Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Karácsony „demokratikus” üzenete minden jóakaratú emberé

2013.12.20. 19:06 pacsy

8203956.jpgVan egy varázslatos történet Lukács evangéliumában. A Jézus Krisztus születéséről szóló elbeszélés annyira hozzátartozik az európai kultúra alapszövegeihez, hogy nemre, rasszra, vallási vagy felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül alighanem mindenki ismeri, legalább valamelyest. Azok számára pedig, akik az Egyházban szocializálódtak és nevelkedtek, e karácsonyi jelenet megannyi bensőséges és meghitt képzettársítást ébreszt. Szinte szemünk előtt játszódik le a jelenet, ahogy „azokban a napokban”, Augustus császár népszámlálást hirdető rendeletére, József és áldott állapotban lévő jegyese, Mária, Betlehembe mennek, hogy ott – egy a zsidó vallási vezetők szempontjából „Isten háta mögötti” barlangistálló fagyos éjszakájában (ami a kiszolgáltatottságot és az emberszívek segíteni rest keménységét jelképezi) – Mária megszülje elsőszülött gyermekét, pólyába csavarja és jászolba fektesse, „mert nem jutott nekik hely a szálláson” (Lk 2,2-8).

Csak a hívő keresztények tudják – s ez hitünk forrása és tárgya is egyúttal –, hogy ezekkel a külsőre oly kijózanítóan prózai eseményekkel az emberiség üdvösségtörténete – amely profán történelmünkkel egyenlő kiterjedésű – egészen új szakaszába lépett. Hiszen, a II. Vatikáni zsinat atyáinak még nem teljesen kiaknázott, mély értelmű megfogalmazása szerint „Isten Fia […] megtestesülése által valamiképpen minden emberrel egyesült.” (GS 22) – Isten és ember kapcsolatát tehát innentől kezdve visszafordíthatatlanul meghatározta az a tény, hogy az Örök Ige, a Második Isteni Személy belépett a történelembe, emberi testet öltött és „közöttünk ütötte fel a sátorát” (Jn 1,14). Ezzel kinyilvánította, hogy Isten kompromisszumok nélkül a szegények és az egyszerű emberek mellett áll, legyenek bármilyen ismeretlenek és jelentéktelenek is az emberek szemében. Meghaladhatatlan örömhír ez! Isten személyesen számon tart bennünket, hiszen megszületett a Megváltó; s akik hallgatnak tanítására, a legmélyebb értelemben boldog életet élhetnek, már itt a földön, odaát pedig majd maga Isten készít számukra lakóhelyet az örök üdvösségben (Jn 14,2-3).

E legszebb történet kapcsán hadd irányítsam most a figyelmünket a jelenet háttérben álló mellékszereplőire. Feléjük talán ritkábban fordul a mai ember érdeklődése, hisz kulturálisan már szinte áthidalhatatlan az a távolság, ami elválasztja őket a mi XXI. századi európai életünktől. Pedig megérdemelnék a figyelmet: hiszen éppen ők, a szabad ég alatt, éjnek idején nyájukat őrző pásztorok azok, kik először értesültek az örömhírről és keresték fel a szent családot. Az elbeszélés szerint angyaloktól kapták a hírt, akik ezekkel a  csaknem himnikus, emelkedett szavakkal köszöntötték őket, egyszerű lelkeket: "Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!" (Lk 2,14).

Érdemes észrevenni, hogy a „jóakaratú emberek” a magyar szentírás e helyt már egy értelmezett fordítása. Az eredeti szövegben birtokos szerkezet áll: a köszöntés a „jóakarat embereinek” (en anthrópois eudokías) áll; ami a szentíró szándéka szerint – amennyiben kivehetjük – azt jelenti, hogy az üzenet mindazoknak az emberek szól, akik „jó akarattal bírnak Isten részéről”, akiket Isten (különlegesen is) szeret. Ez az eredeti értelem válik azután a nagy tekintélyű, évszázadokig használatos latin bibliafordításában, a Vulgata szövegében bonae voluntatis-szá (jó szándékkal/jó akarattal bíró emberek); s ez a későbbi értelmezés visszhangzik XXIII János pápa 1963-ban közreadott Pacem in terris kezdetű enciklikájából is: „tutti gli uomini di buona volonta”: mindenki, akiben jó akarat van.

Van valami megdöbbentő ebben: karácsony üzenete lényegében „demokratikus” jellegű. Nem egy jól meghatározott népcsoporthoz vagy egy adott vallás követőihez szól; tehát nem is a „keresztényekhez” (jókora anakronizmus volna a feltételezés: hiszen még az intézményes kereszténység kialakulása előtt vagyunk!). Az örömhír címzettjei nem is a jelentősek: a történelem nagyjai és hatalmasai (persze ők is, ha és amennyiben képesek „kicsinnyé” és egyszerű emberré válni a betlehemi jászol mellett). A történelmet megfordító esemény hírüladása még csak nem is olyan embereknek szól, akik legalább erkölcsi vagy vallási kiválóságukkal kitűnnek az átlagból (pedig ha mi dönthettünk volna – amolyan jól fejlett farizeusi-érzékkel –, talán őket értesítettük volna elsőként a megtestesülés eseményéről…). Isten azonban más… Ez az ő logikája. Nem hiába olyan érhetetlen számunkra! Mert az angyalok nem így beszélnek: „Most pedig csakis ti figyeljetek: ti, akik minden szombaton ott vagytok a zsinagógában; akiknek a házassága rendezett; akiknek a családi élete makulátlan és erkölcsei sem hagynak kívánni valót maguk után.” – Nem! Az angyal a „jóakarat embereit” szólítja meg; akik valamiképpen – még ha nem is tudnak róla vagy számolnak vele – egyszerű és természetes módon tartoznak Istenhez azon az alapon, hogy Isten szereti őket.

Az egyház hagyományának egy jól kitapintható mélyrétege – kimutathatóan legalább Szent Ambrustól a II. Vatikáni zsinatig, és tovább – töretlenül vallja, hogy aki hűséges saját lelkiismerete szavához, az összhangban él Isten benne működő kegyelmével és eljuthat az örök üdvösségre. Ez még akkor is igaz, ha az illető ennek nincs tudatában, és alkalmasint nincs is megkeresztelve, így formálisan nem tagja a Katolikus Egyháznak. Más szavakkal úgy is mondhatnánk: az ilyen ember, ha a látható Egyháztól és annak struktúráitól látszólag távol is él, szintén megszentelődhet és megigazulttá válhat; olyannyira, hogy teljes joggal nevezhetjük őt a „Szentlélek templomának” (1Kor 3,16-17) (sőt, talán „anonim kereszténynek” is). Tekintsünk most el attól a kérdéstől, hogy az ilyen ember valóban nevezhető-e valamilyen értelemben „kereszténynek” (mint a teológus Karl Rahner javasolja), vagy helyesebb lenne elkerülni ezt a félreérthető szóhasználatot (amiként azt más nagy XX. századi hittudósok – például Hans-Urs von Balthasar vagy Hans Küng – hangoztatják). Az elnevezés nem igazán lényeges; legalábbis ahhoz a valósághoz képest, ami itt teológiai-nyelvi kifejezést keres magának. Mert miről is van szó?

Nos, semmiképpen sem arról, mintha a kinyilatkoztatás és az azt közvetítő Egyház immár szükségtelen volna az üdvösséghez! Ha Isten nem jött volna közénk magában a történelem konkrétságában, Jézus Krisztus személyében, és ha nem lehetne őt és gondviselő irányítását tapasztalni mindmáig az általa alapított Egyházban, ahol Szentlelke által szüntelenül tevékeny, nyilvánvalóan meg lehetnénk váltva csupán a lelkiismeretünkhöz való hűség, azaz egyszerűen a hitelesen leélt emberi élet és a belsőnkben jelen lévő Isteni hangra való figyelmes ráhagyatkozás által is. Hiszen teológiai értelemben már ez is „hitnek” nevezhető, ha annak egyelőre csak kezdetleges, embrionális formája is. Ebben, és csakis ebben az esetben el lehetne érni az üdvösséget a hivatalosan megalapított, látható és hierarchikusan is szervezett formát öltő Egyházon kívül is (mint ahogy – bizalommal remélhetjük! – a Jézus Krisztus születése és üdvösséget hozó cselekedetei előtt született valamennyi generáció, és az attól máig is földrajzilag és kulturálisan távol élők számára a régmúlt idők óta mindmáig ez a lehetséges út). Attól a pillanattól kezdve azonban, hogy teljes jelentőségében felfogjuk az Örömhírt, s hogy a Jézus Krisztusba vetett hit megvallása által létrejön az Istennel való konkrét kapcsolat, már nem sok értelme van a továbbiakban így beszélnem: „a kereszténység érdektelen számomra, és máshol fogom keresni az üdvösséget”. Azok számára, akik – ezen meghaladhatatlan minőségű istenkapcsolat híján – továbbra is kutatják, fáradhatatlanul keresik az élet forrását és annak teljességét (és bizonyos értelemben kötelesek is ezt megtenni!), továbbra is érvényben marad az üdvösség lehetősége az egyházon kívül is (ugyanezen Jézus Krisztus kegyelme révén)ndaddig, amíg teljes és egzisztenciális súlyával meg nem tapasztalják azt a boldogító Istennel való találkozást, amit az Egyház által felajánlott és közvetített üdvösség előízének átélése jelent azoknak, akik a maga tényleges valóságában már megismerték Jézus Krisztust és az ő szeretetét.

Valahogy úgy van ez – hogy ismét egy Karl Rahnertől kölcsönzött példával éljek –, mint annak az embernek az esetében, aki zeneileg képzetlen, és nem is különösebben kifinomult hallású. Az ilyen ember könnyen megelégedhet azzal, hogy el tud fütyülni egy egyszerű gyermekdalocskát. Azonban nincs olyan ember, akinek a hallása ne volna fejleszthető! Ha tehát fáradhatatlanul dolgozom zenei tehetségem kibontakoztatásán s végül megfelelően kifinomult zenei ízlésre teszek szert (ami persze alkalmasint sok munkával és áldozattal, energia-befektetéssel és „aszkézissel” is járhat; ráadásul számos vonatkozásban nem is csupán rajtam múlik, hanem tudatosan általam nem befolyásolható tényezők is befolyásolják), eljuthatok odáig, hogy képes leszek élvezni a muzikalitás legmagasabb művészi fokát is. Ha ebben az állapotban egyszer csak találkozom Mozart zenéjével, többé nem elégedhetek meg azzal a gyermekdalocskával, ami korábban zenei kultúrám csúcsát képviselte. Miután hiteles formában megismertem, Mozartot többé nem hagyhatom figyelmen kívül! Valahogy így áll a dolog azzal az emberrel is, aki saját vallását gyakorolva részesül erkölcsi és vallási nevelésben (amely nevelés igazán magas rendű is lehet!). Amikor azonban valaki már nagy lépéseket tett a saját (nem-keresztény) vallási hagyományán (vagy ateista humanizmusán) belül az együttérzés, a másokért való áldozatvállalás és az önzetlen szeretet iskolájában, akkor szinte lehetetlen is, hogy megismerve a keresztre feszített és feltámadt Jézus Krisztus minden emberi értelmet meghaladó szeretet-üzenetét és örök életre szóló hívását – azaz valódi (személyes és hiteles) konkrét kapcsolatra lépett vele –, ne érezze annak ellenállhatatlan vonzását, hogy azt a hitet, amelyet kezdetleges formában már eddig is birtokolt, s amely garantálja az üdvösségét, ne akarná teljesebben megismerni és követni.

Talán mondanom sem kell, hogy a mai Magyarországon (s az európai kultúrkörhöz tartozó emberekben általában) nem indulhatunk ki automatikusan abból, hogy a hit és a makulátlan keresztény erkölcsök virágoznak az emberek hétköznapi életében – ez immár valószínűleg saját családunk körében sem automatikusan feltételezhető… Milyen felszabadító tehát annak tudata, hogy Jézus Krisztus születése olyan örömhír, amely minden „jóakaratú embernek” szól: a „jóakarat embereinek”, akiktől Isten nem tagadja meg kegyelmét akkor sem, ha nem tartoznak az őt „helyesen” és teljes tudatossággal imádók intézményes táborába! Ahhoz, hogy valaki Istent befogadja – s ez a karácsonyi angyalok örömhír-üzenete –, elegendő tiszta szívvel és jóakarattal együtt örvendeznie az új életet adó anyával (aki ma maga az Egyház) s – talán ez elkerülhetetlen is –igyekeznie valamit tenni is érte! Az egyházias értelemben vett „nyilvános megtérés” és megkeresztelkedés azonban nem tartozik az Istenhez való tartozás követelményei közé: micsoda félreértés volna az elmaradt egyházi adó befizetését emlegetni, vagy ígéretet kicsikarni az illetőtől, hogy ezután rendszeres templomi szolgálatot vállal! Nem! Az esetleges személyes elhatározás egy intézményes elköteleződés irányában legfeljebb csak sokkal későbbi fázisként szokott elérkezni a hit szerves fejlődésének folyamatában (s önmagában egyáltalán nem is feltétele az üdvösségnek!). Hihetünk azonban abban – s éppen ebben áll az örömhír (evangélium) – hogy Istennek elegendő, ha egyszerűen csak mi is helyt adunk a szívünkben annak az igazi és tiszta örömnek, együttérzésnek és segítőkészségnek, ami bármelyik jóakaratú (és Istennek tetsző) ember szívében felébredhet egy ártatlan élet születése és a körülötte örvendezők láttán. Egyelőre elég, ha mi, keresztények tudjuk: ez a Gyermek az emberiség egyetlen Megváltója.

Istenem, tégy bennünket a „jóakarat”, a Te jóakaratod „embereivé”, s ha már ráhangoltad lelkünket erre az örömre és együttérzésre, add meg egykor annak végső beteljesedését is, amit ma sokan közülünk még remélni sem mernek. Legyen ez magunk és szeretteink üdvére-örömére – mindenkinek „demokratikusan” –, s ne csak ezen a karácsonyon…!

35 komment

Címkék: egyház európa karácsony kisjézus

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr625702611

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

uszo 2013.12.20. 21:15:29

Nagyon tetszik a bejegyzésed és ahonnan én látok, onnan igaz és kívánatos is.
Nekem karácsonyi blog ajándék.
Köszönöm.:)

türkiz 2013.12.20. 22:30:17

„mert nem jutott nekik hely a szálláson” (Lk 2,2-8)

matthaios · http://www.matthaios.hu 2013.12.21. 10:26:04

'Az angyal a „jóakarat embereit” szólítja meg; akik valamiképpen – még ha nem is tudnak róla vagy számolnak vele – egyszerű és természetes módon tartoznak Istenhez azon az alapon, hogy Isten szereti őket.'

Isten minden embert szeret, következik-e ebből, hogy minden ember egyúttal a 'jóakarat embere' is?

'úgy is mondhatnánk: az ilyen ember, ha a látható Egyháztól és annak struktúráitól látszólag távol is él, szintén megszentelődhet és megigazulttá válhat; olyannyira, hogy teljes joggal nevezhetjük őt a „Szentlélek templomának”'

Szerintem nem, vagy legalábbis így félreérthető. KEK 1987: „A Szentlélek kegyelmének megvan a hatalma ahhoz, hogy megigazulttá tegyen bennünket, azaz megtisztítson bûneinktõl és közölje velünk Isten igazságát a Jézus Krisztusba vetett hit [40] és a keresztség által”. Ha azonban valaki a Jézus Krisztusba vetett hit és a keresztség nélkül megigazult és egyszer mégis megérik benne az elhatározás, hogy megtér a katolikus egyházba, megigazultsága akkor nem a Jézus Krisztusba vetett hit és a keresztség által történik, mert már ő előzőleg is megigazult volt.

'nyilvánvalóan meg lehetnénk váltva csupán a lelkiismeretünkhöz való hűség, azaz egyszerűen a hitelesen leélt emberi élet és a belsőnkben jelen lévő Isteni hangra való figyelmes ráhagyatkozás által is.'

Szerintem nem, vagy legalábbis így félreérthető. Az Isten természetfeletti célt tűzött ki az ember számára, ez pedig a felsorolt természetes emberi erőfeszítésekkel nem érhető el. A megváltás gyümölcse, a megigazulás Isten kegyelme nélkül – csak emberi erőfeszítésekkel – nem érhető el. A megigazultság állapota a megszentelő kegyelem állapota, amelyet viszont a keresztség és a bűnbánat szentsége közvetít számunkra.

'Ha ebben az állapotban egyszer csak találkozom Mozart zenéjével, többé nem elégedhetek meg azzal a gyermekdalocskával, ami korábban zenei kultúrám csúcsát képviselte. '

A kereszténység nem csak egy mindenütt jelenlévő általános valaminek a felsőfokú kiteljesedése. A kereszténység ennél lényegesen mélyebb és több.

A fentiek azonban nem jelentik azt, hogy Isten nem üdvözíthet olyanokat, akik az Egyházon kívül töltötték le egyébként erkölcsileg kifogástalan életükett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek életüket a megszentelő kegyelem állapotában töltötték. Nem tudjuk, hogy ők hányan vannak, hányan képesek erre a szentségek által közvetített kegyelem, az Egyház hiteles tanítása nélkül. Ezért Jézus utolsó földi szavai az evangélium terjesztésének parancsát tartalmazzák: „Azután így szólt hozzájuk: »Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki nem hisz, elkárhozik«” (Mk 16,16).

A katekizmusra hivatkozást kifogásolhatják, mégis ezt teszem.

türkiz 2013.12.21. 11:21:13

Kedves @matthaios: "A katekizmusra hivatkozást kifogásolhatják, mégis ezt teszem."
- S mennyire jól teszed, mikor ezt teszed!

"A kereszténység nem csak egy mindenütt jelenlévő általános valaminek a felsőfokú kiteljesedése. A kereszténység ennél lényegesen mélyebb és több."
(...)
- Köszönöm! Sok szálon indult el bennem is ez-az, de Te elsimítottad... Döndöttem! A csendet választom, a Vele való egységet, mintsem a perlekedést itt (így Adventben még inkább is)... Visszakaptam a békémet, hála Neked!
Áldott készülődést Mindenkinek!

csaba carmarthen 2013.12.21. 14:39:51

"Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!" (Lk 2,14).

Valóban a legreménykeltőbb üzenet az egész emberiség számára ez a Karácsonyi üzenet.

(Megjegyzés:

a jóakarat emberei

(genitivus qualitatis

www2.uni-erfurt.de/renzi/latein/ZKONLINE/grammar/genitiv.htm
hu.wikipedia.org/wiki/Birtokos_eset )

= jóakaratú emberek...

forditási ferdítés tehát ott keresendő, ahol mindezeket az "Isten által kedvezményezett emberek"-ként fordítják:

a) "Isten" ugyanis nem is szerepel a szókapcsolatban

b)Istennek nincsenek "kedvezményezettjei",-előtte mindenki egyforma
-viszont a szabad akarat szerepét itt nem lehet elsikkasztani, mint ahogy Isten Lucifert is szerette, mint teremtményét- az ő számára mégsincs békesség

c) genitivus qualitatisként való fordítás egyértelműen kifejezi a szabad akarat rendkívül fontos szerepét, különösképpen ha meggondoljuk, hogy a szókapcsolat másik eleme- maga az "akarat" szó)

(Megjegyzés2:

Jézus születése nem "demokratikus" üzenetet hoz, hanem Isten üzenetét,

amely akkor sem visszakozik, amikor Jézus Eucharisztikus beszéde után a demos és a tanítványok nagy része visszahúzódik Jézustól.

Jézus ekkor ahelyett, hogy demokratikus szavazást irna ki, az ottmaradóknak szegezi a kérdést: "Ti is el akartok menni?"
remeny-kozossege.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1192275

Máshol Jézus világosan mondja: ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne titeket a világ.

Ma ugyanakkor egyre erősödik az Egyház "demokratikus" átalakítását követelő kórus: ami semmi mást nem jelent mint megalkuvást a bűnnel és az ateizmussal
-ez pedig nem a Karácsony üzenete)

Mindamellett:

"Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!" (Lk 2,14).

valóban az emberiség minden egyes tagja számára a legreménykeltőbb
üzenet

de nem (a mai értelemben vett nyugati) demokrácia által,

hanem a
jó-akarat
által.

E szókapcsolatban megtaláljuk az

"akarat"-ot (pl. szabad akarat...)

és megtaláljuk a

"jó"-t. (De mit jelent az, hogy "Jó"?)

Az Evangéliumban Jézus a késöbbiekben ezt is definiálja számunkra (Mk 10, 17-18):

"Senki sem jó, csak az Isten"
www.zarandok.hu/?m_id=68&m_op=view&id=106

Jót akarni tehát=
(végső soron) Istent akarni

Isten ugyanis a "Jó"
(a szó legteljesebb és legvégsőbb értelmében)
még akkor is, ha a jóakaratú ember -útja elején- evvel esetleg még nincs tisztában.

Ahol "Jó" - ott Isten
Ahol "Isten" - ott "Jó"

@matthaios: nagyon jó tehát, hogy a Katekizmusból idéztél- akárcsak bármikor máskor, amikor mindenféle önző érdek és torzítás nélkül idézed a Hitletéteményt, amely Krisztust, Istent -azaz a Jót képviseli.

Urfang 2013.12.21. 17:53:12

Szerintem szépen meg lett itt ragadva a karácsony "demokratikus" üzenete, amely minden jóakaratú emberhez eljut, akik világszerte részt vesznek a szeretet ünnepén. Hisz az ajándékozási mizérián túl már maga a családi együttlét és az ünnepi hangulat is olyan szeretetet és békét sugározhat, amit bármilyen vallású vagy világnézetű ember átélhet, ha jó szándékkal üli meg az ünnepet.

A szeretet és béke összeköti az embereket és nem szétválasztja, ezért igen jó ez a megközelítés amely minél több embert címez meg a karácsonyi üzenettel. Azokat is akiknek Indiában, Kínában, Thaiföldön, vagy mondjuk Japánban ez az ünnep inkább csak a karácsonyfát és a télapót jelenti, és akiktől nem is lehetne elvárni, hogy ezért a napért megtagadják a saját vallásukat, de ha már a gyerekeik örülnek az ajándéknak, a szülők örülnek a különleges vacsorának, a nagyszülők meg örülnek hogy együtt a család, akkor hozzájuk is elért a karácsony fő üzenete, amiért ezt az alkalmat a szeretet ünnepének nevezik.

Nem érdemes most kiszűrni vagy rangsorolni senkit semmilyen alapon, mert karácsonykor egy fa alá befér az összes ember, aki örömmel ünnepel. Ha ez a karácsony "demokratikus" üzenete, akkor biztos hogy sok jó szándékú címzetthez eljut az üzenet.

kaleidoscope · http://kaleidoscope.blog.hu 2013.12.21. 18:03:55

@matthaios: nem akarom védeni a poszt szerzőjét, hiszen nem szorul az én védelmemre, sokkal képzettebb nálam (én pl. nem tudnék Kügtől, Balthasartól, vagy Rahnertől idézgetni), és talán nem is szívesen árulna velem egy gyékényen, hiszen voltak nézeteltéréseink más posztja kapcsán, de most úgy érzem alaptalan a vele szemben felhozott érvelésed. "Isten minden embert szeret, következik-e ebből, hogy minden ember egyúttal a 'jóakarat embere' is? " - írod azzal kapcsolatban, amit a poszt így fogalmaz: "...egyszerű és természetes módon tartoznak Istenhez azon az alapon, hogy Isten szereti őket." Szerintem ez utóbbi mondattal a poszt szerzője nem állította, hogy mivel "Isten minden embert szeret," ezért "...minden ember egyúttal a 'jóakarat embere' is", hiszen le is írta, hogy csak azok a "jóakart emberei", akik "egyszerű és természetes módon" Istenhez tartoznak, még akkor is, ha nem is tudnak róla.
Márpedig ez szerintem is egy nagyon fontos tanítása a II. VZs-nak, és egyre inkább az.

matthaios · http://www.matthaios.hu 2013.12.21. 18:16:21

@kaleidoscope:

Nem érveltem, csak kérdeztem. A szerző által említett alap ugyanis mindenkire érvényes. Tehát még valami más is kell.

telihold83 2013.12.21. 21:03:40

Hát, nem tudom… a lelkiismeret szerintem el tud romlani, mint elhízott ember gyomra és ízlelőszervei. Az ilyen lelkiismeret már nem lehet jó vezető az üdvösség felé úgygondolom.
A mindenkire kiterjedő benignitás, beleértve magamat is és az igazítatlan lelkiismeret szava, így együtt, engem már többször is arra indított az elmúlt évtizedekben, hogy hagyjam el a katolikus egyházat és megtalálom a lelki békémet, de mégis maradtam és őszintén hiszem, hogy nem csak a megszokás miatt.
Nekem ez az egész azért sokkal bonyolultabbnak tűnik, nagyobb téttel és tényleg valami sokkal mélyebb és több közölnivalóval.
Köszönöm a bejegyzést, tanultam belőle.
Örömteli és „demokratikus” karácsonyi készületet kívánok minden jóakaratra törekvő embertársamnak!
@matthaios: köszönöm szépen a kiegészítéseidet, engem mindenesetre nagyon megnyugtattak.

csaba carmarthen 2013.12.21. 21:29:23

Ajánlom az örömteli "népi demokratikus" karácsonyi ünnepek kifejezést...

egy új "népi demokratikus" karácsonyi köszöntéssel:

"szabadság"! és
freedomroad.org/askasocialist/wp-content/uploads/2011/12/marxmas1.jpg

Akik pedig nem ismerik Karácsony történetét, ahol a demos -a nép- nem engedte be maga közé Jézust - (amint erre türkiz mindhiába utalt eddig) azoknak ajánlom az Evangélium szavait az

angyalok üzenetével,

ISTEN ÜZENETÉVEL:

amely MINDEN JÓAKARATÚ EMBERNEK szól:

"Miközben ott tartózkodtak, elérkezett Mária szülésének napja.

Megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.

Pásztorok a jászolnál. Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban és éjszaka őrizték a nyájukat.

Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az Úr dicsősége beragyogta őket.

Nagyon megijedtek. De az angyal bátorította őket: "Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek:

Ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr.

Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve."

Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek az Istennek:

"Dicsőség a magasságban Istennek,
És békesség a földön a jóakaratú embereknek."

Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást:

"Menjünk át Betlehembe! Hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk."
Odasiettek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet.
Miután látták, elhíresztelték azt is, amit már előbb megtudtak a gyermekről.

Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén.

Mária pedig szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk.

A pásztorok azután hazatértek.

Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit úgy láttak és hallottak, ahogy az angyal előre elmondta nekik. "

mazsola.iit.uni-miskolc.hu/biblia/bd/Lk/chap002.html

csaba carmarthen 2013.12.21. 21:44:41

mennyire fáj, hogy oly sok embert látok, akik elfogadják a hamis alázatot, ami a humanizmus mögött rejlik, és amelyet annyira előnybe részesítenek Egyházamban.

Szerepem, mint az emberi nem Üdvözítője és Megváltója mostanra már feledésbe merült.

A hamis alázatnak Egyházamban továbbra is tanúi lehettek, és mindenki azokat fogja megtapsolni, akik előmozdítják a rászorulók anyagi jólétéről való gondoskodást. Mindennek egy hamis vallás lesz a következménye.

Ti, akik Isten szolgáinak hívjátok magatokat, mikor határoztátok el, hogy Isten Igaz Szavát a saját hamis értelmezésetekre cserélitek?

Mikor határoztátok el, hogy Kereszténységet felcserélitek a humanizmussal, ahol nem tesznek Rólam említést?

Nem tudjátok, hogy az semmit sem ér, ami nem Istentől származik? Milyen keveset tanultatok, és mennyire ostobák vagytok, ha azt gondoljátok, hogy az úgynevezett jó cselekedetek – amit anyagi jólétnek képzeltek – valaha is helyettesíthetik az Igazságot.

Ha figyelmen kívül hagyjátok a ti elsődleges szerepeteket – a legfontosabb tant, Isten gyermekei lelkének a megmentését -, akkor sohase mondhatjátok, hogy az Én szolgáim vagytok.

Mennyire egyszerű lehet számotokra, hogy felkiáltsatok társadalmatok szegény, nyomorult és gazdaságilag hátrányos helyzetű tagjainak megmentése érdekében.

Követvén ezt a félrevezető utat, amelyen az úgynevezett jó cselekedeteitekre a világ csodálatát keresitek, megfeledkeztek a legfontosabb szerepetekről, amelyre elhívattatok: hogy Engem, a ti Jézusotokat szolgáljátok, és ne a személyes népszerűséget keressetek az Én Szent Nevemben.

Mi jó van abban, ha valakinek megvannak is az anyagi szükségletei, de a lelkét nem tudja megmenteni?

Ha nyilvános cselekedeteitek által a szekuláris világ csodálatát azzal a céllal keresitek, hogy népszerűvé tegyenek benneteket, akkor ti nem tudjátok hordozni Keresztemet. Ha nem utánoztok Engem, akkor ti nem beszélhettek Engem képviselve. Ti nem adhatjátok át az Igazságot, amikor az egótok a népszerűségre törekszik.

Ha megfeledkeztek arról az Áldozatról, amelyet a lelketek megmentéséért hoztam, akkor ti nem szolgálhattok Engem.

Amikor egy pap megfeledkezik arról, hogy miért lett az Én szolgám, akkor tízszeresen esik el a kegyelmektől egy közönséges lélekhez képest. Mert amikor eltávolodik Tőlem, akkor magával viszi azokat a lelkeket is, akiket befolyásol, és akik bíznak ítélőképességében.

Hallgassátok meg most, szolgáim, ezt a hozzátok intézett Hívásomat mindazon lelkek megmentéséért, akik fölé az Egyházi Rend Szentsége által neveztek ki benneteket.

Ha elmulasztjátok továbbadni, amire tanítottak benneteket, akkor ti nem az Igazságot tanítjátok.

Ha ti elősegítitek a humanizmust, és ugyanerre buzdítjátok az egyházmegyétekben lévő lelkeket is, akkor ti elutasítotok Engem.

Ti felcseréltek Engem azon vágyatokkal, mely szerint a jó cselekedeteitekkel nem csupán a társadalmi igazságosságot mozdítjátok elő, hanem még mások csodálatát is keresitek. Mások csodálata és a vágyatok, hogy népszerűek legyetek, azt jelenti, hogy ti többé már nem Engem szolgáltok.

Ha ti már nem Engem szolgáltok, akkor megengeditek, hogy tévedésbe essetek, és hamarosan többé már nem úgy fogtok elismerni Engem, ahogyan kellene.

Csak azok a kevesek, a kiválasztottak fognak az utolsó Napig szolgálni Engem.

Azon a Napon, sokan azok közül, akik Földi Egyházam szolgáinak hívják magukat, sírni és ordítani fognak, könyörögvén Hozzám, hogy legyek hozzájuk irgalmas.

Addigra már lelkek milliárdjait fogják elveszíteni, és sokan közülük annyira belemerülnek az utálatba, hogy nem lesznek képesek megérteni sorsuk igazságát, amíg már túl késő lesz számukra.

Ébredjenek fel azok közületek, akik szoronganak az elhagyatottság és a zavarodottság érzése miatt, ami körülvesz benneteket, mint szolgáimat, ebben az időben.

Maradjatok mindenkor szilárdan az Igazságba gyökerezve.

Ne feledkezzetek meg szerepetekről, mint felszentelt szolgáim, és ez az, hogy az Igazsággal tápláljátok Nyájamat, és biztosítsátok számukra a lelkük megmentéséhez szükséges Táplálékot.

A ti feladatotok az, hogy elhozzátok Hozzám a lelkeket.

www.masodikeljovetel.hu/ti-nem-adhatjatok-at-az-igazsagot-amikor-az-egotok-a-nepszerusegre-torekszik/

www.thewarningsecondcoming.com/you-cannot-impart-the-truth-when-your-ego-seeks-popularity/

uszo 2013.12.22. 10:42:51

„A lelkiismeret [ugyanis] a szabadság élményének az a mozzanata, amelyben az ember tudatára ébred felelősségének.” (K. Rahner – H. Vorgrimler, Teológiai kisszótár, SzIT, Budapest, 1980, 447).

Dr. szpahi 2013.12.22. 16:31:15

Kedves Pacsy!

Nagyon örülök ennek a bejegyzésnek. Rég olvastam ilyen őszinte, az Isten és az ember, az Isten és az emberiség közötti viszony lényegét megragadni tudó írást!

uszo 2013.12.22. 19:50:51

@csaba carmarthen: "A hamis alázatnak Egyházamban továbbra is tanúi lehettek, és mindenki azokat fogja megtapsolni, akik előmozdítják a rászorulók anyagi jólétéről való gondoskodást. Mindennek egy hamis vallás lesz a következménye."

"A pápai palota egyik ablakából a Szent Péter téren összegyűlt hívek tízezreihez intézve szavait a katolikus egyházfő felszólította a hatóságokat és a népjóléti szervezeteket, tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy minden családnak legyen saját otthona. "Oly sok család van fedél nélkül, részint mert sosem volt nekik, részint mert a legkülönbözőbb okokból elvesztették. Márpedig család és otthon együtt jár! Nagyon nehéz úgy boldogulni egy családdal, hogy nincs hol lakni"

"Zárásként a pápa "a remény, az igazságosság és a testvériség karácsonyát" kívánta a katolikus híveknek, hangsúlyozva az "igazságosság" szót, amelyet utólag illesztett bele az előre megírt beszédbe."hvg.hu/vilag/20131222_Ferenc_papa_fedelet_minden_csaladnak

Ez a bajotok Csaba?

bélaybéla · http://odamondogato.blog.hu 2013.12.22. 20:37:08

"Ez a bajotok Csaba? "
Talán inkább ez a legfőbb probléma :

"Ez volt az a pillanat, amikor a katolikus egyház gazdaságfilozófiája szakított a kufárokat a templomból kikergető Megváltó hitvallásával, és végérvényesen kapitalista útra tért. A Szentszék banki befektetései nyomán - noha ezt évszázadokon át elítélte, sőt eretnekségnek bélyegezte - elkezdett uzsorakamatot szedni.

Az összeomlás után az usztasák áldozatainak elkobzott vagyonát - mintegy 80 millió dollárnyi aranykincset - egyházi, főleg ferences rendi segédlettel Itáliába menekítették. Bizonyítást nyert az is, hogy a horvát (és egyéb nemzetiségű) háborús bűnösök Argentínába szöktetésében, a "patkányjáratok" kiépítésében a Vatikán felső körei is részt vállaltak.

A másik, most felszínre tört ügy akkor kezdett kibontakozni, amikor az olasz politika a hatvanas évek végén felvetette, hogy a Szentszék bevételeit is adóztassák meg. Kolosszális összegek forogtak kockán, hiszen az "olasz gazdasági csodában" a meghatározó egyházi befektetések hozadéka itáliai léptékkel mérve példátlan volt. Paul L. Williams A leleplezett Vatikán című könyvének összegzése szerint az ötvenes évek végére a 180 olasz banki, biztosítási és hitelintézmény fele vatikáni tulajdonban volt. Az 1942-ben felállított Vallási Műveletek Intézete (Istituto per le Opere di Religione, IOR), ismertebb nevén a Vatikáni Bank, meghatározó tulajdonrészszel rendelkezett az olasz energiaiparban, az ingatlanüzletben, a nehéziparban, sőt - gyógyszeripari részesedései miatt - a fogamzásgátló szerek előállításában (!) is.
A nagyobb profit és a kisebb adóterhek reményében a Vatikán pénzét olyan transznacionális cégek számláira és részvényeibe pumpálták át, mint például a Rothschild Bank, a Credit Suisse, a Morgan Bank, a Chase Manhattan Bank, a First National Bank, a Gulf Oil, a Shell, a General Motors, a General Electric, az IBM és a Colgate. Ebben, a klasszikus keresztény etikától jócskán elütő pragmatizmusban még nem lett volna semmi törvényellenes, ám a papírforma szerint legális ügyleteket megtoldották: kriminális pénzmozgatással egészítették ki, amelyek során a Vatikáni Bank tőkéjét kétes offshore cégekbe helyezték ki. Az akció levezénylésével történetesen azt a Michele Sindonát bízták meg, aki a szicíliai és a New York-i olasz maffia pénzügyi guruja volt."
www.nol.hu/archivum/archiv-371814

Úgyhogy Ferenc pápa ne másokat utasítgasson arra, hogy kik, mit és hogyan jótékonykodjanak, hanem a négy hajléktalan karácsonyi megvendégelésén túl
juttasson kamatmentes kölcsönöket a szerencsétleneknek abból a hatalmas Vatikán banki profitból, amelyet az utóbbi évtizedekben szépen bezsebeltek !

P.E. 2013.12.23. 07:13:41

Kedves Pacsy!

Tudod mennyire vágytam, hogy valaki ilyen szépen megfogalmazza a gondolataimat. Köszönöm neked.
Valamikor olvastam Erich Frommtól a A szeretet művészetét, és ott éreztem, hogy a szerző nem őszinte. Az első felét a könyvnek faltam, mint egy rémizgalmas regényt, és vártam a tutti megoldást a szeretet művészetének a végső kinyilatkoztatására. És nem adta rá meg a választ. Felháborított, dühös lettem, és nyilvánvaló lett számomra, hogy a pszihológia nem fogja meggyógyítani a beteg, gyógyulni vágyó lelket. Véges tudomány. A bolyongó, kereső, hiányos emberi lélek többet akar. Jézus Krisztust akarja tudatlanul is. Őt kell megmutatni neki, Őt kell megismerteteni az emberrel. Persze ehhez nekem kell hamarabb ismernem, szeretnem, és követnem Őt, különben, megint minden hamissá válik.
Még egyszer köszönöm, és áldott ünnepet kívánok minden jóakaratú posztolónak, kommentelőnek.

pacsy 2013.12.23. 10:32:02

örülök, hogy voltak olyanok, akinek mondott valamit a fenti poszt, és köszönöm, hogy visszajeleztetek. :)

kedves @matthaios: szerintem fontos dolgot hangsúlyozol, de itt különbség van a szemléletünkben.

1. "Az Isten természetfeletti célt tűzött ki az ember számára, ez pedig a felsorolt természetes emberi erőfeszítésekkel nem érhető el." - egyetértek! viszont nem tartom élesen ("vegytisztán") megvonhatónak a természetes és a természetfeletti határait, sem "kívül", sem "belül" az emberen. szerintem Isten már eleve odaajándékoz(hat)ta magát nekünk, és ennyiben az emberi "természet" (lehet) kegyelemmel áthatott/kegyelemre képes (capax Dei). annak idején szent tamás ezt úgy mondja, hogy a bennünk lévő Isten utáni vágy "természetes" (desiderium naturele videndi deum ut est in se).

2. "A megváltás gyümölcse, a megigazulás Isten kegyelme nélkül – csak emberi erőfeszítésekkel – nem érhető el." - ok., magam sem mondanék mást! "A megigazultság állapota a megszentelő kegyelem állapota, amelyet viszont a keresztség és a bűnbánat szentsége közvetít számunkra." - jó, ezzel is hajlandó vagyok egyetérteni (egy kicsit módosítva a saját korábbi álláspontomat): rendben van, akkor ne nevezzük "megigazultságnak" - de van jobb javaslatod?

3. mert szükséges volna. a teológiai probléma ugyanis - szerintem - egy rövid szillogizmusban összefoglalható: a) a legutóbbi egyetemes zsinat és az egyház egy régi hagyománya szerint (mint Te is mondod) valamiképpen a "pogányok" is üdvözülhetnek; b) a katolikus dogma értelmében az üdvösségre jutás hit nélkül lehetetlen; c) tehát valamiféle hitnek lehetségesnek kell lennie a "jószándékú pogányok" számára is (anonim vagy bennfoglalt hit/megigazultság?).

4. "A kereszténység nem csak egy mindenütt jelenlévő általános valaminek a felsőfokú kiteljesedése." - de miért ne lehetne az, ha Isten mindenütt jelen van?! "A kereszténység ennél lényegesen mélyebb és több." - és ha az a "mindenütt jelenlévő általános" is mélyebb és sokkal több, mint azt elbizakodott külső szemlélőként, az bebiztosítottnak képzelt üdvösséggel a "zsebünkben" hajlamosak vagyunk elképzelni? ;)

véleménykülönbség ez, sem több, sem kevesebb, aminek szabad lennie - még a teológiában is! ;)

úgy érzem, egyébként, a missziós lendület megtöréséért (Mk 16,16) valamint a keresztény identitás esetleges meggyengüléséért aggódsz, azért az ellenvetés... meg azért, hogy ez (így) egy olcsó "humanizmushoz" (is) hasonlít(hat)... ezeket az aggodalmakat akár szívesen osztom is, és nagyon értékelem az egyház iránti felelősségérzetedet! de engem egyebek között az (is) aggaszt, hogy sokan milyen magabiztos (és éretlen) felsőbbrendűség-érzéssel ítélkeznek olyan hagyományokról, amikről legfeljebb csak távoli fogalmuk van, mert ez rengeteg embert elriaszt a keresztény hittől - megjegyzem: szerintem joggal...

amúgy ma azt a címet adnám a cikknek: "karácsony üzenete azoknak szól, akiket Isten szeret". de ez is "demokratikus" - ha nem is "népi" értelemben..., kedves @csaba carmarthen: :)

áldott ünnepet!

matthaios · http://www.matthaios.hu 2013.12.23. 13:53:00

@pacsy:

'szerintem Isten már eleve odaajándékoz(hat)ta magát nekünk, és ennyiben az emberi "természet" (lehet) kegyelemmel áthatott/kegyelemre képes (capax Dei).'

A probléma éppen az, hogy a 'kegyelemmel áthatott' nem ugyanazt jelenti, mint a 'kegyelemre képes'. Egyébként a kérdés a 'desiderium naturale videndi Deum' teológiai kérdése. A múlt század ötvenes éveiben zajló teológiai vita két főalakja Reginald Garrigou-Lagrange OP és Henri de Lubac SJ voltak. XII Piusz Humani Generis enciklikája nem de Lubac véleményét támogatta. A II Vatikáni Zsinaton Garrigou-Lagrange súlyos betegsége miatt már nem vehetett részt meghívott szakértőként, de Lubac pedig a zsinat ünnepelt teológusa (később bíboros) lett. A vita azonban nem zárult le (egyik legjelentősebb mű ezzel kapcsolatban az utóbbi időben: Lawrence Feingold: The natural desire to see God according to St. Thomas Aquinas and his interpreters). A vita messze meghaladja egy komment kereteit, talán egyszer majd blogomon lesz szó erről. Röviden csak annyit, hogy a tomista álláspont szerint az emberi természet passzív lehetőségként tartalmazza a természetfeletti szintre való felemeltetést. Ez az álláspont jobban mutatja Isten irgalmának nagyságát és a kegyelem ingyenességét. Az ellentétes álláspont sem vonja ezeket kétségbe, de félreértésekre adhat alkalmat.

'és ha az a "mindenütt jelenlévő általános" is mélyebb és sokkal több, mint azt elbizakodott külső szemlélőként, az bebiztosítottnak képzelt üdvösséggel a "zsebünkben" hajlamosak vagyunk elképzelni?'

Lehet, de a kereszténység még ennél is mélyebb és több. Bebiztosított üdvösségtudatról szó sincs. A végső kitartás kegyelmét (gratia finalis perseverantiae) nem lehet kiérdemelni, ebben csak reménykedni lehet.

'magabiztos (és éretlen) felsőbbrendűség-érzéssel ítélkeznek'

A felsőbbrendűség érzésének az emlegetését bizonyos értelemben véve megalapozottnak vélem. Ugyanis – szerintem – nem csak a földrajzi, történelmi körülmények véletlenje az, hogy a katolikus Egyház tagjai vagyunk, hanem ez Isten általi kiválasztottság, amely az Ószövetséggel ellentétben nem a faji leszármazáson keresztül mutatkozik meg, hanem például a történelmi, földrajzi, családi körülményeken keresztül. Ez a kiválasztottság azonban nem saját érdemünk alapján történt (de mennyire nem), és ezt el is lehet játszani. Mint minden kiválasztottság, ez sem kizárólag a kiválasztottaknak szól, hanem küldetést foglal magába. A kiválasztottak klubja nem zárt klub, a klub egyik feladata éppen az, hogy minél többen tartozzanak hozzá. Még az „éretlen” jelző is jogos lehet, mert ehhez a kiválasztottsághoz soha nem lehet felnőni.

'ez rengeteg embert elriaszt a keresztény hittől'

Tény, hogy a 2. Vatikáni Zsinat után (de nem feltétlenül a zsinatnak köszönhetően) történt a hit olyan mértékű meggyengülése, ami a mai helyzethez vezetett. A zsinat után egyes teológiai iskolák olyan mértékben szorultak háttérbe, hogy ezek aligha hathattak elriasztóan. Hasonlóan a régi liturgia sem, amely a hetvenes évek elejére gyakorlatilag teljesen felszámolódott. Érdekes módon az „ellenszélben” (annak ellenére, hogy jelentős részük Rómával egységben van) vitorlázó, a hagyományok folytonosságát jobban figyelembe vevő csoportok egyáltalán nem hatnak elriasztólag, sőt. Aztán van egy olyan „kontroll-csoport” is, amely (még katolikus Egyházon belül is) erőteljesen ápolja hagyományait, például a bizánci szertartás. Ezeknek eszükbe sem jutna például az ikonosztáz lerombolása. Ez is felvethet kérdéseket.

'jó, ezzel is hajlandó vagyok egyetérteni (egy kicsit módosítva a saját korábbi álláspontomat): rendben van, akkor ne nevezzük "megigazultságnak" - de van jobb javaslatod?'

Hát, nem is tudom. A kegyelemtan megkülönbözteti az aktuális, segítő kegyelmet az állapotszerű, megszentelő kegyelemtől. A segítő kegyelem az Egyházon kívül is hat, hiszem ez indítja az Egyházon kívüllévőt az Egyházhoz csatlakozásra. A megigazultságot, a megszentelő kegyelmet azonban megtartanám Egyházon belülinek. Az üdvösségre kiválasztott pogány ugyanis Isten irgalmából azért üdvözül, mert példás élete következtében, ha előtte lenne Jézus Krisztus egyházának igaz ismerete, akkor csatlakozna hozzá. De ez a csatlakozás, a maga teljes valóságában csak az élete végén történik meg és nem ezelőtt. Tehát az állapotszerű kegyelmet is csak ekkor kapja meg.

Még többet is írnék, de attól félek, már így is messze meghaladtam egy komment kereteit. Kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket kívánok.

matthaios · http://www.matthaios.hu 2013.12.23. 18:16:39

@pacsy:

Most jut csak eszembe, hogy a 'desiderium naturale videndi Deum' témáról írtam már egy kicsit részletesebben: www.matthaios.hu/ferenc-papa-es-a-tomistak/.

pacsy 2013.12.23. 21:06:23

@matthaios: nincs semmi baj, semmi baj! de ha csak beleolvastál is de Lubac Surnaturel-jébe, már nem féltelek: akkor már biztos nem gondolkozol természet és kegyelem viszonyáról a "kétemeletes" modell szerint, mert az tényleg tarthatatlan. mert attól azért óvnálak, hogy visszaesünk a téma neoskolasztikus tárgyalásának szintjére... (a kulcsszó: extrinszecizmus - de ez kerülendő, különösen egy blogon, mert szitokszónak hangzik... :)

amúgy itt egy szellemes összefoglalás a problematikáról 10 percben (mókás kiejtéssel... :) www.youtube.com/watch?v=C8jbytgfMjU

matthaios · http://www.matthaios.hu 2013.12.24. 00:45:49

@pacsy:

Szerintem sem kell dobálozni a "kétemeletes model", meg "extrinszecizmus" szavakkal, hanem ehelyett meg kellene nézni a pro és kontra véleményeket, de nem most. Azt is kiderülhet, hogy a kétemeletes model és az extrinszecizmus vádjai nem is ülnek annyira. A Surnaturel mellett azokat is érdemes olvasni, akikkel ezzel vitatkoznak. Igérem, hogy előbb-utóbb részletesebben foglalkozom majd ezekkel a témákkal, de ehhez még idő kell. Ma azonban már karácsony vigiliája van. Mégegyszer áldott karácsonyt kívánok mindenkinek.

pacsy 2013.12.24. 11:05:04

@matthaios: ok., és bocs, ha arrogánsnak hatott a fenti válasz - nem úgy szántam... Valójában lelkesít, hogy így foglalkoztatnak Téged ezek a dolgok, és őszintén csodálom a tájékozottságodat. a katekizmusból pedig idézz nyugodtan - ha védelemre szorulsz emiatt, számíthatsz rám! :-) áldott ünnepeket! ...mindenkinek!

matthaios · http://www.matthaios.hu 2013.12.24. 13:48:11

@pacsy:

Nem hatott annak (vagy nem jobban mint az én szövegem) és kösz a védelmet.

2013.12.24. 16:42:29

„Ez a csend: utat engedünk Istennek, hogy megszólalhasson bennünk.”

A nagy csend
vimeo.com/38263988

Boldog karácsonyt mindannyiunknak!

stlouisdefrance 2013.12.25. 10:15:16

mindenkinek áldott, kegyelemteljes, boldog karácsonyt kívánok!

csaba carmarthen 2013.12.25. 13:05:10

@pacsy:
"amúgy ma azt a címet adnám a cikknek: "karácsony üzenete azoknak szól, akiket Isten szeret".

-igen, azaz - mindenkinek szól.

Azonban senkire sincs mindez ráerőszakolva, mert Isten nem teremtett bábúkat.

Így viszont csak a "békesség a jóakaratú embereknek" kifejezésben, a homines bonae voluntatis (jóakarat emberei)

genitivus qualitatis(jóakaratÚ emberek=azok akik a jót akarják

Ez ugyanis megmutatja, hogy az ember szabad akaratának "igen"-je szükséges a Karácsony ajándékának elfogadásához: és ez szüli a békét.

Különösen értelmet nyer ez akkor, ha meggondoljuk, hogy "senki sem JÓ csak az ISTEN" (Mk 10,17-18)

Ez utóbbi igével (Mk10,17) együtt válik világossá, hogy a Karácsony ajándéka mindenkinek felkináltatik (hisz a <<jóakarat>> választásának lehetősége minden embernek -a szabad akarattal- veleszületett ajándéka),

ugyanakkor a
jóakarat
=jót akarni (genitivus qualitatis fordítás)
=
(végső soron)
a JÓ-t,= ISTEN-t
(és mindent, ami Isten)
akarni-,
feltétele a Karácsony ajándéka, azaz a Béke befogadásának.

"Végső soron", -tehát legkésőbb a végső találkozáskor. Ez adja meg a választ a következőkre is:

"A megváltás gyümölcse, a megigazulás Isten kegyelme nélkül – csak emberi erőfeszítésekkel – nem érhető el." - ok., magam sem mondanék mást! "A megigazultság állapota a megszentelő kegyelem állapota, amelyet viszont a keresztség és a bűnbánat szentsége közvetít számunkra." - jó, ezzel is hajlandó vagyok egyetérteni (egy kicsit módosítva a saját korábbi álláspontomat): rendben van, akkor ne nevezzük "megigazultságnak" - de van jobb javaslatod?"

A <<jóakarat>> egy olyan ember számára, aki nem ismeri Istent, Jézust -a természetfelettit- , állhat a természetes "jó" sorozatos akarásából, egészen addig, amíg meg nem kapja a kegyelmet, hogy találkozzon a végső JÓ-val, ISTEN-nel, amikoris Őt is akarnia kell ahhoz, hogy teljesen befogadja a Karácsony üzenetét, a Békét.

Ha ez az Istennel való találkozás az illetőnek még az életében történik -

(pl azért mert a keresztények megtették azt a kötelességüket amit Jézus rájuk bízott ti. hogy »Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki nem hisz, elkárhozik«” (Mk 16,16).)

-akkor még életében lép be a megszentelő kegyelem állapotába.

Ugyanakkor, ha ez a találkozás -és a végső JÓ elfogadása, akarása- a földi élet során nem történik meg, akkor a halál pillanatában legkésőbb viszont biztosan megadatik erre a lehetőség.

Ez az amit @matthaios: is mond:

"De ez a csatlakozás, a maga teljes valóságában csak az élete végén történik meg és nem ezelőtt. Tehát az állapotszerű kegyelmet is csak ekkor kapja meg."

Dr Gloria Polo Ortez-nek villámcsapás által okozott halálközeli élménye során

www.karizmatikus.hu/images/stories/docs/akit_villamcsapas_ert.pdf

Jézus azt mutatta meg, hogy a hálál bekövetkezésekor minden embernek felkinálná a közvetlen Őneki való gyónás és a misztikus áldozás kegyelmét- így elvileg minden ember beléphetne ekkor a megszentelő kegyelem állapotába.

Ugyanakkor, Dr Gloria Polo Ortez is -aki katolikus ugyan, de a villácsapáskor bekövetkezett halálakor (amely végül csak klinikai halál lesz) nincs a megszentelő kegyelem állapotában, - egyszerűen elmegy e Jézus által felkinált lehetőség mellett, mert a halál pillanatában éppen másra "koncentrál", más fontos neki: quasi az aranyékszerei. ("Ahol a kincsed, ott a szíved").

Úgy tűnik tehát, hogy nem véletlen, hogy Jézus azt szeretné, ha mindenki - még az életében - "gyakorohatná" a megszentelő kegyelem állapotában való létet.

Tehát lenne oka annak, hogy minden emberhez -még földi életében- elérjen Isten szeretete és a Szentségekkel való élet lehetősége, amely csak az Ortodox egyház és a Római Katolikus Egyház Szentségeinek MAI formájában áll fenn.

...
A demokrácia népuralmat/kormányzást jelent.
Valamint a néptől KIINDULÓ határozatokat, döntéseket.

Karácsony üzenete viszont ISTENTŐL INDUL KI: és az emberek szabad válaszát várja - azért, hogy ISTEN URALMA valósuljon meg azáltal, hogy az emberek az Isten akaratát teszik.
A nép akarata Isten akaratától mindaddig különböző, amíg az emberiség végleg nem egyesül Isten akarata teljesitésével, és meg nem szabadul a bűntől és evilág fejedelmének uralmától. (Ez mindmáig nem teljesedett be- és az evangéliumban is azt látjuk: a nép nem ad szállást, a nép politikai királlyá akarja Jézust koronázni, a nép Barrabást választja.)

Amikor viszont majd az emberiség akarata végleg egyesül Isten akaratával (tegyük fel, hogy a lehető legtöbb ember ebben az igen-t mondó halmazban lesz), akkor sem a nép akaratáról fogunk beszélni, hanem elsődlegesen Isten akaratáról, amivel az emberek akarata -mintegy másodlagosan- egyesült.

Emiatt nem tűnik úgy, hogy a "demokrácia" szó bármilyen formában -macskakörömmel, vagy anélkül- alkalmazható lenne a Karácsony üzenetére, amely Isten békéjének és egyben uralmának üzenete.

Boldog Karácsonyt Nektek és Mindenkinek!

cserenkov 2013.12.25. 13:55:32

Áldott Karácsonyi Ünnepeket Kívánok minden bloggernek, kommentelőnek és olvasónak!

2013.12.26. 09:23:59

"Ha valamit jónak ismerünk el, akkor akarni kell megragadni. Ezt nem megtenni, egyet jelent a gyávasággal…”
(Simone Weil)

türkiz 2013.12.26. 10:19:04

@Izrael misztériuma:
"Ki nyitja meg a betett könyvet?
Ki szegi meg a töretlen időt?
Lapozza fel hajnaltól-hajnalig
emelve és ledöntve lapjait?

Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni
ki merészel közülünk? S ki merészel
a csukott könyv leveles sürüjében,
ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?

És ki nem fél közülünk? Ki ne félne,
midőn szemét az Isten is lehúnyja,
és leborúlnak minden angyalok,
és elsötétűl minden kreatúra?" (P.J.)

iovianus 2013.12.27. 22:57:13

@csaba carmarthen:
Ez szép: A "jót akarni= Istent akarni"

A rosszakarat, a gonosz pedig nem más, mint a semmire irányuló törekvés. (Szt. Hildegárd nyomán)

A cikkhez:

"el lehetne érni az üdvösséget a hivatalosan megalapított, látható és hierarchikusan is szervezett formát öltő Egyházon kívül is"

extra Ecclesiam nullus salus?

(értem a cikk mondandóját, és tudom, hogy Jézus az alászállással váltotta meg a régi idők lelkeit, DE a "kívül nincs üdvösség" dogmája (?) ezzel nem paradoxon? Valaki kérem homályosítson fel.)

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.01.18. 12:00:18

@matthaios: "Az Isten természetfeletti célt tűzött ki az ember számára, ez pedig a felsorolt természetes emberi erőfeszítésekkel nem érhető el."

Ez igaz, de csak az igazság egyik fele. A mondat úgy lenne kerek, hogy az emberi erőfeszítések nélkül sem lehet ezeket a természetfeletti célokat elérni.

Ahogy mondani szokták, kettőn áll a vásár. A személyes kapcsolatunk az élő Istennel, nem csak Őrajta áll, de rajtunk is. Következetes rendszerességgel imádkozni, böjtölni; őszinte lelkiismeret-vizsgálatot tartani; betartani a parancsolatokat - ez mind-mind komoly erőfeszítéseket kíván az embertől.

A mai hazai katolikus közbeszédben valahogy nagyobb hangsúly esik az isteni irgalomra, miközben az emberi erőfeszítések szükségessége háttérbe szorul.

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2014.01.18. 12:04:16

Most találtam a facebook-on ezt az interjút. Strijk András orthodox diakónus beszél a Karácsonyról illetve az orthodoxia magyarországi helyzetéről (21 perc):
pannonkronika.hu/videogaleria/pontma-kulonkiadas-strijk-andras

matthaios · http://www.matthaios.hu 2014.02.24. 17:44:31

@pacsy:

'Igérem, hogy előbb-utóbb részletesebben foglalkozom majd ezekkel a témákkal, de ehhez még idő kell.'

www.matthaios.hu/a-termeszetes-es-termeszetfolotti/

pacsy 2014.02.24. 18:18:46

@matthaios: gratulálok a bejegyzéshez! megjött a kedvem egyszer élőben is beszélgetni Veled. :)
süti beállítások módosítása