A felmérések szerint az internethasználók naponta átlagosan 70 percet töltenek a YouTube-on. Ez ugyebár több mint egy óra – ami óriási szám! Különösen ha figyelembe vesszük, hogy ez az idő általában haszontalan rövidfilmek nézegetésével telik. No, persze, nem azt akarom mondani, hogy csak „hasznos” dolgokat szabad néznünk – távol legyen tőlem! Azon sem akarok rugózni, hogy milyen könnyen függővé lehet válni a YouTube-videóktól (mindkét téma inkább önálló posztot érdemelne). Most inkább csak arra szorítkozom, hogy a segítségeteket kérjem annak felderítéséhez, mivel tudna hozzájárulni a legnagyobb és legnépszerűbb videómegosztó portál a lelki életünk kibontakozásához. Hiszen nyilvánvalóan ez minden „teremtett dolog” értelme és célja. Az ember által teremtett dolgoké is...

Itt a remek lehetőség! Van kedvetek megosztani egymással olyan „tartalmakat” (szóval ajánlani olyan rövidfilmeket vagy hosszabb mozikat), amelyek titeket az Isten felé vezető úton segítettek? Méghozzá széles értelemben: esetleg egyszerűen csak tetszettek és gazdagítottak benneteket.

Persze ez némi kockázatot is rejt. Sokat elárul ugyanis egyéni preferenciáinkról, lelki életünkről, szokásainkról. Nem tudom, hányan mernék például vállalni (akár a legközelebbi hozzátartozóik előtt is), hogy megmutassák „YouTube-kronológiájukat”, azaz azokat a filmeket, amelyeket az utóbbi időben megnéztek. Remélem, sokan! ;-) Mert az érett internethasználatot éppen ez jellemzi: senki előtt sem kell szégyenkeznem amiatt, amit nézek, bárki előtt jó szívvel feltárhatom az összes „kattintásomat”.

Ha őszinte vagyok, az én „felhasználói szokásaimnak” is megvan a maguk története. Szerzetestanár vagyok, ülőfoglalkozású ember, aki minden nap dolgozik a számítógépen. Régebben én is „szörföltem” olykor az interneten, és mindenre rákattintottam, ami érdekelt. Szerencsére Jézus különös kegyelme mindig megóvott (még eddig :-), hogy tényleg ártalmas tartalmakra tévedjek, de azért arról már van tapasztalatom, milyen érzés úgy felállni hosszú idő után a számítógép mellől, hogy azt mondom magamnak: „Hát, ez aztán végképp nem érte meg!” Persze ezt is fontos élménynek tartom: azóta ugyanis sokkal nagyobb megértéssel vagyok azok iránt, akik a lelkivezetésben bűntudattal beszélnek az internettel való együttélésről.

Mert bizony sokan küzdenek a függőséggyanús szokásokkal. Mi tagadás, én sem voltam egészen mentes a kísértéstől. Egy időben ellenállhatatlanul vonzottak a természetfilmek. Egyszerűen mindent megnéztem, ami afrikai állatokról szólt. (Akkoriban még lehetett ilyen teljességre törekedni... :-). Szóval, majdnem kényszeresen vadásztam a szafariélményekre. Persze azért nem egész napokat töltöttem ilyen haszontalansággal, de mondjuk az „alkotómunka” szüneteit gyakran. Ha egyszerűen elegem lett abból, amit éppen csinálnom kellett, és felüdülésre vágytam, már mentem is a YouTube-ra! S az internet remek alkalmat szolgáltat a figyelemelterelésre, a szórakozásra. Azt persze, hogy pihentetne, nem hiszem. Bárhogy legyen is, egy ponton megálljt parancsoltam magamnak. Arra jutottam, hogy ennyi időt egyszerűen nem ér. Persze nem is volt könnyű leszokni róla... Számomra csak nagyon radikális döntés árán volt lehetséges: nem nyitottam ki többet a YouTube-ot, hacsak nem volt egészen konkrét tervem, hogy mit akarok megnézni.

Ma az internetet csak olyasmire használom, amit a magam számára lelkileg hasznosnak és épületesnek tartok. Hosszú út vezetett eddig, olykor bukásokkal és önmagamban való csalódásokkal kikövezve. Ma viszont nagyon hálás vagyok, hogy sikerült. És azt is tudom, hogy mindig észnél kell lennem, nehogy visszaessek. Előadásokat hallgatni és konferenciákat nézni viszont máig szeretek – ez mind spirituális, mind szakmai szempontból jót tesz. Volt olyan időszak is, amikor előírtam magamnak, hogy zenét is hallgassak, mert egyébként nem szoktam (hiába, különbözőek vagyunk, nemde? :-)

Nos, nem tudom, sikerült-e érzékeltetnem valamit abból, hogy ha ajánlotok itt valamit, az kockázatos. Mert „magunkból” ajánlunk ilyenkor egy darabkát, ami sebezhetővé tesz. Lehet, hogy másoknak egészen más az érdeklődési köre, s még az is lehet, hogy kicsúfolnak azért, amit én szépnek, fontosnak tartok. Szóval, sérülhetünk, ha avatatlanoknak valami személyeset mutatunk meg önmagunkból. De Hátha mégis akad, aki vállalja ezt a rizikót... Azért, hogy mások is gazdagodjanak abból, ami minket gazdagított. Mert tényleg vannak dolgok, amiket érdemes látni a YouTube-on!

Hadd kezdjem a sort két rövid ajánlással.

Először is, ez a link itt – ha szabad – egy kis önreklám. :-) (Néhány magyar – vagy Magyarországon dolgozó, vagyis „tiszteletbeli magyar” – jezsuita az internetes felületen.)

Másodszor pedig – ezt már ajánlottam is nemrég –: van itt egy háromperces anyag arról, hogyan kell a magnak elhalnia, hogy megszülethessék. (Egy szerzetesnő ismerősöm úgy fogalmazott, hogy „megtért” ezen a filmen:-) Nézzétek meg Ti is, ha van kedvetek hozzá!

(De – vigyázat! – ha nem tervezted, nem szabad utána tovább kattintani!)

Akarjátok folytatni?