Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Ki neked Jézus?

2009.02.04. 18:25 pacsy

Talán mindannyiunknak ezen a blogon van véleményünk Jézus Krisztusról. Néhányaknak talán személyes kapcsolatuk is van Vele. Hadd meséljek valamit az enyémről.

Kezdjük a születés titkától. Ha valaki hittel nézi, mint én, „megtestesülést” is mondhat. Mindig megcsodálom azt az alázatot, ami itt átjön. Isten nem csap az asztalra. Nem mondja: figyelem, mindenki hallgasson, most én beszélek! Nincs jelen a Sky News, a CNN, sem az Al Dzsazíra, hogy helyszíni tudósítást adjon. Minden meghitten történik, a nyilvánosság kizárásával, szinte észrevétlenül. De a Római Birodalom infrastruktúrája a kiválasztott történelmi pillanatban már alkalmas arra, hogy Jézus tanítása elterjedjen az akkori "nyugati" művelt világban. Amikor Jézus fellép, összesúgnak mögötte az emberek, mert személye és tanítása senkiéhez sem fogható. Amikor pedig megszólal, bár nem emeli fel a hangját, mégis olyan öntudattal beszél, mint akinek hatalma van. Nem lehet nem odafigyelni rá, amikor csendesen kijelenti: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak” (Mt 24,35).

Mi az amit hirdet? Mire szólít fel? „Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön… Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok… ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s (minden mást) majd megkaptok hozzá” (Mt 6,19-33). Hallgatói nem hisznek a fülüknek. Nem vétkes könnyelműség ez? „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért” (Mt 5,44). „Ne szálljatok szembe a gonosszal” (Mt 5,39b), hiszen Isten is „felkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is” (Mt 5,45b). Ez a Jézus mintha abban bíznék, hogy a gonosz szíve így hamarabb meglágyul, hamarabb Istenhez hajlik, mintha erőszakkal kényszerítenék. Láthatóan nem reálpolitikus. És a jelek, amiket végbevisz! Hiszen nyilvános működése első pillanatától kezdve mindvégig jó pásztorként, orvosként cselekszik: utolérhetetlen tapintattal fordul az „elveszettekhez” és a „betegekhez”, felkarolja a nyilvános bűnösöket, és a társadalom kivetettjeit. Érintéssel leprásokat gyógyít. Magához engedi és megáldja a gyermekeket (Mt 19,13-14). Már-már botrányos szelídséggel és gyöngédséggel viseltetik a nők iránt; egy alkalommal megengedi, hogy egy rossz hírű személy megérintse, illatos olajjal bekenje, hajával törölgesse a lábát (Lk 7,36-50). Persze tud határozott is lenni: a szent helyről kiűzi az Istenen nyerészkedő kufárokat (Jn 2,14-16), félelem nélkül, nyilvánosan vitába száll az önteltekkel, a magukat dicsőítő képmutatókkal. A gazdagokat sem gyűlöli, inkább sajnálja: „Esztelen, még az éjjel számon kérik lelkedet” (Lk 12,20), mivé lesz mindaz, amibe biztonságodat vetetted?

Annyi jót tesz, hogy kortársai elámulnak (Mk 7,37). Bár megesik a szíve a testi szenvedés láttán is, elsődleges feladatának mégis azt tekinti, hogy a lélek bajaira nyújtson gyógyírt: soha nem látott spirituális forradalmat idéz elő azzal, hogy meghirdeti az Isten- és emberszeretet azonosságát (Mt 25,4o; 45); az Úr kegyelmének esztendejét (Lk 4,19-21); és Atyjának szólítja Jahvét (Jn 5,18). Nem véletlen, hogy kezdettől fogva annyi meg nem értéssel, vádaskodással, rosszindulattal találkozik azok részéről, akiknek kevésbé tiszta a szívük… Mégis minden helyzetben Önmaga marad; szabadság, öröm és szeretet légköre veszi körül; csak Atyjának engedelmes – egészen a kereszthalálig.

