Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

boldogság (8) egyház (55) eucharisztia (8) európa (10) ferencpápa (9) filozófia (9) gondolat (10) gondolatébresztő (19) hit (24) ima (14) isten (19) Isten (8) jezsuita (15) jézus (11) katolikus (12) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (12) vallás (16) vallások (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

Érzelmeink: ellenségeink vagy szövetségeseink?

2010.07.09. 18:30 Szakaszu

- Eddig általában te tettél fel kérdéseket nekem. Most én szeretnélek téged megkérdezni: Milyen viszonyban vagy érzelmeiddel? Könnyű, vagy nehéz velük együtt élni? Az érzelmeidet inkább ellenségnek, vagy szövetségeseknek tartod?

- Azt hiszem általában jó viszonyban vagyok velük, de azért néha kihoznak a sodromból. Tudod Apó, van, amikor az érzelmeim elkeserítenek, vagy akár haraggal töltenek el. Olyan is van, amikor megnehezítik életemet, de más esetben sok örömet adnak. Ha azt érzem, hogy uralkodni akarnak rajtam, ellenségnek tekintem őket, de néha azt is tapasztalom, hogy szövetségeseim.

- Mit gondolsz, miért tapasztalunk ilyen nagy különbözőségeket?

- Mert az érzelmeim olyanok, mint a felhők, jönnek – mennek. Néha még azt is érzem, hogy nem is vagyok felelős értük.

- Örülök, hogy erre rájöttél. Az érzelmeinkért mi valóban nem vagyunk felelősek. Azok tényleg olyanok, mint a felhők, nincsen moralitásuk. Nem lehet mondani, hogy erkölcsi értelemben jók vagy rosszak. Az erkölcsi felelősség akkor jön a képbe, amikor eldöntöm, hogy mit teszek a haragommal, elkeseredésemmel, szomorúságommal, bánatommal.

- Nagyon érdekelne Apó, ha mondanál valamit arról, hogy mire valók az érzelmeink?

- Legszívesebben visszadobnám neked ezt a kérdést, mert fontos lenne nekem tudni, hogy te mit gondolsz erről? Ha nem látod világosan mire valók az érzelmeid, hogy Isten miért adta nekünk ezeket a nagy kincseket, nehéz az érzelmekről komolyan beszélni. De lássuk csak: az érzelmeim fontos jelzéseket adnak arról, hogy alapigényeimmel hogyan állok. Tehát először a szeretet igényemmel mi a helyzet, érzem-e, hogy Isten és az emberek is szeretnek engem? Tudok-e másokat is őszintén szeretni? Másodszor, tapasztalom-e, hogy Isten is és az emberek is értékesnek tartanak-e úgy, ahogy vagyok? Harmadszor, tapasztalom-e az odatartozást valakihez, valakikhez, Istenhez és érzem–e velük a meghitt kapcsolat örömét? Negyedszer, tudok-e szabadon dönteni. Ha nem is tökéletesen, de a neked szükséges mértékben ezek az alapigénynek megvalósulnak az életedben, akkor általában öröm van benned. Ha nagymértékben hiányoznak: szomorú vagy, néha haragos, félelmet vagy fájdalmat érzel. Összegezve, az érzelmek tehát arra valók, hogy megmutassák mik a legfontosabb dolgok az életben illetve, ezek hogyan valósultak meg.

- Érdekes, erre még nem is gondoltam. Tehát ha úgy érzem, hogy az emberek nem szeretnek vagy összevesztem egy jó barátommal, akkor pl. szomorú és csüggedt vagyok, és ez arra ad jelzést, hogy ezen a kapcsolaton vagy a kapcsolathoz való hozzáállásomon változtassak.

- Most már látod milyen fontosak az érzelmek? A negatív érzelmeket a lázhoz is lehetne hasonlítani, jelzik, ha baj van.

- Mondj még többet az érzelmek szerepéről.

- Minden érzelem tele van kincssekkel, ha megtalálod bennük az értéket. Még a negatív érzelmekben is találhatsz rengeteg kincset. Hogy ez mit jelent majd a legközelebbi alkalommal többet mondok. Az érzelmek általában:
 

  • Segítenek jobban megismerni önmagadat
  • Mélyítik kapcsolataidat másokkal
  • Segítenek életedben a helyes utat megkülönböztetni
  • A megbocsátás és a gyógyulás útján vezetnek téged
  • Megmutatják, mit dolgoztál fel a múltad sebeiből és mit nem.
  • Azt is megmutatják, hogy valóban meggyógyultál-e
  • Érzelmeid erősítik vágyaidat, amelyek motorként visznek előre az életedben
  • Megmutatják, mennyire van életed harmóniában az értékrendszereddel
  • Ha valamilyen nehézséggel találkozol, az érzelmek segítenek szembenézni azokkal és megtalálni a helyes hozzáállást.

- Lassan kezdem érteni, miért mondják egyesek, hogy érzelmeink nagy szövetségeseink. Viszont sok olyan ember van, aki nem törődik érzelmeivel, lebecsüli őket és hallani sem akar róluk. Miért van ez?

- Sok ok lehet az ilyen magatartás mögött: családi hagyomány, keserves múltbeli tapasztalatok, az a téves hit, hogy az érzelmeket el lehet nyomni. Nagy adag önzés és önuralom hiánya is oka lehet: mindennek úgy kell történnie „ahogy én akarom”. A leggyakoribb ok talán az, hogy sokan egész egyszerűen nem tanulták meg, mit kell tenni az érzelmekkel. Én magam is megtapasztaltam ezt. Már 50 éves voltam, amikor rájöttem, hogy Jézussal is, és embertársaimmal is nem elég személyes a kapcsolatom, nem törődtem az érzelmi kapcsolattal. Amikor Japánban a középiskolában tanítottam, tudod mi volt a becenevem? Bulldózer!

- Mit tettél, amikor rájöttél, hogy elnyomtad érzelmeidet?

- Beismertem, hogy ez a magatartásom nagyon szegényessé tette saját életemet is, és a másokkal való kommunikációmat is. Azt is fájdalmas volt beismerni, hogy Jézussal való kapcsolatom is inkább értelmi és akarati síkon történt. Arra is gondoltam, hogy ha lenne feleségem és így kommunikálnék vele, már rég itt hagyott volna.

- Ez elég keserves lehetett!

- Bizony az volt. De elindultam egy egészen új úton. Legelőször is egy levélben kiöntöttem a szívemet Jézusnak és elmondtam neki, mennyire fájt, hogy nem egész létemmel, hanem csak a fejemmel meg az akaratommal viszonyultam hozzá, és ezért nem tapasztaltam meg az Ő szerető gyengédségét. Imában kértem, hogy válaszoljon erre a levelemre. Hittem abban, hogy Ő ezt megteszi. Elkezdtem piros tollal leírni azt, amit az én ismeretem szerinti Jézus válaszolt levelemre. Ez volt a kezdete a hosszú hónapokon keresztül folytatott levelezésünknek.

- Jézus valóban válaszolt neked, vagy csak te gondoltad ki azt, amit piros tollal írtál?

- Az a Jézus válaszolt, akit én ismertem, és akinek odaadtam életemet. Az én hitem és ismeretem szerinti Jézus válaszolt. Mondok egy profán példát, amikor pl. szeretnél valamit megbeszélni a nagyon jó barátoddal, de az éppen nincs jelen, akkor nincs más lehetőséged, mint te ismereted szerinti barátod válaszol neked a gondolatban feltett kérdéseidre, így folytatsz vele egy kommunikációt. Én pont így tettem Jézussal. Mivel nagyon őszintén és mélyen feltártam neki életemet, Ő is nagyon őszinte volt velem. Megszületett közöttünk az igazi szerető kommunikáció érzelmi síkon is.
 

35 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr932139160

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zzzsuzsa 2010.07.09. 21:38:16

Nagyon érdekes ez a poszt, most elkezdek gondolkodni rajta!

dodekaeder 2010.07.10. 01:25:49

Egyeztettetek az Udvarhelyi Híradóval, hogy használhatjátok az ausztrál posta reklámképét (amit UH már úgyis felhasznált saját reklámnak) ?

manna.ro/uj_magyar_beka/91786

A tartalomhoz is hozzászólva csak azt tudom mondani, hogy az egész egy rozoga feltételezésre épül: hogy az ember felelőssége csak azokra a dolgokra terjed ki, amelyeknek erkölcsi értékük van (jók, rosszak).

A témával foglalkozó olvasók talán attól kerülhetnek zavarba, hogy professzionális lélekgyógyászok gyakran bátorítanak, hogy érzéseinkért merjük a felelősséget felvállalni! Ez még nem jelenti azt, hogy el kell ismernünk azt, hogy azok jók vagy rosszak - hamarosan megtanulhatunk ezen kategóriákon túlhaladva gondolkodni.

A felelősség azt jelenti, hogy valakinél elkezdődött az egész folyamat, pontosabban valakinél ez tudatossá vált. Ezt letagadni csak törést okoz önmagunkban, elhatároljuk önmagunkat azoktól az érzésektől, amelyek szervesen kapcsolódnak mihozzánk, sőt, amelyek szervesen alkotnak minket.

Namármost nem vállalni a felelősséget az érzéseinkért ugyanazt jelenti, hogy nem vállalni a felelősséget önmagunkért. Hogy mégis hogyan lesz lehetséges az elsőtől a másodikig eljutni, hogy közben konzisztensek is legyünk, arra nem sok esélyt látok.

Fából vaskarika. Ne kínozd magad, Szakaszu, valószínűleg csak elnéztél valamit. Amúgy a többi amit írsz az érzésekről szép, értékes, csak épp emiatt az összemosás miatt nekem legalábbis halandzsának tűnik. Meg túl mechanikusnak.

Semmi és senki nem írja elő, hogy az érzésekkel mit kezdjünk. Átélhetjük őket teljes mélységükben, engedhetjük, hogy irányítsák a tetteinket, vagy éppen kívülről, mintegy meditatív perspektívából nézhetjük őket. Egyik sem jobb, sem rosszabb a másiknál. Csak másabb, és ha így esik jól, az egyiket alkalmazom, ha úgy, a másikat. Ahogy az élet hozza.

Mindaddig, amig nem tudod megmutatni konkrétan, hogy mitől jobb az egyik hozzaállás a másiknál, az egész irományodnak számomra semmi értelme.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.07.10. 01:51:10

@dodekaeder: "engedhetjük, hogy irányítsák a tetteinket"
öööö... ez komoly? Lehet, hogy félreértelek, de szerinted - az utolsó előtti bekezdésed alapján - ha én olyan dühös vagyok a főnökömre, hogy szeretnék behúzni neki egyet, akkor NEM ROSSZABB dolog hagyni, hogy az érzéseim irányítsák a tetteimet, mint leülni és kívülről, meditatív perspektívából vetni egy pillantást a dühömre?

Hát nem: ha behúzok neki egyet, akkor mehetek a bíróságra könnyű (vagy súlyos) testi sértésért. Kereszténységről ezen a ponton még szó se volt, a teljesen ateista világi etika is szigorúan előírja, hogy NEM cselekedhetsz az érzelmeidtől vezérelve, úgy, ahogy jólesik. És nagyon is elő van írva, hogy az érzéseiddel mit kezdhetsz és mit nem: a következő szint az, hogy ha a szabályok szerint ki nem élhető érzéseiddel kell küzdened, akkor mit érdemes tenned és mit nem.
Aztán persze lehet, hogy félreértelek.

Jobb lator 2010.07.10. 08:36:56

Dilemma

Talán nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy kényes pontomra tapintottál rá. És bár régóta környékezem e kérdést – magamban – de nem találtam fogást eddig. Ezért örülök ennek a felvetésnek, és a gondviselő szeretet érintését érzem benne, túl azon, hogy tudom – illetve tudni vélem – hogy egy igaz tanító manipulálja az olvasókat Szakaszu személyében, ami lényegtelen a kérdés fontossága szempontjából. De nekem – bár sok mindenben fontos pontomra világít - valahogy még a kérdés gyökerét nem érinti e dialógus, amin próbálok elmélkedni, hogy érdemben tudjak hozzászólni – nem azért, hogy beszéljek, hanem, hogy magam és egy más üdvére lehessek. Mert ugye, minden töprengésnek ez a lényege: felfedezni Istent, aki az én számomra a megjelenő, megnyilvánuló, szerető és irgalmas Isten.

dodekaeder 2010.07.10. 11:26:35

@Felicitasz: figyelj, én nem az etikáról beszélek, hanem az érzésekről. Az etika egy szociális kreálmány, amit arra találtak ki, hogy egy adott nagy tömeg aránylag kiszámíthatóan és kontrollálhatóan működjön, s lehetőleg ne pusztítsa ki saját magát. Ez a minimál.

Amikor azt írtam, hogy az érzéseid alapján cselekedni, azt is értettem. Egyszerűen nincs az a csalakedet, amit úgy tudnál végezni, hogy ne valami érzés vagy ösztön motiválna. Még akkor is, ha dühös vagy és nem pofozod fel a főnököd. Talán a következményektől való félelmed nagyobb mint a dühöd, talán a biztonságvágyad, vagy éppen a reményed, hogy ha ezen a kritikus pár percen pókerarccal túljutsz minden jobb lesz, de mindenképpen érzések alapján cselekedsz.

Ahogy mondod, "elő van írva", hogy az érzéseiddel mit tehetsz és mit nem, és ez kultúráról kultúrára és korszakról korszakra változik.

Amikor tehát az van a fejedben, hogy "legszívesebben most megváltoztatnám a hozzaállásomat", vagy "törekszem szabadabb lenni az érzéseimtől" érdemesebb talán azt megvizsgálni, hogy számodra mindez miért is olyan fontos? Nem tudod elfogadni magad olyannak, amilyen vagy? Félsz másoktól? Kényszeresen próbálsz az előírásokhoz, elvárásokhoz igazodni?

Az én szempontomból nem arról van szó tehát, hogy egy bizonyos séma mentén felsorakoztassuk az érzéseket és rendre utasítsuk, hanem arról, hogy megismerjük önmagunkat. És ez mindannak egy mélyebb megéléséhez vezet, amit életnek nevezünk és egyre kevésbé leszünk automaták.

Máskor talán bocsánatot kérnék a hosszú kommentért, de isten látja lelkemet, csöppet sem bánom. Aki nem akarja, úgysem olvassa el.

Jiszajah 2010.07.10. 13:33:48

Hiányzik a posztból is meg a kommentekből is egy lényegi dolog: különbséget kell tenni aközött, hogy az ember uralja a a negatív - és pozitív - érzelmei kimutatását, valamint az általuk vezérelt cselekedeteit, illetve hogy befolyással rendelkezik az érzelmei felett és, többek közt, a negatív érzelmeket pozitív - és őszinte - érzelmekké tudja magában alakítani. Aki ezt az utóbbit valaha is megélte, az talán többet is tud mesélni a kegyelemről...

jabbok 2010.07.10. 13:40:12

@dodekaeder: Az érzéseink sokszor ellentmondásosak, sokfélék - másrészt irányíthatók, alakíthatók is.

Melyik érzésem az igazi?

Mondjuk feldühít a legjobb barátom, vagy bárki, akit szeretek (vagy éppen nem is ő dühít fel, csak rossz pillanatomban ő az utolsó csepp a pohárban). Az első érzésem, hogy elküldöm melegebb éghajlatra, vagy jól képen vágom.

Aztán mégsem teszem meg.

Félelemből, hogy visszaüt, vagy hogy más negatív következménye lesz?

Társadalmi nyomásra?

Azért, mert így neveltek?

Azért, mert nem merem őszintén vállalni az érzelmeimet?

Vagy esetleg éppen azért, mert az az "érzelmem", amivel szeretem az illetőt már jó ideje, az legalább olyan igazi, mint a pillanatnyi dühöm? Még akkor is, ha PILLANATNYILAG a düh az intenzívebb, sőt az egyedüli érzésem...

_____

Biztos, hogy mindig ŐSZINTESÉG a pillanatnyi hangulatainknak, átmeneti érzelmeinknek engedni?

Vagy sokszor egyszerűen gyerekes BUTASÁG...

jabbok 2010.07.10. 13:51:27

@dodekaeder: "Az én szempontomból nem arról van szó tehát, hogy egy bizonyos séma mentén felsorakoztassuk az érzéseket és rendre utasítsuk, hanem arról, hogy megismerjük önmagunkat. És ez mindannak egy mélyebb megéléséhez vezet, amit életnek nevezünk és egyre kevésbé leszünk automaták."

Na de melyik érzésem vagyok én?

Ha valaki nem vág pofán a buszon, ha rálépsz a lábára; ha nem hagyja ott a feleségét és a gyerekeit (akiket egyébként szeret) vagy nem okoz nekik fájdalmat egy pillanatnyi vagy akár hosszabb kalandért, az már nem is igazi ember, az nem is éli meg elég mélyen az életet? Nem ismeri önmagát, hanem egy séma mentén éli az életét?
_________________

Nagyon nem mindegy, hogy uralkodom a pillanatnyi érzelmeimen, és aztán ha letisztultak, akkor veszem őket komolyan - vagy hogy megalkuvó módon elnyomom a valódi érzéseimet, és hazudok még önmagamnak is.

jabbok 2010.07.10. 13:57:14

@dodekaeder: Ráadásul az általad írottakból nekem úgy tűnt, mintha az érzelmeket úgy látnád, hogy azok tőlünk teljesen függetlenül és befolyásolhatatlanul jönnének-mennének.

Szerintem nem csak a vallások, hanem a leghétköznapibb emberi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy az érzéseinket nem csak elfojtani vagy letagadni lehet (sőt, azt valóban nemigen lehet következmények nélkül), hanem egész egyszerűen átdolgozni, feldolgozni és integrálni is.

Az ember részben éppen ettől a képességétől (és részben ennek mértékében) EMBER. Más és több, mint az állatok.

zzzsuzsa 2010.07.10. 14:16:00

Kedves Szakaszu!
Nagyon köszönöm a megosztásodat, amit a személyes kapcsolataidról írtál. Jézussal folytatott levelezésed számomra szíven ütő volt. Rájöttem, hogy én nem tudnék Jézus nevében írni magamnak.Milyen nagy áldást kaptál, hogy neked ez a kapcsolat megkérdőjelezhetetlen! De mielőtt megijesztenélek a sok érzelemmel és nyivákolással, csak annyit még, hogy az árnyék személyiség=belső sárkány nagyon kitátja a száját. Nehéz visszazárni a ketrecbe. A tapasztalatom az, hogy vannak technikák, amik a sárkányokat visszaterelik a helyükre. Pl meditáció, Istennel való spontán érintkezés, de autogén tréning is, meg biztos más is. A jezsuita imamódok pedig nagyon érdekelnek, pont emiatt.

zzzsuzsa 2010.07.10. 14:38:03

ez egy próba, bocsánat

Jiszajah 2010.07.11. 10:36:54

@zzzsuzsa: Zsuzsa. A sárkányt végleg visszazárni a ketrecbe nem lehet. Ott csak megerősödik és hétszerte nagyobb erővel támad Rád majd. (Erre egyébként Jézus is figyelmeztet.) De ha megszelídíted - és erre utaltam korábban, mint ahogy jabbok is - sárkányokkal szánthatsz és arathatsz.
A legtökéletesebb imamód pedig, ami persze nem zárja ki a "technikákat", a jelenlét.
Könnyű egy cellában, egy csendes zugban elmélyedni az Ő jelenlétében. De próbálja meg ugyanezt az ember a négyes-hatos villamoson...

zzzsuzsa 2010.07.11. 15:57:48

@Jiszajah: :-)) Nagyon tetszik, csak a sárkánnyal az a baj, hogy nem csak befelé, hanem kifelé is támad. Nem tudom valahogy elképzelni az "arató sárkányt" :))) de értem mit szeretnél mondani és csak egy picit zavar valami. Hogy szelídíted meg a sárkányt? Vagy Szakaszu kifejezését használva, a kontroll nélküli érzelmeket. Erre érzek én valamiféle választ a különböző relaxációs technikákban, és meditációs imamódban. Nekem sokat segítenek ezek. Bár a hosszútávú és kiegyensúlyozott "szelídség" számomra nagyon nagyon messze van még. Lehet, hogy sose érem meg.

zzzsuzsa 2010.07.11. 16:10:35

@Jiszajah: Vagy valaki tud valamilyen módszert ami az ilyen kiegyensúlyozatlan érzelemvilágra valamilyen egyensúlyt jelent? Szerintem, amikor érzed a belső sárkányod megjelenését, meg kell találni azt a gombot, amit képzeletben elfordítasz, vagy megnyomsz, és ezzel visszatereled őt a helyére, és becsukod az ajtót rá. Úgy gondolom ez döntés kérdése. Hagyom e magam a kontrollálatlanság hullámain vergődni, vagy akarom e azt, hogy csendesebb vizeken evezzek. Az autogén tréning, vagy más módszerek szelídítő eszköznek számítanak. És dönthetek, hogy alkalmazok e ilyesfélét, vagy nem. Vagy valami másban találom meg a csendes forrásokat.

dodekaeder 2010.07.12. 00:00:46

@jabbok: drága szívem, erősen sarkítasz. De meg van bocsátva. Azt feltételezed, hogy vannak valódi és nem valódi érzéseink. Ez arra utal, hogy önmagadnak egy részét le akarod tagadni. Ezzel semmi bajom, a te életed. Viszont a te életed talán mélyebb is lehet, ha nem azon filózol, hogy melyik érzés vagy te és melyik nem (értelmetlen kérdés, előre megsúgom), hanem arra figyelsz, hogy bizonyos érzéseket miért is akarsz oly vehemensen letagadni?

(Természetesen az egyes szám második személy egy hipotetikus egyénre vonatkozik, de ha tetszik, akár magadra is veheted)

csóközön: dodekaéder

Jobb lator 2010.07.12. 11:08:27

A mai evangélium kapcsán (Mt 10,34 - 11,1) merül fel bennem a kérdés: A békesség érzelem, vagy valami más? Békességérzetet nem tudok magamra erőltetni. Az állandó nyugtalanság okozója, a valakinek, vagy valaminek való megfeleltetés vágya, mi nyugtalanít, békétlenné tesz, különösen akkor, ha a környezetem, ennek a vágyamnak nem tud megfeleltetésemben segíteni. A keresztem hordozása, küzdelem, harc, elsősorban önmagamban vívott harc, hogy a világ és az Isten között, bennem létrejöjjön harmónia, kiegyensúlyozottság, ami lehetetlenség, míg az egyik lehúz, a másik felemel. Érzelmeim ennek az egyensúlykeresésemnek az érzékelői. Vágyak, és igazságok, érzelmek, és törvények, melyek bennem létező törvények. Belém égetett és elsajátított törvények ezek – Isten rendelései és a világom normái, melyek keverednek és egymásra hatnak. Ezek az egymással viaskodó hatások, erők között, mint villámok hatnak az érzelmeim, melyek tudatlanok, de nekem kell tudatommal azokat felfogni, és azok alapján alakítani tudatos létemet. Mert Isten tudatosságot vár tőlem, tudatos Istenkeresésre teremtett, és rá akar bírni, mely nem választható el emberi kapcsolatoktól. Jézus is rengeteg emberkapcsolat élményében élte meg az Atyával való szeretetközösségét. Amit, ha a világ nem ért, félreért, az a világ baja, mert Isten az Ő igazságát eltitkolja a világ szeme elől, hogy igazsága örök érték maradhasson az igazak számára! Nekem ez a fontos, hogy befogadjam az igazságot, amely igazság a szent szeretet igazsága, mely a fertőtől mentes, és amiért kardot ad Isten a kezembe!
Ahogy itt kifejtettem, érzelmeim békétlenséget szítanak bennem, ami nem baj, és nem is ártalmas, sőt, kell, hogy állandó nyugtalanságban tartsanak, hiszen érzelmeim biztosítják, hogy választási lehetőségem legyen. Hogy minden pillanatban bizonyságom legyen, hogy szabadon dönthetek, a magam döntései által eljuthatok oda, hova a lélek inspirál, vagy oda, ahova vágyaim hajtanak. Mert azt már tudom, hogy vágyaim sok-sok külső hatás befolyásoltságát tükrözik.
Tehát elmondhatom, hogy érzelmeim állandó küzdelmem biztosítékai, szereplői is, és előidézői is. És ők azok, akik keresztemet ácsolják is. Vagyis minősítés nélkül, velük együtt kell élni, már csak azért is mert Isten ilyennek – érzelmesnek – teremtette az embert, aki minden őt ért hatásra legelőször érzelmekkel reagál. Abszolút emberi tulajdonság az érzelem, mely az anyagi világ velejárója, egyben a lélektől idegen, attól függetlenül, hogy a lélek ismeri, és tud róla! Ez nem tudományos elmélet, csak vélemény, hiszen a tudományokban nem vagyok járatos, de bátorkodom elmémet igénybe venni, hogy véleményt alkossak Isten és magam, magam és a világ viszonyáról, csak azért, hogy magamat bőszítsem az üdvösség elnyerésére!
Igen, és míg bőszítem magam, igyekszem állandó kapcsolatomat fenntartani Jézussal, aki barátom, és levelezőtársam, aki nélkül képtelen lehetnék egyéni gondolataimra, ahogy említettem tanulmányaimmal nem ebbe az irányban képeztem magamat. Hiszem és élem, hogy Istennel szoros kapcsolatom juttat el oda, hogy ilyen vélemény megszülethessen bennem, mert magamat, önmagamtól erre képtelennek tartom. De lám ez a megélt hitem is érzelmeket indít fel bennem. Bizony ma már képtelen lennék rá, hogy Istenszeretetemet érzelemmentesen éljem meg. Sőt, minden emberi szeretet élményemet Isten szeretetében gyökereztetem, melyben éltet! És amiért folyamatosan kész vagyok Neki hálát adni, Őt dicsérni, áldani és magasztalni. Életemért, és benne mindenért Istennek legyen hála!
Ami ma kérdés bennem, az inkább az, hogy Isten bölcsessége, szavai bennem, hogyan lehetnének minél hatékonyabban életem részévé, és Isten dicsőségére. Hogy bőséges termést hozó jó föld legyek az isteni ige számára.

whitemore 2010.07.12. 11:28:57

egyszer olvastam valahol, hogy az ember nem felelős az érzéseiért, csak azokért a tettekért, amelyek ezekből az érzésekből fakadnak. számomra ez a feloldása a fentebb taglalt ellentmondásnak.
nem abban hibás valaki, ha beleszeret egy házas emberbe, hanem ha ebből az érzésből erkölcsileg elítélhető tettek származnak. vagy nem az a probléma, hogy dühös vagy a legjobb barátodra, hanem ha a düh olyan mondatokat szül, amik erősen túlzóak és rendkívül bántóak.

zzzsuzsa 2010.07.12. 12:41:15

@Jobb lator: Szia, szerintem érdemes nem csak "intellektuálisan" boncolgatni a témát, nem tudom olvastad e de ha nem, érdemes, ehhez kapcsolható:

www.jezsuita.blog.hu/2009/10/04/a_sikeres_lelki_eletvezetes_titkai_i

és a másik része: www.jezsuita.blog.hu/2009/10/16/a_sikeres_lelki_eletvezetes_titkai_ii_1

YganA 2010.07.12. 16:29:27

Én valahogyan úgy képzelem, hogy amikor megszületünk, a „jó tündérek” különféle színes drágaköveket tesznek a tarisznyánkba útravalóul. És aztán az Illetékesek, onnan fentről, figyelik, mire tudunk jutni ezekkel a kincsekkel életünk folyamán.

Ilyen kincsek a szemszínünktől, a testformánktól, a betegségekre való hajlamainktól, az értelmi képességeinktől, egyéb intelligencia-adottságainktól, … kezdve a ránk leginkább jellemző, leggyakrabban előtörő érzelmeink is.

Nyilván észrevehető, hogy bizonyos emberek inkább hajlamosak pl. a napos oldalon járni, mások búbánatosabban élik meg ugyanazokat a helyzeteket. És még ezerféle személyes különbséget fel lehet fedezni – amelyek közül persze sok már „tanult” is lehet, de a gyökereik valószínűleg a világrajövésünk pillanatától eredeteztethetők.

Egy másik kép: a ránk legjellemzőbb érzelmek: paripák. Fényes feketék, hófehérek, aranybarnák, stb. És mi ülünk a bakon, célunk jól irányítani ezeket a különféle jószágokat, úgy, hogy lehetőleg ne cikk-cakkban haladjunk, az úton maradjunk, ne történjék baleset, és a végén eredményesen célba érjünk.

És a paripák mind értékesek. A Haragra is szükség van, a Szeretet, a Fájdalom, a Félelem, az Öröm, stb. mindannyian az én fogatomat röpítik. De szükség van az én irányításomra, tudnom kell, mikor, melyiket fogjam vissza, vagy engedjem egy kicsit lazábbra az istrángot.

És persze mindannyiunk fogata másként halad az úton. Van, akié szép fegyelmezetten poroszkál, a másik céltudatosan suhan az úton, és vagyunk néhányan, akik néha akár egy kis látványosságot is képesek vagyunk okozni, makrancoskodó lovainkkal. Erre a típusra talán ráfér egy kicsit több pihenés, selymes rét keresése a paripáknak és tiszta égbolt a bakon ülő kocsis feje fölé…

Még annyit, hogy szerintem végülis nincs negativ vagy pozitiv érzelem, még akkor sem, ha elsőre mindannyian leginkább az Örömet választanánk, természetesen. Mindegyik lehet nagyon hasznos, ill. akadályozó egy adott időszakban. (Gondoljunk egy kitörő örömre egy gyászoló társaságban, pl. )

Nagyon fontosnak tartom, hogy jól ismerjük a paripáinkat! Tudjuk, mivel érdemes őket táplálni, szeliditeni, csillapítani (önismeret). Ehhez a magam részéről kiváló rendszernek tartom pl. az Enneagramot (már volt róla szó másik posztokban.) Rohr könyve pl. igencsak sok bölcs tanácsot tartalmaz.

Szia @zzzsuzsa: !

jabbok 2010.07.12. 17:39:32

@dodekaeder: "drága szívem" - ezt még a feleségem sem szokta mondani, kicsit gejl ;o)

"erősen sarkítasz" - konkrétan miben is??? Nem érthető a sarkítás CÉLJA?

"Azt feltételezed, hogy vannak valódi és nem valódi érzéseink. Ez arra utal, hogy önmagadnak egy részét le akarod tagadni."
Ezt miből is vontad le? Én csak azt állítom (a "sarkított" példáimmal is - még ha nem is akarod megérteni), hogy AZ EMBERNEK (neked is, nekem is) abszolút 180 fokban ellentétes vágyai is vannak. Pl. ugye az, hogy a pillanatnyi indulatait kiélje - és az is, hogy a hosszú távú kapcsolatait rendben tartsa. Ne bántson meg olyanokat, akikről AKKOR IS TUDJA (SŐT, ÉRZI IS), hogy nem bántást érdemelnek, HA ÉPPEN MÁSKÉPPEN ÉREZ.

Ha te soha nem ÉRZED, hogy a pillanatnyi érzéseid szerint cselekedni ostobaság / igazságtalanság / rossz, akkor őszinte részvétem. Nem csak neked, hanem a környezetedben élőknek is.

"a te életed talán mélyebb is lehet, ha nem azon filózol, hogy melyik érzés vagy te és melyik nem (értelmetlen kérdés, előre megsúgom), hanem arra figyelsz, hogy bizonyos érzéseket miért is akarsz oly vehemensen letagadni?"

Én nem letagadásról beszéltem, hanem azt írtam: "Szerintem nem csak a vallások, hanem a leghétköznapibb emberi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy az érzéseinket nem csak elfojtani vagy letagadni lehet (sőt, azt valóban nemigen lehet következmények nélkül), hanem egész egyszerűen átdolgozni, feldolgozni és integrálni is.

Az ember részben éppen ettől a képességétől (és részben ennek mértékében) EMBER. Más és több, mint az állatok. "

kis_csirke 2010.07.12. 17:48:32

@jabbok: az a kérdésem, hogy konkrétan mit jelent az érzéseim integrációja?

(Nálam ez ugyanolyan "misztikus=értelmetlen" fogalom, mint a vágyak szublimálása-bár arról most nem volt szó.)

dodekaeder 2010.07.12. 17:59:40

@jabbok: szerintem túlértékeled az embert. És én nem azt mondtam, hogy nem érzem, hogy a pillanatnyi érzésem szerint cselekedni ostobaság, hanem azt, hogy fontos látni azt is, hogy pl a dühömön kívúl mit érzek. Ha nem vagyok annak tudatában, akkor tudtomon kívül, de irányítani fog. Azt fogom mondtani magamnak, hogy azért nem ütöttem meg, mert jó ember vagyok/igyekszem lenni... amikor csak arról volt szó, hogy voltak más érzések is a háttérben. Semmi nagy jóság, vagy ilyesmi.

álomfejtő 2010.07.12. 19:14:13

@kis_csirke: előbbi mondandóm elszállt, pedig igyekeztem ezt a témakört integrálni. Azt nem értem, ha te szerzetes vagy(vagy ki tudja), akkor miért gondolod úgy, hogy "misztikus=értelmetlen" . A misztikus dolgok megélése a legszebb dolgok egyike, és az érzelmek integrálását sokkal könnyebbé teszik.
Amikor az érzéseinket integráljuk - akár pozitív, akár negatív érzelmekről van szó - megpróbáljuk a kör négyszögesítését, és ami geometriailag nonszensz, az az emberi lélekben végbe is mehet.
Mit teszünk ilyenkor? Felmérjük, hogy adott érzelmeink adott helyzetben,személlyel, dologgal, szituációban milyen minőségűek s ez a minőség nekem, környezetemnek , életem tervének megfelelően pozitív hozadékúak-e, s hogyan alakítsam úgy, hogyha Szakaszu szerint Jézus is úgy cselekdbne-e, vagyis a több halmazpontból megkeresem a közös halmazt, s gondolataim, tetteim ennek a halmaznak a fejlődését fogják szolgálni .(azthiszem, előbb jobban sikerült.:)(:)

kis_csirke 2010.07.12. 21:25:53

@álomfejtő: Drága Egyetlenem, annyira kár, hogy nem érzed, mikor írok vmit komolyan, mikor viccelek, mikor ironizálok :-(.

(A "misztikus= értelmetlen" nálam az egérutat jelenti, amikor valaki (általában "megmondóember") nem tud vmit megindokolni (vagy tartalmatlan sablont használ) és azt a misztika vagy a szent hagyomány témakörébe utalja. A Misztika az a misztika. )

Kár, hogy elszállt, amit először írtál, ezt a halmazelméletet nem értem.

zzzsuzsa 2010.07.12. 21:42:51

@álomfejtő: Szerintem annak a feltárása itt a blogon, hogy ki, kicsoda is valójában, (mármint foglalkozás és név szerint) az mindenkinek a személyes ügye kell legyen!!!!!!!

zzzsuzsa 2010.07.12. 21:58:28

@YganA: nagyon nagyszerű ez a kép amit elénk tártál az érzelmek különböző "lovairól". Nagyon érzékletes és egyben felszabadító is, ahogy fogalmazol: "És a paripák mind értékesek. A Haragra is szükség van, a Szeretet, a Fájdalom, a Félelem, az Öröm, mind az én fogatomat röpítik. De szükség van az én irányításomra,tudnom kell, mikor, melyiket fogjam vissza, vagy engedjem egy kicsit lazábbra az istrángot." ......."És persze mindannyiunk fogata másképp halad az úton. Van akié szép fegyelmezetten poroszkál, a másik céltudatosan suhan az úton, és vagyunk néhányan, akik néha akár egy kis látványosságot is képesek vagyunk okozni, makrancoskodó lovainkkal. Erre a típusra talán ráfér egy kicsit több pihenés, selymes rét keresése a paripáknak, és tiszta égbolt, a bakon ülő kocsis feje fölé...." (tökéletes a képed :)))

álomfejtő 2010.07.13. 05:41:18

@kis_csirke: hát igen, az írott szóban kevésbé érezhető az irónia, (a hivatásos íróknak sem mindíg sikerül), a markánsabb érzelmek annál inkább. Azért a megszólításodban érzékeltem:)(az iróniát)
Halmazról röviden ,(ha tényleg nem érted): a nagy halmazom részei minőségükben azonos tulajdonságú elemekből áll, DE EGYENKÉNT EGYMÁSTÓL ELTÉRŐ TULAJDONSÁGAIK IS VANNAK, valamilyen szempontból pl 3 tulajdonságot kiemelve, ezek szerint csoportokba, kisebb halmazokba sorolom az eredetileg egy nagy csoport részeit, majd a számomra mindhárom csoportból legfontosabb tulajdonságokat kiemelve megkeresem azokat a tulajdonságú egyedek újabb csoportját, amelyek mindhárom előző csoport tulajdonságait magukon viselik.Ha valaki közületek humán nyelven ezt jobban le tudja írni, megköszönöm.

jabbok 2010.07.13. 11:08:09

@dodekaeder: "nem azt mondtam, hogy nem érzem, hogy a pillanatnyi érzésem szerint cselekedni ostobaság, hanem azt, hogy fontos látni azt is, hogy pl a dühömön kívúl mit érzek. Ha nem vagyok annak tudatában, akkor tudtomon kívül, de irányítani fog. Azt fogom mondtani magamnak, hogy azért nem ütöttem meg, mert jó ember vagyok/igyekszem lenni... amikor csak arról volt szó, hogy voltak más érzések is a háttérben. Semmi nagy jóság, vagy ilyesmi. "

Ezzel tökéletesen egyetértek.

egyérintő 2010.07.13. 21:38:26

@dodekaeder: A limbikus rendszer, az ősi agyi központ felett a szürkeállomány átveszi ilyenkor az irányítást.

Jobb lator 2010.07.14. 08:51:35

@zzzsuzsa:
Biztos igazad lehet, az ajánlott blogokat most elolvastam, de az én lelkem óvatosságra int a rítusokkal, gesztusokkal, alkalmazásokkal kapcsolatosan. Ahogy erre Thomas Merton is figyelmeztet. Mert, ha hitbéli összefüggéseinkből kiragadjuk, elválasztjuk azokat, akkor elveszítve vallási jelentőségüket, üresekké lesznek, és így többet ártanak, mint használnak. Úgy értsd, hogy intellektuális értéke nélkül az alkalmazás csupán önkielégítés, amit úgy is nevezhetek, hogy önmagam becsapása, félrevezetése.
Ami azt jelenti – az én értelmezésemben, hogy legelőbb is a szellemet és a lelket kell összehangolni, majd ahhoz igazítani azokat az alkalmazásokat – amelyek időről időre változhatnak is akár – melyek a szellem és lélek összhangját, harmonikusságát fenntartani bírják, és még a teljesség felé is segítenek orientálódni.
Éppen ezért felületes és téves megközelítésnek tartom azt, ha e kérdést az alkalmazások oldaláról közelítjük meg.

Jobb lator 2010.07.14. 09:02:29

@Jobb lator:
Ami nem jelenti azt, hogy ne nézzük meg arról az oldalról is!
Ezért is köszönöm észrevételedet zzzsuzsa.

azallamenvagyok 2010.07.14. 14:58:49

Kedves Szakaszu!

Csak a szokásos főhajtás...

:)

Segovia 2010.07.17. 23:05:04

Köszönöm, kedves Apó.
Még sosem jutott eszembe, hogy Isten szeretetből adta az érzelmeket is. Ez a gondolat segít és felszabadít, hogy ne utáljam őket annyira, hogy máshogy nézzek rájuk. Én is szeretettel?
Köszönöm. A Jóisten áldjon, és a Szüzanya őrízzen meg nekünk még sokáig! :)
süti beállítások módosítása