Együtt kell dolgoznunk a szlovák jezsuitákkal. Ez nem lehetőség, nem ajánlat: nincs más választásunk.
Az európai apró rendtartományokat luxus fenntartani. Előbb-utóbb összevonás vár rájuk, de legalábbis nagyon szoros együttműködés. A spanyoloknál, a németeknél, a belgáknál, és nálunk is. Társat kell keresnünk. A románok az olaszokhoz csapódnak. A horvátok és szlovének könnyen egyesülnek. Ukrán provincia nem is volt soha. Az osztrákok a német egységbe szállnának be.
Maradnak a szlovákok. Történelmi nyomoraink máig mérgezik a kapcsolatunkat. A jezsuiták között is. Kultúránk még hasonló lenne, de a nyelvi árok szinte áthidalhatatlan. Pedig nincs más választásunk: az ősi jezsuita kreativitással rá kell találni a közös pontokra.
A múltkor a pozsonyi jezsuita rendházban szálltam meg. A vacsora végén a tartományfőnök arról beszélt, hogy a kis provinciáknak nagy kreativitással meg kell találniuk a közös munkákat: a csehekkel már vannak jó kezdeményezések, és a magyarok is nagyon nyitottak.
Az utolsó 100 komment: