Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Eretnekek a blogon!

2008.11.20. 22:07 Satori

 

Az egyik rendtársam nemrég járt egy budapesti plébánián, ahol egy atya, miután kiderül, hogy honnét való, váratlanul megszólította: „Ki csinálja a jezsuita blogot?” – és vészjóslóan nézett rá: „Tele van eretnekséggel!”

És csakugyan: így volna? Nem akarok szerecsenmosdatásra vállalkozni. Még az is lehet, hogy van benne valami: bizony nekünk is jobb lesz kicsit magunkba nézni.

Persze nekem ez az eretnekezés „így, ebben a formában” azért egy kicsit általánosnak hangzik. Ezért nem is érzek kényszert, hogy a mundér becsületét mentegessem. Inkább szívesen konkretizálnám a kérdést: Mire is tetszik gondolni?

 

Meg aztán itt van még valami: a módszer. Mert erről azért mégiscsak egy régi emlékfoszlány jut eszembe. Nem ez számított valaha szokásos kommunista eljárásmódnak: „Mondja csak, ki a maga főnöke?” Csak semmi beszállás a ringbe, csak semmi nyílt kommunikáció! Egy jó kis általánosítás, és már nem is kell felvállalni a véleményünket. Van itt más út is: jobb lesz hátulról közelíteni. Így „biztosabban” és – főleg – „biztonságosabban” lehet másokat bemószerolni, megtámadni, letiltatni. Csakhogy azok az idők már elmúltak… Ez itt a XXI. század.

Persze lehet, hogy ez csak amolyan emlékfoszlány és feleslegesen jutott eszembe, nem is erről van szó.

No persze a milliő posztkommunista… Magunkon is észrevesszük. Mert tartsunk csak egy kis lelkiismeretvizsgálatot! Hogyan is áll a dolog ezzel a nyílt kommunikációval? Hiszen most én is elrejteztem egy jó kis „nicknév” mögé… Hihi… Nem olyan könnyű az ellenséget lefülelni! Mindenhol ott van ugyanis! Sötétben bújkál… Be van épülve… Csak az alkalomra les, hogy mindent tönkretehessen. Mert mindenhol eretnekek laknak! Tele van velük a pince, a padlás. Sőt: már a házon belül vannak!

Vagy mégis hasznos egyfajta „alternatív” véleménynyilvánítás az egyházon belül (is)? Hogy – jól-rosszul – itt is csak azt tanulgatjuk, hogyan kell keresztény/keresztyén módon kommunikálni? Esetleg szoknunk is kell a véleménykülönbségeket? Tanulni velük/velünk békében együtt élni?

Mellesleg, meglehet, hogy az említett atya prédikációival sem ért ám mindenki egyet a hívek közül… És esetleg nem is csak azért, mert az illető laxista erkölcsű, romlott személy, szemenszedett áruló, nem is katolikus. Hanem, mondjuk, mert még az atya is tévedhet. Ő is csak egy nézőpontból lát – ti. a magáéból. Mint ahogy mi, papok valamennyien! Ciki… A különbség csak abban van, hogy van közülünk, aki ezt tudja is magáról… Kedves Atya! (És Mindenki Más!) Udvariasan szeretném meghívni, hogy szálljon be a beszélgetésbe. Lehet kommentelni/kommentálni! Lehet kritizálni bennünket. Lehet kijavítani. Lehet pontosítani is. Hiszen csak a kimondott vagy leírt szó az, ami közelebb segít az Igazsághoz, amelyet feltételezem, hogy mindnyájunk keresünk.

 

119 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr4780306

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Skrabski Fruzsina (lelkylola) · http://mandiner.blog.hu/ 2008.11.21. 16:44:21

Gratulálok! Szerintem jó, ha minél ismertebb lesz ez a blog. A negatív reklám is reklám.
Ma már olyan magas mindenkinek az ingerküszöbe, hogy valamilyen provokáció kell ahhoz, hogy észre lehessen venni, amit valaki alkotott. Ti provokáltok, de az őszinteséggel provokáltok és szerintem az nagyon izgalmas és dicséretes.

Karl 2008.11.21. 16:46:35

basel:

"Ha egy pap az egyház egy lényegi tanítását nem tudja elfogadni, akkor beszélhet magánemberként arról, hogy ezzel neki is problémái vannak. De nem, nem háborodhat fel, nem szervezhet "másképp gondolkodók körét" a rábízott hívekből, ezt ugyanis szektaalapításnak hívják."

Teljesen egyet értünk, csak ez számomra ebben a szövegkörnyezetben kissé sejtelmesen hangzik. Azért bízom benne, hogy ez nem egy ezzel a bloggal kapcsolatban közvetetten megfogalmazott álláspont.

Személy szerint nagyon örülök mindamellett, hogy ilyen és ehhez hasonló vélemények is feltünnek a blogon: úgy gondolom, a párbeszéd alapjának a realitásnak kell lennie - és ez, ha töredékesen is, létre jöhet, ha nem csak árnyalatokban különbözö vélemények vannak jelen.

Szerintem az egyház egzisztenciális párbeszéde zajlik az (inkább) igazságpártiak és az (inkább) közösségpártiak között (ha a "kívülállókat" nem vesszük figyelembe). (Hát én immár mit válasszak? ;-))
Minderre ebben a formában az egyház történelméhez képest nem olyan rég óta - néhány évtizede, Magyarországon annyi sem - van lehetöség. Van ahol kicsit nagyobb, van, ahol kisebb körökben - mint ez a blog is.

Személyes meggyözödésem, hogy jobb, ha folytatjuk ezt a párbeszédet, mintha blokkoljuk vagy ignoráljuk (a kutya ugat, a karaván halad alapon, még akkor is, ha ez a kutya csak egy tacskókölyök is). De elfogadom, ha egy/a másik szempontból más vélemények vannak.

A kölcsönös ignorálásnál, szerintem, rosszabb a megbélyegzés. Ennél inkább fönnáll a veszély, hogy kölcsönös lesz és ezzel mindenki veszít.

A párbeszéd kétségtelen haszna számomra, hogy segít artikulálni az álláspontokat - esetleg megfogalmazni azt is, hogy hol vannak (legalább is ideiglenesen) az egyet-/megértés határai. És ez már nagy eredmény, szerintem.

basel 2008.11.21. 16:58:45

Ky-Lí 2008.11.21. 16:31:12
"az egyház is egy hatalmi rendszer", az is, de nem csak az, és nem is elsősorban az. Ebből csak az következik, hogy az anarchizmus és a katolicizmus nem férnek össze...

De az a helyzet, hogy ha elveszítjük az egyházba vetett hitünket, akkor a világba vetett hitünknek is vége. Ha akarunk talajt a lábunk alá, akkor nekünk katolikusoknak el kell fogadnunk bizonyos alap téziseket.
1. Krisztus isteni személy, tudta mit csinál, nem tévedett és nem bukott el (nem vagyunk ariánusok, a világot nem a demigorgon uralja).
2. Az egyházat Krisztus alapította, és ennek az intézménynek feladata az isteni tanítás továbbadása, megőrzése.
3. Mi az egyház tagjai vagyunk. Munkálnunk kell az egyház küldetésének minél hatékonyabb megvalósításán, ha kell, az egyház megújításán, de az egyházat magát nem vethetjük el, nem fordulhatunk el tőle. A destruktív kritikának, csalódottságnak, sértődöttségnek nincs helye az egyházban.

Ez már csak magánvélemény, személyes adalék:
4. Én csak az egyház egy tagja vagyok. Ha öt testvéremmel egyetértünk valamiben, akkor is csak az egyház hat tagja ért egyet valamiben. Ne akarjunk globális reformot végigvinni, "rángatni a kormányt", a saját helyünkön, saját küldetésünkben találjuk meg a jobbítás lehetőségét.

basel 2008.11.21. 17:00:15

Karl 2008.11.21. 16:46:35

Nem, nem a blog kapcsán fogalmaztam ilyen sarkosan:) Nem találom úgy, hogy a blogoló atyák "eretnekek" lennének:)
Csak reagáltam egy kommentre, és kifejtettem a gondolatot.

kiscsirke 2008.11.21. 17:18:18

basel,
én azért szeretem az egyházat, mert sokszínű. Katolikus. Jézus megengedte, hogy sokminden beleférjen. Mindenkinek helye van. Helye van a bűnbánó házasságtörőnek, a tolókocsihoz kötött nagybetegnek, a családját csöndesen szolgáló anyukának, a vidéki püspöknek, akinek a jövő heti kerekasztal-beszélgetését Moszkvában végzett ex-AEH vezető moderálja, az anonim keresztényeknek, a leprást ápoló szerzetesnek, a Mária jelenéseknek...
Helye van a kiengesztelődésnek, a párbeszédnek, a missziónak, a véleményeknek, a kérdéseknek, válaszoknak, az imának, sőt a hierarchiának is.
Az egyház befogadó, dinamikus, élő valóság. A megfelelő fórumokon kimondott vélemények (mi lenne erre jobb, mint egy blog?) nagyonis fontosak.

Basel, az egyház annál erősebb kősziklára épült, minthogy egy maréknyi szerzetes kis internetes felülete meg tudná ingatni.Nem is akarja. Csupán együttgondolkodásra hívnak minket. Minket, az Egyházat.

kisfreud 2008.11.21. 17:33:25

Szerintem tulajdonképpen akár igaza is lehet az idézett atyának abban az értelemben, hogy itt leginkább egyfajta gondolati "műhely" jelenik meg. Ebbe sok minden belefér, - az is, hogy pl. a papi nőtlenség kérdését feszegetjük, amire II. János Pál atyánk azt mondta, hogy nem kívánja a kérdést még napirendre sem venni (lehet, hogy igaza volt, ez most csak egy példa).

De a blogot nem kedvelő paptestvérek számára azért 'kincsesbánya' ez a hely, mert pásztorként (tanítóként) felismerhetik, hogy hol kap gellert egy közepesen művelt - vagy akár nagyon művelt keresztény gondolkodása, ill. milyen folyamat vezet el a belső feszültségtől esetleg a hitehagyásig, a kilépésekig, vagy a szervezett, intézményesített szekták, kisegyházak, csoportok, stb. megjelenéséig. Mi az, ahol az egyház tanítása és az ember élete nem találkozik, hanem csak díszes szóvirágok röpködnek.

Reméljük, hogy egyre többen kifejtik majd itt "zűrös" gondolataikat, hiszen ezek a hétköznapi ember aggodalmai. És a magyar mentalitást is érdemes elosztani kettővel - mi itt főként panaszkodni fogunk ... :-)

Talán hívőként még annyit lehet hozzátenni, - nagy egyetértésben azokkal, akik a posztok gondozását javasolják, - hogy nekünk pl. nem kellene minden kívülről "bedobott követ" még tovább rugdosni.

---
Szerintem ez egy óriási lehetőség, eddig én csak külföldi (angolszász) oldalakon láttam ilyet. Csináljuk ésszel, és akkor nem lesz vele gond!

Az atyát pedig köszöntjük, mert aggódik az egyházért!

Skrabski Fruzsina (lelkylola) · http://mandiner.blog.hu/ 2008.11.21. 17:34:33

kiscsirke

a vidéki püspöknek, akinek a jövő heti kerekasztal-beszélgetését Moszkvában végzett ex-AEH vezető moderálja :))))

Karl 2008.11.21. 17:52:35

basel!

köszönöm a megerösítést!

"Munkálnunk kell az egyház küldetésének minél hatékonyabb megvalósításán, ha kell, az egyház megújításán, de az egyházat magát nem vethetjük el, nem fordulhatunk el tőle. A destruktív kritikának, csalódottságnak, sértődöttségnek nincs helye az egyházban."

Ezek szerint ezen kijelentésed második fele sem erre a blogra vonatkozik... :-)

Szerintem a csalódottságnak egyébként van helye az egyházban, mint egyébként egy családban is. A kérdés, mi jön utána...

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2008.11.21. 19:33:10

Karl, ezt írod, hogy "Szerintem az egyház egzisztenciális párbeszéde zajlik az (inkább) igazságpártiak és az (inkább) közösségpártiak között".
És ezen elgondolkodtam, hogy akkor most én inkább melyik, ha egyáltalán. És rájöttem, hogy nem értem a kategóriákat. Úgyhogy: kifejtenéd kicsit, hogy mire gondolsz igazság, illetve közösség kapcsán?

Karl 2008.11.21. 20:05:15

Kedves Felicitasz!

Tudom, a kategóriák gyakran inkább megnehezítik a tisztán látás. Az inkább-ot fontosnak látom. Anélkül, hogy elhamarkodottan egybe akarnám mosni a fogalmakat valójában valahol az igazságosság-irgalom emberileg igazán fel nem oldható páros van szerintem a háttérben. Ez a II. Vatikáni Zsinat elött, alatt, és közvetlenül utána búvópatakként az évszázados krisztusi igazság(ok) gyözedelmes-harcos védelmezöi (Ecclesia triumphans/militans; acies, societas perfecta (talán hadrendnek ill. tökéletesés társaságnak fordítható) ill. communio, populus Dei peregrinans (közösség, Isten vándorló népe) konfrontációjaként/párbeszédeként került a felszínre. Persze ezek nem vegytiszta kategóriák, de a prioritások viszonylag egyértelmüek. Az elöbbi mögött mai is jelenlévöbb hagyomány van, hatalmi-strukturális elöny, az utóbbi búvópatakként az utóbbi húsz évben megint el-eltünedezöben van: intézményesen csak bizonyos egyházakban van jelen - de mindenütt alárendelt szerepben.

Azt, hogy ki-ki melyik irányzahoz érzi magát közelebb, közösségi és egyéni Isten/Egyház-élmények határozzák meg. Ezért gondolom, hogy nem célszerü úgy viselkednünk, mint a paraszt bácsi a II. világháborúban, amikor a földjere hulló néger ejtöernyössel találkozott, megállt elötte és azt mondta: "Ilyen nincs" és hazament.

Én tehát elsö lépésként azzal is elégedett lennék, ha folyna a párbeszéd, miközben mindenki tudatosítaná, mennyire befolyásolja a származása, alapélményei és a környezete.

Vagy még mindig elég elvont voltam? ;-)

Bella Péter · http://reposzt.hu/ 2008.11.21. 20:40:17

Nem rossz, jezsuita testvéreim! Ezúton vállalunk veletek szolidaritást az eretnekségben, mi VallásosÁbrándozó kálvinisták.
De félre a tréfát. Engem mindig megdöbbent ez az egyházon belüli súgó/suttogó bomlasztás ("Te, hallottad, XY mit prédikált?/ Mit mondott? /Mit írt?Szörnyű..." Úgy látszik,ez felekezettől független. Az sokszor ad még a dolognak egy pofont, hogy nem is olvastak, de mástól hallották, és stb. Hmmm... Engem ez a nagy Diabolosz, a szétdobáló munkájára emlékeztet.
Ugyanilyen szörnyű, ahogyan a szavakkal dobálózunk, mi papok - ilyenkor eléggé nyilvánvalóan meglátszik. Eretnek; innen egy ugrás a kárhozat, üdvösség kérdése, és mindjárt átvesszük Isten feladatát, és ítélkezni is kezdünk. Alázat és óvatosság, lemondva arról, hogy nálam van az igazság. Az igazság Istennél van, mi pedig próbálunk vele szinkronba kerülni, és jobb pillanatainkban sikerül is. Ebben az is benne van, hogy sokszor fel kell tenni nehéz kérdéseket, mögé nézni a közhelyessé vált kegyes sablonoknak - el kell menni a széléig a dolgoknak. Bátorság, már-már eretnekséget súrolva. Meg vagyok győződve, hogy egy teológusnak kutya kötelessége ezt vállalni - inkább, mint az egyszeri hívő embernek, akit elvileg pásztorolni kell. Aki megérdemli, hogy komolyan válaszoljunk neki - mai, égető problémákra.
Javaslom, kedves kollégának küldjetek egy nicknevet - hadd dobja be a közösbe gondolatait...

satori 2008.11.21. 22:33:02

Bellajazz, "egy teológusnak kutya kötelessége ezt vállalni - inkább, mint az egyszeri hívő embernek, akit elvileg pásztorolni kell."
Ez nekem még azért elég klerikális gondolkodás. Nem mondták még a gyülekezetben? Persze, csak előre, az irány jó - szerintem... Eretnek-testvéri köszöntéssel: Satori

Bella Péter · http://reposzt.hu/ 2008.11.22. 07:00:31

Satori, jó gondolat. Kicsit félreérthető voltam. De nem gondolom, hogy az lenne. Tudatosan írtam úgy ide, hogy teológus, tehát olyan ember, aki a teológiát tanult, és műveli is. Talán nevezzük funkcionális-klerikalizmusnak.
Nem arra gondolok, hogy jobb lennék, vagy, hogy nekem privilégiumaim lennének hit terén. Sőt, nincs is jobb, mint amikor gyülekezeti körben komoly teológiai problémákról beszélünk, egymásnak jó gondolatokat adva - a világ felé pedig mindenkinek feladata van (egyetemes papság elve). Az "egyszeri hívő ember kifjezés" félreérthető, semmi esetre sem értékítélet. Egyszerűen annyi, hogy nekem van eszközöm, ismeretem, időm, és lehetőségem, hogy megküzdjek komoly problémákkal. Egy idősebb lelkész úgy fogalmazott egyszer: 'A lelkésznek munkájának része, "főállásban" gyakorolja a hitet; aki nem lelkész, annak azért nehéz, mert van másodállása is.' Ennek sokszor fordítottját tapasztalom: Marika néni/Feri bácsi/fiatal nő/fiatal férfi vergődik a valóság szorításában, komoly lelki problémákkal, spirituális kérdésekkel - a lelkész meg elintézi egy-két kegyes frázissal. Kötelesség előre felkészülni, belemerülni, kérdéseket feltenni, sokszor nagyon kemény kérdéseket... Pásztori feladat a perem szélén sétálni és letekinteni a mélybe.

Intuitiv · http://agyszulemeny.blogspot.com 2008.11.22. 10:09:41

Semmi eretnekséget nem látok én. De ez az egyedüli katolikus oldal amit képes vagyok olvasni, mert nem képmutató, álszent.
Köszi

Karl 2008.11.22. 11:41:27

bellajazz:

"'A lelkésznek munkájának része, "főállásban" gyakorolja a hitet; aki nem lelkész, annak azért nehéz, mert van másodállása is.'"

A hit helyett nem inkább a vallást kellene behelyettesíteni? (Egyébként tetszik.)
Ugyan pl. kicsit régimódiasabbnak hat a "vallástan" vagy "vallástanár", de igazabb, és szerintem nem lenne nyugatmajmolás visszatérni ezekhez a kifejezésekhez mindjuk egy szép ökumenikus aktussal. Persze, ha elö lenne készítve, és az érintettek egy jó része belátná, hogy különbséget kell tennünk a megnevezés szintjén is hit és vallás között. Talán így könnyebben elgondolkodhatunk évszázados viták értelmén vagy értelmetlenségén. (pl. felekzetek, klerikusok és laikusok, ún, "egyház" és "világ" között)

Bella Péter · http://reposzt.hu/ 2008.11.22. 13:52:13

Karl:
Nekem a "vallás gyakorlás" egy sokkal szűkebb fogalom, rituális, közösségi esetleg egyéni cselekedeteket jelent, amit a közös hagyomány (nyelv) segít. A hit több ennél, tágabb lehetőség. Pl.: anyuka a játszótéren bizonyságot tesz Jézusról.
Bár a vallás szóval is baj van, hisz sokan sokféleképpen értik. Én például a saját életemben mostanság "rehabilitálom" tudatosan. Amikor hitre jutottam, úgy kaptam az információt, hogy a hívő ember az igazi krisztuskövető, szemben a vallásos emberrel, aki csak a hagyományt követi. Ez persze hülyeség, de sikerült hosszú időre elvágni a "vallás" szót. Most nekem a vallás azt a kapott keretet, nyelvet, jelrendszert jelenti, amiben másokkal is megélhetem, megvallhatom, gyakorolhatom krisztushitemet, a vallás által része vagyok egy közösségnek jelenidőben, de időn túl is, évezredekre visszanézve.
Nálunk, reformátusoknál van vallástanár hivatás, használjuk a szót: középiskolában taníthat, egyetemi végzettségű pedagógus, tológián a lelkészekkel együtt végez.
Érdekelne, Te hogyan teszel különbséget a hit és vallás között! (És esetleg más?)

Karl 2008.11.22. 16:52:21

bellajazz:

"Most nekem a vallás azt a kapott keretet, nyelvet, jelrendszert jelenti, amiben másokkal is megélhetem, megvallhatom, gyakorolhatom krisztushitemet, a vallás által része vagyok egy közösségnek jelenidőben, de időn túl is, évezredekre visszanézve."

Én ezt értem a korábban általad említett lelkész föfoglalkozásán.

Szerintem jó, hogy nálatok, reformátusoknál nem kopott ki a vallástanár kifejezés.

Amit a rehabilitációról írtál, azzal teljesen egyetértek. Számomra nagyon fontos a hit transzcendentális tkp. taníthatatatlan és átadhatatlan, kegyelmi, ajándékjellege (van másik is, de most ezt emelném ki). Ebben az értelemben a theologiának hittudomány fordítását problémásnak érzem, miközben belátom, hogy a vallástudomány más. Érdekes pl. ebból a szempontból, hogy Simone Weil-t mi jellemezte. Vallásos (sem zsidó, sem keresztény) tudomásom szerint nem volt, és zsidó (?) keresztény (?) hittel való kapcsolata, valószínüleg, nem egyértelmü. Számomra pl. komoly gondot jelentene a megfelelö jelzöt megtalálni: Simone Weil hívö / nem hívö / Isten-hívö / Isten-keresö / Krisztus-keresö stb. filozófus (?) volt. Nincs szándékomban S.W. -t minösíteni, csak most éppen öt "használom" a kérdés körbejárására

Pilinszky János:

S. W.-hez

Megkaptad végűl a kegyelmet?
Vagy olyan egyedűl maradtál,
mint az a férfi, aki tegnap -
vagy az a fiú, aki ma -
egyszóval, mint azok a lények,
akik számára a világ
már semmi más, mint tárgyi bizonyíték?

Mindez persze egyfajta megközelítés. Egyébként egyet értek azzal, amit írtál, hogy hit és vallás átjárják egymást, épp csak az általad idézett lelkész-definícióban lennék inkább a vallás mellett. Mert szerintem a pap/lelkész/teológus egyik lényeges kísértése abban áll, hogy neki nincs a fönti értelemben másodállása. Ez akkor lenne igaz, ha neki a teológiai/közösségi ismereteit nem kellene tanulnia, hanem pl. vele születnének. Ezzel überelné a mi urunkat, Jézus Krisztust is, tehát nem is lenne ember.

(Hogy egy kicsit rosszmájú legyek - a katolikusoknál a múlt század harmincas éveire csúcsosodott ki a gyözedelmes egyház szókészletében - föként akkori primiciák (elsö misék) prédikációiban kerültek elö olyan fordulatok, amelyek a felszentelt papot "mintegy angyalt" állították be, aki ég és föld között mozog - mondjuk itt tehát a szenteléssel teljesen át is lenyegülne)

Gyorsan hozzá is teszem, hogy szinte ezzel egyidöben munkás papok is elkezdték a tevékenységüket, akik napi 8+ órát lenyomtak a gyárban a melósokkal együtt. Két szélsöség a hivatásukat keresök számára. Bár a hivatás kérdése, szerintem megint csak igen messze vezetne. El is varrom itt a szálat.

Bella Péter · http://reposzt.hu/ 2008.11.22. 17:16:29

Karl:
Igen, a hit ajándék, kegyelem. Egyszerűsítek, de talán úgy mondanám, a hit a kapott lehetőség, a kapaszkodás, a kapcsolat, a vallás pedig az a keret, amivel/amiben megélhetem a hitem, ünnepelhetem Azt, Aki adja. Persze ez is sántít... Majd továbbformálom...
Egyetértek! Tényleg kísértés a "főállás"! És még van néhány kísértés, jó lenne ezeket szépen számbavenni... Hozzátartozik a történethez, hogy a lelkész "világi" fiataloknak mondta mindezt, ezzel is aláhúzva, hogy ne úgy tekintsenek rá (ránk), mint akik "feljebb van", akinek a szolgálata fontosabb, ugyanis nekik ugyanaz a szolgálat megvan, sőt, bizonyos értelemben nehezebb is.
A hivatás tényleg érdekes, messzirevivő téma lenne, főleg, hogy itt is vannak felekezeti különbségek az értelmezésben, és lehet, termékenyítőleg hatna egy komoly eszmecsere...
Még az előbbiekhez visszatérve, amit a vallásértelmezésemhez írtam ("Most nekem a vallás azt a kapott keretet, nyelvet, jelrendszert jelenti, amiben másokkal is megélhetem, megvallhatom, gyakorolhatom krisztushitemet, a vallás által része vagyok egy közösségnek jelenidőben, de időn túl is, évezredekre visszanézve."), azt teljes mértékben ökumenikusnak gondolom.

Bella Péter · http://reposzt.hu/ 2008.11.22. 17:18:05

Egyébiránt a blogotok mellett beszél, hogy a "Párbeszédben" kitétel tökéletesen működik! Így tovább!

Ky-Lí 2008.11.22. 20:53:41

intuitív, örülök, hogy olvashatónak találod a blogunkat. Pár héttel ezelőtt egyik fiatal rendátrsam a következőképp irt nekem róla egy e-mailben:

“...a blog kezd fura fröcsögéssé válni, ahol kigennyezhet a sok sérelem, amellyel hívő és nem hívő ember találkozik, ha őszintén keres. És a fröcsögni vágyók bizonyára gyülekeznek a blogra és szépen növekszik a látogatottság. Én most egy jó idő után kerültem az oldalra, és pikánsabbnál pikánsabb témákat találtam. A kommentek meg maga a gennyezés. És ez lehet, hogy jó, hogy gyógyuláshoz vezet, mindenesetre, most azon kaptam magam, hogy nagyon lefáraszt.  Talán megmosolyogsz most, de a fiatal Ignác jut eszembe, aki az ágyban fekve választhatott: olvashat lovagregényeket, és olvasghatja Szent Ferenc vagy Domonkos életét.  Valószínű manapság nehezen állhat fenn egy jezsuita életében az ilyen választás lehetősége, mégis megfordult a fejemben…
Kapcsolatba kerültem azonban olyan hitet kereső emberekkel, akik nagyon őszintén teszik, értelmes emberek, reményt, vigaszt, és hát értelmes beszédet keresnek ők is hitről, vallásról, egyházról. De nem tudom, mit kezdenének a jezsuita bloggal. Rákattintok mégegyszer, elkezdem olvasni, és az a benyomásom, hogy nehezen tudnám ajánlani nekik. Valahogy túl sok van itt valamiből.”

Azt hiszem, rendtársamank igaza volt/van. Én is sajnálom, hogy sokan közülünk nem merik felvállani a blogműfajt (tizenketten indultunk, hatan maradtunk) és nem teszik színesebbé a tartalmakat, hogy nem jön át több abból a reményből, amit így vagy úgy mindannyian képviselünk. Ez nekem is fáj és szeretném, ha látogatóink megéreznénk ugyanakkor, hogy egyrészt az ügy iránti búzgóság, de a kritikus hangnem is részét képezi mindennapi dolgainknak. Sem az egyházat, sem a papságot/szerzetességet nem éljük meg olyan “ficamodottnak”, mint ahogy provokáló kérdéseink és példáink teszik. Másrészt sokkal jobban szeretünk jezsuiták lenni, mint azt szavakban ki is tudnánk fejezni.
(Csak a vicc kedvéért: Jézus is mélyen szerette az Istent és az embereket, ugyanakkor úton-útfélen kritizálta kora vallását és képviselőit. De nem sokáig…, a story végét ismerjük.)
Remélem, eljön az idő, amikor kiffuladunk a bulvár dolgokból és végre el lehet kezdeni komolyabb dolgokról is kommunikálni.

varietasdelectat 2008.11.22. 21:09:22

Csak egy ötlet:
Lehetne néha olyan, hogy "Fogadóóra" (nap), vagy valami, és mi tennék föl kérdéseket, és ti válaszolnátok (atyák).Tehát, mi egymás bejegyzéseire nem reagálnánk (vagy csak akkor, ha az illető kéri).
De úgy kellene, hogy többen is írnátok választ, akár olyanok is, akik nem blogolnak rendszeresen itt.

Ky-Lí 2008.11.22. 21:50:58

Már kértem erre több olyan társamat, akik jártasabbak a teológiában, filozófiában. Nem adtam fel a reményt e tekintetben. Remélem, megszívlelik a kéréseket...

Ky-Lí 2008.11.22. 22:02:52

...és a "Fogadóóra" ötletét nagyon támogatnám. Megbeszélem, hogy milyen módszert lehetne kitalálni rá...

saintlouisdefrance 2008.11.22. 22:31:14

"A kommentek meg maga a gennyezés." (...) "nagyon lefáraszt"

ez akkor most barokkos megfogalmazása annak, hogy nem vagyunk elég jók a Rendnek?

"Kapcsolatba kerültem azonban olyan hitet kereső emberekkel, akik nagyon őszintén teszik, értelmes emberek, reményt, vigaszt, és hát értelmes beszédet keresnek ők is hitről, vallásról, egyházról. De nem tudom, mit kezdenének a jezsuita bloggal."

ráadásul sem őszinték sem értelmesek nem vagyunk...

....

nagyon kedves : P

thegreenknight 2008.11.22. 23:41:46

SztLajos, persze, egy első reakció gyakran ilyen.
De nem mondaná ezt az illető, ha személyesen is ismerne minket, és azt, hogy milyen a hétköznapi életünk. (Akkor örömmel jönne akár a leprások közé is...)
----
Az egyháznak fel kell ismernie, hogy minden csatornát használni kell a pasztorációra!
(Jelenleg kissé előreszaladtunk, meg kell várni, míg Péter is ideér.)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2008.11.23. 02:14:45

Óh.
Ugyanaz jutott eszembe, ami StLouis-nak. De mondjuk konkrétan ma nem sértődöm meg ;-) Vagyis, értem a másik jezsuita aggodalmát, csak a hozzáállása - szerintem - megint egy újabb variáció arra a témára, hogy közvetlenül mielőtt valami fájót mondanánk magunkról, maradjunk inkább csendben és gyakoroljunk önkritikát és tegyünk úgy, mintha szentek lennénk.

Akinek pedig ez nem megy, az nem érdekel senkit. Vagy fröcsög. Vagy mást sem tud, mint kritizálni. Vagy...

Pedig - és már megint egy "szerintem" - arról van szó, hogy itt a blogon összegyűlt egy csomó kedves, értelmes, őszinte ember, akik soha, sehol nem szólalhattak meg "egyházi körökben" arról, ami őbennünk nem "kedvesen" van benne, csak értelmesen, vagy akár még nem is értelmesen, csak csupaszul őszintén. Kérdések, problémák, sérelmek, tépelődések, amikkel húzzunk a fenébe, vagy minimum nyissuk ki a katekizmust és tegyük gondolkodás nélkül azt ami ott feketén-fehéren írva vagyon.

Én örültem (örülök), amikor való életemben valaki (tök véletlenül egy jezsuita, de ez most mindegy) időről időre hajlandó leülni velem, és egyszerűen csak meghallgat, ítélkezés nélkül, ahogyan vagyok, ahogyan mondom. Lehet, hogy csupa tévedés, eretnekség, hülyeség, gyűlölet, fröcsögés. De akkor is meghallgat, ellentámadás vagy védekezés nélkül, addig hallgat amíg meg nem szelídülök attól, hogy valakit tényleg érdekel ami bennem van. Ez a blog sokaknak hasonló. Idejönnek és elmondják, amit egyházi körökben azelőtt soha senkinek nem mondtak el, vagy mert eleve meg se próbálták, vagy mert megpróbálták, de elutasítás fogadta őket, meg a jótanács, hogy olvassanak katekizmust / gyakorolják magukat az alázatban. És nem is mondom, hogy ezek rossz módszerek, csak azt, hogy nem mindenkinél működnek.

Na, befejeztem, mielőtt nagyon belelovalnám magam.

Kajla 2008.11.23. 07:28:20

Kedves Ky-Li,

én nagyon szerencsétlennek tartom, hogy valakinek a magánlevelét, még ha név nélkül is, szó szerint nyilvánosságra hozod. A szöveg nagyon fésületlen, nyilvánvalóan nem arra íródott, hogy sokan lássák, nagyon kérdéses, hogy az írója, ha a szöveget (kialudva) újraolvassa, maga egyetértene-e vele? Az sem világos, hogy Te mennyire azonosulsz vele, a „Azt hiszem, rendtársamank igaza volt/van” nem a szöveg egészére vonatkozik, legalábbis erre kell gondolnom sok egyéb bejegyzésedből. És még egy: ha egyetértesz vele, akkor miért nem magad fogalmazod meg? Hiszen, akkor veled tudnék akár vitatkozni is.

Kedves saintlouisdefrance és Felicitasz: nekem is hasonló dolgok jutottak eszembe.

Kedves „Ky-Li fiatal rendátrsa”!

Azt hiszem nagyon nagy szükség van arra, hogy az Egyházban megteremtődjenek azok a fórumok, ahol bizonyos párbeszéd elindulhat. Nagyon fontos a ma divatos „minőségbiztosítás” is, aminek része a visszajelzések tudatos gyűjtése. (Csak egy példa: melyikünk nem szomorodott még el, vagy kapott akár gutaütést egyes papok prédikációjától? Mintha semmi kritika nem jutna el hozzájuk … ) A visszajelzések tudatos keresése természetesen azzal jár, hogy olyan vélemények is elhangozhatnak, amiket méltánytalannak érezhet a pap. De azt hiszem, hogy ez kicsi ár a nagy haszonhoz képest. És fontos, hogy visszajelezzen az is, aki belül van, de fájdalommal lát egyes dolgokat, az is, aki vélt vagy valós okokból „megsértődött” az Egyházra, a kívülálló is, aki esetleg hányingert kap bizonyos „kenetteljes” dolgoktól és az is, aki teljes mértékben azonosulni képes. Mind a négyféle véleményből kellene tanulni(nunk).

Úgy érzem ez a Blog nagyon jó lépés ebbe az irányban. Nem hiszem, hogy magam ’fröcsögni vágyó’ lennék, és nem gondolom, hogy a hozzászólók ilyenek. Én köszönök nekik sok-sok véleményt, a legtöbbször csak olvasva és nem is hozzászólva gondolataikhoz.

Szeretettel

satori 2008.11.23. 07:48:32

Nekem tetszik, ahogy írtok.

anyahajó · http://anyahajo.blogspot.com 2008.11.23. 09:54:53

Most nem olvastam végig mind a 48 kommentet, úgyhogy lehet, hogy más is mondott hasonlót, de spec nekem pont azért a jezsuita vonal a legszimpatikusabb az egész katolikus egyházból, mert nem ijednek meg, ha picit ki kell tekinteni a saját köreikből. Talán mert minden jezsuita tanul mást is, mint teológiát? Nem tudom, de az biztos, hogy kell a világban gyökerezés ahhoz, hogy ne az emberek feje felett/mellett beszéljen el az egyház.

ezanev 2008.11.23. 10:49:42

Szerintem Ky-Li fiatal rendtársa nagyon frappánsan fogalmaz, és azt kell mondanom, igaza van. Pár hónapja nézem a blogot, és sokszor nekem is az volt az érzésem, hogy kezd felhígulni. A gennyezés szó nagyon erős, persze ha a sebre gondolunk, akkor utána csak a gyógyulás következik. Kedves Kajla, ez már nem levéltitok, név nélkül közölte, és nagyon tömör, ami egy kissé felborzolta a kedélyeket. "Pedig - és már megint egy "szerintem" - arról van szó, hogy itt a blogon összegyűlt egy csomó kedves, értelmes, őszinte ember, akik soha, sehol nem szólalhattak meg "egyházi körökben stb" kedves Felicitasz, mi gátol abban, hogy megszólalj?
Miért nem emeled fel a hangodat? Mitől félsz? A kritizálásnak ez a formája - ami itt történik - mert máshol nincs fóruma - az egyenlő a falra hányt borsóval. Mert pont az nem olvassa, akit érint. Mondjuk. De ez sem biztos.

