellensúlyozandó. modern imázs, napszemüveg, sportkocsi, kurvák.

TWÁ,

"be kell nézni jobb evangélikus vagy ref. misékre, ellesni a technológiát. igenis lehet anyanyelven értelmes dolgokat beszélni."

Legutóbb egy volt tévés kollégám apjának a temetésén bent voltam ... semmivel se volt jobb a mieinknél. Papja válogatja, szerintem. De lehet végig kellet volna járnom még jó párat, elismerem.


Aztán,

"sőt, jobbat mondok, volt az a Jézus nevű performer, az nagy arc volt. direkte a saját nyelvükön beszélt az emberekkel, állatmesék, hasonlatok, laza riffek, élvezet volt hallgatni, és egész érthető volt. nem tudom, lett-e volna belőle ekkora megasztár, ha egy füstölővel dudorászik az embereknek orvosi latinul, de szerintem nem."

Ma is vannak ilyenek. Legutóbb egy ilyen "Jézus" nevű emberről készítettem filmet Bogotá nyomornegyedeiben. Mégcsak nem is beszél...csak meghallgat.

Bőregér hozzászóllásával teljesen egyetértek...

Nehéz téged követni TWÁ. Miért gondolod, hogy bármit is alapítani kéne? A társadalmi szolgáltatások mindenkinek ugyanazok...beleértve a kurvákat is...Az az kérdés ki él vele: én, te ő, mi, ti, ők?

szerzetes = önfeláldozás. mártír. odaszenteltség, mindent Isten kedvéért. "szent". nem vagyok penge a panteonból, de sztem szerzetesnek meg szentnek nem úgy megy az ember, hogy a pályaválasztási tanácsadó meg a várható fizetés alapján úgy ítéli, hogy megéri. az a buszvezető meg a közgazdász. de lehet, hogy naiv vagyok, már mondták mások is.

amúgy a kereszténységen belül van ilyen irányzat, ugye, ami az anyagi javak, életszínvonal fontosságát nyíltan elismeri, csak az pont nem katolikus, hanem protestáns. a neoprotestáns meg akár végletesen. "hiszek a bővölködésben", Isten megáldja sportkocsival, aki megérdemli, le van vezetve biblikusan.

a gyüliben is nagyon aranyosan lejátszódott ez, a hívek fel-felvetették maguk közt, hogy ha Németh Sándor egy szent, egy próféta, akkor miért él úgy, mint egy herceg. illetve, h miért kell ezt nekik készpénzzel finanszírozniuk. és akkor meg lett mondva a bővölködés doktrínája, miszerint egy szentet megillet a bőrgarnitúra, a szökőkutas mini-Versailles, meg a sok tízmilliós sportautó. ha jól tudom, övé az egyik magyarországi Lamborghini.

az egy olyan kocsi, ami egy kisvárosi templom árába kerül.

Lehet, hog valamelyik lexikon így határozza meg. Mi úgy mondjuk, hogy a szerzets olyan ember, aki mindenekelőtt az Istennel való kapcsolatot keresi. Ez élete célja. Ehhez képest minden másodlagos. Mi abban hiszünk, hogy minél mélyebben talákozunk személyesen Istennel, annál inkább érzik meg az emberek ezt bennünk. Nem a mi dolgunk a térítés és pasztorális feladatok vállalása.
Bőregér azért talált be nagyon, mert valóban a sok bürokrácia és kapkodás bennünket is elért. Mi is a világból valók vagyunk. Mint intézményt minket is kényszerít az államaparátus arra, hogy papírokat és computer fájlokat gyártsunk a végtelenségig. Ez a szolgáltatói társadalom csodája, amely csak így tud munkát adni, főként a városi (nem produktív) embereknek.

Érdekes infók a hitgyűliről és Németh Sándorról. Ezek nem voltak előttem ismertek. Mondjuk, sohasem érdekeltek. Azt tudtam, hogy nem 1%-ot, hanem 10%-ot adnak be a közösbe, jó ószövetségi alapon.
De Te tudod a legjobban, hogy így működik a Szcientológia is.
Mégiscak igaz a híres magyar mondás: "A tévénézőt nem lehet eléggé alábecsülni". Úgy tünik a "csak" hitében vagy vallásában kapaszkodó embert se.

Ky-Lí, azt írod, hogy "a szerzets olyan ember, aki mindenekelőtt az Istennel való kapcsolatot keresi." De nem igaz ez mindenki más elkötelezett keresztényre is? Vagyis, pontosabban: ezt magamra is igaznak érzem, mégse vagyok szerzetes...
Nem azt akarom, mondani, hogy na akkor aki belép, az szenvedjen stb., de azt igen, hogy a tételmondatnál azért mégiscsak többről van szó. Tévednék?

"hát akkor mi mentünk erre mit kaptunk???: 5 plébánia 1O fília fiatalok,gyerekek ,öregek,karitász,haldoklók,keresztelések,több ezer temetés"

És mindennek a tetejébe, (számomra) érthetetlen módon, ha egy adott helyen születik egy hivatás, akkor azt tekintjük normálisnak, hogy elhelyezik onnan. Akár pap, akár szerzetes.
Ezerrel imádkozunk hivatásokért (azért nem, hogy közösségek is legyenek ...), és amikor Isten ad, más eldönti, hogy hol a helye! Nem az adott személy. Alapszabály: ha valahol jól érzi magát az illető, akkor az már gyanús.

Magyarázza el nekem valaki, hogy a gyökértelenség, az életben való össze-vissza vándorlás miért magasabb fokú életszentség, mint végigélni az életet egy helyben, azokkal, akik közé az ember születik, vagy legalábbis ahova a saját útkeresése elviszi?!

Felicitasz, kijelentésemmel nem akartam kizárólagos lenni. Talán úgy tudnám újrafogalmazni, hogy a mi útkeresésünk direktebb akar lenni (that's the rhetoric). Egy világi ember istenkeresése sokkal inkább a másokért (pl. családjáért) való tüsténkedésen keresztül történik. De ezt valóban butaság így fogalmazni, mert igazad van: sok világi nagyon mély közvetlen Isten-kapcsolatban él és nagyon sok pap/szerzetes épp a másokért való teljes odaadásban éli meg az Istenkapcsoltát. Embere válogatja.

Neo, én nem tartom olyan rossznak azt, hogy a papokat, szerzeteseket helyezik. Legalább annyi előnye van, mint hátránya (mint minden dolognak az életben, egyébként). Én pl. öt országban éltem eddig. Tíz év után kerültem vissza Magyarországra. Nagyon sok hátránya van ennek a kimaradásnak, ha egy ember itt akar dolgozni és gyökeretverni. Ugyanakkor nem tagadhatom azt se, hogy a több éves más kultúrák, nyelvek stb. elsajátítása hátrányos lenne.

Ezen már én is gondolkodtam, mármint az elhelyezésen. Akkor jutott először eszembe, mikor a helyi plébániánkra rákaptam. Egy 60 éves atya volt a plébános, együtt építette a templomunkat a kőművesekkel, mindent ő szerzett bele, közösségeket szervezett stb. Elgondoltam, hogy akár el is helyezhetnék bármikor, durva lenne. Végül itt temettük el. Nem tudom, mi alapján döntenek ilyen sorsokról, de remélem, van annyi bölcsesség mindig, hogy akit nem lehet kiszakítani, azt nem is fogják.

Kedves Ky-Li kösz az együttérzést,tulajdonképpen én nagyon is megvagyok a bőrömbe,nem téliszalámis kenyérre meg ford kocsira stb. gondoltam csak ha ugyanannyit rohangálok,szerveszkedem,lóg a nyelvem mint egy világinak és nem tudok egy épkézláb lelki életet kipaszírozni magamból az emberhiány miatt most kapaszkodj meg! kontemplatív rendben akkor mi a francnak lettem szerzetes??? A munkát persze,hogy szeretem.Na elég az egoból.Szóval egyre több ismerősöm él így,a vezetője tudtával!Éjszaka éli
félig aludva a lelki életét és erre azt mondják a vezetők,hogy mit tudunk tenni...ezzel kész.
Tök jó lenne elmenni a Metróba egy pár jó fej épkézláb fiatalt venni még áfával is.Ja és tudsz nekem segíteni,hogy van az Ignácnál,hogy tevékenykedve kontemplálni? bocs mindenkinek,hogy csak úgy berobbantam a képbe
és talán jócskán eltértem a témától.Üdv.Tudom a bőregér egy rusnya állat-examen particulare

A pápa fejrevalójáról az jutott eszembe,hogy mi is XVII.sz.-i habitba járunk.Már mindenki változtatott a zsinat után még a nagy Kármel is.Szóval 8O-1O-1O%
1O% egyenesen leköpne az utcán,1O% egy szentnek,jelenésnek néz és 8O% közönbösen viselkedik.Szerintem igenis kell egy kis felkiáltó jel.Állítólag a média és egyebek jóvoltából az emberek ingerküszöbe eléggé feltűnő jeleket tud már csak érzékelni.Ha végigmegyünk Bp.utcáin az már egy prédikáció egy drasztikus jel. Mindig mondom a fiataloknak,ne legyenek csordaszelleműek egymás után menők mint a birkák.Szerintem igenis kellenek igazi nagy egyéniségek a mostani pápa is az aki fennhangon ill.még az öltözékével is hirdeti a mai trend az nem tévesztendő össze az Istennel.Nem tudom főleg nyugatabbra tőlünk már a papi civiltől is irtóznak a papok??!! Ez a ló másik oldala??!! Megint bocs a hosszú prédikációért, pedig már szt.Paulus is megírta,hogy a nők ne prédikáljanak.

ÉN speciel bírom a pápát, de mindig olyanok voltak a kedvenceim, mint VII. Gergely, VIII: Bonifác, XII. Piusz...

Tridenti mise meg van a belvárosi fóplébánia-templomban, vasárnap délután fél négykor.

Csak a könnyűzenéről alkotott benedeki vélemény az eddigi egyetlen igazi ellentétem a pápával.

Szerintem a katolikus sajtót nem ártana megújítani, az Új Ember és a Keresztény Élet unalmas, a Magyar Kurír csapnivaló, a többi pedig negédes. Kéne egy tökös hetilap vagy honlap, ahol vannak hírek, programok, nagyobb lélegzetvételű tanulmányok, riportok, interjúk...

Ezzel ellentétben a mai Új Ember tele van konferenciákkal. Na, azok senkit nem érdekelnek.

Hát, kedves Bőregér, ne haragudj, hogy off-olok, de úgy látom, neked most mindent el kellene dobnod a kezedből és csak az imára kellene koncentrálnod, különben szerzetesi napjaid meg vannak számolva.
Ha a blogon elmondott problémáidat öszintén feltárod az elöljáródnak, onnan az ő felelőssége, hogy tehermentesítsen az imára.

Tök jókat írtok.
Csak pár gondolat a fentiekhez.

Dszg, "Kéne egy tökös hetilap vagy honlap"
Szerintem megtaláltad / tuk. :-)
Ez ma az egyetlen (?) reális lehetőség arra, hogy szerkesztői "különvélemény" nélkül, ill. mellett megjelenhessen bármi.
---------------
Bőregér (és Kiscsirke): "neked most mindent el kellene dobnod a kezedbő"
Hm... Vagy nem! Mert éppen most halad arra (végre) egy-egy szerezetes, vagy _A_ szerzetesség, hogy láthatóvá váljon az emberek előtt az élete.
Tudom, most jön a "rejtekben imádkozni a világért" gondolatmenet. Értem. De kérdésem: Ami egyszer bevált, az receptként érvényes-e örökre?

Az anyagi javakról való lemondás, vagy a jóléttel az Isten áldására való hivatkozás egyaránt - bocsánat - infantilis. Primitív! Az utóbbi nekem bálványimádás (jó keresztény = gazdag), az előbbi csak együgyű. A világban pénz van, aki a világban akar lenni, - hol lehetnénk máshol? - annak használnia kell. TWÁ és mások romantikus képzetei a pénztelen, szegény szerzetesekről a szirupos filmek hatása - nem a sokat hivatkozott józan észé.

