Kedves Kis Szent Teréz!
Elég sokan ismerjük szent életedet, mert olvastuk híres életrajzodat, amiben Jézus szeretetéről van szó. Talán azért is vagy az egész világon híres szent, mert sokan a te kis utadat akarják követni, utánozni, hogy így minden nap egyre jobban szeressék Jézust. Csodálatosan élted azt, ahogy mondtad is: „Ez az út a kicsi gyermek ráhagyatkozása, aki félelem nélkül alszik el Atyjának karjaiban.” Azt gondolom, hogy a kis út nem más, mint a hétköznapi apró jótettek, imádságok, önfeláldozás és mindennapi hűség útját járva egészen közel jutni Istenhez.[1]
Minden alkalommal, amikor Szent Teréz életét szemléljük, még a hétköznapokban is a szentté válásra hív bennünket Jézus. A nagy, irgalmas Isten kezében lévő gyermekként már kiskorodban szenvedélyes szeretettel tettél minden apró dolgot. Noha a szentséghez vezető utad nehéz volt és kihívásokkal teli, teljes szívedet mindig Istennek szentelted. Szerencsés vagy, hogy egész családod szentéletű. Szüleid mindig érdeklődtek Jézus iránt. Életüket erre a szilárd alapra építve szüleid is szentté váltak[2]: édesapád (Martin Lajos) és édesanyád (Zélie Guérin). Innentől kezdve nevüket számtalan család úgy ismeri, mint akik „különleges módon tettek tanúságot a házastársi és családi lelkiségről!”[3]. Martin és Guérin a gyermekeikbe erős Jóistenbe vetett bizalmat ültettek. Ennek eredményeként nagyon korán érezted a szeretetet és az örök odaadást Isten iránt.
A családi boldogságra emlékezve mindig hálás voltál szüleidnek, mert úgy nevelték a gyermekeiket, hogy Jézust szeressék. Mint legkisebb leányuk, gyakran még igen huncut voltál, de édesanyád mindig türelmesen és sok szeretettel nevelt. Egy napon odamentél édesanyádhoz, és azt kívántad: „Ó, milyen jó volna, ha meghalnál, édes Anyám! Csak azért, hogy az Égbe menj, hiszen azt mondtad, hogy meg kell halni ahhoz, hogy oda jussunk.”[4] Az édesanyád mindig segítő útmutatása vezette utadat Isten országa felé.
Fontos, hogy az Egyház a családodat választotta példaképül a mai családok számára. Méltóak a követésre, mert teljesítették a családi hivatást Isten akarata szerint. Ezért az Egyház hálát ad Istennek e család szeretetéért és jóságáért. Életük szépen mutatja, hogy „életállapotukban és a maguk helyén a keresztény házastársak Isten népe tagjaiként sajátos adományokban részesülnek. A házasság szentségének ez a sajátos kegyelme arra rendeltetett, hogy tökéletesítse a felek szeretetét és megerősítse fölbonthatatlan egységüket. E kegyelemnek köszönhetően segítik egymást, hogy kölcsönösen megszentelődjenek a házaséletben, a gyermekek elfogadásában és nevelésében.”[5].
A könyvedben is olvastam, hogy amikor imádkoztál, mindig lángolt a szíved. Számodra az ima egyszerűen a menny felé mutató tekintet, a tudatosság és a szeretet kiáltása, amely magában foglalja a megpróbáltatásokat és az örömöt egyaránt. Nagyon fontos tudnunk ezt, akik imádsággal szeretnénk kapcsolatba lépni Jézussal. Egy megosztásodra emlékezhetünk: „Ne félj Jézusnak elmondani, hogy Őt szereted; még akkor is, ha nem érzel semmit, arra lehet kényszeríteni, hogy segítsen neked, és úgy tartson téged, mint egy gyenge gyermeket a járáshoz.” Valóba, alázatos feladataid mögött mindig nagy szeretet van Jézus iránt.
Ezzel a szeretettel 15 évig boldogan éltél egy szent családban, és kilenc évig teljes ragaszkodással Mesteredet követted a lisieux-i kármelita kolostorban. Majd 1897. szeptember 30-án, miután életed utolsó 18 hónapjában súlyos tuberkulózissal küzdöttél, a mennybe kerültél. Erről mondtad, hogy „nem a halál visz el, hanem Isten”. Igen! A Mennyországból azóta folyamatosan rózsákat vetsz a földünkre. Ennek a kegyelemnek köszönhetően szeretnénk utánozni téged, a kis út szentjét, hogy átadhassuk neked a „mindennapi élet rózsáit”. Minden rózsa apró áldozat, minden tekintet, minden szó és minden apró tett nagy szeretettel!
Hálásak vagyunk ezért, hogy 1923-ban boldoggá, 1925. május 17-én szentté avattak. 1925. december 14. óta vagy a missziók főpártfogója. „Minden kegyelem” – mondtad.
Ma is arra emlékezünk, hogy néhány alkalommal azt mondtad, a halálod után úgy mutatod majd meg szeretetedet a világ felé, hogy rózsákat hintesz a mennyből, mint egy rózsaesőt. Úgy hisszük, most is a mennyből egész családod rózsákat hint a földön minden családra.
Imádkozzál érettünk, hogy minden család szentté váljon, hogy majd mi is a boldog paradicsomban legyünk. Legyünk mind veled a mai ünnepen mi is! Egész életedért Istennek legyen hála!
Sok szeretettel,
József Ngoc SJ
2020. október 1.
[1]Vö.https://www.magyarkurir.hu/hirek/lisieux-i-kis-szent-terez-gyermek-jezusrol-nevezett-szent-terez-szuz-es-egyhaztanito
[2]2015. október 18-án, missziós vasárnapon, Kis Szent Teréz szülei voltak az első házaspár, akiket egyszerre avatott szenté az Egyház.
[3]Vö.https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-osszeegyeztethetetlen-hatalomehseg-masok-szolgalataval
[4]Vö. Teréz önéletrajza.
[5]A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1641.
Utolsó kommentek