Az év utolsó napján, „Hálaadó Szentmise” keretében a legtöbb plébánián statisztikákkal megalapozva a plébános értékeli az egyházközség hitéletét: kereszteltek, temetések, hitoktatásra járók száma, lelkiségi csoportok tevékenysége stb.

Vannak idős atyák, akik részletbemenően az év folyamán szentáldozáshoz járulók és a gyónók számát is ismertetik.

Sokat törtem a fejem miként képes valaki megszámolni a testvéreket ezen „intim” események közben. Talán valamilyen elektronikus érzékelővel dolgozik a kolléga?

Végül is a gyóntatószékbe beszerelt abakusz volt a rejtély kulcsa. – Már csak gonoszkodom: de a különböző színű golyócskák talán a halálos és bocsánatos bűnök számának rögzítését is lehetővé tennék? Izgalmas lenne az információ. – A szentáldozás esetében már bonyolultabb a helyzet. Itt nehezen elhelyezhető egy számláló készülék. Végül is kiderült, hogy az áldoztató, szentség kiszolgáltatás közben számolja áldozóit. Egyszer én is megpróbáltam. Tíz fölött már csakis a számokra koncentráltam, és a szentostyát már majdnem az áldozó fülébe dugtam. „No! Gyorsan abbahagyni és a Szentséghez méltó módon folytatni az áldoztatást.” – mondtam magamnak.

Félretéve a tréfát, a statisztikák által mennyiben reprezentálható egy jól működő plébániai élet? Nyilván nagyon sok mindent elárulnak a számok, de a személyes kapcsolatok nem minden esetben számszerűsíthetők.

Egy templomban a szentmisén mindig dugig lehet a templom, de ez nem a plébániát, sokkal inkább a miséző papot minősíti. Lehet, hogy egy kisebb közösségben a szentmise látogatottsága szerényebb, de a lakóterületen a közösség, ahol a plébánia működik, akár 8-10 olyan csoportot irányít és szervez, amely az ott élő nem katolikusok számára is alapvetően fontos: óvoda, iskola, nyugdíjas klub, ifjúsági ház, kerékpárszerelő - kézműves műhely, stb.

Mondhatnánk azt is, hogy ez utóbbi inkább szolgáltató ház, mint sem plébánia. Végül is, egy Szentmise is szolgáltatássá degradálódhat, főleg nagyvárosokban, ahol sok plébánia egymás mellett él és nem igazán érvényesül a területi elv. „Hová menjünk misére?” Hangzik gyakran a kérdés. Nyilván oda, ahol jobb a prédikáció, jó a zene, és még a lurkókra is vigyáz valaki mise közben. „És akkor, hol a közösség?” – tehetnénk fel a kérdést? Hogyha ügyes a pap, egy zsíros kenyér partira meghívhatja a jelenlévőket Szentmise után.

„De kérem a személyesség! Közösség egy héten egyszer egy szentmise erejéig? Nem azt olvassuk az Apostolok cselekedeteiben, hogy mindenük közös volt, vagyis teljes lelki, szellemi, anyagi közösségek voltak, az úgynevezett „első plébániák”.

Szóval plébánia: közösség – szolgáltatás és mind ez együtt, amit eddig felsoroltam? Végül is jó indikátor lehet egy kérdés: „Itt, ahol vagyok. Otthon vagyok?”