Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) Isten (8) isten (19) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

Töprengések az egyedüllétről, a magányról és a semmiről

2020.03.18. 15:36 Hofiatya

hofi.jpg

Egyedül

Egyedül lenni.

Jó érzés egyedül lenni és gyógyító.

Az egyedüllét nem magány, hiszen amikor egyedül vagyok, talán akkor kerülök legközelebb Istenhez, a Háromszemélyű Szeretet Istenhez is, az én Teremtőmhöz.

Mi nem szigorúan vett értelemben vagyunk monoteisták, ahogy mondja egy gondolkodó, hanem egy személyes, személyek által alkotott Szeretetközösség Istenének, a Mennyei Atyának gyermekei vagyunk a Szentlélekben.

Ez nagyon fontos!

A csak monoteista isten nem tud szeretni. Önmaga fenségében, dicsőségében létezik, de nem tudja, mit is jelent a személyek közötti szeretetkapcsolat.

Hogy egészséges maradjak, keresnem kell a Szentháromságos Szeretet Istennel való benső, csendes intim kapcsolatot. Így kerülök egyre közelebb önmagamhoz, a Nevemhez, hogy ki is vagyok én.

Egyedül lenni jó!

Fontos, hogy ne csak Istennel, de kedvesemmel, házastársammal, legjobb barátaimmal, családommal és közösségemmel is képes legyek személy szerint egyedül lenni.

Egyedül vagyunk, én és te. Egyedül vagyok veletek, mert ti segítetek abban, hogy megtudjam, ki is vagyok én.

Nincs semmi zavaró külső kapcsolat, csak Te és Én; Én és Mi és Ti.

Jézus ugyanígy élt mint valóságos ember. Egyedül Istennel, az Atyával a Szentlélekben és egyedül tanítványaival szeretetben.

„Mester, hol lakol?

Gyertek nézzétek meg!”

Sokan mondják, hogy a nap folyamán legyen egy kis idő, mikor egyedül tudok lenni. Vannak, akiknek nincs otthonuk, csak lakásuk, mert állandóan rohannak, maguk elől, Isten elől.

Fontos, hogy a hét folyamán legyen egy nap, amikor rekreálódom a csendben, hogy ne veszítsem el önmagamat a hétköznapokban.

Fontos, hogy minden hónapban legyen egy hétvége, amikor együtt vagyok a felességemmel, a testem másik felével.

Fontos továbbá, hogy az év folyamán legyen egyedül a család, akikkel élem a Szentháromságos Isten szeretetközösségét.

Magány

Aki magányos, annak nincsenek bensőséges szeretetkapcsolatai.

Beszélünk társas magányról is.

Ott élünk egymás mellett, csak éppen a személyes kapcsolat hiányzik.

Ott élünk a családban, a közösségben, mint egy vasúti pályaudvaron a vonatok a maguk vágányán, de kapcsolatok nélkül.

„Nincsen apám, se anyám,

se istenem, se hazám,

se bölcsőm, se szemfedőm,

se csókom, se szeretőm…”

Nem tudom, volt-e költő a történelemben, aki mélyebben átélte volna a magányt, mint József Attila.

A magány fájdalmának drámai megfogalmazásával találkozunk a Nagyon fáj  és az Ime, hát megleltem hazámat című verseiben:

„Hallja míg él.

Azt tagadta meg, amit ér.

Elvonta puszta kénye végett

kívül-belül

menekülő élő elől

a legutolsó menedéket.”

„Szép a tavasz, és szép a nyár is,

de szebb az ősz s legszebb a tél,

annak ki tűzhelyet, családot

már végképp másoknak remél.”

Már kisgyermekként perel anyjával, hogy miért a ruhát, és miért nem őt viszi a padlásra; mint ahogy a barátoknak is jelzi, hogy szívesen lennék veletek, de ti nem értitek azt a magányt, ami a szívemet nyomja:

„Egyedül voltam én sokáig.

Majd eljöttek hozzám sokan.

Magad vagy, mondták; bár velük

voltam volna én boldogan.”

Körülvehetnek, szerethetnek sokan, de ha a bensőséges szeretet hiányzik az életünkből, akkor mégis magányosak vagyunk.

Nyüzsöghetnek, de „ha nincsen apám, se anyám…” megette a fene az egészet.

Semmi

Minél tartósabb élmény a magány, annál inkább elfelejtjük, hogy mit is jelent a személyes szerető jelenlét. E nélkül pedig marad a semmi.

A semmi, amikor már nemcsak eleven személyes kapcsolatok nincsenek, de az emlékük is felejtésbe merül.

„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem!”

Ez a kiáltás a semmi tapasztalata. Jézus magára veszi ezt az emberi tapasztalatot is. Belemerül a semmi mocsarába, ürességébe.

„A semmi ágán ül szívem,

kis teste hangtalan vacog

köréje gyűlnek szelíden

s nézik, nézik a csillagok.”

Semmi. Űrbéli táj.

Minden homok és kő. Sivatag.

Drága Jézusom!

Most már tudom, nincs olyan mélység, amit ne ismertél volna meg.

Itt könnyek sincsenek, az érzelmek is elfogytak.

Csak a kiáltás:

„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem”

Amikor a keresztúton ezt a kiáltást hallod, tudd meg, hogy Jézus ebből a semmiből teremt újjá téged.

Itt születik meg az Eucharisztia!

„Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van!”

Itt kezdődik a megváltott ember újrateremtése, az élete!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr4915533434

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.