A totális emberi kudarc után valami egészen új: húsvét hajnala, a feltámadást futva hírül vivő asszonyok zavart tanúságtétele kellett ahhoz, hogy minden új fényben látsszék. A végső igazolás az Atyától jött. Hiszen a megtestesüléssel a Második Isteni Személy, az Örök Ige, a Názáreti Jézus Krisztus által maga az emberi történelem is, annak minden kínjával együtt felvétetett a változhatatlanul és szükségszerűen létező Istenbe, anélkül, hogy a kettő összekeveredett volna egymással. A változhatatlan egyesült a változóval; aki ezt nem érti, annak nem kell elkeserednie. Nem értették a legokosabb teológusok sem. Jézus pedig nem azt mondta: ki fogom kérdezni, s aki nem tudja, bajba kerül! Ehelyett ezt hagyta követőire: „Higgyetek Atyámban és bennem is higgyetek!” (Jn 14,1).

Töredékességében is gyönyörű az Evangélium. A Megtestesülés és Megváltás által ugyanis megszabadultunk egyszer s mindenkorra a szolgaság hatalmából, „hogy a fogadott fiúságot elnyerjük” (Gal 4,5). Így lettünk – esendő földi emberek – Isten családtagjaivá. S hogy hogyan kell ápolni a Vele való való rokonságot? „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám” (Mt 12,49).

De mi a mennyei Atya akarata? Ezzel kapcsolatban titkokzatos, pradox dolgokról hallunk: igáról, mely édes, és teherről, mely könnyű; erőről, mely a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében; majd meg arról, hogy önmagunk valódi kibontakoztatása, boldogsága csak az önmagunkról való teljes elfeledkezés, lemondás árán lehetséges – „aki… elveszíti életét értem, az megtalálj azt (Mt 10,39).  Arról, hogy „Isten oktalansága bölcsebb az embereknél, és Isten gyöngesége erősebb az embereknél” (1Kor 1,25). Mindez persze csak azok számára igazolódik, akik rálépnek az Útra. Nem lehet a partvonalról drukkolni. Új parancsot adott: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket” (Jn 15,12).

Isten szentekre vágyik. Belsőleg szabad, derűs és kiengesztelődött férfiakra és nőkre, akik Jézus barátai. A II. Vatikáni zsinat óta hihetjük, akadnak ilyenek más vallási közösségekben, sőt, a megkereszteltek körén kívül is. A választottak esetében azonban, akik felfogták Igéjét, valami másról van szó. Ők, a szerencsések tudnak is test-vér-voltukról – szép ez a szó, más nyelven nem is lehetne ilyen kifejezően mondani! Őket Jézus fenntartás nélkül magáénak szeretné; kit-kit a maga életállapotában.

Én pap vagyok, több diplomát szereztem, filozófiából és teológiából is, de még sohasem kérdezték, hányasra sikerültek a záróvizsgáim. Az a tapasztalatom, hogy Istent keresve jönnek hozzám az emberek. Őt keresik nálam – felőle kérdeznek, Őt kérik számon, Őt követelik rajtam. Az érdekli őket, vajon szállást vett-e bennem is. Hogy „megtestesült-e”. Leginkább, s szinte kizárólag, azt akarják kitudni, van-e közöm Hozzá, nekem, személyesen. Azt mondják, elmúlt a kioktatás, a tanítások kora; a tanúk idejét éljük.

Uram, Jézus Krisztus, tégy engem tanúddá. Bár jobban látszana rajtam, hogy barátodnak nevezhetem magam! Engedd, hogy kövesselek a szegénységben és az alázatban, ami csendes, de annál világítóbb jel ma is a világ számára. Ismered képtelenségemet; csak Te tudsz megváltoztatni. Egyszer már teljesen lefoglaltál magadnak a szentelésben: alakíts szíved szerinti pappá. Oszthassalak azoknak, akik Téged éheznek és szomjaznak; használd a kezemet és lábamat, hogy eljuss oda, ahová menni akarsz, megtedd, amit kívánsz. Mindent megpróbáltam, hogy elérjem az életszentséget. Most rajtad a sor, magamtól képtelen vagyok. Ma is megkísért, hogy a magam nevének szerezzek dicsőséget, ne a Tiédnek; hogy a magam országát építsem, ne a Tiédet; hogy a magam akaratát tegyem… Pedig a Te örök terved jó – az jó egyedül – , engedj hát vele együttműködnöm. Ami jó bennem, egyedül Tőled való. Hagyd, hogy visszaadjam, egészen, maradék nélkül. Használd fel belátásod szerint képességeimet – a szellemieket, testieket és lelkieket is –, nem tudnék jobbat tenni velük. Nem a birtoklás, hanem a lét szintjén akarom átadni magam Neked. Létemmel akarlak dicsőíteni. Csak legvégül – ne vedd szerénytelenségnek, Uram! – hadd kérjek valamit mindezért cserébe. Hiszen nem sokra tartom az életem, ha nem szerethetlek! Ajándékozz meg Önmagaddal! Végy szállást bennem, kérlek, közöld magad velem; lásd, nem érem be kevesebbel; én, aki szolgádnak sem vagyok jó, s akit mégis barátodnak mondasz. Engedj eltelnem Veled, és – dúsgazdag koldusként – boldogabb leszek minden teremtményednél.

És neked? Ki neked Jézus?

20 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr88922825

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

eichikarl 2009.02.04. 19:54:58

Hogy kibújhassak a direkt válasz alól, mint te ama fogadáson a sürün pislogó hölgy kérdése esetében egy (akkor) majdnem nyolcvanévest idéznék egy majdnem 25 éves felvételröl:

www.ub.uni-freiburg.de/referate/04/rahner/rahnerton.htm

Video-Aufzeichnung des Vortrags -ra kattintani:

Ha több idö (6 perc) áll rendelkezésre: 17:55-23:50
Ha kevesebb, akkor: 20:00-22:10

pacsy 2009.02.04. 22:30:39

@kis_csirke: wow, ez szep!
(Amugy nem is akartam, hogy kommenteljetek, csak el akartam mondani az enyemet :)

pacsy 2009.02.04. 22:31:49

Neha jol esik predikalni. :))

Askeladden (törölt) 2009.02.05. 08:34:58

Ki neked Jézus?

Isten Báránya, általa lett Atyánk az Isten. A 18. teve. (érthetetlen a Szentháromság, de működik.)

fasírt 2009.02.05. 09:40:21

"Pattanó szívem feszítve a húrnak
dalolni kezdtem ekkor az azúrnak..."

Köszönöm Pacsy, nagyon megérintett az írásod! Kiscsirke a Te linkedet is köszönöm! (még az én angol tudásommal is érthető.)
Pacsy biztosan tudod, hogy ha ide írunk, az amolyan elefánt a porcelánboltban érzés, azt azért leírom, hogy én az írásod után a könyvespolc felé vettem az irányt, és verseket olvastam. Biztosan ismeritek Kosztolányi versét, nekem egy fontos állomás volt, de elküldöm hátha vki elsiklott felette, nekem ez ugrott be a poszt hatására.

www.hhrf.org/irodalmivademecum/olvass/iv_koszt.htm

Endrosz 2009.02.05. 10:00:13

"Láthatóan nem reálpolitikus. "

Köszönöm ezt a sort, csak ezért érdemes volt elkezdeni idejárni. :) Nem egyszer keveredtem már vitába olyan rokonaimmal, ismerőseimmel, akik az Árpád által oly gyakran emlegetett "hatalmi monopolium" egyházat tartják építendőnek. Én pedig ragaszkodni próbálok a krisztusi bolondsághoz, és ilyen aktualizált idézetekkel vágok vissza, mint például:

"Mert legyenek bár liberálisok vagy Fideszek, eltöröltetnek..."

Témára térve, Krisztus nekem arról szól, hogy van értelme élni. Ha nem lenne bennem a hit morzsája sem, öngyilkos lennék (van Örkénynek olyan egypercese, ami ezt fejtegeti, csak hogy ne menjek messzire). Az egyetlen, amiben biztos lehetek, a halálom, és ha valaki a Prédikátor könyvének tanítását - tudom, kissé felületesen szemlélve- a magáévá teszi, akkor az egyetlen dolog, ami tehet, az az, hogy lefekszik és éhenhal. Salamon - vagy azok a bölcsek, akiknek írásait neki tulajdonítják, számomra ennek nincs jelentősége - végigzongorázza egyesével, hogy miért hiábavaló és hasztalan erőlködés minden emberi erőfeszítés, cselekvés.

Az értelem béklyóba köt, az anyagi valósághoz láncol; az isteni szeretet tudata, a "VAN kiút" tudata, a "VOLT, aki végigcsinálta" tudata felemel.

Csu 2009.02.05. 11:52:39

Kedves Pacsy! Az imád gyönyörű és mélyen megérintett már akkor, amikor először olvastam a vigilián. Itt az ideje, hogy eláruljam, annak hatására néztem körül a jezsuiták honlapján és ittragadtam.

P.E. 2009.02.05. 16:55:28

Kedves Pacsy, lélekben térdre borulva olvasatam végig ezt a mélységesen szerető vallomásodat. Bocsásson meg az Úr Jézus, ha szent irigység kisértett meg, amíg olvastam. Nagyon, nagyon, nagyon köszönöm! Ki lehetsz?

mama60 2009.02.05. 17:37:48

@pacsy:
Az Úr maradjon a lelked őre.

Nagyon köszönöm ezt a beirásodat,és a bizalmadat ,hogy megosztottad velünk.

északi szél 2009.02.05. 19:03:52

Hát jó. Úgy tűnik, ahol eluralkodik a "hideg" racionalitás, ott előbb-utóbb fölüti a fejét a romantika is. De jelen esetben nevezük inkább ez utóbbit bensőségességnek.

Ki számomra Jézus?
Tizenhét évesen került kezembe a Szentírás. Az evangéliumok olvasása olyan elemi erővel hatott rám, amelyhez hasonlót addig se, azóta se tapasztaltam. Legbelül kezdett valami megváltozni. Hogy mi volt ez a valami, nem tudtam magamnak megfogalmazni, annyit tudtam csak, hogy ez a változás kihat a gondokodásomra, az érzelemvilágomra, emberi kapcsolataimra, tulajdonképpen az egész életemre.
A megérintettségnek ebben az állapotában kezdett fontossá válni a kérdés: mi igaz ebből az egészből, több-e, mint a legszebb mese, amit eddig olvastam. Van az emberi létnek perspektívája, vagy a hideg univerzumban az elkerülhetetlen és végérvényes elmúlás felé sodródó halálraítéltek vagyunk? Az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy ha Isten nem létezik, és az emberi életnek nincs se célja, se értelme, akkor minden, amit eddig értéknek, jónak tartottam, csak arra jó, hogy belemeneküljön az ember, hogy - ha csak egy pillanatra is - elfeledje léte értelmetlenségét, és egy kis átmeneti melegséget tapasztaljon a kietlen, hideg létezésben, amelyet - illúziók nélkül szemlélve - egy szó szerint valóságos rémálomnak teknthetünk. A legkisebb szeretetaktusban is ott lenne a tragédia, mely annál fájdalmasabb, minél őszintébb és odaadóbb.
Mint egy idióta, elkezdtem a "semmibe" beszélni: Nagyon szeretném, hogy Te létezz, hogy Te igaz légy!
Innen indult minden...

Megtérésem kezdeteiről írott soraim tárják fel, ki számomra Jézus. Ő az, aki Van. Ő az Igen a létezésre, melynek tartalma és perspektívája az Isten- és emberszeretetben bontakozik ki. Rajtam megkönyörült. Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad. Igen, Atyám, így tetszett Neked.

bölcsésztanár 2009.02.05. 20:52:22

Ez érdekes, mert én az evangéliumokat mindig tiszta fejjel, üzenetet keresve olvastam, de egyszer bevillant valami. Amikor ott tartottam, hogy "Veletek vagyok minden nap a világ végéig", elkezdtem örülni. Arra gondoltam, hogy "Ja? Akkor jó!" És azóta is ez a kedvenc részem, mert telis-tele van reménnyel. Hogy velünk van, hogy velünk szenved, velünk örül, hogy nem hagyott magunkra minket. És ez szuper.

pacsy 2009.02.05. 21:18:54

@Csu: lelepleztel, de nem banom... :) Orulok, hogy itt vagy.
@északi szél: "Mint egy idióta, elkezdtem a "semmibe" beszélni: Nagyon szeretném, hogy Te létezz, hogy Te igaz légy!" - szeretnek igy imadkozni tudni.
@bölcsésztanár: Ez szuper. :)
Es tobbet itt senkit nem kommentalok, igerem. Csak jo erzes, hogy nem vagyok egyedul.

kincso 2009.02.08. 15:13:37

Pacsy, nagyon tetszik, hogy őszinteségeddel sebezhetővé teszed magad...
"Belsőleg szabad, derűs és kiengesztelődött férfiakra és nőkre, akik Jézus barátai."
Hiteles vagy és ez örömmel tölt el!
Köszönöm!

