Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

boldogság (8) egyház (55) eucharisztia (8) európa (10) ferencpápa (9) filozófia (9) gondolat (10) gondolatébresztő (19) hit (24) ima (14) isten (19) Isten (8) jezsuita (15) jézus (11) katolikus (12) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (12) vallás (16) vallások (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

'Ha volna két életem!'

2009.11.12. 20:55 fab3

A Piramis annak idején még ezt egy utópiszikus sóhajnak szánta. Akkor még nem tudtuk, hogy a csoda igenis lehetséges! Jó 6 éve ugyanis piacra került a Second Life (második élet) nevű internetes valóság-szimulátor. Lényege, hogy boldog felhasználók ingyen és bérmentve képesek belépni egy számítógép-generálta virtuális térbe. Ez a tér a ’valóságot’ modellezi. A résztvevők egy avatar (virtuális személy) segítségével léteznek a Second Life-ban. Ezt az avatart a felhasználó kreálja, ’ásvány, növény, állat, ember, vagy ezek kombinációja’ formájában. Talán mondanom sem kell, hogy egy avatarnak tetszőlegesen sok megjelenési formája lehet, amik között a felhasználó kénye-kedve szerint váltogathat.

A regisztráció után az avatar életre kel, megkeresi helyét hazájában a Second Life-ban. Lakást vesz magának, eljár dolgozni, (akár saját vállalkozást is nyithat), hangos csevegés (chat) vagy szöveges üzenetek segítségével kommunikál. Avatar barátokra lel, (ezen avatarok mögött szintén egy-egy valódi ember rejlik), társadalmi életet él, keresi az élet értelmét (minthogy a ’valódi’ vallások közül is némelyek képviseltetik magukat), no és persze életük párját. Ha mindez nem elég, íme a csúcs: sikeres vállalkozók a Second Life-ban keresett pénzüket, valódi dollárokra válthatják.

A helyzet komolyságát támasztja alá, hogy a rendszerbe 16 milliónyi felhasználó regisztrált, papíron mind felnőtt, legalább is 18 évüket betöltő személyek. 2006-ban, tehát 3 év született meg az első per a Second Life ellen, melyben a vádló az őt Second Life-ban ért hátrányos megkülönböztetését rója fel a készítőknek, ’valóságos’ bíróság előtt. A készítők peren kívüli megegyezéssel kompenzálták a károsult sérelmeit. A helyzet pikantériája, hogy úgy látszik, Second Life mégsem képes mindenre, ha valódi bíróságra szükség van egy ilyen ügy felgöngyölítéséhez.

A Second Life-fal, megszületett a Matrix Reloaded (Újratöltve), testvére, a Matrix Reversed (ellentetje). Neo és társainak hősies küzdelme, hogy a virtualitás csipkerózsika álmában szenvedő emberiséget felszabadítsák, jelen esetben a visszájára fordul. Emberek önként és dalolva hagyják ott a valóságot, hogy részei legyenek egy ’boldog virtuális Föld’-nek (Zorán).

Kívülállóként összehúzott szemöldökkel tűnődünk, miért. Könnyen ötlik fel bennünk a reflex-válasz: ’már megint azok az amerikaiak!’ Érdemes azonban tovább keresgélni, mert a jelenség túlmutat saját magán. Meglepő módon kérdésünkre a választ éppen az alkotók adják. Amint azt hirdetik: avatarod segítségével megváltoztathatod kinézeted, felszabadíthatod a tudatod, és szeretheted az életed, azáltal, hogy belépsz a korlátok nélküli, végtelen lehetőségeket kínáló Second Life-ba. Mintha az American Dream virtuális megvalósulása történne a szemünk előtt. Ha megfordítjuk a készítők szlogenjének előjelét, íme egy magyarázat a jelenségre: a külső megjelenés el nem fogadása, a beszűkült élettér és gondolkodás, és az élet üresség-érzete késztet embereket Second-Life adta kettős életre. Ezt támasztják alá a Second Life-fal kapcsolatos legendák is: mozgássérült, tehetetlen emberek, kik életük kiteljesedését várják, vagy elhidegült házaspár, kiknek avatarjai egymásba szeretnek a Second Life-ban.

Eljutottunk tehát a lényeghez: a Second Life egy alternatívát kínál. Fájdalomcsillapítót, mely ideiglenes enyhülést ad az élet kínzó szürkeségére: ellaposodott kapcsolatokra, unalmas hétköznapokra, és olcsó sikerekkel hizlalja a mélyben elégedetlen Ént: segít feledni a problémát, legalább is egy rövid időre.

A jelenség valóban csak egy XXI. századi amerikai hisztéria? Tegye mindenki a szívére a kezét: melyikünk nem játszott már el a gondolattal,mi lenne, ha nyerne a lottón, ha felvették volna álmai egyetemére, ha másik családba született volna, ha a főnöke, férje-felesége-barátja/nője-rendtársa kutyája nem lenne olyan kiállhatatlan, ha Hufnágel Pistihez ment volna feleségül, ha..., ha..., ha.

Szembenézni magunkkal, helyt állni azonban sokkal nehezebb és fájdalmasabb út. Pedig érdemes, mert csak az ’igazság megismerése tehet minket szabaddá.’ (vö. Jn 8,32) Ez pedig csak a valóságon, saját magunk ’itt és most’ valóságán keresztül lehetséges.
 

23 komment · 1 trackback

Címkék: kommunikáció secondlife valóság

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr461507918

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Másik életet 2009.11.22. 23:43:33

Szeretnétek egy másik életet, nagyobb házzal, magasabb beosztással, igazabb baráttal, tökéletesebb társsal; ahol nem rontanátok el végre semmit. Keresitek ezt a másik életet az álmaitokban, az interneten, vagy talán el

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Androidus · http://d-ketto.blog.hu 2009.11.12. 23:35:05

Mélységesen egyetértek, hogy életünk problémái elől nem elmenekülni kell, hanem szembenézni velük. Viszont a Second Life szerintem rossz példa erre. Ugyanis pont ez az a rendszer, ahol valódi emberek közötti viszonyokat akarnak modellezni, valódi emberek közreműködésével. Rengeteg fajta menekülés van: tévé, számítógépes játék, játékautomata, szerencsejáték, narkó, hogy csak párat említsek. A Second Life pont nem az. Nem is hívják számítógépes játéknak, mert külön kategóriát kellett létrehozni a kedvéért: virtuális valóság a neve.

Persze nyilván csökevényes ez a valóság a valódihoz képest, de senki nem mondta, hogy kizárólagosnak kell lennie. Az ám a jó móka, amikor élőben találkoznak olyanok, akik a virtuális térben ismerték meg egymást. Sokszor a dróton keresztül jobban kiadjuk magunkat, és más szempontból, addot esetben mélyebben lehet megismerni azt, aki nincs a közelünkben. Igazából csak a kommunikáció módja más.

bonne 2009.11.12. 23:54:13

valami bug van a rendszerben, vagy ez is a trükk része?

Duygu 2009.11.13. 01:00:10

Egy internetfüggőnek ezt tilos lett volna elolvasnia.... Kíváncsi voltam, mi is ez a Second Life, 4 órát töltöttem a semmivel, miközben holnap vizsgázom... Lassan mehetek internetelvonó kúrára....

Intuitiv 2009.11.13. 09:14:50

Hát én is beléptem, de nincs olyan grafikája mint a valóságnak. Egyáltalán nem fogott meg... hm

jan 2009.11.13. 11:01:13

@Intuitiv: erről jut eszembe a klasszikus poén, talán nem mindenki ismeri:

"Az élet egy szar játék, de a grafikája nagyon ott van.":)

Tamás7 2009.11.13. 12:49:21

de legalább a mai játékok nem annyira ingerszegények :-)

@Androidus: én most nem mondok véleményt, de egy kérdés vetődött fel bennem, de lehet inkább a téma íroja felé: ha rossznak tesszük fel az ilyen játékokat is, van-e jó oldala?

mert az köztudott, hogy akik ellene vannak, azok miért, de van-e olyan dolog, amiben jó? sőt esetleg kompenzálja a rossz oldalt?

mert hát tényleg nem a valóság, a való életet nem lehet benne élni, ezért, de akkor mit lehet csinálni?

filosz · http://radio.sztaki.hu/node/showSeries.php/011se170/from__11#progs 2009.11.13. 13:19:36

a jezsuiták régóta híresek arról, hogy a szent cél érdekében utána menjenek az "elveszett báránykáknak", ahogyan itt is teszik ezen a blogon. gondoltatok-e már arra, hogy híttérítő avatarok formájában tűnjetek fel az (ál)valóvilágban (vagy világ.2) hisz ahogyan a régi zsidó viccben is van, bibliaolvasás közben nem szabad szivarozni, de szivarozás közben lehet bibliát olvasni? amúgy van ennek a "játéknak" magyar változata?

izrael miszteriuma (törölt) 2009.11.13. 14:00:25

@filosz:
Van egy pozitív változata is, de azt a való világban játsszák:
www.bibliodrama.hu/

bonne 2009.11.13. 14:35:18

@Tamás7: "van-e olyan dolog, amiben jó?"

Egy kicsit pszichológiai szemszögből is megvizsgálva, a játékokat általában, az ember hajlamos a játékokban olyan stratégiákat kipróbálni, amiket a való életben kissé rizikósabb.

Ugyanakkor képes újra meg újra végigjátszani azokat a momentumokat az életében, ahol kudarcot vallott, csak hogy megmutathassa magának, hogy igenis képes megtenni. Mert szüksége van arra az érzésre, tapasztalatra, no meg arra, hogy enyhítse a kudarc érzését.

Vagy pedig olyan helyzetekbe hozza magát a játék közben, ami életének egy megoldatlan problémája, és ha erre végre rádöbben, akkor meg képes vizsgálni az oda kötődő viszonyulását.

PS: Aztán meg van egy tipikusan jezsuita "SecondLife", szentignáci lelkigyakorlatnak hívják és benne az ember pl. evangéliumi részekbe képzeli bele magát, természetesen a fenti pontok ide is érvényesek;)

bonne 2009.11.13. 14:36:47

ja, és lemaradt: mindenképpen nem árt tudatosan rátekinteni, reflektálni a játékélményekre;)

Duygu 2009.11.13. 14:51:27

Elképzelhető, hogy van pozitív oldala is a virtuális életnek, de úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb a veszélye. A legnagyobb az, hogy az ember a valós élet elől egy virtuálisba temetkezik. Így nem kell szembenéznie magányával, emberi nyomorúságával. Építgeti virtuális kapcsolatait, miközben a való életben elmagányosodik.

Tamás7 2009.11.13. 15:33:05

ez a jezsuita Second Life nem is olyan rossz :-)
lehetne jó lenne regisztrálni magamat

amúgy régen nagy számítógépes voltam, nyaranta úgy kellett kidobni a szobámból a levegőre, de valahogy spontán modon abbamaradt a szenvedély,
persze "kreatív" emberként bizonyára találok mást, de az egy másik fejezetben leszen majd gondolom téma :-) ... de micsoda hatalomérzés volt amikor a Diablóban (pc-s játék) 20-as level szintet értem el, mindent tudtam, varázsolni, meg minden... :-)

amúgy nem rossz gondolat esetleg ezen keresztűl "elérni" másokat, csak nehogy a virtuális világban maradjon a kapcsolat, de mivel mindanyiunk dolga az evangilizáció így amelyikünk szeret játszani, annak hajrá

köszönöm. úgy néz ki, hogy azért van jó oldala is. :-)

bonne 2009.11.13. 18:00:21

@Tamás7: "jó lenne regisztrálni magamat"

lehet is, pl Dobogókőn, 3, 5 vagy 8 napra, ahogy jólesik:)

azt hiszem, a portálunkon van elérhetőség

bonne 2009.11.13. 18:16:32

www.newscientist.com/article/mg20427347.200-philip-rosedale-the-web-needs-to-be-more-lifelike.html

Friss cikk. a 250ezer játékos eddig összesen 1 milliárd órát töltött a secondlifeban.

