Hosszú évek óta dolgozom többed magammal a digitális magyar zsolozsmán. Erre a Magyar Kuríron azt olvasom, hogy „Antonio Spadaro jezsuita szerzetes, aki XVI. Benedek nevezett ki a Kultúra Pápai Tanácsa és a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsa konzultorának, a Cyberteologia című blogján kifejti, hogy miért nem válthatják fel az iPadek, más tabletek és egyéb digitális eszközök a liturgia hagyományos könyveit.” Leellenőriztem: nem egészen ezt mondja Spadaro.
A bejegyzésében Antonio Spadaro nem azt fejti ki, hogy miért nem szabad ezeket az eszközöket használni, hanem ismerteti az új-zélandi püspöki kar tiltó döntését és megpróbálja kifejteni, értelmezni azt; a – szerintem leegyszerűsítő – püspöki kari tiltás mellé próbál mélyebb érveket és magyarázatokat találni. De a bejegyzése végén felhozza, hogy a Tridenti Zsinat felhasználta kora újítását, a könyvnyomtatást. Majd ezzel a kiemelt mondattal fejezi be: „Az új-zélandi eseten túl hogyan fog az Egyház konfrontálódni a digitális szöveg technológiájával?” Ez bizony inkább egy kérdésfeltevés, amit az is mutat, hogy a szerző két héttel később összegyűjtött sok pro és kontra cikket eme „érdekes vita” kapcsán.
A kérdés feltevés jogos. A különféle érveknek lehet létjogosultsága. Komolyan át kell gondolni a problémát. De az új-zélandi püspöki kar döntése csak Új-Zélandra érvényes és Antonio Spadaro véleménye sem törvényi erejű.
Az enyém sem.
Utolsó kommentek