Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Friss topikok

Érzelmeink - nagy kincseink

2010.07.14. 15:56 Szakaszu

- Előző blogomban írtam, hogy még akarok neked többet mondani érzelmeinkről, különösen arról, hogy miért tekinthetjük azokat KINCSEKNEK. Ennek felfedezése számomra elég keserves körülmények között született meg. A rákkal való hosszú küzdelem után jöttem rá, hogy a rákkal kapcsolatos kiszolgáltatottság, bizonytalanság, félelem és fájdalom, valójában nagy kincsek, ha megtalálom a helyes hozzáállást.

- Hát ezt bizony nem könnyű megérteni!

- Szeretnéd-e megérteni? Ha igen, olvasd tovább, ha nem, hagyd abba, mert ez csak azoknak szól, akiket érdekel, hogyan lehet kincseket találni nagyon nehéz érzelmekben. Nekem az volt az első legalapvetőbb, meggyőződésem, hogy Isten azért adja nekem ezeket a nehéz érzelmeket, mert azokkal segíteni akar engem. Tudsz-e hinni ebben? El tudod-e fogadni, hogy Isten azért nem akadályoz meg egy betegséget, balesetet, mert abból valami jót akar kihozni neked? Ez még akkor is igaz, ha betegség halállal végződik. Jézus azért választotta a halált, mert tudta, hogy abból igen sok jó fog származni. Érzelmeinket is ebből a szempontból kell néznünk, mert Isten mindent, de mindent azért teremtett, hogy azzal segítsen minket.

- Ezt értelmileg valamiképpen fel tudom fogni, de a gyakorlatban nem mindig így
tapasztalom.

- Gyakran az érzelmek nem támogatják a hit, az értelem és az akarat döntéseit. Valamilyen eseménnyel kapcsolatban ne vedd komolyan az első érzelmi reakcióidat. Ahhoz, hogy keresd a kincseket egy fájdalmas eseményben, időre van szükség. Imádkozzál és kérd az Urat, hogy Ő mutassa meg neked, milyen kincset készített neked abban a keserves történésben. Jézus értéket talált a halálban is. Bármennyire fájdalmas is az, van benne kincs is azok számára, akik hittel keresik. Jézus szabadon választotta az egyszerű, szegényes életet, mert nagy kincsnek tekintette a szolidaritást a szegényekkel. Szabadon választotta a gyengeséget is, hogy együtt lehessen a gyengékkel, a megalázottságot, a perifériára szorítottságot is vállalta, hogy megérthessék a kitaszítottak az ő szeretetét.

- Úgy látom, hogy a nehéz, fájdalmas érzelmekben leginkább azok találnak kincset, akik hinni tudnak Isten szeretetében.

- Ez így van. Rákbetegségemben azért tudtam annyi kincset találni, mert hittem, hogy Isten a javamat akarja a betegség ajándékával. De Japánban sok emberrel találkoztam, akik hit nélkül kerestek értéket szenvedéseikben. Gyógyíthatatlan fogyatékkal született gyerekek intézetében voltam lelkész. 2-3 év keserves keresése után voltak olyan szülők, akik azt mondták, hogy házastársi kapcsolatuk sokkal jobb lett, mert együtt vitték a terhet. Volt, aki azt az értéket találta, hogy gyereke nagyon ragaszkodik hozzá, mert nélküle jóformán semmire sem képes. Tehát nem mondhatom az, hogy hit nélkül nem lehet kincset találni a nagyon nehéz érzelmekben, de azt határozottan állítom, hogy a hit nagy segítség a kincskeresésben.

- Apó, mondjál még többet erről a kincskeresésről!

- Vannak feltételei:
 

  1. Ne tedd fel a kérdést: MIÉRT kell nekem szenvednem? Maradjon ez meg misztériumnak.
  2. Ne gondold, hogy te az Istennél is jobban tudod mi jó neked, vagy családodnak.
  3. Higgyél abban, hogy Isten jó és jót akar neked, akkor is, ha most nem érted, hogy mi jó van ebben a szenvedésben.
  4. Ne akarj mindent azonnal megérteni, adj helyet lelkedben a misztériumoknak is.
  5. Érzelmeid nagy fájdalmak közepette azonban nem jó útmutatók. Ide – oda rángatnak téged. Várj addig, amíg az érzelmek lecsitulnak.
  6. Soha ne tekintsd a szenvedést büntetésnek.
  7. Ne maradj tétlen a szenvedés közepette. Jézus ismételten újból és újból könyörgött az Atyához, hogy vegye el tőle a szenvedés kelyhét, de legyen meg az ő akarata.

- Tehát mondható, hogy van, amikor érzelmeink indításával ellentétes irányba kell döntenünk?

- Igen, ez gyakran előfordul, mert nem az a mérvadó, hogy mit érzek, hanem életcélom irányába tartok-e vagy sem. Vannak, akik arra vágynak, hogy érzelmeik mindig harmóniában legyenek azzal, amit gondolnak, terveznek, vagy eldöntöttek. Azt soha nem engedhetem meg magamnak, hogy az érzelmeim uralkodjanak rajtam. A paradox abban van, hogy a gyengeségben találod meg az igazi erőt, a betegségben az élet értelmét, a halálban az igazi beteljesülést, a kiszolgáltatottságban az Istentől kapott erőforrás örömét, a szegénységben a valódi gazdagságot, a félelemben az Istenbe kapaszkodás biztonságát, a magányban az Istenre találás meghittségét. Ezek azok a kincsek, amelyeket fel lehet fedezni az örömteli vagy keserves érzelmekben

- Ez néha nagyon nehéz, sőt úgy érzem, hogy majdnem lehetetlen!

- Ilyenkor kell arra gondolnod, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Isten erejébe kell ilyenkor belekapaszkodnod, Jézussal együtt, kéz a kézben elindulni vele az Ő útján. Ilyenkor köszönt be az az öröm életedbe, hogy Isten kegyelmével vele együtt, az Isten akarata szerinti utat járhatod. A gecemáni kert szenvedései után Jézus is ezt az örömöt tapasztalta meg.

- Apó mondtad, hogy neked is nehéz volt engedni, hogy feljöjjenek érzelmeid a tudatodba.
 
- Igen, azt tanulnom és gyakorolnom kellett. Meg kellett tanulnom érzelmeim kifejezéseinek különféle formáit: természeti képek, az időjárás különféle formái, a múltam eseményeinek felidézése érzelmeim kifejezésének érdekében, zene, ételek, illatok, testmozgás és gesztusok stb. mind segítettek abban, hogy jobban, mélyebben tudjam kifejezni érzelmeimet. Írtam naplót is azzal a céllal, hogy gyakoroljam érzelmeim világos és pontos kifejezését. Az is segített, hogy leírtam naplómban mit éreztem napközben, ezzel vagy azzal kapcsolatban. Ez abban segített, hogy érzékenyebb lettem a napközben észlelt benyomásokra. Lassan arra is kezdtem rájönni, hogy jobban odafigyelek azokra, akikkel beszélgetek, érzékenyebb lettem az ő érzelmeik iránt is. Jobban tudtam kommunikálni, mint azelőtt. Egyre jobban úgy láttam, hogy érzelmeim, mind a keservesek, mind az örvendetesek, szövetségeseim lettek.
 

49 komment

Címkék: fájdalom szenvedés hit érték kincs

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr322151601

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zzzsuzsa 2010.07.14. 19:38:11

Egyre beljebb és közelebb kerülünk! Van még beljebb is? :)

