Manapság, ha szétnézünk a könyvpiacon, találhatunk lájtos sztorikat, amelyek elfeledtetik velünk a mindennapok gondjait és megadják azt, hogy egy bizonyos ideig visszavonulhassunk fantáziavilágunkba. Ami még önmagában nem rossz, minden azon múlik, hogyan használjuk és mennyire vagyunk tudatosak arra, hogy bennünk és körülöttünk mi történik. Aztán ott vannak az úgynevezett „csodakönyvek”, amelyek elolvasása már kilencven százalék garancia arra, hogy önbizalmunk a Himaláján fog nyaralni, soha többé nem kell negatív beállítottságunkkal foglalkoznunk, vagy egy halom receptet kapunk arra, hogy hogyan legyünk a mindent és mindenkit lehengerlő úthenger. Azonban ott vannak olyanok is, mint pl. Dr. Csernus Imre legújabb – és állítólag utolsó – könyve, „A Férfi”, amely túlmutat az olvasmányosságon és az álmok ígérgetésén: feladat elé állít. A feladat neve: FÉRFInak lenni.

Pontosabban: férfinak lenni egy olyan országban, amelyiknek az egyik első írásos emléke egy siralom... Ahol az egykor híres magyar virtus helyét felváltotta a magyar búbánat, a csatamezőkön rettegett magyarok nyilait pedig egy gyáva nyuszi az érzelmi konfliktusok mezején, amint fejét az odúba dugja. Egy olyan országban, ahol már úgyis minden mindegy. Akkor meg miért is legyünk következetesek önmagunknak és másoknak adott ígéreteinkben, mi tudna motiválni abban, hogy felvállaljuk életünk valóságát és álmainkat, hogy felelősséget vállaljunk önmagunkért és másokért? Többnyire ezekkel a folyamatokkal foglalkozik a könyv. Végigzongorázza a kamaszkor, udvarlás, házasság, félrelépések, válás, betegség és halál témaköreit, merész kérdéseket tesz fel azzal kapcsolatban, hogy miért nem tud egy férfi egyedül is pihenni, jól érezni magát. Miért házasodik korán, éretlenül, hogy aztán jó ideig csak szeretőket tartson? Félelem, megfelelési vágy? 

Dr. Csernus már a könyv elején kifejezi reményét, hogy lesznek, akik saját kezükbe merik majd venni életük irányítását. Provokatív kérdései nem amolyan art pour l'art lövögetések, hanem egy jobb életminőséget céloznak meg, még akkor is, ha ehhez fájdalmas szembesüléseken keresztül vezet az út. És habár a könyv a férfi érési folyamatát nem vallási szempontból közelíti meg, egy dolog amit mi, keresztények jó, hogy ha szem előtt tartunk, az, hogy a kegyelem mindig a természetre épít és azt sosem kerüli meg. 

Csernus doktor könyvét nehezen tudtam letenni. Igaz, ha egészen őszinte tudok lenni, akkor néha még felvenni is. Ami, gondolom, azt jelzi, hogy nemcsak olvasmányos, közérthető formában vázolja fel a férfiakat illető problémákat, de ugyanakkor nem marad meg ennél a könnyed ringatásnál, hanem kihívások elé is állít. Személy szerint azt tudom mondani, hogy segített önmagam és mások mélyebb, ítélkezés nélküli megértésében, és ha csak ennyit is tett, akkor már megérte elolvasni.

Aki azt mondja, hogy Magyarországon a férfiak egyedüli sorsa a búbánatba, pesszimizmusba temetkezés, az szem elől téveszti azt, hogy minden férfi előtt a kibontakozásnak egyedi útja áll. Ahányszor olyan felnőtt férfival találkozom, akik szembe mernek nézni fájdalmaikkal és örömeikkel, rá mernek nézni és el merik fogadni az életük különféle aspektusait, ebben a reményemben erősít meg.

Remény mindig van. 

Még semmi sincs veszve.