freebb 2009.02.08. 19:43:56

Én mindig megakadok azon, hogy Jézus barátjának szólít...
Ilyenkor nem kell azon problémázni, hogy édesapánkkal vajon milyen kapcsoltunk volt, és hogy most ez hogyan befolyásolja Isten-Atya kapcsolatunkat. Nem kell azon gondolkodni, hogy a Szentlélek most igazából mit is jelent, és az ÓSZ-ben mikor hol, milyen néven jelenik meg.
Olyan egyszerű és mégis olyan közeli megnevezés ez, hogy számomra ez a kedvenc. :-)

ui: Bár hallottam már azt a mondást is: 'a barátok Isten bocsánatkérése a rokonainkért' :-)))))

bölcsésztanár 2009.02.09. 09:24:44

@freebb:
Ez nagyon vicces! Holnap elmondom anyukámnak...

gyufaárus.hu 2009.02.09. 16:10:39

Kedves Pacsy,

hát nem érdekes, egy teljesen hétköznapi kérdésre ti. Ki nekem(d) Jézus ? alig páran fogalmaztak meg választ, mai , favoritnak tűnő kérdésekre pedig ömlenek a kommentek?

Vajon, az újszövetségben hasonló módon, életünk során hányszor kérdezi meg Jézus tőled, és tőlem : kinek tartanak az emberek engem, és Te , (Péter), kinek tartasz engem?

Sokszor kísért a gondolat, hogy Krisztus szembejött velem, és én nem ismertem föl, mint az emmausziak, szólt hozzám, és én nem hallottam, boldoggá akart tenni, de az én szemem olyan volt, mint Jóbé, aki a megpróbáltatások közepedte nem látta a boldogságot..., mégis , valami megfoghatatlan gyöngédséggel vesz részt a mindennapjaimban , iránytűvé válik az életemben, minden botladozásom ellenére fölsegít és tovább bíztat, lüktet a hétköznapjaimban, számít rám, és még mindig nem adta fel velem kapcsolatos terveit... nevel, tanít ...életem különféle eseményein keresztül szól hozzám, máskor meg csendben van, hallgat, figyel és rám vár, arra, hogy én lépjek felé...provokál, és hihetetlen a humora (?!)... próbára tesz, megmérettet, néha könnyen, máskor súlyosabban... irányítja az érdeklődésemet, sokszor tompít, máskor beszéltet, néha elhallkít, máskor indulatokat kelt... Szomjazza a barátságomat, vágyik a szeretetemre, megtisztel a reám bízott feladatokkal... és nem tudom megérdemlem-e, de úgy érzem fontos vagyok a számára, és sokszor szégyellem magam, mert alig tudom mindezt a feltétel nélküli szeretetet viszonozni...

Hogy ki nekem Jézus Krisztus ? Út amelyen járok, levegő, amit beszívok, és társ, hogy eljuthassak majdan hozzá...

pacsy 2009.02.10. 10:05:44

@gyufaárus.hu: haromszor is elolvastam, amit irtal ("megfoghatatlan gyöngédséggel... lüktet a hétköznapjaimban, számít rám, és még mindig nem adta fel velem kapcsolatos terveit... csendben van, hallgat, figyel és rám vár, arra, hogy én lépjek felé... provokál, és hihetetlen a humora").
Koszonom.

Nem is szamitottam nagy forgalomra a postban; vallomast tenni a legbensobbrol (nemelyeknek: a legszentebbrol) nem arra a 10 percre valo feladat, amit rendszerint a blogra szanunk. (Remelem, nem szantok ra tobbet, mint amennyit jonak tartotok!) A vallomast kedveseinknek tarttogatjuk, tartjuk fenn, es ez rendben is van igy - legfeljebb jot tesz olykor elotte "elprobalni", magunknak is megfogalmazni.

@kincso: asszem szebezhetoseg nelkul nem lehet szeretni.

aventus 2009.02.10. 16:51:56

@gyufaárus.hu: Nem épp hétköznapi a kérdés.Vagy hát ritkán gondolok így rá.Pedig Jézus az egyetlen valamirevaló viszonyitási alap,az érvényes mérce maga.Naponta képedek el viselt dolgain,kétségbe ejtenek elérhetetlen erkölcsi magaslatai,teljesíthetetlen parancsai.Nehéz lehet legyőzni a reménytelenséget annak aki nem szemléli, nem olvassa,nem gondol rá.De nem könnyű út az amit kijelölt.Naponta botlom,naponta szégyenkezem,Jézussal még sem reménytelen.Valóban küldi a Vígasztalót.Hála Néki!
süti beállítások módosítása