Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

boldogság (8) egyház (55) eucharisztia (8) európa (10) feltámadás (8) ferencpápa (9) filozófia (10) gondolat (10) gondolatébresztő (19) hit (25) ima (14) isten (19) Isten (8) jezsuita (16) jézus (11) katolikus (13) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (10) szeretet (13) társadalom (11) tudomány (12) vallás (16) vallások (10) Címkefelhő

Friss topikok

Lord of Goa

2010.11.28. 18:10 korizoli

December 3-a Xavéri Szent Ferenc ünnepe, Goában állami ünnep. A jezsuita misszionárius általánosan tisztelt Indiában, de különösen itt, Goában. Keresztények, hinduk és muzulmánok egyaránt szent emberként tekintenek rá, és zarándokolnak a sírjához imameghallgatást remélve. Vallások felett álló szent, akihez itt szinte mindenki imádkozik. Ferencet „Lord of Goa”, azaz Goa Urának is nevezik. Nem véletlenül. Egyszer próbálták meg az ünnepét eltörölni Goában, pontosabban megszüntetni, hogy december 3-a állami ünnep legyen, de nem sikerült. A legközelebbi választásokon megbuktatta Goa népe a BGP, a hindu fundamentalista párt kormányát. Xavéri Szent Ferenc ünnepe érinthetetlen. Bárki legyen is Goa állam miniszterelnöke, bármilyen valláshoz is tartozzon, nem teheti meg, hogy a Szent napján ne legyen ott az ünnepi misén, hacsak nem akar kiesni választói kegyeiből.

Az ünnepet kilenc napos ima, novéna előzi meg. Az 1000 főt befogadó Bom Jesu bazilika kicsinek bizonyul ilyenkor, pedig naponta 8 misét is mondanak. A novéna idején a templom helyett hatalmas szabadtéri sátorrendszerben vannak a misék, ahol 8000 ember is kényelmesen elfér. Hétköznapokon 30-40 ezren látogatnak ide, a hétvégén ez a szám a duplájára emelkedik, december 3-án pedig 150 ezer körül van a zarándokok száma. Ezen a napon a szokásos 5 óra helyett már reggel 4-kor kezdődnek a misék, és este 6-ig folyamatosan követik egymást. Sokan az ünnep előtti éjszakát is itt töltik, hogy reggel megfelelő helyet kapjanak. Egész családok jönnek zarándoklatra, egészen kis gyerekektől kezdve a nagyszülőkig.

Az ünnep előtti vasárnap (november 28.) Tamil nyelvű misén vettem részt, amin egyik rendtársam prédikált. A tamil zene mellett néhány szép kulturális elem is gazdagította a liturgiát. A mise kezdetén hagyományos indiai köszöntéssel fogadták a papságot a hívek, ami egy kókuszdiótál körkörös mozgatásából áll. Ez után a pap megismételte a mozdulatot, így köszöntve a híveket. Egy másik tamil sajátosság volt, hogy az eucharisztikus imánál a nálunk megszokott csengetés és tömjénezés helyett virágszirmos tállal és füstölő pálcákkal fejezték ki a hívek a hódolatukat Jézus előtt.

Az itteniek nagyon büszkék Xavéri Szent Ferencre. A tamil mise utáni ebéd közben találkoztam valakivel, aki nagy lelkesedéssel emlegette, hogy az őseit még Xavéri Szent Ferenc keresztelte meg. A nagyapja mesélte neki, hogy hogyan járt és mit tett Ferenc a falujukban. Személy szerint is nagyon hálás Goa Urának, mert 1952-ben, amikor megszületett beteg lett és az orvosok már lemondtak az életéről. Ekkor a szülei elvitték a Szent sírjához és imádkoztak érte. Abban az évben még meg lehetett érinteni az ereklyéit és a gyerek meggyógyult. Ma is történnek hasonló gyógyulások, ez is az egyik magyarázata szent Ferenc vallási határokat túllépő népszerűségének. Ugyanakkor vannak a fizikai gyógyulásoknál még lényegesebb dolgok, a lelki gyógyulások. A héten egy goai jezsuita tartott nekünk előadást lelkipásztori tapasztalatairól és megosztotta velünk, hogy a legmeghatározóbb papi élménye az itteni gyóntatásokhoz kötődik. A gyóntatószékben tapasztalta meg leginkább a szent hely kegyelmeit, Szent Ferenc aktív jelenlétét. Sokan teszik le évek terheit egy meghatározhatatlan hívó hangra hallgatva. „Eljöttem a családommal, nem akartam én gyónni, de valami erőt vett rajtam, és úgy éreztem, hogy békét kéne találnom Istennel.” Gyakoriak a hasonló mondatok. Nem véletlen, hogy az itteni egyházmegyében minden fiatal papnak kötelező, hogy legalább egyszer gyóntasson ezen a helyen, mert itt egészen különlegesen megtapasztalhatja az Isten kegyelmét és a papságának értelmét.

Bár rövid ideig gyóntathattam itt, de én is tapasztaltam valami hasonlót.

Egy másik papi tapasztalatom az áldás. Újra és újra jöttek hozzám emberek, kérve, hogy áldjam meg őket és gyermekeiket. Talán az első misémen adtam utoljára ennyi áldást.

