Egyesek szerint a hit Isten ajándéka. Mások szerint a hit téveszme, illúzió, minél hamarább kivetkezünk belőle, annál jobb. Ismét mások szerint a hit egy velünk született képesség, amely nélkül élni természetellenes. Gondolom, ismerős a mondás, "Zuhanó repülőn nincs ateista". Nemrég figyeltem fel egy cikkre, amely a fent említett harmadik szempontból közelíti meg a kérdést. Ami legelőször figyelmemet megragadta, az az volt, hogy egy nyíltan ateista lapban jelent meg, ugyanakkor nyíltan kijelentve, hogy az, ami miatt az emberek hisznek Istenben nem bizonyíték sem Isten léte mellett, sem ellene. Ennek jegyében került a hit boncolókés alá. Akit rémiszt a boncolás, ne olvassa tovább.
Egy vezető elmélet szerint a hit egy evolúciós adaptációs technika. Egy csoporton belül létező közös hitrendszer szorosabban összekötötte a csoportot és valószínübbé tette a túlélését. Egy másik elmélet szerint a hit természetesen alakul ki abból, ahogyan az elménk működik. Már gyerekkorban megtanuljuk, hogy vannak élettelen és élő dolgok. Ami élettelen, annak a viselkedését könnyen meg tudjuk jósolni, mind a fizika törvényeinek engedelmeskednek. Ami élő, annak a mozgatórugója mindig rejtett, mindig valami láthatatlan, kiszámíthatatlan szabályt követ. Ebből kifolyólag az elménk külön kezdi kezelni a fizikai és a mentális valóságot, és ez mélyen meghatározza azt, ahogyan a világhoz viszonyulunk. Ehhez hozzájárul az, hogy az elménknek túlfejlődött "ok/rendeltetés-keresési" képessége van. Minden mögött az okát keressük, vagy azt, hogy mi célból létezik. Mindez érdekes kutatásokkal alátámasztva. Ugyanezek a kutatások arra is fényt derítettek, hogy senki sem lehet teljesen és természetesen ateista, azt a "természetfölöttit", amibe vetett hit mélyen az elmébe van ágyazva nem tudják teljesen megszüntetni, csak lefedni, szétmosni. Ebből kifolyólag sokkal több energiába kerül Istent tagadni, mint istenhitben élni.
Mindennek folyománya lehet, hogy a gyerek természetes hitét a természetfölöttiben a környezeti és kulturális elemek egy bizonyos vallás elfogadása felé alakítják. Ez utóbbi elmélet már kombinálja a fenti kutatások eredményeit és Dawkins indoktrinációs teóriáját. Dawkins természetesen boldogan elfogadja így is.
Eddig a cikkről. Most pár saját meglátás. Pár hete, még e cikk előtt, az egyik elmefilozófia kurzuson sikerült némi derültséget keltenem azzal az észrevételemmel, hogy a mentális folyamatok eddigi materialista megközelítései azért nem működőképesek, azért nem lehetett őket tiszta materialista formában kifejteni, mert szíve mélyén mindenki dualista ("test meg lélek"-hívő) :)
Aztán meg elgondolkodtatott az, hogy ha mindaz, amit mi természetfölöttinek fogadunk el, csak egy "konstrukciós mellékhatás", egy "evolúciós túlélési mechanizmus", vagy egy "programozott látásmód", akkor ez hogyan viszonyul ahhoz a gondolathoz, hogy "a hit ajándék"?
Kizárja-e a biológiai programozottság azt, hogy mindez (akár tiszta véletlenül is) a Valóságra irányul?
Létezhet-e, létezik-e a hitnek olyan dimenziója, amelyik túlmutat a biológiai programozottságon, társadalmi kondicionáláson, ami igazán transzcendens?
Ezeket a nyílt kérdéseket hagyom magam után, mint özönvizet:)
Pont.
Utolsó kommentek