Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Életem titka

2010.08.21. 17:34 Szakaszu

A napokban kaptam ezt a kommentet, gondoltam őszintén válaszolok rá: „Kedves Apó! Szeretném személyesen tőled megkérdezni, hogy hogyan lehet egy ilyen életet nem csak élni, hanem megélni is, és így továbbadni, ahogy Te is teszed. Bámulatos. Néhány ilyen "pedagógiai fortélyba" is beavathatnád majd olvasóid egy postban!”

Csak Isten erejével.

Egyszer Kanadában a vonaton egy nő megkérdezte:
- Maga katolikus pap?
- Még nem az vagyok, most megyek teológiára, hogy felkészüljek.
- Akkor nem nősül meg?
- Nem.
- Hát ez természetellenes!
- Én meg úgy mondanám, hogy természetfeletti.
- Hát az meg mi?
- Ha ezt nem érti, akkor az én nőtlenségemet sem fogja megérteni. De azért mondok valamit, mert kérdezte: Isten erejével élem meg ezt az életformát, nem a saját erőmmel. Ezért természetfeletti. Krisztus minden nap táplál Testével és Vérével, ez ad nekem erőt.

Ezzel a kis történettel már el is mondtam életem titkát, misztériumát. Isten meghívásával kezdődött. Ez olyan erős volt, hogy annak ellenére, hogy éppen akkor nagyon szerelmes voltam, Jézus mellett tudtam dönteni. Ezen magam is csodálkoztam!

Életem titkához tartoznak még más kegyelmi ajándékok:

  • Mindig érdekeltek a szegények, nehéz helyzetben élő emberek. Ebben nagy része van édesanyámnak, aki kis koromban mindig magával vitt, amikor ételt, ruhát vitt szegény családoknak. Kamaszkoromban nyaranként kemény testi munkát végeztem, mert nagyon érdekelt a munkások élete. Külvárosi szegény gyerekek cserkészcsapatát is szerveztem. Köztük kaptam meg hivatásomat: „munkáspap leszek”.
  • Ezt az indítást később úgy fogalmaztam meg, hogy MÁSOKÉRT ÉLŐ EMBER akarok lenni. Életcélom megtalálása nagyon sok boldogságot hozott az életembe. Látva mások örömét és haladását, kétszeres öröm lett számomra.
  • Mindig szerettem a kalandokat. Különösen azokat, amelyek erőmön felüliek voltak, és csak Istenben bízva lehetett elindulni új utakon.
  • Nem akartam a régi kerékvágásokban maradni. Különbözőségek, más kultúrák, új nyelvek, a szavak mögötti másfajta gondolkodásmódok csodálattal töltöttek el. Nem gondoltam, hogy mindent úgy kell csinálni, ahogy mi szoktuk. Könnyű volt alkalmazkodnom, örültem az újdonságoknak.
  • A különféle beállítottságú emberekkel való kommunikálás, mindig érdeklődéssel töltött el. Egyszer figyelmeztetést is kaptam, hogy: „ne bratyizz annyit az orosz katonákkal”, pedig semmit sem tudtam oroszul. Engem az ember érdekelt!


Ezek szemelvények arról, hogyan éltem le életemet. Nincsen semmi csodálkozni való rajta, ha csak az nem, hogy Isten mit vitt végbe életemben. Az viszont, használva a te szavadat valóban „bámulatos”.

Kérted, hogy avassalak be "pedagógiai fortélyaimba". Erről szívesen beszélek. Egész életemben a legkülönbözőbb embereket tanítottam: óvodásokat, gimnazistákat, egyetemistákat, öregeket, fiatalokat, alkoholistákat, rabokat, hajléktalanokat, tanárokat, jegyeseket, házasokat, papokat, szerzetesnőket stb. Olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy legtöbbször rám volt hagyva, hogy mivel foglalkozzunk.

Nálam a „tanítás” nem azt jelenti, hogy előadok. Az anyag, amivel foglalkozom, ha csak lehetséges, mindig a hallgatók érdeklődése szerint változik. A módszer pedig alapvetően PÁRBESZÉD, úgy is lehet mondani: mély, személyes kommunikáció. Nem csak a szavakra figyelek, hanem a szavak mögött rejlő értelemre is. Amit a hallgatóm nem mond ki, de ott van a szívében. Japánban jól megtanultam figyelni erre a „rejtett kommunikáció”-ra is. Japánban a jéghegy csúcsát öntik csak szavakba, a többit intuícióval kell kisütni. Ennek a képességnek nagy hasznát veszem itthon is.

A „tanítás” tehát szívből jövő és szívhez szóló kommunikáció. Nem azon alapszik, hogy „te nem tudsz semmit, én majd megmondom neked”, hanem azon, hogy mindketten akarunk egymástól tanulni. Ez a fajta kommunikáció valójában az igazi szereteten alapszik. Szeretetkapcsolatban vagyunk, ezért érdekel, amit mondasz. Az én részemről pedig fontos, hogy sikerül-e vagy sem a szívedhez szólni, és a párbeszéd során egy hullámhosszon voltunk-e vagy sem. Értékeket szerintem csak így lehet átadni.

Ha pedig te is hívást érzel, hogy másokért élő ember légy, akkor még valamit szeretnék hozzáadni:
 

  • Imádkozz azokért, akikhez küldetésed van!
  • Legyen mindig nyitott a szíved feléjük!
  • Legyél hálás azért, amit tanulsz tőlük!
  • Nap, mint nap tekints vissza arra, hogy milyen volt velük a kapcsolatod. Sikereid és kudarcaid a legjobb tanáraid!
     

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr942237523

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

iovianus 2010.08.22. 12:40:58

Köszönöm válaszod Apó. Ezt az írást nagyon mélyen elraktározom magamban.
Azt hiszem, többet most nem vagyok képes szólni.

álomfejtő 2010.08.23. 22:32:14

Kedves Szakaszu!

A képek mindig elgondolkodtatnak. Olyan, mintha a fölső kéz az égbe akarná rántani a feléje nyújtózkodót. Mindkettőben cél irányába ható erő feszül, a kézfogásban az egymásra találás , közös cél , bizalom a felette levőben, és a segíteni akarás ereje, szándéka a lefele nyújtott kézben, mert neki több 'tudása van már az égben levésről'. Ez a tudás valódi titok.
Mindannyiunknak vannak "élete titkai', és megfejtendő titkok is az életében, amelyekhez nagy bátorság kell, ahhoz, hogy egyáltalán belevágjunk, nagy bizalom, hogy érdemes egyáltalán megfejteni a titkot, mert vezet valahova, közelebb magamhoz, közelebb egy másik emberhez, amitől gazdagabb lesz az életem. De vannak titkok, amelyeket titok minőségükben kell megőriznünk, mert abban rejlik az értékük.
Mostanában szeretnék megfejteni egy rejtélyt az életemben, s bizony nagy bátorságra és bizalomra van szükségem, és feltétel néküli szeretetre, amelyet más felé kell megélnem, a amely- aki engem is feltétel nélkül elfogad. Remélem lesz erőm. Ugye segítesz?

Kajla 2010.08.24. 07:58:23

Nekem ez a beírás inkább furcsa volt. Apót nem ismerve, a korábbi beírásait bölcsnek találva, most kicsit zavarban olvasom. Számomra a szövegből az értődik, hogy apó arra próbál választ adni, hogyan vált élete példaadóvá, hogyan vált ő maga Isten csodájának eszközévé, művévé. Ha erről egy tanítványa írna, nem akadnék fenn. Így zavarban vagyok.

josibaba 2010.08.24. 16:20:16

@Kajla: Kedves Kajla!
„Ügyelj kívánságaidra, mert teljesülhetnek!”
Íme: Apó egyik régi tanítványaként jelentkezem, ezúton is megköszönve neki, újra és újra azt, hogy úgy vezet előre, hogy közben teljesen meghagyja a szabadságomat, elfogadja, ha más a véleményem, az érzéseim, a tempóm, az adottságaim, az önfegyelmem. Kérdésekkel tanít, a válaszokat magamnak kell "megszenvedni". A vele való találkozás fénypontja mindig a párbeszéd, ami semmiben sem hasonlít egy hagyományos iskolai tanórára, vagy prédikációra, hanem meghitt beszélgetésre, ahol az egyik fél nem vitásan vezeti, kíséri a másikat, de soha sem erővel, elvárásokkal vagy tekintéllyel, hanem a tapasztalatainak a megosztásával, együttérzéssel, szeretetből fakadó kihívásokkal, és sok sok kérdezéssel, ami talán az ő védjegye is lehetne. Gyakorló szülőként ezt csodálom benne leginkább: úgy nevelni, átadni valami fontosat, hogy közben mindvégig tiszteletben tartod a másik szabadságát, egyéniségét, személyiségét, soha nem le- vagy meggyőzni szeretne, hanem hozzásegíteni valamihez, ami NEKEM fontos: ez az ő igazi művészete, ezért gondolom Róla, hogy ő a Teremtő Isten csendes, hűséges, emberfaragó munkatársa.

