Több gondolat fut össze bennem, amiért ezzel a címmel írok blog-bejegyzést… Először is a március 8., ami ugyan sokak szerint szocialista hagyomány, pedig igazából épp az ellenkező forrásból, Amerikából érkezett. Aztán ezzel a címmel ("A nő") jelent meg Dr. Csernus új könyve, amit hamarosan kölcsön kapok egy római ismerősömtől… És harmadrészt a nőkkel való kapcsolat mindig is fontos volt az életemben, sok mindent tanultam tőlük életem folyamán, és szívesen látom elképzelésekben, tervekben, ötletekben az ő véleményüket is férfi hozzászólások mellett. Sok nőbarátom volt és van… Ugyanakkor a kérdés már felmerült kommentekben is, például a Jób könyvéről szóló írásom után. Meg hát a nőről szól a folyóiratunk (A Szív) márciusi száma…
A mai nap hozta az ötletet, hogy leírjam, ami évek óta foglalkoztat, és amivel nagyon gyakran találkozom, Erdélytől, Magyarországon át Rómáig. (És ha információim nem csalnak, erről is beszél Dr. Csernus is.) Azt látom, hallom, érzem sok beszélgetésben – más-más korosztályú nőkkel beszélve –, hogy nagyon sok nő szenved. Most természetesen elő lehet venni a férfiakat, akik nem elég figyelmesek, mert ezerrel dolgoznak családjuk megélhetéséért, elfeledve az apró figyelmességeket, és lehet beszélni a férfi mindenkori főszerepéről. És ezekben van igazság. Tény és való, hogy nagyon sok mindenben olyan hatással van ránk a fogyasztói társadalom, ami így csapódik le családokban, párkapcsolatokban. Rengeteg ötlet, javaslat született már akár női mozgalmakban, akár pszichológiai könyvekben, folyóiratokban…
Ami bennem van most, az egy másik tapasztalat, és inkább ezt mondanám el ítélkezés vagy tanácsadás nélkül! Azt figyeltem meg, hogy ezeknél a nőknél (de férfiakra is igaz) sok esetben nincs igazi döntés a házasságkötéskor. Egyszerűen belesodródtak a házasságba, sokan túl fiatalon, szinte nem is ismerve egymást, aztán pár éven belül kiderült, hogy ez nem megy, de a társadalmi és egyházi elvárások, a külső látszat fenntartása annyira fontos kötelék, amit nem lehetett, amit nem tudtak túllépni. És természetesen a gyereknek két szülő kell ahhoz, hogy egészséges legyen… De lehet-e kilépni ebből? Vagy szabad-e? Vagy mit lehet tenni?
A másik meglátásom érint nagyon mélyen: nagyon sok nőben láttam falakat… Olyan tapasztalatokon mentek át, amik után azt mondták, hogy ennyi volt, és falakat építettek, amelyek mögé bemenni szinte lehetetlen, és csak hosszú szeretet-ostrommal lehet esetleg bejutni a falon belülre, ahol felfedezhető értékességük, nőiességük és érzéseik… Ami itt még meglepett, hogy sok esetben ezek a falak eltakarják sok nő elől saját értékességét. Ennek meglátása fájdalmas, mert mindenki látja az értékességét, csak a saját otthonában nem veszik ezt észre, és az a visszajelzés lenne a legfontosabb. Akkor lehet, hogy az önismeret a problémás? Vagy nem kellenének falak? De akkor hogy lehet védekezni a csalódásoktól? És hogy lehet felfedezni ilyen körülmények között a személyt, az értékességet?
(Arra most nem térek ki, hogy sok nő elfelejt arra figyelni, hogy vonzó maradjon társa számára.)
Ezek a kérdések rég kavarognak bennem, és most is elég zavarosak, még több is maradt bennem, de azt hiszem ennyi elég ahhoz, hogy megkérdezzem: Ti mit gondoltok?
Mitől szenved a nő? Más az oka ? Vagy épp önmaga?!
2009.03.09. 15:33 homo secuiens secuiens
63 komment
Ajánlott bejegyzések:
-
Megérteni Ferenc pápát – „Mindent meghaladó módon szeretve vagyunk”
-
Isten a repülőn és a repülőtéren
-
Isten „kísértésbe visz”? – Gondolatok a Miatyánk új olasz fordításáról
-
A klíma-csúcs margójára: Időtálló gondolatok az éghajlat és az energetika kérdéseiről Jared Diamond nyomán
-
„Vállaljuk a halált is!” – Hevenesi János atya Kerkai Jenőről
A bejegyzés trackback címe:
https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr12991538
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hatarszel 2009.03.09. 20:38:54
@homo seculiens : Tetszett az írásod, csak a felütést találtam alapozatlannak: "ugyan sokak szerint szocialista hagyomány, pedig igazából épp az ellenkező forrásból, Amerikából érkezett": Nem szeretnélek megsérteni, de talán érdemes lenne kicsit utánaolvasnod, hogy meddig jutottak el a bolsik Amerika behálózásában. Megjelentek komoly munkák ezügyben, pl. Kettős szerepben: az értelmiség elcsábítása (Stephen Koch) Ezek után talán mégis elmondható, hogy bolsi ügy ez a nőnap.
homo secuiens secuiens 2009.03.10. 07:37:56
Kedves hatarszel!
Teljesen igazad van, csak a szóbeszédre alapoztam, majd utánaolvasok. Nekem nem ez a lényeges pontja ennek a bejegyzésnek... Sok más olyan pont van, amin csak úgy gyönyörködnék, ha elindulnánk... De kérlek, nyugodtan írd ide, amit tudsz, amit olvastál, a hátteret, mert az senkinek sem fog ártani sőt...
Én meg közben reménykedem, hogy nők megosztják kicsit tapasztalataikat, vagy legalább felróják, hogy miért írtam róluk, honnan tudhatnám én, vagy, hogy nem is szenvednek... Remélem, csak vihar előtti ez a csend:)
Teljesen igazad van, csak a szóbeszédre alapoztam, majd utánaolvasok. Nekem nem ez a lényeges pontja ennek a bejegyzésnek... Sok más olyan pont van, amin csak úgy gyönyörködnék, ha elindulnánk... De kérlek, nyugodtan írd ide, amit tudsz, amit olvastál, a hátteret, mert az senkinek sem fog ártani sőt...
Én meg közben reménykedem, hogy nők megosztják kicsit tapasztalataikat, vagy legalább felróják, hogy miért írtam róluk, honnan tudhatnám én, vagy, hogy nem is szenvednek... Remélem, csak vihar előtti ez a csend:)
Téglagyári Megálló 2009.03.10. 11:35:47
"sok esetben nincs igazi döntés a házasságkötéskor"
Ezt azért a pap is ellenőrizhetné, nem? Lehet, hogy manapság tartanak tőle, de azért hallottam olyat, hogy valakiket nem adott össze egy pap.
No meg egy kicsit azt érzem, hogy ez a ló túlsó oldala: most nem megbélyegezzük a nőket, hanem minden teketória nélkül felmentjük őket.
Ezt azért a pap is ellenőrizhetné, nem? Lehet, hogy manapság tartanak tőle, de azért hallottam olyat, hogy valakiket nem adott össze egy pap.
No meg egy kicsit azt érzem, hogy ez a ló túlsó oldala: most nem megbélyegezzük a nőket, hanem minden teketória nélkül felmentjük őket.
Bárányfelhőbodorító 2009.03.10. 11:58:10
Sok nő szenved - szerintem ez túl nagy általánosítás, mindenki nyűglődik valamin, ezt annyira nem lehet kihegyezni a nőkre. De szerintem ami megnehezíti úgy alapjában egy nő értékét, hogy talán én se általánosítsak- szóval amit én nehézségként élek meg, az az , hogy nincsenek letisztázva a női szerepek, maradtak egy régi társadalmi normából, amiknek meg kell felelni, és persze vannak a jelenlegi normák is, amik sokszor sok helyen ellentmondanak egymásnak.
És egy párkapcsolaton belül is összegabalyodtak a szerepek, ki kezdeményezzen, kin van a nadrág, stb? Meddig lehet előre tervezni egy kapcsolattal, mert most már nem divat az ásó, kapa, nagyharang. Nagy a bizonytalanság, és ez frusztráló.
Szükség van-e játszmákra, vagy nincs? Jobb lenne nélkülük, de valahogy az emberek mégis igénylik.
Másként szeret egy férfi és másként egy nő. Hol és miben kell kompromisszumot kötni?
Szerintem egy jó megoldás a maximális őszinteség maximális empátiával párosítva. De a maximális őszinteséget meg nehéz elviselni, nagyon nehéz olyat találni, akivel ez fenntartható. És ha meg megvan, akkor ezt az állapotot fenn is kell tudni tartani a hétköznapok sok szutyka között. Szerintem ettől szenvedünk.
Téglagyári Megálló, szerintem a legtöbb pap nem tudná ezt megítélni, hacsak tényleg nem szárnyal spirituális magasságokba, ami azért ritka.
És egy párkapcsolaton belül is összegabalyodtak a szerepek, ki kezdeményezzen, kin van a nadrág, stb? Meddig lehet előre tervezni egy kapcsolattal, mert most már nem divat az ásó, kapa, nagyharang. Nagy a bizonytalanság, és ez frusztráló.
Szükség van-e játszmákra, vagy nincs? Jobb lenne nélkülük, de valahogy az emberek mégis igénylik.
Másként szeret egy férfi és másként egy nő. Hol és miben kell kompromisszumot kötni?
Szerintem egy jó megoldás a maximális őszinteség maximális empátiával párosítva. De a maximális őszinteséget meg nehéz elviselni, nagyon nehéz olyat találni, akivel ez fenntartható. És ha meg megvan, akkor ezt az állapotot fenn is kell tudni tartani a hétköznapok sok szutyka között. Szerintem ettől szenvedünk.
Téglagyári Megálló, szerintem a legtöbb pap nem tudná ezt megítélni, hacsak tényleg nem szárnyal spirituális magasságokba, ami azért ritka.
ige 2009.03.10. 13:53:56
Hogy a címnél maradjak. Mitől szenved a nő (ill. ember)? Sokféle helyzetet produkál az élet, sokféle reakciót, érzést válthat ki valami. Hogy melyik ver gyökeret bennünk, döntés kérdése, amit rengeteg dolog befolyásol. Nem szenvedésre van ítélve az igaz (hívő) ember, és ez azt jelenti, hogy a felmerülő szenvedés ösztönözzön cselekvésre, és ne váljunk mártírokká, ami senkinek nem jó. A feltétlen szeretet gyakorlása segít hoyg egymásnak segítsünk szenvedés idején, hogy ne legyen lelkünk állandó lakója, lefoglalva Isten előtt a helyet. Mi felelünk döntéseinkért, és hittel élve nem hiszem, hogy valaki ebbe a helyzetbe beleragadjon. Példa rá, hogy rettenetes helyzetű emberek nem szenvednek, ugyanakkor sokszor jobb helyzettel, kaspcsolatokkal rendelkezők szenvednek. Fontos a cél. Jézus szenvedésének volt oka, nem hinné, hogy ember szenvedése ezzel felérhet, tehát szenvedni nem lenne szabad.
blabla33 2009.03.10. 14:58:14
Kicsit sok mindent gondoltál, kedves homo secuiens secuiens, leírni, és emiatt talán kicist kevés jön ki - hacsak nem próbálom mögé képzelni az élményeidet. Magam számára így értelmeztem:
Az egyik talán az általános emberi jelenség: Szenvednek a nők a boldogtalan kapcsolatok miatt - bár ha ők szenvednek, akkor a férfiak is szenvednek. Talán egy kicsit nagyobb önismeret hiányzik az emberekből, és mindjárt nem kergetnék magukat olyan kapcsolatokba (szerelmi, élettársi, házasság), amelyekből aztán mihamarabb menekülni igyekeznek.
A másik is általános probléma, de talán a nők fogalmazzák (fogalmazzuk) meg többször/hangsúlyosabban: nemi szerepek társadalmi és személyes tisztázatlansága. És ebben egyetértek Domnisoara-val, szerintem ez az egyik legfőbb oka az állandó elégedetlenségnek (szenvedésnek). Saját példám alapján: szeretek dolgozni, talán nem is csinálom rosszul, mert érdekel, izgalmas a munkám, és tényleg bele tudok feledkezni 10-12 órát is. De emellett, sőt inkább ezelőtt a családommal is szeretnék minél többet lenni: beszélgetni, programokat csinálni (hogy ne csak úgy elteljenek a napok), vagy éppen együtt semmit csinálni. Nem a társadalmi elvárások zavarnak, hogy legyél jó anya, jó feleség és jó munkaerő, hanem a saját vágyam mindezekre. Nem nekem kell mindent megcsinálnom, és nem is erre vágyom: csak arra, hogy mindent csinálhassak. De ennek a konkrét megvalósítása mindennapos harcot jelent - ami talán szenvedésnek/kétségbeesésnek tűnhet. És félelmet, hogy nem fog sikerülni, ha mindenhova csak rohanok, sehol nem vagyok ott 100 %-kal.
Az egyik talán az általános emberi jelenség: Szenvednek a nők a boldogtalan kapcsolatok miatt - bár ha ők szenvednek, akkor a férfiak is szenvednek. Talán egy kicsit nagyobb önismeret hiányzik az emberekből, és mindjárt nem kergetnék magukat olyan kapcsolatokba (szerelmi, élettársi, házasság), amelyekből aztán mihamarabb menekülni igyekeznek.
A másik is általános probléma, de talán a nők fogalmazzák (fogalmazzuk) meg többször/hangsúlyosabban: nemi szerepek társadalmi és személyes tisztázatlansága. És ebben egyetértek Domnisoara-val, szerintem ez az egyik legfőbb oka az állandó elégedetlenségnek (szenvedésnek). Saját példám alapján: szeretek dolgozni, talán nem is csinálom rosszul, mert érdekel, izgalmas a munkám, és tényleg bele tudok feledkezni 10-12 órát is. De emellett, sőt inkább ezelőtt a családommal is szeretnék minél többet lenni: beszélgetni, programokat csinálni (hogy ne csak úgy elteljenek a napok), vagy éppen együtt semmit csinálni. Nem a társadalmi elvárások zavarnak, hogy legyél jó anya, jó feleség és jó munkaerő, hanem a saját vágyam mindezekre. Nem nekem kell mindent megcsinálnom, és nem is erre vágyom: csak arra, hogy mindent csinálhassak. De ennek a konkrét megvalósítása mindennapos harcot jelent - ami talán szenvedésnek/kétségbeesésnek tűnhet. És félelmet, hogy nem fog sikerülni, ha mindenhova csak rohanok, sehol nem vagyok ott 100 %-kal.
Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.03.10. 15:27:26
Felróni azt lehetne, hogy a a Jóbos topikban ennél azért egy kicsit mélyebben volt a dologról szó... és azért a "nőkről", mert ott főleg az anyaságról lett egy idő után szó, a teremtésben való részvétel konkrét fizikai terhéről, amiből persze következik egy sajátos női spiritualitás is. Legalábbis, ahogy én láttam, ebbe az irányba indultunk.
Vagyis... nekem ez így ebben a formában kicsit kevés, hogy a férfi elfelejt udvarolni, a nő meg nem figyel arra, hogy vonzó maradjon a társa számára. Ugyan már. Egy férj már nem szerelemittas vőlegényjelölt, egy feleség meg nem 19 éves hamvas hercegkisasszony. Az "asszonysorshoz" ebből a perspektívából közelíteni elég nagy tévedés (amibe persze olyanok is sokan beleesnek, akik megkötik a posztban említett házasságokat). Jób kapcsán már bőven nem erről volt szó.
Vagyis... nekem ez így ebben a formában kicsit kevés, hogy a férfi elfelejt udvarolni, a nő meg nem figyel arra, hogy vonzó maradjon a társa számára. Ugyan már. Egy férj már nem szerelemittas vőlegényjelölt, egy feleség meg nem 19 éves hamvas hercegkisasszony. Az "asszonysorshoz" ebből a perspektívából közelíteni elég nagy tévedés (amibe persze olyanok is sokan beleesnek, akik megkötik a posztban említett házasságokat). Jób kapcsán már bőven nem erről volt szó.
homo secuiens secuiens 2009.03.10. 17:00:20
Kedveseim!
Kicsit mosolygok, de nem rosszallóan, és nem is nagyképűen, hanem csak így homo secuiens secuinesesen... Mert: a bejegyzésnek nem az a célja, hogy mindent leírjon, amit Ti gondolhattok, és nem is az, hogy a teljes valóságot megfogja, hiszen én látom ezt, és sokkal többet is látok, de így is nagyon hosszú lett... Indításnak szántam, de egyelőre sokatoknál azt látom, hogy leírjátok, hogy kevés, nem elég, lehetne mélyebb, de miért nem írjátok le, ami kimaradt? Ez lenne a lényeg, erről szólna a játék... Játszunk együtt!!! (ezt könyörgő kisgyerek hangján mondom) Természetesen, többről van szó, ajaj, jóval többről, sok mindenről... Újra csak azt mondom, játszunk együtt... Kössetek bele, forgassátok ki, és főleg TEGYETEK hozzá, mert van bőven tapasztalatotok....
Kicsit mosolygok, de nem rosszallóan, és nem is nagyképűen, hanem csak így homo secuiens secuinesesen... Mert: a bejegyzésnek nem az a célja, hogy mindent leírjon, amit Ti gondolhattok, és nem is az, hogy a teljes valóságot megfogja, hiszen én látom ezt, és sokkal többet is látok, de így is nagyon hosszú lett... Indításnak szántam, de egyelőre sokatoknál azt látom, hogy leírjátok, hogy kevés, nem elég, lehetne mélyebb, de miért nem írjátok le, ami kimaradt? Ez lenne a lényeg, erről szólna a játék... Játszunk együtt!!! (ezt könyörgő kisgyerek hangján mondom) Természetesen, többről van szó, ajaj, jóval többről, sok mindenről... Újra csak azt mondom, játszunk együtt... Kössetek bele, forgassátok ki, és főleg TEGYETEK hozzá, mert van bőven tapasztalatotok....
Bárányfelhőbodorító 2009.03.10. 17:41:04
@homo secuiens secuiens:
Úgy érzed, nem értettünk meg.
Úgy érzed, nem értettünk meg.
dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2009.03.10. 18:00:54
"Nemzetközi nőnek érzed magad?" - szokta kérdezni ismerősöm a nőktől. Pedig a pápa is leszögezte, hogy a nőnap igenis ünneplésre méltó dolog. Egyébként meg: bolsi ünnepet is lehet krisztianizálni.
(A blogbejegyzés szó pedig egybeírandó:))
A kapcsolat.hu feriblogjában rengeteget vitatkoztam erről, amikor Sólyom visszadobta élettársi kapcsira vonatkozó törvényt. Szóval télleg nagy baj van a tudatos választással, mindenki azzal esett nekem, hogy "szerelmes vagy, hirtelen hozzámész, aztán öt év meg húsz év múlva kiderül,. hogy ilyen meg olyan rossz tulajdonsága van".
(A blogbejegyzés szó pedig egybeírandó:))
A kapcsolat.hu feriblogjában rengeteget vitatkoztam erről, amikor Sólyom visszadobta élettársi kapcsira vonatkozó törvényt. Szóval télleg nagy baj van a tudatos választással, mindenki azzal esett nekem, hogy "szerelmes vagy, hirtelen hozzámész, aztán öt év meg húsz év múlva kiderül,. hogy ilyen meg olyan rossz tulajdonsága van".
hatarszel 2009.03.10. 18:12:07
Kezdem két személyessel: édesanyámnak vesszőparipája a téma (el nem fogadott női hozzáállás, saját értékességében való bizonyosság hiánya), illetve drága feleségemmel kemény harcok mennek a szerepeken, hogy mit is kéne nekem teljesíteni és neki mit nem. Mindkét esetben azt látom, hogy arról szólnak a problémák, hogy "nekem mi hiányzik". Nők esetében jobb esetben a gyöngédségre való vágy a hiányérzet alapja, rosszabb esetben ez sem (feministák égessetek meg!). Ez azért baj, mert ez a vágy joggá formálódik az ő értelmezésükben (ezt piszkálta meg a bolsevik mozgalom). Akit valóban érdekel a megoldás annak ajánlanám figyelmébe Lawrence Crabb: Mélybenéző című vékony könyvét. Engem nagyon fejbe kólintott a mű, a fő témája, hogy a vágyainkat követelőzéssel próbáljuk betölteni.
Hogy nem ritka az ellenpélda (jól megért női szerep) arra ott van a sok anya majd nagymama (az enyém is ilyen volt), aki egyszerűen teszi, ami másoknak örömet okoz, akár a munkájában is. Azt hiszem kár a korszellemre vetíteni nyavalyáinkat, a "véres női elnyomottság" idején sem volt jobb, csak más. Aki akar az tud jót tenni.
Hogy nem ritka az ellenpélda (jól megért női szerep) arra ott van a sok anya majd nagymama (az enyém is ilyen volt), aki egyszerűen teszi, ami másoknak örömet okoz, akár a munkájában is. Azt hiszem kár a korszellemre vetíteni nyavalyáinkat, a "véres női elnyomottság" idején sem volt jobb, csak más. Aki akar az tud jót tenni.
dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2009.03.10. 18:21:28
Allan és Barbara Pease: Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő? is egy jó könyv
dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2009.03.10. 18:24:33
Szerintem a gyöndégség hiánya télleg nagy baj, és a fáérfi tudja megoldani... de mindenesetre ehhez beszélni kell tudni, mert néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Volt egy barátnőm, aki mindig azt mondta: tudnom kellene, hogy mi bántja, mivel bántottam meg, Én hülye belementem a játékba, és találgatni kezdtem, de az alig esett meg, hogy el is találtam. Szóval ha valami baj van, akkor EL KELL MONDANI. Nem, a férfiak nem fognak ráérezni. Nem tehetnek róla, ilyennek lettek megteremtve.
vvths 2009.03.10. 18:33:31
Szerintem a szenvedes - akar norol, akar ferfirol van szo, parkapcsolatban meg altalaban ugyis kihat mindkettore - az onismeret hianyabol adodik. Rengeteg olyan dolgot teszunk "osztonosen" amit igazabol nem akarunk. Ezeken lehet valtoztatni, de nehez nagyon es akarni kell. Egyebkent pedig nagyon nagy kulonbseg van akozott, hogy valaki tenyleg szenved, vagy eloadja a martirt, hogy ezzel elerjen valamit, vagy esetleg csak siman a martirsagert onmagaert. Es felreertes ne essek, nem akarom a valodi martiromsagot es a valodi szenvedest lekicsinyelni, mindossze szeretnem elvalasztani a magot az ocsutol.
Egyebkent ahogy @dszg: is mondja ezek sokszor tenyleg jatekok. es ha mar elokerult a Pease hazaspar, akkor en meg Eric Berne ket konyvet ajanlanam, az Emberi jatszmakat es a Sorskonyvet. Olvasmanyos, jo stilusban ir, a forditas is jo. Eleg jol megfogja tobb aspektusat annak, miert is szenvedunk annyit :)
Egyebkent ahogy @dszg: is mondja ezek sokszor tenyleg jatekok. es ha mar elokerult a Pease hazaspar, akkor en meg Eric Berne ket konyvet ajanlanam, az Emberi jatszmakat es a Sorskonyvet. Olvasmanyos, jo stilusban ir, a forditas is jo. Eleg jol megfogja tobb aspektusat annak, miert is szenvedunk annyit :)
homo secuiens secuiens 2009.03.10. 18:33:39
@dszg
A kommunikáció felével teljesen egyetértek... Ki kell mondani dolgokat, nem árt a vágyainkat kifejezni, és ez mindkét részről igaz! Persze itt a dolgok megbeszélése is szóba jöhet. Nemrég hallottam valakitől, hogy akkor esett le az álla, amikor a barátnője felhozott egy két évvel azelőtti eseményt, amiben megbántódott. A mesélő valaki meg összetörve érezte magát, hogy ekkora ballépést követett el, és szegény két évig szenvedett. De itt felmerül tényleg a kérdés, miért nem mondta el? A nők lehet, hogy jobban el tudják viselni? Rendben, de ha később kibújik, akkor jobb igyekezni megkeresni az alkalmat, a hangnemet, és elmondani időben.
A másik dolog: ha van kommunikáció és odafigyelés, akkor a férfiak is sok mindenre ráéreznek. Persze ez nem helyettesíti a kommunikációt. De az is világos, hogy azért egy férfinak tudnia kell, hogy a nő szereti a virágot... Elég fura elképzelni, hogy a nő szól a férjének, légyszi hozzál virágot, nagyon szeretem... És a virág csak egy példa, mert hosszú együttélés után már tudjuk, hogy mit szeret a másik, mi jó a másiknak, és szerintem a nőknek fontosak az apró figyelmességek, a meglepetések...
A kommunikáció felével teljesen egyetértek... Ki kell mondani dolgokat, nem árt a vágyainkat kifejezni, és ez mindkét részről igaz! Persze itt a dolgok megbeszélése is szóba jöhet. Nemrég hallottam valakitől, hogy akkor esett le az álla, amikor a barátnője felhozott egy két évvel azelőtti eseményt, amiben megbántódott. A mesélő valaki meg összetörve érezte magát, hogy ekkora ballépést követett el, és szegény két évig szenvedett. De itt felmerül tényleg a kérdés, miért nem mondta el? A nők lehet, hogy jobban el tudják viselni? Rendben, de ha később kibújik, akkor jobb igyekezni megkeresni az alkalmat, a hangnemet, és elmondani időben.
A másik dolog: ha van kommunikáció és odafigyelés, akkor a férfiak is sok mindenre ráéreznek. Persze ez nem helyettesíti a kommunikációt. De az is világos, hogy azért egy férfinak tudnia kell, hogy a nő szereti a virágot... Elég fura elképzelni, hogy a nő szól a férjének, légyszi hozzál virágot, nagyon szeretem... És a virág csak egy példa, mert hosszú együttélés után már tudjuk, hogy mit szeret a másik, mi jó a másiknak, és szerintem a nőknek fontosak az apró figyelmességek, a meglepetések...
vvths 2009.03.10. 18:47:13
@homo secuiens secuiens: Meg, ha mar hazassagrol, hosszu egyuttletrol beszelunk, van valami, amit azt hiszem majd' mindenki hajlamos elfeledni, megpedig az - vigyazat, kozhely kovetkezik - hogy egy kapcsolatert igenis folyamatosan dolgozni kell. Nem jo, mikor ugy tekintunk ra, mint egy adott alapra, amivel torodni kulon mar nem kell, hanem csak epitunk ra. Es ebben mindket felnek van szerepe.
Bárányfelhőbodorító 2009.03.10. 19:16:22
"@homo secuiens secuiens: De itt felmerül tényleg a kérdés, miért nem mondta el?"
Mondok egy egyszerű példát, hogy miért nem mondjuk el. Tegyük fel, hogy az ágyban nem stimmel minden, a nő nem tud eljutni az orgazmusig. Eleve ha sikerül magában leküzdeni azt a frusztrációt, hogy ez nem az ő gyári hibája, akkor se nagyon hozza fel, mert a férfiak az ilyen jellegű kritikát elég nehezen tudják kezelni. Mert nem az a válaszreakció sokszor, hogy dolgozzunk közösen az ügyön, változtassunk valamit, beszéljük meg, hanem a férfiben is frusztrációk lesznek, és már az ő testi öröme is megkeseredik. Lesz tehát két szexuálisan frusztrált egyén, még rosszabb "házas élettel". Így női logikával egyszerűbb nem szólni, és azt gondolni, hogy ez az asszonysors.
Persze nem minden eset így sül el, de létező probléma. Ezért írtam fennebb, hogy maximális empátia maximális őszinteséggel. De ezt nagyon nehéz megvalósítani, mert én is emberből vagyok mégiscsak és a másik is az, eképpen tehát gyarlóak vagyunk.
És vvths-sel is egyetértek, az önismeret hiánya is alapvető probléma.
Mondok egy egyszerű példát, hogy miért nem mondjuk el. Tegyük fel, hogy az ágyban nem stimmel minden, a nő nem tud eljutni az orgazmusig. Eleve ha sikerül magában leküzdeni azt a frusztrációt, hogy ez nem az ő gyári hibája, akkor se nagyon hozza fel, mert a férfiak az ilyen jellegű kritikát elég nehezen tudják kezelni. Mert nem az a válaszreakció sokszor, hogy dolgozzunk közösen az ügyön, változtassunk valamit, beszéljük meg, hanem a férfiben is frusztrációk lesznek, és már az ő testi öröme is megkeseredik. Lesz tehát két szexuálisan frusztrált egyén, még rosszabb "házas élettel". Így női logikával egyszerűbb nem szólni, és azt gondolni, hogy ez az asszonysors.
Persze nem minden eset így sül el, de létező probléma. Ezért írtam fennebb, hogy maximális empátia maximális őszinteséggel. De ezt nagyon nehéz megvalósítani, mert én is emberből vagyok mégiscsak és a másik is az, eképpen tehát gyarlóak vagyunk.
És vvths-sel is egyetértek, az önismeret hiánya is alapvető probléma.
P.E. 2009.03.10. 20:16:48
Mitől szenveda nő?
Pl. attól, hogy neki kell eltartania a családot, mert a férjének nincsen munkája, mert ötvenévesen kirakták a munkahelyéről. Vagy vállalkozó,és a cég nem működik a válság vagy mittudoménmi miatt. Vagy egyszerűen jobb a kocsmában pohár mellett felejteni, az asszony otthon a betegnyugdíjából intézzen gyereket, háztartást, udvart, fát,stb.
A nő pedig elkötelezte magát a hűség mellett(a legkegyetlenebb béklyó). Ugyan hagyhatna férjet csapostul-papostul, mert munkahalye van, háztartást tud vezetni, de szereti azt az EMBERT, akivel az oltár előtt megesküdött, és rajta keresztül szereti a gyerekeit is. Szégyenli ezt a helyzetet, mert Nőből van és nem családfenntartóból.
Ez elég okból!
Pl. attól, hogy neki kell eltartania a családot, mert a férjének nincsen munkája, mert ötvenévesen kirakták a munkahelyéről. Vagy vállalkozó,és a cég nem működik a válság vagy mittudoménmi miatt. Vagy egyszerűen jobb a kocsmában pohár mellett felejteni, az asszony otthon a betegnyugdíjából intézzen gyereket, háztartást, udvart, fát,stb.
A nő pedig elkötelezte magát a hűség mellett(a legkegyetlenebb béklyó). Ugyan hagyhatna férjet csapostul-papostul, mert munkahalye van, háztartást tud vezetni, de szereti azt az EMBERT, akivel az oltár előtt megesküdött, és rajta keresztül szereti a gyerekeit is. Szégyenli ezt a helyzetet, mert Nőből van és nem családfenntartóból.
Ez elég okból!
Bárányfelhőbodorító 2009.03.10. 20:30:28
@P.E.:
Azért ennyire nem idilliek a nők sem.
Az probléma szerintem, hogy másképpen vagyunk kódolva. Elég ha lemegyünk ösztönszintre: a férfi arra van kódolva, hogy minél többször és több helyen szórja a magjait, és átörökítse a génjeit. Itt ösztönszinten a történet véget is ér a hím részéről. A nő arra van kódolva, hogy a saját utódait felnevelje. A nő testileg is erre van kódolva, mivel az utódok benne fejlődnek ki, ő hozza világra, és táplálja is, valamint a következő tizenakárhány évben az említett utódok gyakorlatilag önállóan életképtelenek, tehát továbbra is függnek az anyától. Pont mint az állatvilágban. Ott is csak nagyon kevés fajnál vannak élethosszig tartó monogám kapcsolatok.
Persze nem vagyunk állatok. Pont az kéne minket emberré tegyen, hogy ezek felett az ösztönök felett magasabb igényeink is legyenek, mint szociális és érzelmi biztonság, amit egy jól működő családban meg is kaphatunk.
Már csak két baj van: ezek az ösztönök igen-igen erősek, főleg férfi kollégáink részéről, akik ezt meg is tudják nagyon hangzatosan ideologizálni, ilyenekkel, mint "férfi energiák" és a többi.
A másik baj, hogy kevés sajnos mostanában a jól működő család, mert a szándék sajnos szükséges, de nem elégséges feltétel. Emellett sokszor egyéb motivációkkal maradnak egy családban, mert kényelmes, mert félnek, mert tudom is én.
Játszmák, játszmák, játszmák.
Azért ennyire nem idilliek a nők sem.
Az probléma szerintem, hogy másképpen vagyunk kódolva. Elég ha lemegyünk ösztönszintre: a férfi arra van kódolva, hogy minél többször és több helyen szórja a magjait, és átörökítse a génjeit. Itt ösztönszinten a történet véget is ér a hím részéről. A nő arra van kódolva, hogy a saját utódait felnevelje. A nő testileg is erre van kódolva, mivel az utódok benne fejlődnek ki, ő hozza világra, és táplálja is, valamint a következő tizenakárhány évben az említett utódok gyakorlatilag önállóan életképtelenek, tehát továbbra is függnek az anyától. Pont mint az állatvilágban. Ott is csak nagyon kevés fajnál vannak élethosszig tartó monogám kapcsolatok.
Persze nem vagyunk állatok. Pont az kéne minket emberré tegyen, hogy ezek felett az ösztönök felett magasabb igényeink is legyenek, mint szociális és érzelmi biztonság, amit egy jól működő családban meg is kaphatunk.
Már csak két baj van: ezek az ösztönök igen-igen erősek, főleg férfi kollégáink részéről, akik ezt meg is tudják nagyon hangzatosan ideologizálni, ilyenekkel, mint "férfi energiák" és a többi.
A másik baj, hogy kevés sajnos mostanában a jól működő család, mert a szándék sajnos szükséges, de nem elégséges feltétel. Emellett sokszor egyéb motivációkkal maradnak egy családban, mert kényelmes, mert félnek, mert tudom is én.
Játszmák, játszmák, játszmák.
homo secuiens secuiens 2009.03.10. 20:40:39
Az igaz, hogy felelősség van mindkét oldalon... De azért a nők kiszolgáltatottabbak... Ebben P. E. mellett teszem le a voksot... De Domnisoaranak igaza van abban, hogy sok itt a játszma, amit félelem, kényelem stb. motivál...
És az mindenképp igaz, hogy bár vannak gyakori esetek, visszatérő problémák, de a helyzetek egyediek...
Viszont itt az is kiderül, hogy a nőnek nagyon fontos, hogy mellette legyenek... És azt hiszem, a férfinak is, csak könnyebb meginni valamit, mint törékenységét felvállalni... Vagy tévedek? Sőt, nők is beleesnek ebbe a kategóriába sajnos...
És az mindenképp igaz, hogy bár vannak gyakori esetek, visszatérő problémák, de a helyzetek egyediek...
Viszont itt az is kiderül, hogy a nőnek nagyon fontos, hogy mellette legyenek... És azt hiszem, a férfinak is, csak könnyebb meginni valamit, mint törékenységét felvállalni... Vagy tévedek? Sőt, nők is beleesnek ebbe a kategóriába sajnos...
Bárányfelhőbodorító 2009.03.10. 21:02:18
És felmerül a kérdés, hogy a család, mint olyan, mint "intézmény", működőképes-e a mai társadalomban? Vagy olyan ez, mint a demokrácia; nem az igazi, de jobbat még nem találtak ki?
Én hiszek a családban, szeretnék hinni benne, de mégis miért van egyre kevesebb igazán működőképes belőle?
Én hiszek a családban, szeretnék hinni benne, de mégis miért van egyre kevesebb igazán működőképes belőle?
vvths 2009.03.11. 00:22:27
Szerintem abban, hogy egyre kevesebb igazan mukodokepes csalad van nagy szerepe van annak is, amit a "Valasztek Paradoxona"-kent szoktak emlegetni. Arrol van szo, hogy mikor egy fele nadragot vehetsz, akkor azt megveszed es hozzaszoksz. Mikor 200-bol valaszthatsz, hiaba talalsz olyat, ami sokkal jobb, mint az addigi egyfele mindig benned lesz, hogy "Mi van, ha a ki nem probalt 150-bol valamelyik emg jobb!?" Ez szerintem ket dolgot eredmenyez:
1.) Sokkal inkabb a magad hibajanak tekinted, ha valami nem jo es elegedetlen frusztralt leszel; vagy meg rosszabb esetben a valasztott hibajanak.
2.) Megvan az az illuziod, hogy valogathatsz a vegtelensegig es a teljesen hozzadillot keresheted. Eleve az micsoda illuzio, hogy van olyan, akivel mindenfajta nehezseg, osszeszokas, befektetett energia nelkul minden tokeletes.
Mikor ez az iluzio megvan, es raadasul meg vagy rola gyozodve, hogy "neked a tokeletes JAR" akkor nagyon konnyu kiugrani barmibol.
Persze ez megintcsak szol az onismeret hianyarol, a valosagerzet hianyarol, es a felelossegvallalas hianyarol. Egyebkent az ominozus "Mert nekem ez JAR" mentalitas szerintem nagyon sokat art. Es ez mind a nokben, mind a ferfiakban egyre erosebben megvan ahogy en latom. Nekem ferfikent nagyon el tud menni a kedveskedestol a kedvem, ha nem azt latom, hogy ez a masiknak oromet okoz, hanem csak nyugtazza, mint valamit ami a legtermeszetesebben jar. Persze, nem azt mondom, hogy vegtelen nagy kegyrol van szo, de szeritnem akkor mukodnek jol a dolgok, ha a kedves gesztusok meghozzak azt a jutalmat, hogy ugy erezhetem, ezzel oromet okoztam. Akkor mar nekem is jo. Pozitiv megerosites ugyebar...
Es persze ez vica versa. Es ezekre szerintem igenis oda kell figyelni ha azt akarjuk, hogy valami jol mukodjon. (Mellesleg, nem csak parkapcsolatban, hanem egyebkent is. Ha mosolygosan, keszsegesen szolgalnak ki egy uzletben, akkor mosolyogva megkoszonni es egy "Minden jot!"-ot odafuzni a viszlat utan minosegi kulonbseget jelent, es valoszinubbe teszi, hogy legkozelebb is igy menjenek a dolgok.)
1.) Sokkal inkabb a magad hibajanak tekinted, ha valami nem jo es elegedetlen frusztralt leszel; vagy meg rosszabb esetben a valasztott hibajanak.
2.) Megvan az az illuziod, hogy valogathatsz a vegtelensegig es a teljesen hozzadillot keresheted. Eleve az micsoda illuzio, hogy van olyan, akivel mindenfajta nehezseg, osszeszokas, befektetett energia nelkul minden tokeletes.
Mikor ez az iluzio megvan, es raadasul meg vagy rola gyozodve, hogy "neked a tokeletes JAR" akkor nagyon konnyu kiugrani barmibol.
Persze ez megintcsak szol az onismeret hianyarol, a valosagerzet hianyarol, es a felelossegvallalas hianyarol. Egyebkent az ominozus "Mert nekem ez JAR" mentalitas szerintem nagyon sokat art. Es ez mind a nokben, mind a ferfiakban egyre erosebben megvan ahogy en latom. Nekem ferfikent nagyon el tud menni a kedveskedestol a kedvem, ha nem azt latom, hogy ez a masiknak oromet okoz, hanem csak nyugtazza, mint valamit ami a legtermeszetesebben jar. Persze, nem azt mondom, hogy vegtelen nagy kegyrol van szo, de szeritnem akkor mukodnek jol a dolgok, ha a kedves gesztusok meghozzak azt a jutalmat, hogy ugy erezhetem, ezzel oromet okoztam. Akkor mar nekem is jo. Pozitiv megerosites ugyebar...
Es persze ez vica versa. Es ezekre szerintem igenis oda kell figyelni ha azt akarjuk, hogy valami jol mukodjon. (Mellesleg, nem csak parkapcsolatban, hanem egyebkent is. Ha mosolygosan, keszsegesen szolgalnak ki egy uzletben, akkor mosolyogva megkoszonni es egy "Minden jot!"-ot odafuzni a viszlat utan minosegi kulonbseget jelent, es valoszinubbe teszi, hogy legkozelebb is igy menjenek a dolgok.)
vvths 2009.03.11. 00:30:08
@homo secuiens secuiens:
Had kotozkodjem kicsit :)
Kiszolgaltatottsag is tobbfele van. Fizikailag a nok mindenfelekeppen kiszolgaltatottabbak. Anyagilag egy reszuk mar boven nem, bar nagyobb reszuk meg mindig. Erzelmileg pedig egyaltalan nem biztos.
A nok sokkal termeszetesebben bannak az erzelmeikkel es kemeny jatszmakkal pohar melle tudjak uldozni a ferjeiket es meg tudjak keseriteni az eletuket. Es, vannak akik generaciok ota ezt latjak otthon es ezt viszik tovabb. Persze ugyanennek megvan a megfelelo parja a ferfiaknal is. Ilyen esetben viszont az egyen felelossege, hogy megprobal-e az ilyen mintakon felulemelkedni es normalisabb eletet elni.
Had kotozkodjem kicsit :)
Kiszolgaltatottsag is tobbfele van. Fizikailag a nok mindenfelekeppen kiszolgaltatottabbak. Anyagilag egy reszuk mar boven nem, bar nagyobb reszuk meg mindig. Erzelmileg pedig egyaltalan nem biztos.
A nok sokkal termeszetesebben bannak az erzelmeikkel es kemeny jatszmakkal pohar melle tudjak uldozni a ferjeiket es meg tudjak keseriteni az eletuket. Es, vannak akik generaciok ota ezt latjak otthon es ezt viszik tovabb. Persze ugyanennek megvan a megfelelo parja a ferfiaknal is. Ilyen esetben viszont az egyen felelossege, hogy megprobal-e az ilyen mintakon felulemelkedni es normalisabb eletet elni.
P.E. 2009.03.11. 06:49:12
@vvths: Lehet, hogy ezek a "kemény játszmák" csak az öt szeretetnyelvről szólnak, amikor egymás mellett elkommunikálunk...
mammamusz 2009.03.11. 09:06:40
@vvths: A kemény játszmákra utaló mondatoddal nagyon nem értek egyet. Mintha a nők szándékosan tönkre akarnák tenni a férfiakat. Sokkal inkább arról van szó, hogy már szüleinknek sem tanította meg senki azt, hogy miben is különbözik a férfi és a nő. Hogy nem elég "azt hinni" hogy a másik érti, amit én mondok ne adj Isten, amire én gondolok, mert nem gondolatolvasó. Annyira különbözik egymástól a férfi és a női kommunikáció, hogy sokszor a másik fél hiába érti az elhangzott szavakat, a lelkével nem tudja felfogni, megérteni. Nálunk bizony sokszor fordul elő olyan beszélgetés, amikor szóról-szóra, gondolatról-gondolatra kielemezzük, hogy ott, abban a helyzetben, én azt mondtam és közben azt éreztem, a másik pedig ezt értette és erre gondolt. Eszméletlen félreértések szoktak ilyenkor kiderülni, mert egyszerűen nem értjük egymást.
Más: az elején valaki írta, hogy a házasságot sokan úgy kötik, hogy nem is ismerik igazán egymást. Én úgy gondolom, hogy igazán megismerni a másikat sokszor még 10-15 év is kevés. Ezért én nem ezt hiányolom, hanem az akaratot. Azt, hogy MINDKÉT FÉL közösen eldöntse, hogy márpedig én AKAROM ezt a házasságot és akár saját magammal is szembeszállok azért, hogy működjön. De elismerem, sokkal könnyebb az első vita után a válóperes ügyvédhez szaladni, mint heteken-hónapokon keresztül beszélgetni és megértésre törekedni. Túlzottan is elterjedt a "nekem ez jár" felfogás és az nem jut eszünkbe, hogy "neki is jár". Egyszer interneten beszélgettem valakikkel és felmerült, hogy nálunk nem volt apás szülés, mert a férjem rosszul van a vértől és nem szerette volna. Amit én (meg a férjem) ott kaptam, na, azt nem tettem ki az ablakba. A legfinomabb hozzászólás az volt, hogy ő bizony ki is vágta volna a férjét, ha nem kísérte volna el a szülésre. Ma sem értem. Miért csak az én kivánságaimat kéne a másiknak teljesítenie? Az ő vágyai, kívánságai nem számítanak? Valahol ezt érzem mostanában. Csak az én, az én, az én, mindkét (minden) oldalról. aztán csodálkozunk, ha nem teljesül. Pedig mindenkinek az akarata nem teljesülhet mindig egyformán.
Más: az elején valaki írta, hogy a házasságot sokan úgy kötik, hogy nem is ismerik igazán egymást. Én úgy gondolom, hogy igazán megismerni a másikat sokszor még 10-15 év is kevés. Ezért én nem ezt hiányolom, hanem az akaratot. Azt, hogy MINDKÉT FÉL közösen eldöntse, hogy márpedig én AKAROM ezt a házasságot és akár saját magammal is szembeszállok azért, hogy működjön. De elismerem, sokkal könnyebb az első vita után a válóperes ügyvédhez szaladni, mint heteken-hónapokon keresztül beszélgetni és megértésre törekedni. Túlzottan is elterjedt a "nekem ez jár" felfogás és az nem jut eszünkbe, hogy "neki is jár". Egyszer interneten beszélgettem valakikkel és felmerült, hogy nálunk nem volt apás szülés, mert a férjem rosszul van a vértől és nem szerette volna. Amit én (meg a férjem) ott kaptam, na, azt nem tettem ki az ablakba. A legfinomabb hozzászólás az volt, hogy ő bizony ki is vágta volna a férjét, ha nem kísérte volna el a szülésre. Ma sem értem. Miért csak az én kivánságaimat kéne a másiknak teljesítenie? Az ő vágyai, kívánságai nem számítanak? Valahol ezt érzem mostanában. Csak az én, az én, az én, mindkét (minden) oldalról. aztán csodálkozunk, ha nem teljesül. Pedig mindenkinek az akarata nem teljesülhet mindig egyformán.
esősévszak 2009.03.11. 10:21:07
Hogy hozzátegyek a beszélgetéshez valamit (azon kívül, hogy azt gondolom, hogy mindenki annyira különbözik, egymástól is, és a más korú önmagáitól (van ilyen szó?) is, hogy nem lesz ebben a témában kimondható "ökölszabály"), és megkockáztatva azt, hogy valaki azt higgye, azért tisztelek dolgokat, mert azokat régen írták, szóval pusztán a téma gazdagítására, hadd koca-fordítsak be egy régi Buddhista szöveget (ugyanaz a bizonyos Sigalovada Sutta, amit már a tanítók témánál is):
"Öt módon mutassa a férj a feleségének szeretetét:
- Szeretettel
- Udvariassággal
- Hűséggel
- Fogadja el a tekintélyét ("sharing authority")
- Rendszeres ajándékokkal.
Öt módon mutassa a feleség a férjének szeretetét:
- Vezesse jól a háztartást ("Her duties are well performed", ebben ha akarom a szex is benne van, nehéz a fordító dolga)
- Legyen szeretettel mindkettőjük családja iránt
- Hűséggel
- Vigyázzon a javakra, amiket férje hazahoz
- Jártassággal és kitartással."
Nekem ez azért tetszik, mert kimond pár olyan dolgot is, amiről nem nagyon szoktunk beszélni. Nagyjábóli iránymutatásnak nagyon jó. Időnként elolvasom, és megkérdezem magamtól, hogy "tényleg eléggé megteszem én ezeket?" Olyan segítség ez, mint a gyónási felkészítő kisgyerekként. :)
"Öt módon mutassa a férj a feleségének szeretetét:
- Szeretettel
- Udvariassággal
- Hűséggel
- Fogadja el a tekintélyét ("sharing authority")
- Rendszeres ajándékokkal.
Öt módon mutassa a feleség a férjének szeretetét:
- Vezesse jól a háztartást ("Her duties are well performed", ebben ha akarom a szex is benne van, nehéz a fordító dolga)
- Legyen szeretettel mindkettőjük családja iránt
- Hűséggel
- Vigyázzon a javakra, amiket férje hazahoz
- Jártassággal és kitartással."
Nekem ez azért tetszik, mert kimond pár olyan dolgot is, amiről nem nagyon szoktunk beszélni. Nagyjábóli iránymutatásnak nagyon jó. Időnként elolvasom, és megkérdezem magamtól, hogy "tényleg eléggé megteszem én ezeket?" Olyan segítség ez, mint a gyónási felkészítő kisgyerekként. :)
ige 2009.03.11. 10:59:22
Sokat írtatok a kommunikációról, emberek játszmáiról, körülmények hatásáról, párkapcsolatokról, családról a nők szenvedését elemezve.
Lényeges dolog szerintem, ami a szeretet himnuszában le van írva. Ha minden kapcsolatunkban -szenvedésünk fellépesekor különösen erre figyelve - , törekszünk megvalósítani a benne foglaltakat, akkor a kellemetlen érzésekből, helyzetekből menekülhetünk, anélkül, hogy szenvedés legyen. Ez a Sátán ténykedésének következménye, nem engedhetünk neki, vagyis a gyökereket kell megkeresni, ne legyen ilyen következmény.
A kapcsolatok mindig három szereplősek: Isten, Társ, én. Vagyis elsősorban: Isten a hátterem, fontos, hogy nyitott legyek irányába, hogy minden jót belém csöpögtessen, tehát rá hagyatkozva kapcsolataimat életemet nehéz elszúrnom.
Mádodsorban: A Társ, akire figyelve megismerem, (kéremŐt, ha kell, hogy ismertesse meg) szerinte miről van szó (félreértések kiküszöbölése). Utoljára magamat írom - én -, hiszen az előbbiek sokkal fontosabbak, hogy ezután én is megszólalhassak az ügyekben, segíthessem a szenvedések elkerülését. Kapcsolatainkat javítva, merevségeinket, vágyainkat legyűrve a szenvedés megelőzhető, ill. megszűntethető.
A vágyak társainkkal történő megvalósítva csodás eredményeket eredményez, ez a poén a hazásságban. Az elvárások megnyomorítanak, mert milyen jogon várunk el bárkitől is valamit. Persze jól esne, ha autómatice a másik belénk látna és megelégítené ezeket. De ez nincs. A férfiak, ha figyelmesen fordulnak Istentől vezetve feleségeik felé bizalmat, biztonságot, tiszteletet, szeretete, szexet kapnak. Ha az asszonyok is bizalommal fordulnak férjeikhez, megkapják a számukra igen fontos szeretetet, bizalmat, figyelmességet, biztonságot. A Biblia írja az első szeretethez való visszatérést!!!! Vagyis ahogyan előszőr szeretettel fordultak a párok (emberek) egymáshoz, naponta vissza térve csodállatos kegyelemben részesülhetsz. NE FELEJTSÜK!
A hagyományos szerepek (iszonyú csapda és mereven belekapaszkodva elindít a szétesés felé) mankók lehetnek egy kiinduláshoz, de két embernek egymásra figyelve, egymást szeretve kell kialakítani a rájuk szabottat.
Hála Istennek a Biblia rengeteget foglalkozik (kb 99, 99%) a kapcsolatokkal (párkapcsolatokkal is).
Egyébként a szeretet csakis minimun két személy között lehet, önmagában nem létezik.
Nem könnyű a fentiek szerint élni, de a kudarcra gondolva erővel ( szenlélek ereje) töltekezve nem is olyan nehéz. Csak aratni, szüretelni kell!!!
Lényeges dolog szerintem, ami a szeretet himnuszában le van írva. Ha minden kapcsolatunkban -szenvedésünk fellépesekor különösen erre figyelve - , törekszünk megvalósítani a benne foglaltakat, akkor a kellemetlen érzésekből, helyzetekből menekülhetünk, anélkül, hogy szenvedés legyen. Ez a Sátán ténykedésének következménye, nem engedhetünk neki, vagyis a gyökereket kell megkeresni, ne legyen ilyen következmény.
A kapcsolatok mindig három szereplősek: Isten, Társ, én. Vagyis elsősorban: Isten a hátterem, fontos, hogy nyitott legyek irányába, hogy minden jót belém csöpögtessen, tehát rá hagyatkozva kapcsolataimat életemet nehéz elszúrnom.
Mádodsorban: A Társ, akire figyelve megismerem, (kéremŐt, ha kell, hogy ismertesse meg) szerinte miről van szó (félreértések kiküszöbölése). Utoljára magamat írom - én -, hiszen az előbbiek sokkal fontosabbak, hogy ezután én is megszólalhassak az ügyekben, segíthessem a szenvedések elkerülését. Kapcsolatainkat javítva, merevségeinket, vágyainkat legyűrve a szenvedés megelőzhető, ill. megszűntethető.
A vágyak társainkkal történő megvalósítva csodás eredményeket eredményez, ez a poén a hazásságban. Az elvárások megnyomorítanak, mert milyen jogon várunk el bárkitől is valamit. Persze jól esne, ha autómatice a másik belénk látna és megelégítené ezeket. De ez nincs. A férfiak, ha figyelmesen fordulnak Istentől vezetve feleségeik felé bizalmat, biztonságot, tiszteletet, szeretete, szexet kapnak. Ha az asszonyok is bizalommal fordulnak férjeikhez, megkapják a számukra igen fontos szeretetet, bizalmat, figyelmességet, biztonságot. A Biblia írja az első szeretethez való visszatérést!!!! Vagyis ahogyan előszőr szeretettel fordultak a párok (emberek) egymáshoz, naponta vissza térve csodállatos kegyelemben részesülhetsz. NE FELEJTSÜK!
A hagyományos szerepek (iszonyú csapda és mereven belekapaszkodva elindít a szétesés felé) mankók lehetnek egy kiinduláshoz, de két embernek egymásra figyelve, egymást szeretve kell kialakítani a rájuk szabottat.
Hála Istennek a Biblia rengeteget foglalkozik (kb 99, 99%) a kapcsolatokkal (párkapcsolatokkal is).
Egyébként a szeretet csakis minimun két személy között lehet, önmagában nem létezik.
Nem könnyű a fentiek szerint élni, de a kudarcra gondolva erővel ( szenlélek ereje) töltekezve nem is olyan nehéz. Csak aratni, szüretelni kell!!!
blabla33 2009.03.11. 11:03:18
@mammamusz: Sok mindenben egyetértek veled, de kicsit pontosítanék. Azt hiszem én írtam, hogy sok rossz kapcsolat oka, hogy a felek nem ismerik meg egymást. Ennek szerintem alapja, hogy magukat ismerjék. Mert ha nem ismerem magamat, a vágyaimat, az indulataimat (energiámiat), akkor is dönthetek (miként írtad a döntés a házasság alapja - ezzel egyetértek) a másik mellett. Ez esetben fel sem merül a válás gondolata nehézségek esetén.
Saját magamat ismerve és eztán magamról beszélve, ilyen esetben kb pokollá változtatnám a család életét, mindamellett, hogy állandóan igyekeznék elfogadni a másikat. Kicsit konkrétabban: ha a férjem előtti barátomhoz megyek hozzá, akit nagyon szerettem (és akihez hozzá is mentem volna), de akinek a vágyai, élete és az ambíciói teljesen ellentétesek az enyémekkel, akkor pár év után boldogtalan lettem volna. Pedig a döntést kész voltam meghozni. Aztán mikor vége lett, nagyon sokat tanultam magamról.
Én sem gondolom, hogy mintegy 8 évnyi ismeretség és 3 évnyi házasság után teljesen ismerem a férjemet. De innentől a változásokat együtt éljük meg, és a döntésünk egymás mellett szól. Azonban tudom, hogy ahhoz, hogy kielégítsük egymás vágyait, nem kell olyan kompromisszumokat kötnünk/ olyan dolgokat elfogadnunk, amelyek homlokegyenesen ellentétesek velünk.
Saját magamat ismerve és eztán magamról beszélve, ilyen esetben kb pokollá változtatnám a család életét, mindamellett, hogy állandóan igyekeznék elfogadni a másikat. Kicsit konkrétabban: ha a férjem előtti barátomhoz megyek hozzá, akit nagyon szerettem (és akihez hozzá is mentem volna), de akinek a vágyai, élete és az ambíciói teljesen ellentétesek az enyémekkel, akkor pár év után boldogtalan lettem volna. Pedig a döntést kész voltam meghozni. Aztán mikor vége lett, nagyon sokat tanultam magamról.
Én sem gondolom, hogy mintegy 8 évnyi ismeretség és 3 évnyi házasság után teljesen ismerem a férjemet. De innentől a változásokat együtt éljük meg, és a döntésünk egymás mellett szól. Azonban tudom, hogy ahhoz, hogy kielégítsük egymás vágyait, nem kell olyan kompromisszumokat kötnünk/ olyan dolgokat elfogadnunk, amelyek homlokegyenesen ellentétesek velünk.
blabla33 2009.03.11. 11:08:12
Nem tudom: csak nekem tűnik visszásnak, hogy női szenvedés címszó alatt kapcsolati/házassági nehézségekről beszélünk, amelyek mindig két emberen múlnak? Tehát ha a nő szenved, akkor biztos vagyok benne, hogy a férfi is (fog).
homo secuiens secuiens: ha arra vagy kíváncsi, hogy mitől "szenvedek", akkor csak (nem túl sok) olyat tudnék mondani, amelyek egyike sem női monopólium, hanem nemsemleges. Ezért nehéz erről írni.
homo secuiens secuiens: ha arra vagy kíváncsi, hogy mitől "szenvedek", akkor csak (nem túl sok) olyat tudnék mondani, amelyek egyike sem női monopólium, hanem nemsemleges. Ezért nehéz erről írni.
homo secuiens secuiens 2009.03.11. 15:04:30
Kedves mammamusz!
Az fontos, hogy ne legyünk individualisták, de azért azt jü tudni, hogy ki az én... És sok kapcsolat megy tönkre azért, mert az ember önfeláldozónak mondja magát, meg azt mondja, hogy akkora a szeretet, hogy mindent megteszek, de a személyes idő, a személyes szabad idő, a töltekezés is fontos... És nemcsak az énnek, hanem a kapcsolatnak is...
Kedves blabla33!
Nem bánom, hogy házassági problémák vetődnek fel, persze, hogy mindkét fél szenved, s ez nem baj, ha előjön... A nő is benne van, a férfi is... És minden tapasztalat belefér, amit fontosnak tartasz leírni... Nincsenek jól meghatározott keretek, amit megmozdít bennem egy tapasztalat, azt írom le általában, és egyáltalán nem baj, ha ez így folytatódik:)
Az fontos, hogy ne legyünk individualisták, de azért azt jü tudni, hogy ki az én... És sok kapcsolat megy tönkre azért, mert az ember önfeláldozónak mondja magát, meg azt mondja, hogy akkora a szeretet, hogy mindent megteszek, de a személyes idő, a személyes szabad idő, a töltekezés is fontos... És nemcsak az énnek, hanem a kapcsolatnak is...
Kedves blabla33!
Nem bánom, hogy házassági problémák vetődnek fel, persze, hogy mindkét fél szenved, s ez nem baj, ha előjön... A nő is benne van, a férfi is... És minden tapasztalat belefér, amit fontosnak tartasz leírni... Nincsenek jól meghatározott keretek, amit megmozdít bennem egy tapasztalat, azt írom le általában, és egyáltalán nem baj, ha ez így folytatódik:)
mammamusz 2009.03.11. 15:18:19
@homo secuiens secuiens:
Én nem önfeláldozásról írtam, hanem arról, hogy a másikat is vegyük "emberszámba" és vegyük figyelembe, hogy vannak neki is igényei. Ez azért nem meríti ki az önfeláldozás fogalmát. Nem olyan nehéz egy kapcsolatban tudni azt, hogy kettőnk közül melyikünknek nagyobb áldozat az aktuális teendő. Egyszer te, egyszer én. És itt jön az, amit blabla írt: ismerni kell saját magunkat is, ahhoz, hogy a másikat kellőképpen megismerhessük.
Én nem önfeláldozásról írtam, hanem arról, hogy a másikat is vegyük "emberszámba" és vegyük figyelembe, hogy vannak neki is igényei. Ez azért nem meríti ki az önfeláldozás fogalmát. Nem olyan nehéz egy kapcsolatban tudni azt, hogy kettőnk közül melyikünknek nagyobb áldozat az aktuális teendő. Egyszer te, egyszer én. És itt jön az, amit blabla írt: ismerni kell saját magunkat is, ahhoz, hogy a másikat kellőképpen megismerhessük.
homo secuiens secuiens 2009.03.11. 16:41:11
@mammamusz
Ebben egyet értünk, én csak azt a szempontot emeltem ki, amit sok párnál láttam elhalványulni, de természetesen jól értelek:)
Ebben egyet értünk, én csak azt a szempontot emeltem ki, amit sok párnál láttam elhalványulni, de természetesen jól értelek:)
hatarszel 2009.03.12. 07:43:57
@ige: Mintha rajtad kívűl senki sem tartaná alapvető fontosságúnak, hogy az Istennel való kapcsolat is benne legyen személyes döntéseinkben majd a házasságunkban. Vagy legalább is elfelejtette beírni a hozzászólásába. Talán ha jól szembe nézünk magunkkal akkor valójában Ő csak n.-edleges szereplő, amolyan joker kártya?
P.E. 2009.03.12. 08:21:06
@hatarszel: Szerinted tartós szeretet Isten nélkül létezhet? Tehát aki írt a szeretetről Istent nem hagyhatta ki.
@ige: "Az elvárások megnyomorítanak, mert milyen jogon várunk el bárkitől is valamit."
A jegyeskurzuson, amelyet plébániánkon tartunk megbolygatta a kedélyeket az "elvárás". A pszihológusok azt mondják legyenek elvárásaink, fogalmazzuk meg, mondjuk ki, mert a házasság egy szerződés, a pap pedig, hogy nem lehetnek elvárásaink. Na aztán ebbe belegabalyodtunk, és az egyértelmű válasz a levegőben maradt...?
@ige: "Az elvárások megnyomorítanak, mert milyen jogon várunk el bárkitől is valamit."
A jegyeskurzuson, amelyet plébániánkon tartunk megbolygatta a kedélyeket az "elvárás". A pszihológusok azt mondják legyenek elvárásaink, fogalmazzuk meg, mondjuk ki, mert a házasság egy szerződés, a pap pedig, hogy nem lehetnek elvárásaink. Na aztán ebbe belegabalyodtunk, és az egyértelmű válasz a levegőben maradt...?
ige 2009.03.12. 10:37:50
@hatarszel: Lehet és remélem, hogy olyan egyértelmű Isten állandó jelenléte mindenki életében, hogy nem kell kimondani, leírni. Sajnos nekem nem ez az általános tapasztalatom.
Az ember individualizmusa , és a mai "divatos "Légy önmagad", csakis az ÉN számít stb hullámok eltérítették, könnyen eltéríthetik az embert, ezért gondoltam kihangsúlyozni!
Az ember individualizmusa , és a mai "divatos "Légy önmagad", csakis az ÉN számít stb hullámok eltérítették, könnyen eltéríthetik az embert, ezért gondoltam kihangsúlyozni!
ige 2009.03.12. 10:57:35
@P.E.: Ledöbbent a pszichológusi álláspont. Persze formálisan, a lényeget lehántva lehet tenni ilyen kijelentést is. (Lehet, hogy ezzel biztosítja leendő lelkiproblémás klienseinek számat, és akkor tényleg szükség van rá). Azt hiszem a hívők életében mindent össze kellene vetni a Bibliában foglatakkal, vagyis a "gyökeri igazsággal" és akkor a pap által mondott igazság él. A házasságban ha kölcsönösen a másikat helyezzük életünkben Isten után következőnek és harmadiknak magunkat, akkor csodállatos gyümülcsöt fakaszt az Úr. A minőségi Istennel áldott együttlétek (párbeszédek, élet megélése közösen, stb) 100% biztosítékot adnak arra, hogy a Te is kedved leled az életben, és párod is. Ezekről beszélve ketten egyként (de mégis egyediként) vagytok kedvesek az Úrnak. Ez a TITOK, és ha ennek jegyében éltek hihetetlenül megélhetitek Isten végtelen jóságát, szeretetét. Ezért kellene körültekintően magadhoz való társat elfogadni az Úrtól, és nem saját vágyadból. (Arra nincs garancia, sajnos ezt tapasztaltam). Szóval a sorrend: ISTEN TÁRS ÉN. MÓDSZER: Isten állandó jelenlétének beengedése életedbe, főleg a nézeteltérések megoldásakor.
Jézus sosem beszélt vágyairól a Bibliában! A vágy az egoból fakad, a kívánságokkal is jó vigyázni, mert nem mindegy, hogy Istenszerettel összhangban van-e. Jó lenne, ha minden házasság előtt álló alaposan tisztában lenne a házasság lényegével. A Biblia rengeteget ír erről, hiszen a legfontosabb kapcsolat isten és ember után a párkapcsolat. Ezen keresztül csiszolódhatsz gyémánttá, ezt más kapcsolattal nem érheted el, ezért nem lenne szabad egyedül élni.
Jézus sosem beszélt vágyairól a Bibliában! A vágy az egoból fakad, a kívánságokkal is jó vigyázni, mert nem mindegy, hogy Istenszerettel összhangban van-e. Jó lenne, ha minden házasság előtt álló alaposan tisztában lenne a házasság lényegével. A Biblia rengeteget ír erről, hiszen a legfontosabb kapcsolat isten és ember után a párkapcsolat. Ezen keresztül csiszolódhatsz gyémánttá, ezt más kapcsolattal nem érheted el, ezért nem lenne szabad egyedül élni.
esősévszak 2009.03.12. 11:24:57
@ige: "A minőségi Istennel áldott együttlétek (párbeszédek, élet megélése közösen, stb) 100% biztosítékot adnak arra, hogy a Te is kedved leled az életben, és párod is."
Hmm, biztos vagy benne, hogy ehhez nem kell valamiféle előfeltétel? Például az, hogy mindkettőtöket egyformán érdekelje a vallás? Vajon egy hegymászó pár mondaná ugyanezt a hegymászásról?
@P.E.: "A pszihológusok azt mondják legyenek elvárásaink [...] a pap pedig, hogy nem lehetnek elvárásaink. [...]"
Azon gondolkoztam, hogy ha van két ember, az egyik mondjuk egy tespedt kövér, a másik egy betegesen sovány, akkor ugyanarra a tanácsra van-e szükségük? Ha csak úgy leírnánk, hogy "ezt a tanácsot adtam", vagy "azt a tanácsot adtam", nem mondaná-e az emberek fele jogosan, hogy hülyeséget mondtam?
A másik dolog, amin gondolkodom, hogy ahhoz, hogy sorrendet állítsak fel a "TÁRS" és az "ÉN" között, az nem felételezi valamilyen előjellel az EGO-t? Illetve, ha egyenrangúságot tételeznék fel, az jobban, vagy kevésbé EGO lenne-e?
(Az elmúlt két napban túl sok időmet veszi el a jezsuita blog, kezd ártalmas lenni nekem. De ezt nekem kell megoldanom...)
Hmm, biztos vagy benne, hogy ehhez nem kell valamiféle előfeltétel? Például az, hogy mindkettőtöket egyformán érdekelje a vallás? Vajon egy hegymászó pár mondaná ugyanezt a hegymászásról?
@P.E.: "A pszihológusok azt mondják legyenek elvárásaink [...] a pap pedig, hogy nem lehetnek elvárásaink. [...]"
Azon gondolkoztam, hogy ha van két ember, az egyik mondjuk egy tespedt kövér, a másik egy betegesen sovány, akkor ugyanarra a tanácsra van-e szükségük? Ha csak úgy leírnánk, hogy "ezt a tanácsot adtam", vagy "azt a tanácsot adtam", nem mondaná-e az emberek fele jogosan, hogy hülyeséget mondtam?
A másik dolog, amin gondolkodom, hogy ahhoz, hogy sorrendet állítsak fel a "TÁRS" és az "ÉN" között, az nem felételezi valamilyen előjellel az EGO-t? Illetve, ha egyenrangúságot tételeznék fel, az jobban, vagy kevésbé EGO lenne-e?
(Az elmúlt két napban túl sok időmet veszi el a jezsuita blog, kezd ártalmas lenni nekem. De ezt nekem kell megoldanom...)
izrael miszteriuma (törölt) 2009.03.12. 13:57:36
@esősévszak:
„A szellemi-lelki egészség és boldogság érzete nem érhető el anélkül, hogy ne vizsgálnánk behatóan saját gondolkodásunkat és érzelmeinket…
Az a gondolat, hogy a kritikus önértékelés és az ennek nyomán kialakuló képesség, amellyel különbséget tudunk tenni a hamis és a valódi tapasztalatok között, a vallásos beállítódás lényegi eleme, világosan megfogalmazódik egy régi buddhista vallásos iratban. A guruk tibeti előírásaiban bukkanhatunk a tíz, egymással könnyen felcserélhető hasonlóság felsorolására:
1. A vágy összecserélhető a hűséggel.
2. A ragaszkodás összecserélhető a jóindulattal és könyörülettel.
3. A gondolkodási folyamatok megszűnése összecserélhető a határtalan elme nyugalmával, melynek elérése az igazi cél.
4. Az észlelések (vagy jelenségek) összecserélhetőek a valóság megnyilvánulásaival (vagy felvillanásaival).
5. A valóság felvillanása összecserélhető annak teljes megnyilvánulásával.
6. A névlegesen vallásos összecserélhető a valódi hívővel.
7. A szenvedélyek rabjai összecserélhetők a jóga azon mestereivel, akik megszabadultak minden hagyományos köteléktől.
8. Önérdekből tett cselekedetek megtévesztő módon áldozatkészségnek tűnhetnek.
9. Az álnokságot könnyen megfontoltságnak vélhetjük.
10. A szemfényvesztők összecserélhetők a bölcsekkel.”
(Erich Fromm: Pszichoanalízis és vallás)
„A szellemi-lelki egészség és boldogság érzete nem érhető el anélkül, hogy ne vizsgálnánk behatóan saját gondolkodásunkat és érzelmeinket…
Az a gondolat, hogy a kritikus önértékelés és az ennek nyomán kialakuló képesség, amellyel különbséget tudunk tenni a hamis és a valódi tapasztalatok között, a vallásos beállítódás lényegi eleme, világosan megfogalmazódik egy régi buddhista vallásos iratban. A guruk tibeti előírásaiban bukkanhatunk a tíz, egymással könnyen felcserélhető hasonlóság felsorolására:
1. A vágy összecserélhető a hűséggel.
2. A ragaszkodás összecserélhető a jóindulattal és könyörülettel.
3. A gondolkodási folyamatok megszűnése összecserélhető a határtalan elme nyugalmával, melynek elérése az igazi cél.
4. Az észlelések (vagy jelenségek) összecserélhetőek a valóság megnyilvánulásaival (vagy felvillanásaival).
5. A valóság felvillanása összecserélhető annak teljes megnyilvánulásával.
6. A névlegesen vallásos összecserélhető a valódi hívővel.
7. A szenvedélyek rabjai összecserélhetők a jóga azon mestereivel, akik megszabadultak minden hagyományos köteléktől.
8. Önérdekből tett cselekedetek megtévesztő módon áldozatkészségnek tűnhetnek.
9. Az álnokságot könnyen megfontoltságnak vélhetjük.
10. A szemfényvesztők összecserélhetők a bölcsekkel.”
(Erich Fromm: Pszichoanalízis és vallás)
homo secuiens secuiens 2009.03.12. 14:47:34
@ige
"Tüzet jöttem hozni a földre és mi mást akarok, mint hogy felgyulladjon!'' Most hirtelen csak ez jutott eszembe Jézus vágyairól... De még kicsit visszamegyek a Biblia elejére: Isten az embert képére és hasonlatosságára teremtette... Szóval ha van bennünk vágy, vágyakozás, akkor Istentől ered... Természetesen meg kell vizsgálni őket, mert sok minden kelthet vágyat bennünk, és nem mindig hitelesek a vágyak, és sokszor hosszú időt vesz igénybe, amíg felfedezzük, hogy tényleg milyen vágy... De így általános kijelenteni, hogy a vágy az egóból fakad, kicsit izgalmas...Vagy legalábbis kiegészítésre szorul:)
Esős évszakkal egyetértek abban, hogy arra kell figyelni, hogy a társam hol áll ezekkel a dolgokkal... Sajnos vannak tapasztalataim olyan párokról, ahol az egyik meg AKARTA téríteni a másikat, szép gondolat, de mivel a megtérés út, folyamat, ezért nem lehet azt erőltetni, meg kell várni, amíg beérkezik az illető. Természetesen ez nem zárja ki az életemmel való tanúságtételt, de az erőlködésnek furcsa vége szokott lenni...
Egy kérdés, ami egy tegnapi találkozással jött fel bennem, az az, hogy mennyire tudjuk felvállalni a törékenységünket... Sok esetben fontos, nem az, hogy az ember sajnáltassa magát, hanem az, hogy merje felvállalni, ha simogatásra, ölelésre van szüksége, vagy épp szabad időre, térre kicsit, vagy tudja elmondani, hogy most törékenyebb pillanatokat él meg... Vagy erősnek kell látszani? Az a nyerő?
"Tüzet jöttem hozni a földre és mi mást akarok, mint hogy felgyulladjon!'' Most hirtelen csak ez jutott eszembe Jézus vágyairól... De még kicsit visszamegyek a Biblia elejére: Isten az embert képére és hasonlatosságára teremtette... Szóval ha van bennünk vágy, vágyakozás, akkor Istentől ered... Természetesen meg kell vizsgálni őket, mert sok minden kelthet vágyat bennünk, és nem mindig hitelesek a vágyak, és sokszor hosszú időt vesz igénybe, amíg felfedezzük, hogy tényleg milyen vágy... De így általános kijelenteni, hogy a vágy az egóból fakad, kicsit izgalmas...Vagy legalábbis kiegészítésre szorul:)
Esős évszakkal egyetértek abban, hogy arra kell figyelni, hogy a társam hol áll ezekkel a dolgokkal... Sajnos vannak tapasztalataim olyan párokról, ahol az egyik meg AKARTA téríteni a másikat, szép gondolat, de mivel a megtérés út, folyamat, ezért nem lehet azt erőltetni, meg kell várni, amíg beérkezik az illető. Természetesen ez nem zárja ki az életemmel való tanúságtételt, de az erőlködésnek furcsa vége szokott lenni...
Egy kérdés, ami egy tegnapi találkozással jött fel bennem, az az, hogy mennyire tudjuk felvállalni a törékenységünket... Sok esetben fontos, nem az, hogy az ember sajnáltassa magát, hanem az, hogy merje felvállalni, ha simogatásra, ölelésre van szüksége, vagy épp szabad időre, térre kicsit, vagy tudja elmondani, hogy most törékenyebb pillanatokat él meg... Vagy erősnek kell látszani? Az a nyerő?
Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.03.12. 15:05:58
@ige: Engem megdöbbent az az álláspont, hogy "ne legynek elvárásaink". Aki csak úgy egyszerűen és radikálisan ilyet hirdet, nem engedném jegyesek közelébe sem.
@izrael miszteriuma: Az első olyan idézeted amelyet már én is olvastam :-P
@homo secuiens secuiens: Jobb ha igényeket vállalunk fel és nem rögtön a törékenységünket. Nyilván előbbiből lehet következtetni utóbbira, csak csak talán kevésbé vesztes és kevésbé kizárólagos szerepet adó pozíció.
@izrael miszteriuma: Az első olyan idézeted amelyet már én is olvastam :-P
@homo secuiens secuiens: Jobb ha igényeket vállalunk fel és nem rögtön a törékenységünket. Nyilván előbbiből lehet következtetni utóbbira, csak csak talán kevésbé vesztes és kevésbé kizárólagos szerepet adó pozíció.
homo secuiens secuiens 2009.03.12. 15:48:41
@Felicitasz: az igények felvállalásáról írtam tegnap:) Ma pedig ez a gondolat jött fel bennem azért, mert a tegnap volt egy találkozásom, ahol ez történt... És nem írtam azt, hogy mit jobb és mit nem... Szerintem is nagyon fontos tisztázni a közös igényeket, de ami inkább el szokott maradni, a személyes igényeket is...
esősévszak 2009.03.12. 17:33:39
@izrael miszteriuma: Jajj, ezt félek ki kellene jobban fejtened, mert sajnos nem igazán értettem meg, hogy pontosan melyik felvetésemre is idézted be Erich Fromm-ot amint épp egy tibeti iratot idéz. (Gondoltam rá, hogy válaszolok rá mondjuk egy olyat, ahol Pál Feri idézi Erich Fromm-ot, amint épp idéz valakit, hogy egyel több réteg legyen az enyémben! :D )
Különben egyetértek az idézettel, amennyiben "felcserélhető" alatt "összetéveszthető"-t ért, ami amúgy valószínű, csak elveszhetett a tibeti->német->magyar fordítás során.
A tibeti tantrikus buddhizmus (Vajrayana) egyébként a leginkább ezoterikus mind közül. (Részint emiatt, én őket ismerem legkevésbé.)
@HSS és @Ige: "De így általános kijelenteni, hogy a vágy az egóból fakad, kicsit izgalmas..."
Én itt most Igére szavazok, szerintem is abból fakadnak. De versenyeztessük meg az elméletet: mi van olyan vágy, ami nem kapcsolódik az én-hez?
@HSS: "tudja elmondani, hogy most törékenyebb pillanatokat él meg... Vagy erősnek kell látszani? Az a nyerő?"
Alapvetően szerintem nagyon fontos kimutatni a törékenységet. Nekem van olyan ismerősöm, akiben annyira erős az a kényszer, hogy tökéletesnek kell lennie, hogy csak akkor tudok vele mélyet beszélgetni, ha előbb elmondok valami olyan történést magamról, ahol valamit nagyon rosszul kezeltem, vagy hibáztam... Ettől ő is megnyílik.
Ezen olyan jól látszik megint, hogy a konkrét irány itt is egész személyfüggő: Ellenkezően kell elindulnia a kopasz bmw-snek, mint egy önsajnálatban élő hisztérikának... Ez még jobb példa, mint az enyém volt
Különben egyetértek az idézettel, amennyiben "felcserélhető" alatt "összetéveszthető"-t ért, ami amúgy valószínű, csak elveszhetett a tibeti->német->magyar fordítás során.
A tibeti tantrikus buddhizmus (Vajrayana) egyébként a leginkább ezoterikus mind közül. (Részint emiatt, én őket ismerem legkevésbé.)
@HSS és @Ige: "De így általános kijelenteni, hogy a vágy az egóból fakad, kicsit izgalmas..."
Én itt most Igére szavazok, szerintem is abból fakadnak. De versenyeztessük meg az elméletet: mi van olyan vágy, ami nem kapcsolódik az én-hez?
@HSS: "tudja elmondani, hogy most törékenyebb pillanatokat él meg... Vagy erősnek kell látszani? Az a nyerő?"
Alapvetően szerintem nagyon fontos kimutatni a törékenységet. Nekem van olyan ismerősöm, akiben annyira erős az a kényszer, hogy tökéletesnek kell lennie, hogy csak akkor tudok vele mélyet beszélgetni, ha előbb elmondok valami olyan történést magamról, ahol valamit nagyon rosszul kezeltem, vagy hibáztam... Ettől ő is megnyílik.
Ezen olyan jól látszik megint, hogy a konkrét irány itt is egész személyfüggő: Ellenkezően kell elindulnia a kopasz bmw-snek, mint egy önsajnálatban élő hisztérikának... Ez még jobb példa, mint az enyém volt
filosz · http://radio.sztaki.hu/node/showSeries.php/011se170/from__11#progs 2009.03.13. 13:25:54
ha valakit érdekel esetleg a (nő)kérdés zsidó megközelítése, annak szíves figyelmébe ajánlom ezt a felvételünket: radio.sztaki.hu/node/get.php/011pr2074
homo secuiens secuiens 2009.03.13. 18:13:53
A vágy természetesen az énből fakad, de manapság az ego nevet az én önző fele viseli az igazi énnel szemben, én arra gondoltam...:)
ige 2009.03.14. 09:08:51
@homo secuiens secuiens: A vágyak mindegyike Istentől ered? Ezt Isten képére való hasonlatosságból én nem következtetném le. Hát ez elgondolkodtatott. Vagyis a hasonlatosság. mert nem azonosság. És vajon a mindenben ( test lélek stb) való hasonlatosságunk csak a bűnre való hajlam miatt nem azonosság? Vagy az általános ember és egyed analóhgiája? Én a fő különbséget a bűnre való hajlamban látom.
A vágy kívánságból fakad, a bűnös kívánságok nem hinném hogy Istentől erednének, de lehet hogy félre értettelek. Az idézett részbe nem vágy, hanem akarata jelent meg, de lehet hogy a görög fordítása vágyat is jelent. (meg fogom nézni).
A kérdésre azt gondolom, hogy az őszinteség a legfontosabb a kapcsolatokban, a látszatról előbb utóbb lehull a lepel, és mindkét féltől felesleges energiákat von el,, mivel aki csinálja, saját őszinte életét erőszakolja meg, aki igaz lelkületű, az megérzi ezt, és ha belemegy ennek elfogadásába az is látszat, tehát energiát lop.
A vágy kívánságból fakad, a bűnös kívánságok nem hinném hogy Istentől erednének, de lehet hogy félre értettelek. Az idézett részbe nem vágy, hanem akarata jelent meg, de lehet hogy a görög fordítása vágyat is jelent. (meg fogom nézni).
A kérdésre azt gondolom, hogy az őszinteség a legfontosabb a kapcsolatokban, a látszatról előbb utóbb lehull a lepel, és mindkét féltől felesleges energiákat von el,, mivel aki csinálja, saját őszinte életét erőszakolja meg, aki igaz lelkületű, az megérzi ezt, és ha belemegy ennek elfogadásába az is látszat, tehát energiát lop.
ige 2009.03.14. 09:17:33
@Felicitasz: Úgy gondolom az elvárásokkal kapcsolatban kifelejtettem, hogy ezeket tapasztalataim alapján írtam. Nem hirdetem radikálisan (ezt szerintem rosszul vélelmezted, és ezért ami ezután következik kicsit erős). Lehet hogy másnak más alapjai vannak. Azért kérlek, hogy gondolkozz el még egyszer. A jegyesoktatáson remélem ma nem recepteket osztogatnak, hanem a szeretet himnusza jegyében készülnek a párok az új életszakaszra.
Egyébként az ego kérdése sem könnyű. Lehetne filozofálgatni rajta.
Isten áldásával!
Egyébként az ego kérdése sem könnyű. Lehetne filozofálgatni rajta.
Isten áldásával!
izrael miszteriuma (törölt) 2009.03.14. 09:55:11
@esősévszak:
Szerintem az általam idézett szöveg a tiednek misztikus folytatása. Szándékosan írtam a misztikus jelzőt, mivel ez olyan titok, amelyet maga Isten fed fel nekünk. Az ezoterikus gondolkodás lényege éppen az, hogy meg akarja ragadni a titkokat, nem várja meg, hogy Isten világosítsa meg. A buddhisták módszere - amennyire én ismerem: az imádság, böjt és szemlélődés, mely nem idegen a kereszténységtől sem.
Szerintem az általam idézett szöveg a tiednek misztikus folytatása. Szándékosan írtam a misztikus jelzőt, mivel ez olyan titok, amelyet maga Isten fed fel nekünk. Az ezoterikus gondolkodás lényege éppen az, hogy meg akarja ragadni a titkokat, nem várja meg, hogy Isten világosítsa meg. A buddhisták módszere - amennyire én ismerem: az imádság, böjt és szemlélődés, mely nem idegen a kereszténységtől sem.
homo secuiens secuiens 2009.03.14. 09:59:54
@ige
Nem fogalmaztam elég tisztán... Az tény, hogy a bűn megfertőzött minket, ezért nem minden vágyunk tiszta... De maga a vágyakozás az isteni tulajdonság, ami bennünk van... Ezért írom, hogy meg kell vizsgálnunk a vágyainkat, hogy az igazi énünkből, vagyis a belénk adott Istenarcból jönnek-e, vagy az ún. egónkból, amely önző... A vágy irányát és beteljesülésének következményeit jó megnézni... Sajnos egyháztörténelmünk része, hogy sokszor mindent bűnnek tartottak, ami az embernek jól esett, és ebből kifolyólag a vágyat csak bűnösnek állították be... Ezért aztán tisztulnia kell ennek a gondolatnak sokunkban, akik hagyományos egyházban nőttünk fel... Igen, magamban is tapasztaltam korábban ennek az értelmezésnek a hatását, mert valahogy emberekben most is él... Szóval nem lehet egy kalap alá hozni a vágyakat, de az, hogy vágyakozunk, szerintem Istenképiségünket fejezi ki...
Nem fogalmaztam elég tisztán... Az tény, hogy a bűn megfertőzött minket, ezért nem minden vágyunk tiszta... De maga a vágyakozás az isteni tulajdonság, ami bennünk van... Ezért írom, hogy meg kell vizsgálnunk a vágyainkat, hogy az igazi énünkből, vagyis a belénk adott Istenarcból jönnek-e, vagy az ún. egónkból, amely önző... A vágy irányát és beteljesülésének következményeit jó megnézni... Sajnos egyháztörténelmünk része, hogy sokszor mindent bűnnek tartottak, ami az embernek jól esett, és ebből kifolyólag a vágyat csak bűnösnek állították be... Ezért aztán tisztulnia kell ennek a gondolatnak sokunkban, akik hagyományos egyházban nőttünk fel... Igen, magamban is tapasztaltam korábban ennek az értelmezésnek a hatását, mert valahogy emberekben most is él... Szóval nem lehet egy kalap alá hozni a vágyakat, de az, hogy vágyakozunk, szerintem Istenképiségünket fejezi ki...
P.E. 2009.03.14. 15:00:00
@homo secuiens secuiens: "meg kell vizsgálnunk a vágyainkat, hogy az igazi énünkből, vagyis a belénk adott Istenarcból jönnek-e, vagy az ún. egónkból, amely önző..."
Van-e gonosztól jövő vágy? Vagy a gonosz = ego?
Van-e gonosztól jövő vágy? Vagy a gonosz = ego?
homo secuiens secuiens 2009.03.15. 00:45:43
Szeretném ha ezt kicsit megvéleményeznétek... Talán kezd Te, P. E., és várom a többieket is...
ige 2009.03.15. 11:19:04
@homo secuiens secuiens: Igen. Köszönöm gondolataidat. Most még jobban kivilágosodott, hogy az indító ok a kívánság, amelynek eredete (bűnös vagy Istentől való) határozza meg a vágyat. Sajnos (vagy éppen hála!) én is sokat birkózóm hagyományos vallásos neveltetésem bizonyos területeivel. Nem könnyű, de Istenre támaszkodva megkapom kérdéseimra a válaszokat. Ezért örülök a blognak is. Isten segítségével belső meggyőződésemmé válnak igazságai, és ennek ütemezése sem az én gondom (ugyanis sokat akartam egyszerre megtudni). Ez az igazi hitbéli növekedés azt hiszem.
A bajnak okaként úgy látom, hogy a katekizmus a nagy segíteni akarásban megmondja kérdéseinkre a választ (amely olyan amilyen- nem rossz szándékkal írom - ), de a kész receptek nem mindenkinél jók. A hit, tapasztalatokon alapul, Istentől ered és mély meggyőződésből kell hogy fakadjon. Ezért a csapda a kész válaszokkal, hogy álhithez vezethetnek, amire rádöbbenni elég pocsék, de a nyitótánca a helyes útnak. Visszatérve tehát a kívánsághoz, a gyökereket kell vizsgálni. Az ego nem gondolom, hogy egyenlő a gonosszal, azt hiszem Ti is így vélitek, hiszen Isten egyedinek ezzel teremtett bennünket. A döntéseink a lényeg.esek. A vágy gyökere a kívánság, ami Istentől fakadva neki is tetsző vágyat szülhet de a gonosz belepiszkálhat.
Ugyancsak eltérítheti Sátán már a kívánságot is, amely ezek után helytelen vágyat eredményez. Tehát, ha így gondolkodunk felmerül még annak megvizsgálása, hogy ebbe Isten beleavatkozik-e, és ha igen, akkor lehet belőle neki tetsző vágy? Én ezt nem nagyon tudom elképzelni. Az biztos, hogy Isten mindenhatósága működik. A Sátán pedig mindenben próbálkozik.
Mi a véleményetek?
A bajnak okaként úgy látom, hogy a katekizmus a nagy segíteni akarásban megmondja kérdéseinkre a választ (amely olyan amilyen- nem rossz szándékkal írom - ), de a kész receptek nem mindenkinél jók. A hit, tapasztalatokon alapul, Istentől ered és mély meggyőződésből kell hogy fakadjon. Ezért a csapda a kész válaszokkal, hogy álhithez vezethetnek, amire rádöbbenni elég pocsék, de a nyitótánca a helyes útnak. Visszatérve tehát a kívánsághoz, a gyökereket kell vizsgálni. Az ego nem gondolom, hogy egyenlő a gonosszal, azt hiszem Ti is így vélitek, hiszen Isten egyedinek ezzel teremtett bennünket. A döntéseink a lényeg.esek. A vágy gyökere a kívánság, ami Istentől fakadva neki is tetsző vágyat szülhet de a gonosz belepiszkálhat.
Ugyancsak eltérítheti Sátán már a kívánságot is, amely ezek után helytelen vágyat eredményez. Tehát, ha így gondolkodunk felmerül még annak megvizsgálása, hogy ebbe Isten beleavatkozik-e, és ha igen, akkor lehet belőle neki tetsző vágy? Én ezt nem nagyon tudom elképzelni. Az biztos, hogy Isten mindenhatósága működik. A Sátán pedig mindenben próbálkozik.
Mi a véleményetek?
esősévszak 2009.03.15. 17:17:27
@izrael miszteriuma: "Szerintem az általam idézett szöveg a tiednek misztikus folytatása."
Oh, így már értem. Köszi. :) Igen, ezek is nagyon hasznos figyelmeztetések a mindennapokhoz, és persze a kapcsolatokhoz is.
"A buddhisták módszere - amennyire én ismerem: az imádság, böjt és szemlélődés, mely nem idegen a kereszténységtől sem."
Ebbe viszont egyetlen bekezdés erejéig bele kell kössek, remélem, nem haragszol meg :) A buddhista nem imádkozik a Buddhához, mert Buddha nem isten. A buddhizmusban nincsenek imádkozható istenek. (Amikor úgy néz ki, mintha imádkozna (mantrákat ismétel), annak a célja nem az, hogy egy felsőbb lényhez szóljon, hanem pusztán csak az, hogy a saját gondolkodását fókuszálja valamire.) A böjtölés sem igazán része a buddhista gyakorlatnak, sőt, tulajdonképpen a test sanyargatása és a hedonizmus közötti "középutat" ajánlja a Buddha (aki ugyebár volt elkényeztetett herceg és csontsovány aszkéta is, mielőtt megvilágosodott volna).
A szemlélődésre viszont amit írsz, nagyon is igaz, a Buddhizmus nem létezhet a szemlélődés nélkül (míg a keresztények többsége sajnos nagyon jól megvan nélküle). A szemlélődés mellé szokás venni még a koncentrációt is, mint a meditáció két pillérét, ezt csak azért mondom, mert ez is megtalálható a kereszténységben is, gondolok itt például a rózsafűzérre, vagy a szentmisében a felelgetős részekre.
Oh, így már értem. Köszi. :) Igen, ezek is nagyon hasznos figyelmeztetések a mindennapokhoz, és persze a kapcsolatokhoz is.
"A buddhisták módszere - amennyire én ismerem: az imádság, böjt és szemlélődés, mely nem idegen a kereszténységtől sem."
Ebbe viszont egyetlen bekezdés erejéig bele kell kössek, remélem, nem haragszol meg :) A buddhista nem imádkozik a Buddhához, mert Buddha nem isten. A buddhizmusban nincsenek imádkozható istenek. (Amikor úgy néz ki, mintha imádkozna (mantrákat ismétel), annak a célja nem az, hogy egy felsőbb lényhez szóljon, hanem pusztán csak az, hogy a saját gondolkodását fókuszálja valamire.) A böjtölés sem igazán része a buddhista gyakorlatnak, sőt, tulajdonképpen a test sanyargatása és a hedonizmus közötti "középutat" ajánlja a Buddha (aki ugyebár volt elkényeztetett herceg és csontsovány aszkéta is, mielőtt megvilágosodott volna).
A szemlélődésre viszont amit írsz, nagyon is igaz, a Buddhizmus nem létezhet a szemlélődés nélkül (míg a keresztények többsége sajnos nagyon jól megvan nélküle). A szemlélődés mellé szokás venni még a koncentrációt is, mint a meditáció két pillérét, ezt csak azért mondom, mert ez is megtalálható a kereszténységben is, gondolok itt például a rózsafűzérre, vagy a szentmisében a felelgetős részekre.
esősévszak 2009.03.15. 20:42:52
@homo secuiens secuiens: "A vágy természetesen az énből fakad, de manapság az ego nevet az én önző fele viseli az igazi énnel szemben, én arra gondoltam...:)"
Azon gondolkodom, hogy ennyire duális-e ez? Tényleg van az énemnek egy jó és egy rossz, egy önző, és egy önzetlen része? Kicsit tovább menve, egy vágy önmagában lehet jó vagy rossz? Vagy csak ha teszek valamit a vágyból kifolyólag, az ítélhető meg? Ha legyőzöm magam egy olyan vággyal kapcsolatban, ami mondjuk másnak fájdalmat okozna?
És vannak vágyak, amelyeket mondjuk a test okoz. Éhség, mondjuk. Nyilván, ez a vágy nem lehet rossz? De azért nem is egy szép, nemes, önzetlen vágy. Azért kicsit ego vágy ez. Az egóból jön, vagy a "szép" énből? Vagy egyikből sem, csak a testből? A test, az része-e az énemnek? Ha nem, akkor mi az énem?
Ezeken sokat gondolkodom mostanában. :)
Azon gondolkodom, hogy ennyire duális-e ez? Tényleg van az énemnek egy jó és egy rossz, egy önző, és egy önzetlen része? Kicsit tovább menve, egy vágy önmagában lehet jó vagy rossz? Vagy csak ha teszek valamit a vágyból kifolyólag, az ítélhető meg? Ha legyőzöm magam egy olyan vággyal kapcsolatban, ami mondjuk másnak fájdalmat okozna?
És vannak vágyak, amelyeket mondjuk a test okoz. Éhség, mondjuk. Nyilván, ez a vágy nem lehet rossz? De azért nem is egy szép, nemes, önzetlen vágy. Azért kicsit ego vágy ez. Az egóból jön, vagy a "szép" énből? Vagy egyikből sem, csak a testből? A test, az része-e az énemnek? Ha nem, akkor mi az énem?
Ezeken sokat gondolkodom mostanában. :)
izrael miszteriuma (törölt) 2009.03.16. 10:00:29
@esősévszak:
Azt elfelejtettem megírni, hogy én az egészet a zsidó-keresztény misztika szemüvegén keresztül szemlélem, és nagyon sokat meríthettem belőle. Számomra a legtökéletesebb szemlélődés a szentségimádás, amikor kettesben lehetek az Úrral…
Azt elfelejtettem megírni, hogy én az egészet a zsidó-keresztény misztika szemüvegén keresztül szemlélem, és nagyon sokat meríthettem belőle. Számomra a legtökéletesebb szemlélődés a szentségimádás, amikor kettesben lehetek az Úrral…
ige 2009.03.16. 10:48:14
@esősévszak: Nem gondolom, hogy van egy önző és önzetlen részünk (Ha igaz lenne, ekkor kivágnánk a rosszat és OK). A cselekedeteink, gondolataink lehetnek Istennek tetszők, illetve a szeretetével nem összeegyeztethetők. Bűnös kívánságból fakadó vágy okozhat (ha Istent nem engedjük közbelépni) szeretettel össze nem egyeztethető gondolatokat, cselekedeteket. megítélni nem a mi dolgunk, felülvizsgálni cselekedeteinket, gondolatainkat a szeretet mértékével kötelességünk.
A test is része énünknek, hiszen Isten ebbe lehelte bele az élet lehelletét. Egység, ami elválaszthatatlan, és az ÉN-t eredményezi. Isten személyesen ezt az egyént hívja szeretetre. Gondolj bele! A kezed is te vagy, tiéd, ragaszkodsz hozzá, nem lehet elkülöníteni személyedtől, mert akkor már másé lenne. A vágyaid kívánságaidól fakadnak, ezzel kapcsolatban olvasd el korábbi írásomat, talán segít.
Isten áldjon!
A test is része énünknek, hiszen Isten ebbe lehelte bele az élet lehelletét. Egység, ami elválaszthatatlan, és az ÉN-t eredményezi. Isten személyesen ezt az egyént hívja szeretetre. Gondolj bele! A kezed is te vagy, tiéd, ragaszkodsz hozzá, nem lehet elkülöníteni személyedtől, mert akkor már másé lenne. A vágyaid kívánságaidól fakadnak, ezzel kapcsolatban olvasd el korábbi írásomat, talán segít.
Isten áldjon!
esősévszak 2009.03.16. 12:29:34
@izrael miszteriuma: oké!
@ige: Biztosak vagyunk abban, hogy a gondolataink már lehetnek Istennek nem tetszőek? (Vagy csak a tetteink?) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem a gondolataim csak úgy jönnek, nem igazán tudom befolyásolni, hogy mi jöjjön, és mi ne. Úgy kérdezem inkább, hogy ha valaki megy az utcán és egy óriásplakáton egy meztelen test van, akkor elkövette a paráznaság bűnét?
Ha a vágyak a kívánságból fakadnak, akkor vajon, ha az illető egy pap, és nincs kívánsága nemi életre, akkor nem jön fel benne egy pillanatra a vágy?
Test: Értem amit mondasz. De tényleg része a test az énemnek? Ha elveszíteném egy kezemet, vagy mondjuk egy vesémet, akkor az énem kevesebb lenne tényleg?
(Remélem átmegy az, hogy ezeket a kérdezős post-okat nem kötözködésnek szánom -- írásban nem megy át a hangsúly -- hanem csak őszintén szeretném jobban megérteni, hogyan gondolják mások.)
@ige: Biztosak vagyunk abban, hogy a gondolataink már lehetnek Istennek nem tetszőek? (Vagy csak a tetteink?) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem a gondolataim csak úgy jönnek, nem igazán tudom befolyásolni, hogy mi jöjjön, és mi ne. Úgy kérdezem inkább, hogy ha valaki megy az utcán és egy óriásplakáton egy meztelen test van, akkor elkövette a paráznaság bűnét?
Ha a vágyak a kívánságból fakadnak, akkor vajon, ha az illető egy pap, és nincs kívánsága nemi életre, akkor nem jön fel benne egy pillanatra a vágy?
Test: Értem amit mondasz. De tényleg része a test az énemnek? Ha elveszíteném egy kezemet, vagy mondjuk egy vesémet, akkor az énem kevesebb lenne tényleg?
(Remélem átmegy az, hogy ezeket a kérdezős post-okat nem kötözködésnek szánom -- írásban nem megy át a hangsúly -- hanem csak őszintén szeretném jobban megérteni, hogyan gondolják mások.)
homo secuiens secuiens 2009.03.16. 14:47:06
Ezt az én és ego dumát inkább pszichológiából veszem, és teljesen elméleti. Nem lehet elválasztani, csak az önzésre szokták mondani, hogy onnan forrásozik, de természetesen egy vagyunk:) És igen... A vágy önmagában nem rossz, esetleg rosszra hajló, és az abból következő tett lehet rossz, amennyiben megtörténik. De Jézus azt mondja, ha bűnös vággyal néz az ember egy nőre, akkor már az is bűn... Szóval csak hangosan gondolkodom magam is... Mert vágyaink vannak, attól, hogy valaki szerzetes lesz, attól megmaradnak a vágyai például, csak igyekszik azt az energitá Istennek adni, hogz Isten azt arra irányítsa, amire az illető az életét feltette... És találkozunk élseben ezzel a vággyal... Most ennyi van bennem, gondolkodjuk együtt... És a kérdéses kommenteket is nagyon szeretem, mert egymást is, engem is elgondolkodtatok, és ez itt a lényeg, nem az, hogy ki mondja meg kinek a frankót:) Jó Veletek nagyon... Köszönöm...
ige 2009.03.16. 14:58:03
@esősévszak: a gondolatok persze, hogy jönnek-mennek és a kívánságok is, de Te döntesz min időzől, mit engedsz, hogy "fészket rakjon a fejeden". Bűnné csak akkor válik, ha dédelgeted, túráztatod rajta az agyad. A pap is férfi, nála is így működik. a kezed akkor ia a tiéd, ha elveszted, nem a Náncsikáé! Bocs de lehet ez kicsit durva !
esősévszak 2009.03.16. 15:45:02
@homo secuiens secuiens: Köszönöm. :)
@ige: "Te döntesz min időzől, mit engedsz, hogy "fészket rakjon a fejeden". Bűnné csak akkor válik, ha dédelgeted, túráztatod rajta az agyad."
Hááát, értem, hogy mit akarsz mondani, de én nem érzem, hogy sok hatással lennék arra, hogy min időznek a gondolataim :) Biztosan Te is voltál már úgy, hogy pld közeledik valami nehéz, mondjuk egy vizsga, vagy tárgyalás, és bármit csinálsz, kitölti a gondolkodásodat... Nem?
"kezed akkor ia a tiéd, ha elveszted, nem a Náncsikáé!"
A kéz szempontjából igen, de mi van az "én" szempontjából? Megváltozik az énem? Ha nem, akkor tényleg az énem része a testem?
Durvábbat kérdezek: ha a gondolataim, vágyaim úgy jönnek, ahogy akarnak, és én csak azt dönthetem el, hogy hogyan reagálok rájuk, akkor vajon a gondolataim és vágyaim én vagyok, vagy nem?
Én úgy érzem, hogy ha igen, akkor azt mondjuk, hogy olyan is lehet az énem része, ami tőlem függetlenül mozog, él, akkor azon is el kell gondolkodni, hogy az énem része-e a lakásom, az autóm, a családom? Vagy csak ezek "lenyomatai"? És azok igen, vagy nem? :)
Azt gondolná az ember, hogy a kereszténységben könnyű kellene legyen kimondani, hogy a test nem az én, hiszen hiszünk abban, hogy a test halála után is valami megmarad?
Viszont ha csak valami elvont lélek az én, aki már nem tud hatással lenni a földi világra, de a korábbiakból azt szűrjük le, hogy csak a tettek lehetnek jók vagy rosszak, akkor egy lélek lehet jó vagy rossz? Na itt én már teljesen megzavarodtam! :) Ti mit gondoltok?
@ige: "Te döntesz min időzől, mit engedsz, hogy "fészket rakjon a fejeden". Bűnné csak akkor válik, ha dédelgeted, túráztatod rajta az agyad."
Hááát, értem, hogy mit akarsz mondani, de én nem érzem, hogy sok hatással lennék arra, hogy min időznek a gondolataim :) Biztosan Te is voltál már úgy, hogy pld közeledik valami nehéz, mondjuk egy vizsga, vagy tárgyalás, és bármit csinálsz, kitölti a gondolkodásodat... Nem?
"kezed akkor ia a tiéd, ha elveszted, nem a Náncsikáé!"
A kéz szempontjából igen, de mi van az "én" szempontjából? Megváltozik az énem? Ha nem, akkor tényleg az énem része a testem?
Durvábbat kérdezek: ha a gondolataim, vágyaim úgy jönnek, ahogy akarnak, és én csak azt dönthetem el, hogy hogyan reagálok rájuk, akkor vajon a gondolataim és vágyaim én vagyok, vagy nem?
Én úgy érzem, hogy ha igen, akkor azt mondjuk, hogy olyan is lehet az énem része, ami tőlem függetlenül mozog, él, akkor azon is el kell gondolkodni, hogy az énem része-e a lakásom, az autóm, a családom? Vagy csak ezek "lenyomatai"? És azok igen, vagy nem? :)
Azt gondolná az ember, hogy a kereszténységben könnyű kellene legyen kimondani, hogy a test nem az én, hiszen hiszünk abban, hogy a test halála után is valami megmarad?
Viszont ha csak valami elvont lélek az én, aki már nem tud hatással lenni a földi világra, de a korábbiakból azt szűrjük le, hogy csak a tettek lehetnek jók vagy rosszak, akkor egy lélek lehet jó vagy rossz? Na itt én már teljesen megzavarodtam! :) Ti mit gondoltok?
izrael miszteriuma (törölt) 2009.03.30. 13:39:04
@esősévszak:
Túlságosan belebonyolódtál a dologba...
Helyette itt áll egy nem minden tanulság nélkül való buddhista történet Simone Weil: Ami személyes és ami szent c. könyvéből:
Egy buddhista hagyomány szerint Buddha ígéretet tett rá, hogy égbe segíti azt a lelket, aki a szabadulás vágyával ejti ki az ő nevét. Ezen a hagyományon sarkallik „az Úr nevének ismételgetése” néven ismert gyakorlat. Meghatározott alkalmakkor néhány szanszkrit, kínai vagy japán szótagot ismételgetnek, melyek azt akarják kifejezni, hogy „Dicsőség a Fény Urának”.
Egy fiatal buddhista szerzetest nyugtalanított apja üdvözülése, mert az öreg nagyon fösvény volt és csak a pénzre gondolt. A kolostor priorja megszánta, magához kérette az öreget, és minden alkalomra felajánlott neki egy-egy fillért, ha gyakorolni fogja az Úr nevéhez való könyörgést, s megígérte, hogy az esedékes összeget esténként kifizeti, ha az öreg eljön és megjelenti azt. Az öregnek felderült a képe, és ezután a rendelkezésre álló idejét ennek az imának szentelte. Esténként mindig pontosan megjelent fizetségéért a kolostorban. Egyszer azonban hirtelen vége szakadt látogatásainak. Egy hét múlva a prior elküldte a fiatal szerzetest, hogy híreket hozzon apjáról. Megtudták, az öreget annyira elfoglalja az Úr nevének ismételgetése, hogy már képtelen megszámolni, hányszor mondja el, és ez akadályozta meg abban, hogy a pénzért jelentkezzen. A prior azt tanácsolta a fiatal szerzetesnek, egyelőre várjanak, és ne tegyenek semmit. Kisvártatva az öreg megjelent a kolostorban és ragyogó szemekkel közölte, hogy látomásban volt része.
Ilyesféle jelenségekre gondolt Krisztus is, midőn azt parancsolta, hogy gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, mert ahol van a kincsetek, ott van a szívetek is.
Túlságosan belebonyolódtál a dologba...
Helyette itt áll egy nem minden tanulság nélkül való buddhista történet Simone Weil: Ami személyes és ami szent c. könyvéből:
Egy buddhista hagyomány szerint Buddha ígéretet tett rá, hogy égbe segíti azt a lelket, aki a szabadulás vágyával ejti ki az ő nevét. Ezen a hagyományon sarkallik „az Úr nevének ismételgetése” néven ismert gyakorlat. Meghatározott alkalmakkor néhány szanszkrit, kínai vagy japán szótagot ismételgetnek, melyek azt akarják kifejezni, hogy „Dicsőség a Fény Urának”.
Egy fiatal buddhista szerzetest nyugtalanított apja üdvözülése, mert az öreg nagyon fösvény volt és csak a pénzre gondolt. A kolostor priorja megszánta, magához kérette az öreget, és minden alkalomra felajánlott neki egy-egy fillért, ha gyakorolni fogja az Úr nevéhez való könyörgést, s megígérte, hogy az esedékes összeget esténként kifizeti, ha az öreg eljön és megjelenti azt. Az öregnek felderült a képe, és ezután a rendelkezésre álló idejét ennek az imának szentelte. Esténként mindig pontosan megjelent fizetségéért a kolostorban. Egyszer azonban hirtelen vége szakadt látogatásainak. Egy hét múlva a prior elküldte a fiatal szerzetest, hogy híreket hozzon apjáról. Megtudták, az öreget annyira elfoglalja az Úr nevének ismételgetése, hogy már képtelen megszámolni, hányszor mondja el, és ez akadályozta meg abban, hogy a pénzért jelentkezzen. A prior azt tanácsolta a fiatal szerzetesnek, egyelőre várjanak, és ne tegyenek semmit. Kisvártatva az öreg megjelent a kolostorban és ragyogó szemekkel közölte, hogy látomásban volt része.
Ilyesféle jelenségekre gondolt Krisztus is, midőn azt parancsolta, hogy gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, mert ahol van a kincsetek, ott van a szívetek is.
fonéma (törölt) 2009.05.19. 19:26:34
Mitől szenved a nő? Hogy a nyakába varrnak dolgokat...
Egy másik poszton találtam egy linket, ahol olvastam, hogy a férfiakat támogatni kell, mert a nők elnyomják őket a templomban is: "Egyébként épp ebben látható, hogy nem igaz a rágalom, miszerint a kereszténységben elnyomták a nőket: szerintem túl feminin lett a katolicitás. Az ő ízlésük szerint alakult sok minden, például a templom díszítése, minket, papokat fölcsipkéztek,...aztán kezdtünk érzelmesebb nyelven prédikálni, amely nekik megfelelt. "
Ez most komoly??
forrás: ujember.katolikus.hu/Archivum/2007.11.11/0802.html
Egy másik poszton találtam egy linket, ahol olvastam, hogy a férfiakat támogatni kell, mert a nők elnyomják őket a templomban is: "Egyébként épp ebben látható, hogy nem igaz a rágalom, miszerint a kereszténységben elnyomták a nőket: szerintem túl feminin lett a katolicitás. Az ő ízlésük szerint alakult sok minden, például a templom díszítése, minket, papokat fölcsipkéztek,...aztán kezdtünk érzelmesebb nyelven prédikálni, amely nekik megfelelt. "
Ez most komoly??
forrás: ujember.katolikus.hu/Archivum/2007.11.11/0802.html
Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2009.05.20. 12:05:57
@fonéma:
"Kedves Mindenki!
E hét péntekjén lesz ez a program Nyíregyházán, érdemes minél többen részt venni. Mindenki számára nyitott program. Muszáj tudni, mi folyik körülöttünk, és muszáj ellene tenni, amennyiben tudunk.
Ez a levél a papi levlistán jött, de Urgyán Antal atya is kért mindenkit a terjesztésre, ezért küldöm el.
Bazil
Főtisztelendő Atyák!
A Való Világ itt van közöttünk: homoszexuális felvonulás, azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolata, pedofília, drogok legalizálásáért való küzdelem. A hagyományos család kiszorítása a médiából, az egészséges család mostohagyermeke az államnak, a "másként" azaz normálisan gondolkodók megbélyegzése, akár büntetése. A deviáns kisebbségek a vallási és etnikai kisebbségekkel egyenértékűvé tétele. A tolerancia, szabadságjogok nevében a többség leigázása. A kereszténység elleni támadás, mert az ellenállás egyetlen bástyája. Lázadás Isten teremtésének rendje ellen.
Nemek forradalma címmel dr. Roska Péter tart előadást május 22-én pénteken 17:30-kor a Hittudományi Főiskola dísztermében a mai Való Világról.
Mindenkit szeretettel várunk!
Ha lehetséges minél szélesebb körben terjesszétek, elsősorban pedagógusok, szülők körében. Nyugat-Európát már letarolták, most rajtunk a sor. Befejezésül egy kis ízelítő az óvodások számára készült énekfüzetből: "Ha a testemet szemlélem és érintem, mindig felfedezek valami különlegeset. Van egy hüvelyünk, hiszen kislányok vagyunk. Itt van a hasam alatt, a lában közt. Nem csak pisilésre van, és ha megérintem, jaj de jól bizsereg. Mondhatod, hogy nem, mondhatod, hogy igen, mondhatod, hogy állj, vagy azt is, hogy még egyszer, vagy nem szeretem, de azt is hogy tetszik, hohó csak folytasd."
A találkozás reményében:
Urgyán Tóni"
"Kedves Mindenki!
E hét péntekjén lesz ez a program Nyíregyházán, érdemes minél többen részt venni. Mindenki számára nyitott program. Muszáj tudni, mi folyik körülöttünk, és muszáj ellene tenni, amennyiben tudunk.
Ez a levél a papi levlistán jött, de Urgyán Antal atya is kért mindenkit a terjesztésre, ezért küldöm el.
Bazil
Főtisztelendő Atyák!
A Való Világ itt van közöttünk: homoszexuális felvonulás, azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolata, pedofília, drogok legalizálásáért való küzdelem. A hagyományos család kiszorítása a médiából, az egészséges család mostohagyermeke az államnak, a "másként" azaz normálisan gondolkodók megbélyegzése, akár büntetése. A deviáns kisebbségek a vallási és etnikai kisebbségekkel egyenértékűvé tétele. A tolerancia, szabadságjogok nevében a többség leigázása. A kereszténység elleni támadás, mert az ellenállás egyetlen bástyája. Lázadás Isten teremtésének rendje ellen.
Nemek forradalma címmel dr. Roska Péter tart előadást május 22-én pénteken 17:30-kor a Hittudományi Főiskola dísztermében a mai Való Világról.
Mindenkit szeretettel várunk!
Ha lehetséges minél szélesebb körben terjesszétek, elsősorban pedagógusok, szülők körében. Nyugat-Európát már letarolták, most rajtunk a sor. Befejezésül egy kis ízelítő az óvodások számára készült énekfüzetből: "Ha a testemet szemlélem és érintem, mindig felfedezek valami különlegeset. Van egy hüvelyünk, hiszen kislányok vagyunk. Itt van a hasam alatt, a lában közt. Nem csak pisilésre van, és ha megérintem, jaj de jól bizsereg. Mondhatod, hogy nem, mondhatod, hogy igen, mondhatod, hogy állj, vagy azt is, hogy még egyszer, vagy nem szeretem, de azt is hogy tetszik, hohó csak folytasd."
A találkozás reményében:
Urgyán Tóni"
Utolsó kommentek