Fiskális 2008.11.23. 13:45:23

Indulása óta napi szinten olvasom a blogot, nyilván azért mert olyan kérdéseket feszeget, amelyek megérintenek, s amelyekkel máshol ilyen formában nem találkozhatom. Lehet híg, gennyes, vagy eretnek, de nem hinném hogy falra hányt borsó. Talán ez a blog az, melynek hatására én - ahogy itt hívnak "kereső" - elindultam egy úton.

aarikka 2008.11.23. 13:50:59

Ó, erről az jutott eszembe, hogy amikor ált. isk. végén elkezdtem hittanra járni, mindig megkérdeztem, ha valamit nem értettem. És mindig szerettem tovább gondolni dolgokat, újabb kérdéseket felvetni, mert tényleg érdekeltek a válaszok. Még akkor is, ha nekem már elég volt, "de mi van, ha valaki azt kérdezi tőlem, hogy...".
És amikor az egyik atya erre azt mondta, hogy én hülye vagyok, akkor aztán jó pár évig nem jártam hittanra. Pedig hiányzott. De ilyen helyre minek járjak? Ahol kérdezni se lehet, a többiek meg kinevetnek, az atyától felbátorodva.
(Addig amúgy az iskolában is én voltam a "hülye", mert balszerencsémre ott tanított az édesanyám, de ez már egy másik történet, ami ide kapcsolódik az az, hogy az egyházat valamiféle megmentőnek képzeltem, ahol elfogadás van, meg szeretet, meg segítenek szeretni tanulni, olvasmányaim és nagymamám alapján, és igenis nagyot csalódtam.)
És utólag különösen hálás vagyok, hogy jött egy másik pap, aki soha senkire nem mondta, hogy hülye, aki maga is provokatív kérdéseket tett fel hittanórán és még csak meg sem mondta a tutit, viszont mindig kifejtette, mi az egyházi álláspont a témában, és akár külön is válaszolt a kérdéseimre. Azóta püspök lett, de ahányszor találkozunk, úgy érzem, emberileg nem változott semmit.
És az egyetemista hittanon is kifogtam olyan papokat, akiknél lehetett kérdezni, mindig és mindenről. Sőt olyanokat mondtak, hogy "Nagyon jó a kérdés." Még ha hirtelen nem is tudták, mit válaszoljanak rá.
És aztán a jezsuiták, akik szintén arra bátorítottak, hogy ne arra edzzem magam lelkileg, hogy mindent tekintélyi alapon elfogadjak, hanem keressem a válaszokat a kérdéseimre.
De ez a hála értük utólag fejlődött ki bennem, amióta másféle papokkal is megismerkedtem, másféle stílusokkal. És most, hogy újra itthon vagyok, nekem is az az érzésem sokszor, mint Felicitásznak, hogy az ilyen emberek kényelmetlenek, ha felemelik hangjukat, kényelmetleneket kérdeznek, sokszor egyedül maradnak. Persze, próbálkozunk helyi szinten is és lehet, hogy sikerrel, de addig is nekem egy nagy bátorítás ez a blog, hogy igenis, így is lehet, meg lehet kérdezni mindent, anélkül, hogy attól félnék, eretnek vagyok. ÉS van helyem az egyházban akkor is, ha nem tudok mindennel azonnal egyet érteni és szeretek utána járni a dolgoknak. És papoknak is ajánlottam már ezt a blogot, azzal, hogy jó tudni, vannak ilyen vélemények, kérdések is. Szerintem jót tesz nekik is, ha "fésületlen" gondolatokkal is találkoznak...

palinay 2008.11.23. 15:07:39

Röviden ennyit a blogról: szinte mindennapi olvasmányom, amíg nem volt, addig Ulrich blogjait olvasgattam, már amikor volt ideje újat írni. Szerintem óriási az oldal, ha nem lenne, ki kellene találni. Az egyetlen hiteles, színvonalas és intellektuálisan is kiemelkedő egyházi portál.

Ky-Lí 2008.11.23. 15:16:12

“Hazavár az Isten” címmel interjúkötet jelent meg Nemeshegyi Péter SJ atyával a Kairosz kiadótól. Tegnap került kezembe a mindösze 100 oldalas könyvecske és azon kaptam magam, hogy egy szuszra végigolvastam.
A 85 éves Péter atyát mindannyian szeretjük és csodáljuk nagy tudásáért és alázatáért. Fáradhatatlanul dolgozik és országszerte hallhatják mindenütt közel 40 éves japán misszionáriusi élményeinek kis történeteit. Mindig is tudtam, hogy tud nagyon haladó lenni. Ki is derült ebből a kis könyvből. Íme egy kis ízelítő mindazoknak, akik azt hiszik, hogy a hippi szellem már nincs meg a nagy öregekben:

“...a II. Vatikáni Zsinat kimondta már: a juridizmus és a triumfalizmus ne uralkodjon többé az egyházban! Ne rágjuk a paragrafusokat ahelyett, hogy az egyes ember boldogságát tartanánk főszabálynak! Az új Egyházi Törvényköny bevezetője nagyon szépen sikerült is: “A Törvénykönyyv célja egyáltalán nem az, hogy az egyház életében a krisztus hívők hitét, a kegyelmet, a karizmákat és különsen a szeretetet helyetesítse”, hanem az, hogy “azok rendezett fejlődését megkönnyítse”. Utána mintha elfelejtené mindezt: puff-puff-puff, hozza megint a paragrafusokat! Szeretném, ha ennek kevesebb súlya lenne az Egyházban. Mint ahogyan azt is, hogy megszünnének a császári allürök, amelyek, noha csökkentek valamicskét, azért még mindig ott vannak a pápai udvarban - a svájci gárdisták, a nagy paloták, harsonák meg minden csuda, vagy a püspökök díszes ruhája és a nagy ceremóniázás. Ez a mai emberek számára annyira idegen! És főleg a fiatalok számára! Jó lenne, ha a püspökök egy nagy elhatározással eladnák vagy múzeummá alakítanák át a palotáikat, és beköltöznének valamilyen szép szoba-konyhás lakásba! Gondoljunk csak Jézusra! Amikor barátainál időzött és átszellemülten tanította Máriát Isten országának titkaira, Lázár másik nővére, Márta végül rápirított: ” Uram! Nem törődsz vele, hogy testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Eszébe sem jutott azt mondani: “Kegyelmes Uram, felszentelt kezeit csókolva alázatos tisztelettel…”
Pedig a mi megváltó Urunkkal beszélt…”

Endrosz 2008.11.23. 15:24:18

"Egyébként néha talán hasznos lenne, ha a poszt indító atya - nyilván utána tud nézni dolgoknak - tételesen kijavítaná a katekizmussal (stb.) nem egyező vélekedéseket, ill. helyre tenné a bizonytalanságokat."

Azt értékelném, ha amolyan tanárbácsis jelleggel megjelenne a hivatalos mérce egy-egy kérdésben.

De az itt nyilatkozókat _kiigazítani_ bármilyen formában... Nem. Szájkosár? Megint? Miért?

cool 2008.11.23. 15:44:52

"Kegyelmes Uram, felszentelt kezeit csókolva alázatos tisztelettel…"

:-))))

bölcsésztanár 2008.11.23. 16:17:25

Erről az idézett Nemeshegyi-gondolatról az jutott az eszembe, hogy mennyire meglepődtem, mikor Kovács Gábor atyánál olvastam, hogy pártolná, ha a papok mindig nadrágban járhatnának és alaposan átgondolnák az egyházfők ruházkodását és körülményeit is.
Most, pár év múlva látom, mennyire visszatetsző, hogy bizonyos netes fórumok azon csámcsognak, hogy a pápának Prada-cipője van-e. És linkelik a fotókat, tényleg vicces egy olyan komoly embert mint XVI. Benedek égőpiros cipőben látni. És még folytathatnánk.
Nincs erre valami felülről jövő kezdeményezés vajon? Mármint a változtatásra.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2008.11.23. 23:11:40

"Felicitasz, mi gátol abban, hogy megszólalj?"

Az eretnekezés, az értetlenség, a lehülyézés, a kígyó-béka, a "katolikus / keresztény / ... NEM mondhat, nyilatkozhat, gondolhat, szavazhat, olvashat ilyet" típusú hozzáállás, a maradiság, a betűhív farizeizmus, az elutasítás, az irgalmatlanság, az ítélkezés... továbbisvan, mondjammég?

Ez mind-mind akadályoz a megszólalásban, nem csak engem, másokat is. "Egyházi körökben" igen gyakran tapasztalni a fentiek némelyikét vagy mindegyikét, és nagyon-nagyon üdítő olyan "egyházi köröket" találni, ahol mindez nem jellemző.

Namármost, ahol mindez nem jellemző, ott úgy össze fogunk gyűlni, mint lámpa körül a sok-sok éjjeli lepke, és a bennünket meghallgatni hajlandó egy-két bátor ember azon kapja magát, hogy csak beszélünk, beszélünk, beszélünk, sokan egy egész élettörténet összes lenyelt szavát egyszerre mondják el, pappal való megoldatlan szerelmi kapcsolatot, tisztelhetetlen és életünket pokollá tevő szülőket, zátonyra futott házasságot, csúnyán kibabráló egyházi munkahelyet, gyónási titkot kiprédikáló és kisfalusi életünket lehetetlenné tevő helyi plébánost, személyes kilátástalanságot, öngyilkossági kísérletet, bizonyítottan down-kóros magzatot megölő abortuszt, alkoholproblémát, kábítószerért eladott családi örökséget, házasságtörésben gömbölyödő pocakot... mindent, aminek szent egyházi körökben hallgass a neve vagy kétsoros kész recept olvasható rá valamilyen vatikáni dokumentumban, ami persze egykutya azzal, hogy hallgass a neve.

Pedig mihozzánk jött Krisztus, a szenvedőkhöz, akiknek a szava nem hallatszik fel a püspöki palotákba. Úgyhogy sokan akár évtizedekig sem szólalnak meg, és semmi meglepő nincs abban, hogy ha aztán lesz egy ilyen blog, akkor ömleni kezd belőlük a mondanivaló. Nyugodtan lehet gennyezésnek is nevezni, csak aki olyan szilárdan áll valami szent talapzaton, az ügyeljen, hogy el ne essék.

(Miért leszek én az ilyen naivnak tűnő kérdésektől mindig ideges?)

ezanev 2008.11.24. 07:34:59

Igazad van, Felicitasz, ne haragudj. De ezek a felsorolt jelzős szószerkezetek mind veled/körülötted történtek? Nem állok szilárd talapzaton, sőt. Lehet, hogy én rontom a blog színvonalát. Minden jót neked.

Kajla 2008.11.24. 07:43:05

Kedves Ezanev,

soraiddal válaszoltál az én fel sem tett észrevételemre is. Köszönet. Idéznék egy másik topicról:
Pacsy 2008.11.10. 16:14:49 ... Én egyébként nem tudok más gyógyírt, mint az átláthatóságot, a nyíltságot, a nyilvánosságot. Itt is ezt gyakorolgatjuk - a magunk (mégoly szerény) eszközeivel...

Karl 2008.11.24. 12:38:52

Ky-Lí fiatal rendtársát megértem. Biztosan Jézus Krisztusnak is tele volt a hócipöje bizonyos idöszakokban a sok sántával bénával, vakkal, leprással. Gyakran jobban örült volna egy-két Natanaelnek és üsse kavics érdeklödöbb farizeusnak. De hát az elöbbiek csak jöttek és jöttek...
Még "szerencse", hogy ott volt felkészülésnek a sivatagi negyven nap és az alapkísértéseknek való ellene mondás. Ez a szent-egzisztenciális harc azzal kapcsolatban: mi tkp. kinek is az akarata, és hogy valahogyan meg kell (t)enni az Atya akaratát ("legyen meg a te akaratod").
Számomra így vált sok-sok gyógyítási történet/jelenet sokkal autentikusabb Jézus-képpé, mint egy-egy veretes hosszabb beszéd (hogy negyven-ötven évvel késöbb ki tudta azokat így emlékezetböl leírni - bújik elö bennem a kisördög ;-))
Most csak kettöt említenék - amikor a vak meggyógyítása elött megkérdezi töle Jézus: mit akarsz, hogy tegyek veled/neked? Óriási. Még a kései olvasó is azt hihetné, gúnyolódik. (Ha nem tudná persze, hogy ez ab ovo nem lehetséges, mert akkor J.K. nem lenne Isten fia, és akkor mostan nagy baj lenne...)
Lehet, hogy nem tanítóhivatali értelmezés, de számomra ez komoly üzenet azzal kapcsolatban, hogy is kéne ma hozzáállni dolgokhoz. Az Isten embere elöször kérdez, aztán beszél, cselekszik. Még ezt is eltudom képzelni, hogy az a kifejezés "Hogy lássak!" az utókor számára remek összefoglaló. A valóságban azonban Jézus kérdésére egy ilyen válasz kezdödött: "Teccik tudni az úgy volt, hogy az apám ... aztán jött a "gennyezés". Namost szerintem, ez volt az igazán fársztó a gyógyításban, ilyenkor odafigyelni, nem egy-két szabadító szót mondani, vagy a porba köpni. Szerintem itt Jézus komoly "gyüjtö munkát végzett" azzal kapcsolatban, hogy a keresztre vigye a világ bünét. (Pl. így követhetik öt mai közösségei, papjaik vezetésével a szentmisében.)

Vagy a föníciai asszony, aki Jézust a saját fegyverével (példabeszéd, hasonlat: kiskutya és morzsák stb.) "fekteti kétvállra". Ö a hibás, nem, mért állt le vele beszélgetni?

Ky-lí fiatal rendtársát tehát azért értem meg, mert (számomra) azt mondja, neki ez sok. Bíztató lehet számára is, hogy Jézusnak sem ment ez mellényzsebböl. Volt, hogy mindenkit elküldött a közeléböl. Ez számomra bíztató, mert azt jelenti, hogy a "szívére vette" a dolgokat, nem volt olyan, mint egy "spirituális Rambo", akinek (látszólag) soha sem kell töltetni. Ha Jézus az egész Genezáreti tavat borrá változtatta volna, de ezt a "gennyezést" nem vállalja, akkor, attól félek, ma nem blogolnánk itt ilyen témákról.

Jézus úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem mint az írástudók. Kicsit nyugtalanít ezzel kapcsolatban, mennyi dokumentumot és nyilatkozatot produkál a tanítóhivatal az utóbbi évtizedekben. Azoknak a könyvtáraknak, melyeknek a köteles példányokat el kell tenniük?

A másik posztban idézett Bíró László püspök így tekint új feladatára a tábori püspökségen:

"Most hogy közelebbről ismerkedem ezzel az új feladatkörrel, úgy látom, hogy nagyon hasonlít az ősegyház állapotához. Ez a szolgálat személyes találkozásokra épülő evangelizáció. Magában hordozza a jövő evangelizációját, amely a személyes kapcsolatok és az ezekre épülő közösség kialakítását jelenti. Az egyház értékhordozó és közösségalakító, nevelési és oktatási tapasztalatokkal rendelkező közösség. A feladat ebben a szolgálatban is ezeknek az értékeknek a meglátása és megláttatása az emberekkel."

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2008.11.24. 15:06:12

(„Ki csinálja a jezsuita blogot?” (...) „Tele van eretnekséggel!”)

Kíváncsi lennék rá, hogy a plébános úr (atya? testvér?) mennyire jártas a blog-műfajban. Merthogy arra is kíváncsi lennék, hogy az eretnekségeket a
bejegyzésekben vagy a hozzászólásokban fedezte-e fel. mert nagyon nem mindegy.

Laikusként, azaz a teológia területén (is) hiányosan művelt "királyi pap"-ként én, az általam olvasott bejegyzésekben (közel sem mindegyiket olvastam) én nem találtam eretnekséget. Keresést, küszködést, sőt kétkedést is elég gyakran, de ezek nem eretnekségek, szerintem. Eretnekséggé az én értelmezésemben akkor válnak, ha az Egyház alapvető hittételeivel szemben ellenkező értelmű állításokat fogalmaznának meg.
A hozzászólások között persze valóban előfordult nem egy, ami eretnekségével bántott a szememet, és ezért a "házigazdákat", a blog íróit hibáztatom, de követ nem mernék rájuk dobni...

Igenis, az atyák, mint teológiát (is) végzett, fogadalmat tett, felszentelt papok felelősek azért, hogy - ha már dicséretes módon bele mertek vágni a műfajba - ne hagyjanak elvarratlan szálat, ne hagyjanak tényleges eretnekséget válasz nélkül. Mert bizony az ő felelősségük elsősorban, ha valaki az itt olvasottak alapján elszakad az Egyháztól. Az eretnekségeket (ellentétben az öncélú trágárkodással) nem kimoderálni kell, hanem megválaszolni, tisztázni. Mert bizony ezzel a címmel nem írhatnak-írhattok olyan egyéni vélemény-blogot, mint azt annyian tesszük. Pontosabban írhatnának, ha afféle zárt üzenőfalként csak egymás lelkét akarnának építeni, de ez a Társaság nevében folytatott evangelizáció. Ha akarták, ha nem.

(Eretnekség?)

Szerintem maga Jézus Krisztus is itt van, közöttünk, csak nem tudom, mi a nickneve. Mert ő mondta, hogy "ahol ketten vagy hárman összegyűltök a nevemben, veletek leszek". Úgy vigyázzatok a billentyűkre!

(A nevesítésről: )

Engem sok tucat, lehet, hogy több száz barátom, ellenségem, rokonom, ismerősöm tud azonosítani nicknevem alapján. Közöttük - akiktől leginkább tartok - nagyobb gyerekeim osztálytársai, barátai. Ha nem bújnék - közkeletű vélekedés szerint - a névtelenség e divatos álcája mögé, akkor sem fogalmaznék másként. Sokkal többen a nevem alapján sem tudnának, ki vagyok.

Azért kezdtem ezen a néven feljegyzeteim írásához, mert akkor köztisztviselő voltam, és politikai nézeteim "nem mindig" egyeztek a vezetőimmel. Igen, gyáva voltam, többre tartottam öt gyerekem létbiztonságát, mint a nevemhez kötődő egyfajta imázs építését. Persze, hiába...

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2008.11.24. 15:25:17

Karl, tökjó amit írsz.

Ezanev-nek: A felsorolt jelzős szószerkezetek többségükben itt vannak a blogon. Ki se kell lépni értük erről az oldalról.

puccini 2008.11.24. 16:29:19

Kitalátor: "...az általam olvasott bejegyzésekben (közel sem mindegyiket olvastam) én nem találtam eretnekséget..."
Amit Ky-Li írt "Ha jól bégetsz és jól tejelsz, tartozhatsz a mi aklunkhoz" bejegyzés egyik kommentjében, én mindenképp aggályosnak tartom ("...szóval miért is kellett az Egyháznak a házasságot szentségi rangra emelni?...") Én ezt már nem "provokációnak" tartom és azt hiszem az elváltak áldozása/lelki kezelése témába sem fér bele.

Karl 2008.11.24. 16:35:33

puccini:

("...szóval miért is kellett az Egyháznak a házasságot szentségi rangra emelni?...")

Én nem olvastam, hogy valaki expressis verbis kijelentette volna: "A házasság nem szentség". Ez így valóban kimerítette volna az eretnekség fogalmát. Vagy esetleg átfutottam volna ilyesmit valahol?

puccini 2008.11.24. 16:38:22

Karl:
Nem mondtam, hogy kijelentette volna, de azt hiszem egy jezsuita pap ne is kérdőjelezze meg. Főleg, ha a kérdést követően nem ad választ se pro, se kontra...

kiscsirke 2008.11.24. 18:26:23

bocs puccini, szerintem a
"...szóval miért is kellett az Egyháznak a házasságot szentségi rangra emelni?..."
mondatban nem az hangzott el, hogy nem kellett volna, hanem az,hogy "miért is kellett"?
Ez a kérdés miért is tabu?
Az okokra miért nem szabad rákérdezni?
A posztmodern világ nem éri be a "mi így szoktuk" magyarázattal, hanem ízekre szed mindent és ami megáll megáll, ami nem, nem. Ebből esetleg még valami jó is kisülhet , ugye ebben egyet tudnuk érteni?
puccini, legyen magához őszinte: Európában vesztenivalónk már nem sok van....:-(

Endrosz 2008.11.24. 18:29:54

Reggel csak átfutottam, most részletesen elolvastam a hozzászólásokat, és ezen megakadt a szemem:

"Én is sajnálom, hogy sokan közülünk nem merik felvállani a blogműfajt (tizenketten indultunk, hatan maradtunk) és nem teszik színesebbé a tartalmakat, hogy nem jön át több abból a reményből, amit így vagy úgy mindannyian képviselünk."

Ezt szomorúan hallom. Remélem, az a hat már nem fog tovább fogyatkozni, csak bővülni. Nagy kár lenne ezért a blogért, ami a három "kötelező" netes olvasmányom közül az egyik.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2008.11.24. 19:07:17

"Nem mondtam, hogy kijelentette volna, de azt hiszem egy jezsuita pap ne is kérdőjelezze meg."

Kedves Ezanev, látod, erről beszélek mint az egyházi körökben való őszinte megszólalás legfőbb akadályáról (Puccini a szerző). De nem is kell ezt tovább ragoznom szerintem.

ezanev 2008.11.24. 19:20:28

Igen, én értem, és látom hogy ez már az önreflexivitás non plus ultrája. A blog védelméről és annak felette szükséges... van szinte a legtöbb bejegyzés. Nem kell ragoznod, mert ragozhatatlan, nincs olyan, hogy őszinte, őszintébb, legőszintébb. Épp tegnap mondta valaki nekem, hogy ahhoz is bátorság kell, gerinc stb, hogy megmondd a másik hibáját, ami bánt, amit nem bírsz elviselni a másikban. Szóval ehhez is mersz kell. De Felicitasz, ezek az egyházi körök nagyon aggasztanak téged, és nem tudsz kilábalni belőle, nem tudom, mit vársz olyan köröktől, ahol nem hallgatnak meg. Miért vagy úgy beleakaszkodva ebbe? Láss tovább az orrodnál.

puccini 2008.11.24. 21:59:44

Kiscsirke: Te kaptál választ arra, hogy "miért is kellett"? Mert én nem, és főleg ezt hiányoltam. Ha nem jól kezeljük a házasságot, a házastársakat, az elváltakat, akkor szerintem nem a szentséggel van baj, hanem a megéléssel. Attól, hogy a posztmodern világ előtt nem áll meg a házasság szentsége, na puff! Attól még a katolikusoknak szentség marad. És legfeljebb egyre tökéletesebben akarják megélni.
Felicitasz: Kicsit rosszul esik, hogy velem ijesztgeted a többieket. Közel sem ezért mondtam/írtam, hogy elhallgattassak bárkit. Csak nem szeretném, hogy a katolikus hithez lényegileg hozzátartozó szentség legyen megkérdőjelezve. Ha egy pap felteszi "költői" kérdésként, akkor pedig válaszolja meg.

kiscsirke 2008.11.24. 22:58:38

puccini,
hogy őszinte legyek, nem is várok választ mindenféle papoktól, hogy mi a házasság szentsége. Azt tudom nélkülük is :-).

Eszembe jut a jezsuita morális tanárom (hobbyból tanultam teológiát is anno), aki a különböző kérdésekben (pld. abortusz, eutanázia) maga nem foglalt állást, hanem ismertette a különböző nézőpontokat (mit tanít erről a katolikus egyház, az ortodox zsidók, a protestánsok stb...).Nekem már akkor nagyon imponált, hogy felnőttként kezel minket és nem megmondóember!

Amúgy érzem rajtad a katolikus elkötelezettséget, puccini, de jó lenne azon túljutnod, hogy a papszentelés a "bölcsek köve" tulajdonosává tesz.

Ky-Lí 2008.11.24. 23:16:10

...a "bölcsek köve" :) kicsirke nagyon tetszik. Épp ma este vitatkoztam össze rajta öt másik rendtársammal (1-5 ellen). Én is azt vallom, hogy a papszentelés nem tesz annak a tulajdonosává. De türelem már van egy blogbejegyzés róla. Megszületett, hamarosan felikerül...

bonne 2008.11.24. 23:46:54

amúgy, ha volna ilyen "bölcsek köve", összevesztetek volna? Mind a hatan papok vagytok... tudtommal:)

kiscsirke 2008.11.24. 23:56:36

Azért ez az 5:1 arány durva.....kíváncsian várom az új bejegyzést....

Ky-Lí 2008.11.25. 00:35:17

bonne, tételezzük fel egy pillanatra, hogy van. Én akkor is nagyképüségnek tartanék egy ilyen kijelentést magamról, mármint a "bölcsek kövének" birtoklását...
Nyolc év papság nem győzött meg róla szubjektíve. Néha, bevallom, nagyon csábító tud lenni az, hogy hozzám forduló hívek azt gondolják rólam.... Ez volt valóban öt másik paptársammal a vitánk lényege. Eltaláltad.
Bocs, a folyamatos mítisztalanításért :)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2008.11.25. 04:45:31

Ezanev, nem értem, miről beszélsz... Épp arról van szó, hogy ez a blog olyan hely, ahol mindenki meg van hallgatva. Más egyházi köröktől pedig nem várok semmit, pont azért mert nincs értelme. Parafrázis: az, ha bizonyos helyeken megteremtjük a megszólalás feltételeit különösebb világmegváltó szándék nélkül, még nem jelenti azt, hogy nem látunk tovább az orrunknál. Vagy ha félreértelek akkor javíts ki, de megvallom őszintén, nem értem, hogy szerinted mibe vagyok "beleakaszkodva".

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2008.11.25. 04:49:15

Ky-Lí, egy kialakult értékrend következetes képviselete nem egyenlő a bölcsek kövével. Vagyis... azt fel szabad vállalni, hogy "ezt kell tennünk, mert ez van ránk bízva", meg azt is, hogy "adok tanácsot, ha valaki éppen éntőlem kér".
A tekintélyalapú hozzáállásról viszont ugyanazt gondoljuk szerintem

Kajla 2008.11.25. 05:57:46

Két kérdés merült fel bennem már régen, amelyek ezt a blogot olvasva csak megerősödtek. Miért nem veszi át az egyház a sok más nagy szervezetnél bevált eszközöket a minőség biztosítására/javítására? Konkrétan:

1. Miért nem szervezi meg az egyház (talán a plébániák), hogy a hívek rendszeresen (lehetőleg anonim módon) visszajelezzenek a tevékenységükről? (Egy példa erre: az amerikai felsőoktatásban a tárgyak és oktatók hallgatói véleményezését kb. 30 éve vezették be és ott ez jelentős minőségjavulást hozott. A magyar felsőoktatásban is létezik ilyen, sokat tud segíteni az oktatónak, hogy bizonyos ügyetlenségeivel szembesüljön és javítson.) Egy ilyen felmérés történt a Városmajori Plébánián, mintegy 25-30 éve, ezt akkor a képviselőtestület egyik tagja szervezte. A visszajelzéseket összegezték, és átadták az érintetteknek. Ilyesféle dolgok is előkerültek: hadar a prédikáló, csak újrameséli az evangéliumot, de nem beszél róla, hamisan énekel – sok minden, amit mindenki tudott, de a papoknak, kérdezés nélkül, nem mondták el.. Sok pozitív visszajelzés is volt. A felmérés nem ismétlődött meg.

