December 3-a Xavéri Szent Ferenc ünnepe, Goában állami ünnep. A jezsuita misszionárius általánosan tisztelt Indiában, de különösen itt, Goában. Keresztények, hinduk és muzulmánok egyaránt szent emberként tekintenek rá, és zarándokolnak a sírjához imameghallgatást remélve. Vallások felett álló szent, akihez itt szinte mindenki imádkozik. Ferencet „Lord of Goa”, azaz Goa Urának is nevezik. Nem véletlenül. Egyszer próbálták meg az ünnepét eltörölni Goában, pontosabban megszüntetni, hogy december 3-a állami ünnep legyen, de nem sikerült. A legközelebbi választásokon megbuktatta Goa népe a BGP, a hindu fundamentalista párt kormányát. Xavéri Szent Ferenc ünnepe érinthetetlen. Bárki legyen is Goa állam miniszterelnöke, bármilyen valláshoz is tartozzon, nem teheti meg, hogy a Szent napján ne legyen ott az ünnepi misén, hacsak nem akar kiesni választói kegyeiből.

Az ünnepet kilenc napos ima, novéna előzi meg. Az 1000 főt befogadó Bom Jesu bazilika kicsinek bizonyul ilyenkor, pedig naponta 8 misét is mondanak. A novéna idején a templom helyett hatalmas szabadtéri sátorrendszerben vannak a misék, ahol 8000 ember is kényelmesen elfér. Hétköznapokon 30-40 ezren látogatnak ide, a hétvégén ez a szám a duplájára emelkedik, december 3-án pedig 150 ezer körül van a zarándokok száma. Ezen a napon a szokásos 5 óra helyett már reggel 4-kor kezdődnek a misék, és este 6-ig folyamatosan követik egymást. Sokan az ünnep előtti éjszakát is itt töltik, hogy reggel megfelelő helyet kapjanak. Egész családok jönnek zarándoklatra, egészen kis gyerekektől kezdve a nagyszülőkig.

Az ünnep előtti vasárnap (november 28.) Tamil nyelvű misén vettem részt, amin egyik rendtársam prédikált. A tamil zene mellett néhány szép kulturális elem is gazdagította a liturgiát. A mise kezdetén hagyományos indiai köszöntéssel fogadták a papságot a hívek, ami egy kókuszdiótál körkörös mozgatásából áll. Ez után a pap megismételte a mozdulatot, így köszöntve a híveket. Egy másik tamil sajátosság volt, hogy az eucharisztikus imánál a nálunk megszokott csengetés és tömjénezés helyett virágszirmos tállal és füstölő pálcákkal fejezték ki a hívek a hódolatukat Jézus előtt.

Az itteniek nagyon büszkék Xavéri Szent Ferencre. A tamil mise utáni ebéd közben találkoztam valakivel, aki nagy lelkesedéssel emlegette, hogy az őseit még Xavéri Szent Ferenc keresztelte meg. A nagyapja mesélte neki, hogy hogyan járt és mit tett Ferenc a falujukban. Személy szerint is nagyon hálás Goa Urának, mert 1952-ben, amikor megszületett beteg lett és az orvosok már lemondtak az életéről. Ekkor a szülei elvitték a Szent sírjához és imádkoztak érte. Abban az évben még meg lehetett érinteni az ereklyéit és a gyerek meggyógyult. Ma is történnek hasonló gyógyulások, ez is az egyik magyarázata szent Ferenc vallási határokat túllépő népszerűségének. Ugyanakkor vannak a fizikai gyógyulásoknál még lényegesebb dolgok, a lelki gyógyulások. A héten egy goai jezsuita tartott nekünk előadást lelkipásztori tapasztalatairól és megosztotta velünk, hogy a legmeghatározóbb papi élménye az itteni gyóntatásokhoz kötődik. A gyóntatószékben tapasztalta meg leginkább a szent hely kegyelmeit, Szent Ferenc aktív jelenlétét. Sokan teszik le évek terheit egy meghatározhatatlan hívó hangra hallgatva. „Eljöttem a családommal, nem akartam én gyónni, de valami erőt vett rajtam, és úgy éreztem, hogy békét kéne találnom Istennel.” Gyakoriak a hasonló mondatok. Nem véletlen, hogy az itteni egyházmegyében minden fiatal papnak kötelező, hogy legalább egyszer gyóntasson ezen a helyen, mert itt egészen különlegesen megtapasztalhatja az Isten kegyelmét és a papságának értelmét.

Bár rövid ideig gyóntathattam itt, de én is tapasztaltam valami hasonlót.

Egy másik papi tapasztalatom az áldás. Újra és újra jöttek hozzám emberek, kérve, hogy áldjam meg őket és gyermekeiket. Talán az első misémen adtam utoljára ennyi áldást.

Hallottam már korábban, hogy mennyire népszerű Szent Ferenc errefelé, de azért élőben tapasztalni ezt mégis más. Meglepett ez a hatalmas sokaság. Zarándoklatok, szent helyek, ereklyék egyébként nem tartoztak vallásos alaptapasztalataim közé, sokáig nem is ismertem ezt a világot és nem is jelentettek semmit számomra. Most is van bennem bizonyos szkepszis a zarándokhelyekhez kapcsolódó intenzív kereskedelmi tevékenység (na itt is rengeteg bazár nőtt ki a földből az ünnephez közeledve), vagy az olykor túlzásba vitt szent kultusz miatt, amely könnyen elfelejti, hogy azért Jézus Krisztus a mi hitünk középpontja és a szentek csak Jézus felé mutató útjelzők. Már mérnök voltam, amikor elkezdtem felfedezni a zarándoklatok értelmét és szépségét. Bár legszívesebben most is kerülöm a sokaságot, és inkább akkor szeretek imádkozni a szent helyeken, amikor csendben, összeszedettebben lehet ott lenni, ugyanakkor meg tud érinteni a hívek sokaságának is a hite.

December 3-án, jezsuita társaimmal újból elmegyünk Xavéri Szent Ferenchez. Sok embert szeretnék elvinni a szívemben kérve rájuk Isten áldását. Rendtársaimat, rokonaimat, betegeket, fiatalokat és idősebbeket, akikkel munkám során kapcsolatba kerültem az elmúlt évek során és Téged is, kedves olvasó.