Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

boldogság (8) egyház (55) eucharisztia (8) európa (10) ferencpápa (9) filozófia (9) gondolat (10) gondolatébresztő (19) hit (24) ima (14) isten (19) Isten (8) jezsuita (16) jézus (11) katolikus (13) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (12) vallás (16) vallások (10) Címkefelhő

Friss topikok

Nemzetiség, rassz, identitás: alakuló új önazonosságunk

2015.04.28. 14:10 pacsy

nacio.gifA minap egy nemzetközi társaságban ebédeltem. Mindenféléről beszélgettünk már egy ideje, amikor valahogy a „hazához” való tartozásra, a „nemzeti identitás” témájára terelődött a szó. Egy nagyon kedves ismerősöm, 50 körüli tanárnő, megjegyezte: „Számomra nincs olyan, hogy nemzeti identitás. Európai vagyok!” Egy lengyel kollégám ennek hallatán láthatóan kiakadt. Rá is támadt, egy kicsit a kötelező udvariasságról is megfeledkezve: „Hogy mondhatsz ilyen sületlenséget?! Mindannyian tartozunk valahova; olyan nincs, hogy ne’…!” A hangjából egy pillanatra kiéreztem azt az ellentmondást nem tűrő hangnemet, ami egy kissé általában is jellemző a régiónkra. A beszélgetés innentől személyes fordulatot vett – és nagyon érdekessé vált számomra.

Michela (nevezzük így a tanárnőt) ugyanis ekkor – színesen és „olaszosan” :) – elmesélte életének néhány Fellini-filmbe illő fordulatát. Szicíliában született, egy szénfekete hajú, temperamentumos, eredetileg görög származású anya és egy észak-olasz, szőke kékszemű apa jól sikerült házasságából. Az anya mindig beszélt, megállás nélkül, az apa pedig átlagosan két-három naponta mondott egy-egy mondatot. Ezzel aztán nagyjából tökéletesen meg is testesítették a nemi szerepeket abban a kultúrkörben. Az asszony perelt is eleget a férjével, hogy miért nem mond semmit; mire ő angyali türelemmel csak annyit szokott volt mondani: „…de hát te már úgyis elmondtál mindent...” (Ismerős…? :) Szóval, boldog házasságban éltek – hiszen a pár remekül összeillett. (De tényleg…! :) Jött is egymás után a négy gyermek; mind ugyanabba az egyetlen szoba-konyhás falusi házba születtek – Dél-Olaszország ugyebár ma sem arról híres, hogy dübörögne a gazdasága. Így aztán egy szép napon fel is kerekedett a család, hogy Franciaorságban próbáljanak szerencsét, abban remélve, hogy a férfi vendégmunkásként ott jobban meg tudja keresni a kenyérre valót.

A vállalkozás sikerült; ám a kislány életében – könnyű elképzelni – mindez óriási törést hozott. Így mesélte nekünk: „Öt éves voltam, amikor egy csapásra minden megváltozott. Addig egy kis faluban éltünk, ahol minden ház fehérre volt meszelve, még az utcák is fehéren foszforeszkáltak, különösen a nyári 40 fokos melegben… Állandóan mezítláb jártunk; a konyhában pedig, amikor csak hazavetődtünk, mindig szólt a rádió. Anyám ott főzött (és állandóan beszélt :) apám pedig ugyanott fúrt és faragott: minden egy légtérben, teljes közösségben. Mi, gyerekek persze rendszerint csak enni és aludni jártunk haza; egyébként nagyjából egész nap a kertben és az utcán játszottunk, egymással, meg a szomszéd gyerekekkel. Franciaországban ehhez képest állandóan sötét volt, hideg és totális elszigeteltség. A vendégmunkás családokat nem ismerték, és ha ismerték is, nem sokra becsülték. Mindenki kulcsra zárta az ajtaját és az utcán összehúzta magán a kabátot. Addig állandóan együtt éltünk, most hirtelen csupa idegen vett körül, akik ráadásul olyan nyelven beszélt, amiből egy szót sem értettem… A kezdeti sokk csak lassan oldódott: az egyetem utolsó éveit kivéve ott végeztem az összes iskoláimat; egy idő után a szülők is franciára váltottak otthon, hogy mindenkinek minél könnyebb legyen az élet az új környezetben… 21 éves koromban költöztünk vissza.

Ez volt a második újrakezdés az életemben – és ismét teljesen a nulláról… Akkoriban már nyelveket és irodalmat tanultam egy francia egyetemen; állandóan németül és spanyolul kellett olvasni, a nyarakat évek óta Német- és Spanyolországban töltöttem – és persze időközben teljesen elfelejtettem olaszul. Nem csoda, hiszen másfél évtizede meg sem szólaltam ezen a nyelven. Most hirtelen légüres térbe kerültem: az összes barátomtól és barátnőmtől távol, kulturálisan izolálódva, és olyan egyedül, mint az újjam. A filozófia és a művészetek érdekeltek, de a nyelv nélkül persze nem mertem a tanulmányok folytatására gondolni. Akkor botlottam bele valahogy a teológiába…” (Aminél aztán az illető tanárnő – professzorasszony – meg is maradt mindmáig, és azóta is nagy sikerrel műveli…)

Miután befejezte a rögtözött önéletrajzi elbeszélést, így fordult oda a lengyel kollégához: „Te mit gondolsz, ezek után milyen identitásomnak kellene lennie? Most, persze, „x” év után [itt egy számot mondott, amire már nem emlékszem, és lovagiasságból nem kerestem vissza a CV-jében…], hogy az anyanyelvem is visszatért, ha valaki megkérdezi, már olasznak mondom magam, de – talán érzed ezek után – a dolog azért ennél egy kissé bonyolultabb.”

Valaki felvetette még, hogy fontos, hogy a szülők hol nyugosznak, hogy hol a családi temető; de mindezt inkább már csak azért, hogy valahogy megpróbáljuk beszuszakolni a mi kelet-közép európai kategóriáinkba is ezt az élettörténetet. Ami egyébként – gyanítom – egyre gyakoribb lesz Európa- és talán világszerte. Úgy tűnik, kialakulóban van egy új osztály, amelynek tagjai többé már nem (vagy nem elsősorban) nemzeti alapon azonosítják magukat.

Vajon ugyanolyan fordulat ez is, mint az a bizonyos középkori, amely alapján ma Magyarországon már legfeljebb csak a helységnevek alapján azonosítható, hogy is hol éltek a kunok, besenyők vagy jászok (és nem firtatjuk a jövendőbeli rasszhoz való tartozását, ha mondjuk férjhez adjuk a leányunkat)? A folyamat végpontja tehát a beolvadás lesz? Avagy mindenkit szükségképpen röghöz kötnek a génjei és a kulturális hagyományai? Hiszen Michela életében sem lehetett azt az első öt évet elfelejteni, kitörölni! Vagy akad kivétel? (Esetleg csak elvétve?) Ti hogy látjátok?

PS: Még egy rövid utószó kikívánkozik belőlem. Merthogy egyébként az a véleményem, hogy a magyar szerencsés nép. Nem csak amiatt, hogy sikeresen ötvözi a keleti (ázsiai, szláv) néplélek érzékenységét a nyugati (frank és germán) éthosz módszerességével. De azért is, mert képes volt arra, hogy az elmúlt ezer évben átvészelje a török hódoltságot, a habsburg elnyomást és az orosz megszállást is. Nem törtünk össze és nem is oldódtunk fel – megúsztuk annyival, hogy a nyelvünkbe integráltunk néhányszáz török, német és orosz eredetű szót; ez őrzi a fenti kulturális hatások nyomait. Mindeközben pedig mindvégig képesek voltunk megőrizni a nyelvi és nemzeti identitásunkat (sok más néppel ellentétben, amelyek hasonló körülmények között nyelvet váltottak vagy felmorzsolódtak, illetve beolvadtak a történelmi hullámverések közepette).

Ha nem így lett volna, most nem magyarul írnám ezt a blogot. Ahhoz azonban, hogy most magyarul írhassak, sok feltételnek kellett teljesülnie. Mert megőrizni a nyelvet, azt feltételezi, hogy valaki képes hosszú időn át (esetünkben egy álló évezredig!) megőrizni – megtalálni és fenntartani – azt az egyensúlyt, termékeny feszültséget, ami valami új befogadása és önmagunk megőrzése között áll fenn. Hiszen aki állandóan csak újat fogad be, az óhatatlanul feloldódik és végül beolvad (mint annyi népcsoport előttünk a Kárpát-medencében); aki pedig csak önmagát őrzi, az megkeményedik és elkerülhetetlenül felmorzsolódik a történelmi konfliktusokban, a népek és népcsoportok viharos találkozásai során. Esetünkben nem így történt: ma is itt vagyunk! Ez némi reményt nyújt arra is, hogy ez a jövőben is így lesz, hogy eztán sem hagy cserben az egyensúlyérzékünk. Legalábbis szabad hinni ebben.

38 komment

Címkék: identitás bevándorlók nemzetiség rassz

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr987405922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2015.04.28. 15:24:23

Érdekes a téma. Egész életemben etnikailag igen kevert településeken laktam, magam is tipikus középeurópai keverék vagyok. Én inkább úgy tapasztalom, hogy vegyes hátterű emberek esetében inkább valamiféle többes identitás alakul ki, nem pedig ilyen nemzetek feletti ernyőidentitás-szerűség.

Ez a többes identitás rengeteg formában jelentkezhet, szinte egyénenként változik, ki hogyan éli meg. A dolog akkor válik érdekessé, ha az egyén önmeghatározását a környezete nem tudja értelmezni. :)

Látok persze olyat is ismerőseim körében, hogy egyfajta multikulti-kozmopolita identitásra "gyúrnak rá" tudatosan. De nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez nem egyfajta, a nemzeti értékeket integráló, nemzetek feletti identitás, hanem egy azokkal párhuzamosan létező alternatív szubkultúra, ugyanúgy csak egy a sok közül, mint bármelyik etnikai alapú identitás.

És sokszor érzek emögött valamiféle gyökértelenséget is, amit nem tudnék részletesebben kifejteni, hogy miért és hogyan.

IILiliII 2015.04.28. 21:38:30

Nem azt mondom, hogy nincs semmi jelentősége - és én is nagyon szeretek magyar lenni. De ez a téma nekem nem túl lényeges. Mint ahogy az se, hogy barna vagyok vagy szőke (vagy ősz már lassan :-)
"nincs többé zsidó vagy görög..."

Antal József 2015.04.28. 22:07:47

Mindenki az lehet ami akar...csak valamiért nagyon sokat kell küzdeni. Multi-kultinak lenni a legkönnyebb.
Magyarnak lenni a legnehezebb.

Maksymilian 2015.04.29. 10:39:48

Én elsősorban katolikusnak mondom magam. Utána európai, és csak harmadsorban magyar. Viszont azt sem felejthetem el, hogy pont azáltal vagyok európai, hogy magyar vagyok. Tehát az európaiságom a magyarságom következménye, de egyben meg is haladja magyarságomat. Újabban erősödik bennem a 'budapesti' identitás, ami a magyarságommal már szinte egy szinten van. A katolikusságom viszont mindentől független és mindennél fontosabb, mindig ez kell legyen az első, a többi ehhez képest teljesen lényegtelen. Éppen ezért másra nem tekinthetek elsősorban úgy, hogy milyen nemzetiségű, hanem úgy, hogy ember.

pacsy 2015.04.29. 16:21:12

csak hogy egy tiszta hangot idézzek a népnemzeti hangzavarban: www.youtube.com/watch?v=pDg9mtaMLOQ

@Maksymilian: köszi a szempontot - én is elsősorban keresztény szeretnék lenni. és katolikus.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2015.04.29. 16:57:40

@pacsy: Hát ezért ma érdemes volt idejönnöm. Köszönöm szépen (a fenti linket ezúttal, meg ami ott elhangzik).

2015.04.29. 17:31:11

Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék venni vagy meggyengíteni!
Én hiszek a testvériségben, a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet. Nemzet ne a nemzet ellen harcoljon, hanem az ellen ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és a rombolás szelleme ellen! Micsoda leckét kaptunk ebből éppen mi, magyarok! És micsoda hiba, másnak tenni, amit magunknak nem kívánunk - holott már avval, hogy másnak megtettük, ajtót nyitottunk neki, hogy velünk is megtörténhessék.
Én katolikus vagyok, azaz hiszek a nemzeteken felülálló, egész világnak szóló, katolikus igazságban! Más szóval: hiszek igazságban, mely túl van a politikán, életünk helyi és pillanatnyi szükségletein: az én egyházam nem nemzeti egyház! Nem vagyok puritán: az én üdvösségemnek nem elégséges az ami szükséges: ami itt és most szükséges.
Hiszek a feleslegben. Abban mi túl van családon és fajon, abban ami túl van a meszelt falakon. Elvégre lehet élni meszelt falak közt is, de ez nem katolikus élet. A fal véd, de zár is. Én képeket akarok látni a falakon, hogy újra kinyissák elém a világot...
Hiszek a művészetben, mely kinyitja elénk a világot, mely kiröpít a pontból és a pillanatból, mely katolikussá és a kozmosz polgárává avat, l'art pour l'art ez, és mégsem l'art pour l'art: mert éppen az, hogy nem helyi és pillanatnyi célért harcol, éppen az teszi egy nagyobb ügynek harcosává. Hiszek a művészetben, mely nem tagad meg semmit, sem a l'art pour l'art-ot, sem a naturalizmust, de túlnő mindeniken, mert nem rabja semminek. Hiszem, hogy érdemes...
Hiszek a lélekben, mely szereti a világot, annyira szereti, hogy újra csinálja, annyira szereti, hogy meg sem elégszik vele. Ha érdemes a világ, érdemes szeretni is, érdemes másolni, érdemes a fantáziának folytatni is. Hiszek az alkotásban, mely a lélek nyelve, nem mindenkié, csak a magasabb lelkeké, mint a nyelv sem minden állaté. Hiszek a munkában...
Calepa ta cala. Ami szép, az nehéz: az anyag ellenáll, s az én lelkem csüggedései és indulatai. Hiszem, hogy ez a nehézség is hozzátartozik a szépséghez, mint a harc és szenvedés a világhoz. Hiszek a harcban, mely szüli a vágyat a békére.
S hiszek a békében. Hiszek a harmóniában, melyre vágy a lélek, a szépségben, melyért kiáltoz az anyag, a szeretetben, melyért epednek a népek. Hiszek a nehézben, hogy nem lehetetlen! Ha nem hinnék benne, magam tenném lehetetlenné. Oly bűn, melyre nincsen föloldozás. Csak a hit teheti lehetségessé.
Ember vagyok, s hiszek az emberben. Nem is az emberben. Az ember vakon botorkál, de a világ nyitja és súgja útjait. Az ember primitív lény, de az állat még primitívebb. Nem állatot kívánok, nem is embert! Többet!

Babits Mihály: Örökkék ég a felhők mögött
(Vallomás helyett hitvallás)
epa.oszk.hu/00000/00022/00356/10793.htm

odamondogato 2015.04.29. 20:05:37

"Burián László: Keresztény mivoltomat és a magyarságomat soha ketté nem választottam, egyiket a másik elé nem helyeztem."
eucharisztikuskongresszus.hu/BL_szemin_9.html

manlakos 2015.04.30. 07:23:24

@IILiliII: "nincs többé zsidó vagy görög..."
De szép is lenne…sajnos, azonban, az elmúlt 2000 év tapasztalata mást mutat.
És a mostani helyzet sem ezt sejteti…: www.flagmagazin.hu/mondom_a_magamet/fricz_tamas_amikor_a_nyugati_demokracia_kerul_valsagba
Kár ezt az idézetet, politikai célra használni.

vaccinium 2015.04.30. 07:43:16

@manlakos: @IILiliII: "nincs többé zsidó vagy görög..."
Gyanítom, hogy IILilill sem olvasztótégelyre gondol, de nekem idekívánkozik egy kiegészítés. Az alábbi idézetben az ENSZ behelyettesíthető, a mondat második fele a lényeges :
"(Mit jelent ma az Egyesült Nemzetek Szervezetének lenni, ha ez nem egy olyan intézmény, amely valóban) a nemzetek egységéért dolgozik, tiszteletben tartva végtelenül gazdag identitásukat?"

(Maria Voce, a Fokolare vezetőjének április 22-én az ENSZ közgyűlésén tartott beszédéből)

manlakos 2015.04.30. 08:52:02

@vaccinium: „Gyanítom, hogy IILilill sem olvasztótégelyre gondol…”
Én is reménykedem!
De, lassan már, ez az idézet válik, a beolvasztás politika, ideológia alapjává!

türkiz 2015.04.30. 09:49:27

(@pacsy: Nagyszerű érzés kézbe venni az újonnan megjelent kis könyvecskédet... Kedves, jópofa, ízlésesen könnyedre szerkesztve... Jó belelapozni, csupa szmájli! :) Másra számítottam, azt hittem, ki is bővíted az itt megjelent írásaidat, de e nélkül is kerek! Szívből gratulálok! Örömmel ülök le hozzá(d) ;) )

IILiliII 2015.04.30. 10:43:28

@manlakos: @vaccinium:
Nagyon örülök a sokszínűségnek, a világért se szeretném, hogy egyformák legyünk :-)
se nemzetként, se személyként

IILiliII 2015.04.30. 10:51:02

csak az a félelem van bennem, hogy a különbözőség semmiféleképp ne jelentse azt, hogy az egyik jobb vagy rosszabb, mint a másik. (Se nemzetként, se személyként)

vaccinium 2015.04.30. 11:23:20

@IILiliII: Hát, ha tiszteletben tartjuk egymást... Egyébként meglehetősen biztos vagyok benne, hogy annyira nem lehet az embereket uniformizálni, hogy ne találjanak különbségeket, ezért kár volna az identitások sokszínűségét feladni (feledkezzünk meg egy pillanatra a Huxley - féle utópiáról), az pedig már "csak" hozzáállás kérdése, hogy versengés vagy együttműködés alakul-e a ki. Utóbbihoz tagadhatatlanul kell bátorság és bizalom - egymásban, Teremtőben...

manlakos 2015.04.30. 11:51:39

@IILiliII: "csak az a félelem van bennem"
Véletlen lenne???
Vagy az ősz(ülő) hajjal járó tapasztaltság?!:)

pacsy 2015.05.01. 12:48:52

@IILiliII: "nincs többé zsidó vagy görög..." - hát igen, erre vágyom én is. (bár bennem olykor még van azért...)

@türkiz: köszi, örülök! (én még nem is láttam...)

pacsy 2015.05.01. 12:51:37

@manlakos, figyelj, @llLilill kb. huszonéves :)

manlakos 2015.05.01. 15:47:13

@pacsy:Nem tudtam, bár azt sejtettem, hogy nem lehet, k.u k. obsitos korú!:)
Ő írta: "Mint ahogy az se, hogy barna vagyok vagy szőke (vagy ősz már lassan :-)"
Erre céloztam az "őszülő hajjal".
A mosolyból amit a hozzászólásomra küldött, én arra következtettem, hogy Ő értette, "vette a lapot" és nem sértődött meg...
Tévedtem volna?

IILiliII 2015.05.01. 17:45:27

@manlakos: @pacsy:
Közel járok a negyvenhez és tényleg őszül a hajam :-) Sértődés nincs, a párbeszédnek örülök és most újra jókedvre hangoltatok :-)
(pacsy, gondoltad, hogy bennem nincs? :-))

Antal József 2015.05.03. 15:07:33

Én magyar vagyok. Amellett római katolikus.
Európainak sohasem szeretném magamat érezni.
Európa àrtott a legtöbbet a magyarságnak.
ÁMEN!

Izrael misztériuma (törölt) 2015.05.05. 01:31:36

Valamelyik apád neked is osztrák volt
444.hu/2015/05/03/valamelyik-apad-neked-is-osztrak-volt/

Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2015.05.05. 07:53:53

A nemzeti identitás teljesen más volt középkorban, amikor nem volt telefon, egy levél pedig hónapokig tartott mire odaért a címzetthez, ha egyáltalán.

Ma amikor van skype meg email meg chat, gyerekjáték megtartani az identitást.

Ezért (is) van bukásra ítélve minden olyan elvárás, amely a modern bevándorlóktól azt várja, hogy idővel majd jó állampolgárai lesznek a befogadó országnak, annak kultúrájának, és a gyerekeik majd jó németek, franciák stb lesznek. A sokgenerációs muszlim bevándorlók unokái most radikalizálódnak vissza őseik kultúrájába.

Ami a magyar közállapotokat illeti - ez összefügg az önazonossággal:
nemzetstrategia.blog.hu/2014/04/18/a_jellemrol_558

"Úgy tűnik, kialakulóban van egy új osztály, amelynek tagjai többé már nem (vagy nem elsősorban) nemzeti alapon azonosítják magukat. "

Amíg működik a jóléti liberalizmus, vagyis pénzzel kocsival meg úszómedencével be lehet fogni az emberek száját, addig van egy ilyen tendencia. amikor azonban leomlanak az illúzió falai -lásd legutóbb 2008-ban - akkor szinte mindig visszarendeződés lesz. A nemzeti azonosság a betonalap, minden más csak illúzió.

odamondogato 2015.05.07. 11:24:47

@Nemzetstratégia:
Nem csak ezen múlik egyébként, hogy valakik egy idegen országban mennyire tartják meg a kultúrájukat, identitásukat, hanem azon is, hogy a "befogadó ország" valójában mennyire befogadó. Hiába engedtek be sok külföldit a németek, a franciák, ha valójában a külföldieket lenézik, önmagukat fensőbbségesnek tartván elzárkóznak az idegenek közeledésétől, barátságától.
A magyar soha nem volt ilyen, az idegent megbecsülte, szerette, befogadta , táplálta és jóindulattal közeledett hozzájuk. Ezért az idegen idővel teljesen azonosulni tudott velünk, a történelmünkkel, a kultúránkkal, mert megismerte, vonzónak találta, megszerette és asszimilálódott. Ez a türelem a mi kiváltságunk és nagyságunk, amely jobb stratégia, mint az ellenséges érzület és a fölényeskedés. Ez a mi erkölcsi értékünk, amelyet a szkíta őseinktől örököltük.

jobbbal 2015.05.08. 20:47:16

"Mert megőrizni a nyelvet, azt feltételezi, hogy valaki képes hosszú időn át (esetünkben egy álló évezredig!) megőrizni – megtalálni és fenntartani – azt az egyensúlyt, termékeny feszültséget, ami valami új befogadása és önmagunk megőrzése között áll fenn. Hiszen aki állandóan csak újat fogad be, az óhatatlanul feloldódik és végül beolvad (mint annyi népcsoport előttünk a Kárpát-medencében); aki pedig csak önmagát őrzi, az megkeményedik és elkerülhetetlenül felmorzsolódik a történelmi konfliktusokban, a népek és népcsoportok viharos találkozásai során. Esetünkben nem így történt: ma is itt vagyunk! Ez némi reményt nyújt arra is, hogy ez a jövőben is így lesz, hogy eztán sem hagy cserben az egyensúlyérzékünk. Legalábbis szabad hinni ebben."

Ó, bárcsak így lenne! (Régóta nem jártam erre,
és bár örökifjúnak éreztem a lelkem, kezdek elfáradni...)

Callis 2015.05.20. 08:13:58

Burián Lászlóval ellentétben a kereszténységemet a magyarságom elé helyezem. Sokkal.

Én érzek európai identitást, nem keverék multikultit, hanem ernyőfélét. Persze azért lehetek európai, mert magyar vagyok. De nekem fontos az európai identitás is, itthon négy nyelvet beszélünk (mind európai), a közvetlen családom három országhoz kötődik szorosan. Az Európán kívüli kultúrákhoz nem tudok úgy kapcsolódni, mint ezekhez, illetve ahhoz, ami közös ezekben, ami egybeöleli az európaiakat. Pedig lennének hidak, ismerősök, alkalmak, de hidegen hagynak - az egyes embereket tisztelem, de a kultúra nem vonz Európán kívül. Thallis, Bach, Verdi és Sztravinszkij viszont mind az enyém :).

odamondogato 2015.05.25. 15:07:32

@Callis: Ezt nem csak Burián László mondta, aki a cikket írta, hanem az egykori esztergomi érsektől idézte, Serédi Jusztiniántól, aki szlovák származású volt.
Európai identitás meg nincsen!

Maksymilian 2015.05.27. 16:44:09

"A keresztények saját hazájukban laknak, de mint telepesek; polgárként részt vesznek a közügyekben, de függetlenek tőlük, mint az idegenek (...). Engedelmeskednek a fönnálló törvényeknek, és életmódjuk meghaladja a törvényeket. (...) Ily fontos helyre állította őket Isten, melyet nem szabad elhagyniuk." - KEK 2240 (Itt a Diognétoszhoz írt levélből idéz a katekizmus, én még a következőt idézném ugyaninnen: "A földön időznek, de a mennyben van polgárságuk.")

Izrael misztériuma (törölt) 2015.06.05. 13:55:10

magyar vagyok,
katolikus vagyok...
Hardi Titusz atya
www.youtube.com/watch?v=_RQ5fQN8tOw&feature=youtu.be

Kajla 2015.06.05. 19:49:37

@Izrael misztériuma: Nagyon tisztességes beszéd. A testvérét ismerem kicsit, feleésgem jól, sok évet együtt énekeltek a Felsőkrisztinában.
www.szerzetes.hu/h%C3%ADr/szem%C3%A9sz-%C3%A9s-szerzetes

Izrael misztériuma (törölt) 2015.06.05. 20:20:37

@Kajla:
Richárd Testvér Kongói Betegekért Alapítvány
www.procongo.hu/

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2015.09.23. 16:40:20

Én már megértem, hogy immár vannak református ruszinok is. Református románok régóta. Magyarországon is. Muszlim magyarok is vannak. Bár a böszörmények kihaltak/beolvadtak, de vannak. Az arab nyelv egyik legnagyobb hatású megújítója, Germanusz Gyula is az volt. Állítólag. Meg a szerinte KDNP-s Bolek Zoltán is az. Bár egy másik vallási entitásra jellemző inkább, hogy azért vállalják, mert pénzt kapnak érte.
Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ezeknél valahol kilóg a lóláb. A szcintik tudtommal a teljes korábbi identitásából kiszakítják tagjaikat. Nem csak a marxisták akarják "a múltat végképp eltörölni".
A nemzeti és a vallási identitás lehetővé tesz egyfajta két lábon állást, függetlenül attól, hogy öröklött, vagy választott. Az esetleges nemzetiségi lét már három lábat is adhat. A lokális (városi, tájegységi) akár egy negyediket (más esetben harmadikat) is. Aki így él, azt nehéz kibillenteni, de folyamatosan próbálják. A mainstream média és annak gazdái ugyanis csak a féllábon álló embereket szeretik. Őket könnyű ide-oda billegtetni.
süti beállítások módosítása