A cikk nem tér ki arra, hogy ennek hány százalékát töltik a real life-ban... hhehe

Tamás7 2009.11.13. 19:45:42

köszönöm, tervezem.

egy sztori jutott eszembe, egyik nap a vonaton suliba menet hallottam, hogy két haver beszélgetett, hogy milyen klassz dolgokra "képes", mármint a karaktere.. abbahagytam az olvasást, és egy kicsit hallgattam, gondoltam érdekes dolgokat tudhatok meg

ugyanis nem tudom, hogy az olvasók mennyire tudják de a legtöbb virtuálisos dologban mindenkinek van karaktere, amelyet fejleszteni lehet, és magas level szinteket elérni, de vannak egyéb tulajdonságok, mint a damage vagy különböző varázstulajdonság, és mint a régi [tamagocsit) itt is lehet edzeni, fejleszteni, amire rá lehet kattani

fél év után a rokonomat látogattam meg, és furán tapasztaltam, hogy egyesével tüntek el, és láttam, hogy közben egy kicsit "tunningoltak" a saját karakteren :-)))) aranyosak voltak :-)))

amúgy ez hasonló, mint az a játék, amit szóban játszanak, ahol van egy vezető, aki a mesélő, és szintén karakterek vannak, de nem pc-n megy, hanem a valóságban... vannak akik egyszerűen feljebbvalónak érzik magukat, mert az ő karakterük már max levelen van... végülis az ember ki tudja próbálni milyen egy istennek lenni,

de szerintem ez normális, ha már egy másik világban vagyok, akkor nehogy mán egy nyomoruságosban, minimum, hogy szabadon dönthessek, azt tehessek amit tenni kell..

mi lenne, ha egyszer a virtuális világban, az egyik játékos, hogy tovább léphessen matek leckét kapna feladatnak? az olyan jó lenne, mint amikor a sárkányt kell kinyiffantani? vagy fölállna?

jó éjszakát mindenkinek

plexus · http://brendel-figyelo.blog.hu/ 2009.11.13. 21:23:01

@filosz: "A digitális világ evangelizációs lehetôség – hirdeti a Civiltá Cattolica jezsuita lap, amely a virtuális Second Life egyáltalán nem virtuális és már nyolc milliósra nôtt lakosságának megtérítésére küldi papjait. A Second Life-ban már 23 templom működik, mecsetek, pagodák, zen-imahelyek: a katolikusok sem hiányozhatnak, nem szabad hagyni, hogy a vallást mások, nem megfelelô eszközként használják ki – hangsúlyozzák az olasz jezsuiták, akik a fiatalabb, computerben jártas papjaikat küldik misszionárius munkára. „Ez a dimenzió nagyobb evangelizációs kaland, mint Kína volt a Reneszánszban” – írta a Civiltá Cattolica

bölcsésztanár 2009.11.13. 22:06:33

Ez egy izgalmas téma, sokat elmond a 21. századi emberről. Azért szerintem is nagyobb a veszélye annak, hogy valaki virtuálisan él, a valóságban meg ezalatt az idő alatt nem épít kapcsolatokat, holott az lenne az igazi. Bár mondjuk jobb, mint az ölős-kinyiffantós-horroros játékok.
Én évekig játszottam fantasyt, ami nagyon élvezhető egy dolog, hiszen emberek együtt képzelnek el valamit. Sőt, csináltam is élőben, a Pilisben kirándulva. Az se volt egy utolsó élmény. Azért szoktam le róla, mert majdnem minden szerepjátékban találhatók sötét dolgok (fekete mágia, kitalált vallások, rontások, élőhalottak stb), ezekkel nem tudtam azonosulni.
De a bibliadráma biztos igzalmas, egyszer ki fogom próbálni.

NickNickNick · http://nemzetiagyhalal.blog.hu/ 2009.11.14. 09:07:38

Szeretném az itt fórumozókat virtuálisan vállon veregetni, amiért mértéktartó és tárgyilagos eszmecsere bontakozott ki a témában =)) sokszor találkoztam azzal, hogy olyanok írogattak a videójátékokról habzó szájjal, akiknek fogalmuk sem volt arról, mi is folyik egy ilyen virtuális világban.