Hallottam már korábban, hogy mennyire népszerű Szent Ferenc errefelé, de azért élőben tapasztalni ezt mégis más. Meglepett ez a hatalmas sokaság. Zarándoklatok, szent helyek, ereklyék egyébként nem tartoztak vallásos alaptapasztalataim közé, sokáig nem is ismertem ezt a világot és nem is jelentettek semmit számomra. Most is van bennem bizonyos szkepszis a zarándokhelyekhez kapcsolódó intenzív kereskedelmi tevékenység (na itt is rengeteg bazár nőtt ki a földből az ünnephez közeledve), vagy az olykor túlzásba vitt szent kultusz miatt, amely könnyen elfelejti, hogy azért Jézus Krisztus a mi hitünk középpontja és a szentek csak Jézus felé mutató útjelzők. Már mérnök voltam, amikor elkezdtem felfedezni a zarándoklatok értelmét és szépségét. Bár legszívesebben most is kerülöm a sokaságot, és inkább akkor szeretek imádkozni a szent helyeken, amikor csendben, összeszedettebben lehet ott lenni, ugyanakkor meg tud érinteni a hívek sokaságának is a hite.

December 3-án, jezsuita társaimmal újból elmegyünk Xavéri Szent Ferenchez. Sok embert szeretnék elvinni a szívemben kérve rájuk Isten áldását. Rendtársaimat, rokonaimat, betegeket, fiatalokat és idősebbeket, akikkel munkám során kapcsolatba kerültem az elmúlt évek során és Téged is, kedves olvasó.
 

 

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr382479232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

iovianus 2010.11.28. 20:55:55

Azt mondják, a csodákért sem kell a szomszédba menni. Pedig de jó egy kicsit kitekinteni!

Egy kérdés fogalmazódik meg bennem:
A hívek egyes szentek felé -talán kissé eltúlzott- fordulása nem jelentene-e itthon is fellendülést a vallási életben? Annyi szentünk és boldogunk van nekünk is!
Baj lenne-e, ha egy szent (pl Szent Margit) segítségével a hívek könnyebben megtapasztalhatnák az Istenélményt? Szerintem nem.

Vajon csak reklám kérdése volna ez? Hiszen minden szent mögött ex lege kell legyen egy csoda :)

Más: Annyi kápolnát látni elhagyottan, romokban a falvak szélén, a határban, ennyire nincs szükség a templomon kívüliségre?

Jobb lator 2010.11.29. 08:25:03

De jó volt olvasni soraidat korizoli. Talán még a roráté, és nálunk most esedékes Szentségimádás mámorító, és édes hangulatából is fakad ez, de köszönöm, hogy felajánlod, már éppen kérni akartam, hogy vigyél magaddal engem is. Ígérem, hogy ott leszek Veled, Veletek!
De elgondolkodtató is, amit írsz. És nem gondolom, hogy mi e csodák híján lennénk. Ha csak azért nem, mert nem hiszünk benne. Nem vesszük észre, túlzottan eltávolodtunk attól a boldogító szegénységtől (mert "boldogok a szegények"!), melyben megengednénk magunknak a csodákat. Civilizálódtunk, bizony, sajnos; már annyira, hogy azt is megkérdezzük – megengedjük magunknak azt a kétséget – hogy mit keres a közintézményeinkben a feszület. Bizony nem világi keresztények vagyunk, hanem elvilágiasodott keresztények. Lehúzzuk magunkhoz Istent, ahelyett, hogy Hozzá emelkednénk, hagynánk, hogy az elanyagiasodott világunkból – szuverén és szubjektív világunkból – kirángasson, magához felemeljen. Talán az Advent szólhatna arról, hogy megengedjük Istennek, hogy szóljon hozzánk, mi pedig megengedjük magunknak, hogy Rá figyeljünk, meghallgassuk Őt! Akkor, talán, lehetnénk mi is újra Isten hívőkké, bűnbánókká. Mert az tudja megbánni bűneit, aki tudja, hogy vétkezett, és az tudja, hogy vétkezett, aki ismeri az igazságot, ami ellen vétkezhet az ember, mert szabad akarata van, és olyan gyenge az igazság ismerete nélkül – amire csak akkor ébred rá, ha megismeri az igazságot, és megengedi, hogy az szétáradjon benne.
Isten áldjon, és tegyen szentté Benneteket abban a másvilágban, ahonnan hozzátok el nekünk is, a lélek felüdítő leheletét!

P.E. 2010.11.29. 17:11:07

Köszönöm, korizoli, hogy engem is elviszel, nagy szükségem van rá.

atlanta 2010.11.29. 20:21:02

Nem is gondoltam volna, hogy a többi vallás is ennyire tisztel egy keresztény szentet Indiában. Remélem rajta keresztül Jézust is megismerik. Egyébként mennyire élnek békében ott lent a vallások egymás mellett? Kíváncsi lennék, hogy sikeres-e most a keresztény hittérítés Goában, vagy csak a "régi" családok adják tovább a vallást.

filmcomm 2010.11.30. 10:54:04

Érdekes cikk. Jó lelki tükör ...

Szerintem a látható dolgokkal kéne foglalkozni.
A szentek tiszteletének megvan a maga mértéktartó helye az egyházban. Vallásos fellendülést ennek fokozása nem okoz(na), maximum meghülyíti az embereket.

Nyilvánvaló, hogy a jelzett tömeges "tisztelet" mögött is hatalmas mértékű a babona, a hétköznapokban ezek az emberek - ahogy mi is - gyorsan elfelejtjük a szenteket, ha nem szentekkel kerülünk kapcsolatba ...

atlanta 2010.11.30. 16:56:47

Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket. Mert a látható mulandó, a láthatatlan azonban örök. 2Kor 4.18
süti beállítások módosítása