Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Egy kis jezsuita apológia

2009.01.27. 22:48 korizoli

 

 Néhány nappal ezelőtt az egyik blogunkban néhány nagyon kritikus komment született a rendünkkel kapcsolatban.

 

Erről szeretném megosztani Veletek néhány gondolatomat:

 

  

           1. A jezsuiták nem adnak már ignáci lekigyakorlatokat?

Jezsuiták által adott lelkigyakorlatoknak igen sok formája van. A lelkigyakorlatok ignáci megfogalmazása olyan, hogy van benne egy nyitottság arra, hogy változzon. Ignác szerint mindig az adott személyhez és helyzetéhez kell alkalmazkodnia a gyakorlatoknak. Ignác maga sosem volt dogmatikus a módszerével kapcsolatban és a későbbi generációs jezsuiták is bevezettek már saját, új gyakorlatokat is, amik az eredeti lelkigyakorlatos könyvben még nem voltak. A lelkigyakorlatos módszerek mai sokszínűsége tehát nem az ignáci elvektől való eltérés, hanem épp annak a következménye. Mindamellett meg vagyok győződve arról, hogy az eredeti ignáci szöveg, pontosabban annak tartalma ma is hihetetlen aktuális és nagyon hatékony eszköz abban, hogy megtisztuljunk, és Istennel elmélyüljön a kapcsolatunk. Mint lelkigyakorlat adó gyakran tapasztalom ezt. Számos jezsuitát ismerek, aki alapvetően ezt a hagyományos ignáci módszert követi lelkigyakorlat adásban. Szóval nem adtuk fel a hagyományainkat, de mást is csinálunk.

          2. A Jezsuiták ki fognak halni?

Tény, hogy a rend létszáma a zsinat óta folyamatosan csökken, mint ahogy más, nagy hagyományokkal bíró szerzetesrendeknél is hasonló folyamatok játszódtak le. Persze vannak területek, ahol egyre több jezsuita van (India, Afrika), de a fejlett világban erősen csökkenek a számok. Ez mindenképpen jel. El kell gondolkodjunk rajta. Megújulásra, sőt megtérésre hívnak bennünket a számok. Valóban komolyabban kellene vennünk a saját tradíciónkat, gyökereinket és küldetésünket. Ugyanakkor nem félek a rend eltűnésétől. A Jézus Társaságát nem emberi erőkre alapították, hanem – mint ahogy Ignácék meggyőződése is volt – az Isten kezdeményezte és Ő tartja fenn. A Társaság 470 éves történetében annyi üldözés és válság volt, annyiszor újra kellett kezdeni a nulláról. Magyarországon 40 évig be voltunk tiltva, összesen 1064 év börtönt szabtak ki a kommunisták rendtagjainkra. Mégis itt vagyunk megint, nem azért mert olyan klassz gyerekek vagyunk, hanem mert Jézus nem szűnik meg társakat hívni ma sem. Benne van a mi bizalmunk és jövőnk.

       3. A Jezsuita blog szégyent hoz a jezsuitákra?

 Néha nekem is kérdéses, hogy vajon mennyire csináljuk jól ezt a dolgot és érzem, hogy lehetne jobban. Kérdés az is, hogy mennyire reprezentálja az a néhány jezsuita a társaságot, aki ír a blogra? Írhatnánk sokkal többen is. Viszont szerintem kell a blog. A jezsuiták dolga, hogy ott legyenek a határokon, a frontokon. (A Pápa is ezt várja tőlünk) Olyan kérdésekkel kell foglalkoznunk, amik újak, amik a körülöttünk élő mai embereket érintik. Ez kockázatos vállalkozás, alaposan beletenyerelhetünk dolgokba. Mégis számos bátorítást hallottam már ismerősöktől és ismeretlenektől, hogy csináljuk, mert inspirálja őket. Olyan kérdéseket tárgyalunk, amit máshol fel sem lehet vetni. Persze lehet, hogy időnként nem a legszerencsésebben állunk dolgokhoz, nem túl világos és egységes az üzenetünk. Vannak kérdések, amikre mi magunk is keressük a válaszokat, és nem mindnyájan ugyanazt találjuk. Mindamellett azért meg kell jegyeznem, hogy a rendünk küldetése, -amit a legutóbbi rendgyűlésünk is megerősített- hogy a katolikus hitet védjük és terjesszük. Azt mindnyájunk nevében mondhatom, hogy szeretjük az Egyházunkat és szolgálni akarjuk. Lehet, hogy ezt nem tesszük a mindig legjobb módon és minőségben, de kedves kritikusaink előzzetek meg bennünket, csináljátok jobban! Őszintén kívánom, hogy sikerüljön Nektek Isten nagyobb dicsőségére!

Mit gondoltok minderről kedves szimpatizánsaink és kritikusaink?

 

 

91 komment

Címkék: korizoli

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr15907303

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.01.28. 02:45:36

Ezt. :-)
Örülök a blognak és nem kell mindig mindenkinek mindenben egyetérteni. Néha én se értek egyet, néha Veled se. Kiemelném azt a mondatodat, hogy "olyan kérdéseket tárgyalunk, amit máshol fel sem lehet vetni". Naná, hogy akkor vitára vagyunk determinálva. És végre valahol ájtatoskodó tiszteletkörök nélkül meg lehet beszélni, hogy ki mit gondol a felvetett konkrét kérdésről.

Normális beszélgetések is így néznek ki - ha a legjobb barátnőmmel át akarok rágni valami kérdést, akkor közben nem szoktunk újra és újra üresjáratokat futni arról, hogy de ugye mi barátok vagyunk és mennyi mindenről ugyanazt gondoljuk stb. Olyan jólesik egyszerűen csak arról beszélgetni, ami éppen érdekel minket - és kész. És jólesik, hogyha szabad azt mondanom amit gondolok.

Intuitiv 2009.01.28. 08:47:17

Nagyon jó, hogy létezik egy ilyen blog. Más katolikus oldalakon nagyon beszűkült elmékkel találkozom. Nem képesek objektíven látni a dolgokat és bizonyos kérdéseket szándékosan kerülnek, mert nincs rá válaszuk.
Úgy vettem észre, hogy a katolikus egyházon belül a jezsuiták állnak a legközelebb hozzám. Velük lehet beszélgetni, érvelni, néven nevezni a dolgokat.

máramaros 2009.01.28. 08:49:47

Igen, egyetértek – felelősségteljes írás. Egy következő lépés ennek a megvalósítása – erről beszéltünk talán abban a blogban..
Persze, tökéletesen igaz: olyan kérdésekről lehet beszélni, amik máshol fel se vethetők. De azért ennek egyik komponense a névtelenség…Anyáim idejében a papot mélyen tisztelték az emberek, alig mertek szólni hozzá – itt tegeződünk … nagy ugrás. Benne van a változó világ és a mai ember törekvése egyenrangú (szakember-jellegű) viszonyokra. Az orvos-beteg kapcsolatban is sok nehézséget okoz ez és itt is bejön. Nem is biztos, hogy jó ez a nagyfokú közelség.. mindegy, ez messze vezet.
A barátnőmmel szabadon beszélek – mert ismer és tudja, mit tartson rólam – ezen az alapon értékeli bármelyik kijelentésemet. Ha valaki, (mint proviktória) elsőként jön a blogra, akkor nincs meg benne ez az alapismeret.. (lehet, persze, hogy ez nem érdekes, mert majd később kialakul benne, ha többet olvassa a blogot – csak a szempontot jelzem).
Azért vetettem fel, hogy civilek is indítsanak témát, mert felvetődött bennem, hogy esetleg más (is) érdekli őket, mint Titeket – minél több ember indít témát, annál színesebb a blog.

sebcsaba 2009.01.28. 11:03:41

Csak a harmadik kérdésre válaszolok: nem. Az, hogy hajlandóak vagytok megbeszélni másokkal, a világgal a felmerülő kérdéseket, az pont az erőtöket mutatja meg. Szerintem nagyszerű dolog, hogy ilyen dolgokat lehet veletek itt megbeszélni. Kiemelnék egy mondatot, amelynek nagyon örültem, mert szintén a teljes őszinteséget mutatja:

"Vannak kérdések, amikre mi magunk is keressük a válaszokat, és nem mindnyájan ugyanazt találjuk."

tebe 2009.01.28. 11:18:13

Igen is szükség van rá, hogy kérdéseket fel lehessen tenni, szükség van rá, hogy elgondolkodjunk rajta. Ebből pedig az következik, hogy sokmindenről sokfélét gondol(hat)unk.
Szerintem ez a legfontosabb ebben a blogban.Jó elolvasni amit ti gondoltok egy kérdésről, miközben én sokszor másképp gondolom és mégis töltekezem abból amit mondtok.Számomra ez is a hit közvetítésének egy - hozzám igen közel álló - módja.
Nagyon sajnálnám, ha lenne köztetek olyan, aki úgy gondolná, hogy ennek nincs létjogosultsága.
(Azonkívül nagyon hiteltelen lenne, ha minden jezsuita egységesen kottára ugyanazt "üzenné" . Jóhogynem cenzúra...)
Szóval kitartást kedves atyák, várom az új bejegyzéseket, sok kegyelmet,például EHHEZ a KÜLDETÉS-hez is!!

mama60 2009.01.28. 11:58:13

" 1. A jezsuiták nem adnak már ignáci lekigyakorlatokat?" - biztos tartanak,csak ahhoz lelkigyakorlatos házba kell vonulni.Én örülnék neki,ha a "végeken" is lenne lehetőség "gyakorlatozni" annak is, aki nem tud elszakadni a kötelességeitől.Azelőtt volt a faluhelyeken is lelkigyakorlat,szerintem a mostani időkre át kellene ültetni ezeket a lelkigyakorlatokat( tudom nehéz,de szerintem létszükséglet lenne).

"2. A Jezsuiták ki fognak halni?"- ha az Úr úgy akarja,még a "pokol kapui sem fognak rajta...",de azért mindnyájunknak le kell tenni a magunkét érte (ima,áldozatvállalás,...),főleg a jezsuitáknak :)

" 3. A Jezsuita blog szégyent hoz a jezsuitákra?" -
az Úr nem blog szerint itél,hanem SZEMÉLY szerint. Mindenki saját tetteiért,szavaiért vállal felelőséget és azt tudni kell,hogy mégis az egész közösséget is formálja általa.

Nagyon örülök,hogy ebben a topikban az alázat megtalálható (néhány topikban hiába kerestem :( )
Mert az "Úr az alázatoshoz alázatos, a hüségeshez hüséges, de a kevély szivüeknek ellenáll".

A blognak szerintem is van létjogosultsága,főleg ha van benne SPIRITUSZ (SANCTI),amit néhol hiányolok.
Az Úr áldása legyen életeteken és munkátokon!

eichikarl 2009.01.28. 12:20:13

Bocsánat, hogy megint egy elöadásélménnyel jelentkezem, de úgy gondolom szegröl-végröl ide tartozik.
Tegnap a kapucínus Br. Paulus Terwitte volt a kat. újságírónapi kollokvium meghívott vendége, aki az elmúlt 7-8 évben valóságos médiszemélyiség lett.
Hivatalosan az objektív és a semleges (neutrális) médiáról kellett beszélnie.
www.bruderpaulus.de/

Ami tk. megragadott, és talán ide illik, hogy Br. Paulus szerint a világi médiából nézve (nem hiszem hogy a németországi és a magyar között olyan nagyon lényeges különbség lenne) a katolikus egyház egy kisebbfajta szekta. A Tagesschau, a még mindig leginkább figyelemmel kísért hírmüsor (a TV híradónak felel meg) müsoridejét tekintve 1,8%-ban foglalkozik a katolikus egyházzal, az evengélikussal még ennyiben sem) A valódi szóhoz jutás csak a régi klisék és sztereotípiák alapján lehetséges. Ö is így "építette föl" magát: kapucínusruha, szandál. (És persze hozzá tenném, átlagon felüli kommunikációs készség, empátia, remek orgánum, vizuális médiaképes mimika és gesztikuláció, az elvek és a kompromisszumkészség eredményes ötvözete.)
A "credoja" az, hogy mindenki Isten képmása, és ö emberként szólítja meg öket. Tisztában van vele, hogy alkati adottságai alapján ö az elsö impulzusok embere, magvetö típus.

Nos ezt csak azért írtam le, mert egy kissé távolabbi, másik példa is mutatja, milyen nehéz a médiajelenlét az egyháziak, vagy az egyházhoz (szorosabban) tartozók számára. Kompromisszumok nélkül - mindent csakis úgy csinálunk mint eddig - nem megy. De ugyanígy elvek nélkül sem.

A magyar jezsuiták ezzel a bloggal, ha csak a "kislábujjuk körmével is" belelógnak a magyar(nyelvü) médiába. (Másként, mint a Katolikus Rádióban a Párbeszéd címü müsorral.) Kérdés, hogy az a fejlödés követendö vagy kívánatos, mint a kismalac és a farkas féle mesében.

Ám a felhívás nem veszítette érvényét: hirdessétek az evangéliumot minden népnek és menjetek el a föld végsö határáig.

tebe 2009.01.28. 12:34:50

@mama60: a kritika rendben van, de általánosítva nincs sok értelme. A "néhány topikban" ill. "néhol" kifejezésekkel értelmes ember nem tud mit kezdeni ill. vitatkozni.Ez a blog azért van hogy konkrét felvetésekre reagáljunk vagy ne reagáljunk, belátásunk szerint.

eichikarl 2009.01.28. 12:42:35

@mama60:

Nagyon örülök,hogy ebben a topikban az alázat megtalálható (néhány topikban hiába kerestem :( )


Szerintem az alázat kifejezett megnyilvánulása szituációfüggö erény. (Pl. a mai evangéliuman Jézus kommunikációs stílusa a tanítványokkal) Mint alap habitus igen értékes, valakinek ennyi, a másiknak annyi jut alapból. Persze lehet és kell is rajta dolgozni...

Joejszaka 2009.01.28. 12:48:55

Figyu, ez a blog azon kevés katolikus orgánum közé tartozik, amit olvasok.

Kéretik írni bele. Sokat.

"Ugyanakkor nem félek a rend eltűnésétől. A Jézus Társaságát nem emberi erőkre alapították, hanem – mint ahogy Ignácék meggyőződése is volt – az Isten kezdeményezte és Ő tartja fenn."

Ez lehet meggyőződés, de semmiképp sem igazság. A jezsuiták nem az egyház, amit az Úristen tart fenn. :-))) Azért hátha mégis igazatok van, ha szerzetes lennék, biztos jezsuitának mennék. Ha bírnám az engedelmességet persze. :-)

Satori 2009.01.28. 13:44:38

Pár nap távollét után csak most jöttem haza, és olvastam végig a "saját" legutóbbi bejegyzésem kommentjeit. Sajnálom, hogy úgy elmérgesedett a vita. Kicsit provokáltam is a topikkal, ez igaz, ráadásul a (kívánatos) kereteket biztosító spiriutális moderálás elmulasztása nélkül (nem cenzúra!), amit sajnálok. Korizoli, nagy köszönet a kiegyensúlyozott (fenti) reakcióért.
Most pedig nézzünk a jövőbe. Szeretnélek Benneteket (a blog érdekében) megnyerni két szabály elfogadásához.
1. TILOS minősíteni egymást ("te nem vagy katolikus", "te fafejű vagy", és lectio-variánsaik).
2. KÖTELEZŐ (tőlünk telhetően) tiszteletben tartani egymást (a másik véleményét is beleértve).
Mindenkivel egyetérteni persze továbbra sem kell (még jó!!), de ezek nélkül a szabályok nélkül - félő - nagyon elmérgesedhet a helyzet. (Tisztelet a bocsanatkérőknek!)
Aki nem bírja tovább ebben a szellemben, javaslom, hogy hagyjon ki pár napot a blog olvasásában: bár jezsuita vagyok, nem fő célunk a látogatottság emelése. Inkább a lelki egészségünket (és üdvünket) tartanám szem előtt.

Intuitiv 2009.01.28. 15:25:10

@máramaros:

Elolvastam, de nem értem mire célzol ezzel.

Csu 2009.01.28. 16:09:34

Mostanában körbenéztem a magyar nyelvű katolikus oldalak között, de ez az egyetlen, amit napi rendszerességgel látogatok. Hiányozna, ha felhagynátok vele.

bölcsésztanár 2009.01.28. 16:14:53

Hajrá-hajrá!

Nekem úgy kell ez a blog, mint egy falat kenyér. Most épp nem tudok a kicsi gyerekek miatt közösségbe járni túl gyakran, itt tudom pótolni a jó kis vitákat.

Szerintem az el mondo blogon kívül csak itt jelennek meg olyan témák, amik egyházon belül igen parázs vitákat indukálnak, de írásban senki nem szokott vállalkozni ezek felvetésére.
Úgyhogy provokáljatok csak, vitázzunk, beszélgessünk, mert nagyon kell, hogy magunkat kritikusan lássuk és ne csak a kívülről jövő támadások hatására zárjunk össze.

Fontosak az aktuális témák is, volt olyan, amiről csak innen értesültem.
Bírom a jezsuitákat, mert lehet, hogy néhányan tévednek ezt-azt illetően, de kb. ez a rend az egyetlen, amelyik ennyire nyitott és észre tudja venni, mi zajlik az Egyházon kívül.

aventus 2009.01.28. 17:47:43

Nagyon kellettek a jezsuita erények és elmék a befelé bámuló,múltba révedő katolikus létbe!Az elsődleges nyilván továbbra is a lelkigyakorlaton,előadásokon való személyes jelenlét,de mert ezeken nem vehetünk részt korlátlanul,pompás eszköz a blog.Ráadásul írásban az összeszedettség szinte automatikus,így a szócséplés veszélye is kisebb.Arra viszont figyelni kéne nagyon,hogy ha a még oly ellenszenves vélemény érdemi szempontot vet fel,valódi tárgyalás kövesse.Ilyen érdekes ,vélt vagy valódi összefüggés felvetése a Zsinat és a papi,szerzetesi hivatások száma között.Valóban azóta és főként attól csökken?Erről mit lehet tudni?

Non est volentis · http://nonest.blog.hu/ 2009.01.28. 20:54:10

Jó ez a blog, szerintem ne hagyjátok abba!

Egyrészt nem baj, ha az ember kérdéseket fogalmaz meg akár a saját hitével kapcsolatban, akkor is, ha nehéz témának tűnik, és nincs is mindig "megoldás".

Másrészt meg nem baj, ha a nem hívők akik idetévednek, kicsit belelátnak abba, hogy azért az egyházon belül (itt konkrétan a jezsuitáknál) is van gondolkodás, kérdés, töprengés, nem feltétlenül bástyázzák magukat körül elvont dogmatikával oszt' jónapot....

Szóval hajrá! :)

(egy ex-piarista diák)

korizoli · http://arckepcsarnok.jezsuita.hu/koronkai-zoltan/ 2009.01.28. 22:07:22

Köszi a bátorítást kedves szimpatizánsok:))

És a kritikusaink mit mondanak?

északi szél 2009.01.28. 22:23:58

Egy kritikus hang is szólaljon meg:
Van egy jezsuita blog. Ok. Van egy jezsuita portál - cikkekkel, videókkal, hírekkel. Ok. Ennél sokkal több kellene: tematikus portálok, aztán. a GCN mintájára katolikus tévécsatorna, rádió (nem félóra), nyilván ez lehetne nemzetközi projekt. Szóval egy nagyságrendi váltásra lenne szükség szerintem.
Másolni kell a "világi" nagyoktól (szervezést, technikát, stb.) Erőforrások? Azt nem gondolom, hogy a 93 ezer négyzetkilométeren belül ez megoldható (sőt, azt gondolom, hogy nem), de nemzetközi projekt keretében talán.

északi szél 2009.01.28. 22:30:51

A félreértés elkerülése végett: GCN alatt, a Global Catholic Network-öt értem. :-)

máramaros 2009.01.29. 00:17:02

@Intuitiv: semmire nem célzok -láttam, hogy írtál a közösségről - azért küldtem, mert ez is arról szólt..

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2009.01.29. 14:15:24

@Satori: Hogy leszek akkor így bigott antiszemita útszéli kahanita inkvizítor? ;-)
Nekem hiányozni fognak a címkézések. Mert ha nem is igazak, de arra jók, hogy elgondolkodjon az ember, hogy "no ezt most miért kaptam?".

poganyvolgyi 2009.01.29. 14:37:53

Nem vagyok katolikus, kereszténynek sem vallom magam. Naponta olvasom a posztokat, és az itt felvetett kérdések-problémák miatt az egyik legértékesebb magyar nyelvű oldalnak tartom. Az itt író, rendhez tartozó blogolók hatására változott meg a nézetem a jezsuitákról, abszolút pozitív irányban... Sztem nagyon jó, h egy világinak is lehetősége van megismerni a rendet a bennfentesek szemszögéből...

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.01.29. 15:34:29

@poganyvolgyi: Üdv, poganyvolgyi, örülök, hogy itt vagy és remélem, még sokan vannak itt magukat nem kereszténynek vallók. Vagyis, igen, kicsit erről is szó lenne, hogy ez nem egy zártkörű kereszténykedő társaság, hanem arra is lehetőség, hogy egyszerűen csak ismerkedjünk.

waugh 2009.01.29. 19:17:01

@északi szél:
A "kritikus hangod" teljesen jogos. Valóban szükség volna hitvalló szakemberek által éltetett katolikus médiumokra. De ez - épp a nagyságrend miatt - központi akaratot igényel(ne), feltételez(ne). Minden jel arra mutat, hogy a mai világot megszólítani képes, a világra az egyház tanítása tükrében figyelni kész sajtót, rádiót, tévét nem akar létrehozni az MKPK. A profi működésnek jeleit mutatta a Katolikus Rádió, de csak idő kérdése, hogy megszüntessék. Tény, hogy ma csak az alulról induló,lelkes, egyéni-közösségi kezdeményezéseknek van lehetőségük. Csak éppen ők-ezek nem képesek önmaguktól megélni, vagy ha igen, egyszerűen szinte nem is lehet tudni róluk, annyira kicsinyek.

Ky-Lí 2009.01.29. 19:56:18

waugh, északi szél

ha már hiányoljuk a (nagyobb és jobb) katolikus médiát, hadd tegyem hozza részemről, mint médiában dolgozó és azt tanult jezsuita, hogy nagyrészben egyetértek veletek. Például abban, hogy jobban ki kellene használni a meglévő lehetőségeket. Ha már egyszer létrehozták az Országos Katolikus Rádiót (komoly szakemberek segítségével), akkor támogatni kellene és nem évente, félévente összegeket vonni meg tőlük.

Ugyanakkor jobban oda kellene figyelni a már meglévőkre. Sok csatorna (tv, rádió) ajánla fel az egyháznak, hogy készítsen műsort, adjon hozza legalább egyházi szakértőt.

Ugyanakkor ritka áldás az, amit például a törvény kötelez Magyarországon, hogy a vallási felekezeteknek és kissebségeknek programjuk legyen. Az állam gyakorlatilag mindent felkínál ahhoz, hogy profi műsorok készüljenek. És mi készül a Katolikus Krónikában? Egy olyan műsor, amit az ember már akkor kikapcsol, amikor megszólal T. Katona. Ha valami kontraproduktív az Egyházzal szemben, akkor az a műsor egészen biztosan az, sőt a magyar katolikus egyház szégyene is lehetne, hogy olyan formában jelenik meg, ahogy.
A jelenlegi médiarenferenst is nagyon hibáztatom, hogy egyáltalán nem érdeklődik afelől, hogy mi megy adásba. Igaz, nem is ért hozza. Egy mezei tévénéző...
De miért nincs bátorsága azt mondani: nem vagyok odavaló? Olyan fontos, hogy a neve kint legyen a stáblistán?

Tóta W. Árpád · http://w.blog.hu 2009.01.29. 21:10:31

@Ky-Lí: "És mi készül a Katolikus Krónikában?"

Na csak nyugi. Református ajánlat:
www.youtube.com/watch?v=PHExCwaI6Zk
"Te hiszel istenben? Egyszer próbáld ki!"

Amúgy meg ez már nem az első ilyen post, hogy jajistenem, nem jól csináljuk, szégyent hozunk. Ezt intézzétek el egymás közt meg a hierarchiában, én csak annyit mondanék el, hogy az Igen c. lapon szörnyülködni szoktam, az Új Emberen röhögni. Itt meg beszélgetni.

trevys 2009.01.29. 21:19:27

@Tóta W. Árpád: "annyit mondanék el, hogy az Igen c. lapon szörnyülködni szoktam, az Új Emberen röhögni. Itt meg beszélgetni."

Ez egy jó érv volt számomra amellett, hogy ne írjam le én is, hogy mennyi minden is gáz e téren. :)

Amúgy az Új Emberben meg érnek egy- két ajtó csapkodást Székely Jánosnak a szentírás magyarázatai, meg Rónay Lászlónak a tárcái, de a többin tényleg csak röhögni lehet.

Ky-Lí 2009.01.29. 22:12:19

TWÁ,

hát ez a link nagyon "fájt". Legalább annyira, mint a bájos találóskérdés válasza: "Nagy, sárga és fáj, ha belemegy a szemedbe...Mi az? - Villamos..."

Nos, se az Igent, se az Új Embert nem olvastam, olvasom. Sajnos...pedig kellene...illene. Nincs gyomrom hozza. Úgy látszik, ebben előnyösebb helyzetben vagy.

Ott is az a baj, ami a legtöbb magyar egyházi médiában, hogy a főszerkesztő, a felelős szerkesztő vagy akár egyházi referens olyan személy, akit a püspökök tesznek oda, mert megbízható az ő szempontjukból. Pl. nem érdeklődik békepapi múltjuk iránt, nagyon tudja a Tanitóhivatal dolgait és sohasem kételkedik és kérdez vissza stb. Na, és a többieken behajtja ugyanezt.

A Vatikáni Rádiónál dolgozva megtapasztaltam (nagyon régen), hogy míg én jezsuitaként kritikusabban álltam vatikáni közleményekhez vagy nem voltam amellett, hogy vmit beolvassunk a hírekbe, akkor világi munkatársaink voltak, akik leginkább megbotránkoztak. Gyakorlatilag pápábbak voltak a pápánál. Olyan jó fizetésért, kevés munkáért és ismerve az olasz helyzetet, hogy milyen nehéz egy külföldi értelmiséginek elhelyezkedni, teljesen megértettem az egyházi "hűségüket".

Évekkel később, amikor a Bajor tévé Stationen nevű ökumenikus műsorában dolgoztam a producer még az elején a következőket mondta el nekem:

- ha világiak nyúlnak egyházi és vallási témákhoz, akkor két végletbe esnek. Vagy túl felszínesen kezelnek fontos kérdéseket és hamar kiderül, hogy nem értenek hozza, mert nem látják belülről a dolgokat vagy;

- félelmükben a felszínességtől (világias megközelítéstől) olyan nyálassá válnak, amit maguk az egyháziak se vállalnak fel szívesen. Erre jó példa a Vatikáni Rádió világi munkatársainak a viselkedése vagy a Katolikus Krónika szerkesztősége, ahol az érdek azt sugallja, hogy az MKPK-nak is és a MSZP kormánynak is egyszerre feleljenek meg. Így csakis a bigott vallásosságot lehet bemutatni (mert abban csupa érzelem van), következésképpen se szellemileg, se politikailag nem tévedhetnek és nem támadhatóak. Kérdések és válaszok pedig nincsenek.

trevys 2009.01.29. 22:23:27

@Ky-Lí: nem teljesen értem, de ezek szerint akkor a világiak ne nyúljanak vallási témákhoz, meg egyátalán a katolikus médiához? Nincs ott keresni valójuk? Pedig sokkal rosszabbul már nem lehet csinálni. :)
Te egyetértettél azzal a producerrel?
Vagy Te ezt hogy léttod? Nektek papoknak kellene ezt is csinálni? rajtad kívűl még hány olyan pap van itthon aki még "médiagenya" is, és ezt fontosnak tartaná, hogy jobb legyen?!
(ezen blog írói és Szabó Ferenc SJ nem játszik :) )
üdv

Satori 2009.01.29. 22:29:37

Helő Kitalátor, azt írod: "Nekem hiányozni fognak a címkézések. Mert ha nem is igazak, de arra jók, hogy elgondolkodjon az ember, hogy 'no ezt most miért kaptam?'." - na nem képzelem, hogy ezentúl kivesznének a címkék (meg a moralizáló megmondóember-szerep sem csábított). Tőlem ezentúl is mindenki azt mond amit akar, csak arra utaltam, hogy szerintem az etikettek osztogatása inkább akadályozza mint segíti azt, amit én értelmes beszélgetésnek tartok. (Zsidózást meg úgyis hallok eleget az egyházban. Ilyenkor mindig az jut eszembe, amit valaki egyszer úgy mondott: "Hogy Jézus zsidó lett volna, az még csak hagyján, na de hogy a Szűzanya??!")

Ky-Lí 2009.01.29. 22:38:44

trevys,

de, nagyon is nyúljanak hozza a világiak, ők alkotják a szakemberek rétegét általában. De teológiai kérdésekben jó ha van mellettük egy pap, szerzetes vagy ilyesmi, aki belülről ismeri az egyházi milliőt. Akinek jó istálószaga van, de nem fél kérdéseket és rázios témákat felvállalni. Olyan aki az ügyet fontosabbnak tartja az egyházi hierarchiában való előremenetelétől. Az a kérdés, hogy ilyen van-e és a felső vezetés engedné-e, hogy dolgozzon?

Egyetértettem azzal a producerrel (aki világi ember, szociológus). Azért is mert nem magyarázott, hanem tapasztalatát "írta" le, mondta el.

Szabó Ferenc is játszik, csak nem a blogon. Kora miatt nem nagyon internetezik. Reakciós interjúmat viszont jól kijavította és helyretette egy kommentben - azt is másnak kellett feltenni persze. De legalább vállalta, vállaltuk a konfrontációt.

Egyébként még mindig a legjobbaknak tartom Vértesaljai, Kiss Ulrich és Hofher József média szerepléseit mindenki más egyháziénál. Legalább otthon vannak a világban. Értik az emberek nyelvét, nem félnek megnevezni társadalmi, politikai kérdéseket, még akkor se, ha tévednek, tévedhetnek.

trevys 2009.01.29. 22:54:15

@Ky-Lí: "de, nagyon is nyúljanak hozza a világiak, ők alkotják a szakemberek rétegét általában.De teológiai kérdésekben jó ha van mellettük egy pap"

Kicsit félre értettelek, de úgy tűnik így értem amit írtál. Én is valahogy így gondolom.

"Az a kérdés, hogy ilyen van-e és a felső vezetés engedné-e, hogy dolgozzon?"

Ebbe a kérdésbe bele játszhatna az is, hogy van egy csomó olyan teológus(világi) akik részt vehetnének ebben, mert őket nem biztos, hogy az előremenetel hajtaná és a felső vezetés nem annyira játszik náluk, mint egy papnál. viszont nekik nincs istállószaguk. :)

bonne 2009.01.30. 02:01:43

@Tóta W. Árpád: jujj, ezt megettem egy az egyben. Hát nem rákattintottam a linkre? Nekem kellett... Fájdlmas.

@Ky-Lí: Csatolódik ahhoz, amit az a bizonyos producer mondott neked: Plébánosunk mesélte nemrég, hogy valami javítás alkalmából egy pár szakember dolgozott a templomban. Egymást próbálták túllicitálni abban, hogy hány rózsafűzért és szentképet tudnak előcibálni a zsebeikből, hány templomjavítási sztorit tudnak felmutatni, hány olyan esetet tudtak "Isteni erőre való hagyatkozásként" feltüntetni, amikor "macsóként" egyedül emeltek meg nagy és nehéz tárgyakat. Elég evidens volt, hogy az illetők max csak Karácsonykor járnak templomba...

A szomorú nem az, hogy ez a mentalitásuk vsz megnyilvánul más helyeken is, pl ha épp bárszekrényt raknak be, és azt bizonygatják, mennyire ismerik az italokat... ez a problémának csak egyik fele.

A szomorú az, hogy valami miatt (és itt a kérdés úgy tevődik fel, hogy mi ebben a mi szerepünk) ezek az emberek úgy érzékelik, értelmezik és fogják fel az Egyházat, mint "giccsgyüjtemény", amihez alakulni KELL, elvárások halmaza, amit be KELL tartani, egy "szentike" imídzs, amihez alakulni KELL.

Messzemenően egyetértek veled abban, hogy nagy szerepünk van abban, hogy abban, amit teszünk, egy kifinomult ízlést, professzionális hozzaállást és szerető istenképet közvetítsünk.

Ugyanakkor, kissé továbbmenve az önreflexió vonalán: a világban a legjobban azok végzik a munkájukat, akik örömüket lelik abban, amit csinálnak. Ez sajnos nem általános mindenütt, és ugyanúgy kihívás egy egyházi személynek, mint egy laikusnak.

És ugyanúgy Lehetőség;-)

Tóta W. Árpád · http://w.blog.hu 2009.01.30. 02:07:13

@Ky-Lí: gyomrom azért van hozzá, napisajtó után meg se kottyan.
De: még akkor is unalmasak, amikor egyébként feldühítenek. Mert az általában akkor van, amikor "politizálni" próbálnak a maguk módján, és nem is az a baj, hogy pártszerűen jobbosok, hanem hogy butaságokat írnak. Van egy fujgyurcsány/ fujliberálisok-rovat, van egy "vállalati hírek", maga az isten(i)ről való gondolkodás pedig gyakorlatilag ledarált szöveg, mint egy rossz papé, félrészegen, papírból felolvasva.

Pár napja egy interjúban pont felmerült ez a téma, hogy a közéletben a vallás rendre úgy jelenik meg, éspedig éppen a "vallásos" oldalról (legyen az az egyházi sajtó vagy a "jobboldal" pártjai és drukkerei), mint hatalomtechnikai, társadalompolitikai, demográfiai eszköz. Illetve csoportképző, jelszó és zászló. Pedig a lényege olyan állításokból áll, amelyek messze túlmutatnak azon, hogy mi megy a tévében, meg ki a miniszterelnök. Arról viszont alig esik értelmes szó.

Közben pedig ezt a lényeget érdemi kihívások érik, amikről itt épp volt szó - szavatossági idő stb. - de ők ezeket simán elintézik azzal, hogy a) azok komcsik b) keresztényüldözés, jaj, c) lamentáljunk, mert szekták vannak meg New Age. Hát ez igénytelenség. Lehet, hogy a jezsuita blog nem elég lojális, de legalább nem kerüli ennyire kínosan az alapkérdéseket.

Aztán persze lehet, hogy az alapkérdések feszegetése nem a legjobb taktika belülről, én nem tudom. Rahner és Küng nekiláttak, nem volt kényelmes az útjuk, bár nem követtem, hogy most Benedekkel mi az ábra. Magyar Rahnernek lenni, vagy legalább megpróbálni a szabadgondolkodást, az sem a széles út, abban biztos vagyok. Hajrá.

bonne 2009.01.30. 02:12:32

...s ami kimaradt, de fontos: nem vagyok médiában tapasztalt ember, de józan paraszti ésszel annyit azért látok, hogy ha a médiában mutatnak be valamit valakiről, vagy valakikről, egy bizonyos szervezetről vagy az Egyházról, akkor az "tény". Tényként van kezelve. Újságot nem akkor olvasok, tévét nem akkor nézek, amikor épp kritikusan kell hozzáálnom egy akadémiai dolgozathoz, hanem amikor épp "üresjáratban" vagyok, kikapcsolódom. Ezt fontos volna figyelembe venni (jaj, miért egyfolytában a TWÁ által belinkelt videó ugrik be... miért...???). Ha valaminek nincsen egy természetes folyása, ízléses összeállítása, akkor egyszerűen nyomom a gombot, addig, amig látok valamit, ami legalább esztétikailag tetszetős. (national geographic szindróma...)

És itt csak a felhasználó, a konzumer beszél belőlem.

2009.01.30. 09:36:07

Bizonyára az sem kerüli el a figyelmeteket, hogy az embernek az alapvető létfenntartási ösztönei erősebbek az igazság és hasonló ideálok keresésénél. A paradicsomot visszasírni ide, ahol a fennmaradásért folyik a harc, teljesen érthető, de kilátástalan romantikában élő alkatra vall. Rég elcsépelt dolog, hogy senki sem tökéletes. Jó lenne egyszer ezt is komolyan venni, és ne ellene küzdeni. Érdemes belátni azt, hogy mindannyian "korruptak" vagyunk. Pl. Egy "burokban" élő jezsuitától, akinek szintén valaki a feneke alá teszi a blogos technikát és emiatt liheg neki, felelőtlenség lenne, ha azért marasztalna el másokat, mert azoknak meg kell élni és közben még gyereket is kell nevelni. Ez utóbbi még nemesebb dolognak is tűnhet, by the way.

Van egy szentignáci elv: a másik kapuján bemenni és a sajátomon kijönni. Ez kb. annyit jelent, hogy közel merek menni ahhoz és megérteni azt, aki teljesen másként működik, mint én. Azt mondta egyik Rómába került jezsuitának az ottani jóakarója, hogy először barátkozzon össze az egyházi körökben mozgó emberekkel és utána bármilyen nehézség van, sokkal simábban fog az menni. Ezen a blogon sok hajlandóságot látok e téren arra, hogy a "külsők" felé ezt ultra-toleranciás mértékben be kell tartani. De nem "szabad" ezt tenni a "sajátjaink" felé: püspökök, hozzájuk lojális világiak vagy papok, stb. felé. A lihegés után érdemes mély lélegzetet venni, ez az elmélyülés kezdete.

waugh 2009.01.30. 10:18:54

Ky-Lí
Tóta W. Árpád

Úgy tűnik, alapvetően egyetértünk a katolikus médiát érintő kérdésekben.
Alapgond e téren, hogy a hierarchia hatalomban érdekelt része (lásd még: karrierpapság) hallani sem akar arról, ami pl. e honlap címe. A "dialógus egyházában" szó sincs párbeszédről hivatalos szinten. A jó öreg direktív vezetési stílus jellemző (nemegyszer igen zavaros viselkedésű személyek kiszerelésében) - erről meg már a hülye is tudja, hogy a legkisebb hatásfokú műfaj. Ebből fakad, hogy pl. az Új Emberrel kapcsolatban (ahol a civil belső munkatársak nagyrészt profi gyerekek, 10-20-35 évvel a hátuk mögött, amit elkötelezetten, havi röhejért húztak le a lapnál, lúzerek, mi?) a kutya se tesz fel szakmai kérdéseket "odafönt". Fő az, hogy jó káder legyen a "főszerkesztő", akinek amúgy a hazai világi médiában még a nevét sem ismerik. Érdektelen. Ahogy mára már a lap is. Kinek az érdeke ez? Így aztán számos kitűnő belsős írást az Új Emberben észre se vesznek az impotenciális olvasók, még katolikus körökben sem. Mondjuk ezen sokat segítene, ha kinyitnák az lapot...
Politikai újságírók persze a pártpolitikai tematikát vizslatják a lapban, na persze ez a dolguk, de az Új Emberé alapvetően nem ez a parlamenti homokozóban lapizás lenne. Na nem is a sekrestyecsinosítás krónikázása. A mai hazai közbeszéd szerintem amúgy betegesen rácsavarodott a pártpolitika témájára, amely, valljuk meg, efemer jelentőségű. Ne má, hogy Fletó és Viktor közt kellene telnie az életemnek... A "nagy" sajtósokat persze meg a többi téma nem érdekli, márpedig a mindennapi élet örömei, fájdalmai, veszteségei, az emberi fejlődés, mélyülés terei, a mindennek ellenére vagy mindezzel együtt élni és hinni tudás művészete kellene, hogy megjelenjen a lap hasábjain. Persze ez is tömény poitika, mert közös ügy, ugyi, csak minimális párttaknyolással...

Ky-Lí 2009.01.30. 11:08:10

waugh,

egyetértünk.

Ky-Lí 2009.01.30. 11:14:50

Árpád,

"...lehet, hogy az alapkérdések feszegetése nem a legjobb taktika belülről, én nem tudom."

Valóban veszélyes játék, mert az emberre hamar rámondják, hogy "rossz kutya, amelyik a saját vackát megugatja". Ezt akár a hívek is tehetik (és talán jogosan), mennyivel inkább az egyháziak, akik Uram bocsá' felelősséggel tartoznak azért, hogy milyen arculattal jelennek meg a köztudatban. Fő feladatuknak tartják azt védeni.

Ugyanakkor az egyház történelme azt mutatja, hogy a megújulás legtöbbször alulról érkezett (nagy ritkán felülről, legutóbb lásd XIII. János zsinati kezdeményzést, a "nyissátok ki az ablakokat" híres szlogennel, aggiornamento-jával). De van olyan is, hogy belső tiltakozási mozgalom - ennek nem látom az esélyét, sőt ezeknek az elfojtására törekszik az egész rendszer. De erről már volt szó egy másik bejegyzés kommentelésekor.

Más: én azért nem szeretem, amikor az egyház politizál, mert úgy érzem, hogy fölöslegesen dobálja "a dartot a legnagyobb darab nehézfiú hátába", legyen az kormány, vagy bizonyos párt stb., mert mi van, ha az megfordul "aztán oda fog jönni méltatlankodni, és akkor a célba dobó tudományunk már nem segít, neki meg keményebb az ökle." Jelenleg ez van.

Ugyanakkor nem hiszem, hogy az egyháznak, mint társadalmi szervezetnek (beleértve minden eszközét: rádió, tévé, internet) nem kellene a társadalmi igazságtalanságok, korrupciók stb. fölött véleményt alkotnia. Elvégre az állam szavazó polgárainak egy részét ugyanazok a hívek alkotják, akik a templomban egyházi hűségükről biztosítják őket. Nehéz a középutat eltalálni.

Viszont egy dolgot meg kell említsek a kommenteddel kapcsolatban. Noha kifejezetten nem állítod, számomra mégis az következik implicite, hogy az egyház foglalkozzon a saját dolgaival, ne álljon be teljesen a jobboldal mögé szidni a bal-libcsi Gyurcsány-kormányt. Ez utóbbival ugyanis semmi baj nincs, vagyis nem ők a jelenlegi válság gyökere. Csak ennyi telik a jobb oldaltól mint helyzetfelmérő eszköztől.

Attól, hogy az egyház nem mondja: fujgyurcsány/ fujliberálisok, attól még a probléma létezhet. Mondom, nem állítod, de implicite ez (is) kiérthető belőle. Attól tartok, hogy az alábbi logikai csúsztatással állunk szemben: "A róka tyúkot lop. Heródes róka volt. Tehát Heródes tyúkot lopott."

Ha félreértettelek, javíts ki...

Az más kérdés - és egyben nagyon súlyos vád -, hogy kit neveznek meg nyíltan a bajok okozójának. Legyen az Gyurcsány vagy a liberálisok stb. Szerintem egyébként tévednek. Ma a hatalom és érdek másként működik, mint ahogy azt hagyományosan a közvélemény gondolta/ja, és miniszterelnökre vagy egy pártra korlátozza. De ez off lenne.

eichikarl 2009.01.30. 12:41:19

@Ky-Lí:
"És mi készül a Katolikus Krónikában? Egy olyan műsor, amit az ember már akkor kikapcsol, amikor megszólal T. Katona. Ha valami kontraproduktív az Egyházzal szemben, akkor az a műsor egészen biztosan az, sőt a magyar katolikus egyház szégyene is lehetne, hogy olyan formában jelenik meg, ahogy."

Tényleg most írok utoljára Br. Paulusról
www.bruderpaulus.de/
de valahogy a keddi elöadás/performansza, amely számomra nagyon tanulságos volt, jut eszembe.

Pl. Nem lehet addig médiaszabadságról beszélni, amíg az újságírót elküldik vadászatra és azt is megmondják mivel jöjjön haza.

Ö is klisék mentén építi föl magát, mert az emebereket csak az érdekli, amit ismernek (ismerni vélnek). Komoly vívódás után, ennek tudatában vállalta, hogy megpróbál arcot adni egy klisének a maga hitével, kapucínus lelkiségével, pszichoterapeuta végzettségével. Azaz egy icipicit változtatni is azon. Mindezt csak azért, mert fontos számára az ember.

(Mondjuk ezen a blogon is részben egy klisével való küzdelem is zajlik, kicsiben a "választottak" számára, azok számára akik képesek a gyakori klisétagadást elviselni, és nem modják magukban, miután végigolvastak néhány posztot: "A jezsuita márpedig nem ilyen." És arra az elhatározásra jutnak, hogy erre se néznek többé, vagy esetleg terjesztik a blog ill. a társaság "jó hírét".)

Megmaradt bennem Br. Paulusnak az a története is, amelyik a kölni világtalálkozón készült - akkor már az N24 hírcsatornánál volt - egész jó helyen, közel a pápa stábjához. Látta, hogyan ugrándoznak a nagy tévétársaságok, hogy kétperceseket (hangulatközvetítö pillanatképek) készítsenek: lefilmezték a notabilitásokat szállító nagy kocsikat, kérdezgették a soföröket, meg fagylaltozó fiatalokat gyüjtöttek össze beállított jelentre (egy jelre mindenkinek üvölteni kell, meg Benedetto-t skandálni) stb. Erre Br. Paulus odafordult az N24-esekhez, hogy esetleg lehetne csinálni egy kétpercest azzal a fogyatékos csoporttal, amely elött épp most haladt el a pápa, és ahol kezet is fogott néhánnyal. Na erre "szó megszakad, hang fennakad, lehelet meszegik". Az operatör leteszi a kezéböl a kamerát és jelentöségteljesen Br. Paulushoz lép: Jó, a te kedvedért, Br. Paulus, megcsinálhatjuk, de adásba biztos nem megy ... tudod, lenyomja a kvótát (nézettségit).


T. Katona OK. Komolyan megdobja a kvótát. Hetven fölötti uraktól szerelmes leveleket kap, a felsö klérus jó része számára azt testesíti meg, amilyennek a nönek lenni kell az egyházban. Ha már szóhoz jut, bájos csomagolásban adja elö, amit kell, amit mondanak neki. Sokan irigyelhetik, söt tanulhatnak töle, ha sikeresek akarnak lenni.
Meg vagyok gyözödve, hogy T. Katona sem (mint ahogy egyébként T. sem - néha olyan kameraállásai vannak (legalábbi is 7-8 éve voltak), hogy úgy kilógnak a Krónikából, mint perzsaszönyeg az elöszobából) minden vívódás nélkül teszi, amit tesz. Hogy próbálkozhatna kicsit többet azzal, hogy életet lehel a klisébe? Ha kicsit rövidebbre vágatja haját, már kap néhány száz telefont és levelet.

Tudom, mind ezzel, amit leírtam, sokat nem haladtunk elöre, de talán egy kicsit még is...

