Tudom, hogy mi papok mindenbe beledumálunk, amihez pedig nincs semmi közünk se’. Íme a példa: most akkor szabad, vagy nem szabad házasságkötés előtt lefeküdni egymással? Van egy rendtársam, aki hosszú ideig Japánban dolgozott, és – egyebek között – jegyesek felkészítésével is foglalkozott, évtizedeken keresztül. Japánról érdemes tudni, hogy ott a keresztények csak kb. fél százalékát teszik ki az össznépességnek (szóval, elenyésző kisebbség). Az egyik jegyespárnak azonban – meséli az idős atya –, akik már régóta jártak hozzá, az volt a különlegessége, hogy mindketten keresztények voltak. Már évek óta jártak heti rendszerességgel a házasság-előkészítő beszélgetésekre (itthon vö.: „jegyesoktatás”), amikor történt egyszer, hogy a fiú nem tudott jönni. A cége üzleti útra küldte egy vidéki városba, messze Tokiótól. Na, itt a jó alkalom – gondolta a rendtársam (kicsit konfrontatív alkat :) –, hogy feltegyek a mennyasszonynak néhány olyan kérdést, amit egyébként nem kérdeznék! „És, hogy álltok ti a házasság előtti nemi élettel?” (Nem sokat köntörfalazott, na…) „Én olyat SOHA!” – válaszolta a lány öntudatosan. „De hát mégis miért? Mondj valami indokot!” – nyaggatta tovább a páter. „Tudja, atya, az úgy van, hogy én egy nagy telefonközpontban dolgozom, ahol rajtam kívül dolgozik még vagy 800 lány, és együtt ebédelünk egy nagy közös menzán. Ott aztán hallom ezt eleget, mert a téma úgy 80 %-ban ilyen pasi-ügyekről szól. Hát, nekem teljesen világos, hogy az elsietett kapcsolatokból annyi kalamajka (japánul: konran :), annyi lelki fájdalom származik, hogy én olyat semmi esetre sem akarok magamnak…” „Na jó, ezt most csak úgy általában mondod – elégedetlenkedett a rendtársam – de most mondj valami személyesebbet is! Te miért gondolkodsz így?” „Tudja, atya – folytatta a lány –, ha egészen személyes akarnék lenni, akkor azt mondanám: ha én kérném, az azért volna, hogy magamhoz kössem, ha pedig ő kérné, és én beleegyeznék, az meg azért volna, mert nem akarom elveszíteni őt. Márpedig én SZABADON akarok rá igent mondani. Hogyha azonban a a testiség nagyon az előtérbe kerül, akkor már ‘test hívja a testet’, a szabadsági fok csökken. Mondják ugyan az ismerőseim, hogy ‘ki kell próbálni előtte’, hogy nehogy ne legyünk egymáshoz illőek, vagy még az is lehet, hogy impotens… de ha én mellette döntök, akkor olyannak akarom szeretni, amilyen: ha impotens, akkor úgy is – de ezt SZABADON akarom eldönteni!” Szóval, valahogy így megy a keresztény együttjárás Japánban. És itthon? Mi a tapasztalatotok? És a véleményetek?
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Az utolsó 100 komment: