Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

boldogság (8) egyház (55) európa (10) ferencpápa (9) filozófia (9) gondolat (10) gondolatébresztő (19) hit (24) ima (14) Isten (8) isten (19) jezsuita (15) jézus (11) katolikus (12) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (12) vallás (16) vallások (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

Evangélium Lectio Divina-módra: a keddi Inigo-imaest után más lesz a vasárnapi szentmiséd

2019.03.18. 15:44 korizoli

divina.JPG

Immár hat éve, hogy keddenként fiatalok egy csoportjával a következő vasárnapi evangéliummal imádkozunk alapvetően a Lectio Divina módszere alapján. Gondoltam, hogy ideje leírni és megosztani ennek tapasztalatait, hátha másokat is inspirál valami hasonlóra.

A vasárnapi szentmisére való előkészületnek nagyon jó gyakorlata a Lectio Divina, a szentírásolvasás ősi módszere. A Lectio Divina gyakorlatát nagyon ajánlják a legutóbbi pápák, különösen XVI. Benedek[1], aki így látja az Eucharisztia és a Lectio Divina kapcsolatát:

„A Szentírás imádságos olvasásának kiváltságos helye a liturgia, különösen is az Eucharisztia, a szentmise, amelyben Krisztus testét és vérét ünnepelve a szentségben maga a Szó jelenik meg közöttünk. Bizonyos értelemben az imádságos olvasást, akár személyes, akár közösségi, mindig az eucharisztikus ünnepléssel kapcsolatban kell végezni. Ahogyan a Szentségimádás előkészíti, kíséri és követi a szentmisét, úgy a személyes és közösségi olvasás előkészíti, kíséri és elmélyíti mindazt, amit az Egyház a Szó hirdetésével a liturgikus környezetben ünnepel.”[2]

Benedek pápa így foglalja össze a Lectio Divina lépéseit és értelmét:

Szeretném ezért röviden fölidézni a Lectio Divina fontosabb lépéseit: a szöveg olvasásával, a lectióval kezdődik, mely fölveti a szöveg hiteles megismerésének a kérdését: mit mond a bibliai szöveg önmagában? Enélkül az a veszély fenyeget, hogy a szöveg mentségül szolgál arra, hogy soha ne lépjünk ki a saját gondolatainkból. Az olvasást követi a meditáció erről a kérdésről: mit mond a bibliai szöveg nekünk? Ezen a ponton mindenkinek személy szerint, de úgy is, mint egy közösség tagja, engednie kell, hogy a szöveg megérintse őt, és kérdéseket vessen föl, hiszen nem a múltban elhangzott, hanem a jelenben hangzó szavak szólnak hozzánk. Ezután érkezünk el az oratióhoz, az imádsághoz, mely erre a kérdésre felel: mit mondunk mi az Úrnak válaszul az Ő Szavára? Az imádság, mint kérés, közbenjárás, hálaadás és dicséret, az első mód, amellyel a Szó megváltoztat minket. Végül a Lectio Divina a kontemplációval zárul, melyben Isten ajándékaként az Ő szemével nézzük és ítéljük meg a dolgokat, s föltesszük magunknak a kérdést: a gondolkodás, a szív és az értelem milyen megtérését várja tőlünk az Úr? Szent Pál a Rómaikhoz írt levelében mondja: „Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy fölismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes” (12,2). A kontempláció ugyanis arra irányul, hogy megtanítson a dolgok Isten szerinti bölcs szemlélésére, és kialakítsa bennünk „Krisztus gondolkodását” (1Kor 2,16). Isten Szava itt megítélési szempontként jelenik meg: „eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit” (Zsid 4,12). És tudni kell, hogy a Lectio Divina csak akkor fejeződik be, amikor elérkezik az actióhoz (cselekvéshez), mely a hívő lelket arra indítja, hogy a szeretetben ajándékozza oda magát másoknak.
Ezeket a lépéseket szerves egységben leginkább Isten Anyjának alakjában találjuk meg. Ő, aki minden hívő számára az Isteni Szó tanulékony befogadásának a modellje, „mindezeket megőrizte a szívében, el-elgondolkodva róluk” (Lk 2,19; vö. 2,51), és megtalálta azt a mélyben rejlő középpontot, mely Isten nagy tervében összefog minden látszólag széteső eseményt, cselekedetet és dolgot.

A Lectio Divina újrafelfedezésében és népszerűsítésében nagyon fontos szerepet játszott Milánó egykori érseke, a jezsuita Carlo Maria Martini bíboros, aki két évtizeden át vezette ezeket a közösségi szentírási imákat sok száz fiatal részvételével a milánói dómban. Martini meggyőződése volt, hogy „a bibliaolvasásnak ez a gyakorlata mindnyájunkat ahhoz az Igéhez vezet, akiben ismét megtaláljuk egységünket, és aki megrendíti szívünket, miként azét a két tanítványét, akik Emmauszba tartva útközben Jézus szavait hallgatták: »Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?« (Lk 24,32). Ettől a belső tűztől, amelyet az Ige lángra lobbant bennünk, várom én az Egyház megújulását, túl azon a mértéken, amit viták és tárgyalások létre tudnak hozni. Ezért azt kívánjuk magunknak, hogy a II. Vatikáni Zsinatnak a Dei Verbumban lelkipásztori módszerre tett javaslata terjedjen el valamennyi keresztény közösségben és az összes hívők körében: legyen ez a módszer – az Írásból kiindulva elmélkedni és imádkozni – minden keresztény férfi és nő mindennapi gyakorlatává, azért is, mivel ez hatásos ellenszere társadalmunk gyakorlati ateizmusának”[3]

Imaestünk története

2010-ben fél évet töltöttem Indiában az ún. harmadik probációban, ami a hosszú jezsuita képzés záróeleme. Az egyik inspiráció, amivel hazatértem, a Szentíráshoz kötődött. Terciamesterem Joe Pulicar SJ, aki egyébként Anthony de Mello tanítványa volt, gyakran mondogatta, hogy ne filozofálgassak annyit a prédikációimban, hanem Isten igéjét fejtsem ki. „Az emberek Isten szavára kíváncsiak, nem a te okosságaidra.” Biblikusabb papként tértem vissza Indiából, és vágytam arra, hogy valahogy Isten Igéje központibb szerepet kapjon papi szolgálatomban.

2012 őszén Tornya Erika RSCJ nővér lett a munkatársam, és benne is hasonló inspiráció élt francia példa alapján, ebből született meg az ötlet, hogy szervezzünk valami biblikus imaestet. Azért is, mert ilyen fajta imában hiány van. Martini bíboros példája is ösztönzött bennünket, amikor 2013 ádventjében elkezdtük a fiataloknak szóló keddi imaestünket a Párbeszéd Házában, Lectio 8 néven (a Jezsuita Nyolcas mise párhuzamaként). Azóta a helyszín, a név és a szervezők személye többször is változott, de a tartalom azonos. 2018 szeptemberétől már nem a Párbeszéd házában, hanem a Jézus Szíve-templomban imádkozunk. A templomi környezet alkalmasabbnak bizonyult az imádsághoz. Az alkalom neve Lectio 8 után Sodrás-imaest (ima, amely sodrásban tart) lett, majd 2017-től Inigo-imaest, mivel az Inigo-csoport szervezi. A csoporton belül 2016-tól Balla Erika SJC lett az imaest gazdája. Az imaestek pedig immár nemcsak ádvent és nagyböjt idején vannak, hanem az egész tanévben. Az évek során a zenei szolgálat körül egy kis együttes, az Inigo zenekar is megszületett.

Az imaest menete

A hagyományos Lectio Divina és a Szent Ignác-i imamódok kombinációjából kinőtt Inigo-imaest[4] középpontjában mindig a következő vasárnapi evangélium átimádkozása áll. A bevezető ének és a lecsendesítő gyakorlatok után Szentlélek-hívó imát mondunk, ami mindig ugyanez:

Urunk Istenünk, a Te Szentlelked szállt le Szűz Máriára, hogy Igéd megfoganhasson benne. Jézus Krisztus a Te testté lett, végleges üzeneted, örök Szavad. Atyánk, a Te Lelked által kaptuk a Szentírást. Tudjuk, hogy amit a Szentlélek ihletett, azt csak ugyanaz a Szentlélek teheti érthetővé számunkra. Küldd el hát a Szentlelkedet, hogy adjon nekünk halló, megértő és állhatatos szívet. Add, hogy találkozhassunk Veled a Szentírásokban és életünk átformálódjon e találkozás által. Jézus Krisztus, a mi Urunk nevében kérjük ezt, aki legyen áldott mindörökkön örökké! Ámen

Ezt követően kétszer felolvassuk a vasárnapi evangéliumot. Egy férfi és egy női felolvasó végzi ezt a szolgálatot. Az ismétlés célja, hogy már az elején ne csak a fejünkkel, hanem a szívünkkel is hallgassuk Isten igéjét. A felolvasást biblikus magyarázat követi, amelyet az Inigo-csoport tagjai, vagy, főleg ádventi és böjti időben, meghívott vendégeink végeznek. A biblikus magyarázat műfajilag nem prédikáció, nem retorikai mű, hanem az adott evangéliumi rész megértését segítő impulzus. Mi a szöveg kontextusa? Mi a szöveg egyes elemeinek jelentése (a kifejezés értelme, történelmi, vallási háttér megvilágítása stb.) Milyen értékeket, magatartásmódokat tanít? Jézus személyéről mit mond? Mire hív bennünket? Mit jelenthet ez a mai környezetben? Az impulzus kérdéseket vet fel, amelyek segítenek saját élethelyzetünkre vonatkoztatni az evangéliumi üzenetet.

Ezután csendben lehet elmélkedni a hallottakon, és saját életünkre vonatkoztatni a gondolatokat. Ezt az ignáci lelkigyakorlatokból ismert vezetett evangéliumi szemlélődés követi. Elidőzünk Jézus jelenlétében, ízleljük szavait, szemléljük cselekvését. Beszélgetünk Vele, vagy csak egyszerűen csendesen Vele vagyunk. A vezetett szemlélődés helyén minden hónap első keddjén csendes szentségimádást tartunk.

Az ima vége felé rövid megosztásra kerül sor, melynek keretében lehetőség van arra, hogy a résztvevők kis körben megosszák, mi érintette meg őket az ima során, milyen lelki kincset visznek haza. Az imaest áldással zárul.

Az Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készülődés jegyében tavaly húsvét után egy tematikus sorozatba kezdtünk. Négy alkalommal az Eucharisztia volt a témája az imaesteknek. Kivételesen nem a vasárnapi evangéliumból vettük a biblikus alapokat, hanem az Eucharisztiához kapcsolódó evangéliumi részletekből indultunk ki és minden alkalommal szentségimádás is volt. A visszajelzések alapján nagyon sokat jelentett a résztvevőknek ez a megközelítés is.

Fontos szerepe van a zenének is. Négy jól kiválasztott és igényesen előadott ének segíti az imádság elmélyülését. A tér is számít. Fiatalokból álló csoport készíti elő hétről hétre a helyszínt, ikonnal, mécsesekkel és a liturgikus időnek megfelelő színű tüllökkel. A cél, hogy bensőségesebbé tett tér segítsen ráhangolódni az imádságra.

Gyümölcsök

Hétről hétre 40-60, ádventi-nagyböjti időben még több fiatal vesz részt imaestjeinken. Tapasztalom, hogy a fiataloknak sokat jelent keddenként megállni Isten igéjével. Olykor egészen mélyen megérinti őket az Úr. Vasárnap pedig sokkal tudatosabban vesznek részt a szentmisén, hiszen már imádságban találkoztak az evangéliummal.

Néhány visszajelzés a fiataloktól, hogy mit jelentettek számukra ezek az imák:

  • „Nagyon jó volt! Sokat adott a lelki élet elcsendesedésében. Nagy lehetőség volt a csendre és a magamba fordulásra. Felkészülés az előttünk álló ünnep még mélyebb megélésére, az imádságra. Megfelelő lehetőség közelebb kerülni az evangéliumhoz, Isten szavához.”

  • „Sokat segítettek ezek az esték a Csendhez való visszatalálásban – azt hiszem, könnyebb most megtalálnom a mindennapokban a csendet és az Istennel való kommunikáció állandó és állandóan megújuló lehetőségét. Egész másképp kezdem hallgatni a vasárnapi evangéliumot.”

  • „Segített személyesebb kapcsolatot megélni Jézussal. Közelségét és szeretetét olyan intenzitással tapasztalhattam meg, mint előtte soha.”

  • „Hiánypótló, nagyon fontos közösségben megélni a Szentlélek jelenlétét. Igazi útravalót ad a hétre, főleg az ünnepi készülődésben.”

  • „Imádkozni tanít. Szent Teret és Időt ad a csendre. Természetes, barátságos közeg.”

  • „Segít az evangélium történeteit a jelenbe, az életembe hozni.”

  • „Terelget az összeszedettebb ima felé. A keddenként átelmélkedett rész után a vasárnapi evangélium többet ad. Hétköznapi gondolataim közé a Biblia szavai is beszűrődnek a keddi alkalom révén.”

  • „Jó volt megtapasztalni, hogyan lehet a Szentírást jól olvasni. Igazán el tudtam mélyülni, személyesen Jézussal beszélni.”

  • „Hosszú idő óta először reggelente elővettem a Szentírásomat.”

  • „Teljesen más volt újrahallani az evangéliumot vasárnaponként.”

  • „Segített a hétköznapjaim részévé tenni az Úrral való találkozást. Segített vágyódni és megérteni, meghallani. Segített lassan kinyitni a szívem.”

Nekünk, az Inigo-csoport szervezőinek is sokat jelent ez a keddi imaest. Mi is imádkozunk. Isten hozzánk is szól, mi is találkozunk Vele. Papként is nagyon hasznosnak élem meg a felkészülést a biblikus impulzusokra is, hiszen az evangéliumi részlet tanulmányozása remek alapot ad a vasárnapi prédikációra való készületemhez.

Nagyon tudom ajánlani a paptestvéreknek ezt a fajta hétköznapi közösségi szentírásos imaformát. A Lectio Divina mindnyájunkat, híveket és papokat egyaránt hozzásegíthet a vasárnapi készülethez, az eucharisztikus ünneplés elmélyítéséhez. A Lectio Divinához nagyszerű segítség is született. A pécsi egyházmegye honlapjára hetente felkerül egy nagyon gazdag segédanyag és hanganyag a következő hét evangéliumához kapcsolódóan. Az anyagokat a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola tanáraiból és hallgatóiból álló csapat készíti elő.

Benedek pápa szerint „Isten Szavának olvasása segít a bűnbánat és megtérés útján, elmélyíti az Egyházhoz tartozást érzését, és bensőségesebb kapcsolatba hoz Istennel. Ahogyan Szent Ambrus mondja: ’Amikor hittel kézbe vesszük a Szentírást és az Egyházzal együtt olvassuk, az ember újra Istennel sétál a paradicsomban’.”[5]

Áldott sétát kívánok!

[1] Vö. II. János Pál pápa, NMI 39, XVI. Benedek papa, Verbum Domini, SZIT, Budapest, 2011, 86-87, továbbiakban VD.

[2] VD 86.

[3] http://www.biblia-tarsulat.hu/eloadasok.htm

[4] https://jezsuita.hu/inigo-imaest-2/

[5] VD 87.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr4914699062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása