Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Plébánia – Közösség – Szolgáltatás

2010.01.09. 10:02 "fityisz"

Az év utolsó napján, „Hálaadó Szentmise” keretében a legtöbb plébánián statisztikákkal megalapozva a plébános értékeli az egyházközség hitéletét: kereszteltek, temetések, hitoktatásra járók száma, lelkiségi csoportok tevékenysége stb.

Vannak idős atyák, akik részletbemenően az év folyamán szentáldozáshoz járulók és a gyónók számát is ismertetik.

Sokat törtem a fejem miként képes valaki megszámolni a testvéreket ezen „intim” események közben. Talán valamilyen elektronikus érzékelővel dolgozik a kolléga?

Végül is a gyóntatószékbe beszerelt abakusz volt a rejtély kulcsa. – Már csak gonoszkodom: de a különböző színű golyócskák talán a halálos és bocsánatos bűnök számának rögzítését is lehetővé tennék? Izgalmas lenne az információ. – A szentáldozás esetében már bonyolultabb a helyzet. Itt nehezen elhelyezhető egy számláló készülék. Végül is kiderült, hogy az áldoztató, szentség kiszolgáltatás közben számolja áldozóit. Egyszer én is megpróbáltam. Tíz fölött már csakis a számokra koncentráltam, és a szentostyát már majdnem az áldozó fülébe dugtam. „No! Gyorsan abbahagyni és a Szentséghez méltó módon folytatni az áldoztatást.” – mondtam magamnak.

Félretéve a tréfát, a statisztikák által mennyiben reprezentálható egy jól működő plébániai élet? Nyilván nagyon sok mindent elárulnak a számok, de a személyes kapcsolatok nem minden esetben számszerűsíthetők.

Egy templomban a szentmisén mindig dugig lehet a templom, de ez nem a plébániát, sokkal inkább a miséző papot minősíti. Lehet, hogy egy kisebb közösségben a szentmise látogatottsága szerényebb, de a lakóterületen a közösség, ahol a plébánia működik, akár 8-10 olyan csoportot irányít és szervez, amely az ott élő nem katolikusok számára is alapvetően fontos: óvoda, iskola, nyugdíjas klub, ifjúsági ház, kerékpárszerelő - kézműves műhely, stb.

Mondhatnánk azt is, hogy ez utóbbi inkább szolgáltató ház, mint sem plébánia. Végül is, egy Szentmise is szolgáltatássá degradálódhat, főleg nagyvárosokban, ahol sok plébánia egymás mellett él és nem igazán érvényesül a területi elv. „Hová menjünk misére?” Hangzik gyakran a kérdés. Nyilván oda, ahol jobb a prédikáció, jó a zene, és még a lurkókra is vigyáz valaki mise közben. „És akkor, hol a közösség?” – tehetnénk fel a kérdést? Hogyha ügyes a pap, egy zsíros kenyér partira meghívhatja a jelenlévőket Szentmise után.

„De kérem a személyesség! Közösség egy héten egyszer egy szentmise erejéig? Nem azt olvassuk az Apostolok cselekedeteiben, hogy mindenük közös volt, vagyis teljes lelki, szellemi, anyagi közösségek voltak, az úgynevezett „első plébániák”.

Szóval plébánia: közösség – szolgáltatás és mind ez együtt, amit eddig felsoroltam? Végül is jó indikátor lehet egy kérdés: „Itt, ahol vagyok. Otthon vagyok?”
 

25 komment

Címkék: közösség szolgáltatás plébánia

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr221658460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.01.09. 15:24:52

Szép. Mi most az "indikátor kérdésre" adott válaszunk nyomán járunk egy anglikán közösségbe. Nem vagyunk "otthon", de szívesen látott, kedves vendégek vagyunk, a barátaink közt. És ez máris sokkal több, mint amit a környék összes katolikus templomának bármelyike "ajánlani" tudott.

ester 2010.01.09. 16:20:24

Feicitasz , jó Nektek , szerencsések vagytok . Persze városban több lehetőség van .
Nálunk könnyen , készíthetett volna statisztikát a Plébánosunk. Mert például hétköznapi misén vannak kb: tízen, abból rendszerint öt ember áldozik rendszeresen . Vasárnap is könnyen meglehet jegyezni az arcokat . De voltam hétköznap a közeli városban ( belváros) és ott sem voltak többen. A közösségre és ebből eredően a kapcsolatokra is mondható , katasztrófa . Kinek a hibája ? Gondolom , ebben mindenkinek van része . Öncélúan , viselkedem én is , mert élek azzal hogy a szentségeket magamhoz veszem , kihasználom , a templom csendjét , az oltári szentség kitételekor imádkozásra , és egy kis önkéntességet is vállalok , igazából elégedett is lehetnék , de mégsem vagyok az . Valószínű tehetnék többet is . Összehasonlítom , egy másik közösséggel (sport ) ahol „ vágni lehet a levegőben a jót ’’ , emitt ez nagyon hiányzik . Nehéz nálunk megtalálni a lelki békét , nem én mondtam …
Nem bírtam ki , hogy ne írjam le ezt.

imagi 2010.01.09. 17:13:29

"...egy Szentmise is szolgáltatássá degradálódhat, főleg nagyvárosokban,.." Igen, sajnos ezt tapasztaltam én is, hosszú évekig keresgéltem, hol találhatom meg gyermekkorom kedves, meghitt templomi közösségét, annál is inkább, mert családom révén más felekezethez is kötődöm.Katolikusságomat azonban egyre jobban újra intenzívebben s egyben mélyebben vágyódtam megélni.
Nagyon fontos a pap személye, még akkor is, ha a szentségek szentség volta személyfüggetlen. Fontos, hogy a liturgikus szöveg minden szavát megélve tudjunk a misén jelen lenni. A ledarált szöveg unalmas, hiteltelen, érdekes módon nem rövidebb, hanem hosszabb lesz a szertartás.
Mostanában végre megtaláltam azt a helyet, ahol a fent felsoroltakból következően a szentáldozáshoz eljutva a szentség vétele igazi átlényegülés bennem is.A szentáldozás az atya kezéből személyes adomány, Jézus jelenlévő teste valóban, s azokban a pillanatokban a legmélyebb békét élem meg...
Köszönöm neki, s tudom, hogy mások is így érzik (beszéltünk róla).Ebbe a kicsi templomba rengetegen járunk, szinte kidől az oldala:),
Ehhez a közösséghez szeretnék szorosabban kötődni a hétköznapok munkájában, tevés-vevésében is, bár elég gyámoltalannak érzem magam,de ha..!
Hol van az ember otthon? - Ahol szeretik, és ott a szolgáltatás fogalma már nem is létezik, csak LÉTEZÜNK.

APOSTOL - Szemben az árral. · http://1gondolat.blog.hu 2010.01.09. 17:36:49

@ester: "Öncélúan , viselkedem én is , mert élek azzal hogy a szentségeket magamhoz veszem , kihasználom , a templom csendjét , az oltári szentség kitételekor imádkozásra"

Szerintem nem viselkedsz öncélúan! Nagyon helyes hogy élsz ezekkel a szolgáltatásokkal.
És mielőtt nekem esnétek, az sem baj, hogy ezt szolgáltatásnak tekinti valaki.
Hiszen az.

Ami meg a közösséget, illetve annak hiányát illeti. (Ez már mindenkinek szól.)
Én nem a közösségi élet miatt megyek misére!
Meglátogatom Istent, azt a néhány órát neki szánom.
És persze annyira jó közösen imádkozni, tisztelni az Urat és Jézust! :) Főleg hogy közös imákra szólít az ige is. Jól érzem magam a miséken! :) Szeretek menni.

Persze aki közösségi életet akar, nálunk is megteheti hogy elmegy közös táborozásokra, részt vesz közös programokon.
Nincs ezzel semmi bajom.
ÁM ÉN NEM VAGYOK KÖZÖSSÉGI EMBER. Nem érezném jól magamat ilyen rendezvényeken, így nem is élek vele.
És nem gondolom, hogy ezzel bűnt követnék el.

Persze vannak akik hozzám képest jobban közösségi emberek.
Viszont ők sokszor a fejüket is elfordítják, mikor az utcán összefutunk! Ha rájuk köszönök, jó esetben fogadják. Azok akiktől vasárnaponként alig néhány méterre vagyok...
Hogyan is van ez?!

"„És akkor, hol a közösség?” – tehetnénk fel a kérdést? Hogyha ügyes a pap, egy zsíros kenyér partira meghívhatja a jelenlévőket Szentmise után."

Tőlem csinálhatja ezt egy pap. Sőt, jó is ha teszi.
De ne a közösségépítés legyen a fő feladata!
Igenis mondjon jó prédikációt! :) LEGYEN TELE SZERETETTEL.
És legyen HITELES. Ez a legfontosabb.

ester 2010.01.09. 19:42:13

@Spirál: Körülöttünk nagyon törékeny a világ , a biztonságot otthon éljük meg leginkább. Jó lenne a közösségben is otthon lenni , legyen az egy nagyobb fészek .
Az nem közösségi ember aki elfordítja fejét az utcán, vagyis milyen közösségi ember?
Ajaj , ideákat kergetek most azt hiszem, ha azt mondom , hogy az evangéliumi érdek tartsa össze az embereket .

zzzsuzsa 2010.01.09. 20:13:13

Kedves Fityisz! Megint csak tetszik a posztod! :))))
"Hogyha ügyes a pap, egy zsíros kenyér partira meghívhatja a jelenlévőket egy szentmise után" Ez ismerős nekünk, minden vasárnap délelőtt ezt tesszük. (térfogatnövelőnek is jó:) Egyszóval, igen, van ilyen plébánia!
Ami az évértékelőt illeti, volt olyan (nem a zsíros kenyereseknél) hogy nekem is ezek a gondolatok ugrottak be a számok kapcsán. Néha elvezetnek rossz irányba, és évértékeléskor, a plébános atya, büszkén teszi nyilvánosság elé, micsoda hatalmas egyház kerületnek is a "királya" Ő.... Azt meg tényleg nem értem én sem, hogyan lehet a gyóntatottak számát feljegyezni. Minden gyónás alkalmával adminisztrál a pap? Még a gyóntató fülkében? :)))
@Spirál: Nagyon meg tudlak érteni, hogy a fej félre fordítása ilyen hatást vált ki belőled. Személyes tapasztalat számomra is! Katolikus közösségben.
Néha úgy érzem, hogy határán vagyok annak, hogy a katolikus közösségek közelébe se menjek.

bölcsésztanár 2010.01.09. 22:27:37

Ezek tényleg fontos kérdések.
Én pl. egyáltalán nem éreztem magam a plébániánkhoz tartozónak, amíg csak szentmisére és gyónni jártam oda.
Akkor éreztem azt, hogy én is ide tartozom, mikor elkezdtem "dolgozni" velük. Jelentkeztem a bp-i Taizéi találkozókor a helyi programok szervezésére, és a többi jött magától.
De meg kellett kérdezni a plébánost, hogy "Mit tudok én itt csinálni?" És elkezdtem járni egy nénivel az idősek otthonába betegeket látogatni, jártam egy katekéta csoportba a plébánoshoz, ilyesmik. Ezek nélkül úgy éreztem volna, hogy csak területileg tartozom ide, és nincs személyes kapcsolatom senkivel. Anélkül meg nincs lelki közösség.
De mikor két-három emberrel már megismerkedtem, kezdtem otthon érezni magam. És a plébániai lelkigyakorlat volt a hab a tortán. Nem azért, mert valami megrendítő történt, hanem csak simán együtt voltam olyanokkal, akikkel különben nem is beszélgettem volna. Sose fogom elfelejteni, hogy amikor ott voltunk, akkor vártam a fiamat, és hogy ezt elmondtam nekik a lelkigyakszin, úgy meghatotta őket, hogy 4 éve rajonganak a gyerekért, hiszen pocakbéli kora óta "ismerik".
Ilyen élményeket nem lehet begyűjteni, ha valaki nem szán időt rá, hogy kapcsolatot keressen a plébániára járókkal.

A mise szolgáltatásként való felfogása viszont szerintem nagyon téves.
De az igaz, hogy abból nem lesz soha közösség, ha egy héten egyszer látják egymást az emberek. Annál több kell. Ha nem is tud az ember olyan karitatív vagy alapvető plébániai tevékenységekben részt venni, ahol emberekkel kell foglalkozni, azt azért a legtöbben megtehetjük, hogy megkérdezzük: mit segíthetünk mi. Valamit biztos lehet találni, ha mást nem, részt veszünk a templomtakarításban időnként vagy ilyesmi. Ezek nem nagy dolgok, de fontos, hogy legyen valami, amit az emberek együtt csinálnak.
És ha már van valaminek hagyománya, és lehet előre várni, akkor erősödik igazán ez a dolog. (éves kirándulás, zarándoklat, Szállást keres a Szent család, ilyenek)

Ez így elég rózsaszínnek tűnik, de nálunk is vannak olyanok, akik rosszallólag pillogatnak a hangoskodó gyerekeimre, vagy akik nem köszönnek az utcán, ha szembejönnek, de ezek vannak kevesen. És azok is egyre kevesebben vannak, akik a régi plébánosunkat sírják vissza, mintha csak az ő személye kötött volna össze minket. Egyre világosabb, hogy nem, hanem paptól függetlenül is együtt tudunk lenni.

"fityisz" 2010.01.09. 22:45:14

@zzzsuzsa:
Ez a "térfogatnövelő" mint közösségépítő kategória fantasztikusan tetszik.
Hálából egy film!
"Szalontüdő" Vagy közösségépítő?
www.youtube.com/watch?v=C7AKPYyc08A

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2010.01.09. 23:58:03

A szentmise kis betű. Hát igen, mióta novus ordo van, a pap a mise sztárja. Azelőtt nem kreatívkodhatott a pap, aminek megvolt az az előnye, hogy a prédikációt leszámítva mindenhol ugyanazt kapta az ember, semper idem, ahogy Ottaviani mondta, térben is. Persze a mostani helyzetnek is vannak előnyei, csak hát kár, hogy a pap erőfeszítésein múlnak a dolgok. Amúgy egyetértek a posztban foglaltakkal. Kicsit ellentmondva tridentista saját magamnak, ott vannak az országúti ferencesek, karizmatikus misével, jó prédikációkkal, meg az említett mise utáni zsíroskenyérrel (szó szerint), és jól csinálják, dugig van a templom, fiatalokkal is, meg a közösségeik is működnek. Persze, ők nem egy szimpla plébánia, hanem egy szerzetesközösség, akik ha már, akkor plébániaként is üzemelnek (asszem).

egysegelem 2010.01.10. 08:17:28

"A szentáldozás esetében már bonyolultabb a helyzet. Itt nehezen elhelyezhető egy számláló készülék. Végül is kiderült, hogy az áldoztató, szentség kiszolgáltatás közben számolja áldozóit. Egyszer én is megpróbáltam. Tíz fölött már csakis a számokra koncentráltam, és a szentostyát már majdnem az áldozó fülébe dugtam. „No! Gyorsan abbahagyni és a Szentséghez méltó módon folytatni az áldoztatást.” – mondtam magamnak."

Nem, ez a legkonnyebb, csak az ostyat kell megszamolni elotte es utana. A kulonbozet az aldozok szama. :D

Ditúr · http://ditur04.blogspot.com/ 2010.01.10. 11:51:20

Sziasztok!
A mai világ elveszi a mi fogalmainkat, mert nem ismeri, vagy nem hisz benne. Megadóztatja az ajándékot, mert szerinte egy értékhatár fölött nem "normális" ajándékozni, vagy egyszerűen csalás.
Nem hiszi a kalákát, nem is engedi, mert szerinte senki nem megy el segíteni csak úgy másnak, legalábbis egy bizonyos rokoni kapcsolaton túl.
Nem érti az Egyházat, csak úgy, ha azt szolgáltatóháznak tekinti: fizetsz - kapsz - és mindketten adóztok utána.