A magam részéről azt tapasztaltam, mint ex-"World of Warcraft" játékos, hogy a valóssal szinte minden szempontból egyenértékű közösségi élményt nyújtott, nagyon sokat megtudtam a többi ország kultúrájáról, és bizonyos készségeket rendkívüli mértékben fejlesztett (nyelvtudás, vezetői készségek, stressztűrő képesség, koncentráció, gyors döntéshozatal, ...), viszont cserébe sok mellékhatása is volt (addiktív, "valós" emberi kapcsolatok visszafejlődése, kevesebb idő alvásra / sportra).

Szerintem a virtuális valóság is olyan, mint minden más a világban. Lehet jól és rosszul, jóra és rosszra használni. Ja, és pl. ez a blog is virtuális valóság. ;)

APOSTOL - Szemben az árral. · http://1gondolat.blog.hu 2009.11.14. 14:11:48

Hát igen, arra nincs idő, hogy egyszerre élje valaki a saját életét és a virtuálisat is... Így aztán az csakis a valódi élettől veheti el az időt.

fab3 2009.11.16. 11:07:29

@Tamás7:
Két értéket találok a Second life-ban.
1. az egyik, hogy megnyithat más kulltúrák és gondolkodásmódok felé, mint a 'való' élet.
2. a másik pedig saját tapasztalat, hogy angol-tanulásban sokat segíthet a számítógép és így a Second life is.
Persze ez utóbbi kérdésessé válik, ma már a Facebook is magyar...

antikanti 2009.11.17. 08:48:38

Annyit tennék hozzá, hogy az ember - ha függőségre hajlamos - igen leleményes... A bélyeggyűjtésben is megtalálja a valóságtól való elmenekülést, nem kell hozzá a mai technika. A Second (vagy third) Life már nem oszt, nem szoroz.

Az is felmerül, - ha eszközöket keresünk -, hogy hány embernek alkohol a vallás(gyakorlás) valamilyen formája, amivel kábíthatja magát az élete nehéz kérdései miatt.
Nem zavar ő senkit, sőt a társadalom is támogatja , csak se ő, se más nem veszi észre, hogy valamit nagyon félreértett - többnyire nem szent, hanem másnapos...

bonne 2009.11.25. 11:41:00

@antikanti: jaj, de mennyire egyetértek! Sőt, ezekben a helyzetekben még nem is illik az egészet szóbahozni, mert ez a tökéletes menekülési útvonal: az erkölcsi abszolúthoz kötődik, szent, tehát érinthetetlen (nem szbad senkinek sem hozzányúlni), pozitív énképet ad, stb.

Nehéz kérdés, na. Az én problémám itt, hogy ha egy alkoholfüggőt egy bizonyos módon közelítek meg, akkor ez miért nem érvényes más függésekre? ...örök misztérium.

...Vsz egy AA csoport sem létezne, ha a szabályokat egy tagadásban lévő alkoholista írná...

antikanti 2009.11.25. 15:08:44

@bonne:
Azt mondja Pál Feri ... :-) egyik előadásában,
hogy Jézus sem hívott soha olyan embereket, akik a csoda hatására éppen "transzban" voltak.
Hogy miért, azt részben az indokolhatja, hogy nem akart olyan embert, aki helytelenül függ tőle. Helytelen, értsd: fájdalomcsillapításra akarja használni a hitét, ill. magát Istent.

De valóban nagy misztérium ez. Úgy érzem, hogy Isten nem válogat.
* Van erről tapasztalatod??

Szerintem éppen olyan kedves neki a vallás-függő, éppen úgy meglepi a legkülönfélébb lelki ajándékokkal, karizmákkal. De legalábbis nem emberi logika szerint méricskél.

Az más kérdés, hogy kell az ember körül pap / és / vagy közösség, aki a megkülönbözetésben járatos, és le is húzza a földre, amikor kezd meghülyülni...

Persze egy vallásos alkoholista sem keresi a tisztázás lehetőségét, ha (még) nem tud szembenézni a dolgaival.

> ha egy alkoholfüggőt egy bizonyos módon
>közelítek meg, akkor ez miért nem érvényes
> más függésekre?

Az embereknek általában nincs erről ismeretük, és ha valami elég bonyolult, akkor rögtön vallássá válik ... azt meg nem merjük megkérdőjelezni.
süti beállítások módosítása