Miközben ezeket a sorokat írom egy Buddha szobor ül csendben, mélységes békében mellettem. Ebben az információ-dömpingben, amikor még a "no news is bad news"-ként van feltüntetve, olyan jó érzés rátekinteni a Megvilágosodott békés arcára, elmerülni rendületlen hallgatásában. Éveken át szerettem volna egy Buddha-szobrot, és végül 2005-ben Srí Lankán a szökőár súlytotta területeken való forgatáskor akadtam rá a kedvencemre. Maga Buddha sokat beszélt a szenvedésről: "minden szenvedés" - állítja. De amit akkor én ott láttam a sok magára maradt szülő, a szülő nélkül maradt gyerekek ijedt tekintetében, mindarra csak ilyen mély hallgatás lehet a válasz. No persze nem mindenki látja ezt így.

Például így is láthatják:

Nem olyan régen az ORTT-től kerestek meg, hogy az egyik közszolgálati rádiót a következő váddal illették, és szeretnék tudni az egyházi álláspontot: „megszólalt egy katolikus pap, aki a Vízkereszt ünnepének azt a hagyományát fölemlegetve, miszerint ilyenkor tömjénfüsttel és szenteltvízzel szokás a házból a betegséget és démonokat elűzni, arra szólította fel a hallgatókat, hogy a lakásukban található Buddha-szobrokat is mint az ördög megtestesülését, dobják ki a házból.”

A plébános elmondása szerint, amikor megépül egy ház, gyakran egyházi személyt kérnek fel a felszentelésére. Otthonunkban azonban vannak olyan negatív szellemi erők, amelyek befolyásolhatják életünket. Ennek alátámasztásaként az atya elmesélt egy saját maga által „megtapasztalt” történetet egy afrikai származású, ám Franciaországban élő asszonyról, akinek házából sikerült „kiűzni” az „ördögöt.” Az atya felhívta a hallgatók figyelmét, hogy érdemes mindenkinek körülnéznie, hogy lakásukban vannak-e olyan szimbólumok, melyek nem egyeztethetők össze a kereszténységgel. Ha valaki jósnál vagy szellemidézőnél járt, az ott kapott tárgyaktól érdemes megszabadulni. A jin-jang és az amulett ugyanis rontást hozhat. Az atya hozzáfűzte: gyakran megeshet, hogy egzotikus országban járván egyiptomi istenségek szobrai vagy Buddha-szobor kerül be a lakásba, ami nem feltétlenül összeegyeztethető a kereszténységgel. Ezekután arra szólított fel, hogy „ezektől a tárgyaktól jó megmenekülni, hiszen igenis hozhatnak rosszat. Ezekre a tárgyakra ugyanúgy ráimádkozhatnak, hiszen ahogy az áldás, úgy az átok is tud működni.”

A panaszos véleménye szerint ezen cselekedetével a pap „gyalázta egy másik vallás szimbólumát, és közvetve bár, de egyértelműen uszított a buddhizmus ellen. Sajnos a ... rádió illetve a műsor szerkesztősége sem találta fontosnak, hogy elhatárolódjon a plébános nézeteitől, s ezáltal annak felszólítását a közszolgálati rádió közlésének rangjára emelte.” A panaszos végül tiltakozását fejezte ki a vallás- és véleményszabadság ilyetén való megcsúfolása, illetve a különböző felekezetek közötti uszítás ellen.

Az ügy fontossága miatt bátorkodtam a nálunk nagy tekintélynek örvendő Nemeshegyi atyától kérni ki véleményt, aki 37 éven át Japánban volt misszionárius, és akit mindig csak szépen szólni hallottam a buddhizmusról. Gyorsan reagált, és nem is magán-, hanem az egyház véleményét írta meg nekem a II. vatikáni zsinatot idézve: "... a katolikus egyház semmit sem utasít el abból, ami ezekben a (nem keresztény) vallásokban igaz és szent. Őszinte tisztelettel szemléli ezeket az élet- és magatartásformákat, tanításokat és erkölcsi parancsolatokat, melyek sokban különböznek attól, amit ő maga hisz és tanít, mégis nem ritkán tükrözik annak az Igazságnak sugarát, aki megvilágosít minden embert.” A Nyilatkozat külön-külön is röviden megemlékezik a főbb nem keresztény vallásokról, többek között a buddhizmusról, amelyről ezeket mondja: „A buddhizmus különféle formáiban fölismerik e változékony világ radikális elégtelenségét, s olyan utat tanítanak, melyen az emberek áhítatos és bizakodó lelkülettel elérhetik vagy a tökéletes szabadság állapotát, vagy – saját törekvéseikkel, illetve felsőbb segítséggel – eljuthatnak a legmagasabb megvilágosodáshoz.”

Az egyház nem tekinti tehát ezt a nagyhatású vallást ördögi találmánynak, hanem a létezés végső értelmét kutató őszinte törekvés kifejezésének látja. Minthogy a zsinat azt is tanítja, és II. János Pál pápa többször megismételte, hogy a Szentlélek minden emberben működik, nem szabad csodálkoznunk, hogy buddhista vallásos emberek gondolataiban és műalkotásaiban is sok szépet találunk.

A Buddha-szobrok a Megvilágosodott csendes békéjét fejezik ki. Nem bálványok, hanem az Ősirgalomhoz kapcsolódó emberek nyugalmát tükrözik, és elcsendesedésre szólítanak. Ázsia népei közül sok millió embernek jelentettek és jelentenek bizakodást, reményt, megnyugvást és békességet.

Nemeshegyi atya még hozzáfűzte: "Ha a pap ilyet mondott, akkor nyilván nem ismeri a II. vatikáni zsinat nyilatkozatát az Egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról. Amikor a zsinaton ezt a nyilatkozatot szavazásra bocsátották a 2312 szavazatból 2221-en igennel szavaztak, és csak 88-an szavaztak nemmel. A Nyilatkozatot tehát az Egyház püspökeinek 96% százaléka helyeselte, VI. Pál pápa pedig jóváhagyta, és 1965. október 28-án közzétette."

Be is fejezem... Miközben visszahallgatom a 2009. január 6-án elhangzott ellenséges hangvételű adást, és figyelem a Buddha mélységes nyugalmát. Még mindig békés, és még ezek után is rendületlenül hallgat - válaszként.