A foci szenvedélyeket ébreszt. Kevesen vannak ebben az országban, akik közömbösek iránta. Siker vagy kudarc egyaránt az újságok címlapjára kerül, és gyakran politikai vonatkozásai is vannak. 1956 előtt is a legjelentősebb felfordulás, népi elégedetlenség egy focimeccs, az 1954-es elvesztett döntő kapcsán nyilvánult meg Budapest utcáin. Máshol bizonyára ünnepelték volna a VB ezüstérmes csapatot, nálunk az aranycsapat játékosainak bújkálniuk, hogy meg ne verjék őket a csalódott szurkolók. A mostani VB selejtezők is erős indulatokat kavartak. Bukarest és Amszterdam valóban kritikán aluli és katasztófális teljesítmény volt a válogatottunk részéről. Az is biztos, hogy mindez mélyebb problémákat tükröz. Való igaz, hogy amennyi támogatást és pénzt a labdarúgóink kapnak, - összehasonlítva más, sokkal eredményesebb sportágakkal - ahhoz képest ennek a két mérkőzésnek a képe rettenetes.  Ennek következményeként sokan temetik a magyar futballt, úgy egészben. A magyar foci gyásza nem új jelenség. Gyerekkorom óta szeretem a focit, figyelemmel kísérem azóta is, bár nem olyan intenzitással, mint egykor, mégis feltűnő számomra, hogy a Mexikói VB Szovjetek elleni 0:6 óta a magyar foci temetése szinte folyamatos. Egy egy komoly vereség után pedig ismételten katasztrófa értékelés van.

Félreértés ne essék, nem állítom, hogy nagyon jó a helyzet, de azért nem is olyan katasztrofális, mint aminek tűnik. Érdemes tágabb perspektívát is nézni. Ha csak a csoportunk végeredményét nézzük, ha ezt a közvetlenül a sorsolás után látjuk, nem okozott volna különösebb meglepetést a harmadik hely. Azt is gondolhatjuk, hogy összességében még így is nagyon kevesen múlott, hogy nem mi lettünk a csoportunkban a másodikak. Ha a románok elleni budapesti üres stadionos mérkőzésen kicsit több összpontosítás van ebben a csapatban, akkor nem kapnak gólt az utolsó percben. Persze ez a mi lett volna, ha esete….  

Egyébként hasonló helyen, harmadikként végeztek más csoportokban olyan csapatok, mint Szerbia, Csehország, Ausztria, Szlovénia. Mi 17 pontot szereztünk, nincs más a harmadik helyezettek között, amely csapat több pontot szedett volna össze. Több csoportban ennyi ponttal második helyezett is lehetett volna lenni. Ha ezt nézzük, akkor az erős középmezőnyben vagyunk, a környező országokhoz hasonló súllyal. Ez azért nem katasztrófa. Persze mi más korszakokhoz szeretjük hasonlítani eredményességünket és Puskásékhoz viszonyítva mindez halovány teljesítmény, pedig egyszerűen átlagos, amibe benne van néhány siker és csúfos vereség. Magyarország különleges abból a szempontból, hogy számos sportban nagy sikereket produkálnak a sportolóink, messze átlagon felül teljesítenek. Nehezen viseljük a középszerűséget, főleg ott ahol valaha sikeresek voltunk, és főleg a fociban. Talán érdemesebb lenne úgy tekinteni a korábbi sikereket, hogy az sok tényező (tehetség, egyéni és csapatmunka, szakértelem, de politikai és társadalmi helyzet stb) együttes hatásaként rendkívüli időszakok voltak.

Az elmúlt években a korábbihoz képest sokkal több figyelem és pénz ment a magyar labdarúgásba, és utánpótlás nevelésbe.  Ez valami, de a gond kevésbé az infrastruktúrában, a tehetségekben, mint az elszántságban és fejekben van. Amszterdam és Bukarest elsősorban lelki összeomlás volt. Előrejutás, ahogy más sportokban is, csak nagyon komoly szisztematikus munkával, szakértelemmel lehetséges és ennek a munkának gyerekkorban kell kezdődnie. Fejlődés aligha működik komoly utánpótlás nevelés nélkül. Attól még persze, hogy fociakadémiákat alapítanak, nem biztos a siker, de ezek nélkül aligha várható eredmény.

Lehet most morfondírozni, hogy van-e értelme van annyi figyelmet és pénzt a focira fordítani – nyilván lehetne és kellene, annyi másra is.  De ha mindezt abbahagyjuk, aligha várható, hogy ki tudunk lépni a középszerűségből. Ha újból a csúcs felé akarunk törni, akkor erre erőforrások kellenek, mindenek előtt emberi erőforrások: inspiráló légkör, alkalmas nevelők, edzők, akik fiatal koruktól motiválni tudják a játékosokat. Ennek megléte esetén is hosszú évek kellenek, amire az eredményesség a felnőtt szinten is érezhető lesz. Látok bíztató jeleket, hogy ez megtörténhet.