A szerdai olvasmány elgondolkodtatott. (Ap Csel 17,15-18,1) Ez nem más mint a híres areupágoszi beszéd. Szent Pál fellép a sok más szónok mellett és hirdeti az evangéliumot. Amit most kiemelnék az Pál érzékenysége és finomsága. Tisztában van a helyzettel, a hallgatósággal. Erre a beszédben valóban igaz: ’mindenkinek mindene lettem.’ Pál beleéli magát a pogány-görög világba, és az jelenlevők tapasztalatukból indul ki. Filozófiai úton közelít: az ismeretlen Isten-nek állított oltárt talán még a beszéd előtt láthatta a közelben. Isten platóni fogalmából, a kimondhatatlanból indul ki: ’benne élünk, mozgunk és vagyunk’ érvel az Apostol.

Mindezt érdemes összehasonlítani más páli beszédekkel az Apostolok Cselekedetéből. Ott van például a nemrégiben hallott Ap Csel 13,13-25. Ebben a részben Pál a zsinagógában szólal fel. A hallgatóságnak megfelelően, a próféciákon, és a zsidó nép más szövegein keresztül közelíti meg Jézus személyét. Jézust, mint a próféciák beteljesítőjét, a régtől megígért Messiást mutatja be.

A két említett nézőpont meglehetősen különbözik. Nem állítom, hogy egyik megközelítés igazabb lenne, mint a másik. Azt viszont igen, hogy mikor ez, mikor az a fajta út tűnik célravezetőbbnek. (Amennyiben a cél a hit továbbadása.)

A Biblia természetesen sok más megközelítést és képet használ. Jézus a Jó Pásztor. Vagy Jézus a szőlőtő. Ezek a Bibliát akár csak felületesen ismerő ember számára is evidens képek. Ezek a képek mind nyilak mutatnak a hit felé, amit vallunk: Jézus az Isten Fia, Jézus a Messiás.

Ugyanakkor fennáll egy veszély is. Nem állítom, hogy általános, de gyakran előfordul. Mégpedig az, hogy elfeledkezünk ezekről a biblikus képekről, és csupán a végeredményt, a dogmákat és hittételeket vesszük figyelembe. Ez pedig könnyen vezethet egyfajta kiüresedéshez. Nem a tétel hibája miatt, hanem, mert a mögöttes tartalom elvész.
Ahogyan Pál hallgatóságában is különféle utak vezetnek Jézushoz, talán nem túlzás ezt magunkra is alkalmazni. Megint csak hangsúlyozom, ezek a képek nem kizárják, hanem kiegészítik egymást. De élethelyzetünktől, beállítottságunktól függően, miért ne ’fedezhetnénk fel’ újra azokat a Jézus-képeket, amelyek legközelebb állnak hozzánk!