Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Szemmel verés? - Avagy: gondolatok a racionalitás határairól

2008.09.17. 20:10 pacsy

Egy anyuka mesélte nemrégiben, hogy amikor egyszer vonaton utazott a csecsemőjével, a kicsi egyszerre csak – nem tudni mi történt – vigasztalhatatlanul sírni kezdett. Az anyák tudják, hogy különbség van sírás és sírás között (hasfájás, éhség, hiszti stb.): ez amolyan „nagy fájdalommal” való zokogás volt. Nem lehetett lecsillapítani. A fialtalasszony falun élő anyukája erősködött, hogy biztosan „szemmel verés történt”. Ő persze felvilágosult meggyőződésből mindig lenézte az ilyenfajta magyarázatokat. Amikor azonban már másfél napja így ment ez, csillapíthatatlanul, akkor engedett az anyja unszolásának, hogy elvégezhesse „amit ilyenkor szoktak”. Erre a nagymama megfogta a gyermeket, a kezénél és a lábánál fogva gyors mozdulattal átfordította, és a sírás – mintha elvágták volna! – egyszeriben megszünt. Hihetetlen élmény volt! – meséli.>

Lehetséges tehát ilyesmi? Keresztény (és teológus) körökben biztosan nem trendy ezt állítani: hiszen túl vagyunk már a babonákon, a mítikus világképen és a középkori boszorkányüldözések idején. Minden esetre a valóság olykor túlnyúlni látszik a megszokott értelmezési kategóriáinkon. Az élet olykor több mint amit a racionalista teológiatankönyvek megengednek. Paptól hallottam, aki egyúttal nagy lelki ember is: ha valaki gonosz szándékkal ránéz valakire, nyilvánvalóan megterhelheti. (Más kulturákban még világosabb ez: vö. haiti vodu.) A gyerekek érzékenyebbek ezekre a dimenziókra: angyalokat is főleg ők látnak. Alternatív valóságérzékelés? Valóban úgy volna, hogy csak amikor túl sok számtant tanítanak velünk az iskolában, felejtjük el ezt a fajta percepciót? A magam részéről kicsit hajlok erre… Persze keresztényként nem szabad rémüldöznünk a szellemvilágtól: Jézus Krisztus nevében egyszer s mindenkorra védve vagyunk minden rontástól. De mit is jelent ez? Érdekel a véleményetek – főleg tapasztalati szinten! – amiként az (elő-) ítéleteitek is; hisz mi másunk lehetne ezekről a kérdésekről?!

38 komment

Címkék: racionalitás vallás babona hit boszorkányság ráolvasás

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr46666911

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2008.09.17. 22:17:57

Hűűűűű, micsoda kérdés. De vajon lesznek itt elég bátor emberek köztünk, hogy tapasztalatokat közzétegyenek?

pandor 2008.09.17. 22:23:52

Érdekes téma!! Nagyon aktuális.

Sorrendben az alábbi reakcióim voltak / vannak:

1.) Megint egy ilyen ökörség. (Nem a szerző, az eset...)
2.) Mit mond erről a katekizmus?
Van olyan bejegyzés, hogy az ember rendelkezik ilyen hatalommal (ártó és "levevő?). Tudtommal nem.
3.) Ha jól tudom, súlyos bűn a halottlátók, kártyavetők, jósok, stb. segítségül hívása. Akkor hogy lehetne "rontás levevőt" hívni?
4.) Jézus és a szentek nevében bármilyen baj ellen lehet védelmet kérni. Ez tök rendben van, nem? Csak itt nem ez történt.
5.) Szerintem ne forgassuk így szegény gyereket, mert kibicsaklik a nyaka.
6.) Állandóan visszakúszik az emberek gondolkodásába a spiritualitásnak az a formája, ami nem isteni. Ez egy mély emberi vágy talán. De ettől még nem igazolja semmi.

Pista · http://orrketrec.blogol.hu 2008.09.17. 22:24:25

Pszichedelikus tudatmódosító szerek célzott használatával megdöbbentően valóságos élményeket kényszeríthetünk ki a szellemvilágból (vagy a tudatalattinkból?) Ezügyben sok tapasztalatom van, de gondviselés megóvott attól, hogy komolyabban sérüljek ezekben a kalandokban. Átéltem, hogy megáll az idő, láttam fura szerzeteket, akik azon voltak, hogy rajtam keresztül hozzáférhessenek a mi világunkhoz (ahonnan ők ki vannak zárva), még boszorkányszombatra gyülekező, seprűn repülő boszorkányokat is láttam. Így leírva viccesen hangzik, de ott, akkor elég ijesztő volt. És igen, Krisztus által védve vagyunk. Már akkor is védve voltam, amikor nem tudtam, hogy kicsoda nekem Krisztus; mióta tudom, hogy megváltóm, azóta meg pláne. (A régi blogomon (orrketrec.blogol.hu) ezeket írtam ki magamból.)

A nemrég eltávozott, vagy valamiért ittrekedt holtak szintén észre tudják vétetni magukat, ehhez szerek sem kellenek, álomban, vagy pillanatnyi spontán "másállapotban" elég egyértelműen észlelhetők. Amennyire sikerült megfejtenem, ők inkább segítségre szorulnak (imára) és nem rosszindulatúak.

Mindenesetre nekünk, élőknek az élőkkel kell foglalkoznunk. Rá kellett jönnöm.

2008.09.18. 00:56:57

Nem mindegy mi volt? Működött, nem sírt tovább a pici. :) Egy gyerekpszichológus vagy egy modern képzésben részesült dada biztos másképp csinálta volna és valószínűleg az is működik. Szerintem hiba volna ilyen esetekből messzemenő következtetéseket levonni a valóságról. A megoldás szerintem valami olyasmi, hogy az emberi tudatban olyan dolgok is léteznek, amik az ún. "objektív valóság"-ban nem. Ettől szép a világ.

Ott kezdődik a baj, amikor ezekre a szellemi dolgokra elkezdenek az emberek tárgyi bizonyítékokat keresni. Pl. az kifejezetten nevetsége volt, amikor valaki bebizonyította, hogy tényleg van az embernek lelke: 12 mm hosszú, a súlya 3,5g. Le is fényképezte azt hiszem.

Quito 2008.09.18. 01:50:59

Szerintem ma sokkal többen hisznek a megrontásban, szemmel verésben, boszorkányságban, mint az katolikus Egyház tanításában. Az Egyháznak nincs mondanivalója...

dormi 2008.09.18. 10:11:12

Pacsy, ez tök gáz...de kifejtem. Mikor megszülettem (csak fiútesóim vannak), akkor nagymama ragaszkodott hozzá, hogy mihelyst hazahoznak a kórházból, azon minutában fürdessenek meg szenteltvízben (amit ő idejében be is szerzett a templomból). Már suttyó voltam, mikor kérdezetem tőle, hogy mire volt ez jó. A válasz: mert a mi családunkban azon az ágon minden eddigi generáció nőtagjainak ugyanaz a nyavalyája volt; ez pedigleg azért van, mert a gonosz gyűjti maga mellé a lelkeket, már egészen a bölcső mellől. Ettől aztán jó sokáig féltem, pláne mikor gimiben hittanon ezek előjöttek. Olyan volt, mint a damoklész-kardja, elmesélni sem meretm, hátha nevetség tárgya leszek.
Szóval: - nagymama nagyon félt (volt ennek alapja?),
- engem óvott szeretetből,
- vagy valami babona résztvevője voltam? (érdekel a válaszod-válaszotok).

Ky-Lí 2008.09.18. 13:30:01

Talán fontos megjegyezni, hogy csak a nyugati egyházak tartozkodnak a fent említett jelenségektől. Az ortodoxiában teljesen bevett szokás az, hogy mindazok, akik rontásban vagy szemmel verésben részesülnek elmennek a kalugerhez (szerzeteshez), aki képes azt eltávolítani vagy másra átruházni. Nagyon sok írásos hagyaték van arra vonatkozóan, hogy a XIX. században a székelyföldet rendszeresen látogatták a kalugerek és mindenféle boszorkányságból gyógyították az embereket. Ez a hagyomány csupán a vallást üldöző kommunizmus idején szünt meg, az azonban nem szünt meg, hogy maguk az emberek keressék fel őket. Erdélyi katolikus és protestáns papok egyik legnagyobb kihívása (mai napig), hogy hiveiket visszatartsák ezektől a praktikáktól. Ez főként ott fordul elő, ahol az etnikai keveredés nagyobb. Temészetesen az emberek is igyekeznek elkerülni, hogy mindez a pap/lelkész fülébe jusson.

Egyébként ezt a jelenséget mai napig sokan (főként néprajzosok) kutatják. Egyik legkiválóbb ezek közül Gagyi József, de említhetném Pócs Évát, Czégényi Dórát, Salamon Anikót vagy Mohay Tamást.

Számomra azért izgalmas kérdés ez, mert folyamatosan azt bizonyítja (nagyvárosokban fellelhető spiritizmusokkal egyetemben), hogy egy közösség nem szükségszerüen fogadja el elitjének megkonstruált igazságkritériumait és más megoldásokhoz folyamodik. Michel Foucault ezt úgy fogalmazza, hogy vannak olyan kultúrális mechanizmusok, amelyek magukba rejtik a "próbát", mint az igazság feltárásának eszközét. (Fontos kitétel itt, hogy közösségi aktus.) Egy közösség ezért "részesíti előnybe a vallásos-mágikus specialisták gyakorlata nyomán megnyilvánuló, azelőtt számukra rejtett, de létező, a „szent testület" által közvetíthető „örök" isteni igazságot." (M. Foucault. Az igazság és az igazságszolgáltatási formák, 1998)

Álljon itt egy vallomás:
Kalugerek Máréfalván —
„Igen, kalugerekhez lehet menni, mert a kalugerek azok papok. Azok papok, s akkor imádkoznak. El lehet imádkoztatni!”
„Csak azt lehet elimádkozni, aki a bűnös.”
„Kalugerek, azok szentek voltak! Az megvolt, itt a kalugereknél, ők igazságosan imádkoztak. Az egy szent testület, a kalugerek. Az egy szent testület. Úgy hogy oda lehet menni."

De aki nem szeret ilyen dolgokat olvasni nézze meg a tavaly megjelent "Transylvania" c. francia filmet (rendezte Tony Gatlif). Kézhez kapja mindazt, amit ma is kaphat egy ortodox kalugertől. :))

Pista 2008.09.18. 14:49:06

Ky-Lí 2008.09.18. 13:30:01
"Talán fontos megjegyezni, hogy csak a nyugati egyházak tartozkodnak a fent említett jelenségektől."

A katolikus ördögűzés és a kalugerek tevékenysége számos különbségük ellenére azért egy tőről fakad.

mammamia 2008.09.18. 14:56:13

Szia Pacsy!
Amikor először elolvastam a cikket, azt gondoltam, hogy ez valami vicc! De aztán tovább olvastam, és láttam, hogy nem egészen. Szemmel verésre gondolni egy síró csecsemőnél, ami egy gyors mozdulattal elmúlik... hát? Erről én elsőre azt gondoltam, hogy a nagyi tudott egy olyan fogást, amely a családban öröklődött, arra az esetre, ha valami "rossz útra ment volna" a kicsiben,pl.: ha félrenyelt és a torkán akadt valami, teljesen normális, hogy egy pillanatra fejreállítja, hogy eltávolítsa az akadályt képző dolgot. Szerintem ott is valami ilyen lehetett a háttérben. Lehet, hogy a nagyi már nem is volt tudatában, hogy mire volt jó az "áthagyományozott rítus" eredetileg, csak mechanikusan továbbadták és mellé kreáltak valami babonát.
Nekem falusi gyökereim vannak, és a dédnagymamám bába volt. Sok butaságot látott életében és jókat nevetett rajtuk, hogy az emberek milyen képtelenségeket is képesek elhinni, és milyen egyszerűen lehet orvosolni őket. Gyógynövényekhez is számtalan babona társult, de az ugye tudjuk, hogy a hatóanyaga miatt használják őket a nagy gyógyszergyárak is. Persze találkozott olyan emberekkel, akiket a félelem hajtott és varázslást vártak tőle, na persze őket szépen elküldte vagy készített nekik egy gyógyteát, hogy megnyugodjanak. :)

Ky-Lí 2008.09.18. 14:56:39

Jó pont...Kifejtenéd bővebben? Engem nagyon érdekel...

Ky-Lí 2008.09.18. 15:01:45

Kérésem Pistához szólt bocsi...

Pista 2008.09.18. 16:10:37

Meghatározó közös vonások a rontás elleni praktikákban és az ördögűzésben: rosszindulatú szellemi lény negatív hatást gyakorol valakire, ezért jóindulatú szellemi lény segítségét kérik, hogy megszüntesse a hatást. Természetesen nagy különbség, hogy a rontáslevétel esetében a módszeren, praktikán van a hangsúly, az ördögűzésnél pedig a hiten és az imán (kérésen).

Számomra ebben a témában az a legérdekesebb probléma a "felvilágosult hívő" mint olyan. Nem ugyanaz az ellenállás van-e benne a szellemi valóság iránt, mint az ateistában, csak eltolt határokkal? Isten szellem és a lélek is szellem (a Csia féle megkülönböztetés ebből a szempontból nem lényeges) - ezt egy hívő - gondolom - elfogadja, s ha elfogadja, nincs oka kételkedni a szellemi világ létezésében és abban sem, hogy a szellemi világ hathat a fizikai valóságra. Hol a határ? Mi az, ami egy felvilágosult hívőnek még belefér?

(Félreértés ne essék, én sem gondolom, hogy meg lehetne mérni a lélek súlyát, vagy hasonló szamárságokat. A szellem "nem fér bele" az anyagba, és az anyagi világ fogalmaival nem ragadható meg, de ez messze nem jelenti azt, hogy ne létezne.)

vuvuvu 2008.09.18. 19:07:22

A gonosz lélek egyik "legjobb" trükkje elhitetni hogy nem létezik. Erre a kérdésre lefordítva: "jó" trükk azt sugallni bárkinek is, hogy nem kell féljünk a gonosz lelkektől mert azok úgysem árthatnak nekünk, Ez szerintem nem feltétlenül igaz, mert sajnos igenis árthatnak nekünk ezek a gonosz lelkek. Nem véletlen hogy pl. karizmatikus körökben, gyógyító/közbenjáró imáknál általában 2 ember végzi a szolgálatot (legalábbis jobb helyeken), pontosan azért mert a közbenjárás során is, amikor a közbenjárók kézrátétellel imádkoznak gyógyulásért, megtörténhet az, hogy a gonsz lélek "becsatlakozik" a közreműködők körébe. Nem véletlen az sem, hogy ezt a szolgálatot csak arra alkalmas emberek végezhetik, akik rendszeresen gyónnak, imádkoznak és a közbenjárás előtt külön imádkoznak értük, sőt a közbenjárás alatt is imádság folyik a közbenjárókért. Tehát még olyan esetben is működhet a gonosz lélek amikor gyógyító szándékkal imádkoznak, nemhogy amikor imáról szó sincs.

A gonosz lélek sokszor támad az ember gondolatain keresztül, ezért simán el tudom képzelni, hogy a tekinteten keresztül, egyben telepatikus úton a negatív tartalmú gondolatok elérhetik egy kisbaba tudati szintjét. Ahogyan létezik áldás, úgy átok is. Én pl. ha a buszon látok egy anyát a kisbabájával gyakran imádkozom értük és áldom meg őket Isten nevében, hogy egészséges felnőtté nőjön fel az a gyermek és Isten áldása kísérje életét. Észrevettem már a babák szemén hogy teljesen másképp néznek ilyenkor rám, mint az ima előtt, pedig nem adom jelét semmilyen módon hogy imádkozom. Ugyanígy, gondolom én, ellenkező irányban is hathatnak erők.

Erről jut eszembe egy érdekes élményem a villamosról:
egy hajléktalan nő rettenetesen káromkodott és kiabált a villamoson, amikor elkezdtem érte imádkozni magamban. Semmilyen jelét nem adtam ennek, magamban, csak a gondolataimban imádkoztam érte. Egyszer csak abbahagyta a veszekedést és kiabálást, majd rám nézett és elkezdett hangosan gúnyolódni, hogy imádkozom érte. Valamilyen módon érzékelte, hogy azzal a szellemi erővel ami őt nyilván fogságban tartotta egy ellentétes irányú szellemi erő kezdett el működni. És hát nemcsak a Bibliában fordul elő, hogy a gonosz őrjöng amikor éppen ki akarják valakiből űzni, hanem a valóságban is észrevehető az őrjöngés, pedig itt mégcsak nem is volt szó ilyenről, csak elkezdtem imádkozni a hajlétalan lelkéért, hogy el ne vesszen hanem Isten kegyelmezzen neki és adja meg neki az esélyt az üdvösségre. Na ez aztán már tényleg sok lehetett a patásnak, mert hát ő ugye a lelkekre hajt és ez már nem tetszhetett neki...

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2008.09.18. 20:55:09

Látjátok-látjátok, alig van bátor ember személyes élményekkel, és közben meg csupa "tudományos" magyarázat. :-)
Nekem nagyon tetszik amit Pista ír: "Isten szellem és a lélek is szellem (a Csia féle megkülönböztetés ebből a szempontból nem lényeges) - ezt egy hívő - gondolom - elfogadja, s ha elfogadja, nincs oka kételkedni a szellemi világ létezésében és abban sem, hogy a szellemi világ hathat a fizikai valóságra. Hol a határ? Mi az, ami egy felvilágosult hívőnek még belefér?"
Szerintem kivételes helyzetben van az, aki konkrét és megkerülhetetlen élmények nélkül is fel tudja adni a "felvilágosult hívő" pozíciót.

Kicsit nehéz összeszedni a csapongó gondolataimat: én egyszerre találkoztam ezzel a szellemi világ dologgal a kereszténységben meg a néprajzban; tök véletlenül egyszerre olvastam témába vágó teológiai irodalmat és tanultam névelméletet meg nyelvjárástant az egyetemen, az olyan ősmagyar névadások eredetét, mint a Nemvagy, Rusnya, Veszte, valamint ráolvasás-imádságokat mint a Szent Antal tüze és hasonlókat, Erdélyi Zsuzsanna (ha jól emlékszem a névre) egy csomó ilyet összegyűjtött.
Aztán sokkal később megszületett a fiam, és amikor elvittük őt a nagymamámékhoz a Zemplénbe, akkor csodájára jártak a rokonok, ismerősök. És játékosan megköpködték a gyereket, és ilyeneket mondtak neki mosolyogva, hogy hű de csúnya vagy... nagyon csúnya ez a baba, különösen a szeme csúnya! stb. Azért, mert ha egy gyermeket nagyon dicsérnek, akkor az összes gonosz szellem hallja, hogy van itt valahol egy szép gyermek, és egyből összegyűlnek valami ártást csinálni. Úgyhogy nem szabad a kisbabákat nagyon dicsérni. És este lefekvés előtt a nagyi szólt nekem, hogy tegyek szentelt vízzel keresztet a gyerek homlokára, mert "igen sok ember nézte ma". Tettem, és mosolyogtam ugyan, de azért nem éreztem magam nagyon "felvilágosult hívőnek". Nem tudom, mi az ami egy felvilágosult hívőnek "még belefér" - bocs a hosszú szövegelésért, csak ez jutott eszembe az eddigi beszélgetésről.

pandor 2008.09.19. 19:10:37

Felvilágosult hívőként mondom, hogy nekem pl. bármi belefér a hitembe, amit az Anyaszentegyház igazságnak mond ki...

Szóval, amennyire tudom, a gyermek keresztelése - bár vita lehet arról, hogy szerencsés-e 1 hónaposan "túlesni" ezen - pontosan azt hivatott megadni a szülőnek, amire (az emberiség hajnala óta) vágyik: védelmet a rossz ellen, bármi is legyen az. Mi is megújítjuk ezt a fogadalmat felnőttként évente (mert fontos), és ezzel, én úgy érzem megtettünk mindent, ami tőlünk telik. Az egyház szinte minden liturgiában kiemeli ezeket a szándékokat (házszentelés) és Jézus Krisztus nevével megszenteli a személyeket olyan módon, hogy "plusz" védelem már (elvileg) nem kéne.

Szellemek vannak, ezt tudjuk, de az egyház (tudtommal) kifejezetten óv a velük való bármilyen kapcsolat keresésétől - kivéve a szent angyalokat. (És ha már itt tartunk: az ő ténykedésük talán látható? Hát, talán sejthető... )
Ismeretlen terület ez az ember számára, jó ha csak pap segítségével megyünk bele ilyen rontásos témákba - ha egyáltalán.

Isten talán magára hagyja a hívő embert olyan hatalmakkal szemben, amelyek nem a mi súlycsoportunk? Nekem kellene otthon "barkácsolni", hogy hogyan kerüljem el az ilyesmit???
Eszem ágában sincs: zsigeri reakciók és félelmek helyett (amik persze bennem is vannak) a kanonizált formákat helyezem előtérbe.

Lehet persze, hogy a mélyebb megértéshez végig is kell járni ezt az utat, ami egészen a valós istenkapcsolat alá helyez minden természetfeletti jelenséget. Van, aki UFOkkal kezdi, más horoszkóppal, van kismillió spirituális tan ... stb. stb. stb. stb.

Magyar Bertalanné · http://margarin 2008.09.19. 21:32:37

Egy bátor ember vagyok, akinek volt már ilyen élménye. És meg is vagyok keresztelve. Elég kellemetlen volt, csak akkor tudtam lenyugodni, mikor a hiszek egyet kezdtem imádkozni. Azelőtt nem sokat tudtam a jelenségről, hallottam róla(pl. az egyik családtag azt állította, hogy ő tud szemmel verni, és el is tudtam róla képzelni) Én villamoson utazva, néztem meg jobban mint szabad lett volna egy gonosz nézésü feketeruhás nőt, illetve ő nagyon nézett engem.
A férjemmel és két kislányommal utaztam. Csak otthon kezdődtek a bajok, de ezt már nem részletezem, csak ha érdekel valakit.

Quito 2008.09.19. 22:38:01

Nagyon érdekel a folytatás...

Margarin 2008.09.19. 22:59:39

Nem olyan izgalmas, és régen volt, deelmesélem. Mikor már aludni készültem és sötét volt, behunytam a szemem, és csak azt a bizonyos szemet láttam, és félni kezdtem, még verejtékeztem is. Felkapcsolt villany mellett is ezt tapasztaltam, pedig akkor már a férjem is nyugtatgatott. Ekkor kértem őt, hogy imádkozzuk el a hiszekeggyet, hála Istennek a kis feszületünk ott volt az ágyunk felett. Ekkor megnyugodtam, de még kissé másnap is hatása alatt voltam. Hát röviden ennyi.

szpahi 2008.09.21. 10:28:05

Egyetértek azokkal a hozzászólásokkal, akik a gonosz szándék lebecsülésétől óvnak. Természetesen a rontás elkerülésében én sem a kuruzslást, mágikus cselekedeteket látom tekintem hatásosnak, hanem az imát és a bűnös helyzetek, gondolatok kerülését, elhárítását. A gonosz éppen akkor árthat, ha sikerülelhitetnie velünk, hogy nem létezik. Ebben a tekintetben komolyan kell(ene) venn az Újszövetség történeteit, ahol Jézus gyógyításai során a szó szoros értelmében vett gonosz lelkeket űz ki. Szerintem itt nem metaforikusságról van szó!

Van egy hipotézisem: pszichológiát tanult emberként az a gyanúm, hogy a tudatalatti bizonyos része, amelyről a pszichoanalítikusok annyit beszélnek (vö. Freud, Jung, Lacan stb.), és amiről azt tartják, hogy végtelen kiterjedésű és teljességében feltárhatatlan (gondolok itt elsősorban a természetes emberi ösztönökön túli, perverz, még csak nem is állati, hanem egyszerűen életellenes, embertelen gonosztettek véghezvitelének mozgatórugóiként értelmezett "ösztönök") egyszerűen a gonosz lélek beszüremlései az emberi személyiség szférájába. Ebből a nézőpontból a bűnok nem csupán az Isten törvényeinek megsértése miatt veszélyesek, hanem azért is, mert ezeken az utakon tud a gonosz lélek utat törni az emberi személyiség szférájába, és uralmat nyerni az ember gondolatain, cselekedetein (mint egyfalyta vírus amely fekélyes, nem gyógyuló testi sebeken tör utat magának az emberi test megfertőzésére).

De lehet, hogy túl meredekre sikerült ez az eszmefuttatás.

szpahi 2008.09.21. 11:42:40

Más: Szerintem a közhiedelemmel ellentétben, a gonoszság és a rontás elsősorban nem a megkeresztelt kisgyerekekt fenyegeti. Őket Isten megóvja ezektől (bár azt nem tudom, hogy egy rossz szándékú ember nézése, gonosz gondolata okozhat-e nekik testi tüneteket pl. betegség, sírás stb.) Meggyőződésem, hogy amint az ember növekedése során szép lassan átveszi az irányítást személyisége fölött, annál jobban ki van téve a gonoszság támadásainak. Ha az istenit visszaszorítja lelkébemn, helyette nem légüres tér marad, hanem a gonosz tölti be azt. Szerintem (és ezt valamiféle személyes tapasztalatként mondom), mindannyian állandó kapcsolatban vagyunk Istennel, angyalaival, jó lelkekkel stb. vagy az éppen ellenkező oldal szereplőivel. Ez talán azokra az emberekre is érvényes, akik érzéseikben, gondolataikban ezt sohasem tapasztalták, netán tagadják. Ezeket a kapcsolatokat irányukból irányunkba sokszor elfedi a világ (egyre inkább fokozódó) zaja, de ez nem biztos, hogy fordítva is így van. Mindenképpen felelősek vagyunk azért, aminek teret engedünk tudatunkban. Gondolataink, érzéseink ugyanis, megsokszoroz(hat)ják önmagukat és személyiségünk alakítói, tetteink mozgatói lesznek.

Pista 2008.09.21. 21:18:32

szpahi, szerintem nem erőltetett a gondolatmenet, sőt. Karizmatikus körökben (én HGY-ről tudom másodkézből) elterjedt, hogy minden bűnnek (meg nembűnnek is) démona van, egészen az abszurditásig: alkohol démon, cigaretta démon, stb. Ez egyrészt könnyen babonaságba hajlik, másrészt visszaélésekre ad lehetőséget. Azt gondolom, hogy a gonosz lények helyett Krisztust érdemes a gondolkodás középpontjába állítani és onnan "maguktól" oldódnak meg a dolgok.

szpahi 2008.09.22. 08:49:48

Teljesen egyetértek veled, Pista! A Krisztusba vetett hit és a Krisztussal való lelki kapcsolat minden problémánkat segít megoldani .

shine 2008.09.22. 10:46:33

"Krisztust érdemes a gondolkodás középpontjába állítani..." Én is egyetértek ezzel, Pista, és azt gondolom, hogy jó, ha kitartóan bíztatjuk erre egymást, mert szerintem nagy csapda a lelki növekedésben az önközpontúság, melynek veszélyeiről elég szemléletesen ír Eckhart Tolle:

"A gondolkodás, egész pontosan a gondolkodással való azonosulás, felemeli és fenntartja az egót, amely, a nyugati társadalmunkban kiváltképpen, nincs az ellenőrzésünk alatt. Azt hiszi, hogy valóságos, és keményen próbálkozik, hogy fenntartsa a fennhatóságát. A negatív elmeállapotok, mint a düh, sértődöttség, félelem, irigység és féltékenység az ego termékei. Amikor az ego nyeregben van, ezek az elmeállapotok indokoltnak és valami külső tényező által okozottnak tűnnek számunkra. Általában egy másik személyt okolunk ezekért az érzésekért. Az igazi okuk azonban nem az életed tartalmában, hanem pontosan az egós elme struktúrájában keresendő. Ellenségre van szüksége, mert önazonosságát az elkülönülésen keresztül határozza meg, s így mások más-ságát hangsúlyozza. Ezért az ego kezébe adni a gyeplőt végül erőszakhoz, harchoz és háborúhoz vezet. Ez elmebaj, de az ego nem látja annak."

én is tapasztaltam hasonlót 2008.09.22. 16:36:30

A 4 hónapos kisbabám hirtelen nagyon sírni kezdett, és órákig nem hagyta abba. De én rögtön tudtam, mi a baj: a testvérem volt nálunk, aki depressziós volt, és az öngyilkosság gondolata kísértette (mint ahogy mind a mai napig így van - meg is ragadom az alkalmat, és kérem az imáitokat érte). Nem mondta, de hihetetlenül egyértelmű volt a helyzet. Akkor gyorsan tettem egy felajánlást a következő egy évre, hogy megússza. Másfél év múlva mesélte, hogy nem is érti, hogy lehet, hogy nem ölte meg magát, olyan sokszor akarta. Mintha valaki fogta volna a kezét.
Eddig a történet. Van mindenféle, amit nem láthatunk át, de maradjunk az imádságnál, ha védelemre van szükségünk.

Gergő · http://sylvio 2008.09.22. 17:20:10

Szerintem több mindent figyelembe kell venni. Mint keresztény hívő, nem zárhatjuk ki a szellemi lények létezését (de szép ez a mondat).

A rontásról és egyéb "babonákról" azt gondolom, hogy nem mehetünk el mellette racionalista legyintéssel, mint aki nem hisz benne, de mivel nem lát mögötte más létezőket, ezért lényegileg ártalmatlannak gondolja, illetve az emberek hiszékenységét okolja miattuk. Az egyház nem hiába van kifejezetten ellene a babonás dolgoknak.

De meg kell különböztetnünk pár dolgot. Hogyan állapítjuk meg például, hogy egy ilyen babonás cselekmény (bár most akár Uri Gellert is ide sorolhatnám) csak szemfényvesztés, vagy tényleg van mögötte valami (mármint nem általában, hanem egyenként, egy konkrét esetet). Mert mindkettő lehetséges.

Ha van mögötte valami, akkor feltehetnénk a kérdést, hogy "pozitív vagy negatív erők-e" azok. Nos, az egyház a fehér mágiát is elítéli. Magyarul nem állhatnak ilyen esetek mögött "pozitív erők".

Azzal nem értek egyet, amit valamelyik kommentelő társam írt, hogy ha működik egy ilyen „megpördítő praktika”, akkor nem kell rajta agyalni, csak működjön. Ha ugyanis csak fizikai-pszichológiai oka van annak, hogy működik, akkor nincs baj – de ha esetleg más erők is állnak mögötte, akkor az baj (lásd Gál Péter Kereszténység és new age című kötetét, amelyben emlegetnek olyan esetet is, hogy valakit ilyen szellemek megszabadítottak kiskorában egy betegségétől, de később egész életében szenvedett, és csak Medjugorjében érezte magát biztonságban.

Szóval nem mindegy.

Azt sem hiszem, hogy itt rekedt lelkeknek kellene segítenünk. Az egyház tanítása szerint ugyanis a megholtak nem térnek vissza, nem kísértenek, vagy ilyesmi, csupán alvilági szellemek vehetik fel az ő alakjukat.

Ahhoz pedig, hogy rendbe tegyünk ilyen helyzeteket, amelyekben úgy érezzük, szemmel vertek, vagy hasonló (amit nem utasíthatunk el kapásból, kérdés, mi van mögötte), elég kell legyenek az áhítat „praktikái”, Isten és angyalai nem követelnek tőlünk holmi látszólag értelmetlen gyakorlatokat. Ima, áldás, esetleg szentelt víz, gyónás – ilyesmiknek elégnek kell lenniük.

OftF 2008.09.22. 17:25:25

Sziasztok.

Én, ha sír a gyerek és nem éhes, nem kakilt be, akkor addig forgatom, amíg ki nem jön a szél. Akkor elhallgat. A belek átrendeződnek és megnyílik az út a .... izé... a kacagás és csillogó szemek előtt. :-) Amíg erre rájöttem, sok álmatlan éjszakánk ment rá. A másodikkal már sokkal könnyebb volt.
Sok mindenre van ésszerű magyarázat.
A fenti esetben a nagymama - élettapasztalata által - tudta a megoldást, még akkor is, ha az általa ismert hatásmehanizmus nem is ugyanaz, mint ahogy én magyarázom.

Persze az is lehet, hogy az ártó szellemek csavarják meg a beleket. Szemmel csavarás, és akkor én bonyolítom túl a dolgot, valójában neki van igaza. De akkor ezt a sémát rá lehet húzni bármilyen "megmagyarázott" csodára, misztikumra.

Hmmm. Megint nem lettem okosabb, pedig leírtam egy csomó haszontalanságot. :-)

praktik 2008.09.24. 15:30:04

"Megint nem lettem okosabb, pedig leírtam egy csomó haszontalanságot. :-)"

:-))))))

Szerintem fontos dolgot említesz!

Az ember fejében ősídők óta a természetfeletti körébe tartozik az, amire még nincs természetes magyarázat. Én nem vitatom a szellemek létezését, sem a csodákat. Csak azt tartom furcsának, hogy hívőként is minden helyzetben "kötelező" a fenti dolgokat a természetfeletti jelenségek körébe sorolnom, mielőtt még a lehetséges okokat megvizsgáltuk volna.

A gyerekgyógyászat az smafu?
És mi hasznom abból, ha ilyen esetben mindjárt rendkívüli dolgokra gyanakszom?

Bocsánat, de ha ez így van, akkor ez simán kimaradt az egyház tanításából. Nyoma sincs semmilyen fórumon!

Pázmán Enikő 2008.10.13. 15:59:11

A bloginditóhoz: ha felismerem, hogy a sátán heccel, a -Távozz tőlem sátán- Úr Jézustól tanult formulával küldöm el.

Tapasztaltam, hogy ki nem állhatja, ha felismerem. Ilyenkor egy lelkiismeretvizsgálatot is végzek, hogy melyik gyengepontomon engedtem be, és mikor.

praktik 2008.10.14. 11:09:43

Enikő: "Tapasztaltam, hogy ki nem állhatja, ha felismerem."

Sértődés ne essék, ezt minimum magyarázd meg!

Kizártnak tartom, hogy én mint egyszerű halandó olyan szellemi hatalmasságokat tudok leleplezni, mint Ő. Bár valóban szeretném ezt hinni, de én eddig úgy tapasztaltam, hogy az elkövetett bűn utáni szégyen az, ami a leginkább mutatja, hogy mi történt. De így is csak sejteni vélem, hogy miért buktam el valamiben.

Legtöbbször pedig nem tudok különbséget tenni a saját hülyeségem, gyengeségem, idegrendszerem és a "külső" közreműködő között.

Shine 2008.10.15. 13:30:16

praktik:
"de én eddig úgy tapasztaltam, hogy az elkövetett bűn utáni szégyen az, ami a leginkább mutatja, hogy mi történt."

Az esetek többségében azért szerintem módunkban áll cselekedeteinket megelőzően mérlegelni, hogy honnan (Lélektől vagy netán a gonosztól) ered az a bizonyos vágy, elhatározás, ami aztán a tettekhez vezet.

Pázmán Enikő 2008.10.17. 18:30:08

Patrik,hogyan magyarázzam meg a tapasztalatomat?
Tehát: előszöris fel kell ismernem, hogy a nyugtalanságom, békétlenségem a Jó Istentől, vagy a Sátántól van. Sőt -néha- a Gonosz a világosság angyalaként is megkörnyékezhet, tanultam Szent Ignáctól. Addig amig a kelepcéjében tud tartani, ő boldog, én nem. Mikor felismerem, és elküldöm, úgy elmegy, hogy a lába sem éri a földet, de stratégiázik a következő támadáson.
Az örömhir: az Istent szeretőknek minden a javukra válik:)

hopp-hopp 2010.09.18. 00:12:59

@Ky-Lí: a *calugar*- ortodox szerzetest jelent - és megszokott jelenség - a tőlük való segítségkérés - hiszen sok *vodo*-s dolgot nem lehetett a magyar, vagy vegyes falvakban élőknekkérni a katolikus paptól : pl. rontáslevételt, vagy bármi hasonlót (azért a boszorkányokban és az emberi gonoszság természetfeletti hatalmába vetett hit erősen megkapaszkodott a parasztok mindennapjaiban).

de ezt mai napig gyakorolják a könyvnyitók, meg az ortodox papok, szerzetesek - így a falu népe a javasasszonytól ha nem volt ... helyben - ahhoz fordult aki segíteni tudott.

ismerek ilyen úgynevezett *szent* embereket - vannak jámbor fajták, akik csak imádkoznak érted és megkérik hogy böjtölj vagy böjtölnek helyetted, sosem kérnek a szolgálataikért pénzt - és a zsoltárok könyvének nyitásával - adnak választ a problémáidra.

a mi könyvnyitó öregünk, egy öreg vasutas - aki visszavonultam él a hegyekben - néha meglátogatjuk elbeszélgetünk - könyvet nyit - segít. egyfajta út ez is - de számomra adott mindig valami más perspektívát - nincsen erre magyarázat - miért jó vagy rossz ez a jelenség.

egyérintő 2010.09.18. 10:53:37

Én azok mellé csatlakozom, akik szerint tényleg van szemmel verés és rontás, amit egy jó technikai fogással le vehet, vagy rá lehet tehet egy hozzáértő az emberre.

A szemmel verésre szerintem mindenkinek van tapasztalata, aki gyerekkorában beparittyázott egy ablakot, a hordó csapját játékból elforgatta, vagy valami ilyesmit művelt. A felnőtt nézése maga volt a verés ezt tanúsíthatom.

Hogy átkot rá lehet tenni az emberre azt is biztosan mondhatom. Drága jó anyukám egy kezdődő lumbágómnál be akarta igazítani a derekam alatt a pokrócot, ahogy feküdtem az ágyban, nagy óvatosan. Ezzel a centis óvatos mozdulattal tényleg beakadt a derekam, orvost kellett kihívni és egy életre szóló derékfájást hozott rám, pedig csak ápolni akart szegénykém..

Ami a profik gyógyítását illeti, hát ott van a Pat Robertson és csapata az ATV-ben, akik a képernyőn keresztül egy imával meggyógyítják a rákos daganatot, az infarktust, vagy a szamárköhögést, attól függően, hogy éppen mire ad nekik lehetőséget az az illető.

Másik hasonlóan profi társulat a Budapest tv-ben működött. Az illető úr, nem tudom a nevét, látta a bekérdezőn, hogy van-e átok rajta. Ha volt, azt levette egy csettintéssel róla. Látta a szobában lévő kísérteteket is, azokat is gatyába rázta. Meg fel tudta kutatni a betelefonáló életenergiáit a különféle szervekben és meg tudta növelni azokat, illetve várta őket egy rendelésre. Végül még az ágy elhelyezésében is segédkezett, merthogy a szoba alatt futó vízér helyét a távolból érzékelte és messziről át tudta rendeztetni a szobát a betelefonáló, igényes érdeklődővel!

Ezek után van még valaki, aki ki meri jelenteni, hogy nincs kísértet, átok, gonosz lélek és rontás az emberen, amit a hozzáértő könnyű kézzel levehet rólunk?!

Kajla 2010.09.18. 13:52:34

@egyérintő: Tisztelettel jelentkezem. Sem kísértetben, sem az átokban nem hiszek.

egyérintő 2010.09.18. 18:34:11

@Kajla:
Ez nehéz eset, de erre is van gyógymód! A hitgyülis kollégám szerint minden betegség meggyógyítható saját kezelésben. Egyszerűen hinni kell a gyógyulásban és az bármilyen betegségből kigyógyít.

Olyannyira komoly ez, hogy a másik hitgyülis ismerősöm ezen felül még arról is meg van győződve, ha valaki neki ciánt adna, a hite még ezt a mérgezést is lekezelné, baj nélkül jönne ki a dologból. Lásd Pál levelét.

Szóval, ha már az átokban, kísértetben nem hiszel, akkor hinned kell a hitedben és ez mindenre jó!

(Csak azt nem értem, hogy ezek az emberek miért is nem halhatatlanok? :)

Endrosz 2010.09.23. 20:33:18

manna.ro/porta/a-romanok-a-leghulyebbek-2010-09-22.html

"32 százalék pedig biztos volt abban, hogy léteznek ördög által megszállt emberek."

Nos tehát, aki hisz abban, hogy léteznek ördög által megszállt emberek, az vajon:
- ostoba, unintelligens
- jó keresztény (extra: tud a katolikus egyházban létező ördögűző szertartásokról is, illetve a keresztelés ilyetén szerepéről, stb.)
- pogány hiedelmek, rítusok híve

?
süti beállítások módosítása