Ky-Lí 2009.01.30. 15:36:53

mercator, köszi a linket. Már kérni akartam, hogy aki emlékszik rá, linkelje be.

puccini 2009.01.30. 16:12:09

Szerényen megjegyzem, hogy már kissé távol kerültünk a kiindulástól. Lassan lehet egy újabb apológia bejegyzés. Miért kell nekünk megint köpködnünk? Egy kis pozitív hozzállással egész jó lehetne a vége is. A 60. beírásra talán K.O.-val padlón lenne a Katona család, meg a Krónika, de még mindig nem derülne ki, hogy mit is akartok.

2009.01.30. 16:19:49

Egyetértek puccini, és újra felteszem én is költői kérdést: Kit és mitől kell itt támadni vagy megvédeni? Plusz: Ha már kritikáról van szó, akkor szeretném kérni a jezsuita társaim kritikáját a saját sajtónkkal szemben is (van egy pár ilyen). Így lenne fair. Kezdjük magunkkal, még akkor is ha TWÁ ezen mosolyogni fog. Persze jó lenne belső fórumon először átbeszélni, mielőtt spontán kamaszos reakciókkal kidoboljuk a világnak a szívek fájdalmát. De tessék tessék, vagy hajrá, hajrá?, ahogyan mondaná valaki illedelmesen. Ha már ez a stílus, hát ne térjünk el tőle egy időre.

waugh 2009.01.30. 16:23:03

puccini,

a pozitív hozzáállás az volna, ha "csak a szépre emlékezünk"? Momentán nem mi, hanem épp a "Katona" (helyesebben Téglásy) család küldte padlóra a kat. média tévés részét, monnyuk, Papp Tamás meg az írott sajtót amortizálja, épp az utolsókat rúgja belé. Nehéz arra pozitívan nézni, hogy sortűzzel nyírják belülről a médiát azok, akikre rábízták kevéssé megfontolt emberek.

bonne 2009.01.30. 16:46:22

én ezt nem úgy látom, mint egy sortűz, hanem mint egy alkalmat a reflektálásra. Számomra a fő kérdés az, hogy hogyan léphetünk tovább, hogy mindig az emberek normális ízlése FÖLÉ célozzunk egy kicsikét, s nem ALÁ?

Megértem, hogy az emberek többsége a mindennapokban sokkal prózaibb dolgokkal van elfoglalva, mint az "igazság keresése", de azok részéről, akik műsort állítanak össze, blogot és újságot írnak, vagy prédikációt mondanak ennek a ténynek ismerete nem billenhet át igénytelenségbe.

Pontosan két hete ú.n. "byelection" - egy köztes helyhatósági választás - volt a kerületünkben, és az egyik politikus annyira túlzásba vitte az "leereszkedést az emberek mindennapi szintjére", hogy egy szót nem értettem abból, hogy mit akar. Saját kézírással írt levelet, amit régi, szeszes sokszorosítón másolt le, viszont amikor az első mondat kisilabizálása öt percbe került, eltettem az egészet "emlékbe".

Néha kell egy felemelő megnyilvánulás.

korizoli · http://arckepcsarnok.jezsuita.hu/koronkai-zoltan/ 2009.01.30. 17:19:06

Ky-li

A médiához nem értek, és legalább 12 éve nem láttam a Katolikus Krónikát ezért a kritikád tartalmáról nem mondhatok véleményt, könnyen lehet, hogy teljesen igazad van.

Ugyanakkor, ahogy egyes emberek munkáját totál leírod azt mégis valahogy bántónak találom. Talán azért is érzem így, mert van, akit személyesen is ismerek a megnevezettek közül és személy szerint sokat köszönhetek neki, talán nem lett volna belőlem se pap se jezsuita az ő papi szolgálata nélkül, amit médiareferensként „mellékállásban” végzett.

Mondom lehet, hogy szakmailag ül amit mondasz, de mégis durva, mert olyan emberekről van szó, akik szerintem a tudásukat, képességeiket beletették ebbe a munkába, hosszú évekig. Az, hogy neked lehetőséged volt éveket tanulni külföldön és nagyon sok komoly munkatapasztalatod volt a világi médiában égész más látásmódot és hozzáértést adott. Ezzel a szemmel nézed az ő munkájukat, akiknek nem adatott meg mindaz a felkészülés, ami neked.
Érdemes lenne az okosság mellé egy kis empátiát is társítani, mert még az igaz kritika is ennélkül gyilkol, és nem épít, kedves Ky-Li!

waugh 2009.01.30. 17:54:20

@bonne:

Egyetértek veled! A sortüzet nem az itteni véleménynyilvánításra, jogos kritikára értettem, hanem a katolikus médiát fősodorban uraló és a tömény igénytelenség szintjén tartó "hivatolosok" működésére.

@korizoli:

Két dolgot azért különválasztanék. Az a dolgok egyik fele, hogy valakinek sokat köszönhetek (akár még a hivatásválasztás szintjén is). De ugyanaz az ember egy talán alkalmatlanul bitorolt szakmai székben nagyon sok bajt okozhat. Ez nem von le abból a pozitívumból, hogy valakinek a hivatását segítette kibontakoztatni. Szerintem komoly gondok szülője, hogy egyházi vonalon gyakran nem választjuk szét a mindennapokban egybemosódó, de lényegüknél fogva különálló elemeket.
(Ennek népi vonulatára példa, hogy szent témákról szóló förmedvényekre sokak előtt nem lehet kritikát mondani, mert hiszen a témaválasztás érinthetetlenné teszi - akár a giccset is.)

puccini 2009.01.30. 17:56:48

@waugh: Nem pont erre gondoltam, amikor a pozitív hozzáállást írtam: a részünkről kellene ebben a részben arról beszélni, hogy mit, mikor, hogyan várunk a kat. médiától, mi hogyan akarjuk jól csinálni és nem azokkal foglalkozni, akik szerintünk nem jól csinálják.

waugh 2009.01.30. 18:06:08

@puccini:
Igazad van, azzal teljes szívvel egyetértek, hogy a közös értelmes gondolkodás jó volna e témában is, csak az a gond, hogy mire a közösen szült jó elgondolásokat életre lehetne váltani, megfeneklenek az értetlenség és az egyéb "magas szempontok" mocsarában.

eichikarl 2009.01.30. 19:06:07

(Kicsit) kontraproduktívnak tartom a Katolikus Krónika ilyeténvaló "fikázását" (már bocsánat a kifejezésért).

Amit viszont kifejezetten hiányolok, hogy (korábbi) Vitéz János ill. Pázmány médiaszakok ide külföldön képzettek oda, nem találkoztam szakmai alapon megfogalmazott kritikával. (Vagy talán nem vagyok elég tájékozott...) Összehasonlítási alap lenne a környezö országok közszolgálati médiájában való egyházi jelenlét. (Be lehet persze Olaszországot vagy Amerikát is hozni, csak kérdés mekkora lesz a relevancia.) Kiindulva az idökböl (hossz, idöpont) a müsorstruktúrán át a PR, marketingig (egyéb médiával való együttmüködés tudom is én...). Ez azért lenne lényeges, mert ezzel kezdö löketet lehetna addni ahhoz, hogy ( mondjuk a FIVÉSZ-esekkel) meg lehessen csináltatni egy kvalitatív és kvanitatív alapon álló (esetleg triangulált /a kettö egymásravonatkoztatásával kiértékelt /) felmérést.

Tudom, ez nem könnyü, hiszen sajnos a magyar egyház háza táján még mindig az uralkodó opció, hogy valami legyen olcsó, vagy ingyen (de legyen - ha éppen az illetöröl kell tudósítani) és kézi vezérléssel irányítható. Aki "akadékoskodik", az gyanús. Mégis úgy gondolom, ha ennyi sem történik, akkor viszonylag meddö szájtépésbe fullad az ügy. (Nem ismerjük a döntési struktúrákat, az ügymenetet, a keretet, a munkatársak számát stb., stb.)

Szóval szerintem nem érdemes azon "merengue"nünk, miért nem hasonlít a szamba a rocky-ra - a körülmények megadják a választ.
(A szamba eredetileg az Afrikából Brazíliába behurcolt rabszolgák tánca volt. A lépések koreográfiáját döntöen befolyásolta, hogy a lábuknál össze voltak láncolva.)

Más téma a nyomtatott egyházi sajtó. Ott többet lehetne elöre lépni - szerintem. Úgy 10 éve volt szerencsém röviden tolmácsolni, amikor egy a RENOVABIS által felkért miédiaszakember a R.-hoz anyagi segítségért forduló egyik kat. sajtóterméket egy 5-10 oldalas kritériumrendszer szerint evaluált. Igen tanulságos volt, egyáltalán nem kioktató. A cél tk. a hosszútávú együttmüködés, információáramlás lett volna... Csak akkor még azt hitték a R.-ban, hogy a Nagy Divergencia korszaka véget ért a magyar egyházban, pedig valójában csak akkor kezdödött. Nekik meg arra lett volna receptjük, hogyan lehetne szinergiák mentén nem csak profilt megtartva, hanem azt adaptálva meg is erösítve "megállni" a piacon (már kinek kinek a helyét).

máramaros 2009.01.30. 19:22:48

@bonne: Nagyon örülök a szempontodnak - hogy végre valakiben felmerült, hogy az is számít talán, hogy KIKNEK csinálják a médiát a nagyon képzett szakemberek. Van itt egy nép.. mostanában mondták, hogy 30% maximum 8 általánost végzett. Elérhető kultúra maximum a tévé. Nem akarom azt mondani, hogy a szakmai szinvonal nem fontos - nem elvtelenségről beszélek - hanem éppen a szakmai etika szempontjáról: az ragadott meg, hogy "eyg kicsit fölé lőni.." annyira, hogy még vegyék és kicsit mindig emelkedjenek. Szerintem ez a realitás - a tévében feltétlenül..
A nyomtatott sajtó az más - de ott is egy idős, hagyományos populáció dominál szerintem. Akár tetszik, akár nem.
A blogon vannak a képzett, nyelvet beszélő fiatalok - igen. Ez látszik.
Jó, ha blogot olvasok (esetleg írok) - az az én igényem/szintem/szempontom. De annak, aki prédikál/megjelenik a tömegkommunikációban - a tömeg kell, hogy számítson.Már csak azért is, mert az adót a tömeg fizeti.
Úgy gondolom, ez Amerikában is így van.

északi szél 2009.01.30. 20:45:33

Piszkíthat-e a madár a saját fészkébe? - ezen magam is sokat gondolkodom.

Sokunkban van egy jó adag ostobaság, mely abban áll, hogy azt hisszük, hogy Istennel szemben is eljátszható és működik az a játék, amelyet előljáróinkkal, főnökeinkkel (ki kivel) játszunk: vazallusi "hűség", zsigerből jövő alkalmazkodási kényszer.

Úgy gondolom, hogy sokunknak meg kell öregednie, magatehetetlenné kell válnia, és egy ágyban kell fetrengenie a saját székletében és vizeletében ahhoz, hogy a fölvett szerepeitől megszabaduljon, és visszataláljon a valóságba.

Így válva alkalmassá a Találkozásra.

eichikarl 2009.01.30. 20:49:01

@Tóta W. Árpád:
"Magyar Rahnernek lenni, vagy legalább megpróbálni a szabadgondolkodást, az sem a széles út, abban biztos vagyok. Hajrá."

www.karl-rahner-archiv.de/img_layout/rahner_biographie01_rechts.jpg

Azért az archívumba is megéri bekukkantani...

