Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) Isten (8) isten (19) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

Pierre Teilhard de Chardin SJ: a „mindig nagyobb Krisztus” prófétája

2020.04.11. 07:56 SzabóFerencSJ

ch.pngA vírusjárvány katasztrófája megrendítette a világot: fokozottabban ráébresztette az emberiséget az összetartozására, közös sorsára, a teremtett világ és a Föld lakóinak szerves egységére, kölcsönös függésére. Miközben összefogva az életben maradásért küzdünk, előre is tekintünk, a jövőbe. Felvetődik az a létkérdés, amely annyit foglalkoztatta Pierre Teilhard de Chardin (1881-1955) tudós jezsuita gondolkodót: a világfejlődés végén van-e szerencsés kiút (issue); vajon a megsemmisülés vár az emberiségre, vagy pedig a beteljesedés, továbbélés (survie), öröklét? Ma mi ezt kérdezzük: vajon a fokozódó egységesülés felé halad az emberiség a „planetizációval”, a szellem szférájában, avagy az önzés, a hatalomvágy pusztító erői a katasztrófa felé sodorják az élővilágot?  

Pierre Teilhard de Chardin SJ 1955. április 10-én, Húsvét napján hunyt el New Yorkban. E szép ünnepen szólította magához a Feltámadt Krisztus, akinek tudományos munkásságát szentelte, aki lelki élete ragyogó központja volt. Most, Krisztus feltámadásának ünnepén, reménységre hangolhat bennünket, hívőket e próféta derűlátó víziója.

A kiváló francia paleontológus (őslénytan-kutató) számára „a múlt tanulmányozása felfedte a jövő körvonalait” – amint maga vallotta. Az elsők között volt, akik megmutatták: az evolúció elmélete nincs ellentétben a teremtés eszméjével. A törzsfejlődés a tapasztalati világban kifejezése a teremtői, létet adó isteni működésnek.

Teilhard az egyetemes világfejlődést a tudat/szellem növekedésének tekinti (montée de conscience). Főművében, Az emberi jelenség-ben írja: „A Gondolat nemcsak részét képezi a Fejlődésnek, mint valami rendellenesség vagy epifenomén (felületi jelenség), hanem az Evolúció olyannyira visszavezethető a Gondolat felé való haladásra, olyannyira azonosítható vele, hogy lelkünk mozgása kifejezi és méri magának az Evolúciónak az előrehaladását.”

A világfejlődés, a teremtő egyesülés végpontja az „Ómega”, a Feltámadt Krisztus. Teilhard víziójában Krisztus alapvető szerepet játszik a kezdeteknél, a teremtésben, és Ő lesz a Végpont az Úrjövetkor, a Parúziában. Ő az Alfa és az Ómega, ahogy az Egyház hirdeti Húsvét vigíliáján a feltámadt Krisztust jelképező húsvéti gyertya megáldásakor. Teilhard gyakran hivatkozik Szent János prológusára (1,1kk), főleg a páli levelekre. A Fiú megtestesülését az Atya örök üdvösségtervében kell szemlélnünk: Isten már a világ teremtése előtt kiválasztott bennünket, hogy Fiában, Krisztusban fogadott gyermekei legyünk. Tehát Isten öröktől fogva akarta Krisztust, hogy általa az isteni életben részesítsen bennünket. ( Ef 1,3–14)

Ha Isten mindent Krisztusban és Krisztusért teremtett, és minden Krisztusban áll fenn, ahogyan a Kol 1,15–20 Krisztus-himnusza tanítja, akkor azt mondhatjuk, hogy a fejlődő világegyetem Ómegája nem más, mint Krisztus; a teljes Krisztus, aki Testében, az Egyházban növekszik a végső beteljesedéséig. Szent Pál misztikus Krisztusáról van szó (1Kor 12), arról a „teljes Krisztusról”, akiről Szent Ágoston oly gyakran beszélt. A feltámadt Krisztus Lelke által magához kapcsolja az üdvözülő lelkeket, és a test–lélek kapcsolatán keresztül az egész mindenséget, az anyagi valóságot is. Krisztus titokzatos Teste, az Egyház, a maga kozmikus vonatkozásaival, állandó növekedésben van. Krisztus bennünk, misztikus tagjaiban növekszik.

Teilhard lelkiségének Napja a feltámadt és az eucharisztikus Krisztus. Isten emberszeretete benne nyilatkozott meg, „Benne lakozik az Istenség egész teljessége (testileg) testet öltve” (Kol 2,9). Mivel az Eucharisztia a megtestesült, meghalt és feltámadt Krisztus hathatós szentségi jelenléte közöttünk, és mivel főleg az Eucharisztia által „épül ki” Krisztus Teste, az egész világfolyamatot úgy tekinthetjük, mint a teremtett világ készülődését a Parúziára, Úrjövetre.

Teilhard de Chardin a „mindig nagyobb Krisztus” prófétája volt.  Próféta abban az értelemben, hogy – bármennyire tisztel is más hiteket és meggyőződéseket – nem mond le a keresztény üzenet abszolút egyedülvalóságáról, amely Krisztust az emberi élet és a világ középpontjába helyezi. A „mindig nagyobb Krisztus prófétája”, amennyiben azt hirdeti és azért fáradozik, hogy a feltámadt Krisztus növekedjék – Lelkével – misztikus Testében, az Egyházban. A szeretet civilizációját építjük – az igazságosabb és testvéribb világot. Humanizáljuk a fejlődésben levő világot, így emberi erőfeszítésünkkel előkészítjük a nagy ostyát az átváltoztatásra. Az átistenítést (divinizációt) a teremtő Lélek viszi véghez, amikor eljön a vég. „Akkor majd Isten lesz minden mindenben.” (1Kor 15,28)

Teilhard e meglátására, amely a Mise a világ felett című misztikus elmélkedésében központi gondolat, hivatkozott 2009-ben XVI. Benedek pápa, majd  Ferenc pápa is a Laudato sí’ kezdetű körlevelében.[1] Íme, egy ima a Mise a világ felett központi részéből, A Tűz a világban:

„Te, Uram Jézus, akiben minden dolog fennáll” [Kol 1,17], végre nyilatkoztasd ki magad azoknak, akik a Teremtés legfelső Lelkeként és a Teremtés valóságos Gyűjtőpontjaként szeretnek Téged. Nézd csak, életünkről van szó! Ha nem hihetném, hogy valóságos Jelenléted lelkesíti, gyúrja hajlékonnyá és járja át melegével a belém hatoló vagy engem megsuhintó legparányibb energiát is, mondd csak: nem pusztulnék-e el a lényem velejéig maró hidegtől? (…) Add, Uram, hogy alászállásod az egyetemes Színekbe ne legyen csupán valami kedvenc és dédelgetett filozófiai eszmélődés, hanem igazán valóságos Jelenlétté váljék!…Uram, add, hogy higgyek!”

[1]Teilhard e „látomására” hivatkozott XVI. Benedek pápa is 2009. július 27-én az aostai székesegyházban tartott homíliájában: „Ez Teilhard de Chardin nagy víziója: végül majd igazi egyetemes liturgiánk lesz, amikor a világmindenség átalakul élő ostyává.” Ferenc pápa szintén hivatkozik Teilhard víziójára Laudato sí’ kezdetű körlevele 83. pontjának 18. jegyzetében, megemlítve II. János Pált és XVI. Benedeket.  

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr1415598758

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Othar 2020.04.11. 10:54:41

'Az elsők között volt, akik megmutatták: az evolúció elmélete nincs ellentétben a teremtés eszméjével.'

Szerintem ezen nincs mit megmutatni, legalábbis a szó természettudományos értelmében biztosan nincs.

Mindenesetre Chesterton is leírta, hogy evolúció és teremtés megférnek egymás mellett. (Ha jól emlékszem, akkor az 1908-ban megjelent Igazságot-ban)

'Ha Isten mindent Krisztusban és Krisztusért teremtett, és minden Krisztusban áll fenn, ahogyan a Kol 1,15–20 Krisztus-himnusza tanítja, akkor azt mondhatjuk, hogy a fejlődő világegyetem Ómegája nem más, mint Krisztus; a teljes Krisztus, aki Testében, az Egyházban növekszik a végső beteljesedéséig. '

Bevallom, nem tudom, mi az a teljes Krisztus. Krisztusról tudok, aki Isten is és ember is. Nem tudom, melyik természetét hogyan tehetné teljessé bármi.
Az Egyház növekszik Krisztusban (reméljük), de ez nem jelenti azt, hogy Krisztus maga bármilyen értelemben változna attól, hogy az Egyház változik.

Teilhard szavait biztosan lehet jól IS érteni. Csak az a baj, hogy szerintem nem az ortodox katolikus értelmezés tette őt híressé.

Végezetül álljon itt egy részlet az egyik leveléből, amelyet Pekingből írt, amikor saját hazáját elfoglalta a náci Németország. Ha valaki tudja mit jelentenek ezek a szavak, kérem magyarázza meg, mert minél többször olvasom őket, számomra annál kevésbé világosak:

'Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy nem egy világ halálának, hanem születésének vagyunk szemtanúi... A béke nem jelenthet mást, mint a hódítás magasabb rendű folyamatát... A világot a legaktívabbak veszik majd birtokba... Most a németek érdemlik ki a győzelmet, mert bármennyi rossz keveredik is szellemükbe, több erő van bennük, mint bárki másban'

(John Lukács: A párviadal, Európa Könyvkiadó, 1993, 295. oldal)

Déli pályaudvar 2020.04.11. 23:34:17

@Othar:
Ezt írod:
„Teilhard szavait biztosan lehet jól IS érteni.”

Sajnos nem. Chardin szavait nem lehet jól érteni. Erről Jacques Maritain „A garonne-i paraszt” című (Szt. István Társulat / Kairosz, 1999) műve győzött meg teljesen, ahol két fejezetben is foglalkozik Chardinnal.

www.nazaret.hu/Files/garonneiparaszt.pdf

(A fenti linken a teljes könyv megvan pdf-ben, sajnos kicsit ömlesztett formában, de azért olvasható. Az első tanulmány az 59-63. oldalon, a második a 123-126. oldalon található.)

jabbok 2020.04.15. 12:21:00

@Déli pályaudvar: Lehet, hogy nem csak neked, hanem Maritain-nek sem sikerült jól értenetek Chardin szavait. Én őszintén szólva sosem éreztem olyan nélkülözhetetlennek, illetve akár magam, akár a körülöttem élők számára húsba vágónak, vagy akár csak közel állónak Chardin teológiáját, hogy ez egyáltalán problémát jelentsen számomra. Olvastam egy-két könyvét magyar ferdítésben/fordításban, volt, ami tetszett, volt, ami nem fogott meg, de se a kedvencem nem lett, se a biztosítékot nem verte ki egyik sem.

Viszont azért azzal óvatosabban bánnék, hogy nem is lehet jól érteni: pl. Ratzinger nem csak fiatalon, hanem a kései műveiben is megbecsüléssel, tisztelettel beszél róla, sőt, idéz is tőle.

És nem csak lényeges, de lényegi információ volt számomra, hogy amikor Chardin műveit jópár évre indexre tette a Vatikán, arra ő hogyan reagált. Elég ritka a 20. század teológusai között, hogy valaki azt mondja Róma vizsgálódásaira, amit ő: hogy ha problémásnak vagy akár csak kockázatosnak is tartják az ő tanait, akkor neki magának a legfontosabb, hogy ne tévesszen meg velük másokat... Ez bizony még a sokak által alázatosnak és bölcsnek tartott Anthony de Mello-nak sem sikerült, amikor még életében az első jelzéseket, kritikákat kapta Rómából. Nem is beszélve mondjuk Bulányi Gyurka bácsiról.

Déli pályaudvar 2020.04.15. 17:59:33

@jabbok:
Elolvastad Maritain két írását Chardinről, amelynek a linkjét feltettem? Nagyon érdekelne a véleményed. Engem teljesen meggyőzött.

