Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Friss topikok

Kerkai Jenő, a magyar nép prófétája

2024.02.06. 15:14 korizoli

kerkai_jeno_2024.jpg

A 2003-ban posztumusz Magyar Örökség-díjban részesült Kerkai Jenő SJ által alapított KALOT-mozgalom fénykorában félmilliós tagságot mondhatott magáénak, amivel nemcsak az akkori Magyarország legnagyobb egyesülete, hanem méretében és dinamikájában európai szinten is egyedülálló katolikus agrárifjúsági mozgalom volt. Miben látta Kerkai a magyar nép felemelkedésének útját? Mit tett érte? Milyen Magyarországról álmodott? Az alábbiakban ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Kerkai Jenő 1935-ben első munkatársait ezzel a felszólítással hívta meg: „Jöjjenek, segítsenek felemelni a magyar népet!” 1968-ban élethivatását összefoglalva pedig így fogalmazott: „Életem-halálom egyetlen szerelmének most is a magyar népet s a hazát tekintem.” Nem véletlenül mondta Gyürki László atya, hogy Kerkai Jenő a „magyar nép prófétája volt” azaz olyasvalaki, akit Isten küldött népünkhöz sajátos feladattal.

Ateizmusmentes szocializmust

Kerkai tevékenységének fókuszában az agrárifjúság állt, amely a harmincas évek Magyarországának legelhanyagoltabb társadalmi rétege volt. A városi munkássággal ellentétben az agrármunkásoknak nem volt semmilyen érdekvédelmi szervezetük. A KALOT egyik jelszava: „Életerős népet!”, magában foglalta azt a törekvést, hogy a kiszolgáltatott agrármunkások igazságos bérhez, emberhez méltó életkörülményekhez jussanak. A KALOT bátor és a korban radikálisnak számító hangvétellel állt ki a szociális igazságosságért. Tanfolyamain nemcsak keresztény istengyermeki méltóságukra és emberi jogaikra hívták fel a paraszti ifjúság figyelmét, hanem még az agrársztrájkok szervezésében is támogatták őket, amelyeket az igazságosabb munkabér érdekében folytatott küzdelem végső eszközénet tekintettek.

Kerkaiék szükségesnek tartották a földreformot, és kurzusaikon olyan ismereteket tanítottak, amelyek az önálló gazdálkodásra készítették fel a vidéki fiatalokat. A KALOT vezetői a püspöki kar előtt is képviselték a földreform szükségességét. Ez a követelés komoly feszültségek forrása lett, hiszen a magyar katolikus egyház az egyik legnagyobb földbirtokos volt az országban. A KALOT azt javasolta, hogy maga az egyház kezdje a földosztást. Adjanak földet hosszú lejáratú törlesztésre a parasztoknak, így a földbirtokok jövedelméből fenntartott egyházi iskolák és szociális intézmények léte nem került volna veszélybe. Az önálló parasztgazdaságok valósága nem pusztán szép utópia volt. 1942-ben a felvidéki Egegen hoztak létre kísérleti telepes falut, ahol húsz frissen házasodott KALOT-fiatal kezdett önállóan gazdálkodni – sikerrel. A földet a vallásalaptól kapták hosszú lejáratú, rendkívül kedvezményes bérleti szerződéssel. A háború azonban derékba törte ezt az ígéretes, modellértékű kezdeményezést.

Egyes arisztokraták és püspökök „vörös páterként” emlegették Kerkait Jenőt, jóllehet a KALOT vezetője a fenyegető bolsevizmus veszélyeire is figyelmeztetett. Kerkai álma egy szociális Magyarország volt, s ezt még a kommunista rendszer brutális valósága sem homályosította el benne.

Ő, aki több mint tíz évet, a magyar jezsuiták közül a legtöbbet ült börtönben, és ronccsá verve, félig vakon szabadult, 1965-ben egy rendőrségi kihallgatáson azt mondta, hogy „a magyarságnak meg kell találni az utat az ateizmusmentes szocializmushoz, párosulva a reakciómentes kereszténységgel”. Ezt nem a szocialista rendszerrel szemben képviselt kompromisszum mondatta vele, hanem olyan gondolat volt, amely már a Demokrata Néppárt (a mai KDNP elődje) 1947-es programjában is szerepelt. A pártnak Kerkai az egyik legfőbb szellemi előkészítője volt. Programjuk Magyarország gazdasági életformájáról azt írta, hogy „ne az erkölcsi szempontból is elvetendő szabad versenyes monopolkapitalizmus legyen, hanem az evangélium szellemében tökéletesített szocializmus”.

Kiművelt emberfőket

Kovács Andor, Kerkai egyik munkatársa így emlékezik arra, amit a jezsuita szerzetes az első találkozásukkor mondott neki: „Mi nem lázíthatunk a társadalmi igazságtalanságok ellen – bármennyire szívesen is tennénk –, azok ellen csak szívós tanítással, népfőiskolák alapításával, a Széchenyi-féle kiművelt emberfők megteremtésével lehet tartósan és hathatósan védekezni.” Az agrárifjúság felemelkedésének szempontjából Kerkaiék központi jelentőséget tulajdonítottak az oktatásnak. Jó alapokat adott ehhez a Klebelsberg-féle kultúrpolitika, amely egészen rendkívüli fejlődést hozott a magyar közoktatásban, megteremtve például az elemi iskolák falusi hálózatát. Erre tudott építeni a KALOT, amelynek másik jelszava: „Műveltebb falut!”, kifejezte azt a törekvést, hogy a parasztfiatalok öntevékenyen fejlesszék általános és szakmai műveltségüket.

A Pesti Hírlap 1940. szeptember 19-i száma így idézi Kerkai Jenőt a megnyíló érdi KALOT Népfőiskoláról: „Ez a most megnyíló Népfőiskola a felnőttek iskolája lesz. Azoknak a tehetséges falusi legényeknek és fiatal gazdáknak kiképzőhelye, akikből a jövő magyar falujának vezetői lesznek. A magyar agrárnép eddig parlagon hagyott tehetségeit akarjuk kicsiszolni, kiképezni, és visszaadni igazi hivatásuknak, a falunak, hogy ők alakítsák aztán tovább a falut.”

A tananyag része volt a vezetőképzés, a gazdasági és kereskedelmi ismeretek, tanultak zöldségtermesztést, kert-Magyarországról álmodtak, de olyan alapvető dolgokat is elsajátítottak, mint a késsel-villával evés vagy a közösség előtti felszólalás készsége. Nagy hangsúlyt kapott a népi kultúra, a magyar tánc, ének, a népművészet és a színjátszás. A népi kultúra intenzív ápolásának köszönhetően méltán mondhatta egy emlékező, hogy „sohasem volt az ország olyan hangos Kodály és Bartók szellemétől, mint a KALOT és a KALÁSZ ideje alatt”. Valóságos olvasási láz indult el a fiatalok között, könyvtárakat alapítottak, a világ- és a magyar irodalom klasszikusait olvasták. Több tízezer fiatal férfi vett részt a KALOT tanfolyamain, majd később a húsz népfőiskola képzésein.

Valódi kereszténységet

Kerkai Jenő szociális és népnevelői tevékenységének gyökerét jezsuita szerzetes papi hivatása jelentette. Alapvető vágya volt az evangélium hirdetése és a parasztság újraevangelizálása. A KALOT létezésének gondolata Kerkai imádságából született – ahogy azt egyik rendtársának elmondta –, a lelkigyakorlatokban fogant. Első munkatársainak is először lelkigyakorlatot adott, utána kezdődött a közös munka, amelynek minden vonatkozását áthatották a lelkigyakorlatok igazságai: „Isten a létezés realitása, hitünk valósága. A boldogság alapja a szeretet. Krisztus bizonyította, hogy újjá lehet szervezni az életet (társadalmat). A szeretet programja nem az, hogy ki ellen, hanem hogy ki miatt. A szeretet egyetemes, de hierarchiája van. Legmagasabb foka a gondoskodó szeretet. Az egyház nem egyenlő a klérussal. A vallásos élet nem más, mint küldetés teljesítése. Szervezzük újjá életünket, és állítsuk társadalmunkat etikai alapokra, hogy új Magyarországot adhassunk magunknak és a világnak” – ahogy egyik első munkatársa, Ugrin József emlékezik vissza Kerkai irányadó gondolataira. Ebből a tapasztalatból született a „Krisztusibb embert!” KALOT-jelmondat, amely a szíve lett az egész mozgalomnak.

Miután 1946-ban Rajk László kommunista belügyminiszter feloszlatta a KALOT-ot, Kerkai tovább dolgozott. Lelkigyakorlatos mozgalmat („Falu Manréza”) indított. A négy-öt napos lelkigyakorlatokon 1947-ben tízezer, 1948-ban tizenkétezer legény vett részt. Ezen túl falumissziókat is szerveztek („Somogyi kísérlet”). A II. vatikáni zsinat szellemiségét elővételező faluevangelizációs programot nemcsak jezsuiták és szerzetesnők, hanem többségében erre felkészített világiak – többnyire egykori KALOT-vezetők – irányították. E törekvéseknek az volt a fókuszuk, ahogy az egyik munkatárs, Takáts Ágoston megfogalmazta, hogy minél mélyebb lelki alapozást biztosítsanak „az elkövetkező idők ateista propagandája és súlyos lelki terrorja ellen”.

Kerkaiban mégsem élt nosztalgia a háború előtti „keresztény-nemzeti” korszakkal kapcsolatban. „Nincs mit siratni a múlton” – mondta 1946-ban pap költő barátjának, Mécs Lászlónak. Még 1942-ben pedig ezt írta: „Fel fogják jegyezni egyszer a mi álkeresztény korszakunkról, hogy a lóistállók általában egészségesebb épületek voltak, mint a szegényemberek lakásai.”

Vagy ahogy egyik tanítványa egy gyakran hangoztatott mondására emlékezik: „Álkereszténység jóllakottan arra biztatni a szegényt, hogy tűrjön.” Csávossy Elemér jezsuita provinciális, Kerkai egykori mentora és barátja 1950-ben így értékelte az úgynevezett keresztény korszakot: „Keresztény cégér alatt nemegyszer keresztényellenességet árultunk, főleg a szociális kérdés tekintetében. Azokat, akik szavukat a kor követelményei és a pápai nyilatkozatok értelmében felemelték, nemegyszer demagógiával, forradalmi szellemmel vádoltuk, és működésüket vagy lehetetlenné tettük, vagy legalábbis részben megakadályoztuk.” Kerkai egyike volt ezeknek a „vádlottaknak”, ezért sem siratta a neobarokk úri Magyarországot.

Magyar demokráciát

1930 körül jelentek meg az akkor még tanuló rendtag Kerkai Jenő első röplapjai, amelyekben a kereszténydemokrácia mellett szállt síkra. Ez az eszme akkor még meglehetősen újszerű elképzelés volt a magyar katolikusok körében, sőt még tíz évvel később is alig talált támogatásra a magyar püspöki karban. 1945 augusztusában Kerkai így nyilatkozott: „Becsületes nyíltsággal kijelentjük, hogy nem vagyunk kommunisták, sem a történelmi materializmus hitvallói. Őszinte híve vagyunk a demokráciának, amelyért álltuk a harcot a múltban, és álljuk a jövőben is. A totalitás mindenféle formájának, az állami, a gazdasági vagy egyéb totalitásoknak ellene mondunk. A magyar demokrácia minél sikeresebb fölépítése érdekében küzdelmi közösséget ajánlunk mindenkinek, aki együttműködést akar. […] Mint demokratikus magyarok, és mint az emberiség legnagyobb családjának, a katolikus világcsaládnak tagjai, múltunk jogán és a demokrácia nevében is népünk szolgálatára követeljük helyünket a nap alatt!”

2021-02-19-09-20-59-01b.jpgKerkai és Máriás Lajos jezsuita atyák a pannonhalmi szociális otthonban

Kerkai szürke eminenciásként munkálkodott a Demokrata Néppárt létrehozásánál. E párt egyszerre utasította el a fasizmust és a bolsevizmust, és kiállt a demokratikus parlamentarizmus mellett. A jezsuita szerzetes szerepe olyannyira meghatározó volt a születésében, hogy – Szakolczai György, az egyik alapító szavai szerint – „nélküle a DNP soha létre nem jött volna”. A Kerkai által megszervezett KALOT-fiataloknak jelentős szerepük volt a Független Kisgazdapárt 1945-ös választási győzelmében, később pedig az 1947-es választásokon a Demokrata Néppárt sikerében, amely demokratikus erők a teljhatalomra törő kommunista párt legnagyobb ellenfelei voltak. Nem lehet csodálkozni azon, hogy Kerkai Jenő nem maradhatott sokáig szabadlábon, mert ahogy Rákosi Mátyás fogalmazott: „Mindszenty kellemetlen, Kerkai veszélyes.”

A kommunista állami hatóságok mint sovinisztát és fasisztát emlegették, jóllehet az „Önérzetes magyart!” jelszót hirdető, a magyar népi hagyományokat ápoló KALOT a nyilaskeresztes és a náci Németország bűvöletében élő Volksbund-mozgalom legnagyobb ellenfele volt a negyvenes évek elején. Szent István-i elveket vallva a KALOT-nak nemzetiségi szakosztályai voltak, kiadványai a kisebbségek nyelvén is megjelentek. A KALOT vezérkönyve 1937-ben így fogalmazta meg a mozgalom magyarságképét: „Ellenségei vagyunk minden nemzetköziségnek, mely az egyéniség, a család és a haza eszméit tűzzel-vassal pusztítja, s éltető elemének az osztályharcot vallja. De ellenségei vagyunk a vér és a faj esztelen hódolatának is, mely a túlfűtött nacionalizmus természetrajzából folyik. Boldogulásunkat, jövőnket nem a társadalmi osztály s nem a faj mozgatja és hordozza, hanem a nemzettestbe beépített nép! Valamely nemzethez tartozni pedig nem a vér kérdése, hanem a lelkületé. A vér még senkit sem tett magyarrá; de a sors- és munkaközösség vállalása igen. Aki legjobb tudását, egész munkaerejét, sőt életét is áldozatul hozni kész népi és nemzeti közösségünk érdekeiért, az magyar lett, nemzettag lett idegen származása ellenére is. De aki megfeledkezik sok-sok kötelezettségéről e népi és nemzeti közösség iránt, az idegen lett, árulója lett e nemzetnek, ha még oly magyar származású is!”

A legmagasabb rendű humanizmust

Tóth Imre, az egykori népfőiskola-igazgató szerint a KALOT és Kerkai legfőbb célja az erkölcsi forradalom volt, a magyarság megszentelődése „hitében, kultúrájában, gazdasági és társadalmi életében”. A KALOT négyes jelszava:

„Krisztusibb embert! Életerős népet! Műveltebb falut! Önérzetes magyart!”

egységet alkotott, a program az emberi lét minden dimenzióját megragadta. Kerkai szerint „a valódi kereszténység, a legmagasabb rendű humanizmus és a legteljesebb szocializmus” szervesen összetartoznak. Álma egy független, demokratikus, művelt, szociálisan érzékeny és keresztény Magyarország volt, amely álom számos vonatkozásban még napjainkban is kihívás és inspiráció forrása lehet számunkra.

Az írás megjelent A Szív jezsuita magazinban.
Forrás: Kerkai Jenő a magyar nép prófétája, A Szív 108 (2022 október), 30-33.

Szólj hozzá!

Címkék: Magyarország kerkai jenő A Szív

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr9918319905

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása