Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Nem akarásnak nyögés a vége! Nagy akarásnak sz..s a vége!

2009.03.15. 14:35 homo secuiens secuiens

Most rögtön elnézést kérek ezért a címért, de ez fejezi ki legjobban azt, amiről írok. Gondolom, ez a mondás nemcsak Erdélyben ismerős (most már biztosan).
Alapvetően saját problémám az, amiről itt írni fogok, de sok embernél találkoztam, találkozom ezzel, és valójában nem is élem meg problémának, mert emberségünkből kifolyólag adott. De miről is van szó? Nehéz lenne egy szóban megfogni, ezért másként próbálkozom. Arra gondolok, hogy mindent be AKARUNK tervezni, mindent AKARUNK kontrollálni, mindent AKARUNK tudni, mindent meg AKARUNK magyarázni. És ezért írom, hogy ez természetes, mert biztonságvágyunkból fakad, ami ha nem esik túlzásba, természetes. Az is természetes, hogy dolgokat megfontoljunk, átgondoljunk, hogy döntéseinket megalapozzuk, és a megfontolás és megkülönböztetés részei annak a lelkiségnek, amelyet élni törekszem, és kedvenc lelkiségem:). DE, nagyon sok esetben tapasztalom magamon és másokon is, hogy néha annyira beterveznénk mindent, hogy ott aztán tér nem maradhat sem másnak, sem az Istennek... Ugyanakkor a világunk adott: a jövőről nem tudunk semmi biztosat... És tudjuk azt is, hogy terveink könnyen leomolhatnak, mégis hatalmas bizalmat vetünk beléjük... Aztán pedig akkorákat lehet csalódni, amekkorát terveztünk... A tervezésből hiányzik a kiszolgáltatottság, amikor megengedem, hogy törékeny lehetek, amikor megengedem, hogy történjenek az események, legyenek az érzéseim, jöjjenek a nem kedvenc gondolataim... Persze nem könnyű, de sokszor azt gondolom, hogy nem annyira a kellemetlen gondolat a nehéz, hanem az, hogy el kell szakadnom a tervemtől... Sok esetben a kellemes gondolat is megvisel, mert nem a tervem része... A legkeményebb mindig az, amikor rá kell döbbennem, hogy a tervem összeomlott... Véges vagyok, teremtmény vagyok... De ennek megtapasztalására szükség van... Hamvas szerint ekkor kezdődik az élet...

De miért tervezünk? Csak a biztonságról van szó? Vagyis az fontos, hogy tudjam, mi lesz velem a jövőben, vagy másért is fontos?

És ehhez kapcsolódik a kontroll, a mindent megmagyarázni akarás... Mert szeretnénk mindent megérteni, mindent átlátni... De a kíváncsiságon túl mi hajt ebben? Mitől lenne más az életem, ha tudnám mindig mindennek a magyarázatát? Jó az nekem?

De azért valamit csak kell akarni.......................... Vagy mégsem?

 

37 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr791003511

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bárányfelhőbodorító 2009.03.15. 20:56:45

Na jó, de ha összeomlik a terved, tényleg kiszolgáltatott vagy? Jezsuitaként bárhol és bármikor biztosítva van, hogy legyen hol aludjál, és legyen mit egyél, és legyen, aki a kis lelkeddel foglalkozik, és 90 éves korodban legyen aki kivakar a sz*rból, és rallizzon a tolókocsiddal...

Tudom, ez most szőrszálhasogatás, de mégis, nem kényelmes így egy kicsit arról elmélkedni, hogy kiszolgáltatottság, összeomlás, stb, hogy mindig biztos fizikai és többé kevésbé a lelki a háttered is?

homo secuiens secuiens 2009.03.15. 22:02:54

@Domnisoara

Ezt a blogot nem magunknak írjuk, hanem gondolatfelvetésnek. Persze könnyebb velünk foglalkozni, mint saját tapasztalatokat megosztani. Állok elébe! Igaz... Még az is, hogy kivakarnak a szarból...
Persze azért az látszik, hogy más oldalról nézel, és minden olyat látsz, ami Neked hiányozna... Biztosan én is látnék, ha így néznék Feléd...

És tényleg megvannak a keretek, nem vitatom. De szerinted ez kizárja a szenvedést? Ha igen, akkor nem egy dologról beszélünk, azt hiszem, de megértelek... Az én témafelvetésem inkább belső biztonságunk kiépítéséről szólt... És kényelmesnek elég kényelmes az életünk sok szempontból... Mondjuk nem mondanám, hogy az átlag emberénél sokkal kényelmesebb, csak tényleg az a jó, hogy ebben nem kell terveznünk, mások háttérként ott vannak...

De továbbra is az a kérdésem, hogy mindent kell-e kontrollálni vagy van olyan, amit nem...

esősévszak 2009.03.15. 22:03:18

HSS, arra gondolsz, hogy a mentális képzeteinkhez való ragaszkodás a fájdalom gyökere? :)

homo secuiens secuiens 2009.03.15. 22:06:12

Az az egyik oldala, de más is lehet, nem?

esősévszak 2009.03.15. 22:28:11

Hát, van még ezen kívül a fizikai fájdalom, de más ezeken kívül nekem nem jut eszembe.

Úgy is mondhatnám, hogy a szenvedés az, amikor a valóság, és az ahogy szerintünk a valóságnak lennie kellene, eltér egymástól. :)

homo secuiens secuiens 2009.03.15. 22:36:38

Én arra gondolok, hogy csak a szenvedés van itt benne?

kis_csirke 2009.03.15. 23:18:05

Szia HSS, nagyon jó témát hozol, szerintem ez nem a szenvedésről szól.

Az a fő kérdés, ha jól értem, hogy akarok-e mindent kontroll alatt tartani? Összedől-e a világ, ha valamit kiengedek a kezemből (netán még Istennek is marad tér DDD)? Ki irányítja az életemet? A váralan történéseket hogyan vagyok képes elfogadni?
Saját példákat nem nagyon szeretek hozni, de azért egy De Mello eszembe jut:

- Mennyi időbe telik, amíg megoldom a problémámat?
- Egy perccel sem többe, mint amennyi idő alatt megérted - válaszolta a Mester.

bölcsésztanár 2009.03.16. 00:10:39

Hát, ez a poszt rólam (is) szól. Tényleg mindent el akarok tervezni, és borzasztó csalódott vagyok, ha nem úgy van, akkor meg aztán pláne lehangolódom, ha még a C terv se jön be. Innen nagy feladat felküzdeni magam.
Borzasztó emberi tapasztalat, főleg így a 21. században, hogy el kell fogadni: semmi de semmi garancia nincs arra, hogy a kezünkben tartjuk a saját életünk eseményeit. A többiekéről nem is beszélve. Persze az illúzió megvan, de sokszor lehet pofára esni.

Az uram régebben azt mondta, hogy bízni kell Istenben, de mindenkinek meg kell hozni az életében a döntéseket, és később derül ki, hogy Isten áldását adja-e rájuk vagy se. Szerintem azért lehet előtte is "konzultálni". Ha az ember úgy tervez mindent, hogy "Én így meg így szeretném, de legyen meg a Te akaratod", sőt, még beleveszi, hogy az egész összedőlhet, akkor kisebb a csalódás.
Egyszer-kétszer megtapasztaltam már, hogy sokkal rosszabb lett volna, ha úgy jön össze valami, ahogy én terveztem eredetileg. Ahogy Isten gondolta el számomra, úgy volt a jó. Akkor jöttem rá, mit jelent az, hogy Isten tenyerén élni. Hiába tűnik az ember kicsinek ott, mégiscsak az az igazi.

Szerintem akarni egyet kell csak, de azt nagyon: az örök Életet. Nagyot mondtam, jó éjszakát.

esősévszak 2009.03.16. 07:53:14

@kis_csirke (és @HSS): " szerintem ez nem a szenvedésről szól. [...] Az a fő kérdés, ha jól értem, hogy akarok-e mindent kontroll alatt tartani?"

Értem én ezt, de a szubjektív válaszom az volt, hogy ha kontroll alatt akarok tartani mindent (vagy akár: bármit), akkor az elkerülhetetlenül (lelki) szenvedéshez vezet. Azért tudom, mert én is nagyon-nagyon ilyen típus vagyok. :)

Ha el tudom engedni a ragaszkodást a valóságról alkotott képemhez (legyen az terv, vagy más mentális formáció), és amennyire tudok, csak a jelenben vagyok "jelenlétben", az sokkal kevesebb ilyen jellegű szenvedéssel jár. Az is mindegy, hogy ennek az oka egy olyan nagyon erős hit, ami a Pacsy féle imához kell (másik post), vagy egyszerűen csak az a belátás, hogy sem a múltat, sem a jövőt nem tudom változtatni, csak a jelent.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne hoznék meg a jövőre vonatkozó döntéseket, és ne próbálnám ezt minél jobban megtenni. Csak azt jelenti, hogy miután ez megvan, igyekszem (több-kevesebb sikerrel) nem "kötődni" a kimenetelhez: "megtettem mindent a legjobb tudásom szerint, most már lesz, ahogy lesz."

(Ha még most sem arról beszélek, amiről szerintetek szól a post, megint szóljatok, jó?)

esősévszak 2009.03.16. 08:01:39

@HSS: "De miért tervezünk? Csak a biztonságról van szó?"

Szerintem igen, csak arról. Pontosabban a biztonság hamis érzetéről. :) Kapaszkodásról, valamibe.

Eddig tartana, ha ez egy pszichológiai fórum lenne. De egy vallásos fórumon, ahogy itt beszélgetünk, valahogy nem tud nem benne lenni Isten: a fentiből levezethetünk kishitűséget, ön-át-nem-adást... Annak a hitét, hogy a mi tudásunk tökéletes...

"Just my two cents. :)"

homo secuiens secuiens 2009.03.16. 10:44:04

Ha jól értem, akkor a jelenlét az segítene... Persze kell az egészséges megfontolás... De tény, hogy sokszor rajta kapom magam, hogy rohanok, valamiért mindig azt gondolom, hogy jaj, de nyugodt leszek, ha ez meglesz, aztán kezdődik a másik, és igazából nyugodtság akkor lenne, ha benne tudnék lenni teljesen abban, amiben vagyok.

És valaki említette a mai világot... Szerintem épp ennek a nagy rohanásnak, sok elvárásnak, és az állandó stressznek az oka az a sok pszichés megbetegedés, amiről hallunk, amit látunk, tapasztalunk. És a világból nem lehet kiszállni... Ezzel kell valahogy együttélni, úgy, hogy ne legyen sz..ás a vége...

ige 2009.03.16. 11:26:32

@bölcsésztanár: Igen, a lényeg, Isten!
Próbáltatok úgy tervezni (élni), hogy Istennel együtt, finoman hallgatózva, tudakolva akaratát? És persze a további lépésben is figyelni Rá? Ha odaszenteled életedet a fő célra: Örök élet Istennel, akkor nincs frusztráció.
"Ugyanakkor a világunk adott: a jövőről nem tudunk semmi biztosat" ez az előbbiek miatt cáfolva van A lényeget tudjuk, az utat nem. De miért nem engedjük Istent már a tervezéseinkbe? Van egyáltalán olyan létezésünk, amikor nincs velünk,? Miért szűkítjük le hatásterületét? Visszatérünk Ádám-Éva első kísértésének idejéhez. Tanúlhattuk, mert bukás lett a vége.
Egyedül nem leszünk sikeresek. Az AKARÁS nem mindegy mire irányul.
Isten megad mindent amire szükségünk van, jót, hogy örüljünk, és dicsőítsük Őt, "kellemetlenséget" , hogy csiszolódjunk.
Szóval, Isten oldaláról nézve NINCS igazi kudarc vele élve!!! (Ugye milyen hihetetlennek tűnik?).
Persze a Sátán csepegtetheti, hogy az a TEEEEE akaratod, Neked egyedül kell mindent végigcsinálni.
Persze választhatod ezt is és 100% bukta, nuku örök élet.
Szóval gyakoroljunk és kísérletezzünk bátran, hogy Isten mit fog akarata szerint általunk kihozni a dolgokból. Lazitsatok, és merjetek így élni, bár világunk nem erre terel. Én már tapasztaltam meg hihetetlen dolgokat. Egy fontos (életbevágónak vélt)dolog elintézése során, tettem a dolgomat azzal a szándékkal, hogy a legelső információm az (bemeneti adat) Isten jósága és szeretete volt, és az hogy EGYÜTTVELE, akarata szerint. Utána jött a többi. No görcsölés, inkább figyelés. Nehéz volt (iszonyú) lazára vennem, akaratosságomat feladni. MŰKÖDÖTT, és olyant tettem általa, Vele, hogy a leeső államat a padló fogta fel!

Remélem Nektek is volt ilyen tapasztalatotok.
Bevallom előszőr azért "engedtem" ezt, mert megkaptam leckeként egy olyan feladatot, amire csak azt tudtam mondani hogy, hogy no, itt én kevés vagyok, mert erre nincs megoldás!
Köszönöm, ezt a felvetést.
Isten nélkül semmi sem megy jól, ne feledd.

aftermodern · http://aftermodern.hu 2009.03.16. 12:04:59

fontos kérdés...
szerintem jó tervezéssel sok bajt ki lehet kerülni, azaz valóban a célt kell nézni, nem a szép utat amit olyan ügyesen köveztünk ki magunknak, és akkor a problémák egy része csak annyit jelent hogy akkor ezt a fát ezek szerint nem jobbról hanem balról kerülöm, de mindegy...
de azért kell egy jó terv, és ez tényleg fontos.

egyszer volt egy nagyon erős intuícióm. semmi okom nem volt hinni benne hogy jó lesz ha rálépek egy nagyon ismeretlen útra, de tudtam valahogy hogy menni fog. életem egyik legjobb döntése volt.
azóta még néhányszor bevállaltam ilyeneket, némelyiknek még várom hogy mi lesz a kimenetele...

de nem utólsó sorban így izgalmas :-)

ige 2009.03.16. 12:18:21

@aftermodern: Szóval Nálad is működött, ez az "intuició" Istentől való remélem. Én kérem Istentől ezeket. Hálleluja, már ketten erről beszélünk!

esősévszak 2009.03.16. 12:32:25

@homo secuiens secuiens: Igen, erre gondolok, és egyetértek! :)

Bárányfelhőbodorító 2009.03.16. 13:25:16

@homo secuiens secuiens:
A reakciódból ítélve jó helyen piszkálódtam, kényes pont. Tisztában vagyok a blog működésével, csak a cikkedet szerettem volna tágabb kontextusba elhelyezni, a kérdés erre irányult.

Hogy megvannak a "kereteitek", az nem zárja ki a szenvedést, de Maslow piramisából kiindulva elég nagy hendikeppel indultok akkor is, tekintve, hogy gyakorlatilag csak az önmegvalósítással kell foglalkoznotok.
A belső biztonságnak feltétele elég nagy fokban a külső biztonság. Nagyon kevés ember mondhatja el magáról, hogy olyan spirituális magaslatokban szárnyal, hogy függetleníteni tudja a kettőt. Ha Te ilyen vagy, veled örülök ennek, és megkövetlek a kérdésfelvetésért, és kérlek, hogy taníts.

A kérdésedre a válaszom: szerintem semmit nem kell kontrollálni. Ha az ember a sötétségein keresztül elér a jó maghoz önmagában, a benne élő Istenhez, akkor a "mit szeretnék tenni?" és a "mit kell tennem?" nem különül el egymástól. Persze előtte még ott van a sötétség....és addig is megmarad nekünk a hit, a remény és a szeretet, és ezek közül is a legfontosabb a szeretet.

homo secuiens secuiens 2009.03.16. 14:39:56

Az intuició szép dolog, de igényel megfontolást, utánakérdezést... És izgalmát magam is szeretem:)

@Domnisoara
Kényes pontra tapintottál, de lényeges, és teljesen igazad van, összefügg a fizikai biztonsággal a spirituális könnyedség, ill. könnyebb arra szentelnünk magunkat, és valahol ez is a szerzetes rendek célja. És nem vagyok méltó, sem képes arra, hogy tanítsalak, és nem is szeretném... Örülök a gondolataidnak, és bevallom, hogy jobban esik, amikor így fogalmazol, de elfogadom azt is, amikor piszkálódva, mert Magadat adod, és ez fontos minden blogoló jezsuitának, és nekem is, hogy ez egy nyílt terület, ahol mi is önmagunkat adjuk, és Tőletek is ezt kapjuk... Niem elvárás ez, hanem élmény már, mert működik...
És szerinted tényleg nem kell semmit kontrollálni? Akkor ebbe a megfontolás beletartozik vagy nem? A sötétet értem, de így összességében még kicsit magyaráznád?

Téglagyári Megálló 2009.03.16. 14:43:31

"Vom Willen als dem Träger des Ethischen kann nicht gesprochen werden." mondja Wittgenstein Lajos, amit kb. így szoktak fordítani: "Nem beszélhetünk az akaratról mint az etikum hordozójáról". Ez persze filozófiai bikkfanyelv, de pont arról szól, amit a posztíró is felvet: nem lehet akarni a jót. Hagyni kell, hogy az megtörténjen velünk, ha az égiek is azt akarják. "Legyen meg a Te akaratod", mondja a Miatyánk. W. egy modern világnak írta a fenti mondatot, ahol már nem ismerik ezt az imádságot, ezt az elköteleződést.

Én minden nap beleütközöm ennek az igazságába...

Bárányfelhőbodorító 2009.03.16. 17:46:12

@homo secuiens secuiens:
Nos, de kár, nyakamba hullhatna már egy nagy mester ;)

Ez a szerzetes rendek célja? Az a cél, hogy olyan biztonságot teremtsenek a tagjaiknak, hogy ráérjenek spirtualizálódni? Ez a megközelítés nekem meglehetően új. És még ezt a kérdéskört piszkálhatnám, de ha már így összebarátkoztunk... :P

Semmit nem kell kontrollálni, vagyis semmit nem kéne ideális esetben, csakhogy ezt kivitelezni nem épp egyszerű. Nehéz az egónk kezéből kiengedni az irányítást, mert mégiscsak úgy a frankó, ha én tudom, hogy nekem mi a jó. Nehéz elrugaszkodni az egyik parttól úgy, hogy nem látod a másikat, ahova ugrassz, legfeljebb bízni tudsz benne, hogy tényleg ott van, és nem fogsz leesni. A sötétség meg minden, ami az egóhoz kapcsolódik, tudatos, és tudat alatti, védekező mechanizmusok és a többi, ami mind akadályoz abban, hogy elrugaszkodj.

És aztán még ha el is tudjuk engedni az akaratos irányítást, akkor se történik feltétlenül egyből valami, és talán még nehezebb kivárni azt, hogy azt a bizonyos belső bizonyosságot megérezzük magunkban, hogy minden, ami van, az jól van, és ugyanezzel a belső bizonyossággal hozzunk döntéseket a továbbiakban. Vagyis, amit fennebb írtam, hogy a "mit szeretnék" és "mit kell tennem" egybeesik kétség nélkül.

homo secuiens secuiens 2009.03.16. 22:03:59

@Domnisoara

Kezdek rajongani provokatív stílusodért :) Persze, hogy nem ez a rendek célja, azt akartam mondani, ezek szerint rosszul, hogy ezek a keretek segítenek a cél megvalósításában, vagyis, hogy másoknak adjuk az időnket, az életünket...

[Brn] · http://46os.blog.hu 2009.03.16. 22:47:38

@homo secuiens secuiens:

Kedves Homo Secuiens Secuiens!
Szeretnék egy e-mailt küldeni a jezsuita blog szerkesztőinek, de nem találok elérhetőséget, kérlek írj nekem (tertullianus@yahoo.com), hogy milyen címen tudok kapcsolatba lépni veletek!

köszönöm

Borbás Barnabás
IGEN

mercator 2009.03.17. 02:38:42

@kerub [BB]: egyszerű. kattintás a névre, majd jobb felső sarokban: üzenetküldés.

Szívesen:))

ige 2009.03.17. 08:47:17

@Domnisoara: "A belső biztonságnak feltétele elég nagy fokban a külső biztonság." Inkább fordítva gondolom. Belső biztonságunk Istennel való kapcsolatunból fakad. Ez egyszerűen döntés, amit meghozva meghatározza következő cselekedeteidet. Igaz, Sátán miatt emlékeztetni kell magadat döntésedre, nehogy eltérülj. Vagyis Istennek szentelt és ennek fényében élt életed biztonságot ad.
Sokan vannak külsőleg biztonságban, de belsőleg nem, persze kérdés Te mit értesz ezen.

ige 2009.03.17. 08:50:37

@Téglagyári Megálló: kiegészíteném? Nem lehet akarni a jót önerőből, mert Isten nélkül kudarca van ítélve. Igenis akarni kell a jót, de Istennel, Isten kegyelmével megkapod

esősévszak 2009.03.17. 14:31:49

@Domnisoara: Szerintem a külső és a belső biztonság, nyugalom egymást kiegészítve, felváltva tud növekedni. Azt is nehéz elképzelni, hogy egy harcmezőn bárkinek komoly lelki békéje legyen, de azt is, hogy egy friss rablógyilkos teljesen el tudjon lazulni elterpeszkedve egy wellness-hotelben. :)

Van az a mondás, hogy Buddha is a hátát a bodhi-fának vetve világosodott meg. :) A jezsuita rend az atyák bodhi fája...

ige 2009.03.17. 15:00:14

@esősévszak: és Domniswoara. Vagyis egy mérleg jutott eszembe írásaitokat olvasva. Valószínűleg mindekettő kell, egyensúlyban lenni pedig jó.
Bár még mindíg azon vagyok, hogy a belső a fontosabb, mert valahogy mélyebb. Mit gondoltok?

kaktussz 2009.03.17. 16:11:29

Hadd osszak meg veletek valamit, amolyan gondolatébresztésnek szánnám, egyben válasz a fő kérdésre is.
Volt egy időszak az életemben, amikor mindent nagyon ügyesen és szépen elterveztem (hosszútávon). Olyannyira, hogy abba már sok mindennek, és sok mindenkinek nem volt helye.Aztán dőlt az egész... Nem csak az én hibámból. Olyan mélyre jutottam az elkedvetlenedésbe, a kilátástalanságba, a jövőtől való félelembe (tervek nélkül), amilyen mélyre addig és azóta sem. Megtapasztaltam a határaimat, és azt, hogy azon a ponton én már nagyon kicsi vagyok. Nagyon nehéz volt elfogadni, hogy innen a magam erejéből nem jutok tovább, "kénytelen" voltam átadni az irányítást Istennek. Így visszagondolva életem egyik legjobb döntése volt, csodálatos időszaka életemnek (a szó szoros értelmében is).

P.E. 2009.03.17. 16:47:48

@homo secuiens secuiens: "De továbbra is az a kérdésem, hogy mindent kell-e kontrollálni vagy van olyan, amit nem..."

Ha mindent akarnék kontrollálni, nem lenne semmi meglepetés az életemben. Nem adnék feladatot a Szentléleknek. Mind súghatna a fülembe.Nagyot hallanék. És mi lenne szép egy ilyen racionálisan megtervezett, állandó csalódással teli életben? Magánemberként így gondolkodom.

De van családom, férjem, gyerekeim. Az Ő esetükben biza szeretném (akarnám!:)), hogy úgy viselkedjenek, ahogy elvárom. És itt aztán padlót fogok. Pedig csak egyszerű dolgokra gondolok: jó tanulás, korai lefekvés, kevesebb kocsmázás, több családi együttlét, udvarias magatartás, sok mosoly, őszinteség, méltányos munkamegosztás, nem elmaradott vizsgák, házasság előtt nem együttélés. Csupáncsak keresztényi magatartást várnék el tőlük. De hát ez csak a Tábor hegyén létezik. Már tudom.:(

@esősévszak: "Úgy is mondhatnám, hogy a szenvedés az, amikor a valóság, és az ahogy szerintünk a valóságnak lennie kellene, eltér egymástól." Profi megfogalmazás!

Ky-Lí 2009.03.17. 16:53:47

@kaktussz: Nagyon köszönöm ezt a vallomást...

kaktussz 2009.03.17. 18:40:31

@Ky-Lí: Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy mostmár ismét a kezembe vettem a dolgokat. Félek, hogy nem lesz ennek jó vége, de annyira nehéz lemondani arról, hogy ÉN irányítsak...

aventus 2009.03.17. 21:01:41

A régi mondás szerint "Segíts magadon,s az Isten is megsegít!".Én is így gondolom és az elmúlt, sajnos már számos évtizedben így is tapasztaltam.Az Istenbe vetett bizalom nem kell hogy nélkülözze a józan ésszel hozott döntéseket és a kemény,sokszor önfeláldozó munkát.Én az általam ismert néhány kiváló szerzetes életét és munkáját így látom.Ahol-kedves Domnisoara-egyáltalán nincs semmiféle kényelmes védernyő,luxuriőz életmód.Van viszont életen át tartó tanulás,nehéz emberi döntések,no meg a mi lelki szennyesünk tisztára mosása.Szóval semmi automatikus diadalmenet.Mint ahogy az előzőleg feldicsért emberi erőfeszítések sem járnak feltétlen sikerrel.Sőt!De ez már a Jób sorsát taglaló poszthoz vezet.Az jutott most eszembe,hogy a közismert CAD,CAM stb.rövidítés mintájára bevezethető-e a GAL azaz "Isten Segített Élet"betüszó.És vajon minden életre jellemző,vagy csak kiküzdhető ez a segítség?

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2009.03.18. 09:54:52

Kicsit túlteng bennünk a felvilágosodás racionalista utópiája. Tervezni kell, mert semmiből nem lesz semmi, és csak terv tud megváltozni, módosulni is. De a rugalmasság sem árt, hogy ha máshogy alakulnak a dolgok, akkor is fel tudjuk magunkat találni.

ige 2009.03.18. 11:51:49

@dszg: Persze igazad van, de nem mindegy, hogy a tervezésedben hol hafgyod Istent működni, ill. inkább úgy fogalmaznám, hol akasz Te önerődből őt mellőzve tervezni. Mint az előzőekből olvastuk, sokan tapasztaltuk, hogy Isten által "irányítva", működve hihetetlen jó dolgok történnek.

@homo secuiens secuiens: "De továbbra is az a kérdésem, hogy mindent kell-e kontrollálni vagy van olyan, amit nem..." Szerintem nem, csak azzal kell foglalkozni, amivel szerintem dolgom van, tehát feladatom. Nem kontrollálom pl. a felnőtt gyerekem öltözködését, hiszen ez már az ő feladata, pedíg gyerekkorában az enyém volt. (hirtelen ez jutott eszembe) Vannak persze akik mindent kontrollálni akarnak, mert nincs biztonság érzetük, félnek, és azt hiszik, hogy akkor kézben tarthatják sorsukat (kiszámíthatóvá teszik), ha így élnek. Láttam, hogy ez tönkretesz embereket, beteggé teszi őket, és a környezetre is iszonyú teher. Sokszor tönkretesz kapcsolatokat is, mert a kontroll után kifejezik a véleményüket, ítélkeznek a saját ego szűrőjén keresztül. Ők Isten szeretetét megfosztják maguktól, és nem tudják elviselni, ha isteni szeretetben élő társaik máshogy működnek. Azt kórosnak ítélik.

homo secuiens secuiens 2009.03.18. 12:40:13

Akkor jól értem, hogy a kontroll is frusztrál és a kontrollnélküliség is??? Csak attól függ, hogy kinek mi a meggyőződése?! Vagy mindenkinek lehetne olyan meggyőződése, hogy ne kontrolláljon? Vagy meg lehet határozni, hogy melyik a jobb? Vagy mindenkinek személy szerint kell eldöntenie?

Én személy szerint újra és újra átmegyek egy kontrollosabb időszakon, aztán rádöbbenek, hogy nem tőlem függnek a dolgok... De eltelik egy kis idő, és ismét ott találom magam, talán annyi a különbség, hogy hamarabb rádöbbenek, merre tovább... De úgy élem meg, hogy ez így van jól az életemben... Persze nem mindig kellemes, de jól van... Nálam...

ige 2009.03.18. 14:09:22

@homo secuiens secuiens: a kontroll nem frusztrálhat, természetesen a érzelmekkel jár hogy mit eredményez, és ez okozhat végtelen megelégedettséget is. Nyílvánvaló, kellemetlen lehet rádöbbennünk, ha ellenőrzésünk eredménye tévedést leplez le, kivéve ha mást kontrolláltál(amihez nincs közöd), az nem okoz heves érzelmeket, hiszen nem a "te asztalod". "mindenkinek lehetne olyan meggyőződése, hogy ne kontrolláljon? " Ezt nem értem, hiszen az ellenőrzés lefolytatása, vagy annak mellőzése egy döntés.
Szerintem, ha rádöbbenünk ellenőrzésünk után, hogy vannak olyan dolgok, amik nem tőlünk függnek, akkor ott felesleges időznünk, vagyis lapoznunk ell. Az valószínűleg másé.
Ha visszakanyarodsz, lehet hogy nem tudtad elengedni (belenyugodni, hogy nem a tiéd), vagy mégis valóban a tiéd. És ezért írhattad azt, hogy "ez így van jól", bár a "visszakanyarodás" időt és energiát jelent.
Nekem is volt pár köröm felesleges, mert visszavettem azt amit nem kellett volna, mert "annyira " szerettem volna kézben tartani a dolgot. Szerencsére kezdek jobban működni, és Istennel könnyebben elengedem, hiszen tudom, hogy Ő ott van testvérem mellett, akinek ezzel feladata van, bízhatom hogy megoldódnak a dolgok más által is.

cziczmiczpindur 2009.03.22. 11:48:58

Amikor embertársunk reményvesztett, gyakran így vígasztaljuk: Istennek terve van veled! Tehát hitünk szerint Ő tervez. De mi sem lehetünk meg tervezés nélkül, miközben - számomra természetesen - Rá hagyatkozunk. Kicsi és nagy dolgokban egyaránt előre kell gondolkodnunk. Megtervezzük, mit főzzünk ebédre, milyen útvonalon jussunk el oda, ahová szeretnénk. De tervezést igényel, melyik iskolába járjon a gyermekünk, sőt az is, hogyan temessük el halottainkat. Terveznek az állatok is: a madarak fészket építenek, a pók hálót sző, stb. Kérlek, ne mondjátok, hogy ez csak ösztön, hiszen már a hely kiválasztása is komoly megfontolás a részükről. Közben mindenképpen Isten akarata érvényesül, akár sikerülnek, akár nem. De a tervezés képessége és feladata is az Úr adománya számunkra. Ha pedig szívből el tudjuk fogadni, hogy legyen meg az Ő akarata, akkor az az Ő kegyelme.
süti beállítások módosítása