Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) Isten (8) isten (19) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

Magyar–román kiengesztelődés: lehetséges?

2013.09.27. 22:13 educator

roman_2.jpgAz elmúlt száz évben – Trianon óta – nehéz jól, hosszú távon működő példát találni a távlatos, valódi kiengesztelődést szolgáló együttműködésre. Legyünk őszinték: még mindig nagyítóval kell keresni azokat az eseteket, ahol tudatosan kívánnak túllépni a létező nemzeti sebeken, bizalmatlanságon. A kevés jó példát tekintve azt látjuk, hogy a) kevés van belőlük, b) ha a közösség be is tud fogadni embereket a “másik oldalról”, külön-külön igyekeznek megoldani az érintettek aktuális problémáját, így a megoldások helyhez, személyhez kötöttek, és kevésbé nyújtanak máshol is használható mintát.

De kell-e új utakat keresni? Egyesek szerint abban a térségben történelmileg annyira összekapcsolódik a nép és vallási közösség, hogy ez fenntartható hosszabb távon is. Valóban, a római katolikusok és a reformátusok alapvetően magyarok, a görög katolikusok pedig románok - mindannyian egy ortodox többségi társadalomban. (A sajátos történelmi fejlődés miatt a görög katolikusság ma kevésbé töltheti be híd szerepét, hiszen veszélyesen őrlődik a nagy testvérek között.)

Mégis, éppen e patthelyzet miatt is, azt tapasztalom, hogy lépnünk kell. Egy gyorsan szekularizálódó társadalomban, hatalmas közös kihívások és az azokra adott rossz, átpolitizált válaszok közepette kétlem, hogy maradhatunk a “meglévőnél”. Sem Erdélyben, sem idehaza.

A jezsuita szolgálat fókusza mindig a „határokon” volt, de tudjuk, hogy ezek bizonytalan és veszélyes helyek. A távoli missziók vagy a helyben lévő párbeszéd a nem keresztény kultúrával - vagy éppen más vallásokkal - mindig kihívás. Közép-Európában ráadásul máig megkerülhetetlen a nemzeti kiengesztelődés feladata. Amíg ebben nem tudunk növekedni, addig népeink ki lesznek szolgáltatva a nagypolitika játékának mind az érintett két országban, mind az európai porondon.

Merre indultunk mi? Az elmúlt tíz év megmutatta, hogy reálisnak kell lennünk. Azért tudunk ma közösen egy dologba kezdeni, mert már létezik egy magyar nyelvű jezsuita közösség magyar lelkipásztori programmal Marosvásárhelyen és egy román nyelvű közösség román nyelvű szolgálattal Kolozsvárt. Elfogadottan működik tehát a külön út, amely mindkét félnek belső biztonságot ad. Erre lehet most építeni közösen.

A vegyes magyar-román közösség legfőbb feladata, hogy megmutassa, lehet együtt dolgozni közös és saját célokért. Szatmárnémetiben például épülhetnek egymásra a nyelvi alapon világosan elkülönülő szolgálatok, segíthetik egymást emberi és anyagi erőforrások tekintetében. A két magyar és három román jezsuita közül ketten jól beszélik a másik nyelvét, hárman pedig ismerkednek vele...

Akadályt jelent persze, hogy a szatmári közösség román tagjait a románok könnyen magyarosodással, a magyarok a magyarokat pedig románosodással vádolhatják. Nekünk, magyar és román jezsuitáknak is át kellett ugrani az ilyen jellegű léceket, hogy lassan ki tudjuk mondani félelmeinket, rossz tapasztalatainkat. Hiszen csak ezután következhetnek a bizalomépítés első lépései. A szatmárnémeti missziónak lehetnek kockázatai, de ezek akkor is megvannak, ha semmit nem tenni. Ezért mi inkább elindultunk.

http://parbeszedhaza.hu/reflexio

8 komment

Címkék: misszió kiengesztelődés jezsuiták román-magyar

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr625537010

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2013.09.29. 04:35:47

Ha minden igaz, egy csapat szlovák megy majd, magyar vezetéssel, a "Szomszédunk, Szlovákia" vetítésre. Fogadjátok őket szeretettel.

YganA 2013.09.29. 10:43:42

Sok nemzetközi csapat dolgozik együtt eredményesen különböző témákban - saját bőrömön is vannak jó tapasztalataim. A közös munka, az eredményesség, vagy kudarc, az alkotás öröme-kínja enyhítheti, akár el is söpörheti a nemzetiségi különbözőségekből fakadó előítéleteket - legalábbis egy időre. Szerintem nagyon fontos, hogy lehetőleg ne az legyen az ember jelzője egy ilyen társaságban, hogy román/magyar. Mindenkinek van keresztneve.

Sejtem, hogy feladatotok minősítetten nehéz, szívből drukkolok nektek!

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2013.09.29. 17:23:05

A nemzeti identitás és a vallás kölcsönhatása problematikus terület.

A román görögkatolikusok helyzetét nem ismerem, de a magyar görögkatolikus egyháznak is vannak bizony lenyesendő nemzeti vadhajtásai. :(

A legtragikusabb azonban talán az ukrán görögkatolikus egyház története.

Sztálin, félvén a vatikáni befolyástól, a ruszin-ukrán görögkatolikus egyház vagyonát elkobozta, és átjátszotta az orosz orthodox egyháznak. Miközben a szovjet birodalom más vidékein az orosz orthodox egyház ingatlanjait államosította vagy csak eldózerolta ugyanez a sztálinista apparátus. A görögkatolikus egyház gyakorlatilag megszűnt, illetve úgy-ahogy félillegálisan létezett az ortodox egyházon belül.

Az ukrán görögkatolikus egyház újjászületése a Szovjetunió széthullásával, az ukrán függetlenségi mozgalommal történt meg. A görögkatolikus egyház tulajdonképpen csak az egyik kiszolgáltatott mellékszála volt az ukrán politikai nacionalizmusnak. Az egykor elkobzott templomokat és kolostorokat visszafoglalták (sőt, valamivel többet is) és szinte egyik napról a másikra kikiáltották az orthodox egyháztól való elszakadásukat, és visszatérésüket a katolikus egyház kebelére.

Ennek azonnali következménye az lett, hogy megszakadtak az éppen új lendületet vett tárgyalások a Vatikán és a moszkvai orthodox pátriárka között. Azóta is patthelyzet van ezen a téren.

Az ukrán görögkatolikus egyház pedig továbbra is az ukrán nacionalizmus foglya. Az ősellenség az orosz ortodoxia, de ugyanolyan vehemensen küzdenek a római katolikusok ellen is, hiszen ők a másik ősellenség: a lengyel és litván ármány megtestesítői.

Ha ez esetleg még nem lenne elég, a görögkatolikus egyházon belül sincs egység, mert itt vannak a ruszinok is. Kárpátalján "önálló" ruszin görögkatolikus egyház működik, a galíciai ruszin püspökség pedig az ukrán görögkatolikus egyház része. Azonban Ukrajna hivatalosan nem ismeri el a ruszin nép létezését és gátolja minden nyelvi, vallási és kulturális törekvésüket.

Így a ruszin görögkatolikusok a ruszin orthodoxokkal közösen küzdenek az ukrán görögkatolikus elnyomás ellen.

Hát ez van....

Dr. szpahi 2013.10.01. 20:01:21

@m-athos:

Romániában meg ugyanez a helyzet csak fordítva. Az orthodox egyház dominánsan ultranacionalista retorikát használ, erősen magyarellenes, és expanzív. Foggal-körömmel ragaszkodik a görögkatolikusoktól a kommunista uralom alatt megkaparintott templomokhoz, és az államhatalom képviselőivel összejátszva ma is mindent megtesz azért, hogy a többségében magyarok által lakott települések reprezerntatív tereinek kisajátításával emeljen újabb templomokat:

www.bing.com/images/search?q=%22biserica+ortodoxa%22%2btorock%C3%B3&FORM=HDRSC2#view=detail&id=A84BC1AC9A313B540071A971106C0DC8DC101B1D&selectedIndex=9

Dr. szpahi 2013.10.01. 20:05:53

Az egyházon belüli és főképpen az egyházak közötti közötti párbeszéd ugyanakkor nagyon fontos lenne. A Krisztusban való közösség lehetne akár egyik (vagy talán az egyetlen!) kiindulópontja a román-magyar, magyar-szlovák, szerb-magyar megbékélésnek.

2013.10.01. 20:43:55

@Dr. szpahi:
csak az Isten színe előtt történő bűnvallomás majd az ezt követő kölcsönös megbocsátás és kiengesztelődés hozhat megbékélést mindannyiunknak!!!

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2013.10.01. 21:42:03

@Dr. szpahi: "A Krisztusban való közösség lehetne akár egyik (vagy talán az egyetlen!) kiindulópontja a román-magyar, magyar-szlovák, szerb-magyar megbékélésnek."

Ezzel maximálisan egyetértek.