Szerintem jogosan aggódsz. Én Kolozsváron születtem, úgyhogy senki nem tudja a szememre vetni, hogy nem szeretem Erdélyt és ezért írom, amit írom.
Viszont egyre inkább egy nemzeti ünneppé válik, mintsem katolikus=egyetemes egyházi ünneppé. Nézzük meg a Lourdes-i miséket, tele mindenféle zászlókkal, néppel, nemzettel, pedig akárhogy is nézzük egy FRANCIA, FRANCIAORSZÁGI kegyhely, a maga történetével, nemzeti jellegzetességével, és MÉGIS nyitott egyetemességével. Mégis mindenki, aki ott van otthon érezheti magát. Csíksomlyó mindig is a magyar, főleg a székely identitás kertje volt, aztán mivel jöttek Magyarországról is, meg még azon túlról is, kezdett a magyarság "nemzeti miséjévé" válni. Szinte szégyen volt ha valaki nem ment rá el egyszer életében. Azért ezt durvának tartom. Én egyszer sem mentem el. De ugye nem akarjuk azt állítani, hogy Jézus magyar volt... vagy esetleg francia.... Szóval én azt tartom veszélyesnek, hogyha az Egyház elkezd nemzetivé válni, ha a hit attól lesz katolikus ha magyar. Szerintem itt az önismeret és önértékelés hatalmas kátyúja előtt állunk, mert az képes egészséges kapcsolatot teremteni, aki saját lábán képes megállni. Márpedig, amíg nincs egy egészséges, másokat elfogadó, és nem mindenáron megváltoztatni akaró önképem, addig nem tudok nyitni kifelé, hanem mindig keresni fogom a saját kis "házamat", amely szerintem nekem biztonságot, öntudatot tud adni és helyettem dönt. csakhogy ezzel kizárok nagyon sok mindenkit, aki pl nem magyar. Biztos, hogy most majd beindul a sok sztorizó, aki majd megmagyarázza, hogy miért más Csíksomlyó és miért más Lourdes. Én azt gondolom, hogy nem a hely az elsődleges, hanem Isten dicsérete. És ha az csak magyar lehet vagy német, vagy francia, akkor már régen nem arról szól. Mint ahogyan a Székely himnusznak vagy magyar himnusznak sincs semmi köze a katolikus miséhez. Nem liturgikus cselekmény. Sajna, de ezt gondolom. De ezt megint az elnyomatás és az önértékelés, valamint a nemzeti öntudat kioltásának az ellenreakciója. Csak nem kéne egybe mosni a hittel. Mert ha valaki gyászol, vagy lelki válságban van akkor sem a himnuszt énekeli egész nap, hanem esetleg imádkozik, vagy lefekvés előtt sem a székelyhimnuszt szoktuk megtanítani a gyerekeinknek, hanem az esti imát. Nos, gondolom, adok sok harapni valót...

"szerintem ez valami demonstráció..."

@aftermodern: mármint a csiksomlyói mise?

Szerintem igenis fontos az összefogás. Persze vannak emberek, akik csak kirándulni járnak a Csíksomlyói búcsúra és cigiznek, kávéznak mise alatt. És vannak akik színhaznak gondolják és tapsolnak, ami a székelyeknél szentmisén nem szokás.
És mindenki felöltözik valahogy. Van aki huszárnak, van aki lovagnak, barantásnak, székelynek, papnak vagy magyar gárdásnak. És van aki vatikáni zászlót lenget és van aki árpádsávost.
Az a lényeg, hogy ha elénekeljük a régi székely himnuszt, akkor sok könnyező embert lehet látni.
Szerintem nem kell annyira törekedni az egyetemességre. Engem kimondottan idegesített a latin duma. Ismertem egyik gárdista csajt, még láttam őt székelyföldön és semmi rosszat nem tudnék mondani róla. Vagy már a fekete mellény is zavaró mostanság?

A magyarság darabokban van és szüksége van az összefogásra. Persze az összefogást a közvetlen környezetünkben kell kezdeni, de ha nagyba akarjuk csinálni, akkor nincs jobb lehetőség a Csíksomlyói búcsúnál.

Istennek biztosan nincs kifogása ellene.

@Intuitiv: tapsolni misén általában nem szokás, nem csak Székelyföldön...

Az összefogás szerintem is fontos, magában a kereszténységben is fontos a közösség. De az újjászületésből, az újrakezdésből fakad a helyes összefogás, ezt gondolom. De természetes, hogy mindenki azt emel ki, amit akar, minden esetre én inkább azt láttam vezérfonalnak, hogy ne keseredjünk bele magyarosan a dolgainkba, hanem nézzünk fel Máriára és Jézusra, és vegyük észre, hogy van lehetőség az újrakezdésre.

Latin duma azért volt, hogy bekapcsolják az idegeneket is a liturgiába.

valahogy mindig a pünkösdi hosszú hétvégével végződő hétre tudtam összeszervezni egy csapatot a különböző nemzetiségű barátaimból egy erdélyi autós körutazásra. emiatt voltam jelen tíz év alatt vagy hat csíksomlyói búcsún.

számomra eleve nagyon eklektikus esemény ez a búcsú: a csángó templomban (kissé a pogány hagyományokra emlékeztető) 24 órán át folyamatosan bemutatott napfelkelte-váró misékkel kezdve, a napba-öltözött Babba Mária szobron keresztül a mainstream katolicizmuson át a vallásos giccs és kürtős kalács árusokig.

eleinte úgy éreztem, hogy ez a csángó és székely katolikus hagyománynak egy olyan központi ünnepe, amelyet, ha nem is tudok teljesen átélni vallásos értelemben, akkor is tisztelettel vegyes csodálattal tudok tekinteni. aztán évről-évre egyre többen lettek a magyarországiak, de ez egy darabig nem változtatott az esemény jellegén, csak (nagyon helyesen) behozta az összetartozás motívumot. ez utóbbi az, ami szerintem mára olyan mértékben eszkalálódott, hogy mostanra egyenesen azzal fenyeget, hogy elveszik az ünnep valódi jelentése és értelme.

nem lenne szabad (bűn) megengedni, hogy Csíksomlyót kisajátítsák a Magyarországról százezrével érkező bolondok. nem szabad átengedni az ünnepet azoknak a nyilasoknak, akik az ünnep előtti este félholtra isszák magukat, másnap meg Árpád-sávba burkolózva ordítva ünneplik a maguk sem tudják pontosan mit, majd ezt követően jól bevásárolnak műnépi fafaragásból és mázas kerámiából.

őszintén szólva nagyon nem vágyom már Csíksomlyóra. mikor legutóbb ott voltunk, akkor is megálltunk Csíkszeredán, de az eseményt magát inkább kihagytuk. azt hiszem, hogy ha székely lennék, kifejezetten fájna az, ami ezzel az ünneppel az utóbbi tíz évben történt.

@Intuitiv:
"Szerintem nem kell annyira törekedni az egyetemességre. Engem kimondottan idegesített a latin duma."
Kedves Intuitiv, neked a latin=egyetemes, vagy az egyetemes=latin? mert akkor még egy kicsit kellene művelned magadat, mert ez igy elég szegény.

@homo secuiens secuiens:
Én azt gondolom, hogy a Romániában élő magyarok nem annyira elkeseredő fajták. Azt inkább a Magyarországi magyarokra tudnám sokkal inkább elmondani. És ez ellen szoktak úgy védekezni, hogy "őket a környező országok mind utálják", és igy kezdjünk el jóbarátok lenni velük. És ezt valaki nem akarja, akkor az bunkó szomszéd. De miért kell mindenkinek a mi jóbarátunknak lenni??????

@saintlouisdefrance:
na, végre valami objektiv hozzászólás

A zarándoklat hosszú és fárasztó is lehet, áldozat Istenért és lelkünk üdvösségéért, a mentő is gyakrabban szirenázott az idén, nagy volt a sár, és a meredeken lejönni talán még nehezebb volt, mint kimenni. Nekem ráadásul haptákba kellett álljak már azelőtt, a zarándok barátaink meg szoktak éhezni:))) Azok, akik a tévéből követték, többet láttak, mint mi a hegyen. Nem említetted sajnos ebben a gyönyörű bejegyzésedben, hogy mindig hatalmas gyóntatási sorok vannak a kolostor udvarán is, a hegyen is, de ezt csak az látja meg, aki teljes búcsút szeretne nyerni, és nem a látványosságot teszi első helyre. Valóban a székelyeké volt a búcsú, Gyergyóalfalu kezdte, ezért mindig ők az első keresztalja. És örömmel látom, egyre többen jönnek magyarok a világ minden tájáról, és idegenek is: németek, franciák, egyre több román görögkatolikus. Talán 2006-ban(?) Mongoliából is jött egy hivatalos küldöttség, 10.000 km-ről, és felajánlották nekünk a kettős állampolgárságot, szívvidtó egy ajánlat:))) le is fényképeztem őket.
Itt olvashatjátok boldog emlékű Márton Áron püspökünk búcsús szentbeszédét - 1949. jún.4. - sőt archív búcsús felvételt 1934-ből, ebből jobban megértitek, mert hát ez van ma is a székelyek szívében, ezért járunk Csíksomlyóra:
tiszta-szivvel.blogspot.com/2010/05/szigoruan-bizalmas-az-elvtarsak.html

Kell a magyar összefogás, mert minket nemzeti és vallási szinten is zaklatnak, ez a határ az ortodoxia és más keresztény vallás közt, nálunk az ortodoxia államvallás. Most, hogy az Országgyűlés megszavazta a kettős állampolgárságit, különösen, Szlovákiában bajok vannak. A központi sajtóban olvasom, ez nem gond, kevesen vagyunk magyarok, mert a székelyek nem magyarok. Sejehaj... Remélem, azért ti értitek, miket irka-firkálok itt nektek székelyül. Kedves homo secuiens seciuens, avagy székely ember egyszerűen:))) tudod jól: nem számít mit mond a székely a mondat elején, amit igazán gondol a DE után mondja. Bölcs és elgondolkodtató a bejegyzésed, de én nem aggódóm a búcsúért, inkább érted, mert számomra valóban lelki feltöltődés, tanúságtétel katolikus hitem és magyarságom mellett, mert Romániában élek, és persze a régi barátokkal való örömteli találkozás.

"Szóval csak az mozog bennem, hogy miért van akkora tömeg Csíksomlyón. Hogy legyünk együtt magyarok? Hogy imádkozzunk? Hogy kapcsolatba lépjünk Istennel? Hogy megmutassuk, mi magyarok, még össze tudunk fogni?"

Bennem évek óta motoszkál, vissza-visszatér a fejembe, mióta először olvastam róla, hogy a II. vh. után mind a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testületének (KALOT), mind a Katolikus Lánykörök Szövetségének (KALÁSZ) félmillió körüli tagsága volt. A KALOT-ot egyébként jezsuita alapította.

www.tankonyvtar.hu/historia-1993-02/historia-1993-02-kalot
www.ujkalasz.hu/tortenet.html

Még a Rákosi-éra előtt, az elsők között szüntették meg ezeket. Számomra ezek a szétvert társadalmi háló jelképei -- és ezen belül a szétvert katolikus háló jelképei. Arra ÉGETŐ szükség van, hogy ez a háló újraszövődjön -- ha Csíksomlyó az eszköz, a lehetőség, akkor Csíksomlyó az... Persze van KIM, van minden, de az erővonalak lassan rendeződnek át.

Mellékhatások pedig mindig vannak, de olyan nagyon nem félek attól, hogy ez az ünnep ki lesz sajátítva. Ami jó benne, az több és erősebb, mint ami nem-annyira-jó benne. Szerintem.

Igazán örülök ennek a bejegyzésnek, mert én is gondolkoztam már a kérdésen. És egyetértek a székelyemberrel.. Valami összekeveredik itt - persze nagyon sok ember van és ezek különböző okból mennek oda -
mindenesetre mintha sokszor nem Isten lenne első helyen Csíksomlyón. Talán ez a mi zavaros identitásunk miatt van - lehet, hogy ha egy angol vagy francia odajön, annak semmi ilyen problémája nincs..érzékeli, hogy ez egy nagy tömegrendezvény Isten tiszteletére helyi vonásokkal. De mi magyarországi magyarok a magyarságukkal szembesülünk ott, sokkal inkább, mint bárhol - talán ez a gond..Az erdélyiek meg velünk..

Kedves HSS örülök a posztnak (neked is). Én is elgondolkodtam az általad felvetett kérdéseken.
Az idén mintha jobban éreztem volna a "féktelenséget". Én úgy magyaráztam, hogy mostmár inkább mernek jönni magyarországi testvéreink, mert "jól bizonyítottak" a választásokon. Emlékezzünk csak vissza ama híres december 5 után, aki jött is , ha jött, azzal kezdte, hogy én igennel szavaztam. Most reabilitálták magukat, és az is jön, aki nem érti Csíksomlyót, de hallott róla, hogy jó buli. Igaz ugyanúgy őgyelgett Úrfelmutatás alatt, mint egész szentmisén, fogalma sem lévén mi (Ki) a lényeg.
Én mégiscsak tolerálnám ezt a "szőlőskerten kívüli" tömeget is, mert itt az alkalom, hogy megérintődjön, és belőlük is jó munkás lehessen, mégha az utolsó órában is.
Taps.
Mostanig nem emlékszem, hogy tapsoltak volna. Az idén nagyobb lett volna a pünkösdi lelkesedés?... Istennek vagy embernek szólt? Mindenesetre lélekből jött. Mégha nem is szokás ez szentmisén, biztos vagyok, hogy az Égben megmosolyogták...

A Csíksomlyói búcsúhoz kötődő nemzeties rendezvények, programok, a magyarságtudat ápolása, a népművészet, a hagyományőrzés minden ott fellelhető formája mindig szívmelengető benyomásokat és meghatódottságot kelt bennem. Ezt különösen felerősíti a közelmúlt vészterhes idői által tragikusra színezett közös magyar sors tudata (Trianon, majd a kommunizmus, végül a '90 utáni idők szekularizált és egyben nemzetietlen korszelleme). A Kárpát-medence magyarságának összefogására, újbóli egymásra találására irányuló bimbódzó törekvések kibontakozása szép és dícséretes.

Azonban, néhány előttem szóló véleményéhez csatlakozva, azt mondom, hogy nem helyes a nemzeti "lelkiségünk" útjait bizonyos határokon túl összekeverni a katolikus, vallásos lelkiséggel és annak útjaival. Talán jó volna ezért egy, magától a vallásos eseménytől valamilyen szinten különváló "össznemzeti" találkozót is tartani. Véleményem szerint igenis félő a magyarságtudat és a nemzetmentés törekvésének összekeveredése a katolikussággal. Már (és most nem kizárólagosan a búcsúra gondolok) nem csak arról van szó, hogy a szentmisében könyörgéseket mondunk a magyarságért, vagy a régi, nagy szent királyok közbenjárását kérjük. Azismerettségi körömben is kezdem tapasztalni ezt az amúgy jóindulatból táplálkozó, de helytelen, egészségtelen összefonódást. Sokszor úgy érzem, hogy sokan a katolicizmust és annak áldásos vívmányait egy utópisztikus, erős, úgymond "tejjel-mézzel folyó" nemzetállam felépítésére kívánnák felhasználni, mint ahogyan ez a történelemben már többször előfordult (nemcsak Magyarországon, sőt elsősorban nem Magyarországon). Megfordul így a sorrend, sokan először magyarok, hazafiak lesznek és csak utána keresztények. Félő, hogy sokaknál, akarva-akaratlanul, a haza kerülhet Isten helyére. A napokban olvastam valakitől egy gondolatot, hogy mindig is rengeteg bírálat érte a magyar katolicizmust a nemzeti érdekek elégtelennek vélt felkarolása és Róma akaratának előnyben részesítése miatt (pl. 1848-49 kapcsán).

Milyen igaz! Azonban, sokan nem látják át elég tisztán, hogy Isten nem azért teremtette a nemzetállamokat, hogy Róma, az Egyház, hovatovább a liturgia végsősoron a nemzetek - mondjuk ki, a lét eszkatologikus távlataihoz képest szükségszerűen kicsinyes és jelentéktelen - ügyes-bajos dolgait szolgálja. Az pedig különösen bosszantó, amikor bizonyos politikai áramlatok hívei (itt most nem az "egyszerű", józan hazafias eszmékre gondolok) nem átallanak az Egyházba begyűrűződő romboló erőkkel, szabadkőművesekkel, kommunistákkal stb. riogatni az embereket, csak mert az Egyház nem ugrik a nemzetmentő erők, kezdeményezések minden füttyszavára. Különösen bosszantó ez, mert ennek mostanában egyfajta divatja kezd kialakulni a hazai nemzeti érzelmű közvélemény bizonyos köreiben. Másrészt pedig, a nemzetek feletti Egyházat tekintve is sok bizalmatlankodást, félelmet, szakadást okoztak a közelmúltban ezen rémképek víziói, tehát az Egyháznak egy különösen fájó pontjáról van szó.

Megmondaná valaki, hogy mi is az a "magyarságtudat"?

@izrael miszteriuma: azt mindig mások mondják meg, hogy mi :) sőt azt is, hogy neked van-e avagy nincs.

Sajnos sose voltam még a búcsúba, Böjte jól beszélt, gárdaruha viszont télleg nem kéne, és gondolom, elég sok a vallási és nemzeti giccs. Mondjuk biztos azér sikerülne ettől elvonatkoztatnom...

@izrael miszteriuma:
Ez a legjobb kérdés.
Szerintem először azt kellene az embernek önmagában tisztáznia, hogy ő kicsoda: először is, amennyiben úgy jött létre e világra, hogy ő maga semmit sem tett érte, vagyis, hogy nem önmaga teremtette önmagát, akkor - ha tetszik, ha nem - Isten gyermeke, vagy ha jobb ötlete van, akkor azt fogalmazza is meg, de tisztán. Azután, hogy ő, mint személy kicsoda: Kiss Pál, Nagy Mari, de ehhez egy megmunkált önismeret is szükséges, amely feldolgozza a családból hozott dinamikáját, amellyel integrálódni képes a társadalomba. HA ez is meg van, akkor jöhet az, hogy milyen nemzeti társadalomba: magyar, német, kinai, stb. Mert ha egy ház csak úg yfelépül, és a téglákat utólag akarjuk beilleszteni, akkor lesz csiksomlyó effektus.

Nekem is volt szerencsém már részt venni a búcsún néhány alkalommal, és én magam is úgy érzem, hogy ez valami más lett, mint egy keresztény ünnep. A búcsú mintha csak egy "ürügy" lenne arra, hogy a magyarok összejöjjenek. A vallásosságot - csúnya szót mondok - a magyarkodás váltotta le, ugyanakkor nem vitatom, hogy vannak sokan, akik vallásos indíttatásból indulnak neki az útnak, és zarándokolnak el Somlyóra.
Ha valahol, akkor az Egyházban felül kell emelkedni azon, hogy ki milyen nemzetiségű, hiszen egyetemes egyházról beszélünk.
100 szónak is 1 a vége, szerintem ez a búcsú már rég nem arról szól, amiről szólnia kéne. Nem a katolikus hívekhez szól, hanem a magyar embereknek.

@izrael miszteriuma:
A magyarságtudat nekem olyan kb, mint neked az izrael tudat.
Viccet félretéve: nekem személy szerint azt jelenti, hogy sorskozosséget vállalok minden magyarral, boldogsággal tölt el, hogy ezen a nyelven beszélhetek, boldog vagyok amikor történelmünk szép korszakaira gondolok, felelősséget vállalok elődeim tévedései miatt, Babba Máriát tisztelem (még akkor is, ha pogány korszakokra nyúlik vissza ezen tisztelet).
Aki ott volt Csíksomlyón amikor bemutatták az István a király rockoperát, annak nem kell magyarazni, hogy mi a magyarságtudat. A tömegnek mintha egyetlen lelke lett volna, attól függetlenül, hogy István- és Koppánypárti emberekből tevődött össze.
Ezen belül még van egy székelytudatom is, de arra most nem térek ki :).

@izrael miszteriuma:

Mivel én használtam először ezt a szót a témaindító bejegyzés óta, és idézőjelbe is tetted, gondolom az én hozzászólásom kapcsán vetődött fel a kérdésed. Lehet, hogy kissé pongyola volt a szóhasználat, de számomra mindenesetre a hazafiassággal ekvivalens fogalom. Talán az öntudat tágabb horizontú fokozata. Amikor nem pusztán magára hagyott egyénként, hanem egy nagyobb közösség (~nemzet) elemeként is definiálod magad. A nemzet boldogulása iránti felelősségvállalás, a nemzet, az ország érdekeinek szem előtt tartása is ide tartozik. Pejoratív, negatív jelentéstartalommal nem bíró fogalom. Nem összekeverendő a "magyarkodással".

@tistedur: Sajnálatos, hogy bizonyos embereknek sikerült e fogalmat úgy lejáratniuk és eltorzítaniuk, hogy bizonyos emberekben a fogalom eredeti jelentése is gúny, mosolygás tárgya lett.

Ez a poszt és a kommentek hangulata tökéletesen leírja, hogy mi a magyarságtudat: maga az ambivalencia, a "sírva vígadás", ez az örökös tépelődő önsanyargatás. De a viccet félretéve, nyilván nem mindegy, hogy Keresztény Magyarország és Pogány Magyarország ott Csíksomlyón békés frigyre lép, ez a szintézis szükséges ahhoz, hogy szellemi szinten továbbléphessünk, és Böjte atya az aki rámutat arra, hogy végre lépjünk is tovább. Nem mutogathatunk örökre mumusokra, és a múlt traumáira, a Szeretet képes kiemelni minket önmagunkból és a közösség felé terel (minden szinten :nemzeti és vallási téren is).
Egyébként pedig: mi anyaországiak már nem nagyon tudunk ünnepelni, hát tanuljuk újra a székelyektől!

@Virágoskert:
Azért válaszolok ilyen megkésve, mert végignéztem a google első 100 címszavát a fenti keresőszóra nézve. Ez alapján én úgy látom, hogy a "magyarságtudat" mint kifejezés a (szélső)jobb, "nemzeti", "keresztény" erők által kisajátításra került, és @tistedur: tömören meghatározta a lényegét egy mondatban: azt mindig mások mondják meg, hogy mi :) sőt azt is, hogy neked van-e avagy nincs.
Ugyanakkor a Te hozzászólásodból egyértelműen az derül ki, hogy a "magyarságtudat" kifejezés pozítiv tartalmat hordoz: a (kissebségi létben élő) magyarok identitásának megőrzését szolgálja. Ezen a területen sok hasonlósóságot látok a zsidó diaszpóra és a magyar kisebbség helyzete között: a legfőbb megtartó erő a vallási kötődés és az anyanyelvi kultúra megőrzése lehet. A világ zsidóságának mindössze harmada él Izrael államában, ugyanakkor a magyarok kb. harmada az országhatáron kívül él. A távolabb élő magyarok második generációja általában már teljesen asszimilálódik, ugyanakkor a zsidóság már több, mint 2000 év óta él diaszpórában. Izrael állam szoros kapcsolatokat ápol a messszire szakadt zsidókkal és hazatérésre bíztatja őket, míg a magyar állam nem túl jól tölti be az anyaállam szerepét. Izraelben Safed városában kicsinyke magyar múzeum is van, a helyiek számontartják, hogy 500 éve érkeztek az első bevándorlók Magyarországról Szentföldre, a közeli Meron-hegyen erdélyi haszidok, a Mea Shearimban pedig ultra-orthodox zsidók élnek egy tömbben, akik származásukat számontartják és egykori anyanyelvűket is megőrízték.

Számomra Erdély és Szentföld nagyon erős érzelmi töltéssel rendelkezik. Jeruzsálemben úgy érzem, hogy 2000 év után végre hazaérkeztem:

im eshkachech, if i ever forget thee, Jerusalem
www.youtube.com/watch?v=nBVmoyNW-OE

Erdély még mindig gyermekkorom itthoni világát idézi hangulatával és ott szabadon megélhetem magyarságomat: a hazai kisebbség találkozik a határon túli kisebbséggel...

@Virágoskert: kedves, a gúny és az irónia nem uyganaz :)

A hozzászólásokat olvasva feltűnt két érdekes kulcs-közhely: a "sírva vigadás" és a "második generációs asszimiláció".

Ezeket beszélgetések alkalmával is sűrűn hallom, kivétel nélkül a következő formátumban: "Hát, mi magyarok" {itt egy negatív közhely következik}, "bezzeg a" {USA/Nyugat, és egy pozitív sztereotípia}.

Ha jóhiszeműen állok hozzá ezekhez, még akkor is csak azt tudom mondani, hogy itt tudatos negatív kondicionálásról van szó, ami a "mi, magyarok" miatt még jótékony megállapításnak is tűnhet.

Más. Az 1980-as évek közepétől rocker-szubkultúrákból tudatosan felépített és mainstream-esített "(neo)pogány Magyarország" kérdését az Egyház elég egyértelműen kezeli.

A "magyarságtudat" irodalomtörténészek által rendszeresen használt fogalom, amióta eszemet tudom, de legalábbis gimnáziumi tanulmányaim óta, vagy még előbb, ismert számomra.Akkoriban semmi pejoratív értelme nem volt. A szavakat eredeti,jelentésük szerint kell értelmezni, nem pedig beléjük vetíteni mindenféle politikai gondolatot. HA ÍGY TESZÜNK, S EZT MINÉL TÖBBEN TESSZÜK, MEGTISZTULNAK A GONDOLATAINK A SALLANGOKTÓL, LÉTRE JÖN EGY TISZTÁBB LÉT BENNÜNK, S ENNEK KÖVETKEZTÉBEN KÖRNYEZETÜNKBEN. Bocs véletlen ez a kiemelés, de már nem javítom. Valahol értelme van ennek is.

@álomfejtő:
Igazad van, vissza kell adnunk a szavaknak az igazi, eredeti jelentését!

@izrael miszteriuma:
"...a magyar állam nem túl jól tölti be az anyaállam szerepét."
Egyetértek. A szoci-szadesz koalíció és az elődei a gonosz mostohához inkább hasonlíthatóak voltak.

@fasírt:
"mi a magyarságtudat: maga az ambivalencia, a "sírva vígadás", ez az örökös tépelődő önsanyargatás" és " mi anyaországiak már nem nagyon tudunk ünnepelni, hát tanuljuk újra a székelyektől!"
úgy érzem, ez utóbbi inkább tépelődő önsanyargatás, mint az eredeti poszt vagy a többi komment. Azt hiszem, és úgy látom a hétköznapokban, hogy kezdünk túllépni az önsanyargatáson és cselekedni indulunk. De azt is érzem, hogy messze nem csak mi vagyunk,akik itt irogatunk egymásnak, sem a keresztény, sem a "pogány" Magyarország - a nagy többség azért egyik sem!!!
De mégis mintha szeretne ünnepelni és szépen élni - nem kell talán ezt tanulnia. Mostanában kezdem úgy érezni, hogy a magyarok - olyanok, amilyenek - és ilyenségükben nem rosszabbak más népeknél - legyenek azok bármelyik irányba tőlünk.

@álomfejtő: ez szép!

pogánymagyarországról beszélni számomra egyszerűen Magyarország tagadását jelenti. azzal szemben állást foglalni, akitől ezer éven át minden valaha létezett, jogszerűnek elfogadott magyar hatalom saját történelmi legitimitását származtatta, az a legigazibb hazaárulás, amit el tudok képzelni.

érdekes az a mód, ahogy Csíksomlyón a katolikus Egyház nem mindennapi álnaívságról tanúságot téve úgy tesz, mintha vak lenne.

amiatt olyan fontos az Egyháznak Csíksomlyó, mert noha az év többi napján Róma folyamatosan elárulja az erdélyi katolikusokat, ez az évenkénti esemény biztosítja, hogy ennek ellenére továbbra is mindkét csapatban tudjon játszani?

@rocamadour:
Úgy látszik nem érződik, hogy iróniának szántam, amit írtam, mert úgy gondolom, hogy van vmi jó dolog lsd. Csíksomlyó, aminek örülni kellene és nem hiszem, hogy van okunk félteni. Egyébként Jézus beszédeire is elég sok "illetlen" alak betévedt, (illetlen helyére : gárdista, komcsi, liberális , kinek mi az "ördög") és szerencsére Jézus nem zavarta el őket.
Én hiszek a Lélek erejében és hogy a Szűzanya nem vette le rólunk a kezét.

Tényleg nem vettem az iróniát!

@saintlouisdefrance: "az év többi napján Róma folyamatosan elárulja az erdélyi katolikusokat" Tudnál erről többet írni? Mire gondolsz itt pontosan?

@jan: "Megemlített fájdalmunkat: hogy a millenniumra kértük vissza régi nevünket, az erdélyi nevet, de a Szentszék nem adta meg, úgy ítélte, ez nem „időszerű”. Említettem korábbi sérelmünket is, amely még 1990–1991-ből való, amikor metropolita-tartományt kértünk, és csak a felét teljesítette a szentatya: exempt érsekség lettünk, fél millió magyar, a másik fél millió maradt Bukarestnek alárendelve. A salamoni döntés dühítette mind a magyarokat, hiszen nem ezt kértük, mind a románokat, akik úgy vélték, a lengyel pápa magyarbarát, és elszakította egyházilag Bukaresttől Erdélyt. Mindezekre a pápa nem válaszolt. A szentatya végig jóságosan mosolygott."

Egyházilag nem vagyunk ORTODOXOK sem románok, még hogy elszakította... érzékeny tud lenni egy tolvaj, nem igaz? és Rómának ez az érzékenység a fontosabb. Azt mondják sokan, a pap ne politizáljon, de igen, politizáljon, mert Róma is azt teszi, a Pásztornak címet adott és a bárányait elvette, tiszta politika.

AZ ERDÉLYI Főegyházmegyénk honlapján olvasható a teljes cikk, itt:
www.romkat.ro/?q=node/1960

szvsz:
magyarságtudat = bármely szubjektív apróság, ami alapján egy egyén magát magyarnak érzi, vallja, ami alapján tudatosítja magában és másokban magyarságát.

A magyar összefogásnak nem lehet szimbóluma Csíksomlyó. Csíksomlyó a katolikusok ünnepe, meg olyanoké, akik azt hiszik trendi, magyaros egy ilyenen részt venni. Áldoznak, Istenbe vetett hit nélkül, mert olyan jó hangulata van. Az "unalmas" szentbeszédek alatt cigiznek, jókat beszélgetnek és várják a "magyarkodó" vagy valóban magyarságtudatot erősítő részeket...

Több millió nemzeti elkötelezettségű, de nem hívő magyarnak, illetve a protestánsoknak Csíksomlyó érdektelen, sőt kifejezetten megosztó és negatív jelenség. Mert sokunk számára (nem tudom van-e ilyen felmérés) Magyarország nem Mária országa.

Meggyőződésem és ahogy írjátok is Csíksomlyó túl van "hype-olva".

Persze ettől függetlenül mindenki számára azt jelenti, amiért odamegy vagy amit gondol róla. Aztán majd vélhetően az egyének és a "felelősök" számon lesznek kérve Odaát és ki-ki elszámol(tattatik) a lelkiismeretével ,aszerint, hogy mit várt el éppen tőle az Atya és milyen tálentumokat adott hozzá. Bizonyára én is így fogok járni...

@Bibliofilia: mit jelent a "hypeolva"?

Kedves Jezsuita Páter!

Az érződik bejegyzéseden, hogy nem esik jól neked, hogy a Nemzet egy adott helyen/térben, s egy bizonyos dátumon/időben összeforr valamiben.

Mért baj ez?
Hiszen nem szervezett-tervezett dologról van szó, egyszerűen az emberek mennek, mert jó oda menni és megélni ezt az együtt-létet.
Gondolod, ha ez nem Isten és Mária védelme alatt történne, megtörténhetne?
Mutass egy másik helyet és rendezvényt, ahol Mária köpenye alatt gyűlhet össze és nézhet szembe magyar a magyarral.
Mégis, mit szeretnél?
Hogy ne legyen semennyi nemzeti öntudat abban, ahogy valaki a hitét ünnepli? Szerintem szerencsés dolog, ha e kettő egybe tud olvadni, lásd, román tesóink ezt még meg is lovagolják, s az egyház keményen politizál, és aromán parlamentben a hit megvallása természetes dolog.

Számomra a bejegyzésed sem a hitet, sem az összetartozást nem támogatja, szégyellenném megmutatni a egy igaz székely atyafinak, aki bizony hogy azt mondaná: hát e fiú a szívét hova tette?

Másrészt, kedves, 90 éve volt ama elszakíttatás az Édesanyánktól, Hazánktól, és ugye, te is mostoha anyával nevelkedett nemzedék sarja vagy...
Hidd el, nagy sebgyógyítás, ami történik Somlyón.
Végre, egyben vagyunk, egyek vagyunk.

Végül: valaki azt mondta, az a gond a keresztényekkel, hogy másoknál jobbnak gondolják magukat.
Nekem ez is eszembe jutott, ahogy olvastam ezt a bejegyzésed.
A megfogalmazásod pedig... kissé olyan ánti korszakos, biztos, hogy székely vagy te, és biztos, hogy magyar, és biztos, hogy keresztény?

hát, ennyit a magyarságtudatról, amely szép, nemes és összeköt....

Ne féljetek, mert a félelem megöli a hitet!
A hit azonban ...
... pont a mai olvasmány vág ide, abból is: 2Pét 1,5-7
Nem baj, hogy feszültség van bennünk, hogy viaskodunk az élménnyel. „Feszültség nélkül nincs élet”, figyelmeztet Anselm Grün. „Keresd a feszültséget, amely benned az életet és a szeretetet áramoltatja, hogy általad szeretet áradjon a környezetedben élő emberek felé.” Egy a fontos, hogy Isten dicsőségére legyünk, és minden élményt ennek fényében kamatoztassunk, mint ajándékot. Gondolatainkat is erre irányítva kell engednünk szabadon. Én Somlyóról azt a gondolatot hoztam magammal, hogy a Szentlélek éltető erő, kegyelme által nincs többé szótlan csend, mert az a csend Istentől való, aki a csendben szólítja meg az Embert.

@jan: Erdély teljes mellőzése a romániai pápai látogatás során, a görög katolikus vagyont eltulajdonító Theoktisz pátriárka Händel-hallelujával való ünneplése a Szent Péter téren, a csángók magyar nyelvű liturgiájának meg nem engedése, stb, stb.

Róma Erdély politikája tökéletes ellentétét képezi annak, ahogyan a boszniai horvát katolikusokat kezeli. Mostarban csak azért is, a megbánás és tisztelet látszatát is elkerülve épült gigantikus, esténként díszkivilágításban ragyogó kereszt arra a magaslatra, ahonnan a horvátok 1993-ban a várost lőtték, az ott élő horvátoknak pedig dalmát stílusban épült vadi új katedrálisuk van. Boszniában a horvát és a katolikus gyakorlatilag szinonim fogalmak és nehéz eldönteni, hogy Zágráb vagy Róma (helyesebben a klérus) hergeli-e őket jobban...

nem lepne meg, ha az orthodoxokkal való párpeszéd keretében a jóindulat jeleként átengedték volna Erdélyt. mást racionális magyarázatot nem látok erre a magatartásra.

@tintifu: már ne is haragudj, de a román orthodox papság és a román politikusok számomra nem jelentenek követendő mintát. nem szeretnék olyan országban élni, mint amilyen az övék.

"biztos, hogy székely vagy te, és biztos, hogy magyar, és biztos, hogy keresztény? "

Csak nem Krisztus Földi Helytartójának illetve Magyarország megkoronázott apostoli királyának hiszed magad, hogy egy ilyen kérdést van merszed bárkinek feltenni?

?

ÉN NEM VAGYOK MAGYAR?
Ős Napkelet olyannak álmodta,
Amilyen én vagyok:
Hősnek, borúsnak, büszke szertelennek,
Kegyetlennek, de ki elvérzik
Egy gondolaton.
Ős Napkelet ilyennek álmodta:
Merésznek, újnak,
Nemes, örök-nagy gyermeknek,
Nap-lelkűnek, szomjasnak, búsítónak,
Nyugtalan vitéznek,
Egy szerencsétlen, igaz isten
Fájdalmas, megpróbált remekének,
Nap fiának, magyarnak.
(S az álmosaknak, piszkosaknak,
Korcsoknak és cifrálkodóknak,
Félig-élőknek, habzó-szájúaknak,
Magyarkodóknak, köd-evőknek,
Svábokból jött magyaroknak
Én nem vagyok magyar?)

@tintifu: Örülök, hogy belém látsz:) De nem árulom el a titkot:) Az érződik - szerintem ezt érzed, mindig a fogadón is sok minden múlik, nem gondolod?

És ki mondta, hogy baj? - Talán Te mondod?

Minden esetre köszönöm a kérdéseidet!

@tintifu: Ja, és nem vagyok páter!

A szívem meg nagyon jó helyen van!!!

@saintlouisdefrance: de vajon miért van ez így? a horvátok talán jobban lobbiznak a Vatikánban?

@jan: fogalmam sincs. különös dolgok ezek.

@tintifu:
Kedves tintifu, valahogy nem kaptad el a poszt ízét. Megnyugtatlak, homo secuiens egy "egyetemes" székely.

?

@rocamadour: hype: hu.wiktionary.org/wiki/hype

@telihold83:
milyennek látnak minket Erdélyből?
A magyarországi magyarok
1990-től a rendszerváltás hozta értékválság folyamatában egyre hangsúlyosabban jelentkeztek a határon túli részek és az anyaországi társadalom közötti értékrendbeli különbségek. Gyakoribbá váltak a személyes találkozások és így több szempontból is revízió alá került a vélt szerves egység és összetartozás érzés. Az erdélyi magyarokban a Magyarországon tapasztalt "lerománozás", illetve a "szegény rokon" helyzettel járó negatív tapasztalatok egy szilárdabb csoportkohéziót erősítettek meg, illetve fölerősítették a sajátos erdélyi értékekkel való azonosulást, ugyanakkor megkérdőjelezték az anyaország modell-szerepét. Csaknem olyan negatív képet festettek az anyaországiak jellemvonásáról, mint a többségi románságról. A tulajdonságskála pozitív pólusán a magyarországiak civilizáltsága, magasabb műveltségi szintje kapott helyet, negatív pólusán pedig az a vélekedés, miszerint a magyarországi magyarok értékvesztett, hitehagyott, lelkileg sivár emberek.
Erdélyi magyarok szociálpszichológiai tulajdonságai (Egy felmérés tükrében)
epa.oszk.hu/00400/00462/00001/24.htm

?

@saintlouisdefrance:
A Szentszék politikai érdekekei mindeneknél előbbre valóak, a kisebbségi sorba önszántukon kívül kényszerült magyarajkú katolikus hívek lelki érdekei csupán mádodlagosak. Az erdélyi csángók esetében kizárólag politikai megfontolások akadályozzák, hogy magyar anyanyelvű miséket celebráljanak, mivel a Vatikán nem akar konfliktust az ortodox egyházzal és a román állammal. II. János Pál pápa romániai útján csak az ortodox többségű Bukarestben és Havasalföldön celebrált misét, míg a zömmel katolikusok lakta Erdélyt nem látogatta meg.
De ugyanez volt a helyzet közvetlenül Trianon után
is, amikor a Vatikán a magyar hívek megkerülésével 1927-ben konkordátumot kötött a román állammal. Nemhiába fakadt ki Pál Gábor román parlamenti képviselő a konkordátum létrejöttével kapcsolatban: „ki vagyunk szolgáltatva a pápai nunciusoknak, akik tudtunk nélkül diplomatizálnak felettünk”. A legkeményebben és legélesebben a mindenkor autonóm szellemű Jakabffy Elemér fogalmazott, aki – nyomatékosításul –, minden tisztségét kiszerkesztette cikke megjelentetésénél. „Az a szentszéki diplomácia, mely ezt a konkordátumot megkötötte, aligha ösmeri a mienknek felfogását és diplomataerkölcseit”.
Most itt a lehetőség pártunk és kormányunk előtt, ha komolyan gondolja a magyarság ügyének képviseletét, akkor valahogy helyrehozza a dolgokat, és szakítva az eddigi meghunyászkodó magatartásával, legyen bátorsága - akár Vatikán ellenében is felszólalni a kisebbségi magyarok szabad vallásgyakorlása ügyében a Kúriánál...

@izrael miszteriuma: ez mind igaz, de azért söprögessünk a saját házunk tája körül is, ha már följött ez a téma: vajon a magyarországi sváb, szlovák stb. falvak mekkora hányadában van német, szlovák nyelvű mise? csak oda akarok kilyukadni, hogy amennyire látom, a magyarországi katolikus egyházunk sem töri magát, hogy a kisebbségi falvakban a helyi közösségek nyelvén menjen a mise.

Örülök a bejegyzésnek.

Jézus olyasmit mond hogy a sötét szobában kell imádkozni.
Meg ha többen összejönnek az ő nevében, és közös akarattal kérünk valamit, teljesíti azt.
Erre mondjuk alkalmas a vasárnapi szentmise. :)

Csíksomlyó sajnos tényleg teljesen másról szó.
Én még sosem voltam de nem is vágyom.

Akkor már inkább Máriapócs. :)

@jan:
Nem lehet összehasonlítani a kívülrekedt magyarok helyzetével, mivel Magyarországon - Trianon következtében - gyakorlatilag nincsenek nagyobb létszámban egy tömbben élő nemzetiségek. A maradék ország legnagyobb nemzetisége a német volt, a zsidók kb. ekkora létszámban éltek itt, de őket 1925-ben a törvény egyértelműen izraelita vallásfelekezetnek minősítette. Az persze más kérdés, hogy a zsidótörvények következtében előbb zsidó fajúvá lényegültek, majd pedig kiírtásra kerültek, mindvégig természetesen a jogállamiság legteljesebb figyelembevételével...

@izrael miszteriuma: nem trianon következtében, hanem a 45 utáni kitelepítések valamint a (cseh)szlovák-magyar lakosságcsere miatt. a maradék szépen lassan-a kormányzat akaratával- részlegesen asszimilálódott.

?

@tistedur:
Igazad van! Én kissé nagyvonalúan, de 45 utáni (főleg német) kitelepítéseket és lakósságcserét is Trianon számlájára írom. Itt jegyzem meg, hogy az utóbbi igen asszimetrikusra sikeredett, az itteni szlovák kisebbség ugyanis a történtek ellenére is jól érezte magát, nem kívánt egyesülni az anyanemzettel. (Apám rokonai részben odaát maradtak, és ezért a szlovák bábállam tevékeny közreműködésével eliminálódtak. Anyósom, magyar létére, most is beszéli a szlovák nyelvet, ottmaradt családja rohamosan asszimilálódott, és mi már csak németül tudunk egymással kommunikálni...)

Nagyon örülök a bejegyzésnek!
Bennem az idén először merült fel a kérdés, hogy van már értelme nekem jövőben is elmenni a csíksomlyói búcsúra, nekem aki ott nőttem fel a Csíksomlyó „külvárosában”.
Megdöbbentem ezen a felismerésen. Eddig ilyen meg se fordult a fejemben. Gyorsan keresni kezdtem, hogy mi veszett el. Régen csak a sok giccs zavart, de mivel követem a szülővárosomban zajló eseményeket, ezért ismerem azokat a határozatokat, amelyekkel ezeket próbálják korlátozni (kisebb-nagyobb sikerrel). A ferencesek meg mindent megtesznek, ami emberileg tőlük telik, akkor mégis mi a baj?
Közben eszembe jutott egy beszélgetés, amit egyetemistaként folytattam Csíkszereda és Kolozsvár között a vonaton egy anyaországi férfivel az egyik csíksomlyói búcsú után. Akkor igyekeztem felvázolni, hogy nekem erdélyi magyarnak nem ugyanazt jelenti a magyarságtudat, mint neki és ezt ő és én nagyon különböző módon éljük meg s nem ártana ezt mint szempont figyelembe venni. Ő nem értette és úgy látom mások se értik.
Az idén mi ábrándított ki? Lehet éppen az, hogy túl sokat láttam.
Túl sok fajta zászló, egyenruha, jelvény, ország ... Nem elég a háromszínű lobogó? Pártoskodunk? Felmerül bennem egy nyugtalanító kérdés: Csíksomlyó az egység vagy a megosztottság helye? Nem-e arról beszélt inkább az idei alkalom, hogy egy sikeresen szétszóratott nép nem tudja, hogy hogyan lehet egységes és próbálkozik? Kérdem azoktól, akik fontosnak érzik az összmagyar rendezvénnyé való „elő”léptetését az alkalomnak.
A prédikációban volt egy mondat, amit mindenki úgy ért ahogy akar, ha kell kiemelem a kontextusból és akkor tényleg nagyon sok féleképpen lehet majd érteni: „Nem vagyunk táposok!”
Nekem ez azt jelenti, hogy olyan vagyok mint a 82 éves nagyapám: aki nem csak néz, hanem lát is. Nem etetnek meg vele(m) mindent. Az ő csíksomlyói búcsúra menetelét nem utazási iroda szervezi meg, hanem a plébániai közösség, ezért imádkozva, énekelve jön. Nem a Székely Gyorssal indul el vagy a Csíksomlyó Expresszel. Nem giccset visz haza, hanem nyírfaágat.
Aki az idén nem ment valamelyik keresztaljával az nem imádkozott és nem énekelt kifele, hanem gyúródott, tódult, özönlött, mert jönni kell.
Én nem akarok soha többet ilyen tömeggel megindulni ki a Nyeregbe. Most először éreztem, hogy sokaknak fel kell tenni a kérdést mi a célja, oka ennek az ünnepnek?
Én féltem magunkat erdélyieket, mert egy idő után nem biztos, hogy a magunkénak tudjuk, akarjuk majd érezni azt, amit ma még csíksomlyói búcsúnak nevezünk.

Külön ajánlom mindannyiunk figyelmébe a különvonatok programkínálatának megtekintését akár két évre visszamenően! Ezt közvetíti élőben a média és nem csoda, hogy sok minden olyan rakodik rá az alkalomra, ami nem oda való, de jó turisztikai fogás.

@őnike:
Szerintem a lelkület a fontos, amivel az ember nekiindul a zarándoklatnak! A belőle kisugárzó várakozás és a Szentre való figyelés megszépíti a környezetet is, és az visszasugárzik reá is.
Az Úr pedig a szívek vizsgálója és a vesékbe lát...

@őnike: azért amennyire tudom, nem minden anyaországi magyar utazási irodával megy csíksomlyóba, nagyon sok anyaországi plébánia is szervez oda zarándoklatot.

@őnike: szerinted az baj, hogy ennyire sokszínűek vagyunk? Nem kommunista beidegződés, hogy egy zászló, egy nyelv, egy idea... egy egyenruha?
Nekem tetszik a sokszínűségünk, a mégis találkozásunk, tetszik az isteni kegyelem, aki ebből a sok hullámhosszból mégiscsak megpendít egy közöset a lélek húrján. Tetszik, hogy aki amúgy sose jár templomba, talán az is lehet, hogy még megkeresztelve sincs, ide el mer jönni, és talán én, aki mellette állok is részese lehetek az ő megéritődésében, ha csak a Miatyánk alatt-,utáni meleg kézfogásban.
Az is tetszett, hogy a tavaly román fiatal kezét fogtam a Miatyánk alatt, az idén a gyónók sorában hátamnál két nő románul beszélt. El mertek jönni ennyi árpádsávos zászló közé. Belegondoltam, én elmennék egy nagy méretű román katolikus búcsúra, tegyük fel tele lenne román zászlóval? Hát nem. De őket biztosan a Lényegért hozta ide a lelkük-lábuk. És így érintődöm meg én, többek között:)

@őnike: Na várjunk csak! Azon vizsgálódsz, kedves őnike, hogy ki milyen érzülettel megy oda, és milyen körülményt véve igénybe? Érzések ejtenek rabul, és hagyod, hogy mások irányítsanak.
Szerintem az a legfontosabb, hogy én, aki oda megyek, milyen lelkülettel, milyen igénnyel, milyen ajándékkal megyek oda; hogy én mit akarok adni annak a közösségnek, ahol a középpontban Jézus Krisztus áll, és az Ő édesanyja, és akihez megyünk mindannyian! „Ne ítélj, hogy meg ne ítéltess!” Ha másokat vizslatok, akkor nem Krisztushoz megyek, hanem valakikkel megyek. Sajnos – szerintem – attól lett magyarság jelenséggé a Somlyói búcsú, hogy belőlünk, ki oda megyünk, hiányzik a lélek, hagytuk, hogy a világ ledegradálja e búcsút. A lélek nem rajtunk kívül van, a lélek bennünk kell legyen, általunk akar a lélek lenni! Senkivel ne törődjünk, senkit ne bíráljunk, éljük hitünket, és akkor megszentelődik a világ általunk. És ez így van Somlyón, de bárhol a világban, ahol vagyunk. Mert a búcsú a hívő ember számára legelsősorban az Istenben való közösségről való tanúságtétel, és így egymás lelki megerősítésére kell, hogy szolgáljon, melyből fakad, és csak az után lehet az az öröm, melyet megélünk a búcsú vigasságában, mert nekünk ez is kell, az öröm, a közösség öröme, amely viszont nem szabad, hogy bűnbe hajoljon, vagy elanyagiasítson, visszarántson a földre a kapott élményből!
Szokások változhatnak, de a lényeget nekünk kell megőrizni, mi vagyunk a választottak, akik ismerjük és őriznünk kell a titkot, melyet Jézus ránk hagyott. " "Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad." [Mt 11,25]
Magunkban tegyünk rendet, hogy a rend tanúságtevőivé legyünk, a tudatos felnőtt keresztény életre szoktassuk magunkat, és erről szóljanak szavaink is, gondolataink is, hogy életet tudjunk sugározni, így a Teremtő Isten teremtő munkájának részévé legyünk.
Nekünk ott kell lennünk, követségben, tanúságtevőknek, akikre Istennek van szüksége, és akiknek Istenre van szükségünk; hogy üdvözüljünk és üdvözítsünk.

@Jobb lator:
az "üdvözítsünk" úgy helyes, hogy általunk üdvözíthessen!

@őnike:
Még egyszer elovastam írásodat, és most már kiérzem belőle aggodalmad okát: a politika lenyúlta ezt az ünnepet is, Magyarország új urai, akik sikeres forradalmat hajtottak végre az anyaországban, most nekiláttak exportálni a saját kicsinyke kis forradalmukat, hogy többnek lássék, ezáltal kívánják legitimálni uralmukat Isten, és a kereszténység lándzsájának hegye által, mindörökkön örökké, ámen...
Én már a magyarságtudat felmerülésekor gyanakodni kezdtem, hogy valami nem stimmel, de amikor megjelent a "nemzeti egység" is, akkor vettem menekülésre a dolgot. Hogy állhatnék be a csíkos zászlósokkal egy sorba, ilyen tudással...

@izrael miszteriuma: húha! valami tényleg nem stimmel..mintha nem erről lett volna szó..leegyszerűsített és kissé demagóg bejegyzés ez, nem?

Atyafi,
testvér, sajnálom, hogy felindultan írtam!
S hogy bántóra sikerült.

Jobban bele gondoltam és arra emlékszem, hyg legelső alkalommal, amikor a politika, a nemzeti/ségi kérdések megjelentek tudatosan a búcsún, az volt, amikor az István a király-t előadták.
Ezt az előadást Gergely István atya hívta meg. Neki nagyon erős célja volt, hogy ez a hely, és ez a búcsú a nemzeti összefogás középpontja legyen.
Nekem akkor nagyon nem tetszett ez. Célt tévesztettnek találtam a dolgot, olyan erőfeszítésnek, ami meddő hajtásokkal teli fát eredményezhet...
Az Anyaország és Székelyföld más-más régió, s bár sok a közös vonás, nagyon erősek a különbségek. Ha valaki kívülről szeretné e kettőtzössze házasítani, azt csak olyan áron teheti meg, hogy az archaikus vonásokat, az eredendő ártatlanságot feláldozza, akaratlanul is.
Ha most is erről az értékvesztésről van szó, akkor az első kommentem nem is tekintem érvényesnek. Pedig ahogy gyűlnek a megjegyzések, egyre inkább ez tűnik fel. Sajnálom...

@Jobb lator: Megnyugtató, kiegyensúlyozott szavak, jól esik olvasni. Köszönöm.

@P.E.: Ez a sokszínűség-felvetésed milyen kerek! Ezt is köszönöm.

@izrael miszteriuma:
"akkor vettem menekülésre a dolgot"

Még azért is gyere el Csíksomlyóra. Ne engedd, hogy előitéleted rabjává váljál. Mi szeretettel várunk.
A kegyelem a megélt realitásra épít. A realitás pedig nem sterilitás.

@izrael miszteriuma: "Magyarország új urai, akik sikeres forradalmat hajtottak végre az anyaországban, most nekiláttak exportálni a saját kicsinyke kis forradalmukat, hogy többnek lássék, ezáltal kívánják legitimálni uralmukat Isten, és a kereszténység lándzsájának hegye által, mindörökkön örökké, ámen..."- Ó igazán 'sajnálatos', hogy nem másoknak sikerült ez, bizonyára valamit nem jól csináltak idáig.
Sajnos még soha nem voltam Erdélyben, de nagyon szeretnék, lehet, hogy nem épp Csíksomlyóba mostanában.

@izrael miszteriuma:

"Én már a magyarságtudat felmerülésekor gyanakodni kezdtem, "

Most viccelsz, ugye? Az nem csak úgy felmerült, hanem te föltetted a körkérdést:

"Megmondaná valaki, hogy mi is az a "magyarságtudat"?"

Ne aggódj a nagy tudásod miatt, menj el nyugodtan a csiksomlyói búcsúba legközelebb, hidd el az mindenkinek jót tesz.
Az emberekért sem kell aggódnod, mert tudnak ők ott önállóan gondolkodni és jól értik amit érteniük kell.

@izrael miszteriuma:
Egy idézet az általad preferált kutatóintézet felméréséből:

- Eddigi kutatásaik egyik legfőbb tapasztalata, hogy a határon túli magyar közösségek autonóm entitásként vannak jelen régiónk társadalmi és politikai életében. A kisebbségi magyarság közel azonos stratégiák mentén szervezi életét és próbál választ adni a folyamatos kihívásokra. A vizsgált közösségek értékrendjüket tekintve képesek azonos minőségként megjelenni mind a többségi nemzet, mind az anyaország viszonylatában. A megkérdezettek döntő többsége csupán a közösség fennmaradását elősegítő külső elemeket kész befogadni/integrálni. Ez az oka annak, hogy egyik közösség sem hajlamos a sajátjától eltérő anyaországi értékrend mechanikus átvételére. Emiatt nem találkoztak sehol a magyarországihoz hasonló mértékű baloldali értékrend /nosztalgiák/ meglétével."

@rocamadour: @álomfejtő:
:-)

@izrael miszteriuma:

Jaj, bocsánatot kérek a bárdolatlanságért!
:-)

@telihold83:
Most nem akarok a részletekben elveszni, de én a forradalom évében is voltam már a búcsúban - amikoris bizonyos Orbán Viktor szakállas, pulóveres, akkoron még harcos ateista fiatalember párttársaival egyetértésben (FIDESZ) előszeretettel cikizte a szerzeteseket, papokat, és a vallásos, hívő embereket. Gyermekem osztályfőnöke sírással küszködve mesélte a szülői értekezleten, hogy rendházuk falára ismeretlen tettesek krétával felírták: csuhások térdre! Mivel Te bizonyára még túl fiatal vagy, mások is megválaszolhatják: ki volt az a szimpatikus fiatalember, aki a kereszténydemokrata képviselők felszólalása közben kiabált be a parlamenti padsorokból?

@telihold83:
A magyarságtudat kérdését @Virágoskert: vetette fel a felettem lévő sorban:
"Véleményem szerint igenis félő a magyarságtudat és a nemzetmentés törekvésének összekeveredése a katolikussággal."
Aggodalmával egyébként én is egyetértek...

Nekem különben a legjobban Tistedur látszólag viccesnek tűnő definiciója tetszett:
"azt mindig mások mondják meg, hogy mi :) sőt azt is, hogy neked van-e avagy nincs."

Különben voltam többször is a csíksomlyói bucsúban, emberek nélkül jobban tetszett, mivel egyrészt tömegiszonyom van, másrészt pedig a csendben magam is Isten jelenlétével találkoztam ott, fenn a hegytetőn...

ISTEN KEGYELMÉBŐL fejlődünk, ha nyitott rá a szívünk.
Bocsánat, ez most hosszú lesz,egy levelet idézek.

"Kedves Testvérek!

Szeretném megosztani Veletek azt a hatalmas csodát, kegyelmet és örömet, mellyel az Úr és a Szűzanya ajándékozott meg bennünket, egész nemzetünket és országunkat. Dicsőség Neki! Meggyőződésem, hogy sok-sok jóakaratú ember imájának és áldozatnak gyümölcse az, amit a képeken láthattok, melyek Orbán Viktor facebook-ban találhatók...

Danko atyát egy évvel ezelőtt hívtuk meg és akkor egyeztettük jövetelének időpontját. Két hónappal ezelőtt kiderült, hogy a dátum éppen pünkösdre esik, így egy héttel későbbre tettük át látogatását. Azt kérte, hogy hétfőn szeretné megnézni Budpest nevezetességeit. Meg is szerveztem több programot, köztük a parlamenti látogatást is. Amikor csütörtökön megérkezett kiderült, hogy hétfőn reggel vissza kell utaznia, mert több mint 10 ezer olasz érkezik Medjugorjéba. Kicsit szomorú voltam, hogy nem láthatja a csodaszép parlamentünket... ekkor elkezdődött a csodák sorozata. Barátnőm férje, aki a parlamentben dolgozik segített, hogy Semjén Zsolt és Latorcai János szombaton 10 órakor fogadják Danko atyát. Szép találkozás volt, Danko atya többek között felhívta figyelmüket arra, hogy sok akadállyal kell majd szembenézniük, de ha kitartanak az imában, győzni fognak. Ekkor Semjén Zsolt kivett zakója zsebéből egy rózsafüzért és azt mondta: "Tudom, hogy csak ez segíthet." Együtt imádkoztunk, Danko atya megáldotta őket és az egész parlamentet. Ezután jött egy hölgy, aki azt mondta, hogy bemehetünk az eskütételre is és a nagykövetek közé ültettek bennünket. Az ünnep csodálatos volt. Orbán Viktor azzal, zárta beszédét, hogy az ő dolguk az, hogy szolgáljanak és egyedül Istené a dicsőség. Ezután ismét jött valaki és a miniszterelnöki hivatal elé vezetett bennünket. Azt mondták várjunk, mindjárt jön a Miniszterelnök Úr. Pár perc után családjával együtt meg is jelent az ajtóban és köszönött bennünket. Danko atya a következőket mondta: "Nagy öröm számomra, hogy elsőként köszönthetem Magyarország új Miniszterelnökét. A medjugorjei ferencesek üdvözletét hoztam." Erre Orbán Viktor azt mondta:"Tudnia kell, hogy Medjugorjénak itt mindig helye van." Ezután együtt elimádkoztunk egy Üdvözlégyet, majd Danko atya áldást adott a következő szavakkal:"Uram, kérlek, áldd meg Magyarország új Miniszterelnökét, családjával együtt, azokat, akik ebben a parlamentben dolgoznak, áldd meg az egész magyar nemzetet és add, hogy a munkájukkal minden ember javát és üdvösségét szolgálják. Ezt kérjük Tőled a Boldogságos Szűz Mára, a Béke Királynője közbenjárásásra, Krisztus, ami mi Urunk által. Amen."

Ezután gratuláltunk a Miniszterelnöknek és elbúcsúztunk tőlük. Hiszem, hogy ez egy szép út kezdete és Isten csodálatos ajándéka, hogy új Miniszterelnökünk Isten áldásával, - mely példaértékű és egyedülálló - kezdheti meg szolgálatát.
E kegyelmi pillanatnak arra kell ösztönöznie bennünket, hogy még többet imádkozzunk hazánkért, népünkért és azokért, akiket Isten tett népünk vezetőivé."

@izrael miszteriuma:

Igen, észrevettem én is a korábbi fölvetést, te csak kiemelted és egy sajátos konklúzióra jutottál el a tartalmából.
Orbán Viktor most azért kapott ekkora felhatalmazást, mert egy lezüllött nagyrészt börtönben ülő gárdával álltak szemben amelyik egyetlen hiteles embert sem tudott fölmutatni.

@P.E.:
Köszönöm, hogy őszintén leírtad a búcsúval kapcsolatos élményeidet és a sokszínűséggel kapcsolatos toleranciádat. A búcsú előtti héten jártam Csiksomlyón, már nagyban folytak az előkészületek. A kegytemplomban alig páran vettünk részt a reggeli misén, de nekem így is nagyon jó emlékem maradt az ott töltött pár nap.

@izrael miszteriuma: "Magyarország új urai..." etc... - Ha szabadna sejteni, tudni... Te, személyesen kinek szurkoltál? Jobb lenne, ha újabb 4 évet kapna a szegfű hatalma???

"...szakállas, pulóveres, akkoron még harcos ateista fiatalember..."
Az ateista azt tagadja, ami létezik, mi által csupán egy pillanat kérdése a megtérése. Jól imádkoztunk/tál érte, ezek szerint.
"Senkit se vess meg a külleme miatt", mondja Szt. Pál.
Másrészt azóta lett neki felesége, 5 gyereke, s ha színház is lenne, amit csinál, vajon a színész nem tud-e átlényegülni úgy a szerepében, hogy felébred benne, s valóságként éli meg?

@tintifu:
hajrá Magyarország, hajrá magyarok?

Isten veletek!
a fészbúkra költöztem...

@izrael miszteriuma: na ne már, ez most komoly, elmész?

amúgy nagy előnye volt eddig ennek a blognak, hogy nem jellemezte a legveszélyesebb métely, az eredeti témától elkanyarodó, napi politikai anyázás. tudom, hogy egy csíksomlyós-nemzetes posztnál nagy a kísértés, hogy ebbe az irányba induljunk, de légyszi inkább mégse.

@tintifu
"Jobban bele gondoltam és arra emlékszem, hyg legelső alkalommal, amikor a politika, a nemzeti/ségi kérdések megjelentek tudatosan a búcsún, az volt, amikor az István a király-t előadták."

Elnézést, de itt valami keveredés van!
Csíksomlyói búcsú soha nem volt összekapcsolva egy rockoperával sem. Ezek az előadások egy másik rendezvény kapcsán kerültek bemutatásra, amelynek a neve Ezer Székely Leány Találkozó és minden július első hétvégéjén kerül megszervezésre a csíksomlyói Nyeregben.
Az István a királyt 2003 júliusában mutatták be, ha emlékeim nem csalnak, de utána lehet járni.
Érdemes vigyázni: amiért valami Csíksomlyón zajlik, azért még nem köthető a búcsúhoz. Itt is elcsúszhatnak dolgok.

@álomfejtő:
Nem válaszolni szeretnék, hanem tovább gondolni e levél zárószavait, mely levél megindító, és részemre kegyelmi ajándékával szolgál.
„E kegyelmi pillanatnak arra kell ösztönöznie bennünket, hogy még többet imádkozzunk hazánkért, népünkért és azokért, akiket Isten tett népünk vezetőivé.”
De mind tudjuk, Jézus azért imádkozott, hogy Benne megteremtődjék Isten cselekvő akarata, és képes legyen betölteni Istentől kapott küldetését. Ha imádkozom, az imám hitből kell, hogy fakadjon, hitemet pedig bizonyítanom kell az imát követő cselekvésnek. Tudom magamról, hogy könnyebb ezt mondani, mint tenni, de azért is mondom (ki itt is), hogy könnyebb legyen tenni - nekem, értünk, de Veletek együtt, és most már a hatalmat is erősíteve hitében. Mert egy nemzet vagyunk, de e Nemzetség Krisztusban legyen Egy, és legelőbb lélekben Egy!

@álomfejtő:
Nem válaszolni szeretnék, hanem tovább gondolni e levél zárószavait, mely levél megindító, és részemre kegyelmi ajándékával szolgál.
„E kegyelmi pillanatnak arra kell ösztönöznie bennünket, hogy még többet imádkozzunk hazánkért, népünkért és azokért, akiket Isten tett népünk vezetőivé.”
De mind tudjuk, Jézus azért imádkozott, hogy Benne megteremtődjék Isten cselekvő akarata, és képes legyen betölteni Istentől kapott küldetését. Ha imádkozom, az imám hitből kell, hogy fakadjon, hitemet pedig bizonyítanom kell az imát követő cselekvésnek. Tudom magamról, hogy könnyebb ezt mondani, mint tenni, de azért is mondom (ki itt is), hogy könnyebb legyen tenni - nekem, értünk, de Veletek együtt, és ma már a hatalmat is hitében erősítve. Mert egy nemzet vagyunk, de e Nemzetség Krisztusban legyen Egy, és legelőbb lélekben Egy!

Jó lenne elgondolkodni rajta, miről is szól - miről is szeretne szólni ez a poszt. Tényleg itt is félni kellene? Csak mert vannak, akik megrendelték itthon, rettegjünk hát Erdélyben is. Mi nem a forradalmat exportáljuk, hanem a rettegést?

Ha valaki éppen aggódni szeretne, elárulom, hogy a (M)SZP Vallásos Tagozata jelenleg előzetes letartóztatásban van, szóval őket nem sérthette; a volt-koalíciós kisebb párt meg sosem járt Csíksomlyóra. Sőt... szerintük Trianon igazságos volt.

Legalább a Csíksomlyói búcsú kapcsán hagyjuk már békén az Árpád-sávos zászlót. Ha annyira "egységre" törekednénk, legyünk szívesek azokat az embereket is tolerálni, akik ezen a zászlón keresztül (is) megélik a magyarságukat és akik tisztelik ezt a zászlót. Valakinek ez fáj? Ugye, hogy nem!
Ennyire nem lehetett témahiányos a poszt írója?

Csíksomlyó ügye Trianon ügye is, magyar kegyhely,úgy s csak annyira kisajátitható(vagyis nem) mint más nemzetek katolikus kegyhelyei.
Ha erdő Péter bíboros úr beszél erről - ma este 18 órakor a Szent István Bazilikában, akkor beszélhetünk erről mi is. Bár Juhász Gyula szerint nem kell mondanunk,ám mindig gondoljunk rá.

Juhász Gyula: Trianon

Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.

Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.

És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt legszebb koszorúja Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tűnt a dicsőség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!
Ő egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is győzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!
S tudnád feledni a szelíd Szalontát, hol
Arany Jánost ringatá a dajka
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,
Bírnád feledni Kassa szent halottját
S lehet feledni az aradi őskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra

Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.

Nem kell beszélni róla sohasem
De mindig, mindig gondoljunk reá!

Kedves Izrael misztériuma, én NEM provokatívan kérdeztelek, TÉNYLEG érdekelne a világlátásod, hisz tudod, oda szoktam figyelni a szavaidra.

Kedves Őnike, köszönöm a kiigazítást. Igen, valsz.leg úgy volt.

ÁLOMFEJTŐ, A SORAID: tapasz arra a sok sebre, amit felmenőink elszenvedtek Trianon kapcsán.E sebeket mi is hordozzuk, s örvendetes, ha valaki ma gondolt és gondol arra, hogy legalább a lélek szintjén megtörténjen a gyógyulás, a kiengesztelődés, az egység létre jötte.

Chubakka, ez jól esett, mint pont ilyesmik forogtak a fejemben, mikor első kommentemnél kirohantam a Székely Atyafira.

@izrael miszteriuma: ...De világuktól délre költözik a szép jóság s a szelíd érzelem. Mindenségüket tartani a fénybe, mint orvos, ha néz az üvegedénybe,már nem tudom, megadom magam kényre...

@chubakka: nem értem, mi szükség van az árpád-sávos zászlóra, ha egyszer ott van nekünk a piros-fehér-zöld. nekem az a benyomásom, hogy az árpád-sávos zászlót azok nyomják, akiknek már nem elég kemény a piros-fehér-zöld, akik azt akarják bizonygatni, hogy ők magyarabbak a többi magyarnál.

ez nem más, mint megosztás: ha van nekünk magyaroknak egy közös zászlónk, évszázadok óta, a piros-fehér-zöld, akkor minek egy másikkal bekavarni? ha Petőfinek jó volt a piros-fehér-zöld, nektek miért nem jó?

@álomfejtő: "Kedves Testvérek!

Szeretném megosztani Veletek azt a hatalmas csodát, kegyelmet és örömet, mellyel az Úr és a Szűzanya ajándékozott meg bennünket, egész nemzetünket és országunkat. Dicsőség Neki! Meggyőződésem, hogy sok-sok jóakaratú ember imájának és áldozatnak gyümölcse az, amit a képeken láthattok, melyek Orbán Viktor facebook-ban találhatók..."

Kicsit megkésve reagálok rá, de ez fantasztikus hír! Ha eddig kétségeink lettek volna, ez megerősíthet, hogy itt tényleg elindult egy nagyon jó folyamat. Áldott legyen az Úr Neve!!

@jan: gyermekkoromtól kezdve, amióta március 15-e jelentőségéről édesapámtól halottam 4-5 éves koromban, a s aki akkor már tanítgatta nekem a 'tapramagyart':)a magyar nemzeti színű lobogó zászlók sokasága mindig csodálatos újjászülető szívdobogást okoz, mindig újra és újra megseljtem , hogy hogyan kell, kellene élnünk ifjú szivekkel , töretlen hittel, lelkesedéssel- ahol egy egész népben él az Isten.
Ugyanakkor engem nem zavar, sőt tisztelem azokat, akik régi hagyományainkra, jelképeinkre emlékeznek és őrzik azokat , felhívják rá figyelmünket kik vagyunk, honnan származunk. Szent István korában az Árpád-sávos zászló lehetett egyik fontos jelképünk.Sz István nem tagadta meg őseit, az ellentétekkel harcokkal együtt sem.
A megosztódást mi magunk idézzük elő, mert ezt nem éljük át mint önazonosságunk , gyökereink megismerésének lehetőségét.
Az más kérdés, hogy a nemzeti lobogó minden mai magyaré, azoké is akik visszaélteka rájuk bízott felelősséggel.

@álomfejtő: szent istván korában a királyi lobogón kettős kereszt volt. a korábbi fejdelmi lobogó pedig valószínűleg vörös volt-az uralkodás színe.az árpád-sáv először 1202-ben jelenik meg, akkor még oroszlánokkal.ez egy családi zászló-nem a nemzet egységét fejezte ki (nem is volt nemzet a mai fogalmaink szerint)lehet, hogy a mai magyar lobogó azoké is, akik ezzel visszaéltek, de az árpád-sávos alatt is vonulgatnak olyanok, akikkel nem vállalnék közösséget.

@tistedur: bizonyára igazad van a zászló származásáról, erről nekem nincs tudásom. "..de az árpád-sávos alatt is vonulgatnak olyanok, akikkel nem vállalnék közösséget..".. igen, vannak olyanok is. De személyesen ismerek közűlük olyanaokat is akikre bármikor bátran merek közösséget válallni, annak ellenére, hogy nem rájuk szavaztam.
Egyébként tegnap ott voltam a Bazilika előtt a trianoni emlékmisén. Sajnos,sokan nem mehettünk be. Ott vonult be egy képviselő hölgy (J), aki megjelenésével és inteligenciájával kimagaslott a többi közül. Örülök, hogy ismerhetem:)

@álomfejtő: "Az más kérdés, hogy a nemzeti lobogó minden mai magyaré, azoké is akik visszaélteka rájuk bízott felelősséggel."

Épp erről beszélek: szerintem a nemzetbe azok is beletartoznak, akik visszaéltek a rájuk bízott felelősséggel. Nem lehet azt mondani, hogy a piros-fehér-zöld az minden magyaré, a piros-fehér meg a "jófej/rendes/igaz" magyaroké.

@jan: szerintem elég egyértelmű a dolog. a nyilasok ma nem használhatnak nyilas szimbólumokat, ezért azt a történelmi zászlót szentségtelenítik meg, ami az eredeti nyilas zászlót inspirálta.

nyilván történelmi zászló, persze hogy az, csak nem úgy, mint a többi. ha például a fekete sereg vagy Bethlen Gábor zászlaját lobogtatva mennék végig az Andrássy-úton, akkor az emberek nagyobb része külföldinek hinne, másik része pedig egyszerűen bolondnak gondolna. ezzel szemben, ha az árpádsávot lobogtatom, akkor rögtön tudja mindenki, mire is gondolok, mert van mire asszociálni róla.

amúgy olyan véleményt is hallottam már, hogy a piros-fehér-zöld egy idegenek által irányított idegen szokásokat követő judeopápista ország szimbóluma, amíg az árpádsáv a sámánosan tiszta lelkületű és koppányosan megingathatatlanul hátrafelé nyilazó igaz magyar állam jelképe.

én csak a juhász gyula verse reagálnék annyiban hogy sokkal keresztényibb és előremutatóbb ha inkább egy másik klasszikust idéznénk trianonnal kapcsolatban is: "Haj de BŰNEINK miatt gyúlt harag kebledben, s elsujtád villámidat dörgő fellegekben." ebből még születhet megtérés, míg sebeink nyalogatásából és vélt ártatlanságunk hangoztatásából kevésbé (utóbbiból inkább csak a sovinizmus szökken szárba).

@jan:
Én néhány évvel ezelőtt nem is tudtam, hogy milyen az árpádsávos zászló, úgy kellett utánakeresnem. Nem is értettem először, hogy miről szól a vita.

Egy öreg barátomat kérdeztem, aki fiatal volt a háború alatt, hogy neki mit jelent ez a zászló. Egyértelműen a nyilasokra asszociált róla. Így a legfontosabb ok, amiért mindenképen kerülném ezt a zászlót az az, hogy sokakban félelmet kelt. Tiszteljük az érzékenységüket, és – hiába ősi zászló ez is – ne keltsünk sokakban félelmet. Miért nem tudjuk egyszerűen félretenni? Miért nem tudjuk – igen keresztényként – tisztelni a másik érzékenységét?

(Az sem elhanyagolható, hogy ha körülnézünk az interneten, akkor az árpádsávos zászlóval egy helyen gyakran találunk antiszemitizmust is. Amiből egyértelmű, hogy sokan, nem jóhiszeműen használják ezt a zászlót, hanem kódolt beszédként (@saintlouisdefrance: ). A jóhiszeműek, akiknél nincs ilyen szándék mérlegelniük kellene, hogy sajnos rossz társaságba keveredhetnek.)

a történet nyolc évvel ezelőtt kezdődött, amikor dávid ibolya március 15-e után nem vette le a kokárdát, hanem azt mondta, hogy mivel az oszággyűlési választás a demokrácia ünnepe, úgy döntött(ek) a kokárda marad a szavazásig. ekkor kezdődött a nagy magyarországi kokárdalobogtatás és zászlókitűzősdi, aminek nyomán nemzeti trikolórunk jelentést váltott és a polgári erők szimbóluma lett. aztán négy éve fletó gondolt egy merészet és nagyot és kampányrendezvényein gigantikus zászlóerdők árnyékában kezdett szónokloni, azt metakommunikálva, hogy mi is magyarok vagyunk, sőt. a startégia bevált (látszólag) viszont ettől fogva a jobboldal főleg a radikálisabb vége új szimbólum után kezdett keresgélni, mert a ferivel nem akart egy platformra kerülni (valahol megértem). így emelték be a politikai játszótér homokozójába az árpádsávos lobogót, a militáns nacionalizmus jelképét. hülye kérdésre hülye válasz. szerintem...

@filosz: "Az árpádsávos zászló rendszerváltás utáni első ismert nyilvános előfordulása 1991-ben, a tatabányai Turul-szobor újraavatásán volt, ahol az ünnepségtől távol tartott bőrfejűek lengették, majd 1992. október 23-án, a Kossuth téren zajló megemlékezésen bukkant fel, ahol Göncz Árpád akkori államfő nem tudta beszédét elmondani, mivel többen kifütyülték.

Különböző vörös-fehér sávos zászlókat (változó számú sávokkal) eleinte szélsőjobboldali és radikális jobboldali csoportosulások használtak. A kilencvenes évek elején neonáci (a Szabó Albert vezette Magyar Népjóléti Szövetség – MNSZ és a Györkös István vezette Magyar Nemzeti Arcvonal - MNA) és posztnyilas szervezetek (a Bácsfi Diána-féle Magyar Jövő Csoport, illetve a Vér és Becsület Kulturális Egyesület - VBKE) alkalmazták jelképként az árpádsávot. A zászló rendszeresen feltűnt a Magyar Igazság és Élet Pártjának (MIÉP) rendezvényein, nagygyűlésein" (Wikipedia)

@filosz: Pontosan így van, ahogy leírtad.

@Kajla: biztosan igazad van, amit írtam a zászló széleskörű elterjedése kapcsán írtam.

Néhány érdekes kérdés (picit off és inkább költői): a különböző (pszeudo-)szélsőjobboldali szervezetek miért voltak képesek kiépíteni és üzemeltetni infrastruktúrájukat és sajtóbirodalmukat a Gyurcsány-(Medgyessy-Bajnai-)rezsim alatt és miért építhettek ki nyílt militarista taktikai szárnyakat?

Ezzel ellentétben az Egyház miért csökkentette sajtó- és szervezeti aktivitását, miért volt (van) kitéve folyamatos provokációnak és zaklatásnak (sokszor a szélsőjobbról - amikor néha ledobják álkeresztény maskarájukat)?

Kinek az érdeke mindez, ki pénzeli mindezt?

Szeretnék Szakaszu új posztjához írni. Tecnikailag nem lehet.

@álomfejtő: Bocsánat! Valami történt, dolgozunk rajta! köszönjük a türelmet!

@rocamadour: Köszöntök Mindenkit! Most írok először, habár néha olvasgatom ....
Csíksomlyóhoz annyit, hogy ...Én is arrafelé születtem, nevelkedtem és hiszem vallom, hogy ott olyan kegyelmi források vannak amellyel ha egy kicsit nyitott szível oda megy a magyar vagy román az Istentől megajándékozottan megy haza. Én nem féltem Csíksomlyót a mai politikai felhígulástól, hisz a kommunizmusba sem tudták megállítani... Habár őrködni kell felette és ezt teszik is a helyi ferencesek is. De a hely fölött Isten Anyja őrködik és engem ez nyugtat meg. Mindezt teszi a ferencesek és sok más Isten akaratát komolyan vevő ember által. Emlékszem évekkel ezelőtt írt egy levelet az akkori gyulafehérvári ifjúsági referense, hogy a "Táltos Egyházat" bejelentették a hangos bemondóba mint megérkező zarándokok egyik csoportját. Erre sokan felkapták a fejüket és megkérdezték, hogy a Táltos Egyház az a Katolikus Egyház? Sok székely nem tudta, hogy ez nem éppen a Katolikus Egyház ... Ugyan olyan szeretettel fogadták a családok a Táltos Egyház tagjait is mind másokat, és hallgatták az őseink ősi hitéről szóló tanításaikat mindaddig amíg sikerült a Székelyudvarhelyi pedagógusok nagy részét becserkészni a magyarság ősvallás gyakorlataiba és terjesztésébe...
A Csíkszeredai Szinházat lefoglalta a búcsú idejére1000 táltos hívő a maguk szorakztatására és táltos bemutatókat tartottak, többek között. tűzönjárást és egyéb érdekességet a helyiek ámulatára ...
Aztán pünkösd reggel az ima-virrasztók napfelkeltét várók sokaságának csendjét táltos-révület öahrrr ..öahrrr ... orrhangos morgása és dobjai törték meg a nyeregben. A napfelkeltei "csendben" az "energia hegy tetejét" kihasználva ideálisnak tartották összeadni a fehérbe öltözött táltos-papok segítségével a táltoshívők házasságra készülő párjait.
A toleranciának is vannak határai, úgy gondolták a helyi ferencesek, és következő évben az újságban helyi rendőrséggel közösen megjelentettek egy cikket, hogy a Csíksomlyó búcsú és az ahhoz tartozó helyek a búcsú idejére fenntartott liturgikus térnek van nyilvánítva és minden más tevékenység tiltott ezeken a helyeken. Így a rendőrség leállíthat minden más tevékenységet. Valamelyest ez moderálta a helyzetet de még vannak táltos-partizán akciók …

A jobboldali magyar ember egyik nagy kísértése az ősmagyar-vallás aktiválása. Tolerálni kell a másik ember vallásos meggyőződését….DE, amikor ők nem tolerálják és benyomulnak a jóindulat hevében más emberek áhítat terébe - mint egy - hangosabb „zavaró rádió adó”, akkor csak kell tenni valamit… Így volt ez most Pilisszentivánon is. A Csíksomlyó ünnepi misével párhuzamosan történő mise alatt, előtt, és után a táltos dobosok nem bírták dobszó nélkül. Ugyan távolabbról de verték a dobjukat mit sem törődve a liturgiával és az ünneplők sokaságával. Minden nagyobb fontos emlékhely vagy magyar-kegyhely környékén a Táltosok is oda jelölik magukat fákra ragasztott szentképekkel, erdei fákat árvácskákkal ültetik körbe, vagy egy faragott padot téve oda, mellé egy szobrot farag valaki … Ha forrás van akkor azt kisajátítják a berendezéseikkel körberakva mindezt sok természetet –megerőszakoló giccsel … sokszor senkitől engedélyt nem kérve … Mindezt teszik Dobogókőtől Mátraverebélyszentkútton keresztül Csíksomlyóig és nem akarják megérteni, hogy a Magyar Pálos Rend alapítói nem voltak táltosok …

Csíksomlyó egyik öröksége az, hogy őseink megvédték az erőszakos vallástérítőktől a térséget. Ha már meg kell védenünk akkor talán nem esünk az intoleránsok bűnébe.

@batiro: Kedves batiro! Örülök Neked, elolvastam, amit írtál, igen, én is láttam Dobogókőn hasonlót. Kérdezem, miért szólítottál meg, vagy csak véletlen, hogy pont engem?

@batiro:
Hm..azt hiszem azIsten vagy Mária akit Magyarország védőszentjének tartanak, elég egyértelmű választ ad ezekre a dolgokra.
Éppen készül elmosni a víz Magyarország nagy részét...
Az ország kihúzta a gyufát az Úrnál szimsztubí..
De hogy pont az új kormány alatt...vagy tényleg előmerészkedett egy új farizeus massza?

xyz

Ez a kérdés eléggé összetett... Az árpádsávos zászló ősi jelvénye a magyar népnek. A trikolor csak mintegy kétszáz éves. Persze ez csak a látszat. Nézzük belülről. Nyilván a radikálisok jelenlétéről van szó. Az antiszemitizmus miatt aggódnak. nem értem ezt. Egyrészt a csíksomlyói búcsú a magyarok búcsúja, találkozási pont, ünneplés és a Szüzanya iránti tisztelet megnyilvánulása. Az aggódók pedig közelebb állnak a tömegek irányításához, az uralomhoz (bankok, média, politika, művészetek, stb.), mint azok az elégedetlenek, akik talán oda is elmentek. De nem emberevők, csak mondjuk szeretnének legalább olyan tiszteletet és megbecsülést a népüknek, mint a hivatalos aggódók.