Jobb lator 2010.07.15. 06:46:10

Köszönöm, hogy részemmé lehetnek e gondolatok! Isten áldjon, és tartson Szakaszu!
Számomra két fontos dolgot mondott ki ez a tanmese:
1. „nem az a mérvadó, hogy mit érzek, hanem életcélom irányába tartok-e vagy sem.”
2. „Azt soha nem engedhetem meg magamnak, hogy az érzelmeim uralkodjanak rajtam.”
De ami megdöbbentett, és mélyebb gondolkodásra bír azok mégsem közvetlenül ezek a gondolatok.
Mennyiben lehet más élménye Istennek a halálról, mint nekem, embernek? Isten az állandó öröklétből lép be a változó, e világi létbe, vagyis alapélménye az öröklét, melyet egy időre feláldoz értünk, emberekért. Tehát számára, a halál visszatérés állandósult és biztos, állapotához. Én, az ember, ha van is emlékem az élet előtti lelki állapotomról, az nagyon halovány, elmosódott; bizonytalan, ráadásul a világ folyamatosan azon szorgoskodik, hogy feledtesse velem. De van-e, lehet-e reményem arra, hogy, mire halálomhoz érek, mégis visszaszerezzem biztonságomat, az Isten-közeli létben?
Talán e kérdésben egyetlen megválaszolni való van, amit még eddig ilyen határozottan soha nem kérdeztem meg magamtól, mert ennyire még nem volt világos előttem. Felidézhetem Istenélményemet annyira, hogy tudatommá váljon, hogy készület idejét élem arra, hogy Hozzá visszatérjek? Az életem egy alagút, melyben félhomály van, vannak rajta kijáratok, szabad döntésem az, hogy végig megyek az alagúton, vagy valamelyik kijáraton kilépek onnan, arra hivatkozással, hogy félelem, kíváncsiság, cinkosság, düh, önzés, kétség, kishitűség, csökönyösség, hirtelen harag, gyártott ideológiáim, filozófiáim, stb. vezetnek rá. Vagy elhiszem Izajásnak, hogy az „igazak ösvénye egyenes”, Istenem, „az igazak útját te egyengeted”?
Hívogat a fény az alagút végén, elhiszem, hogy fény van az alagút végén? Vagy éretlenségem csapdáiban tévelygek - melyek többnyire az érzelmekre alapozott okoskodásaim -, míg, ha tévelygéseimbe belefáradva, kimerülten, csalódottan, magamból kiábrándultan, talán visszatalálok az alagútba, valamelyik oldalösvényen. Mert feljajdul bennem Isten hívó szava, megérint, nem csak meghallom, hanem elér a lelkemig: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket.”
Igen, az a bölcsesség, ha időben - mire felnőtté leszek -, mire döntéseimért magamnak kell felelnem, elmélyül annyira Istenismeretem, hogy rájövök: ahogy mint másról, úgy a halálról alkotott véleményem sem lehet más, mint Istennek. Mert Isten akaratából vagyok, aki vagyok; hát Istennek vagyok; ráadásul addig vagyok, míg annak Ő szükségét látja, hogy küldetésében szolgálatára legyek. Ha ez sikerül, akkor úgy vagyok képes megélni életemet is, ahogy majd halálomat is. Amikor ez tudatossá lesz bennem, akkor leszek képes arra, hogy ne az érzelmeim vezéreljenek, ne engedjem magamat becsapni, félrevezetni.

YganA 2010.07.15. 07:36:13

Kedves @Jobb lator: ajándék számomra ez a gondolatsorod, köszönöm.

Y.

álomfejtő 2010.07.15. 13:05:07

Kedves Szakaszu!
Mostanában nagyon sokat adsz nekünk. Nagyon jó olvasni, talán pont azért mert az utóbbi hetekben egymás után többféle, ám mégis egymásból következő fizikai szenvedésen megyek keresztül, amelyek egyértelműen leki szenvedéseim következményei is. Ezért soraid különösen megnyugtatóak számomra, annál is inkább, mert megerősítesz a saját érzéseimben és gondolataimban, hogy remélhetőleg jó úton járok.
Egyik nap már annyira kimerült voltam az előbb leírtaktól, hogy szerettem volna belealudni csak úgy spontán módon az eljövendő túlvilágba, s testem, tudatom azonnal tiltakozott hányinger formájában. Be kellett látnom, hogy ez a vágyam még korai, aztán 3 nap múlva egy újabb nagy fájdalmakkal járó balesetet kellett elszenvednem, amikor az életösztöneim nem csak valósággal, hanem ténylegesen is ordítottak.Ugyanakkor, ha fel is vetődik bennem, MIÉRT, a válszom mindig az Istenbe vetett bizodalmam, hogy csak Ő LÁTJA EGÉSZBEN A mindenséget, s benne engem is a magam helyén.

kis_csirke 2010.07.15. 14:04:10

@álomfejtő: Kedves Álomfejtő, ugye van valaki a környezetedben, akivel megosztod ezt a helyzetet, aki tud támogatni? Ugye keresel ilyen embert, ha még nincs? Biztos vagyok benne, hogy nem fordul el tőled, akinek elmondod, hogy segítségre/figyelemre? van szükséged!

(Tudom, hogy nehéz, de hidd el, nincs értelmetlen szenvedés.)

telihold83 2010.07.15. 14:24:56

"Azt soha nem engedhetem meg magamnak, hogy az érzelmeim uralkodjanak rajtam. A paradox abban van, hogy a gyengeségben találod meg az igazi erőt, a betegségben az élet értelmét, a halálban az igazi beteljesülést, a kiszolgáltatottságban az Istentől kapott erőforrás örömét, a szegénységben a valódi gazdagságot, a félelemben az Istenbe kapaszkodás biztonságát, a magányban az Istenre találás meghittségét. "

Nagyon elgondolkodtam ezeken a mondatokokon...és köszönöm őket!:)

telihold83 2010.07.15. 14:26:13

@álomfejtő:
Kedves Álomfejtő! Kiscsirkének nagyon igaza van:)!

telihold83 2010.07.15. 14:31:25

@Jobb lator:
Másodszor is elolvasom még amit írtál, mert rajta keresztül olyan képet pillantok meg ami akar mondani nekem valamit...köszi:)

YganA 2010.07.15. 15:35:21

Kedves @álomfejtő: én is csatlakozom @kis_csirke: -hez. Fontos lenne, hogy valakinek a szemébe nézhessél és úgy beszélhessél hozzá. Így - mindannyian maszk mögül - nem tudjuk, mit kérjünk-nyújtsunk egymásnak, ha baj van.

A Jóisten vigyáz minden hajunkszálára, de magunknak is muszáj!

Szeretettel: Y.

Jobb lator 2010.07.15. 17:55:00

@álomfejtő:
Miért lennénk itt, ha a jaj kiáltás nem csalna könnyet szemünkbe, és nem hinnénk az ima erejében. De tudd, az Úr azt próbálja meg, kit szeret! Hát én most azért imádkozom, hogy minden szenvedésed váljon javadra, üdvösségedre! Ámen

Jobb lator 2010.07.15. 17:59:15

@Jobb lator:
Gyertyaláng

Ha felsír a magány, az fájni tud, igazán.
Kiálts! Hogy hangod felszántsa az út porát.
Mindig van, ki arra jár, ki a hang hallatán
megáll, majd elindul az esengő hang után.

Csak azt ne hagyd, hogy az fájjon, hogy fáj!
Tudd, hogy az életet megszenvedni, muszáj,
- mi óhatatlanul, egyben megaláztatás,
ha elébe nem mész, hogy az alázatra rátalálj!

Magad lehetsz – ha akarsz, teremtő akarattá:
a szenvedést éld meg úgy, hogy vajúdás;
mond: szenvedésem legyen áldozattá!
Annyit ismersz, kin segítene alamizsnád.

A lélek folyvást az úton poroszkál,
felszedi az elcseppent viaszpirulát,
lángjával ebből gyúr tengernyi kovászt,
elveti ott, hol arra szükséget talál – talál!

Bátorság! Éltetve élni, mint a gyertyaszál!
Hogy az élet csupán ne legyen muszáj,
fedezd fel tested templomát, melynek
oltárán égni, elégni; örömöd lesz talán!

álomfejtő 2010.07.15. 18:35:11

@kis_csirke: @telihold83: @YganA: @Jobb lator: -köszönöm mindannyiótoknak az együttérző szavakat. Így is sokat jelent.
Az a rész, amit telihold83 kiemeltél, valóban minden bajunkat képes fölemelni magasabb dimenzióba.
Az érzelmeimet én minél inkább át akarom élni továbbra is, ami együtt szép, az örömmel és szomorúsággal és számtalan válfajával, ezt nagyon fontosnak tartottam mindig. Ezért minden negatívnak mindíg megvan a pozitív párja. s ez erőt ad:)

kis_csirke 2010.07.15. 22:40:56

@álomfejtő: figyelj @YganA tanácsára és keress egy szempárt, akinek a tükrében újra megtalálod magad. Bátorság! Isten veled van.

telihold83 2010.07.16. 07:45:15

@álomfejtő: Együtt érzek veled és imádkozom érted Istenhez.

kis_csirke 2010.07.16. 23:55:07

@álomfejtő: most épp ez a kedvenc zeném (a szövegét akár Jézus is mondhatná). Küldöm szeretettel. Vigyázz magadra!

www.youtube.com/watch?v=1zG2LoAogIg&feature=related

álomfejtő 2010.07.17. 16:39:39

@kis_csirke: nagyon szép, többször meghallgattam, s akkor már más dalokat is a szerzőtől.Köszönöm.:)
Aztán gondolkodtam, mit is küldjek én, mert nagyon jól esett az a meleg együttérzés, amit tőled, tőletek kaptam ..
"... a meleg nem a fizikai hő, hanem fizikai is, és élettani is, kozmikus is, asztrális is; a hő az első teremtéstulajdonsága, spirituális tulajdonság, amit mindenki megért, ha arra gondol, hogy van, nem átvitt értelemben, hanem szó szerint meleg pillantás, melegszó, meleg mozdulat, meleg hang, meleg érzés, meleg szín ,meleg táj, kép, ember, ima, viszony. ...."(Hamvas Béla, Scientia Sacra)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.07.17. 17:32:04

Hogy is írta "azallamenvagyok" nick a szomszédban? Kedves Szakaszu: csak a szokásos főhajtás.
Nagyon köszönöm a posztjaidat, ezt meg főleg.

fasírt 2010.07.17. 22:35:50

Kedves Szakaszu, én is köszönöm.

"Valamilyen eseménnyel kapcsolatban ne vedd komolyan az első érzelmi reakcióidat"... ez egy érdekes tanulás volt nálam. Nagyon hamar ítélő típus vagyok, az első benyomás sokat számít, de megtanultam, hogy ez is megcsalhat. Volt úgy, hogy akit ellenszenvesnek találtam, később nagyon jó barátom lett. Rájöttem, hogy ami ellenszenves volt benne, azt magamban is megtalálom, ezért "szúrtam ki" az ő rossz tulajdonságát".

Nagyon tetszik ez a kincs hasonlat! Segít abban,hogy távolságot tartsak az érzelemtől (a kincs mint tárgy) és abban is, hogy merjem megismerni (elfogadni), bár a kincs egy kicsit mindig titok marad.

kis_csirke 2010.07.19. 00:35:37

@álomfejtő: ezt a szép idézetet nagyon köszönöm, nagyon tetszik.

(Az a baj, hogy ilyen "meleg" csak a virtuális térben tudok lenni, azokkal nagyon elutasító vagyok, akikket a legjobban szeretek "élőben".)

Kajla 2010.07.19. 07:19:42

Tóth Árpád: Álarcosan

.Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.

Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.

De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.

Az Antikrisztus napjai ezek,
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.

S én lent vergődöm, és nem tudja más,
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek.

Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
Váró révem, virágos menedékem.
Most álarc van rajtam, zord és hideg,
De letépem,

Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
Mindhalálig

cladonia_rangiferina 2010.07.19. 14:32:16

@álomfejtő:
Uram, nem a csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban. Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez. Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat. Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie. Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelynek révén növekedünk és érlelődünk.
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen-szavakkal vagy szavak nélkül-egy kis jóságot közvetíthessek! Őrizz meg az élet elszalasztásának a félelmétől. Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Antoine de Saint-Exupery:Fohász

Jobb lator 2010.07.19. 16:08:52

@Kajla:
Csak felhőkre felmutatni bírjak,
mondva, hogy eltakarnak;
de tudva, hogy magamban
magadra hagylak.

álomfejtő 2010.07.19. 22:18:01

@Kajla: @cladonia_rangiferina: @Jobb lator:
Milyen változatosan szép irodalmi palettát alkottatok:)Öröm olvasni.
@kis_csirke: értem -értem, de ez nem jó politika. Szerintem mindenki tudja a határokat, aki meg nem érzi, azt úgyse 'bírod', igaz?

telihold83 2010.07.19. 23:00:55

@álomfejtő:
Többször is eszembe jutottál a hétvégén és azt reméltem, hogy jobban vagy:)
Kempist olvasva jutott eszembe Jób könyve és ekkor gondoltam rád is és arra amit a szenvedésről írtál. Ezen a tájékon:
""Mert nem használ a sok barát, nem segíthetnek az erős segítők, okos tanácsadók sem adhatnak értékes tanácsot, a tudósok könyvei vigasztalást,
semmi drága holmi szabadulást nem szerezhet,
sem eldugott és kies hely meg nem oltalmazhat, ha te magad nem leszel mellettem, ha nem segítesz, erősítesz, vigasztalsz, oktatsz és védelmezel...."

kis_csirke 2010.07.19. 23:07:36

@álomfejtő: maybe. (Más: én is erősítem az érted imádkozók csapatát.)
@telihold83: nocsak, ez a Kempis rész (is) klassz :-)

álomfejtő 2010.07.20. 05:02:04

@kis_csirke: @telihold83: és midnyájan, akik rám gondoltatok, Minden imát köszönök, mert tényleg jobban vagyok lelkileg és fizikailag is javulok, bár hosszadalmas lesz, de ezek nem életveszélyes sérülések, csak nagyon fájdalmas és sokkoló volt, itt nem részletezem.
kiscsirke, bevallom, e hajnali órán nem hagyott nyugodni, hogy netán arrogáns voltam utóbb, de látom vetted a lapot:),Köszönöm! 'Vitás' helyzetek után ennek különösen nagy értéke van.

Shine) 2010.07.20. 15:14:42

@kis_csirke: Megérintettek a soraid, Kis-csirke. Milyen érzéseket fedezel fel magadban olyankor, amikor az Általad legjobban szeretett emberek társaságában vagy?

kis_csirke 2010.07.20. 18:36:05

@álomfejtő: örülök, hogy már jobban vagy. Sajnálom, hogy a hajnali órán ezzel foglalkoztál (legközelebb fordulj a másik oldaladra és aludj még egy sort az egészségemre :-)))).

@Shine): jólesik érdeklődésed, de az élveboncolást különösebben nem kedvelem, ezért szívesen folytatnám az értekezést mail formájában. De szívesen értekezem erről! OK?

álomfejtő 2010.07.20. 20:54:12

@kis_csirke: ez már kicsit mácsósabb volt::), ha megnyugtat, rendszeresen vannak hajnali filozofálásaim, csak mindig más témában:9

kis_csirke 2010.07.20. 21:42:20

@álomfejtő: ó, nem tudok kibújni a bőrömből (...ööö... a pihémből), egy mácsó vércsirke vagyok, itt egy friss fotó, ugye milyen rémisztő?!

farm2.static.flickr.com/1389/1370312278_19c87e7daf.jpg?v=0

@Shine): Köszi, akkor majd írok neked holnap. Tényleg köszönöm, hogy érdekel.

telihold83 2010.07.20. 22:22:20

@álomfejtő: Nekem is az volt az érzésem, hogy jobban vagy, de köszi a megerősítést, így biztosabb.@kis_csirke: örülök, hogy tetszett neked.

azallamenvagyok 2010.07.21. 08:43:47

akár "jó" akár "rossz" érzelmekről beszélünk, a legfontosabb, hogy ne az érzelmeinket akarjuk kiszolgálni az életünkkel, hanem az életünket gazdagítani az érzelmeinkkel... talán a jó és a rossz között ez az egyetlen éles határvonal

álomfejtő 2010.07.21. 19:14:37

@azallamenvagyok: érdekes gondolat. Ebből a szempontból pazarolom az életemet, érdemes megfontolnom, amit írsz

álomfejtő 2010.07.21. 19:36:55

@telihold83: igazi lelki épülésemet egy szombat esti egész nagyszabású tüzijáték szemlélése okozta, amelyet ágyikómból a legjobban láthattam. Mintha vidámításomra egyenesen nekem küldte volna az Ég..)

Shine) 2010.07.21. 22:20:26

@álomfejtő: :-)
Amikor engedjük előbújni magunkból a bennünk élő, tüzijátékra v. bármi másra önfeledten rácsodálkozó gyermeket, akkor valahogy mindig jobb lesz, nem?
Kis_csirke: ezúton is köszönöm szépen a soraidat.

álomfejtő 2010.07.21. 23:46:16

@Shine): igen:, csak mások ezt már nálam anakronizmusnak tekinthetik:)

kis_csirke 2010.07.22. 07:55:41

@Shine): köszi a szempontjaidat, nagyon használhatóak, átrágom magam rajtuk és majd írok. (Soha nem tudja az ember, honnan kap váratlan segítséget, úgy látszik, a Szentlélek a netnek ebben a szögletében is fújdogál :-). Kösz. )

Shine) 2010.07.22. 14:49:12

@álomfejtő: szerintem az fontos, hogy Jézus miként tekint ezekre a pillanatokra: ha általuk Te magad vagy mások közelebb kerültök Hozzá, az nagyon jó:-)
Kis_csirke: örülök:-)

álomfejtő 2010.07.22. 20:59:32

@kis_csirke: utólagosan megfogadtam korábbi tanácsodat, mármint, hogy kérjek segítséget. Hát igen, amikor tényleg nagy bajban van az ember, akkor még segítséget se tud kérni, amikor meg jobban van, akkor meg minek kérjen, jár a két lábán, igaz, hogy alig vonszolja magát, de még él:)

kis_csirke 2010.07.22. 22:47:05

@álomfejtő: de nagyon örülök ennek! (Ha esetleg úgy érzed, nem értik meg a problémádat, akkor addig magyarázd, vagy keresd a megfelelő segítséget, amíg "átmegy", föl ne add....aki kopog, annak ajtót nyitnak!!!!!!)

Azt hiszem, a gyöngeség útja nagyon fontos. Hogy meg merjük másnak mutatni a hiányainkat is. Most elkezdtem ezt kicsit tudatosan gyakorolni; a közelmúltban jeleztem egy régi, de még működő sebet egy embernek (egy olyannak, akiben nagyon megbízom), ettől egy kicsit pőrén érzem magam, de megkönnyebbülve; nem dőlt össze a világ:-).

álomfejtő 2010.07.23. 08:01:13

@kis_csirke: ez szép lenne, de nem is volt módom, hogy egyetlen mondattal is elmondjam mi is a bajom. Előbbiben inkább szarkasztikus voltam.
Ellenben most kezdtem járni egy képzésre, ahol magam is tájékozottabb leszek ebben a témakörben. Ott a saját magam felvállalása nem szimpi másoknak, holott annyit tudok , hogy ez egy kikerülhetetlen út, s ők is kénytelenek lesznek ezt az utat bejárni. Valahogy nagyon látom magam kívülről is.

kis_csirke 2010.07.23. 23:46:44

@álomfejtő: ó sajnálom, a humorunk/cinizmusunk más hullámhosszon van.
De annak örülök, hogy ezek szerint már tudod definiálni, hogy mi a bajod és van olyan közeg, ahol lehet gyakorolni a kiutakat.

álomfejtő 2010.07.24. 17:51:20

@kis_csirke: lényeg, hogy a végszó pozitív legyen(őszintén).:)
süti beállítások módosítása