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.01.30. 23:24:34

Az "egészséges profizmust" hiányolom. De persze itt egyből szó van egy csomó kellemetlen témáról, pénz, autoritás, munkamegosztás. Vagyis: a személyes tapasztalatom az, hogy több irányból is elhibázott a jelenlegi gyakorlat.
Először is, van az a rész, hogy a világiak mellett legyen valamiféle egyházi segítő, aki arra figyel, hogy ne legyünk felszínesek, meg ne is csöpögjön a dolog. De vajon szükség lenne-e erre, vagyis fennállna-e a csöpögsnek vagy a felszínességnek ilyen mértékű veszélye, ha azok a világiak a megfelelő emberek lennének? Lehet, hogy nem a jó káderek, nem az ismerősök, nem az egyházi gimnáziumból kikerültek stb., hanem egyszerűen csak azok, akiknek van valamiféle hiteles hitéletük, de még fontosabb, hogy szakmailag értenek ahhoz amit csinálniuk kell.
Másodszor a "világiak" problémának van egy másik szála: meg kellene becsülni a tudásukat. Szóval... hogya aki a médiához ért, az csinálhassa, és ne a (hozzá nem értő) papi tekintély mondja ki az utolsó szót a szigorúan szakmai kérdésekben is. Mert úgy nem lehet dolgozni.
(Én főleg zenei oldalról gyűjtöttem élményeket, de gondolom, ahogy papi végzettséggel nem lesz valaki zenetanár, úgy médiaszakember sem.)
Harmadszor, még mindig a "világiak": meg is kellene őket fizetni (na jó, mégse csak zenei tapasztalatom van...). Az "egészséges profizmus" hiánya ebből a szempontból fáj a legjobban. Vagyis, lenne normális fordító, kiadványszerkesztő, lektor stb., de mennyivel egyszerűbb azt mondani, hogy majd xy felesége legépeli és átnézi ingyen. Aztán esetleg olyan is lesz - de kívülről csak az látszik, hogy a kiadvány tele van hibával, a fordítás csapnivaló stb. és ez nagyon rombolja az imázs egészét. Elterjedt nézet, hogy ne menjünk egyházi munkahelyre dolgozni, a fentiek miatt. A sok rossz tapasztalat mind ebben összegződik, hogy vagy nem hagynak dolgozni, vagy nevetséges összegért kell csinálnom, vagy egy jó káder silány munkája felett kell keresztény alázatból szemet hunynom, rosszabb esetben a balhét elvinnem - pedig azon a címen, hogy valami Isten dicsőségére van, éppenhogy NEM lehetne gyengébb minőségű.

Sokáig tudnám folytatni, de szerintem ennyiből bőven érthető vagyok - ráadásul én nem tudok ebben a kérdésben (sem) egyházi zsargonnal fogalmazni; éveket eltöltöttem az életemből azon töprengve, hogy hogyan lesz valaki "bennfentes" (a vitákba beleszólási joggal bíró) anélkül, hogy teológiát végezne (végzett volna). Nekem nincs kedvem teológiát végezni, következésül sok "bennfentes" eszmecseréből eleve ki is maradok, amikor nem értem a hivatkozásokat a különböző szerzőkre, irányzatokra, és a tényleg-alapműveken kívül nem sokat olvastam.

De miről is szólt a poszt? ... "szeretjük az egyházunkat és szolgálni akarjuk"... Aha, ilyesmi. Egy csomó "nem bennfentes" is ugyanezt érzi, székpakolásnál, süteménysütésnél és terítőhímzésnél nagyobb potenciál birtokában is. Az elmúlt x darab komment az én számomra egész jó körüljárása annak, hogy miért nem találjuk mégsem egymást.

Tóta W. Árpád · http://w.blog.hu 2009.01.31. 01:24:12

@Ky-Lí: Először is, én sosem mondtam, hogy az egyház ne politizáljon. Viszont ha beszáll ebbe a csatába, akkor ne visítson, amikor visszalőnek, hogy ez keresztényellenesség. Az úgy nem fog menni, és főleg nem hiteles, hogy a szószékről mindenkit leköpködünk, de ha felköpnek, az tűrhetetlen meg provokáció. (értem, hogy belülről nézve az egyház egy senki máséhoz nem hasonlítható piedesztálról nyilatkozik, de kívülről nézve az csak meleg levegő.)

Azzal sincs baj, ha simfölik a komcsikat, van miért. Pláne ha úgy általában a korrupció meg a gyűlöletkeltés meg a hazudozás ellen szólalnának fel. De nem azt teszik, hanem egy az egyben átveszik a hatályos szíjjártót. Ezt is megtehetik, lelkük rajta. Viszont ezzel az azonosulással magukra húzzák a jobboldal egyéb jellemzőit, a velük szembeni ellenérzéseket, az ott is megtalálható korrupciót és egyéb bűnöket. Szóval ez így nem jó stratégia, imho.

Azt viszont nem hinném, hogy tartani kéne a nagydarab haragjától. Amennyire látom, a balos kormányok Horntól Gyurcsányig szent tehénnek tekintették az egyházakat, egyáltalán nem keresték a konfliktust. Horn intézte el a vatikáni szerződést. Ma a legfőbb sirám egy elszámolási vita az iskolák finanszírozásáról. Igazán nincsenek elnyomva.

Amik kifogásokat még észlelek, azok viszont már azzal függnek össze, hogy szeretnének kiváltságosabbak lenni, és ezt egy a szekuláris állam mellett elkötelezett kormány nem vállalhatja. (Megj. nem is nyerne vele semmit.) És ez már egy korábbi poszt témája.

Ky-Lí 2009.01.31. 01:33:42

Teljesen egyetértek a megjegyzéseddel, főként azzal a résszel hogy:

"Igazán nincsenek elnyomva.
Amik kifogásokat még észlelek, azok viszont már azzal függnek össze, hogy szeretnének kiváltságosabbak lenni, és ezt egy a szekuláris állam mellett elkötelezett kormány nem vállalhatja. (Megj. nem is nyerne vele semmit.) És ez már egy korábbi poszt témája."

Ky-Lí 2009.01.31. 01:52:11

Bocsi, túlságosan csipőből reagáltam fent. Persze továbbra is egyetértek veled.

Csupán azt gondolom, hogy a hatalom és érdek kérdése itt nagyon fontos tényező. Mindegy pl., hogy jobb vagy bal oldal tartja-e szent tehénnek az egyháza(ka)t.
Csak hogy értsd mire gondolok: ugyanaz a tulajdonosa a bal-libcsi-anarchista, fiatalos-fricskázó index.hu-nak, mint az érzelemi alapon szerveződő, jobboldali, fiatalaos, kicsit konzervatív, Orbán-imádó reakció.hu-nak.

Ebben az összefüggéseben azt is el tudom képzelni, hogy az Új Embernek és a Nép Szavának, közös érdekeik, szövetségeseik, sőt üzleteik vannak. Hadd ne mondjak itt most erről többet.

Most nem fejtem ki (késő van), hogy ez hogy műdködik. Egyébként is Faludi György "Pokolbéli víg napjaim" első oldalán megteszi.

Ezt érdemes volna körbejárni módszeresen. Ha sikerül, írok róla egy posztot.

kis_csirke 2009.01.31. 04:48:09

@Tóta W. Árpád: Jó reggelt Árpád, nem fogsz szeretni, de én vitatkoznék azzal a nézeteddel, hogy az egyházak nincsenek elmonyva.

Ez politikailag igaz. Horn megkötötte az egyezményt (a mai napig csodálkozom, miért mehetett ilyen simán), az egyházi vezetés lapít a régi politikai megalkuvásaival kapcsolatban (pl. békepapság), sőt, most is van némi "kokettálás"az egyházi vezetés részéről (a kormány gyaníthatóan bűnös szociális kérdésekben és az egyház vezetése nem emeli föl a szavát).

De létezik az egyházat érő elnyomásnak egy másik, jóval nehezebben tettenérhető, szofisztikáltabb formája is.
Például a média folyamatosan torz képekkel, klisékkel formálja a közönséget (pap=pedofil, egyház =pénz+korrupció, hívők = szélsőjobb birkák stb..).
Aztán a liberális törvényhozás életellenes tendenciája (abortusz,ill. küszöbön áll az eutanázia bevezetése, már csak egy kis "médiamunka" hiányzik...génmanipulációk, egyneműek életközössége, drogliberalizáció is csak idő kérdése.)
Az oktatáspolitika burkoltan egyházellenes (életellenes?) rendelkezései (tanárnak nincs joga a szülőt értesíteni, ha a gyerek terhes vagy drogos stb...stb..stb..).
A pénz kivonása a szociális/oktatási szférából is ide sorolandó. Minden keresztény érték támadva van a kormány által, de implicit módon.

Tudom, hogy a liberalizmus ezeket a témákat szabadságjogoknak, szólásszabadságnak, egy elért pozitív eredménynek értékeli, de látni kell, hogy ezek az ügyek a mi értékrendszerünkben igenis egyházat érő elnyomásként jelennek meg. (Az már egy másik kérdés, hogy tudunk-e ezekre hitelesen válaszolni ...)

waugh 2009.01.31. 11:58:03

@Vörös:
elfogadom, bár nem irigylem naivitásod. Bocs.
Amit írsz, annak a midennapi realitáshoz vajmi kevés köze van. Hogy miért nem indítanak civilek ezt-azt meg amazt? Lehet, hogy csúnyán hangzik, de a pénz, igen, a pénz hiánya miatt. Mert igényes, keresztényként is profi, mert bizony lehet ilyen, és nem pusztán egy önképzőkör vagy belterjes mozgalom tagjait elérő médium indításához pénz kell. Igenbizony. És az "odafönt van". Meg a döntési lehetőség. Ugyanakkor ha pl. indulna a keresztény médiába való befektetésre amúgy nem nagyon kész "keresztény vállalkozók" stb. támogatásával például egy új országos periodika, attól a falnak mennének a papok-hívek, mert elegük van az új kiadványokból, a püspökök egy része elhatárolódna tőle, mert "mért báncsák mán megin" az Új Embert? Miért kell megosztani a híveket? S ez még csak a bonyodalmak kezdete lenne.
Nem olyan gyszerű ez a dolog, mint kívülről látszik.
Olyan tagként írom, aki hosszú ideje belülről szeretné emelni a színvonalat, s nem akar felfelé tekingetni, viszont nem nagyon szereti, ha hivatalos egyházi körökben sokszor embernek sem veszik. És akkor még finoman fogalmaztam. Bezony, növeli, ki elfödi a bajt...

Egy korábbi bejegyzéshez: A saját fészekbe piszkítás képének van-e ott értelme,ahol a fészek tele van szárazanyaggal? Aki ott mocorogni kezd, az talán takatrítani szeretne... Néha azt is érdemes. Persze szeretettel. Persze igazival.

eichikarl 2009.01.31. 12:04:51

@kis_csirke:

Részben egyet értek, de ahogy utaltál rá, ha jól értettem, itt nem a politikáról van szó, inkább olyan fogysztói társadalmi úgymond liberális ideológiáról, amelyhez alkalmazkodva, vagy amelyet (legalább is verbálisan) visszautasítva politizálnak körök. Persze ezek valamennyire fejlödtek is ezeken az emlökön, (indirekt módon mindenki, aki pártpolitizál, söt egyzserüen csak közéletet él). Ha megnézzük, az utóbbi idöben elvekröl már alig lehet beszélni.

Az utóbbi években a globalizáció és a világgazdasági változások valósággal sokkolták a fejlettebb, idösebb, kialakultabb demokráciákat is, a kilencvenes években létrejötteket pedig traumatizálták. Egy ez utóbbiban éledezik a mi "kis" egyházunk - közéletileg több kevesebb sikerrel. Minél kissebb agy autonóm csoport (és persze nyitottabb is) annál könnyebb megtalálnia a modus vivendit - bár méreténél fogva a stabilitása is kisebb, de ha ügyes, ez nem hátrány (ld. pl. evangélikusok).

Magyarországon egyelöre a politikai pártok hatása nagyon nagy: bizonyos mértékig érthetö, hogy miért nem támogatják a civil szféra létrejöttét. Konkurenciát sejtenek és nem alaptalanul. Az egyház(ak)nak lenne feladatuk összefogni a helyi kezdeményezésekkel ebböl a célból, de ez nem olyan könnyü, mert a pártpolitizálás is sok jó emberét ezekböl a csoportokból nyeri. Az embereknek az a tapasztalata, hogy ha sikerre szeretnék vinni azokat az ügyeket, amelyek mozgatják öket, akkor pártpolitizálniuk kell.

Az egyház, ha "jól csinálja a dolgát", valamiképpen "el van nyomva", hiszen alapítóvával együtt tkp. az elnyomottak oldalára kell állnia. Nincs olyan ország a Földön, ahol ez ne így lenne.

Úgy gondolom, az egyháznak egyszerüen csak hitelesen kell kommunikálnia, mint mondjuk Böjte Csabának. Nem kell beleszólni mindenkinek a dolgába, föleg ab ovo minösíteni, hanem elöször tenni, tenni, tenni aztán, ha érdekli az embereket, hogy az elsödleges feladatodon kívül miröl, mi a véleményed, elmondani.

máramaros 2009.01.31. 12:18:48

@waugh: Nem hiszem, hogy Vörös naív - nem erről beszél, hanem a független, felnőtt-létről. Amit persze nagyon nehéz megvalósítani.És nem a külső feltételeken múlik, hanem a belső igényen (Hamvas Béla jut eszembe pl).
@Felicitasz: azt én is megtapasztaltam, hogy teológia nélkül csak süteményt lehet sütni az egyházban -
és persze a világi keresztények közötti rivalizálást, kritizálást, megszólást stb. is. Ugyanabból a társadalomból jövünk mindannyian, papok, világiak.
Itt jut eszembe egy korábbi poszt Ky-litől: hogy tanuljunk az amerikaiaktól..(persze ez már más, ahogy mondjátok: off...)

eichikarl 2009.01.31. 12:23:39

@waugh:

Örömmel látom tettrekészségedet. Szerinted lenne-e értelme valamit indítani komoly piacvizsgálat nélkül? Van-e szerinted erre ma felkészült profi gárda, keresztény/katolikus körökben. Olyan aki nyereségessé tud tenni egy lapot, mert az ideáljait olyan csomagolásbann és dózisban - ha kell kompromisszumokkal - tudja elöadni: tudja kinek, mi célból és hogyan ír, kivel áll összeköttetésben, hol hirdet stb. - hogy egyszerüen megveszik a lapot (persze szponzor nélkül így sem megy...)

Szóval, ha ezek mind megvannak, akkor szerintem is hajrá. Ha nem, akkor esetleg elöször elég lenne egy amolyan keresztény, internetes elöfizetésü (akartam írni, de ez eleve befuccsolna mert három elöfizetéssel olvasnák százan) heti válogatás (christian observer vagy hasonló bizonyos kritériumok alapján), kérdés, milyen formában... Vagy?

Tóta W. Árpád · http://w.blog.hu 2009.01.31. 13:28:30

@kis_csirke: na ne már! Az, hogy az állam törvényei nem igazodnak az egyház igényeihez, az nem elnyomás!!! Az, hogy nem minden úgy van, ahogy az egyház szeretné, az nem elnyomás. Tudod, mi lenne elnyomás? Ha a kisebbség által elfogadott isten állítólagos törvényeit kiterjesztenék a nem hívőkre, a más vallásúakra.

A hívőnek megvan a lehetősége, hogy az állam törvényein felül betartsa az egyházét. Megjegyzem: nem tartja be, többek közt a kat. szexuáletikát maguk a katolikusok sem. Ez sem könnyíti meg a hiteles választ.

waugh 2009.01.31. 13:47:04

@eichikarl:

Igazságod vagyon. Az általad említettek a profizmus első körei. Gárda volna. Működésem során sok fiatal és örökifjú, képzett tehetséget ismertem meg. S ők mind új arcok lennének a "világ" (azaz a hivatásunk terepe számára. Ez sem közömbös érdekesség.

Az "addig is..." internetes verzió szintén jó gondolat. Sokunkban megfogalmazódott már ezzel kapcsolatban is számos ötlet.

A támogatók ügye keményebb dió. Akik léphetnének, azt hiszik, nincs dolguk a fedélzeten. Pedig...

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.01.31. 14:45:36

@Vörös: Attól tartok, Vörös, hogy pont a Te hozzáállásodat érintő kritikákat fogalmazok itt meg. Egy kicsit el is csodálkoztam, miközben olvastalak: ugye ez nem komoly? De látom, hogy az: tehát akkor vitassuk meg.

Fél éve az USA-ban élek, előtte hat évet éltem Kanadában. És a bolygónak ebbena sarkában nem találkoztam a "Krisztusnak csinálod, tehát tedd ingyen" szemlélettel. Pont NEM székpakolásról meg a süteménysütésről beszélek, hanem a szakmai hozzáértést igénylő, minőségi munkáról. A Te hozzáállásodból jön az, amikor egyházi munkahelyek féléveket késnek a kifizetésekkel, ingyen túlóráztatnak, kihasználnak és stb., és aztán arra hivatkoznak, hogy "Jézusért" kell vállalnod a pluszt ingyen vagy a megalázást. Na ne már. Ameddig egy világi iskolában korrektebbül bánnak a terhességét bejelentő tanárnővel mint az egyháziban, addig miről beszélünk? Arra gondolnál, hogy nem megélhetési foglalkozás egyházi iskolában tanárnak lenni? Hanem micsoda? Naná, hogy a hívek körében elterjedt nézet, hogy ha lehet, ne menjünk egyházi munkahelyre dolgozni.

Namármost: nem "székpakoló" munkaköri leírásról, hane tanárról, zenei igazgatóról, kiadványszerkesztőről beszélek. Ha nem a szakmai profizmus tesz jóvá egy egyházi iskolát, konzervatóriumot, tanulmánykötetet - akkor micsoda?

Azt ugye nem gondolod komolyan, hogy a világi keresztények a fáról szüretelik a forrásaikat a menekülttáborok és stb. építéséhez. Tudod, ez úgy van, hogy a civil társadalomnak a bolygó egy-két országában van elég pénze ehhez, pl. mert 7-8 ezer dollár a havi fizetése, és jut belőle jótékonykodásra meg sok más egyébre, és mert a plébániája adóigazolást ad ki a befizetett perselypénzéről is, nemhogy a nagyobb adományokról; és mert a plébános nem szól bele abba, amihez valaki más jobban ért.

Vagyis... életemben egyszer történt meg velem, hogy otthagytam egy plébániát. Rajongva fogadtak, hűűű, fiatalok, zeneileg és mindenhogyan képzettek, csináljunk kórust, táncházat stb. stb. El is kezdtük - de úgy nem lehet, hogy a pap mondja meg, ki legyen a kórusban (akár van hangja akár nincs), mik legyenek a vasárnapi énekek (akár az adott vasárnap énekei akár nem)... úgy nem lehet táncházat szervezni, hogy a közösségi teremben nem lehet, mert a plébános édesanyját zavarja a zaj. Óh. Civil kezdeményezés? Ugyan már. Építsek én egy saját közösségi termet, távol a plébános édesanyjának hálószobájától, vagy mire gondolsz?

És bizony, ilyen kicsinyes akadályoktól kell kezdeni. Naná, hogy a rock-diszkósok nem foglalkoznak efféle szempontokkal és az sem veszi el a lelkesedésüket, amikor a vasárnapi mise után a plébános közli, hogy inkább népének legyen a zsoltározás helyett, mert túl hosszúak ezek a válaszos zsoltárok (éneklő egyház), neki nem tetszenek. Ha neki nem számít a liturgia, akkor én erősködjek, civil világi? És csalódásomban ugyan hová mutogassak, ha nem fölfelé?

De persze mindig lehet más plébániára menni, én is ezt tettem, ott meg nyilván azóta is sírnak, hogy senki nem csinál semmit, nincs civil kezdeményezés. Ami kicsiben megy, az megy nagyban is. Úgy nem lehet, ha minden részlépést azonnal kontrollálni szeretne valaki.

Úgy igen, ha vannak saját forrásaim (= pénzem) és a plébánostól függetlenül azt csinálok, ami nekem tetszik, olyan emberekkel körülvéve magam, akik szerintem értenek hozzá, vagyis elvégzik jobban azt, amihez én magam nem értek - és ha valami jó sül ki belőle, még mindig mondhatom azt, hogy az Úr dicsőségére, ámen. Nade akkor megint azt kaptuk, amiből kiindultam: hozzáértők kellenek, akiket meg kell becsülni és ha sok időt meg sok szaktudást tesznek bele a dologba, akkor meg is kell őket fizetni, hiszen nekik is pénzért adják a kenyeret a boltban.

Mondasz nekem egy plébániát, ahol az orgonista/zenei igazgató rendes fix fizetést kap, úgy mit a pap?

lenoardo999 2009.01.31. 16:51:55

Szükség is van erre az apológiára. És még másmilyenekre is. Ami nagyon kívülről - nagyon messziről már nem látszik, mondjuk Tóta W-nyi kilométerekről nézve, az talán ugyanúgy nem látszik olyan nagyon közelről sem, mint például a jezsuiták milliméteres távolsága, és a helyzet az, hogy éppen az van leginkább vagy legtöbbször – ami pont a kilométeres és milliméteres méretek között zajlik - a többség hétköznapi élete az egyházban.

Kívülről nézve - amikor az egyházat kritizálják, akkor a klérusra gondolnak, amikor meg tenni kéne valami, akkor csak ne a klérus irányítása nélkül. Sem messziről, sem közelről nem látszik, hogy mennyire nem számít vagy csak segédmunkásként a klérus az egyház többi tagjára. Az egyház a hívők és nem csupán a klérus közössége. És ebben az egyházban a hívőkre csak mint "kiegészítőre" számítani – mértéktelen pocsékolás.

eichikarl 2009.01.31. 18:33:56

@waugh:

Ja és a piackutatást a "jövöböl" visszavetítve, vagy azt legalább is igencsak figyelembe véve kéne csinálni. Mert egy-két év kéne, hogy legyen koncepció, aztán, hogy ne legyen rögtön elavult, egy kis prognózis egyházi berkekre nézvést:
www.theology.de/themen/religioesekulturmediatisiertsich.php

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.01.31. 19:45:14

@Vörös: Tényleg szeretném, ha megértenénk egymást, úgyhogy vegyünk vissza a hangnemből - kezdem mondjuk én. Most leülök, végiggondolom a (valós) példáimat, meg azt, hogy hogyan publikálhatók inulat nélkül, de egyben úgy, hogy látsszon: nem a "konkrét" eset vonatja le a "lehetőleg kerüljük az egyházi alkalmazást" következtetést, hanem a konkrét esetek közös momentumai, üzenete.

Nem is a "középpontban levés"-ről van szó tehát, hanem inkább arról, hogy sok az aratnivaló és sok a sírás mind egyházi, mind világi részről - egyházi részről azért, mert elviselhetetlennek tűnik a felelősség és egyre kevesebb az ember és sokat kell küzdeni a "birkasággal" - világi részől meg azért, mert amit székpakoláson és süteménysütésen kívül csinálni akarunk, az elé kellemetlen, kicsinyes akadályok hajlamosak hirtelen odagördülni.

Én most gyakorlatilag semmilyen személyes konkrét háttérbe szorítással nem küzdök (itthon vagyok egy kisbabával, itthonról dolgozom ha dolgozom, nem élek tevékeny plébániai életet, hiszen kisbabám van és néhány hónapja költöztem új országba... valamint orgonista sem vagyok) - annál is inkább megvan tehát a lehetőségem, hogy hátradőljek és megszemléljem, mi nem tetszik, hol lenne (mégoly kritikus) észrevételem vagy javaslatom arról, hogy mit lehetne most otthon másképpen, és kívülállóként olvashatom az otthon hagyottak ilyen vagy olyan tapasztalatait.