2. Miért nem működnek az egyházon belül (talán a püspökségekhez rendelve) etikai bizottságok? Az egyik blog-bejegyzésből kiderült, hogy etikai kérdésekben a püspökhöz fordultak, aki saját hatáskörben járt (vagy nem járt el). A helyes működés talán az lenne, hogy az ilyen bejelentés az etikai bizottsághoz kerül, amely az ügyet megvizsgálja, ha a vád hamis akkor megvédi a megvádoltat, ha igaz, akkor szankcionálja. (Ez lehet akár elhelyezés is.) Ha esetleg az derül ki, hogy nemcsak etikai, hanem büntetőjogi vétség is történt, akkor viszont a bizottságnak kötelessége lenne az ügyet továbbítani. (Talán sok fájdalmas, és nagy presztízs-veszteséget okozó ügyet előzött volna meg ennek a léte.)

Nem szerencsés, hogy ez a blog kénytelen egy kicsit helyettesíti ezeket, ez kényszermegoldás, az üzenet valóban nehezen juthat el a megfelelő helyre.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2008.11.25. 09:05:06

Kajla!
Az Egyház nem csak emberi szervezet. A pártellenőrzések helyébe az utóbbi évtizedekben nálunk belépett "minőségbiztosítás" eredményességéről más a véleményem. Több egyetemi oktató életkedve ment amiatt tönkre (és elmentek inkább sok pénzt keresni), hogy nem lehet következetes számonkérést és értékelést megvalósítani, mert aki így tesz, azt az egyetemek által egyébként feleslegesen hallgatói jogviszonyban tartott punnyadó többség szépen kicsinálja. Nem azért íratta be őket az anyjuk az egyetemre, hogy ott ne legyen szórakozni se idejük és kibukjanak, hanem azért, "hogy az a mocsok apja fizessen még pár évig".

A bizottságok alapításának a legfőbb mozgatója meg a döntés halogatása, elkerülése, a felelősség elkenése. A püspök pedig Isten előtt egy személyben felel az egyházáért.

A bűnöző-gyanús papok állami szervekhez történő feljelentésével meg nem értek egyet. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nem vonhatók felelősségre - az egy egészen más "vallás" tagjaira vonatkozik csak- hanem azt, hogy az elmúlt két évezred alatt kialakultak a számonkérés, a büntetés módszerei. Az más kérdés, hogy a keserves paphiány miatt nem igazán mernek ezzel élni, pedig szükséges lenne. Nem is biztos egyébként, hogy egy "nagyvilági" pap számára vonzóbb egy több éves "mindentől távol, de Istenhez közel" zárt kolostori vezeklés, mint egy laza börtön, ahol akár esetleges alternatív hajlamai is kibontakozhatnak, és ahol írnok-sitiprincként új kapcsolati hálót építhet ki. Az állami igazságszolgáltatásnak csak azokat a papokat kellene kiadni - de azokat bizonyítékokkal együtt - akik nem fogadják el egyházi főhatóságuk döntését.

A fentebbi vitához meg ismét szeretném hozzátenni, hogy szerintem a kérdés, sőt a kétkedés sem eretnekség. Eretnekségen én az Egyetemes Egyház tanrendszerétől eltérő, azzal szemben álló tanok vallását, hirdetését értem, de javítsatok ki nyugodtan.

pacsy 2008.11.25. 09:57:42

Kedves Puccini, a "...szóval miért is kellett az Egyháznak a házasságot szentségi rangra emelni?..." kitétel - nevezzük gondolatkísérletnek - korántsem eretnekség. Örsy László egyházjogász rendtársamtól hallottam egyszer (Georgetown University, Washington), hogy a fejlődés mehetett volna más irányba is. (Egyébként még nála is nagyobb egyházjogász szaktekintélytől hallottam - tippeljetek! -: még ma is születhetne olyan döntés, miszerint az egészet lelkiismereti fórumra/a gyóntatószékre utaljuk.) Számomra egyébként tanulságos, hogy az ortodox egyházban nincs annyira agyonszabályozva a kérdés - hiába, ők nem cölebszek...
Mint a Ky-lí-vel folytatott tegnap esti vita egyik résztvevője (5:1 :), megjegyzem, hogy én is nagyképűségnek tartanám "bölcsek kövének" birtoklását szentelési alapon - de szerintem nem ez volt a vita lényege. Hanem az, hogy több-e a papság puszta intézményes szerepjátszásnál (ami persze még nem jelent feltétlenül szakrálisan legitimált "megmondóember" szereppet sem). Csak dialógusban tisztulnak az álláspontok, ugyebár (Gadamer) - ez tetszik nekem! :)

kiscsirke 2008.11.25. 11:13:38

Na, Pacsy megnyugodtam. Azért az az 5 ember sem olyan reménytelen :-).

több-e a papság puszta intézményes szerepjátszásnál (ami persze még nem jelent feltétlenül szakrálisan legitimált "megmondóember" szerepet sem)

Persze, hogy több, de nem intellektuális szinten (a vélemény - pusztán a papságból fakadóan - nem ér többet, mint a nem-papoké). Spirituális szinten van többlete a papoknak: a fókusz - érzésem szerint- a Szentségeknél van.

Karl 2008.11.25. 12:32:38

Kitalátor feljegyzete:

"Több egyetemi oktató életkedve ment amiatt tönkre (és elmentek inkább sok pénzt keresni), hogy nem lehet következetes számonkérést és értékelést megvalósítani, mert aki így tesz, azt az egyetemek által egyébként feleslegesen hallgatói jogviszonyban tartott punnyadó többség szépen kicsinálja. Nem azért íratta be őket az anyjuk az egyetemre, hogy ott ne legyen szórakozni se idejük és kibukjanak, hanem azért, "hogy az a mocsok apja fizessen még pár évig".

Azzal bizony én is egyet értek, hogy ehhez a "minöségbiztosítási rendszerhez" bizonyos kereteknek kell adottaknak lenni. Legelöször is, hogy legalább is elvben mindenki nagykorú felnött, úgy kezelik és ennek tudatában is van. Akikröl fönt írtál, nem ilyenek. A kérdés valóban az, milyen a többség. A keretekhez számolnám azt is, ki miért van egy egyetemen, egyházközségben jelen. Meg van-e arról gyözödve a diák, hogy számára lényeges dolgot tanulhat itt, ami a késöbbi szakmája, élet szempontjából fontos. Lehet, hogy idealista vagyok, de ha ez adott, akkor fel tudja mérni, hogy a visszajelzésein keresztül is müködjön együtt a tanárral, hogy minél eredményesebbek legyenek. Számomra mindezek a párbeszéd részét képezik.

Nekem egyébként eddig egyszer adatott meg, hogy 12 évesekkel gimnáziumban egy új tárgyat kezdhettem. Egy idegen nyelvröl volt szó. Nagy élmény volt az együttmüködés. Elmondtam nekik az elején, hogy tudom, az iskola "eröszakszervezet" - azaz, ha nem lenne kötelezö 16 éves korig, ennyi idös korban a többség be se tenné a lábát. Emiatt ök kénytelenek órára járni, én meg osztályozni, ami gyakran természeténél fogva igazságtalan lesz. A tanulandó tárgy tartalmát illetöen én némi lépéselönyben vagyok velük szemben, de a közvetítésnek "az ö személyükre szabott hogyanját" illetöen ugyanolyan kezdö mint ök. Azaz, hogy mit fogunk tanulni, azt az elején zömmel én, aztán egyre inkább ök is, de azt hogy hogyan, azt elsö sorban jó lenne, ha ök mondanák el. Persze vannak ötleteim, de együtt kell eldöntenünk, hogy ezek bejönnek-e, vagy sem. Mert hát azt a tárgyat én viszonylag már "tudom", a feladat az lenne ugye, hogy ök belejöjjenek a dolgokba, tehát egyéni felelösségük van.
Nem akarom nagyon bölére ereszteni. Sokat próbálkoztunk. Egyszer leszavazták a szódolgozatot, aztán visszaszavazták, miután a témazárót elemezgettük.
Sokat tanultam tölük, és azt gondolom ök is tölem. Mondjuk a többi tárgyat nem éppen így tanulták - ez némi feszültséghez vezetett. Meg hát fiatal tanárként én is sok hibát követtem el. Mondjuk nem adtam okvetlenül nagyon jó jegyeket. Azt gondolom elsö sorban azért, mert sok mást is kellett tanulniuk, és nem tudtam megfelelöen motiválni. Valószínüleg rosszul esett volna, ha külsö helyeken megméretve sokkal rosszabb eredményeket értek volna el. Viszont rengeteget próbáltam dicsérni, és föleg apróbb sikerélményekhez juttatni öket. ...

Egy plébánia persze kicsit más eset, de sok mindent átvennék, én legalább is. Nagy öröm, hogy nincs kényszer (legalább is külsö) és osztályozás (legalább is írásban, jegyek formájában). Viszont a másfajta látásmód és behatások jócskán megvannak, söt nyitottnak kell lenni ezek felé, integrálni kell öket.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2008.11.25. 13:52:47

pacsy!
Az ortodox egyházakban teljesen szabályozva van a házasság szentsége, olyannyira, hogy értelmezésükben (amit mi, görög katolikusok is átmentettünk) a szentséget a pap szolgáltatja ki, mégpedig az ajtóban. (Rosszmájú emberek szerint azért, mer onnét könnyebb elmenekülni, ha valaki csak ott tér magához.) A szertartás többi része, a koronázással és bemutatással együtt "csak" a házasság megáldása. A szerződés az ajtóban köttetik meg.
A válás szabályozása tér el. Házasságot a megyéspüspök semmisíthet meg, illetve bonthat fel, egy embernél akár kétszer is. Ugyancsak a püspök engedélyezheti az újraházasodást is, legfeljebb kétszer. Egyik jogi aktus sem rövid. Az is csak egyszer házasodhat újra, aki megözvegyül. A három már rendszer, és aki kettőt nem becsült meg, az hármat sem fog.
Kivételt képeznek ez alól (nálunk is) az egyházi rend szentségében részesülők. Általában házas férfit (vagy szerzetest) szentelnek fel szerpappá vagy áldozópappá, kivéve a görögországi és az észak-amerikai európai származásúakat, ahol cölibátus van. Elvileg az van az araboknál, palesztinoknál is, de őket őseik földjén szentelik pappá, az amerikai püspökök csak befogadják a kész nős papokat.
Püspökké csak szerzetest, esetleg cölebsz papot, esetleg özvegy áldozópapot szentelhetnek. (Ahogy Szent László királyunk és a Szabolcsi Zsinat előírta...)

Üdítő kivételt jelen a szabályozás alól Mátyás királyunk kortársa, a helyi (moldvai) egyházban újabban szentként tisztelt Nagy István nagyfejedelem (Stefan Cel Mare), aki legalább három feleséget amortizált le, de nem lefejeztette őket, mint a művelt Nyugaton többekkel előfordult, hanem - ha jól emlékszem- egy meghalt valamiben, egy meg nem volt fogamzóképes, tőle meg simán elvált és újraházasodott.
Liberális vircsaft? ;-)

Endrosz 2008.11.25. 15:09:58

Egy praktikus tanács minden kedves blogszerzőnek, nem csak az ide író jezsuita testvéreknek. Több bejegyzés plusz a kavart "viharok" eszembe juttatta már, most le is írom. :)

Abban a blogmotorban, amit én használok (wordpress.com), külön lépés a megírás és a publikálás. Én a kettő között általában hagyok egy-két napot, különösen a kényes kérdésekben, mert tudom, hogy az egy ültő helyemben megírt gondolataim sokszor olyan kilengéseket tartalmaznak - a írás lendülete visz - amelyeket akár már 5 perccel később is bőszen kitörölnék vagy átírnék. Szóban, ahol ott van velem szemben mások figyelő tekintete, az ilyesmit sokkal könnyebb akár magunkban lemeccselni, akár utólag elrendezni. Publikálni csak azután szoktam, hogy aludtam egyet-kettőt rá, és letisztáztam.

Szerintem sok magyarázkodást lehetne megspórolni ezzel. Egy-két durvább esetben, mint pl. a két jezsuita meggyilkolása kapcsán, nem csak azt.

Tóta W. Árpád · http://w.blog.hu 2008.11.25. 19:20:54

Az, hogy ilyenek miatt abbahagyjátok, remélem, fel se merült.

Amúgy meg természetes, várható, fel is lehet erre készülni, sőt, a jezsuiták talán nem is először kapják meg az eretnekség vádját. Az is igaz viszont, hogy a túl merészen kommunikálók időnként exkommunikáltatnak.

Elkerülni csak úgy lehet, hogy felmegyünk a szószékre, és lenyomjuk a katekizmust, abból baj nem lehet, csak éppen senkit sem érdekel. Úgyhogy hajrá.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2008.11.25. 22:38:30

A blog az én véleményem szerint inkább a kimondott, mint a leírt szóhoz hasonlít. A hozzászólás meg pláne, hiszen utólag nem lehet kijavítani (kivéve pár percig pl. a Bombagyáron).

"A hit hallásból ered" igazsága szerintem erre is átvetíthető. Ha nincs is meg a testbeszéd és a hangszín hitelgaranciája (vagy rafinált átverése), de van helyette valamiféle igényesség/őszinteség-mutató, amit a szóhasználat, a helyesírás és az elütések mutatnak.

Napjaink megmondóemberével szemben én valahogy nem mernék úgy általában a jezsuitákról fogalmazni. A látszatfajképzők persze osztják a jelzőket (meg az észt), de ha ők kapnak egyet, (mármint csoportjelzőt) visítanak, mint a csapdába ragadt patkány, ha meglátja a foxit, hagy menekülhessen a többi. Azé' igazán jó lenne, ha a kabbalisztikából kinőtt lenyini számmisztika hívői kedvéért a Társaság valamelyik felkészült tagja leírná, pl. századonkénti bontásban, hogy hány jezsuitát átkoztak ki és hányat avattak boldoggá/szentté!

bonne 2008.11.25. 22:48:25

"kabbalisztikából kinőtt lenyini számmisztika..." :)))

saintlouisdefrance 2008.11.26. 00:41:09

"kabbalisztikából kinőtt lenyini számmisztika"

remek ez a náci humor, mondhatom.

az is remek, hogy itt jót derülnek rajta.

de azért persze

éljen a kereszténység és a soha véget nem érő szeretet! (no meg kitalátor kedvence, a bombagyar.hu)

saintlouisdefrance 2008.11.26. 00:45:48

azért bocs, hogy OFF voltam

Kajla 2008.11.26. 07:07:13

Kedves Kitalátor!

Azt írod: „"minőségbiztosítás" eredményességéről más a véleményem. Több egyetemi oktató életkedve ment amiatt tönkre …., hogy nem lehet következetes számonkérést és értékelést megvalósítani, mert … a punnyadó többség szépen kicsinálja”.

Nem vitatom, ha nem lehet követelni, az béníthatja az oktatást. Ez a mondatod azonban messze túlvezet az én felvetésemen, igazából, azt hiszem arra vonatkozik, hogy a demokratizálás mennyire egészséges, mennyire kívánatos az oktatásban. Ám legyen, itt a harmadik kérdés is - és az oktatást inkább hagynám, egyébként is csak példa volt – (lehet, kicsit off, a „bégetés” topicba tartozna):

3. Szükséges-e a demokratizálás az Egyházban? Papok és hívek kapcsolatában? Alsó és felső papság között? Mit tanulhatunk ebben a reformátusoktól, evangélikusoktól?

Kíváncsi lennék a Te és mások véleményére is.

De én nem erről írtam. Sokkal kevesebbről, pusztán arról, hogy szükség lenne arra, hogy megteremtsük azokat a fórumokat, amelyeken keresztül az emberek véleménye eljut a papokhoz. Ennek egyik eszköze lehet a rendszeres, anonim felmérés. Hadd legyek kicsit személyes: én magam sok éve dolgozom a felsőoktatásban és minél idősebb vagyok, annál kevesebb kritikát kapok. És, sajnos, nem hiszem, hogy azért mert lassan eljutok a tökéletességre. Igazából kritikát csak a közvetlen barátaim, családom fogalmaznak meg. (Esetleg a diák a zajongásával vagy távolmaradásával fogalmaz meg kritikát.) Ráadásul a szereplés – az oktatás és részben a papság feladatai is ilyenek – nagyon sok hiúsági kérdést felvet. Egy sikeres oktató könnyen el tud szállni magától. (Egy pap nem?) Ezért alapvető fontosságú – a felsőoktatásban is – minden fórum, amelyik képes hiteles visszajelzést adni. És teljesen egyetértek Karllal: „a "minöségbiztosítási rendszerhez" bizonyos kereteknek kell adottaknak lenni. Legelöször is, hogy legalább is elvben mindenki nagykorú felnött, úgy kezelik és ennek tudatában is van.” Az anonim felmérést olyanok is óhatatlanul kitöltik, akik „nem felnőttek”, nem veszik komolyan. Ezt szerintem el kell viselni. És a felmérés nem azt jelenti, hogy az oktatónak (papnak) azt kell tennie, amit leírtak, csupán annyit, hogy át kell gondolnia a leírt véleményeket és felelősen döntenie kell, hogy változtat-e vagy sem.

Hogy mennyire nem működik a papok és egyházi intézmények felé való visszajelzés, arról nekem is sok tapasztalatom van, de nagyon kifejezően ír erről Felicitasz, nem ismételném meg. (Van pozitív élményem is.)

Itt egy nagyon konkrét javaslat: 1. Az egyházi vezetés javasolja a plébániáknak, hogy rendszeresen (évente, kétévente) végezzen felmérést a hívek között. Ehhez készítsen minta-űrlapot. 2. A helyi egyházközség a helyi viszonyokra adaptálja az űrlapot és dönt arról, hogy milyen időközönként végzi a felmérést. 3. A helyi egyházközség feldolgozza a felmérést, és az eredményeket eljuttatja azokhoz, akiket illet. Tájékoztatja a híveket is az eredményekről.

Ilyen jellegű helyi kezdeményezések szerencsére vannak. Ezeket kellene erősíteni, segíteni.

Endrosz 2008.11.26. 08:58:08

"A blog az én véleményem szerint inkább a kimondott, mint a leírt szóhoz hasonlít. "

Szerintem pedig a blogolás a levélírással állítható párhuzamba, ahol bizony jócskán lehetnek kukába kerülő piszkozatok (email: kitörölt, átírt részek). Sőt, szerintem a blogolás által keltett lángok nagy része pontosan abból fakad, hogy az írók afféle késleltetett telefonbeszélgetésként, és nem nyilvános levélként fogják fel. Ez a beszélgetős hozzáállás működhet egy bruttó kéttucat barát és rokon által látogatott blogon, de nem egy sokszerzős, intézményi háttérrel (és így afelé felelősséggel) rendelkező, és kezdettől fogva "veszélyes" témák kivesézésére készült blogon.

Kajla 2008.11.26. 09:33:27

Endrosz, én veled értek egyet. És szerintem a többség itt így is ír. Még így is botlunk sajnos.

Karl 2008.11.26. 11:51:19

Kajla:

"Itt egy nagyon konkrét javaslat: 1. Az egyházi vezetés javasolja a plébániáknak, hogy rendszeresen (évente, kétévente) végezzen felmérést a hívek között. Ehhez készítsen minta-űrlapot."

Ennél több, hanem minden egyházmegyében sokkal több is van. Mindez közösségi/testületi síkra van emelve - elvileg:
www.szfvar.katolikus.hu/ehmdok/dok/et_rendeletek_kieg2007.pdf
193-204§
293§:
Magyar Katolikus Egyházközségek Általános Szervezeti Szabályzata...

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2008.11.26. 12:12:23

saintlouisdefrance!

Úgy tűnik, Te sem tanultál (elegendő) marxista-len(y)inista filozófiát meg tudományos szocializmust, és nem kellett a legszikárabban természettudományos dolgozatodhoz, vagy más, ideológiától független művedhez "vörös farkot" erőltetned. Amúgy meg ha nem tetszik, határolódj el nyugodtan naponta háromszor a XX. század történelmének leggyilkosabb ideológiájának alapítóitól, segítőitől, működtetőitől.

(off: A lenyinistát, Lenyint azért írom így, mert legjobb tudomásom szerin a nem latin betűs nevekből átvett szavakat a magyar kiejtés szerint kell írni. Két kiválasztott kivétel: Lenyin és Sztalin. )

Osztán amúgy mi a náci humor abban? Vagy a humor eleve náci, és aki bármely, zsidókkal kapcsolatos témát humoros vagy komoly szándékkal megemlít, az pláne mind náci? Csókoltatnak a palesztin évagy arab származásuk miatt őseik több ezer éves földjéről elüldözöttek, lágerlakók, árvák és özvegyek, meg Izrael állam a maga bevándorlási-munkavállalási politikájával. Meg a kivágott olajfák. Lassan a gigagettó-fal környékén Noé galambja sem találná meg a béke olajágát. Tudom, ezt nem trendi mondani, de még a lágerlakók közül sem vált mindenki paranoid humorfogyatékosssá. Kedvenc pszichológiai irányzatom általam végtelenül tisztelt megalapítója, Viktor E. Frankl* pl. külön is írt a láger-humorról. Ja, hogy ő öt lágert is túlélt, mint tífuszosok orvosa? Meg le merte írni, hogy "a legjobbak ottmaradtak"? Szeretettel várom az ő lenácizását is tőled. Más fórumon a barátját, Konrad Lorenzet már úgyis lenácizta - egy tkp. újnáci...

* "Zsidófan-e vagyok?"

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2008.11.26. 12:51:36

"3. Szükséges-e a demokratizálás az Egyházban? Papok és hívek kapcsolatában? Alsó és felső papság között? Mit tanulhatunk ebben a reformátusoktól, evangélikusoktól?"

A valódi (szolgáló) papok és a valódi hívek (királyi papok) között szerintem soha nem volt általános demokrácia-deficit. Az más kérdés, hogy a baráti-testvéri viszony kereteit befolyásolj a kor, amiben élünk.

Hála Istennek nem is sok elefántcsont-toronyba zárkózó pappal találkoztam, de soha nem is éreztem őket hitelesnek. Olyat is ismerek, aki fiatalon - lehet persze, hogy a hatalmas, átérzett felelősség miatt - nem igazán tudott a hívek felé megnyílni, de majd' két évtizedes hivatásgyakorlás után/miatt/ellenére sikerült neki a régi világot idéző nagyméltóságú főtisztelendő Uraktól átvett stílustól megszabadulnia, és lett atya és testvér.

Az alsó és "felső" papság viszonyáról nem szívesen írnék, azt főleg csak közvetetten tapasztaltam meg, bár egy pap-áthelyezéssel az előző püspököm rendesen lelökött a sínről. "Szerencsére" csak egzisztenciálisan, és pár hónap múlva sikerült másik állást kerítenem. (Azért sem szeretnék ebbe belemenni, mert legalább egy barátom barátjának a főnöke maga a Jó Isten :-D) Csak azt tudom, hogy - utalva a többi kérdésedre - a reformátusoknál - ahol ugyebár választják a püspököt és az egyházmegyéket irányító espereseket - sincs jó viszony közöttük. Ha küldtök privátban egy címet, átküldöm az egyik nagytiszteletű erdélyi tiszteletes elmélkedését, kapcsolódna a topichoz. Mivel nem tőle, hanem egy szintén erdélyi református lelkész barátomtól kaptam, nem tenném föl, de Ti bizonyára sok mondatát tovább gondolnátok. Megtérne egy új bejegyzést is, majd.
(off: Később folytatom, elhunyt az egerem, meg feladatot is kaptam.

nem számít 2008.11.30. 04:55:14

Eretnekséggel vádolni valakit azért elég kemény dolog... Ha jól emlékszem, akkor az eretnekség a dogmák valamelyikének tagadását jelenti, úgyhogy illene a vádlónak legalább megemlíteni, hogy melyik dogma megkérdőjelezését vélte itt felfedezni.
Ha sarkosan akarunk fogalmazni, köpönyegforgatásnak is tűnhet, hogy egyszer az ateistákat is át akarjuk keresztelni anonim keresztényeknek, utána meg a hitüket értelmező keresztényeket eretnekség vádjával próbáljuk sakkban tartani...

Az viszont jó kérdés, hogy mennyire vagyunk eretnekek már csak azáltal is, hogy nem vonhatjuk ki magunkat a világnézetünket is meghatározó hatások alól. Gondolok itt a New Age és társai gondolatainak beszűrődésére mindennapjainkba. (Több embert láttam Osho-t olvasni a villamoson, mint Karl Rahnert...)

Ez viszont már inkább az Egyház, mint az egyén hibája. A tanításai nem terjednek, egyre inkább úgy tűnik, hogy inkább kiüresednek. A dogmáiba kapaszkodó, tekintélyé mögé bújó Egyház egyre inkább a talentumait elásó példabeszédbeli szolgára hasonlít. Egyáltalán, mit képvisel ma az Egyház? Jézus élő testének definiálja magát, de vajon valóban azt gondolja, hogy ez automatikusan történik? Mi a szerepe az Egyháznak?

Valamikor az Igét, az igazságot hirdette és írástudó papjain keresztül monopóliuma volt a tudás fölött. Régen nemigen fordulhatott elő, hogy egy hívő műveltebb és képzettebb legyen a papjánál, mára ez eléggé megváltozott. Több tanítás is hozzáférhető lett, és mindenki önmaga keresheti az utat, az igazságot. A művészet, kommunikáció függetlenedet, ha úgy tetszik külön "tudományág" és ipar lett, és néha úgy tűnik, hogy még az Egyház "core comptencia"-ját, a szeretetet is kiszervezték alóla a pszichológusok. Egyre inkább ők azok akik hisznek is abban, hogy az ember alapvetően jó, és szeretetre méltó, míg az Egyháznál a szeretet gyakran hatalmi és zsarolási eszköz.

Szóval, hol marad az Egyház? Meg a dogmái? Mi a szerepe? Hogyan határozza meg magát és viszonyul a világhoz MA? Mire szolgál és kinek jó? Az én tudatlanságom miatt érzem úgy hogy ezek megválaszolatlan kérdések? Mert ha nem akkor ezektől kéne ideges lenni, és nem holmi blog eretnekgyanúsnak feltételezett postjaitól. Lehet, hogy az Egyházon a pokol kapui soha sem fognak erőt venni, de ha totális érdektelenségbe fullad, azért az sem jó...

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2008.11.30. 08:05:08

Az egyik fő baj, hogy sokan összemossák a tabu-isteneket a dogmákkal.

Bőregér 2008.12.01. 01:34:30

Kedves Kitalátor! "Az egyik fő baj..." mondatod fantasztikus!!!!!Tökéletesen igaz.
Drága Atyák blogozók,ha abbahagyjátok a blogozást ez a testileg-lelkileg-pszichésen stb. is eladósodott, nyomorult szerencsétlen országunk még szegényebb lesz!!!!!!!!!!!
"Mindent Isten dicsőségére!"

Bőregér 2008.12.02. 00:07:51

nem számít- nagyon OK.-én is látom egyre többen tanulmányozzák a keleti vall.sokat. Mint a szivacs a vizet, marha" éhesek" az emberek.Egyébként egyik neokatek.ismerősöm is falja az Osho-t és /tisztelt blogot leeretnekező kartárs! Pedig XY.püspük vezeti elvileg őket/na ezt nem rágalomnak vagy golyószórónak szántam/.Több olyan értelmiségi ismerősöm van orvosok,stb. akik szépen eltávolodtak templomtól,vallástól,még az "Én Istenem ,jó Istenemre emlékeznek" és a gyerekcipőjükből átléptek a jógába, chi kungba, mudrákba, feng shui-ba, asztrológiába, stb.stb. Ha az egyházunk nem tanít meditálni akkor majd mások gondoskodnak róla.
Azért P. M. Ricci azért nagyon jó fej volt és gondolom nektek Sj.-knek is ez az egyik ütőkártyátok! Nagyon fontosnak tartom a keresztény meditációt,sok vidéki pap azt se tudja hogy eszik-e vagy isszák inkább a politikáról beszél a prédikációban hát nem csoda hogy inkább az őszentsége Dalai lámát olvassák!!!
Persze jobb beülni egy sarokba a munka után egy kis füstölővel,ilyen-olyan pout pourri-val relaxálva Berend Robit,Sri Chinmoy-t,Lao-ce-t
olvasgatva mandalát szinezni,mint unalmas enciklikákat,meg prékációkat hallgatni ami megint arról szól hogy önmegtagadás,meg önfeláldozás,meg hogy azt a rohadék milliárdos meg multi ellenségeinket szeressük.Nem kell ide kérem sem TAJ kártya, sem Hozsanna,meg Biblia
elég ha a mantránkat ismételgetjük: Jin, Jang. Jin,Jang! és kész. Most Bőregér eretnek volt?Majd mehet a penitenciáriátushoz ! Aztán elküldik 1O évre,de nem Szibériába hanem az Athosra. Egyébként tréfán kívül tényleg vannak jó könyvek??!!
Az egyik jó fej plébi ajánlotta a híveinek John Main O.S.B.: A szemlélődés útja c.könyvet nem is drága a Marana Tha-nál.

felician 2008.12.04. 16:56:00

Nincs egyébként valamilyen számláló-féle a blogmotorban, amely alapján meg lehetne saccolni, hányan látogatják _rendszeresen_ a blogot?

Skrabski Fruzsina (lelkylola) · http://mandiner.blog.hu/ 2008.12.04. 17:47:38

Kedves Felician!

Naponta átlag 200 egyéni látogató. A látogatottság folyamatosan növekszik.

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2008.12.04. 17:51:56

Ott van a számláló az admin-menüben, a "statisztika" fülnél. Ha admin vagy, megnézheted.

felician 2008.12.04. 18:37:17

Nem vagyok admin.

Napi kétszáz nem rossz, de a RENDSZERES látogatók (IP címek?) adatát gondoltam érdekesnek. Az lehet több is, kevesebb is, mint 200: a többség bloglátogatási szokásaitól, és az egyszeri/rendszeres látogatók aránytól függ... (mondjuk rendszeres az, aki egy hónapban 5-nél többször idenéz...
Ezt nem lehet tudni?

Skrabski Fruzsina (lelkylola) · http://mandiner.blog.hu/ 2008.12.04. 18:49:17

felician, ezt nem lehet tudni, csak statisztikákat, hogy egy nap hány egyéni látogató volt, hány oldalletöltés. IP címek nincsenek.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2008.12.05. 09:52:40

A kétszázból 2-3-at levonhatsz, ha már rajtam kívül már Molnárgörény barátunk is hozzászólt, akkor annyian biztosan "hivalból" olvassák... Ők egyébként lehet, hogy tudják az IP-címeket is.

A megoldás valami saját rendszerű blog lenne, amitben a bejegyzések és hozzászólások egy részét csak regisztrált olvasók nyithatnának meg, úgy mint "robbanékony méregzöld cukrosbácsi"-nál. A karácsonyi fehérnemű-vásárlási csúcs, meg a választási cirkusz lefutása után lehet, hogy segítene is nektek...

Bőregér 2008.12.05. 23:29:43

Kedves Kitalátor! Mint éjjeli egér nagyon megijedtem a sötéttől,kaptunk egy e-mailt kiváncsi lennék a véleményedre, véleményetekre, csak nem tudom milyen címre küldjem.Hát a témájával is lehetne foglalkozni a bloggon.Előre is kösz. Most más:
egyébként ha már a papi hatalomról itt szó esik lehetne beszélni a szerzetes elöljárók hatalmáról is?
Nem tudom másokat érdekelne-e? Tudok egy rendről szándékosan nem írom,hogy femininum vagy masc. úgy is sejthető,szóval annak az elöljárónak csak ALATVALÓI vannak! Ma a XXI.-sz
ban. Hallottam egy pár jó horror történetet róla,de szándékosan nem adom közre,mert tényleg szétszaladnak a hívek./ Félre ne értsd nem az én rendemről van szó.! /

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2008.12.06. 00:04:54

Kedves Bőregér!
Vagy elküldöd a blogomra "off" hozzászólásként bármelyik feljegyzethez, vagy ha végképp nem akarod nyilvánosságra hozni, akkor ha rákattintassz a nicknevemre, megnyílik az adatlapom, és ott tudsz privát üzenetet küldeni, amire ha válaszolok, meglátod a címemet.

A szerzetesi elöljárók hatalma szerintem (ezt néha kihagyom és kinyilatkoztatásnak tűnik a véleményem, bocsánat!) egyszerűen földi, szervezet hatalom. Én legalábbis nem ismerek olyan dogmát, amely a földi szervezet vezetésétől nagyobb hatalmat adna egy szerzetesközösség vezetőjének. Nem véletlen, hogy a legtöbb közösségben maximálják a vezetéssel eltölthető éveket. A földi hatalom megélése ugyanis a legtöbb ember személyiségét nehezen gyógyíthatóan tönkreteszi. Egy pár év után a legtöbb vezető ember Isten helyett magában kezd hinni, ami máshol sem jó, de egy egyházi közösségnél nagyon rossz. Felelőtlenségnek is tartom, ha egy szerzetes hivatását azzal teszik tönkre, hogy - különösen képességei felső határán - akár egy évtizeden túl is vezető pozícióba késztetik. Láttam már ilyet.

Bőregér 2008.12.06. 00:49:10

Kedves Kitalátor,nem a nyilvánosságra hozásról van szó,ha nem akarnám nyilv.-ra hozni akkor nem írtam volna ide a blogba.Itt az a helyzet,hogy én kezdő netező vagyok és még olyan buta liba ill. egér,hogy a kapott e-mailról nem biztos,hogy át tudom variálni a te kütyüidbe.De próba szerencse, majd holnap.

Nagyon tetszik amit a szerzetesi elöljár.-ról írsz de, minden valamirevaló szerzet konstitúciójában le van fektetve amit az elöljáró mond azt Isten szavának kell venni.És zsinat utáni megújított konstitúciókban! Szóval ez a hárpia kihasználja
hogy ő a Jóisten. Van olyan szerzet ahol meg azt használják ki egyesek,hogy gyenge az elöljáró: Konklúzió: Aki belép és legnagyobb a pofája az a főnök.Persze akinek meg legnagyobb a pofája az meg azt sem tudja mi fán terem a kommunikáció,szerénység,megértés,alázat stb. Ez nem vicc, ezek tények.Bocs már megint botránkoztatom az ifjúságot.Szegény jó pispek atyák ugye kívülről minden olyan szép...csak kérdezzék meg a gyóntatókat azok aztán mesélhetnének! Persze kötve vannak. Ez még semmi!!!És ha a hárpia és a gyóntató egy véleményen van??? ajjjajj kész horror! Aki bent tud maradni a szerzetben, az, ja kérem igazi szent lesz!!!!!! -Mindjárt jön az inkvizició na én már el is repültem.Csá.Jó reggelt.

Bőregér 2008.12.06. 22:16:27

Kedves kitalátor én mondtam,hogy ehhez a küldéshez tök vagyok,ha valamilyen e-mail címhez hozzájutnák akkor tudnám elküldeni az anyagot,s így ha akartok hozzászólni fel lehetne tenni a blogra.Pancser:Bőregér

bonne 2008.12.06. 23:10:17

070558 kukac heytrop.ac.uk
-ra elküldheted. "Kukac" helyett természetesen @ :)

bonne 2008.12.06. 23:11:07

ja de h-e vagyok. nem heytrop, hanem "heythrop"... jaj, 0regszem

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2008.12.08. 22:23:03

Kedves Bőregér! Mi van már azzal a "rettenetes" szöveggel?

Bőregér 2008.12.08. 23:30:09

Kedves Kitalátor! Sajnos felül értékelted a képességeimet.Szégyen ide vagy szégyen oda,de nem tudok kibányászni magamtól egy normális e-mail címet.Bonne itt láthatod megírta,mint egy óvódásnak és köszönöm mert tényleg ilyen ügyetlen vagyok.Már is küldöm bonne címére. Ő föl tudja tenni a blogra vagy neked elküldeni. Köszönettel: Bőregér

bonne 2008.12.09. 00:15:54

Köszönöm,

megkaptam. Habár egy kis időt igénybe fog venni, hogy átolvassam:))
Átküldöm a kitalátorhoz is (aki tudtommal nem jezsuita), amint le sikerült nyomozzam az email címét, természetesen :-D
Na de témának nem rosz, át is küldöm a többieknek, lássuk, mit lehet kihozni belőle.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2008.12.09. 00:28:58

Én? Jezsuita? Még szolgáló pap sem vagyok, többek között azért, mert olyan jó érzés, amikor azt kérdezik, miért nem lettem pap... Fordítva valahogy nem lenne kellemes. A történet egyébként egyszerű: egyrészt bizonytalan a hangom (nálunk az énekhang "munkaeszköz", olyannyira, hogy van olyan élő kánon, amely szerint bűn a hamis éneklés), másrészt meg gyerekkoromtól sok, igazán remek papot ismerek, olyan nem bírtam volna lenni. (Ismerek pár semmire valót is, de olyan meg nem akartam lenni.)

Bőregér 2008.12.11. 22:45:18

Képzeljétek mit olvastam ma Prohászka O. Elmélkedések az Evangéliumról c.könyvében adventi résznél: "Az ember élete kifeszített kötél az
állat s a szent közt.Az emberéletnek nagysága ép az,hogy nem cél,hanem csak híd!"-jó kis adventi elmélkedés nem?

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2008.12.14. 16:24:59

A XIX.- XX. század történéseinek ismeretében a híd hasonlat stimmel, de az állatok cseppet sem állnak messzebb a szentektől, mint sok-sok ember.

bőregér 2008.12.19. 01:16:39

Talált! Elsüllyedt!
süti beállítások módosítása