Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) Isten (8) isten (19) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

Öt perc lelkiélet: az imádság fajtáiról

2013.08.22. 11:09 pacsy

rublevs_saviour.jpgAz evangéliumban időnként arról olvasunk, hogy Jézus elhívja tanítványait egy magányos helyre. Mit akar ott velük? Leggyakrabban – ha jól olvasom Mk 6,31-et és az azt követő verseket – egyrészt azt, hogy „kipihenjék magukat”; másrészt pedig, egyszerűen hogy „Vele legyenek”. Röviden: imádkozni akarja tanítani őket. És vajon mi mit csinálunk, amikor a nap folyamán egyszer-egyszer leülünk, hogy csendes időt szakítsunk magunknak az imádságra? 
Az egyház megszentelt hagyománya szerint az imádkozásnak négyféle módja van. 1. Az első közülük a kötött imaformákkal való imádság. Amikor egy gyereket imádkozni tanítunk, valami ilyesmit mondunk neki: „Figyelj, most pedig tedd szépen össze a két kis kezedet, és mondjuk együtt: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…”

A gyerek utánunk ismétli a szavakat, anélkül, hogy még teljesen képes lenne felfogni a jelentésüket. Ugyan mit tud még arról valaki gyerekkorában, hogy mit is jelent az: „szenteltessék meg a Te neved…” (szóval, hogy ne az enyém…); vagy, hogy „legyen meg a Te akaratod…” (vagyis, ne az enyém…). Mégis van értelme imádkozni tanítani, mert a közös élmény, a bizalmas és meghitt együttlét puha légköre, a meleg figyelem valamiképpen bűvkörébe vonja, átöleli a kicsi lelkét, és egész életre szóló, kitörölhetetlen nyomot hagy benne. A szavaknak még lesz idejük később is jelentéssel megtelni; azoknak is amelyeket esetleg most még csak mechanikusan ismétel egy gyermek: ha bajban lesz, később tud majd hova visszanyúlni… A kötött imával való imádságot mi, keresztények sohasem „nőjük ki”; minden életkorban, később is gyakoroljuk. Sokan zsoltárokkal imádkoznak – manapság például sokan szívesen mondják a breviáriumot, s nem csak a papok! A szentmisén is kötött szövegekkel válaszolunk a liturgiát vezető pap szavaira. Én a munkahelyemre menet a rózsafűzért szoktam mondani (külföldön lévén félúton leggyakrabban átváltok egy másik nyelvre). Könnyű megoldani: gyalog és általában egyedül megyek…

2. Az imádság második fajtája az úgynevezett értelmi vagy kognitív ima. Ez szabadon, a saját szavainkkal mondott Istenhez fordulást jelent. Gyakran megesik, hogy az életünk eseményeinek értelme nem azonnal világos. Ha az értelemkeresés (türelmetlen vagy megadó, nyugodt vagy szenvedélyes) folyamatába Istent is bevonom – ha neki is elmondom, meddig jutottam és Őt is megkérdezem, hogy mit gondol erről-arról –, akkor az értelmem segítségével imádkozom. Gyakran egész életünk érelme is kérdésessé válik – különösen tragédiák, sorscsapások kapcsán, azaz a szenvedés kifürkészhetetlen titkával találkozva. A szentírásban Jób is így imádkozott (bár nála már a következő lépcsőfok is szerepet játszik). A fiatalok gyakran ösztönösen is felfedezik maguknak ezt az imamódot, amikor felébred bennük a hit értelmének/értelmetlenségének kérdése. Azonban ez az imaforma sem korlátozódik egyelten életszakaszra: sohasem szűnünk meg gondolkozni Isten és az életünk dolgairól, titokzatos összefüggéseiről. Remélem, Ti is gyakoroljátok időnként az értelmi imát!

3. Az ima harmadik fajtája az érzelmek bevonásával végzett, úgynevezett affektív ima. Az Istennel való kapcsolatunkban ugyanis hosszú távon nem hiányozhatnak az érzelmek! A feltámadott Jézus Krisztus előtt is kifejezhetjük, hogy éppen mit élünk át érzelmi szinten. Mindennek helye van, legyen bár szó örömről, háláról és megelégedettségről, vagy éppen lázadásról, dühről, és a minden elsöprő felháborodás érzéséről. Istennel nem csak vitatkozni szabad (értelmi ima); lehet vele veszekedni is! Szégyenkezés nélkül kifejezhetem mindazt, amit Vele szemben érzelmi szinten átélek; kibírt Ő már ennél többet is…! Az alapvető szabály így hangzik: „Ami van, annak szabad lennie!” Előtte nem érdemes takargatni önmagamat, hisz Ő úgyis ismer, anyám méhétől fogva (22. zsolt). Ő a szívek és vesék vizsgálója (Zsolt 7,10), s ő szőtte a testemet is (138. zsoltár). Nagyon felforrósodhat két személy kapcsolata, ha képesek megosztani egymással a legmélyebb érzéseiket is. Ugye, van tapasztalatotok az istenkapcsolat ezen fajtájáról is? A hétköznapi imaéletben Szent Ignác mind az értelmi, mind az érzelmi imát ajánlja – és a lelkigyakorlatok során gyakoroltatja is –, amikor a képzelőtehetségünk (fantáziánk) segítségével tanít imádkozni.

4. Van még valami mást is ezeken kívül? Vezet tovább is út? Én azt hiszem, hogy igen. Érintsen bármilyen mélyen is, a személyes imának még az affektív-érzelmi imamód sem a végső stádiuma! Hiszen az érzelmek folyvást változnak, feltámadnak, mint a szellő és kihunynak, mint egy csillag pirkadatkor, a hajnali égen. Idővel el is csendesedhetnek, mint idős korra a lobogó érzelmek egy-egy jó házasságban. Ilyenkor csak egyfajta egymás számára való csendes, szerető jelenlét marad. Ez az egyszerű ima „fokozata”. A szerelmesek is belefáradhatnak a folytonos beszélgetésbe, érzelmeik állandó kifejezésébe. Jól esik ilyenkor egyszerűen csendben maradni. Én nézem Őt, Ő néz engem – s ez elég. Hiszen a feltámadott Jézus Krisztus itt van, jelen van minden pillanatban – legfeljebb én nem vagyok éppen jelen, mert lekötnek, magamba zárnak a gondjaim és gondolataim… Az egyszerű imához elég, ha csak Vele igyekszem maradni. Ilyenkor a nevét ismételgethetem – de megteszi bármely más alkalmas szó, zsoltárvers, imaszakasz is. Csend van, s én is csak egy belső hangon szólalok meg, nagy tisztelettel. Gyakran segít, ha a szót a légzésemmel is összehangolom. 

Ebben a fázisban az ima legfőbb akadálya – sokunk tapasztalata szerint – a szétszórtság. Hiszen bármilyen jó szándékkal ülök is le imádkozni, egyszer csak azon kapom magam, hogy már egészen máshol – a gondolataimban – vagyok, ahelyett, hogy itt lennék, ahol Isten van: a jelenlétben. Ilyenkor egyetlen teendő van: újra és újra, türelemmel visszatérni. Annak nincs jelentősége, hogy ez hányszor sikerül (mondjuk egy egyórás imaidő alatt háromszor-négyszer, tízszer-hússzor, vagy 50-60-szor is). Ha egyrészt az időmet odaadtam Istennek (hiszen gyakran ez számunkra a legértékesebb, amit a legnehezebb odaadni!); másrészt, ha mindannyiszor, amikor csak észreveszem az elkalandozást, visszatértem, nem lehet kétségem: jól imádkoztam! Az ima „minősége” nem számít: aki emiatt elégedetlen, még túlságosan önmagára (saját teljesítményeire, önös céljaira, például „tökéletesedésére”) figyel, ahelyett, hogy Istent helyezné a középpontba. 

