Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Egy jezsuita levele Lisieux-i Kis Szent Terézhez

2020.10.01. 08:00 phamdinhngocsj

terez.jpg

Kedves Kis Szent Teréz!

Elég sokan ismerjük szent életedet, mert olvastuk híres életrajzodat, amiben Jézus szeretetéről van szó. Talán azért is vagy az egész világon híres szent, mert sokan a te kis utadat akarják követni, utánozni, hogy így minden nap egyre jobban szeressék Jézust. Csodálatosan élted azt, ahogy mondtad is: „Ez az út a kicsi gyermek ráhagyatkozása, aki félelem nélkül alszik el Atyjának karjaiban.” Azt gondolom, hogy a kis út nem más, mint a hétköznapi apró jótettek, imádságok, önfeláldozás és mindennapi hűség útját járva egészen közel jutni Istenhez.[1]

Minden alkalommal, amikor Szent Teréz életét szemléljük, még a hétköznapokban is a szentté válásra hív bennünket Jézus. A nagy, irgalmas Isten kezében lévő gyermekként már kiskorodban szenvedélyes szeretettel tettél minden apró dolgot. Noha a szentséghez vezető utad nehéz volt és kihívásokkal teli, teljes szívedet mindig Istennek szentelted. Szerencsés vagy, hogy egész családod szentéletű. Szüleid mindig érdeklődtek Jézus iránt. Életüket erre a szilárd alapra építve szüleid is szentté váltak[2]: édesapád (Martin Lajos) és édesanyád (Zélie Guérin). Innentől kezdve nevüket számtalan család úgy ismeri, mint akik „különleges módon tettek tanúságot a házastársi és családi lelkiségről!”[3]. Martin és Guérin a gyermekeikbe erős Jóistenbe vetett bizalmat ültettek. Ennek eredményeként nagyon korán érezted a szeretetet és az örök odaadást Isten iránt.

A családi boldogságra emlékezve mindig hálás voltál szüleidnek, mert úgy nevelték a gyermekeiket, hogy Jézust szeressék. Mint legkisebb leányuk, gyakran még igen huncut voltál, de édesanyád mindig türelmesen és sok szeretettel nevelt. Egy napon odamentél édesanyádhoz, és azt kívántad: „Ó, milyen jó volna, ha meghalnál, édes Anyám! Csak azért, hogy az Égbe menj, hiszen azt mondtad, hogy meg kell halni ahhoz, hogy oda jussunk.”[4] Az édesanyád mindig segítő útmutatása vezette utadat Isten országa felé.

Fontos, hogy az Egyház a családodat választotta példaképül a mai családok számára. Méltóak a követésre, mert teljesítették a családi hivatást Isten akarata szerint. Ezért az Egyház hálát ad Istennek e család szeretetéért és jóságáért. Életük szépen mutatja, hogy „életállapotukban és a maguk helyén a keresztény házastársak Isten népe tagjaiként sajátos adományokban részesülnek. A házasság szentségének ez a sajátos kegyelme arra rendeltetett, hogy tökéletesítse a felek szeretetét és megerősítse fölbonthatatlan egységüket. E kegyelemnek köszönhetően segítik egymást, hogy kölcsönösen megszentelődjenek a házaséletben, a gyermekek elfogadásában és nevelésében.”[5].

A könyvedben is olvastam, hogy amikor imádkoztál, mindig lángolt a szíved. Számodra az ima egyszerűen a menny felé mutató tekintet, a tudatosság és a szeretet kiáltása, amely magában foglalja a megpróbáltatásokat és az örömöt egyaránt. Nagyon fontos tudnunk ezt, akik imádsággal szeretnénk kapcsolatba lépni Jézussal. Egy megosztásodra emlékezhetünk: „Ne félj Jézusnak elmondani, hogy Őt szereted; még akkor is, ha nem érzel semmit, arra lehet kényszeríteni, hogy segítsen neked, és úgy tartson téged, mint egy gyenge gyermeket a járáshoz.” Valóba, alázatos feladataid mögött mindig nagy szeretet van Jézus iránt.

Ezzel a szeretettel 15 évig boldogan éltél egy szent családban, és kilenc évig teljes ragaszkodással Mesteredet követted a lisieux-i kármelita kolostorban. Majd 1897. szeptember 30-án, miután életed utolsó 18 hónapjában súlyos tuberkulózissal küzdöttél, a mennybe kerültél. Erről mondtad, hogy „nem a halál visz el, hanem Isten”. Igen! A Mennyországból azóta folyamatosan rózsákat vetsz a földünkre. Ennek a kegyelemnek köszönhetően szeretnénk utánozni téged, a kis út szentjét, hogy átadhassuk neked a „mindennapi élet rózsáit”. Minden rózsa apró áldozat, minden tekintet, minden szó és minden apró tett nagy szeretettel!

Hálásak vagyunk ezért, hogy 1923-ban boldoggá, 1925. május 17-én szentté avattak. 1925. december 14. óta vagy a missziók főpártfogója. „Minden kegyelem” – mondtad.

Ma is arra emlékezünk, hogy néhány alkalommal azt mondtad, a halálod után úgy mutatod majd meg szeretetedet a világ felé, hogy rózsákat hintesz a mennyből, mint egy rózsaesőt. Úgy hisszük, most is a mennyből egész családod rózsákat hint a földön minden családra.

Imádkozzál érettünk, hogy minden család szentté váljon, hogy majd mi is a boldog paradicsomban legyünk. Legyünk mind veled a mai ünnepen mi is! Egész életedért Istennek legyen hála!

Sok szeretettel,

József Ngoc SJ

2020. október 1.

[1]Vö.https://www.magyarkurir.hu/hirek/lisieux-i-kis-szent-terez-gyermek-jezusrol-nevezett-szent-terez-szuz-es-egyhaztanito

[2]2015. október 18-án, missziós vasárnapon, Kis Szent Teréz szülei voltak az első házaspár, akiket egyszerre avatott szenté az Egyház.

[3]Vö.https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-osszeegyeztethetetlen-hatalomehseg-masok-szolgalataval

[4]Vö. Teréz önéletrajza.

[5]A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1641.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr5116218068

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása