Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) Isten (8) isten (19) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

A járvány kiürítette az utcákat: ilyen lesz a Föld az ember után?

2020.03.28. 09:48 SzabóFerencSJ

kep_5.jpgE napokban az interneten pásztázva apokaliptikus képek tárulnak elénk: a koronavírus világméretű elterjedésével a világvárosok kihalt utcáinak látványára bevillan a rémisztő hipotézis: talán csak pár percre vagyunk éjféltől, azaz a globális apokalipszistől.[1]

A Végítélet vagy Ítéletnap Óráját 1947-ben hozta létre az atomfegyverek miatt aggódó tudósok csoportja. (Bulletin of the Atomic Scientists) Mára az óra állását nemcsak a nukleáris veszély, hanem a klímaváltozás, a biotechnológiai és mesterséges intelligencia változásai is módosítják. Eddig az óra 1953-ban állt legközelebb éjfélhez, akkor két perc választotta el a világot a végtől. Ugyanis ekkor döntött úgy az amerikai hadsereg, hogy hozzáadja arzenáljához a hidrogénbombát.

De most úgy tűnik, a nukleáris veszély mellett váratlan veszély fenyegeti az emberiséget. Egy láthatatlan kis vírus kezdi rettegésben tartani az egész világot, és megszégyeníti a magukat a világ urainak képzelő hatalmasokat, akik a tudomány csodás fejlődését a pusztításra használják.

Most házi karanténban – eszmélődve-imádkozva – eszembe ötlik Pascal gondolata: „Képzeljük el az utolsó gondolkodó lény elmélkedését bolygónk utolsó estéjén.” Ehhez fűzött megrázóan szép eszmélődést a világháború másnapján René Grousset orientalista a Történelem mérlege című műve végén:[2] A történelem előtti kor fejlődésének néma drámája, amelyről csak elszórt csonttörmelékek tanúskodnak, aztán ennek folytatása, az emberi fejlődés drámája annyi jajkiáltáson, könny- és vérözönön keresztül, az élővilágnak a kálváriája még csak  érthető, ha mindez azért volt, hogy az ember-istenhez vezessen. De ha annyi halálküzdelem végén valójában csak a sír vár az emberiségre? Akkor az utolsó ember az emberiség utolsó estéjén, a feltámadás remény nélkül állva, a történelem legtragikusabb kiáltását ismételné meg: Eli, Eli, lamma szabaktani! Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?!

Mi, (hívő) keresztények tudjuk, hogy erre a kiáltásra milyen feleletet adott az Örökkévaló. Mi tudjuk, hogy az istenember vértanúhalálának az az értelme, hogy az egész megváltott emberiséget odavigye önmagával az Atya jobbjára. Mi tudjuk, hogy a keresztény, a spiritualista megoldáson kívül nincs más elfogadható megoldás az értelem és a szív számára.

Ha világ csak az lenne, aminek a materialista természettudósok és ateista gondolkodók állítják, akkor értelmetlenség az észnek és fellázítja a szívet. E borzalmas ürességgel szemben a kereszténység képviseli ma a szellem védelmét. És e küldetése a hajótörésben – amely minden remény nélkül lenne, ha a (Krisztus halálát és feltámadását hirdető) kereszténység nem lenne jelen – küldetése üdvösséghozóbb, mint valaha is volt.”

O Crux, ave, spes unica! Üdvözlény Kereszt, egyetlen reményünk!

1] http://24.hu/kulfold/2017/01/26/percekre-vagyunk-az-atomfelhos-vilagvegetol/

[2] René Grousset, Bilan de l’Hostoire, 1946, 306. – Első  könyvem (Világnézetek harca, Mai írók és gondolkodók, Louvain, 1965) záró reflexiójában idéztem.

1 komment

A kérő ima természetéről: ha Istenhez fohászkodunk, azonnal véget vet a járványnak?

2020.03.27. 09:46 SzabóFerencSJ

hand.jpg

Jézus, miután apostolait megtanította imádkozni a Miatyánkot, példabeszédet mondott arról az éjjeli látogatóról, aki kenyeret kérve zaklatja lepihent barátját, aki végül felkel, hogy a kellemetlen látogatót kielégítse. Ezután olvassuk a fontos szakaszt az imádság meghallgatásáról: „Mondom nektek: Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.” Majd utána: „Ha tehát ti, bár rosszak vagytok, tudtok jót adni fiaitoknak, mennyivel inkább adja a mennyi Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”

Jézus gyakran biztatta övéit, hogy kérjenek, és kapnak, hiszen a gondviselő Atya sokkal jobban törődik gyermekeivel, mint az ég madaraival vagy a rét virágaival. Kétségtelen: arra is biztatott, hogy ne felejtsünk el hálát adni a sok jótéteményért. De kérhetünk is bizalommal. Még a legszentebb imádság, a Miatyánk is csupa kérés! A legfontosabb kéréseket említi. Mindig kérhetjük, hogy szenteltessék meg Atyánk neve, jöjjön el az Ő Országa, legyen meg az Ő akarata.

De milyen nehéz ez utóbbit kérni, amikor ránk szakad a szenvedés, hirtelen megtudjuk, hogy gyógyíthatatlan betegséggel kell megküzdenünk magunknak vagy szeretteinknek. Az öregedés, a kisebbedés és a halál pedig mindenkinek osztályrésze.

1 komment

„És ha elveszted a céges kocsit?” Töprengések a hatalomról járvány idején

2020.03.25. 19:14 kiss ulrich sj

hat.jpg

A mostani globális járvány arra döbbentette rá a haladáshívő polgárokat, hogy az ember képzelt hatalma valóságban illuzórikus, és létezik felsőbb hatalom. Persze a hatalom békeidőben, két krízis között, szelídebb arccal jelenik meg, és könnyebb filozofálni róla. A hatalom ott van mindennapjainkban, családjainkban, közösségeinkben. Jó vagy rossz? Hogyan bánjunk vele?

Szólj hozzá!

Vallomás egy szívműtétről, avagy a kórházi műtő mint liturgikus tér

2020.03.24. 12:00 Hofiatya

national-cancer-institute-701-fjcjlaq-unsplash_2.jpg

Néhány hete műtötték a szívemet. Kettős billentyűcserét hajtottak végre rajtam. Amikor betoltak a műtőbe, eszembe jutott P. Henri Boulad elmélkedése, melyet az Eucharisztiáról szóló kötetében olvashatunk.

P. Boulad azt írja, hogy a műtőben az orvosok, segítők olyanok, mint egy pap a szentmisében, akik átalakító tevékenységet végez. Ahogy a pap Jézus szavait ismételve átváltoztatja a kenyeret és bort Testévé és Vérévé, ugyanígy az orvosok, az asszisztencia átalakítják a beteg testrészt egészséges testrésszé, Isten gyermekének krisztusi képére.

Amikor betoltak a műtőbe, ezen elmélkedve csendben elmondtam magamban Szent Ignác atyánk felajánló imáját, hogy oda tegyem magam Isten és az orvosok kezébe mint az áldozati adományt, a kenyeret és bort a felajánláskor az oltáron.

1 komment

Szempontok a képernyőszentmisék kultúrájának kialakításához

2020.03.22. 14:20 Sajgó Szabolcs SJ

pap.jpg

Általános szempontok

1.1 A szentmise áldozat. Krisztus egyetlen áldozatának jelenvalóvá tétele. Az isteni szeretet ünnepi áldozata: a keresztfán értünk és nekünk magát mindenestül, egyszer s mindenkorra áldozatul adta Krisztus. Az utolsó vacsora ünnepi asztala ezért oltár. Minden megfelelő módon bemutatott szentmiseáldozat teljes értékű, ha vannak jelen hívek, ha nincsenek. Krisztus egyetlen végtelen értékű áldozatát övéiért és a „sokaságért”, az egész megváltásra szoruló világért mutatta be.

1.2 A hívő közösség ebbe az egyetlen áldozatba kapcsolódik be. A szentmisén való testi jelenlétet nem pótolja a képernyőszentmise. Bizonyos helyzetekre és körülményekre tekintettel a testi jelenlét általános kötelezettsége alól a püspök felmentést adhat egyházmegyéjében.

1.3 A képernyőszentmisébe bekapcsolódás nem pótolja a szentmisén való részvételt. A képernyőszentmisére senki nincs kötelezve. A vasárnap és ünnepnap megszentelésére viszont minden hívő továbbra is kötelezve van. Ennek a megszentelésnek eszköze lehet az az imádságos idő, amit egy hívő a képernyőszentmisébe bekapcsolódva eltölt.

1.4 Az alábbiak ezt a bekapcsolódást igyekeznek segíteni. Ajánlások, szempontok, hogy az imádságunk minél gyümölcsözőbb legyen.

3 komment

Gyógyír aggodalomra koronavírus-járvány idején: a holokauszt-áldozat Etty Hillesum felemelő vallomása

2020.03.21. 16:46 andras.csaba.sj

Képtalálatok a következőre: legyen meg a te akaratod

Részlet az 1942. október 3-i naplóbejegyzésből

„Álmatlanságtól kezdek szenvedni, és ez nem jó. Pirkadatkor felkeltem az ágyból és az ablak mellé térdeltem. A reggeli, néma szürkületben a fa hangtalanul állt. Így imádkoztam: Istenem, add meg a Te nagy és erőteljes békédet! Ha azt akarod, hogy szenvedjek, add a nagy és teljes fájdalmat, és ne az ezernyi, kis aggodalmat, mi teljesen felemészt. Adj békét és hitet! Add, hogy napjaim ne a hétköznapi túlélés miatti félelemről szóljanak. És minden étel, ruha, hideg, egészség miatti szorongásunk nem az irántad való bizalmatlanság jele? [...]

Kész vagyok nyugodtan az ágyban maradni néhány napig, ezzel együtt egy szüntelen, nagy imává szeretnék válni. Szüntelen, nagy békévé. „A betegnek nyugodt életvitelre van szüksége”. Gondoskodj a békémről, Uram, bárhol legyek. Lehet, hogy azért nem érzem már, mert nem jó irányba haladok? Talán – nem tudom. Társasági ember vagyok, Istenem, de még mennyire! Az emberek között akarok lenni, a félelmeik között, mindent magam akarok látni és érteni, hogy később elmesélhessem. Meg akarok gyógyulni. Az utóbbi napokban túlságosan aggódom az egészségemért, és ez természetesen nem jó. Add, hogy ugyanaz a nagy állékonyság legyen bennem, mint a te szürke hajnalodban. Add, hogy a napom több legyen a testem miatti aggodalomnál.

Végső soron, mindig ugyanabban keresek vigaszt: az ágyból kikelek és a szobám rejtett sarkában letérdelek.

Nem akarom kezedet sem rángatni, Uram: „Add, hogy két nap alatt meggyógyuljak”. Tudom, hogy mindennek növekednie kell, és ez lassú folyamat.

Kevésre van szükségem, és ez nekem elég. De ha valamit teljes erőmből akarok, akkor megbicsaklik a ritmusom. Nem kell semmit sem akarnom, hanem csak hagynom kell, hogy a dolgok beteljesüljenek bennem, és ez az, amit most éppen nem teszek.

Hogy ne az enyém, hanem a Te akaratod legyen!”

1 komment

A koronavírus-járvány mint a mai idők jele?

2020.03.21. 08:33 phamdinhngocsj

virus.jpeg

Sokan meglepődhetnek: miért hív az Egyház a koronavírus-járvány idején gyakran az Istenben való hitre? Ez a szükséges hozzáállás, mert a történelem során, számos eseményen keresztül, az Egyház felismeri az idők jeleit. Az Egyház ezekben olvassa az üzeneteket, amelyeket Isten az embereknek mond. Figyelembe véve a koronavírus-járvány bonyolult fejlődését, amely egyre erőteljesebben terjed az egész világon, megpróbáljuk kideríteni, hogy ez-e a korszak jele.

Szólj hozzá!

Töprengések az egyedüllétről, a magányról és a semmiről

2020.03.18. 15:36 Hofiatya

hofi.jpg

Egyedül

Egyedül lenni.

Jó érzés egyedül lenni és gyógyító.

Az egyedüllét nem magány, hiszen amikor egyedül vagyok, talán akkor kerülök legközelebb Istenhez, a Háromszemélyű Szeretet Istenhez is, az én Teremtőmhöz.

Mi nem szigorúan vett értelemben vagyunk monoteisták, ahogy mondja egy gondolkodó, hanem egy személyes, személyek által alkotott Szeretetközösség Istenének, a Mennyei Atyának gyermekei vagyunk a Szentlélekben.

Ez nagyon fontos!

A csak monoteista isten nem tud szeretni. Önmaga fenségében, dicsőségében létezik, de nem tudja, mit is jelent a személyek közötti szeretetkapcsolat.

Hogy egészséges maradjak, keresnem kell a Szentháromságos Szeretet Istennel való benső, csendes intim kapcsolatot. Így kerülök egyre közelebb önmagamhoz, a Nevemhez, hogy ki is vagyok én.

Szólj hozzá!

Tizenhat tipp az otthonmaradós napokra

2020.03.16. 20:04 AndrásCs

home.jpg

Pánikba estél, hogy otthon kell maradnod? Nem tudod, hogyan töltsd el az idődet, és úgy érzed, felrobbansz, ha szabadságodban korlátoznak? Ne aggódj, az elmúlt hetekben én is keresztülmentem ezen: kezdődik a bosszankodással, panaszkodással, hogy a házban kell maradnod (felvásárolták az összes lisztet és cukrot, még kényszerfogyókúrába is kell kezdened… Segítség!), majd folytatódik a letargiával, hogy mihez kezdj magaddal (a folyamatos sorozatnézéstől még rosszabbul érzed magad).

Ha ezeken a fázisokon átestél, akkor jöhet végre a konstruktív gondolkodás, amivel a végtelen, rendelkezésedre álló idődet értelmesen felhasználhatod. Ebben szeretnék segítségedre lenni. Az olasz tánccsoportomban támogatjuk úgy egymást, hogy tippeket és képeket küldünk arról, éppen hogyan ütjük el kreatívan az időnket. Nagyon inspiráló! Ezúton szeretnélek én is bátorítani benneteket. Ha te is megosztanád valamely tapasztalatodat, ami örömet adott az otthonmaradásban, hozzászólás formájában bátran megteheted. Isten hozott a jezsuita ötletbörzén!

40 komment

Nem akarok cölibátusban élni!

2020.03.12. 08:15 Hofiatya

papszent.jpg

A kijelentés az első pillanatra talán megdöbbentő, de lássuk, miről is van szó! Amikor meghallják, hogy katolikus szerzetespap vagyok, sokan mondják: akkor maga önmegtartóztatásban él. Soha sem szerettem ezt a kifejezést, de a jelek szerint nincs más, el kell elfogadnom, ha „cölibátusról” beszélnek az emberek. Erre gondolnak, és igazság szerint mi is tápláljuk bennük ezt a képzetet, mert az egyházban szintén hagyománya van így nevezni ezt az életmódot.

Talán a „szenvedélyes szeretet” fogalmának furcsa eltorzítása is hozzájárult ahhoz, hogy megfogyatkozzanak a hivatások. Mert ugye ki akar egy életen át „megtartóztatásban” élni? Önmegtartóztatás? Mitől? Első pillanatban úgy is érthetem, hogy talán „önmagától” tartóztatja meg magát az ember? Elvesztette énjét/önmagát? Így alakulhat ki egy olyan „papi szerep”, ami olykor csak dekoráció, és már nincs mögötte tartalom. Főleg, ha a személyes én hiányzik. Vagy vegyük az ugyancsak szépen hangzó „klerikus” kifejezést. Az illető leginkább hivatalokban dolgozik, s tudja, miként illik az emberek előtt mutatkozni. A közösségépítés viszont Én-Te kapcsolatot feltételez. Ez nem személytelen hivatali viszony. Ez együttlét. Ez az, amit ez a típus nem ismer, mert nem tapasztalta meg.

2 komment