November 6 és 10 között a Vatikán asztrobiológia konferenciát rendezett 31 kutató részvételével. Az asztrobiológia egy igen szerteágazó interdiszciplináris tárgy, az élet kapcsolatát kutatja a világegyetem többi részével. Helyet kap benne a fizika, biológia, kémia, geológia, asztronómia, planetológia és más szaktárgyak. Fő kutatási területei: az élet eredete és az élethez szükséges vegyületek kialakulása, a földi élet evolúciója, jövőbeli kilátások, valamint az élet valószínűsége más bolygókon, holdakon. Egy nagyon fiatal tudományról van szó, 13 éve van elismerve és azóta kutatók tucatjai "nevelik" egymást főként saját kutatási területeik eredményeivel.

A eseményről szóló híradások nagyrészt szenzációként tálalták, hogy épp a Vatikán rendezi az ez évi konferenciát, idézve Dr. José Gabriel Funes jezsuita papot, a Vatikáni Obszervatórium igazgatóját egy korábbi interjúból:a földönkívüli élet lehetősége nem ellenkezik a hittel, ugyanis nem szabhatunk határt Isten kreatív teremtő tevékenységének. Egy másik interjúban Guy Consolmagno jezsuita testvér, csillagász, megemlíti: azt állítani, hogy Isten nem teremthetett más világokat (akár párhuzamos univerzumokat is) már a tizenharmadik században eretnekségként volt nyilvántartva. Mindkettőjük szerint a földönkívüli élet lehetősége érdekes kérdéseket vet fel, például: megváltásra szorulnak-e a földönkívüliek, van-e lelkük, stb.

Személyesen két nagyon különböző irányzatot látok a témában. Az egyik a tudományos megközelítés, mindazzal ami a konferencián elhangzott, a másik pedig többé-kevésbé erőltetett kérdések feltevése, ami csak azt mutatja, hogy habár hivatalosan heliocentrikus világnézetünk van (mint embereknek), kérdéseink egyre inkább arról tanúskodnak, hogy még mindig körülöttünk forog a világ. Most ahhoz hasonló kérdésekre gondolok, amik hosszú időkig kísértették az emberi faj történelmét: van-e a nőknek lelke, ember-e zsidó, a fekete, valamint újabban: képesek-e az állatok tudatos viselkedésre? Ezek a kérdések szándékosan vannak úgy fogalmazva, hogy azzal előítéleteinket táplálják és nézeteinken a lehető legkevesebbet kelljen változtassunk.

Egy harmadik irányzatot is látok, ami a tudományos megközelítés és a merész kérdésfeltevés egészséges kombinációja: az, amivel a sci-fi (tudományos-fantasztikus, tényszerű-kérdésfeltevő, stb.) foglalkozik. Szeretem a sci-fit tágan értelmezni, hogy helyet kapjon benne minél több tudomány, fizikán kívül pl. a pszichológia, elmetudomány, szociológia, politika, etika is. A fantasztikus komponens lehetőségeket boncolgat, azokat a lehetőségeket, amelyek a tudományos komponens területeit érintik. Ezért szeretem például a Star Treket. Olyan helyzeteket mutat be, amelyek kihívás elé állítják a gondolkodásmódunkat, párbeszédbe helyezve a megszokottat és a szokatlant, különböző szociális és politikai rendszereket, vallásokat, erkölcsi felfogásokat és dilemmákat.
A Star Trek TNG "The Measure of a Man" c. epizódjában például az a fő kérdés, hogy Data, az android jogosan tekinthető-e élőnek, vannak-e jogai, dönthet-e szabadon önmagáról. Az Enterprise sorozat "Stigma" c. epizódja két fura helyzetet is bemutat, az egyik a vulkáni előítélet, ami egy telepátiára képes kisebbséget sújt: egy gyógyíthatatlan betegség van jelen a kissebbség bizonyos tagjai agykérgében, amit telepatikus úton, "elme-egyesítéssel" tud terjedni (párhuzam: a homoszexálisok és az AIDS). A bűn itten: mivel a legfőbb jó az érzelmek kiirtása, mindenki veszélyes, aki nem nyomja el azokat. A másik helyzet: Phlox dokit meglátogatja egyik felesége, az ő bolygójukon minden férfinak három felesége van, minden nőnek három férje. Szerintük az emberek túlságosan félénkek, nem tudják elengedni magukat. A Deep Space 9 sorozat csak úgy bővelkedik a különféle vallások, mitológia és tudomány, spiritualitás és racionalitás párbeszédével, szinte lehetetlen lenne hirtelen egy ilyen epizódot előrángatni, olyan sok van. Ezekben a történetekben láttam meg először, mit is jelent radikálisan nyitott lenni úgy, hogy közben nem leszünk huzatosak.

Ha azzal a kérdéssel akarunk foglalkozni, hogy milyen következményekkel járhat földönkívüli civilizációkkal történő kapcsolatfelvétel, elég szétnéznünk, milyen következményekkel járt mindeddig a saját bolygónkon létező kultúrák találkozása. Ha az érdekel bennünket, hogy egy erkölcsi kérdésben hogyan tudna megegyezni egy földlakó és egy E.T., elég ránéznünk arra, hogyan kezeljük a saját morális dilemmáinkat, hányszor beszélünk magas lóról, hányszor zárunk ki másokat a "magasabb jó" hangzatos szabályai nevében. Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogyan kezelnénk űrből érkezett látogatóinkat, visszaemlékezhetünk arra, hogyan kezeltük azokat, akik máshogy néztek ki, máshogy gondolkoztak, máshogy éltek, mint mi, vagy pedig megnézhetjük a D9-t.

Ha az asztrobiológia konferencia csak helyszínében egyezett is a katolicizmus középpontjával, ha a felmerülő gondolatok el is kerülték egy földönkívüli civilizációval való találkozás etikai és vallási következményeit, két dolgot nem árt elfelejtenünk: azt, hogy semmi új a nap alatt (nem fogunk "csak úgy", gyökeresen megváltozni, csupán attól, hogy ezennel nem melegekről, négerekről, zsidókról vagy protestánsokról van szó, hanem E.T.-ről), valamint, hogy "Isten minden teremtménye testvérünk" (P. José G. Funes SJ).

Ennyi, ami számomra biztos, a többi merész kérdésfeltevés kérdése. És tévedni pedig igenis szabad.