Egyszer egy nagyon derék jezsuita, kitűnő lelki embert, kérdeztem, hogy imádkozik „Az én imám 90 százalékban azzal telik, hogy feldolgozom a napot…” – válaszolta. Egy másik lelki atya pedig a következő történetet osztotta meg. Egy alkalommal valami képzést tartott Németországban egyházi embereknek. Főleg papok, protestáns lelkészek és hitoktatók voltak jelen. Az imáról beszélt nekik. Egyszer csak valaki jelentkezett a jelenlévők közül: „Én nem értem, hogy mi értelme van ennek a szentségimádás-dolognak…” „Mindjárt tudtam, hogy evangélikus…” – kommentálta. „Ezt válaszoltam neki: akkor te még soha életedben nem hallgattál meg még teljes figyelemmel, teljes tisztelettel egyetlen embert sem az életedben! A teremben egy pillanat alatt néma csend lett…”

Mert tényleg erről van szó: ez a tét! Hogy ne a saját gondolataim körül keringjek, hanem – legalább a szándék szintjén – teljes tisztelettel és odaadással Őfelé forduljak. Őt hallgassam; magamról megfeledkezve, Őrá függesszem a tekintetemet. Mert ebben áll az ima lényege. 

Újra mondom: az, hogy összeszedettek maradunk-e (s mennyi ideig), vagy hogy idővel megadja-e a lélek egyesülésének kegyelmét: megengedi-e, hogy minden fenntartás nélkül az övéi legyünk – már nem a mi dolgunk. Nincs jelentősége. A törekvés a fő. Vagy még inkább: a vágyakozás.

Talán még egy utolsó (összetett) gondolat. :) Akik imádkoznak, azokhoz vonzódnak az emberek. Keresik és élvezik a társaságukat. Mert jelenlétükből figyelem és szeretet árad. Képesek másoknak helyet adni önmagukban. És nem erőszakosak: mentesek a mások iránti elvárásoktól. Már könnyű elfogadniuk a körülményeket és az embereket olyannak, amilyenek. Képesek Isten szemével nézni. Manapság sok szó esik arról katolikus körökben arról, hogy hogyan tudnánk vonzóvá tenni mások számára az Egyházat. Konferenciázunk, vitatkozunk és érvelünk, akcióterveket gyártunk erről a témáról. Nemrégiben püspöki szinódust is tartottak Európa újra-evangelizálásáról. Nem tudom, nem az ima körül kellene-e keresni a megoldást. Én abban hiszek, hogy az emberek ma is éhezik és szomjazzák az igazságot, Istent és a spirituális dolgokat. Jézusnak és az apostoloknak egyenesen menekülniük kellett a tömeg elől, annyian keresték őket. Meglehet, nekünk sem annyira az emberek kedvét kellene keresünk; időszerű volna ehelyett egyszerűen elkezdeni imádkozni. És állhatatosan kitartani ebben a harcban… Talán ebben áll a „misszió” oly sokat emlegetett „módszere”. 

De ne kioktatásnak vegyétek – főleg magamnak mondom…! ;) Na, szerbusztok!

16 komment

Címkék: meditáció ima csend érzelmek kognició

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr245470802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csaba carmarthen 2013.08.22. 23:46:54

"Meglehet, nekünk sem annyira az emberek kedvét kellene keresünk; időszerű volna ehelyett egyszerűen elkezdeni imádkozni. És állhatatosan kitartani ebben a harcban… Talán ebben áll a „misszió” oly sokat emlegetett „módszere”. "

www.youtube.com/watch?v=xBLbH6vRwk8

köszi, Pacsy

2013.08.23. 14:53:58

Zsidó testvéreink hamarosan ünneplik az újévet, melynek egyik központi könyörgése az Avinu Malkenu kezdetű imádság, amelyben hasonlóan a Miatyánkhoz Atyánknak szólítják az Urat. Az imádság Rabbi Akiba könyörgéséből ered, aki Rabbi Eliezer 24 könyörgése után - mely nem talált meghallgatásra - mindössze öt rövid mondatot mondott:

Atyánk, Királyunk, az apánk vagy,
Atyánk, Királyunk, nincs más urunk kívüled,
Atyánk, Királyunk, vétkeztünk ellened,
Atyánk, Királyunk, könyörülj rajtunk!
Atyánk, Királyunk, tégy velünk (jót) a Neved kedvéért!

Avinu malkeinu sh'ma kolenu...
(Atyánk, Királyunk, hallgasd meg könyörgésünket)

Avinu Malkeinu - Our Father Our King
www.youtube.com/watch?v=RRhAklSPooQ&feature=related
An array of images representing Jewish, Muslim and Christian Prayer, Pointing to the idea that G-d is One and The Same for all of us...

YganA 2013.08.23. 15:47:50

Kedves Pacsy, családommal együtt egy napig kerestük, míg megtaláltuk Rubljovnál a Megváltót...
Közben azon gondolkoztam, mi lehet annak az oka, hogy Istennel, a nagyon-nagyon absztrakt feljebbvalóval nekem könnyebb "beszélgetni", együtt hallgatni. Nehezen dadogom el, hogy Jézus Krisztus - talán emberi alakja miatt? - nehezebben megközelíthetőnek tűnik.
Ez a csodálatos kép most nagyon megérintett.
Eléggé zavarban vagyok.
Köszönöm az írásodat.

2013.08.23. 16:26:22

@YganA:
Miatyánk, Ki vagy a mennyben, szenteltessék meg a Te Neved, jöjjön el a Te országod Avinu sebasamajim jitkaddas simchá véjamlich malchuté
(Targum Micha 4. 8. v.)

legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is
jehi rácón ászé recónchá basoma-jim mimmáal vehatóv béénechá aszá
(Talmud, Beráchót 29b)

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma
hatriféni lechem chuki
(Mislei, 38.8.)

és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek
(szó szerinti forrása Derech Ereczuta VI. 3; Roshasána 17a. az időszámításunk előtti 2. századból)

"Avinu" The Lord's Prayer in Hebrew
www.youtube.com/watch?v=TmEoSI7HEBM

YganA 2013.08.23. 17:17:08

@YganA: Talán azért is "fogott meg" Rubljov Krisztus-ábrázolása, mert mintha egy kegyelemteljes, művészi transzformációja lenne Isten arcának a korlátolt, kétfülű, kétszemű, egyköldökű emberek számára...?

YganA 2013.08.23. 17:19:28

@Izrael misztériuma: igen.

Érdekes, hogy a beszélt héber nyelv hangzásáért nem nagyon vagyok oda, de itt ez az áhítatos költészet gyönyörű nyelve. Köszi.

2013.08.23. 18:40:24

@YganA:
The Hail Mary
שָלוֹם לָךְ, מִרְיָם,
Shalom lakh Miriam
מְלֵאַת הַחֶסֶד,
meleat hakhesed
ה' עִמָּךְ,
Adonai imakh
בְּרוּכָה אַתְּ בַּנָשִׁים
b'rukha at banashim
וּבָרוּךְ פְּרִי בִּטְנֵךְ, יֵשׁוּעַ.
u-varukh peri bitnekh Yeshua
מִרְיָם הַקְּדוֹשָׁה,
Miriam hakedoshah
אֵם הָאֱלהִים,
em haelohim
הִתְפַּלְלִי בַּעֲדֵנוּ, הַחוֹטְאִים,
hitpaleli baadanu hakhotim
עַתָּה וּבִשְׁעַת מוֹתֵנוּ. אָמֵן.
atah u-visheat motenu Amen

Shalom Lakh Miriam
www.youtube.com/watch?v=LMUNJQ8x3dk

YganA 2013.08.23. 19:20:41

@Izrael misztériuma: Szép volt ez is. Szinte héber nyelvlecke is :-))

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2013.08.24. 18:53:28

Pacsy írásához igazából nincs mit hozzáfűzni.

De megragadom az alkalmat, és megosztom veletek az alábbi rózsafüzér-titkokat. (Copyright by Anonymus from the Internet)

Az egyik régi hagyomány szerint a hét minden napján más titkokkal imádkozták a rózsafüzért. Ennek egyik változata az alábbi, amely magában foglalja II. János Pál által megfogalmazott világosság-titkokat is. A hét napjainak titkai így egymást követve egyetlen kerek egész gondolati egységet adnak ki, ugyanakkor megvan minden napnak a saját tematikája is.

HÉTFŐ (örvendetes titkok)
akit te, Szent Szűz a Szentlélektől fogantál
akit te, Szent Szűz, Erzsébetet látogatván hordoztál
akit te, Szent Szűz a világra szültél
akit te, Szent Szűz a Templomban bemutattál
akit te, Szent Szűz a Templomban megtaláltál

KEDD
aki engedelmeskedett Néked és Szent Józsefnek Názáretben
aki növekedett korban, bölcsességben és kegyelemben Isten és az emberek előtt
aki a Jordán vizében megkeresztelkedett
aki negyven napig böjtölt a pusztában
akit ellenállt a Sátán kísértésének

SZERDA
aki a kánai menyegzőn kinyilvánította isteni erejét
aki meghirdette Isten Országát
aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét
aki feltámasztotta a halott Lázárt
aki dicsőségesen vonult be Jeruzsálembe

CSÜTÖRTÖK
aki az apostolok lábát megmosta
aki testét éltető eledelül, vérét üdvözítő italul hagyta nekünk
aki önmagát érettünk áldozatul felajánlotta
akinek lelke mélységesen megrendült
aki érettünk mint legfőbb pap imádkozott

PÉNTEK (fájdalmas titkok)
aki érettünk vérrel verítékezett
akit érettünk megostoroztak
akit érettünk tövissel megkoronáztak
aki érettünk a keresztet hordozta
akit érettünk keresztre feszítettek

SZOMBAT
aki sebei által szerzett gyógyulást
aki életét adta mindnyájunkért
aki három napon át a sírban nyugodott
aki alászállt a poklokra
aki halálával legyőzte a halált

VASÁRNAP (dicsőséges titkok)
aki a halálból feltámadott
aki a mennybe fölment
aki nekünk a Szentlelket elküldte
aki téged, te Szent Szűz, a Mennybe fölvett
aki téged, te Szent Szűz, a Mennyben megkoronázott

misihanna 2013.08.29. 13:59:33

@m-athos: ez tök jó, köszi, lementettem magamnak.

misihanna 2013.08.29. 14:12:47

Én is munkába menet mondom a rfüzért (már ha dolgozós napom van), de engem mindig bántott egy kicsit, hogy miért nem szánok rá "normális" időt. Próbáltam korábban felébredni egy fél órával, de akkor meg képes voltam bealudni két mondat között, szóval nem sokat ért a korábban kelés. Maradt a munkábamenős rf., ami számomra nem a legtökéletesebb megoldás, mert valami mindig elvonja a figyelmem, de egyelőre jobbat nem tudok.

Szerintem is jó ez az írás.

2013.08.29. 15:02:50

@misihanna:
már az imádság akarása is imádság, Istennek nagyon kedves az igyekezet, sőt az sem baj, ha az ember közben bealszik...

van egy haszid történet egy rabbiról, aki azzal sanyargatta magát, hogy az ágyában fekve egy égő gyertyát vett a keze közé, nehogy véletlenül lekéssen az esti imádságról, egyszer aztán megtörtént a baj, a rabbi annyira fáradt volt, hogy nem törödvén a leégett gyertyával csak aludt tovább, egészen a másnap déli imádság idejéig...
mikoron felébredt, rémülten látta, hogy már delelőn a nap, mint egy örült rohant a zsinagógába és elmondta az aznapra esedékes prédikációt, szava szinte lángolt, az egész közösség tűzbejött tőle, amikor a végére ért, így sóhajtott maga elé: - úgy látszik, alva is lehet dícsérni az Urat!