P.E. 2010.08.25. 11:17:40

@Kajla: Én is úgy jártam, mint te, kedves Kajla, zavarba jöttem elolvasva Apónak ezen írását. Aztán elkönyveltem, hogy biztosan én értem rosszul, valószínű valami egészséges önértékelésről lenne szó, ami hozzám nem a megfelelőképpen jutott el.
Apót ismerve a többi írásaiból, meg könyveiből, :))))...

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.08.25. 14:24:23

@Kajla: Érdekes, én nem jöttem zavarba :-) Esetleg, ha van kedved, végignézheted Isten csodáit (izé... amiket Te magad annak tartasz :-)) az életedben, és azt, hogy itt-ott hogyan voltál te is a csodatevés eszköze, mi vezetett odáig.
Egy csomó minden van ezekben, amit a "tanítványaid" (gyerekeid, vagy egyszerűen csak azok, akiknek néha beszélgetésben, tanácsban, ebben-abban haladására szolgálsz) egyszerűen nem tudhatnak. Viszont néha lehet nagy erejű tanúságtétel saját magad előtt is annak látványa, hogy igenis használva vagy.
Na, ez most nem tudom, mennyire volt érthetően összegyúrva. :-o

namwen 2010.08.26. 21:59:01

Az én életem egyáltalán nem példaadó.

Azon azonban magam is sokszor csodálkoztam, hogy kisgyermek korom óta erős hajlamom volt a mások segítésére. Pedig ezt nem láttam a családomban. Többnyire nem volt igazán módom sem erre életemben, mégis valamiféle kényszert éreztem erre . Lelki és egyéb támasz nyújtására. Sokféle módon "kényszerültem erre" és mások ezt hálásan fogadták, ami engem gyakran szégyennel töltött el, mert én ezt szinte nem is akartam, hanem volt, lett. Kaptam, ajándékba kaptam. Amikor életem vallásos irányú fordulatot vett, akkor mindezek a "kényszerek" a mások Krisztushoz vezetésének irányába kezdett haladni. Ma is így van. Én erről nem tehetek, de igyekszem most már tudatosan vállalni és ennek megfelelni, ezért hálásnak lenni. Írni is szoktam, aminek nagyon sokan örülnek. Fogalmam sincs hogy jutnak eszembe olyan fordulatok, amik másokat örömmel töltenek el és hálával emlegetik. Utólag amikor elolvasom magam is csodálkozom, hogy ezt tényleg én írtam ? - mert mintha nem is én, de mégis ..
Ezen túlmenően gyenge vagyok és nagyon sokat bukdácsolok, de most már tudatosan igyekszem.

Csak mondom. Van ilyen. Ne csodálkozzatok.:))
Remélem nem volt gusztustalan amit elmondtam.

álomfejtő 2010.08.27. 06:52:31

Nem értem, hogy egyáltalán min akadtatok fönn. Teljesen egyértelmű Apónál, Isten a középpontban, s az egész élete e szerint működik. Ha nem így élek, minden borul.

kis_csirke 2010.08.27. 18:46:44

Itt is van egy tanúságtétel, ahol Isten dicsősége nyilvánul meg egy fiatalember életében. Érdemes megnézni, engem például nagyon megérintett :-).

www.youtube.com/watch?v=aOyAIQaF1ao&feature=related

bazsik 2010.09.08. 09:25:31

Kedves Jezsuita bloggerek!

Én most nem az aktuális bejegyzéshez szeretnék szólni csupán nem találtam kontakt adatot az oldalon így itt szeretnék szólni. Annyit szeretnék mondani csak, hogy utólagos engedelmetekkel felkerültetek a www.ifigodollo.hu Váci Egyházmegyés ifjúsági portálra, mint külső blog. Remélem nem probléma. Úgy véltem, hogy a blogon található írásokat talán nálunk is jó lenne ha olvasnák páran, vagy megismernék páran.

További áldott napot!
Bazsik Ádám
szerkesztő
süti beállítások módosítása