Az utóbbi időben szívesen emlegetett téma a posztmodern. Tanáraim is gyakran emlegetik, különböző jelzőkkel írják körül. Most csak egyet szeretnék kiemelni, ami éppen foglalkoztat: a posztmodern felborítja a hagyományos gondolkodást, értékrendet, nem igazán kedveli az ún. rendszert. Az igaz, hogy ez is rendszerré válhat, ahogy a nem akarás is akarás, ha jobban belegondolunk...
De mi a gond a rendszerrel? Miért él krízist az intézmény? Menő kérdések, de csak jövő-menő válaszokat találunk. Van, aki a feszültség jelenségéről beszél, melyet az ember bensejében megszülető kérdések hordoznak, s melyek megkérdőjelezik azt, amit nem értenek, és jogosan. De mi van, ha olyan kérdések merülnek fel, melyekre nincs konkrét válasz? És mi az hogy konkrét válasz? Még folytathanám a sort, de már elég világos, hogy miről beszélek. Mert ha nincs a megszokott biztonság, a rendszer, akkor nehéz mindezeket megválaszolni, de talán érdemes kitaposni az utat. Ehhez viszont idő kell és reflexió. Viszont ma időből van a legkevesebb... És minek reflektálni, ha előttünk az ablak: igen, nem, mégse. Másodpercek alatt lehet dönteni, az élet nem áll meg, ha nem reflektálok...?! Vagy lehet, hogy az él meg krízist, aki az intézményben vagy mögötte van, az ember?! Te, ő és én...?!
Ilyen gondolatok forogtak bennem, amikor hirtelen „visszatértem” a terembe... Zajlott a szeminárium... A tanár meg épp Nietzsche-ről beszélt. Nagyjából a következőket mondta: Nietzsche-nek nem Istennel volt baja, hanem azzal az istenképpel, amivel találkozott, s amit lehet, hogy rajtunk keresztényeken keresztül is tapasztalt. Ez azért tűnik fel, mert Jézust Mesternek hívja többször is, amikor róla ír.
Döbbenet: élek, teszek-veszek, beszélek, írok, de mindezzel hatást gyakorlok azokra, akik körülöttem vannak, akik keresnek, akik találtak, akik épp a mély ponton vannak... olyanokra, akikre nem is gondolom... Bocsánat, reflektáltam... Hátha az segít megmaradni az úton... A válasz felé... Igaz régi, s jól bevált módszer, de miért ne lehetne hasznos? Talán érdemes elgondolkodni...
Utolsó kommentek