Pár napra hazaléptem, értettétek-e, met azétt mán erőssen hiányzott a család es, a barátok es, s minden ami ezzel együttjár. Ilyen nagymamám olajos kolbásza, amit elteszen minden disznóvágás után. Ej, azt nem es tudom elmondani, milyen finom. Osztán ilyenkor lehet jó juhtúrós puliszkát enni, ilyenkor lehet rossz utakon zötykölődni, s ízes beszédet hallani mindenünnen. Eccer mondom, hogy fáin tíz napocska vót!

Nagy történések nem estek meg ezalatt, de azétt egy s más történt. Na jó, az örökké eléfordul, hogy vaegy csürke belédöglik a tojásba, met a kotló megunja a kotolást, osztán amikor mán elrontotta, újra kotolna, de mán akkor azokot eltemették a ganyéba.

Méges azétt vót egy nagy esemény, amiről nagymamám bészámolt. Ugyanis a gölyét elvitték búgatni, de az nem vett. Osztán kiderült, hogy a kannal vót a baj, met más gölye se vett. Úgy, hogy a nagy száznyócvan kilós gölyecskénk télire levágódik, s olyan szalonnája lesz, s annyi sült kolbász letéve olajba, hogy a szomszédságot es megöli az irigység. Viszont kicsi malac nemigen lesz ilyenformán, de majd osztán jövőre csak lesz valami.

Osztán az es nagy hír, hogy bátyámék lovai megcsikkóztak, van két fáin csikócska, színmagyar nevik van: Gyuri és Puiu (ejtsd: Puju). Eddig nem tudtam, hogy a Puiu női név, gondoltam, leírom ide, met lehet, hogy ti se tudtátok.

Amit még leírnék, s osztán menyek es, hogy Szent Anna felé vigyázzatok, met olyan mocsok út van, gyalog se lehet a gödrököt kikerülni.

Ötvenéves lakodalomba nem vótam, hej, bár fájin lett vóna, de azétt egyről hallottam, eszt most nektek le es írom. Karcsi bátyomnak s Anna nénenmnek megvót az aranylakodalma, s a pap a szertartás után szólt es nekik, hogy van-e valami, amit még mondani akarnak. Aszongya Anna nénem, hogy vóna. Fel es futott Károly bátyom szemöldöke a kíváncsiságtól, há kérdi ő es a pappal, hogy mi. Aszongya Anna nénem, hogy az, hogy ez a Károly neki nem mondogassa, hogy szeretlek. Aszongya erre Károly: Fiam, én neked azt eccer megmondtam, s ha változna, bizony’Isten, szólok!

Na, fájin nyaralást kívánok nektek, húzodjatok árnyékba, s ha eppe nincs, tegyetek szalmakalapot!