Nemrég hallottam két férfit beszélgetni. Az idősebb arról beszélt, hogy milyen kár, hogy nem nősült meg. A fiatalabb kérdezte, hogy miért kár, mire az idősebb mondta, hogy lenne, aki a ruháját kimossa, kivasalja, a szobáját kitakarítsa, a dolgait rendben tartsa. Erre a fiatal visszakérdezett: „Te feleséget akarsz vagy szolgát?”
Két hete egy idősebb családnál jártunk, és feltűnő volt, ahogy az asszony szerepe elég világosan a hallgatás és a szolgálat. Összevetve a mai párokkal, rendtársam meg is jegyezte, hogy éles a különbség. Nem feladatunk, hogy ítélkezzünk, hiszen minden kornak megvannak a maga szabványai, akár a házasságot illetően is. Mégis jó látni, hogy sok házaság azért működik kiegyensúlyozottan, mert a két fél képes egymással kommunikálni, képesek megosztani olyan feladatokat is, amelyeket mondjuk szüleik élesen elhatároltak.
A témába vág egy beszélgetés, ami felidéződik gyakran bennem. Egy kedves ismerősöm mondta, hogy a femminizmus igazából nem úgy indult, hogy a nők férfiasodjanak, hanem arra irányult, hogy a nők méltoságát, szerepét és munkáját értékeljék. Húha, elég csupasz ez a rövid fogalmazás, de azt hiszem a lényege ez. És ő azt mondta, hogy a mai társadalom nem értékeli eléggé a nőnek a feladatát, vagyis konkrétan, például fizetni kéne a nőnek, amiért gyereket nevel, amiért házi munkát végez, és akkor az ő munkája is olyan értékben lenne mérhető, mint férje munkája (pénz).
Milyenek ma a házasságok? Vannak-e még „szolgaságok”? És hogy is van a nő szerepe?
Utolsó kommentek