Nagyra tartom Ratzingert, nagyra tartom Barsi Balázst, akik mind lelkesednek érte, bár azért a fenntartásaikat is jelzik, ugyanakkor szeretek a saját szememnek hinni, és szeretem, ha az érveket érvekkel cáfolják, nem pedig azzal, hogy milyen tekintély áll mögöttük.

Engem nem Maritain tekintélye győzött meg, hanem az érvei.

Nekem is nagyon tetszik, amilyen alázattal Chardin a vatikáni indexhez viszonyult, ettől azonban még nem lesz igaza.

jabbok 2020.04.15. 22:04:26

@Déli pályaudvar: ahogy mondtam, Chardin számomra egyszerűen nem elég érdekes ahhoz, hogy beleássam magamat. Valószínűleg az én készülékemben van a hiba.

Én sem állítottam, hogy biztos minden gondolata igaz és tévedésmentes. Azt és CSAK azt cáfoltam, amit írtál: hogy "„Teilhard szavait biztosan lehet jól IS érteni.” - Sajnos nem. Chardin szavait nem lehet jól érteni."

Ezt eléggé cáfolja, ha Ratzingernek és Barsinak sikerült Chardin szavait jól érteni - miközben mindketten elég mély, alapos és "konzervatív" teológiai tudással rendelkeznek. És nem erősítené meg az sem, ha veled értenék egyet, és én sem tudnám "jól érteni". ;)

Pandit 2020.04.21. 18:01:08

@Othar:
"Szerintem ezen nincs mit megmutatni, legalábbis a szó természettudományos értelmében biztosan nincs. "
Teljesen egyetértek. Számomra mindig is elég felesleges foglalatosságnak tűnt ezen rugózni. (persze át tudom érezni, hogy adott korban az evolúció jelenségének felismerése okozott némi "megrázkódtatást" a közgondolkodásban, ez ok).
Általában is igaz, hogy egy-egy természettudományos törvényszerűség "mögötti" teológiai tartalmak kérdése a természettudomány szempontjából teljesen közömbös.
Ez mindig fordítva érdekes, hogy vajon a természettudományos felismerés alapján megfogalmazott gondolkodásunk, gondolataink mélyítik-e (jelentsen ez bármit) a teológiai megismerésünket. Biztos lehet ilyen, de gondolom ez meg veszélyes terep és sok marhaság tud kisülni belőle. (valószínűleg ez gyakran meg is történik).
Valami ilyesmi.
@jabbok:
Ebben hasonlítunk. Már egészen fiatal gyerek koromban találkoztam vele (talán apám egyik könyvében) és elsőre érdekesnek tűnt, aztán valahogy mégis kevéssé volt az.
És valahogyan ez így is maradt.
Amúgy kicsit tréfásan: A paleontológusok különös népség. Nagy mesélők általában. :D

jabbok 2020.04.22. 19:30:45

@Pandit: Tényleg pont így volt bennem is. A 70-es évek végén-80-as évek elején olvastam először, és elsőre a stílusa, "modernsége", és a hiány-betöltő szerepe miatt egyaránt tetszett. Sőt, imponált is. Aztán egyszerűen olyannak bizonyult számomra (szigorúan SZUBJEKTÍVE), mint mondjuk a Boney-M. Az ABBA még ma is tetszik - a Boney-M-ért hiába lelkesedtem én is, egyszercsak elfelejtettem. És ha ma újra hallom, se nem nosztalgikus, se nem éled újra...

Nemrég egyszer valami téma kapcsán elővettem Chardin-t, talán éppen @Déli pályaudvar: -ral került elő valami kérdés róla. A polcról talán az Emberi jelenséget vettem elő, meg keresgéltem a neten is valamit tőle. Aztán letettem. Egyszerűen csak fárasztott. Ettől még valószínűleg jó dolgokat írt, hiszen pl. Ratzinger tényleg nagyra tartotta, nem csak akkor, amikor még újdonság volt. De nekem most egyszerűen borzasztó elméleti, életidegen volt...