Ha erős voltam, elnézést!

kiscsirke,

a gond szerintem az, hogy böregéréknél a "bün" strukturálissá vált. Egy embert hiába is tehermentesítenének, hacsak nem különengedéllyel egy idöre rementeségbe nem vonulna. Egyébként a többiek mit szólnának ehhez? Ugyanazt, amit egy iskolában azoknak a tanárok, akiknek + egy embert kell helyettesíteni. Vannak olyanok, talán a perfekcionisták, akiket a helyettesítés borít ki a legjobban. Több fegyelmezés, eredmény alig, a demoralizálódás állpota, és még energia is rámegy, amit nem tudsz a saját készülésre, javításra fordítani.

Annyiban egyetértek ("szerzetesi napjaid meg vannak számolva"), hogy szerintem ezeknek a közösségeknek meg vannak számlálva a napjai, hiszen tkp. már most is csak látszólag élnek / élik meg az alapító karizmáját. De sajnos mindezt annak a döntéshelyzetben lévö idösebb generációnak nagyon nehéz megmagyarázni, amely évtizedekig küzdött a puszta létért, a közösség megmaradásáért, és most rászakadt a szabadság. Akit évtizedekig szidtak, ignoráltak, annak hihetetlenül nehéz szembeszállni azzal a kísértéssel (gyakran jószándékú kívülröl érkezö szirénhangokkal), hogy valamilyen intézményes tevékenységen keresztül szerezze vissza a társadalmi és egyházi presztizsét. (Sajnos szebb példa nem jut szembe, mint az, amikor a KZ-ek felszabadítása után voltak hosszú hónapokig éhezök, akik egy-két napon belül meghaltak, mert mindent megpróbáltak behabzsolni, amit eléjük tettek.)
A rendszer/szerkezet (böregér) váltás egzisztenciális dilemmája volt az egyház számára (akkor kb. 1%, most kb. 5% tartja szerintem ennek) hogy a "mindent vissza" mentalitással elkötelezödünk a múltnak, vagy így hogy megtapasztaltuk milyen dolog a periférián élni, maradjunk a periférián, forduljunk a vesztesek és leszakdók felé. Sajnos ez utóbbira nem volt korábbi modell, annál inkább az elöbbire.

A konklúzióm lehet, hogy cinikusnak tünik. P. Örsy után szabadon: a világiak válasza az elmúlt idö egyházi folyamataira: nem mennek oda (ld. birkaiskola - saját kép). Lehet, hogy tévedek, de azt látom, hogy sok helyen "mártír" lelki alkatú emberek tartanak életben struktúrákat. Idös atyáktól is hallani: ezek a mai fiatalok már nem bírnak semmit, bezzeg amikor...
(Azt a kérdést, hogy ki, melyik egyházi közösség "nevelte" ezeket a fiatalokat, nem szívesen hallják meg.)

Én úgy gondolom, hogy Jézus, amikor azt mondja, hogy irgalmasságot akarok, nem áldozatot, az a mai helyzetre is alkalmazható.
Intö jel, hogy böregér a Metroban akar fiatalokat venni áfástul - valószínüleg a közössége nem tud (megfelelö mértékben) az irgalom, megbocsátás, türelmes növekedés helye lenni, hanem mártír "palimadarakra" (bocsánat a kifejezésért) van szüksége arra, hogy fennmaradjon (egy darabig). Mindamellet nem vonom kétségbe, hogy számos értékük lehet, és nagyszerü emberek tartozhatnak hozzájuk. (De nem hiszem, hogy ilyen közösségek komolyan leülnének évröl évre egy napot azzal tölteni, hogy milyennek képzelem azt a közösséget 5-10 év múlva, szerintem mit gondol Isten erröl a közösségröl. Valószínüleg azért a jövötöl való "fortélyos félelem igazgat", nemcsak egyéneket, közösségeket is. Ezt a félelmet csak aktivitással lehet elnyomni.)

De lényeges látni, szerintem, hogy a kereszténység nem adhatja föl az egyén elsödlegességét a közösséggel szemben, különben "iszlamizálódik", vagy/és önmagát pusztítja el.
Mindezt persze így eléggé fekete-fehéren ábrázoltam, de a tendenciákat eléggé ebbe az irányba látom.

Ha a múltban élve (mindet, amit lehet vissza) a jövöröl (milyen klassz lesz, ha ez meg az remekül fog müködni) gondolunk szép nagyokat, Isten viszon mindig a jelenben szól.

Ezért is már csak a mai napon maradok ezen a blogon karácsonyig. Komoly adventi áldozat lesz, tényleg. Kevéssé felvilágosult, de talán gyümölcsözö.

az a kollektivizmus :) a közösséghez egyének kellenek, és nem lehet kétségbevonni az értéküket. Egyébként van egy másik szó, középiskolai hittankönyv (piarista) kifejezésével élve: nem vagyunk sem individualisták, sem kollektivisták, mi PERSZONALISTÁK vagyunk.

Ez a blog jó dolog, de szerintem nem elég. Nem több blognál, egy tökös hetilap vagy médiaszerű portál ennél sokkal több. Össze kéne fogni, meg kéne csinálni, nem feltétlenül tök újat, elég lenne fölturbózni egy régit, ami elfekvőben van. Persze tudom, pénzkérdés is.

Egy szelíd, de határozott, nyitott, de markáns és egyértelmű lap kellene. Na, hogy ez még életszerű és érdekes is legyen, ahhoz húzós szerkesztési elvek kellenek, nem csak ideák szintjén, hanem a témák megtalálásában, a fogalmazás kérdésében, arányérzékben is.

dszg

"Egy szelíd, de határozott, nyitott, de markáns és egyértelmű lap kellene."

Szerintem az egyéni "úttörés" ideje lejárt: édes-keserü tapasztalatai többé kevésbé ismertek.
Közelebbröl és távolabbról több, mint 15 éve kísérem az Igen fejlödését (egyébként ezen a blogon is rajta tartják a szemüket). (De természetesen mások is léteznek.) Valahogy együtt kell tudni müködni - tovább tanulni - olyanokkal is, akikkel nem értek mindenben egyet. (Szerintem ez ennek a blognak is nagy erénye...)
Ízlésekröl és pofonokról persze lehet vitatkozni, de szerintem ideák helyett/mellett erösíteni, gazdagítani, megújítani is lehet meglévö kapcsolódási pontokat. Szerintem.

dszg,

Ugyanez. Nem sikerült még értelmes katolikus sajtóterméket vásárolnom, ha az Adoremust és a gyerek-Adoremust leszámítom. Az Új Emberrel kapcsolatban mindig lelkifurdalásom van, mert még egyszer se bírtam végigolvasni. A Képmás két száma érdekes, utána ugyanaz minden. Egyetlen léleképítő és értelmiségi kiadvánnyal találkoztam eddig, a Jel cíművel. És mostanában olvasom az Oázist, de az meg ugye inkább családosokat érint. Mi lehet vajon az akadálya annak, hogy legyen normális katolikus újság, folyóirat stb.?

Karl,
épp arra gondoltam, hogy az Igen-t már nagyon vártuk annak idején, de nagyon ellaposodott.
Apropó, hiszen a jezsiknek is van pár újságjuk, például A Szív-et is fel lehetne turbózni (bár mostanában egész jó).

Karl 2008.12.01. 12:38:47,

ez semmilyen ellentétben nincs azzal, amit én mondtam... nem egyéni úttörésről van szó, hanem arról, hogy ha siránkozunk, hogy mi elavult az egyházban, akkor ez is fontos pont. A PPKE-BTK kom szakján pár éve ugyanígy szitkozódott Kiss Ulrich SJ is. Olyan lapot meg minek kiadni, amit senki nem olvas.

Télleg, az Igen és a Jel azok télleg jók. A Jel amúgy az Osztie-féle KÉSZ lapja (na, ha ideális papot kerestek, Osztie Zoltán az), és a Szív is ígéretesen alakult újjá.

De a Jel folyóirat, és az Igen is havilap, ha jól tudom, sőt az egyébként tök jó honalpjukon épp a 2008/4-es a legfrissebb elérhető szám. És a Jel is. Tehát folyóiratokban jók vagyunk, a hetilapokkal és a Magyar Kurírral kéne valamit kezdeni. Utóbbi ugye régen napilap volt, a honlapon még mindig így van föltüntetve, de igazából katolikus MTI-ként emlegetik. Viszont szerintem senki nem olvassa.

Rádióink vannak (habár az am-et ma már senki nem hallgatja, fmen kéne futnia a Katolikus Rádiónak), örvendetesnek tartom a Mária Rádió felfutását is, a katolikus.huról a legtöbb dolog elérhető katolikus szempntból.

Szóval meg kéne csinálni a "katolikus indexet", vagy valami ilyesmit.

Kiscsirke, a Szív épp most alakult át.

Amit mondok, szerintem azért is fontos lenne, hogy a média maradék részéről is könnyebben el lehessen oszlatni félreértéseket. Kezükbe tudnák venni a hetilapot, ránéznének a honlapra, nem úgy, hogy röhögnek vagy hánynak a nyáltól és az elmaradott technológiától.

Ez nem az én ízlésem fanyalgása, hanem abból fakadó igényem, hogy a területen dolgozok, és látom nem épp katolikus kollégák reakcióit egy-egy kat. sajttermékre. A világ elérésében, az evangelizációban igenis fontos szerepe van a katolikus médiának.

Nem is kellene újat indítani mint mondtam, hanem ott a Magyar Kurír, az Új Ember. Csak föl kell őket turbózni. A turbózásban pedig szívesen részt vennék.

"a Szív épp most alakult át."

dszg, köszönöm, hogy behoztad. Nem én akartam ajánlani elsőnek.

...és szerintem nagyon jó lett pl. a mostani szám, ami a magyar jezsuiták 100 éves evfordulójára készült. Jelenleg nyomdában van. Én most kaptam egy példányt belőle, hogy feltegyük a portálunkra. Igaz, ez rendkivüli szám, mert beszámol az elmúlt 100 évről, de arról is, hogy mivel foglalkoznak a jezsuiták ma Magyarországon.
Úgy általában tematikus szokott lenni és egész jó írások vannak benne. Kb. egy éve új főszerkesztője van az újságnak, az egyik fiatal rendtársam, aki nagyon jól ír és jó az ízlése. Szóval nagyon átalakult az újság. Remélem, még ma felkerül a www.jezsuita.hu-ra és megtekinthető lesz :)

"egy éve új főszerkesztője van az újságnak, az egyik fiatal rendtársam, aki nagyon jól ír és jó az ízlése. Szóval nagyon átalakult az újság"

Egyetértek ezzel, de hozzá kell tennem, hogy a Szív korábban is nagyon jó volt, és az előző főszerkesztő is, szerintem, nagyon jól ír.

A Folyóiratok közül pedig ne hagyjuk ki a Távlatokat, aminek én nagyon elégedett olvasója vagyok már sok-sok éve.

kiscsirke:

"épp arra gondoltam, hogy az Igen-t már nagyon vártuk annak idején, de nagyon ellaposodott."

Egyetértek - elsösorban, mert sokan várták és nem írták. Ez tanulás fontos lépése. Elvagyunk (mint a befött) - várunk - cselekszünk. Véletlenül tudom, hogy az Igenben senki nem úgy került oda, hogy valakinek csókosa lett volna. Sokan tanultak, nevelödtek ott, hosszabb-rövidebb ideig, és jöttek a nemzedékváltások, de a függetlenség megmaradt. Nem kell szeretni az Igen, nem is lehet mindenért, de hogy független újségként (nem tartozik sem a hierarchiához, sem tradicionális egyházi közösséghez) még mindig létezik, számomra kisebbfajta csoda. És az a tény is, hogy nemrég azt mondta egy fiatal csapat (az alapítógeneráció gyerekei) - lépjük át a Rubicont, próbáljuk elhagyni az egyházi gettót. Hogy sikerül-e, vagy jó irányba haladnak-e, kérdés. De megpróbálták.

dszg-nek is:
Lehet, hogy nem vagyok elég idealista, de kérdésesnek tartom, hogy találhatunk olyan médiumot, amely egyedül vagy túlnyomó mértékben képes maga köré gyüjteni embereket. Azaz, szerintem inkább több lehet ilyen, egymást kiegészítve. A legtöbb tömegmédium szolgáltatási alapelven müködik, nem tud közösséget közvetíteni, vagy legalább is nem akkora erövel, mint a vegyes, individuálisabb formák, mint akár ez a blog is.

Én örülök, hogy a jezsuita "médiavilág" átalakulóban van. Mindamellett nem tartanám indokoltnak, hogy ahol eddig jelen voltak, onnan kivonuljanak: a kovász elkel sokhelyütt...

Kajla, elnézést kérek. Szerintem is nagyon jól írt és még mindig ír A Szív volt főszerkesztője. Inkább az "átalakult" szón van a hangsúly.

Karl,
elárulom, hogy ritkán, de írtam az Igen-t :-)

Sajtó: ahol van "egészséges profizmus", ott mennek a dolgok. Ahol nincs, ott nem. Én ezt elég sarkosan és egyszerűen látom, de a saját tapasztalatom ez...

Drága Karl és kiscsirke! Köszönöm a megértést jólesett.
Már csak az eldobás a problem. Fél évenként öt napot tudnak adni,úgy kell "megszöknöm" máshová és akkor is tele a gatyájuk hogy már mikor jövök haza.Úgy tudom az SJ.-knél is a minimum 8.nap egy normális lelkigyak.Egyébként szeretem a fő.nőmet,de ő sem tud mit tenni nyócvanegy évesen.Elnézést lehet,hogy unalmas voltam az egész témámmal,csak fel szerettem volna vázolni egyes rendek hosszú haldoklási folyamatait.Mikor 91-től hatvan egynéhány női rend újra indult,minden épkézláb embert összelapátoltak és gyerünk.Látták már a püspökök is hogy a fele sem marad meg,de nem akarták kötelezni egyik rendet sem hogy most már legyenek szívesek lépjenek le a balfenéken.
Szóval már nálunk is és több ismerősömnél is nevetséges színjáték a választás, úgy sincs kit,vagy ketten váltogatják egymást a kriptáig vagy egy valaki 25ször pápai felmentéssel.Ha pedig akadna valaki akinek olyan gondolkodása van mint itt ezen a bloggon azt persze hogy semmilyen komolyabb hivatalhoz nem engednék hozzá férni.Szerintem egy jó pár kapura ki lehetne írni hogy szoc.otthon.Ha esetleg betéved egy fiatal: Ja,hát itt csak leépül az ember-és húz tovább.Nem tudom lehet,hogy nagy marhaságot írok: nem kellett volna a szegény halat inkább egyből kupán vágni,hogy ne szenvedjen mint,hogy fokozatosan apadó víznél,várjuk ki a végét, majd csak megdöglik egyszer.Szerintem a 2OOO-ben kiadott szerzetesek című "menő egyház" könyvből már a 3/4ét ki lehetne törölni.Miért nem mondjuk már ki: kedves fiatalok a Reál Madrid, Liverpool,B. München az élő,a többire meg csak nincs kiírva hogy rövidesen szanálva. Gondoljátok el marha rossz éveken át csak haldokolgatni.Kösz a meghallgatást tök jól látjátok.

kiscsirke,

akkor mindketten a 2-3 lépés között voltunk :-))Persze van még sok más lehetöség is...., továbbjutás lehetséges - ne adjuk fel.

böregér:
Azért tényleg remélem, hogy téged nem lehet majd egykönnyen elüzni a templomból, mint a templom böregereit, akiktöl a bérmáló püspök szabadította meg a padlást...

Kedves dszg, és Többiek!


Mikor az eredeti cikket elolvastam az volt az érzésem, hogy a Magyar Narancsból lett citálva. Lehet, hogy jószándékú provokáció, de szerintem olyan cinikus, hogy csuda! Ha így képzeled, képzelitek el mondjuk a Magyar Kurír felturbózását, akkor ...

Ami pedig a párbeszédet illeti, lehet, hogy egy telefon, vagy egy email a szerkesztõségbe, hogy "bocs, ezt komolyan hírnek szántátok?" õszintébb volna mint a saját blogotokon fikázni õket. Nem? Ez inkább a sárdobálás tipikus esete és messze van a párbeszédtõl. Sztem.

Bocs!

Sebinorge

"bocs, ezt komolyan hírnek szántátok?" õszintébb volna mint a saját blogotokon fikázni õket. Nem?

Egyet is értek, meg nem is. Valóban, tapasztalatból tudom, hogy a site alján lévö e-mailcímre lehet megjegyzéseket küldeni. Ha jogos tárgyi tévedés van, komolyabb helyesírási hiba, kijavítják. Azonban tartalmi dolgokra ritkán van visszajelzés - nincs is rá kapacitás, másrészt vannak, akik föl-fölveszik a piros telefont, pedig hát az orgánum elvileg nem hivatalos. A MK-nak nincs fórum rovata, visszafogottabb közvéleménykutatást végez tapasztalatom szerint. Én a létét és tevékenységét már nagy elörelépésnek tartom.
Szakmai szempontból rákérdezni erra, ki mit tart hírnek, meg hogy a bulvárosodás minden szinten terjed... Jó, lehet, de inkább személyesen. Ha jól értettem azonban itt az egész csak elindított egy gondolatmenetet. Vagy tévedek?
Az elsödleges forrás egyébként a Zenit volt. Véleményem szerin sok szempontból remekül kiegészíti a VR-t. Azért azt figyelembe kell venni, hogy a Zenit adományokból müködik...

mindenki:
Ahogy a nap elején írtam most karácsonyig (nehéz szívvel) nélkülözlek teteket. De hát, ahogy tudjuk, az egyik szenvedélyt valami másikkal kell kiváltani. Így tavalyhoz hasonlóan meghívok egy-két embert, akik mellett gyakran egy köszönéssel megyek el, egy beszélgetésre és italra. Mire visszajövök egészen meg fog(tok) (a blog) változni...(?) Üdv: Karl

Kedves Karl,

Nagyon fogsz hiányozni. Fogalmunk sincs arról, hogy "életnagyságban" hogy nézel ki. Tényleg...de töprengünk rajta reggeltől estig rendtársaimmal együtt :) Ha tudsz és e-mail közelben leszel, ne feledkezz meg rólunk, plííííz. Nagyon tartalmasak a kommentjeid, nekünk blogíróknak is...(főként).

Sebinorge, Karl megjegyzésével a kommentedhez teljsen egyetértek:

- a hír hírértéke felháborított. Magam is dogoztam (full time) rádiónál és még mindig bedolgozok a katolikus rádiónak. Olyannyira szívügyem volt, hogy nyáron uborkaszezonban azt kívántam, hogy legyen már vmi repülőszerencsétlenség, hogy legyen miről írni :(

- a blog műfajt és a tartalmat én inkább "gondolatébresztőnek" tekintem (akárcaak egy jó pohár vörös bort:) Nem a Hittani Kongregáció szövegeit idézzük vagy támadjuk. Akinek baja van vele, vegye magára.
De ... Isten hozzott közénk. Kommentelj ezután is bátran :))

Kedves Sebinorge! Én már Kétszázezerszer írtam szerkesztőségbe meg miegymás katolikus micsodákba,de le sem kakáltak.bocs az alpári... válaszra sem méltattak.A fikázásról meg annyit én amit írok azt a fönökeimnek,meg akár melyik lila v.piros nagyságnak is a szemébe mondom már mondtam is ha kell,de a kicsikkel ki a franc törődik a Teréz anyások, meg az S.J.-k nem??? Egyébként tök komolyan az ember szereti az Egyházát amit Jézus alapított,ha nem szeretnénk akkor már a Krisna völgyben üldögélnénk és nem itt blogoznánk. Na-bocs majd holnapra lehiggadok! Bőregér: Irány az illatosút.hu

drága Karl! Igen sokszor le vagyok törve mint a bili füle,Böregér téli álmot alszik.De gondolom,ha kiűzik a b.egereket az ajtón,majd visszamennek az ablakon,vagy legalább a harangtoronyban adnak egy kis helyet,meg nyugit.Tiszteletkört szálldosok köszönettel:Bőregér

Karl 2008.12.01. 15:27:26

Ennek is szolgáltatási alapelven kellene működnie. Attól még javíthatná az egyházról alkotott képet. Már csak a létével is. a lényeg hogy színvonalas és tartalmas legyen.

Sebinorge 2008.12.01. 23:29:54

Én följebb megírtam, mit gondolok, gondoltam, egyértelmű ezután, hogy mit képzeltem el. Nem kell direkt félreérteni senkit, a Zenitre tett megjegyzések kapcsán írtam, amit írtam.

Nekem ez nem saját blogom, olyan nincs is, mivel nem látom értelmét. Ez a jezsuita atyák blogja, amint látod. JEZSUITA SZERZETESEK blogja, én speciel csak kommentelek benne.

Nem hiszem hogy problémák megfogalmazása sárdobálás volna. Ne legyünk már ennyire finnyásak. Egyébiránt sok ismerősöm van a kat. intézményekbe, sokuk ugyanígy vélekedik. Sőt szerintem amit ítram az világos a Kurír szerkesztőinek is, nem rajtuk múlik, hogy miminálüzemmódban kénytelenek működni.

A "probléma van a híretekkel" emiles küldözgetése azért nem megoldás, mert nem az egyes hírekkel van baj, hanem úgy ahogy van az egésszel. Néhány emberrel nem lehet lapot csinálni.

Amúgy a cikk hangvétele télleg érdekes, ezért is írtam, hogy nekem a kedvenc pápáim közt szerepel VII. Gergely és VIII. Bonifác. A Zenit ugyanakkor télleg közölhetne több hírt a világegyházból, eléggé Róma-központú. De ott van pl. az amcsi Chatolic.org is, ami tök jó, ha az ember el tudja viselni az amcsi stílust.

bőregér,
imádkozom érted! Hajrá!

Bőregér,
Nagyon durva, amiket írtál. Sokat gondolok a szerzetesekre, hogy néha milyen túlhajszoltak lehetnek - sajna látszik is rajtuk. Én csak a ferenceseket ismerem közelebbről, de nagyon nehéz őket elérni, folyton rohannak valahova.

Vigasz: Két kicsi gyerekkel se sokkal könnyebb itthon. Gyakorlatilag 24 órás szolgálat, amit egyedül a megértő és szerető férj tud kompenzálni. Ja, meg hogy a gyerekek bizonyos napszakokban angyalok tudnak lenni :)
VIszont hidd el, nem sokkal könnyebb ez se. (egyetemi tanulmányok befejezésével terhelve, az én esetemben).
EZ VAN. EZT VÁLASZTOTTUK.
Tudod, mindenkinek a saját keresztje...
Megy az ima, hogy kibírd.

"Megy az ima, hogy kibírd."

Bocs, de ezt nem lehet szó nélkül hagyni:

Amíg azt képzeli az ember(iség), hogy Istennek az tetszik - lehet azért imádkozni(!) -, hogy amit mi józan ésszel átgondolva, meg sem próblunk megoldani, azt majd Ő varázsütésre elrendezi, megoldja ... addig nem lesz SEMMI változás.

Az ég adta egy világon semmi nem fog történni ebben a helyzetben az imádság hatására, ami akár Bőregér, akár mások problémáját megoldja.

Ha a szerzetesség helyzetét, viszonyát (többek közöt ...) a világ többi részével nem gondoljuk át, akkor megnézhetjük magunkat.
Mert amikor néhányan, az évszázadok során anno úgy gondolták - meglehet joggal -, hogy Krisztust követni csak így lehet igazán, az egy adott helyzet volt.

Igazán árulkodó, hogy a szerzetessek "hagyják" magukat belerángatni a kedves hívek karácsonyi elvárásaiba. Pl. Legyenek magasröptű prédikációk! Pompázzon a templom! És a többi. ÖNZÉS és LUSTASÁG (a világiak részéről). Adják a szánkba a kész ünnepet! Persze.

Kedves Elöljárók! Ha ez a gond, felmentjük a szerzeteseket erre az időszakra, találkozzunk januárban, a karácsonyi "ünnepkör" után!
Le a karácsonyi vallásos lóhalállal!

(Megint elnézést, ha durva voltam!)

Az ima nem azért van, hogy "lehet azért imádkozni(!) -, hogy amit mi józan ésszel átgondolva, meg sem próblunk megoldani, azt majd Ő varázsütésre elrendezi, megoldja".

"Krisztust követni csak így lehet igazán" - na, ezt sosem gondolták a szerzetesekkel kapcsolatban, azt gondolták, hogy így is lehet követni. Ez egy opció. Régen nem is szenteltek pappá minden szerzetest. Szerintem a szerzetességnek bőven meg van a helye a mai világban is. Érdekes volna amúgy, hogy 1900 éven át működik a szerzetesség, aztán lejár a szavatossága. Tekintsünk azért messzebbre.

A mondás valahogy úgy szól, hogy imádkozz, mintha midnen Istenen múlna, és cselekedj úgy, mintha minden rajtad állna. Azt hiszem, ez világos. Az ima nem do ut des, adok hogy adj, de nem is haszontalan felelősségelhárítás. Igenis segíthet, pl. megérlelni egy elhatározást.

Az ima szerintem egy életmód.

Szerintem az imának (Bölcsésztanár) és az asztal felborogatásnak(vital) is helye van. Persze, szerzeteseknél ezt asszem nem szabad. Én sem vagyok büszke rá, de néha muszáj egy-egy tányért eltörnöm, ha úgy érzem nem bírom tovább.(gyerekeim legnagyobb örömére).
Különösen tetszik ez a laza és humoros stílus, Bőregér, ha a lányomnak reklámozni kell a szerzetességet majd Téged idézlek(:

dszg!
Ma sem szentelnek pappá, még a nyugati egyházban sem minden szerzetest, hála Istennek! A szerzetesnővérek közül senkit (hö.hö-hö), és van több olyan rend, ahol nem mindenkit.
Keleten meg általában csak annyit szentelnek pappá, amennyi liturgikus okból szükséges, bár diakónust talán kicsit többet is. Léleképülésre tudom ajánlani valamelyik igazi élő* moldvai román ortodox kolostort (az atyáknak is!). Valami hátborzongató érzés olyan kolostorban imádkozni, ahol 100-tól is több szerzetes, köztük több tucat szer- és áldozópap jár elöl a jó példával.

*Némelyik műemléképületben gyakorlatilag csak teremőrként sínylődik néhány szerzetes (állítólag büntetésből).

Ky-Lí,
a Magyarkuriron találtam egy hírt,miszerint egy német virtuális városban kolostor nyílt. Belekukkantottam, hát egész szuper. Ott a lelkészek meghatározott időpontban online elérhetők. Egy hasonló elérhetőség megoldaná a ti kérdéseteket (közönségtalálkozó?).
(Das SeelsorgeTeam összetétele is tetszik :-)
www.funcity.de/

kiscsirke, köszönöm. Valóban nagyon aranyos. Még átböngészebb részletesebben :)

Vitál s a többiek!

Mindenkinek igaza van.
Azért írtam Batsisternek, hogy megy az ima, hogy tudja, nincs egyedül a harcaival. Szerintem a legtöbb embert erősíti, ha tudja, hogy imádkoznak érte, és nem mellesleg remélem, hogy meghallgatásra nyer egy ilyen ima. Egész konkrétan arra gondoltam, hogy az esti imaformulánkba, amely tartalmaz egy rövid könyörgést a családokért, a házasságokért, a hivatásokért, valamint Mo. lelki megújulásáért (ezek az aprócska kis jelentéktelenségek vannak most válságban szerintünk), belegondoljuk a nővért is, mikor a "hivatások" szó elhangzik.

Nem gondoltam egy percig se, hogy ő maga nem tesz meg mindent azért, hogy helyt álljon, sőt, amiket írt, az alapján azt gondolom, hogy erőn felül teljesít. Hogy a szerzetesség problémái sem az imától fognak megoldódni, hanem az imától ÉS a cselekvéstől, azt reméljük.
Jóéjt mindenkinek!

Sziasztok!

Bocs, hogyha úgy jött ki, mintha észosztó bácsi vagyok.

Igazából ez volt az eslõ bejegyzés, amit olvastam a Blogon és elsőre eléggé meglepett. Eddig csak az Egyházfórumban olvastam ilyen hagot megütő egyházkritikát. Nekem elég meredek volt. Aztán tovább olvastam, több más témában is, és megnyugodtam. Mondjuk azért azt most is úgy látom, hogy a mi lassan úszó nagy hajónkat ki-ki úgy tolja ahogy tudja, a világoz képest mindenki amatõr, és nem engedhetjük meg a luxust, hogy azt a kevés embert megsértsük, vagy elkedvetlenítsük, aki vállalja, hogy így, vagy úgy valamit tesz az Ügyért.

Kedves kiscsirke és Vitál! Képzeljétek itt volt nálunk az inkvizíció! Examen:"Megy a pulyka,megy a pulyka megy a nagyszemű pulyka" Rómának úgy látszik hosszú a keze,szóval azért maradtam le az írásban mert tegnaptól letiltotta a gép a netet.Kértem is a szt.Egidiót talán neki több befolyása van a Vatikánban hát erre most már tudtam csatlakozni.Annyira jólesett kiscsirke és Vitál,hogy megy az ima!!! Szentfazék kösz. a biztatást a stílusra.A legnehezebb az életben néha,sokszor,gyakran magunkat elviselni.Mikor hányingerem van magamtól,eszembe jut a kedvenc plébim mondása: A temető tele van nélkülözhetetlen emberekkel.Erre akkor kell gondolni mikor a legnagyobb mártírnak érzi magát az ember.Egyébként tök jó ötlet,hogy online-on elérhetők lennének,a lelkészek,pardon én a normálisakra gondoltam.
És igenis a szerzetesnek is szabad asztalt borogatni,a drága Poverelló egy marék trágyát dugott a szájába mikor valakit nagyon megsértett, én csak mostanában a XVII.sz-i ruhámban rágózom meg blogozom, egyenlőre nincs jobb ötletem.Köszönöm,hogy befogadtatok olyan jó köztetek.

Kedves Bőregér,
welcome :-)
Nehéz lehet XVII. sz-i ruha alatt normális embernek maradni...(a magam részéről nem igénylem különösebben a szerzetesek Jel szerepét...ez a kor már nem arról szól. Ha nagyon durva akarnék lenni /és az akarok, mert a sok tennivaló miatt a mai alvás kimaradt/, a melegfelvonulások provokatív bőrszerkói pont ugyanilyen szándékal viseltetnek DDDD , csak más dologra próbálják a figyelmet ráirányítani. De a jelenlegi értékrelativizmusban sokszínű a paletta....:-)

Ha adhatok tippet, szerintem a nehézségeket úgy lehet átvészelni, ha csakis-csakis Jézusra figyelsz. Ha a hétköznapi munka kárát látja az imaidődnek, hát lássa, az nem olyan fontos. De az Istennek szánt idődből ne engedj.

Üdv!

Ja, és még valami: ha esetleg úgy érzed, hogy a jelenleg imaformád esetleg nem biztosít elég intimitást, élő kapcsolatot az Úrral, akkor keresgéld a saját belső utadat. (Ahol élő vizek fakadnak.)

Kedves kiscsirke! Na végre! valaki felvilágosít!" Én nem tudtam,hogy a jel szerep már nem erről a korról szól" Ezt még senki sem mondta.Tudod a nyócvanévesek klauzúrájában már nagyon lemarad az ember.
És kösz. a 12.04. 05:35:02 bejegyzést ez egy igazi jobb horog volt,mármint pozitíve.Huuuu! Hat a fönti közbenjárásotok,hát 3.án mikor senki sem volt a kápolnában...az...az "öcsém facsiga",ha fiatalabb korosztály vagy akkor: "király volt".
Néha kell a lélekbe egy kis 98-as turbó is, nem csak az a sz... négyütemű keverék.Jónapot kívánok!

kiscsirke nem tudnál még néhanapján egy bal horgot is küldeni? Előre is kösz.Tudod ma is nehéz a "szellemek megkülönböztetése" ignáci
hf. mert annyi" patás" van jel szerepbe öltözve hogy ajjjjajjjjj.

Kedves Bőregér,
"megimádkozlak", s ha majd érzek valami neked való imaformát, megírom.

Üdv. neked és a jel szerepbe bújt "patásoknak" (akiket ugyanúgy szeret Isten, mint Téged vagy engem)

Igazad van kiscsirke.Többször kell tükörbe néznem: Bőregér

Ó, kedves Bőregér, egyáltalán nem a lelkitükörről van szó! (Van, akinél ráadásul nagyít, vagy kicsinyít vagy simán csak torzít.)
Olvasgatom itt a megnyilvánulásaidat és látom, hogy egyáltalán nem vagy könnyű helyzetben. Egyáltalán nem.

Azért írtam, amit írtam, hogy ráirányítsam a figyelmedet, most mit tudsz tenni?
A "jeleskedők" változni nem fognak, az egyszer már biztos. Amin lehet dolgozni hogy könnyebb legyen számodra, az a saját nézőpontod "átkeretezése". Próbáld meg Isten szemével nézegetni ezeket a nehéz embereidet. Ő elfogadja, szereti őket, "szurkol nekik", látja bennük a Jót, amit beléjük ültetett. Egy ilyen otptikával szemlélve a helyzeteket, talán oldódnak a dolgok lassan-lassan. Te is közelebb kerülsz Istenhez (kialakulhat róla egy reálisabb képed, mennyi mindent megenged a szabadságunk tiszteletben tartása jegyében). Ezekről a tapasztalataidról (amik meglepnek vagy nem férnek be az eddig kialakult Istenképedbe) nyugodtan kezdj vele párbeszédet. Válaszolni fog.

Ky-Lí,

megvan ennek a McLuhan tanulmánynak a címe?

Íme: The medium and the light, Reflections on religion; Edited by Eric McLuhan and Jacek Szklarek (1999).

Kedves kiscsirke OK.OK.nagyon kösz.

((erősen off, Ky-Lí,
az imént, amikor jó fáradtan és bambán ballagtam haza és nyitottam a postaládám, szó szerint fejbe vágott egy kiadvány, egy ünnepi Barátainknak-Szív szám. Szeretném megköszönni, mekkora ötlet ilyen szép ajándékot küldeni! Barátsággal: kiscsirke))

:))

nekem is nagyon jól esett a figyelmességetek - köszönet érte!

Mi is köszönjük az ünnepi számot,méghozzá két példányban.PUSZI:Bőregér

Hétvégén figyelmeztetett a gimnazista lányom, hogy nem vagyok elég naprakész, ugyanis megjelent a Szív jubileumi száma és én még nem vettem meg.
Ehhez mit szóltok?
Éveken át vetem a magokat, semmi visszaigazolás s egyszer csak kiderül, hogy mégiscsak helyén vannak a dolgok.

Úgyhogy rohanok bepótolni a lemaradást.

Hajrá-hajrá!
Ezek ám a boldogító pillanatok, mikor valami kicsi remény van, hogy nem veszett kárba a gyereknevelési igyekezet.
Gratula, bárcsak sok ilyen szülővel lehetne találkozni gimnáziumi fogadóórákon!

A "kishazánkért" kitételért meg kirúgnak a pázmány komszakáról. Felejtsd el, közhelyes, nagypofájú. És külön kell írni.

legújabb felvételünk, egy dél amerikába emigrált rabbi könyvét mutatja be, vérpezsdítő izraeli blues felvételek felhasználásával:
radio.sztaki.hu/node/get.php?id=011pr2344
hallgassátok szeretettel!