Szóval: mondom, most leülök, végiggondolom a válaszomat a felvetéseidre és aztán folytatjuk. Nem "egymás sértettségéről" kívánok vitázni. Eddig sem az volt az üzenetem, hogy "én" meg vagyok-e sértődve vagy nem, hanem arról elmélkedtem itt másokkal együtt - meg Veled is persze - hogy mi lehet az oka annak, hogy a kezdeményező helyzetben levő világiak szinte egyáltalán nem tudnak egyről a kettőre jutni az egyházon belül, hacsak nincs sok pénzük vagy befolyásos egyházi kapcsolataik, még jobb, ha mindkettő. Miért van az, hogy Te mint jezsuita és plébános még csak nem is hallottál a híveid köréből olyan jelenségekről, amelyeket én mint elkötelezett világi keresztény széles körűen elterjedt problémáknak érzékelek.

homohominilupus 2009.02.01. 00:07:50

Csak hogy én is írjak valami okosat:

Egy kapucinus és egy jezsuita utazik a vonaton. A jezsuita szemlátomást nem tud mit kezdeni a kapucinus szakállával. Vizsgálgatja, egyszer csak megszólal: - Ahogy így elnézem a testvér ábrázatát, épp ilyen torzom-borz szakálla lehetett Júdásnak. - Nem tudom milyen szakálla volt Júdásnak - vágja vissza a kapucinus szelíden, abban viszont biztos vagyok, hogy ő is Jézus társaságához tartozott.

homohominilupus 2009.02.01. 00:29:34

Kicsit komolyabban.

Miután a bejegyzés céloz rá megemlítem milyen fejmosást kaptam tőletek egy két kritikus kérdésemért, megjegyzésemért. Csak összehasonlításul álljon itt Tóta W. Árpád néhány dalaranyköpése, akivel ezen a blogon olyan kedélyesen elcsverésztek. Szóval imigyen szóla ez a nb. férfiú:

w.blog.hu/2006/12/27/isten_fasza
index.hu/velemeny/jegyzet/koton/
w.blog.hu/2007/06/11/foglalod_a_kurvanyadat

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.02.01. 00:47:41

@homohominilupus: Nem kötelező TWÁ...
a) véleményét a magadévá tenni
b) stílusát a magadévá tenni
c) szóhasználatát ezen a blogon szó nélkül hagyni

Erősen ajánlott TWÁ...
a) szóhasználatát figyelmen kívül hagyni ott ahol a szerkesztők ezt teszik
b) véleményén és annak lehetséges okain elgondolkodni
c) ezen a blogon nyújtott szövegelését ugyanúgy a beszélgetés részének tekinteni, mint bárki másét

(Nagyon csodálkoznék, ha a blogos szerzők nem olvasták volna mindhárom TWÁ jegyzetet még a megjelenésük után pár napon belül.)

(Vagyis: összehasonlításul... mivel is?)

bonne 2009.02.01. 01:48:48

@homohominilupus:
1. Felicitásszal egyetértek. Ez csak a barna szubsztanciának fölöslegesen való felkavarása. (szaknyelven)
2. Tóta W blogot ha már komentálunk, azt a Tóta W blogon tesszük, nem a kamra sarkába elbújva, hogy senki se lássa.
3. Itt párbeszédnek helye van, TWÁ nem hozott át ide semmit a fennebb idézett nyelvezetből. (habár azt hiszem, ez az első eset, hogy valaki egyáltalán is... khm...)

homohominilupus 2009.02.01. 07:59:12

@bonne:

Úgy látom te egy nagyon barátságos ember vagy. Rendszeres kioktatásaid téged minősítenek. Legjobbakat!

homohominilupus 2009.02.01. 08:05:16

@Felicitasz:

Nem válaszolsz a felvetésemre, de nem is tőled vártam volna választ. "Mivel is?"

Nem a nyelvezetre utaltam, hanem twa-ra, káromkodásaira, és a kedélyes csevegésre, illetőleg érveim és kérdéseim (személyem - bonne) ennek tükrében való ledorongolására.

Félreértés ne essék, úgy enyelegtek twa-val ahogy akartok, de azért azt - főleg ennek fényében - elvárnám, hogy egy más véleményen lévő vitapartnert - csak azért mert kifogytatok az érvekből - ne hülyézzetek le. Tisztelet a kivételnek!

homohominilupus 2009.02.01. 09:36:50

@Satori:@korizoli:

Bajnak érzem a jezsuita blogon, ha már kérdezitek, hogy nincs jelen a konzervatív vélemény. Aki mégis idevetődik és megszólal, azt pedig nagy tisztelettel fogadják - amint a mellékelt ábra is utal rá (nemcsak engem, Proviktóriát is. Vörös is megkapta a magáét pedig nem is túlzottan konzervatív). Ehhez hasonlóval a 168 óra, ÉS meg hasonló honlapokon lehet találkozni.

Ami twa-t illeti, Bonne tévedésben vagy, ha azt mondod, nem hozott át ide semmit Isten-gyalázásából. Mindaddig, amíg nem törli a blogjáról az említett bejegyzéseket, vállalja, hogy ez a véleménye.

Emlékeztetnélek benneteket mit klapott a holokauszttagadó püspök itt ablogon. Pedig a h. tagadás szorosan véve nem egyházi ügy, főleg nem Isten-gyalázás. Hát én az ilyen hibákra figyelnék oda a helyetekben.

vagyokakivagyok22 2009.02.01. 10:14:06

Üdvözletem!

1: A jezsuita blog jó kezdeményezés és sajnálatos, hogy nincs akár több száz hasonló, különbző vallási felekezetnek. Az internet elbírná, akit nem érdekelne az nem olvasná és pont.

2: Na és ha van egy csomó hibája a blognak amit még ki kell nőnie... a katolikus vallásunk 2000 ezer éves és még mindeig vannak jócskán hibái..emberek vagyunk! Köszönet érte Istenünknek:)

3: 4 évig közelébe se nagyon mentem templomnak, átköltöztem a Baross utcába és egyszer a mária utcában sétálva betértem egy misére. Na ezt most nem fejezem be mert sietek a 10 30 as misére...azóta oda járok.

jó napot.

kis_csirke 2009.02.01. 11:11:17

@Tóta W. Árpád: Nos, mit várok az államtól a vallásszabadság jegyében?
Olyan jogbiztoságot, hogy ne kerülhessek hátrányba a hitből fakadó döntéseim végett. Például ne érhessen retorzió, ha vasárnap nem vagyok hajlandó dolgozni. Hogy ne legyen meghurcolva az a gyógyszerész, aki nem árul abortusz tablettát (vagy fogamzásgátlót), hogy ne rekeszthesse ki az orvostársadalom azt a nőgyógyászt, aki nem vállal abortuszt..stb...stb..stb.

Itt már messze nem arról van szó, hogy MI akarjuk a törvényeinket ráeröltetni a társadalomra (ami azért messze nem olyan szekularizált, amennyire gondolod), hanem nincsenek meg a keretei a lelkiismereti szabadságomnak.

Alapvetően semmi bajom nem lenne a liberalizmussal, de valahogy a csak addig terjed a figyelmetek, amíg a saját jogaitokat biztosítjátok. A többiek (a számotokra MÁS-ok) kiszorítani valóak, jobb esetben nem tényezők. Ha veszélyeztetve érzitek a szabadságotokat, akkor média-és politikai zajt csaptok, de "szolidaritási alapon" ez nem működik a köreitekben. (Ezt ne vedd sértegetésnek, ez csak a véleményem.)

Szóval tartanám a véleményemet azügyben, hogy "de jure" létezik vallásszabadág, "de facto" viszont nem.

kis_csirke 2009.02.01. 11:14:33

@homohominilupus:
"Emlékeztetnélek benneteket mit klapott a holokauszttagadó püspök itt ablogon."

Szerintem túl keveset és túlságosan "becsomagolva" kapta a véleményeket. Ez a személy súlyos kárt okozott az egész katolikus egyház számára.
Ha nem értesz egyet, gyere vissza a topicba és próbáljunk beszélgetni tovább erről.

máramaros 2009.02.01. 11:27:26

Teljesen off leszek, de nem tudom máshol megkérdezni: hova lett az Isten, Isten című műsor az Echo tv-ről?

Ky-Lí 2009.02.01. 12:03:37

máramaros,

átkerült szombat délután 14.30-ra. Az ismétlés viszont azt hiszem, marddt a hétfőn reggel 7. Sajnos nem nézek tévét (semmifélét), ezért kérlek, inkább ellenőrizd az időpontot a műsorújságban.

máramaros 2009.02.01. 12:17:52

@Ky-Lí: Megvan, köszönöm! Hétfőn 9.30-kor ismétlik.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2009.02.03. 14:42:15

@Vörös: Nem akarom részletezni, túl sokan tudják, ki vagyok, de sajnos Felicitasznak ebben a kérdésben "jobban igaza van". A feleségem is egyházi alkalmazott (el is akarták bocsátani, amikor a negyedik gyerek megszületett), nem is kap annyit, mintha közalkalmazott lenne, de a jelenség mindkét oldala kultúrafüggő.

Falusi gyerekként ugyebár természetes volt, hogy a családom, kis falum hívei "ingyen" dolgoznak a templomban és a környékén. Pontosabban : áldásért. A szomszéd városkában pl. a '80-as -90-es években úgy épült fel a görög katolikus templom, hogy pénzt gyakorlatilag csak az kapott, aki a munkáján kívül aláírásával is vállalta a felelősséget a földi törvénykezés előtt is. Tervezők, felelős építésvezető, műszaki ellenőr, felelős villanyszerelő, tetőfedő...
A segéd-, és a szakmunka nagyja is "társadalmi" munkában ment. És még azt sem lehet mondani, hogy a hívek, mert bizony elmentek oda dolgozni más vallásúak, sőt nem hívők is; és nemcsak azért, mert volt bőven adomány-pálinka a napok végére, hanem azért is - ki is mondták - mert az a templom az ő utcájukat, környezetüket fogja díszíteni. Persze ehhez kellett két pap: egy idősebb, aki közösséget épített, telket kerített és kiharcolta az engedélyt, és az ő elhelyezése után egy fiatalabb, aki azzal kezdte az építkezést, hogy elvégzett mindenféle tanfolyamokat, bányanyitási engedélyt kért, és a saját kezével bányászta ki a köveket a templomhoz.

Kőtemplom. Az egész.

Nagyvárosba kerülve először csak értetlen voltam, évekig, aztán kiment a biztosíték is nálam, amikor az első képviselő-testületi ülésemen két tag összeveszett, hogy miért az egyik veje, és nem a másik fia végezte azt a szakmunkát, amikor az ilyen jól fizető munkák azt illetik, aki legközelebb van a tűzhöz...

Kinek milyen jut: Vannak eclesiapraziták, papok és hívek egyaránt, és vannak örökös áldozatok, akik még jó szót, imát, áldást sem kapnak. Vagy kapnak, csak nem veszik észre, mert ők áldozati sorsra predesztinálták magukat, és nekik szenvedniük kell, mert különben szenvednek... És ma is találkozhatunk pl. a simóniával is. De azt csak másoknál vesszük észre.

vitalis (törölt) 2009.02.05. 00:13:44

@homohominilupus:
"Emlékeztetnélek benneteket mit klapott a holokauszttagadó püspök itt ablogon. Pedig a h. tagadás szorosan véve nem egyházi ügy, főleg nem Isten-gyalázás."
„Felismerjük, hogy Káin jegyét viseljük homlokunkon. Testvérünk Ábel évszázadokig vérben és könnyekben feküdt, mert elfelejtettük a Te szeretetedet. Bocsáss meg nekünk Urunk az átokért, melyet a zsidó névre kimondtunk. Bocsáss meg nekünk, hogy az ő testükben Téged másodszor keresztre feszítettünk. Hiszen nem tudtuk, hogy mit cselekedtünk.”
XXIII. János pápa röviddel a halála előtt elmondott imádsága a II. Vatikáni zsinaton.
süti beállítások módosítása