Ífjabb Szkájvóker Lajos, miután mindenki tanácsa ellenére mégis meggondolta magát és úgy döntött, hogy a családi értékek mindenekfölött, kiadós sétára indult apjával, a Darth Vödörrel a Halálcsillag fedélzetén.

-Apám, miért van az, hogy te fehér vagy, belül meg fekete, legkívül meg szintén fekete?

-Fiam - hörögte sisakja mélyéről a Sötét - miért csodálkozol? Te is fekete vagy kívül, ugyanakkor fehér legbelül. Ezért imádni fognak, meglátod. És ha később úgy hozza az élet, legkívül neked is lehet fényes fehér páncélod. Pár éve járt erre egy fekete zenész, ő már fehér... Igaz, amennyire ő átment a sötét oldalra, azt senkinek sem kívánom... De veled rendben lesz. Megtanulsz te elég hamar bűvészkedni, varázsolni! Csak a gyerekekhez ne nyúljál, különben kifogyunk a követőkből és kénytelenek leszünk klónozni.

A helyzet iróniája, hogy ifj. Szkájvókert valami annyira elvarázsolta, hogy az utolsó mondatra már nem annyira figyelt. És alig került a birodalmi székbe, máris apja méltó követője lett. 

Amikor George Bush hét és fél évvel ezelőtt kihirdette az azóta „Bush doktrína” néven elhíresült erkölcsi kinyilatkoztatást, miszerint teljesen elfogadható, hogy valakit megtámadjunk, akitől félünk, hogy netalán megtámadna, nagyon úgy nézett ki, hogy ezt már nehéz lesz überelni. Jogot formált az államnak más állam megtámadására, az egyénnek más egyén kínzására. 

Amikor Barack Obama körülbelül 50 nappal ezelőtt kihirdette az „Obama doktrínát”, a hamis választás tagadásának doktrínáját, a világ fellélegzett. „Lám-lám, lehet ezt szépen is csinálni”-gondolták világszerte. A hamis választás tagadásának doktrínája eredeti formájában aról szól, hogy „elutasítjuk az értékeink és biztonságunk közötti hamis választást”. Értelme: biztonságunk védelme során nem kell feladnunk értékeinket, erkölcsi gerinccel is lehet biztonságban élni. Azóta alelnöke e doktrínát Európa előtt szóról szóra megerősítette.

Pár nappal ezelőtt sor került az Obama-doktrína updatelt verziójának kinyilatkoztatására, amikor is BO visszafordította a Bush által bevezetett tiltást az embrionikus őssejtkutatás állami finanszírozására. Az árnyalat fontos: ez eddig sem volt tiltott, csakhogy az államtól nem kaptak pénzt rá. A kísérőszöveg így hangzott: „elutasítjuk az értékeink és a tudományos haladás közötti hamis választást”. A fogalmazás szándékos, a nyelvtani struktúra ugyanaz, mint a bevált „próbaverzió” esetén, csak a jelentés fordítottja az előzőnek. Eszerint a doktrína általános formában így értendő: ...értékeink és érdekeink között... 

Bush beemelte a félelmet a cselekedetek legitimizáló tényezői közé.

Ezzel szemben Obama, beiktatási beszédében fogta a terror elleni harcot és beledobta az „erkölcsi döntések” kosárkába.

Ötven nappal később, még mielőtt a taps elült volna, ugyanazokkal a varázsszavakkal meg kiemelte a tudományos kutatást ugyanabból a kosárkából, gyakorlatilag értelmetlennek nyilvánítva minden olyan kérdést, ami a kutatás erkölcsiségére vonatkozik.

Ettől a kimerítő kavalkádtól a szürkeállományom hirtelen turbóba kapcsolt. Egyik felének eszébe jutott, hogy embrionikus őssejtek kutatására már semmi szükség, mivel már tömérdek haladást értek el felnőtt őssejtek területén, eddig 73 különböző betegség és állapot esetén jeleztek számottevő jobbulást, míg embrionikus őssejtekkel az egyedüli eredmény eddig, hogy egy izraeli fiúcskát sikerült rákossá tenni...

A másik fele metaetikai síkon kezdett gondolkodni. Bushról tudjuk, hogy hivatalosan eléggé konzervatív értékrenddel rendelkezett, mondom, hivatalosan, valójában meg a félelem piedesztálra emelésével zseniális húzással politikai szubjektivistának bizonyult (hogy ez mennyire lehetséges álláspont, arról majd máskor). De most Obama relativista vagy szubjektivista? A különbség a kettő között csak annyi, hogy a relativista bólogat, amikor arról van szó, hogy a dolgok lehetnek jók vagy rosszak és hozzáteszi, hogy attól függ milyen helyzetben és mikor, az egyedi helyzet fogja meghatározni. De attól mindenképpen vagy jó, vagy rosz, ennek értelme van. A szubjektivista ezzel szemben tagadja azt, hogy ezek az erkölcsi értékek önmagukban léteznének, azt mondja, csak annak van értelme, hogy többé-kevésbé artikuláltan tetszését vagy ellenvetését fejezi ki valamivel kapcsolatban, attól a véleménytől lesz az jó vagy rosz. Tehát egyik a helyzet, másik a vélemény függvénye.

Az Obama-doktrína első változata alapján azt gondolni, íme egy ember, aki hisz az erkölcsi értékekben és nem megalkuvó. A következő napokban a helyzet csiszolódott, kiderült, hogy még mindig hisz abban, hogy vannak értékek, csak hát különleges helyzetben van. Ha egy sürgős, ezer oldalas törvénytervezetet országos vitára rak, talán a négy év végére lesz belőle valami. Rendben, oké, tehát a helyzettől függ. Max relativista, ez a politikában nem gáz, ha kellőképp meg tudja okolni. De viszont az, hogy bizonyos tevékenységeket explicite és teljesen kiemel az erkölcsi kategóriák közül („nem engedjük, hogy a tudomány akármilyen ideológia rabja legyen”), ez azt jelzi, hogy ugyanazt a politikai szubjektivizmust követi, mint elődje és elképzelhető, hogy intellektusával újabb magaslatoka emeli. Bush nem volt kifejezetten értelmiségi, ő csak ide-oda vagdalkozott. Obama már értelmesebb és úgy néz ki értelmiségi ízlései vannak.

Viszont nagyon úgy néz ki, hogy csak ízlés kérdése és nem elveké.

Ez már nem a régi jó film. HOPE? NOPE...