Réges-régen találkoztam egy öreg és bölcs emberrel, akit mindig csak Apónak szólítottam. Sokféle dologról beszélgettem vele és nagyon sokat tanultam tőle. Ezeket szeretném megosztani veletek.
Egyszer megkérdeztem tőle:
- Apó, te egész életedben hívő ember voltál. Miben segített ez téged? Tudod, én ennek nem sok értelmét látom most.
- Hitem segített felismerni olyan értékeket, amik nagy kincsek voltak egész életemben.
- Milyen kincsek voltak ezek? Én is szeretnék kincseket látni, de csak a fájdalmakat, és nehézségeket látok az életemben és mások életében is.
- Hát igen, a nehézségeket nem lehet elkerülni, de rajtad múlik, hogy hogyan éled meg ezeket, tehát találsz-e bennük olyan értékeket, amik valóban fontosak számodra. A sok szenvedésben, amiben bőven volt részem, a hitem segített értékek találni. Ezáltal jobb, erősebb, de egyben érzékenyebb és együttérzőbb emberré lettem.
- De ezek miért fontosak? A világ a küzdésről és a hatalomról szól, nem pedig az érzékenységről.
- A világ arról szól, ahogy te viszonyulsz a világhoz. Ha van merszed szembenézni a nehézségekkel és a szenvedéssel, azok kincsesbányákká változnak. Ehhez természetesen szükséged van hitre, mert az Isten azért nem akadályoz meg valamilyen szenvedést
az életedben, hogy valami jót hozzon ki számodra. Engem a szenvedések és a nehézségek csiszoltak olyan emberré, hogy boldog tudtam lenni, bármilyen körülmények között.
- De milyen kincseket tudsz egy nehéz helyzetben találni?
- Tudod, rájöttem arra, hogy egy nehéz helyzet után jobban észrevettem az élet szépségét, megértettem, hogy milyen fontos vagyok a társaimnak, rá kellett döbbennem, hogy mennyire szeretnek az emberek, vagy ha nem, akkor kiket kell elengednem az életemből. Beismertem, hogy kik fontosak számomra, és megláttam, hogy kiknek vagyok én fontos. És amit talán legelsőnek kellett volna mondanom, rá kellett jönnöm, hogy mennyire szeret engem az Isten.
Utolsó kommentek