Az Egyház nem ez, viszont az Egyház anyagi fenntartásához valóban szükség lesz - nemsokára - szolgáltatásra is, amiért fizethet az, aki igénybe akarja venni: kerékpárszerviz, borforgalmazás, földművelés, boltok, kávéházak, temetés, házasságkötés nem az egyházhoz tartozók részére is stb., mert az Egyház állami támogatását minden területen meg fogják vonni. A szolgáltatásból kell majd fenntartani a nyugdíjas klubot, az iskolát, az óvodát, egészségügyi intézményt, mert ezekre sem adnak majd annyit, mint a nem egyháziak részére. (Talán Szent Pál is épített még néhány sátrat, amikor anyagi gondjaik voltak...) A hívek adománya mindig is fontos lesz az Egyházban, de úgy látom, lassan egyre kevesebbet tudnak majd az elszegényedett emberek adakozni.

Isten nem statisztikára "dolgozik", azt hiszem. Mi viszont emberek vagyunk, úgyhogy néhány év számtan és matek tanulás után valóban nem nehéz a dolgokat ilyen módon is kifejezni. Nekünk van rá szükségünk. Egységelem módszere a legegyszerűbb, azzal a kitétellel, hogy ezt elég egy évben egyszer, az utolsó napon megszámolni. A megrendelés - maradvány +;-; eltördelt, mert keveset készítettünk ki, magunkhoz vett, mert sokat, csak borral áldozott, mert lisztérzékeny :-)

Minden lényeges dolgot pedig számon tart a mi Istenünk: kik azok, akik beengedték Őt a szívükbe és ott maradhat!

Ja igen, közösség nélkül pedig az Egyház nem létezik.

Sziasztok:
Feri

saintlouisdefrance 2010.01.10. 15:47:22

ismerek egy kis plébániát, ami külsőleg nagy változásokon ment keresztül a rendszerváltás óta: teljes külső és belső felújítás, visszapótolt toronyóra, belül újra előkerült a dús neogótikus falfestés, megtörtént a háborúban elpusztult ólomüvegablakok pótlása, új bronz stációképeket vettek darabonként 300ezerért, kandeláberek kerültek minden szabadon maradt négyzetcentiméterre, felújították az orgonát és még olyan új kerítés készült, ami stílusban és árban remekül illeszkedik a környező villákéihoz. Épült ezen kívül egy három szint + tetőteres közösségi ház is, remek alapanyagok és sok-sok faanyag felhasználásával.

Csak az nem változott semmit, ami számomra fontos lenne: a liturgia továbbra is igénytelen, mindössze háromnegyed óráig tart egy vasárnapi mise, rémisztően out of touch a prédikáció, helyi jobbikos prominens parádézik diakónus ruhában, ideológiailag bizarr cserkészcsapat a templomkertben és így tovább. A közösségnek úgy látszik erre van igénye. Ki tudja, lehet, hogy nekik van igazuk és tényleg ez a katolicizmus.

Sajnos több olyan kellemetlen élményben volt itt részem, ami miatt nem próbálok már vegyülni Isten népével. Egyszer elvittem a használt ruháimat a helyi Caritas-hoz: az ügyeletet végző néni köszönetképpen kioktatott, hogy a szegényeknek nem divatos, hanem praktikus holmira van szükségük. Amikor nagymamám temetését intéztem kiderült, hogy a papnak fogalma sincs arról, hogy ki vagyok, bár ő keresztelt, nála elsőáldoztam, ide jártam hittanra és 14 éves koromig vasárnaponként misére.

Pénz van, közösség van, fiatalok vannak - csak a kereszténység nincs sehol. Amióta megint Magyarországon élek a liturgia az, ahol "otthon vagyok", közösségem vagy állandó plébániám pedig nincs.

dormi 2010.01.10. 19:57:12

Kedves Fityisz!
A "hogyan és ki számolja az áldozókat"-problémakörhöz: nálunk mindig két minisztráns (az egyikük a "kontrollcsoport")és ők adják le a drótot mise után az atyának. Ő meg egész évben írja egy füzetbe a számokat.
A többihez majd később.
Jó éjt!

bölcsésztanár 2010.01.10. 20:52:17

De kinek és miért fontos, hogy hányan áldoznak? Ez nekem bizarr.

zzzsuzsa 2010.01.10. 21:39:10

@"fityisz": Köszi a linket!! A málnaszörp színe nagyon tetszik!! :))

dormi 2010.01.10. 22:07:49

@bölcsésztanár:
hja, ez van olyan misztérium, mint a Szentháromság!
Pontosan én sem tudom, miért. A mi papunk az évvégi hálaadáskor rápirított a jónépre, hogy áldozhatnának gyakrabban is.
Értem én a fájdalmát, miszerint mindig ugyanazokat az arcokat látja áldozni jönni, de sztem ezt már nem az évvégi hálaadáskor kellene csak elmondani, hiszen prédikálhatna az Oltáriszentség hatalmas ajándékáról akár minden nap. Arról nem is beszélve, hogy a pasztorális tervekben milyen keserves, de ugyanakkor szép rész az "új arcok" behívása a szentmisére, közösségbe.
Viszont vettem részt már máshol is évvégi hálaadáson: ugyanígy felolvasásra került az áldozók száma, összehasonlítva a korábbi évekkel, majd elhangzott az is, hogy a "köznapi miséken 100%-os az áldozási arány". Tudniillik: a hat jelenlévő néniből, az egy kántorból, és a papból mindenki magához vette az Oltáriszentséget.
No de fityisz posztja nem ezen a vonalon fut, Így hát ne rágódjunk kizárólag ezen a miért számoljuk az áldozókat-dolgon. Így én is befejezem és ne tulajdonítsatok különösebb fontosságot ennek a kommentnek. Köszi.

ester 2010.01.11. 09:06:24

Bocsánat , hogy ilyen hosszú szöveget másolok be , de linkbe csak a mai nap olvasható:

Aktuális:

Papi élményeim a Zala-völgyben (50.)
A külső hideget szívük jószándékának belső melege ellensúlyozta a karácsonyi ünnepek alatt. Utólag is igazoltnak látom, hogy csak azoknak sikerülhet szépen az ünnep, akik felkészülnek és lényegre figyelnek. Persze az emberek lelki igényei is különbözőek, s vannak olyanok, akik egy kevés hóeséssel beérik karácsonyra. Papként azt próbálom tanítani, hogy érdemes ennél igényesebbnek lenni.
Bár egyesek kötelességüknek érzik, hogy sajnálatukat fejezzék ki amiatt, hogy a pap egyedül van karácsonykor, ez nincs így. Az én karácsonyomat a gyerekek és a fiatalok aranyozzák be, akik segítségemre vannak abban, hogy a hívek számára ünneppé varázsoljam e napokat.
Arra számítottam, hogy a sokat emlegetett gazdasági válság miatt csendesebb lesz a szilveszter. Számításom nem jött be. Vagy nincs válság, vagy azokat érinti, akik korábban is rakéták és tűzijátékok nélkül szilvesztereztek.
Jézus megkeresztelkedésének ünnepére személyre szóló levélben meghívtam a 2009-ben keresztelt gyerekeket és családjukat. Harmaduk el is jött az ünnepségre. Még maradt számukra is a karácsonyi plüssjátékokból. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki küldött! Majd egyszer ennek is és minden más kezdeményezésnek beérik a gyümölcse.
A január 10-i Új Ember utolsó oldalán az Ilyennek látom papunkat rajzpályázatról szóló cikk illusztrációjaként az egyik minisztránsom, Levente rajza látható, amit bemutatja szolgálatomat. Érdemes megnézni, mert még hasonlítok is a képre vagy a a kép énrám. :-)
Csütörtöktől több mint 20 ezren kapjátok az e-vangéliumot. Köszönöm mindenkinek az evangelizációt!
Ajándékozzátok meg barátaitokat az e-vangéliummal! Ez karácsony után is aktuális ajándék.
István atya

Cool !!

imagi 2010.01.11. 10:53:45

"A külső hideget szívük jószándékának belső melege ellensúlyozta a karácsonyi ünnepek alatt.... Persze az emberek lelki igényei is különbözőek, s vannak olyanok, akik egy kevés hóeséssel beérik karácsonyra. Papként azt próbálom tanítani, hogy érdemes ennél igényesebbnek lenni."
Látom, hogy nagyon visszatértem gyermekkori emlékeimhez, s ez nem véletlen, nagy belső ugrás következménye. Nem második gyermekkor, olyan ugrás, ami előre visz, talán azt a tisztaságot hozta el számomra,amit körülbelül a 10-18 éves korom közötti időszakot jellemezte.
Emlékszem, az egyik éjféli misére menet (egyébként templom mellett laktunk), kiléptem az ajtón, s a bejárat előtti orgonabokrok egymás fölé hajló ágainak kristályosan bevont jégfelülete kis jégcsapokkal, szinte gótikus üvegkapuzatnak tűntek - a hóesés után kitisztult égbolt holdja kékes fénnyel vonta be.A templomhoz vezető út fehérsége, lelki felkészültségemet kívülről emelve a tisztaság mélyebb élményét adta.
Első tudatos élményem(mindössze 14 hónapos lehettem) az első hó élménye, ahogy kezemre ruhámra hullik, a csöndes tiszta levegő, a lebegés, ahogy rám száll, a sok fehérség, a csillogás, amint olvadni kezd, s végül, ahogy eltűnik, s csak vízcsepp lesz belőle, ennek a folyamatnak az átélése egyszerre örülni valaminek, ami szinte azonnal szertefoszlik, ez az összetett élmény, akkor könnyekben fejeződött ki. Teljesen látom akkori magamat kívülről.
Felnőttként csodálkozunk, hogy mások nem értik jelképrendszereinket,miközben saját magunk számára is csak lassan-lassan kinyíló kapuk vagyunk, s hánynak kell még sorban kinyílni, s hány ajtót kell még mások fele kinyitni....

zzzsuzsa 2010.01.11. 23:06:13

@imagi: Csodálatos belső világod van Imagi! Ezt szeretem benned olyan nagyon!

imagi 2010.01.12. 08:10:06

@zzzsuzsa: ez most jólesik, mert épp nincs túl jó kedvem:)(:

rianás 2010.01.14. 22:04:17

@saintlouisdefrance: Gyere a Mária utcába, a "nyóckerbe" a jezsuitákhoz az esti hatosra például, de másikra is jöhetsz! Pénz nem nagyon van, közösség és fiatalok és kereszténység viszont IGEN! Él és pezseg. Nem tökéletes. De az arca emlékeztet halványan valami názáretire...

álomfejtő 2010.01.15. 09:35:30

@rianás: Pontosan melyik nap hatkor?

rianás 2010.01.16. 16:01:38

@álomfejtő: Természetesen vasárnap:)!

Makkász1 2010.01.21. 23:43:40

Sziasztok!
Rendszeresen olvasom az írásokat, mert sok értékeset nyerek belőlük. Egyébként református lelkészek vok (jujj, mit keresek itt :D). Csak a számoláshoz: nálunk ezért jó, h vannak presbiterek. Minden vasárnap be vannak osztva az ajtókhoz, és a kezdő ének alatt meg tudják számolni azt a 450-500 embert. Hétköznap reggelente meg 60-70 embert a záró ének alatt én is meg tudok számolni a szószékről kb. 20 mp alatt. Nyilván van a misének is olyan része, ahol kijelölt emberek pillanatok alatt tudnak számolni anélkül, h igazán lényeges dolgokról lemaradjanak. És ez elsősorban nem arra jó, h "királykodjunk" a számokkal, hanem h legyen egy hiteles mérés a fogyásról (vagy adja Isten, a gyarapodásról). Peace and bless!

Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt) · http://zsotza.blogspot.com 2011.02.17. 10:32:16

@Makkász1: Nem egyedüli protestánsként Vagy itt! )) Én tisztelem azokat a papokat is,akik 1,2, vagy 3 ember előtt miséznek. Jó,jó... nem a statisztika az Isten...de azért csak kellemesebb "probléma" az,hogy tele van a templom. Én is szívesebben állok végig Istentiszteletet,-mert minden ülőhely foglalt,-mint harmad-negyedmagammal ülni egy nagy templomban. >>" Hogyha ügyes a pap, egy zsíros kenyér partira meghívhatja a jelenlévőket Szentmise után.

"<< A "zsíroskenyerezés" szerintem is jó ötlet!
süti beállítások módosítása