Apó, szeretnék valami komolyat kérdezni tőled: Mit tartasz a legfontosabbnak az életben?
A hitet és a szabadságot.
Miért?
Mert a hittel kapcsolódsz az élet forrásához, az igazi alapokhoz, a szabadság pedig kihozza belőled a legjobbat, az igazi kincseket, amikkel Isten téged megajándékozott. A hit is, a szabadság is, ingyenes ajándék, de kérni kell, és gondoskodnod kell, hogy növekedjél mindkettőben, különben elsorvadnak, mint az izmaid, ha nem használod őket.
Hinnem Istenben is néha nehéz, de az örömteli szabad élet talán még nehezebb. Mondanál erről többet?
Pedig hidd el, Isten náladnál is jobban vágyódik arra, hogy te igazi boldog, szabad életet élj. Ő erre teremtett téged. Mielőtt mélyebben belemennénk a szabadság kérdésébe, hadd tegyek fel három kérdést? Valóban vágyódsz arra, hogy szabad ember legyél? Akkor is, ha az nehézségekkel, meg nem értéssel, talán még kirekesztéssel jár? Hajlandó vagy-e bármit megtenni azért, hogy valóban boldog, szabad ember legyél?
Jó nehéz kérdéseket tettél fel. Valóban ennyi nehézséggel jár a szabadság felé vezető út. Én azt hittem, ha szabadnak érzem magam, akkor az nem nehéz. Ha szabad vagyok, akkor függetlennek érzem magam, kötöttségektől mentesnek. miért lenne az igazi szabadság nehéz?
Saját erőddel nem csak nehéz, de lehetetlen. Isten erejére támaszkodva azonban lehetséges. Az igaz, hogy keskeny és meredek út vezet az igazi szabadsághoz, amin nem sokan járnak.
Én azt hittem, hogy minden ember szabad akar lenni.
Ez így van, de sokan vannak, akik saját elgondolásuk szerint akarnak szabadok lenni. Az viszont nem szabadságra, Isten ajándékának megtapasztalásához vezet, hanem szabadosságra, ami valójában gúzsba köt.
- Hát akkor hogyan tudok eljutni az igazi boldogságra vezető szabadságra?
- Először is tanulj meg szeretetet kapni és adni. Olyan szeretetet, ami ingyenes, nem vár viszonzásra és nincs összekötve semmilyen elvárással. Az igazi kölcsönös szeretet megtapasztalása az alap. Ha ezt tapasztalod, akkor jutsz el a második lépéshez, e miatt rádöbbensz igazi értékességedre, mert tudod és tapasztalod, hogy az Isten is, az emberek is értékesnek tartanak. Isten szeretetének megtapasztalása adja meg neked az igazi értékesség-tapasztalatot, ami nem képesítéseid, tudásod, ügyességed miatt van, hanem egyszerűen azért, mer te az vagy, ak,i és ami vagy. Ha értékesnek tartod magad, kedveled magad, akkor jutsz el a harmadik lépéshez: képes leszel meghitt kapcsolatokat kiépíteni Istennel és emberekkel. Megtapasztalod, hogy valóban Valakihez, valakikhez tartozol, és örülni tudsz a tartós és meghitt kapcsolatoknak. Amikor túljutottál ezen a három lépcsőn, akkor jutsz el az igazi istenadta szabadsághoz. Érzed és tapasztalod, hogy szabad ember vagy, igazán szabad döntéseket tudsz hozni, sem emberi tekintetek, sem nehéz körülmények nem tudják elvenni szabadságodat, mert megtalálod mindenhez és mindenkihez a megfelelő hozzáállásodat. Beköszönt életedbe az igazi boldogság.
Ezt értem. de hogyan tudsz megfelelő hozzáállást kialakítani olyan helyzetben, amin nem tudsz változtatni? Ott mi van a szabadsággal?
Ha olyan körülményekbe kerülsz, amin nem tudsz változtatni, akkor kérd Isten erejét, hogy megtaláld a helyes hozzáállást az adott valóságokhoz. Ha imában kéred az éleslátás kegyelmét, hogy értéket és értelmet tudjál felfedezni a keserves helyzetekben. Ezt én többször megtapasztaltam életemben: éhségben, börtönben, betegségben, kirekesztettségben, kiszolgáltatottságban és más nehézségekben is mindig segített Isten értéket találni.
Nagyon sok embert látok, aki magányos. Ők hogyan tudják megtapasztalni a szeretetet?
Ez egy nehéz kérdés. Hit kell hozzá, olyan hit, amely segít téged meghitt kapcsolatban lenni Istennel, mint barát a baráttal. Ismertem embereket, akik a távolkelten húsz éven keresztül voltak magánzárkában, és szabadulásuk után, teljesen egészségesen és ép elmével tudták folytatni lelkigondozói hivatásukat. Az istenadta szabadságodat soha senki nem tudja elvenni tőled. Ha nem adod oda valakinek, mindig lehetséges lesz szabadon élned, és bármikor, bármilyen helyzetben, bárkivel szemben megőrizned szabadságot, ami képessé tesz értéket találni helyzetedben, vagy, minden erőddel küzdeni az igazságtanság és elnyomás ellen, ahogy Jézus tette. Ebben a küzdelemben találod meg a szabadság örömét.
Ez a kép erről a kislányról nagyon emlékeztet egykori magamra. A gyermekkor a nagyszülőknél a kertben, a szőlőhegyen, igazi szabadság volt.
"Az istenadta szabadságodat soha senki nem tudja elvenni tőled. Ha nem adod oda valakinek, mindig lehetséges lesz szabadon élned, és bármikor, bármilyen helyzetben, bárkivel szemben megőrizned szabadságot,"-hát ez elgondolkodtató. Emberek felé elköteleződni mindig valamiképp a szabadság egy részének feláldozásával is jár, még a szerelemben- házasságban is, bár másrészt a szabadság egy más irányban sokkal teljesebb és szárnyalóbb. Ezek szerint egy pap vagy szerzetes találja meg az igazi szabadságot, mert egyedül
Isten felé elkötelezett? Igen Istenben valóban megtalálom a szabadságot. Bámilyen nagy szomorúságomat elé helyezve szinte azonnal megvígasztalódom. Ez nagy szabadság.
" ami képessé tesz értéket találni helyzetedben, vagy, minden erőddel küzdeni az igazságtanság és elnyomás ellen, ahogy Jézus tette. Ebben a küzdelemben találod meg a szabadság örömét." - Igen, ez az ifjuság filozófiája.Vannak élethelyzetek, amikor Simone Weil szerint a börtöneink falát lebontva egy tágasabb börtönbe kerülünk, s aztán egy megint tágasabba, így dolgozunk a szabadságunkon, tulajdonképpen a helyzetünket egy más perspektívából szemlélve, külsőségekben semmit nem változtatva jutunk belső szabadságunkhoz.
Minden embernek megadatott a szabadság, hogyha a jó útra akar térni, és igazságos emberré lenni, megteheti, és ha rossz útra akar térni, és gonosszá lenni, azt is megteheti. De ne jusson neked is az eszedbe az, amit a világ és Izrael balga és esztelen tudósai közül sokan állítanak, azt mondván, hogy az ember születésekor kihirdetik, ki lesz az igaz és ki lesz a balga. Ez nincs így, mert minden ember olyan igazságossá válhatik, mint akár Mózes, s olyan gonosszá, mint Jerobeám. Lehet balga, kegyetlen, irgalmas és bármilyen nézetű. Erre semmi más, mint az ő saját esze és tudása nem kényszerítheti. Az ember egyénisége és tudása az, ami őt a nézetek bármelyike felé terelheti.
(Maimonidész)
Ezek nekem olyan jólesnek. Néha sajnállak, Szakaszu, mert ezek lennének azok a poszztok, ahová jöhetnének cserébe a nagy lelki kitárulkozások mindenkitől, és akár tényleg jó beszélgetések is származhatnának ezekből, és ez nem is a posztok színvonalán múlik (vagyis, azon biztos nem múlik).
Szóval, ez itt egy visszajelzés arról, hogy lehet hogy nem szólunk semmit (vagy alig valamit), de részemről például ezek a leginkább várt posztok, és még az is lehet, hogy nem vagyok egyedül.
Már épp reklamálni akartam, hogy Szakaszu elmarad mostanság:)
A szabadságról én is tervezek egy elmélkedést - örömmel láttam, hogy az más (nyilván nem az Istenhívő) oldalról lesz megközelítve, de hit-hit, és hitem szerint a szabad ember tényleg megtalálja Istent, még akkor is, ha ezt nem ölti intézményesített vagy parancsolati formába.
A szabadság és szabadságvágy erősen félreviszi az embereket, az a baj, hogy eszközként és nem célként gondolnak rá. Eszközzé lealacsonyítva pedig a boldogság, a béke és a szabadság is önmaguk ellentétébe mennek át, és elszakaítják az egyént önmagától, Isten meglelésétől, vagy akár csak a lelki békétől.
Na bővebben másutt, máshogy
@Felicitasz: "Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat..." Azt hiszem, Apó vagyis Szakaszu ebben a kérdésben is teljesen szabad: hogy ha írunk a poszthoz úgy is jó, ha nem úgy is, Isten kegyelme attól függetlenül dolgozik azokban, akik olvassák a sorait. Mondjuk lehet, hogy nem kéne megmagyaráznom, mit érezhet Szakaszu, de azért ilyesmit sejtek:)
Egyébként már többször gondoltam, hogy hozzászólok a témához, de épp azért, mert mostanában több dologban nem érzem magam szabadnak, nehéz lenne belekezdenem... Talán mások is így vannak ezzel. Azért hátha...
Kedves Tanítvány
Azt írod nekem: "Te még hozzá sem szóltál a poszthoz, inkább újat indítottál. Pedig ha már..."
Én az életem nagyobb részét a Távol-keleten éltem le. Ott nem vitatkozások vagy eszmecserék állnak a központban, hanem TAPASZTALATOK. Én a blogban elmondom tapasztalataimat és azokból leszűrt meggyőződéseimet. Akiknek hasznosak ezek, azok használják, akiknek nem, azoknak nem kell használniuk, és éljék le életüket lelkiismeretük szerint. Én nem akarok semmit sem bizonyítani, másokat meggyőzni, vitatkozni, fogalmakon rágódni. Japánban azt mondják, amit bizonyítani kell, az gyanús. Az igazán fontos és szükséges dolgok evidensek a jóakaratú embereknek. Ha nem is tudják megmagyarázni, de szívük-lelkük mélyén érzik, hogy igazak. A blogok számomra tapasztalatcseréknek lehetőségét adják meg, nem a vitatkozásét. Nagyon örülök minden tapasztalat megosztásának, vagy olyan kérdéseknek, melyek SAJÁT TAPASZTALATBÓL fakadnak, nem eszmefuttatásokból. Ilyen kérdésekre eddig is válaszoltam is és ezután is fogok.
@Felicitasz
Azt kérdezed, mit lehet tenni.
„amikor valaki eljutott a saját ereje határáig, és bármivel próbálkozni vagy bármit "csinálni" nem visz tovább, és ezek után nem marad más választása, mint megvárni, amíg Isten válaszol valamit az addigi képesztésére... nos, amikor valaki éppen itt tart, akkor hogyan lehet ebben a várakozásban (legalább valamennyire) nyitottnak maradni, és legalább a várakozást nem feladni?”
A tehetetlenség és a kiszolgáltatottság ARANYBÁNYÁK, ha be mersz menni Jézussal együtt a ismeretlen sötétségbe keresni az aranyat. Én életemben többször kerültem ilyen helyzetbe. Azt tanultam, hogy ne az én erőlködésem legyen a központba, hanem az Isten akarata. Hála Istennek hinni tudtam abban, hogy Isten ezt azért nem akadályozza meg ezt a kiszolgáltatottságot, mert ebből valamikor, valami jót fog kihozni számomra. Előre megköszöntem azt az ismeretlen jót, és vártam, vártam. A várakozásban úgy tudtam kitartani, hogy kértem és kértem kértem mély erős vágyam megvalósulását, de hozzá tettem hogy LEGYEN MEG A TE AKARATOD, nem az enyém, hanem a TIED.
Ha úgy érzed, hogy nincsen elég hited, írjál saját szavaiddal két-három soros imát, és kérd a hit kegyelmét, kérd vágyaid megvalósulását, de mindig tedd hozzá DE LEGYEN MEG A TE AKARATOD!
@Szakaszu: Kedves Mester! Köszönöm sorait, és mivel ismerem Önt, nem tegező formában szeretnék írni! Lenne egy kérdésem: Bűnös e az a valaki, aki az érzelmeknek a széles tárházát birtokolja és nem tud jól bánni velük, nem a megfelelő forrásokat találja meg a szeretetnek a megélésére, vagy úgy is fogalmazhatnék, hagyja áramlani az eddig nem áramló érzéseket? Ezek veszélyesek. Lehet e azt hinni, hogy Isten mégis helyesnek találja mindezt? Lehet hinni, hogy az Isten akarata is, hogy a szabad áramlások által jobb emberekké válva jobban tudjunk szeretni? Ezt szabad Isten akaratának tekinteni? Ha ez az út akár veszélyekkel is jár?
@zzzsuzsa: erre a válasz sajnos nem lehet határozott igen, hiszen azzal bármilyen cselekedet jónak lenne beállítható.
Mindazonáltal, hogy Isten mit talál helyesnek és mi az akarata, arról jobb, ha az emberek nem foglalnak állást. :). Arról lehet értekezni, hogy mi vagyon írva, de az már egy másik szint. Amikor valaki a saját cselekedeteiben szeretné Isten akaratát látni, ott rendszerint arról van szó, hogy az lelkiismeretével vívódik és felmentést keres.
@zzzsuzsa: azthiszem ez az a kérdés , amit csak épphogy érintettünk (máshol), s értem a dilemmádat, habár nem biztos, hogy elég megértőnek mutatkoztam. Jó,hogy Szakaszutól kérdezed, s örülnék, ha én is ismerhetném Őt. Remélem válaszol.
@zzzsuzsa: Idézet Szakaszutól "de sokan vannak, akik saját elgondolásuk szerint akarnak szabadok lenni. Az viszont nem szabadságra, Isten ajándékának megtapasztalásához vezet..." - persze ez nem minden esetben egyértelműen szabadosságot jelent:)
@eber: szerintem nem baj, ha keressük az életünkben Isten akaratát, és mondjuk adott döntési helyzetben, a lehetőségeket, mérlegelve, megkülönböztetve kimondjuk, hogy az adott döntés inkább Isten szíve szerint való, a másik pedig kevésbé vagy egyáltalán nem.
Fontosnak tartom, hogy ne különüljön el a kettő: mi van megírva, és mi az, ami az én cselekedeteimben az Ő akarata szerint való.
Én úgy látom, hogy épp az a fontos, hogy ez a kettő egyre nagyobb összhangban legyen az életünkben - hitem szerint az Ő akaratából ;-)
Más kérdés, hogy nem értek egyet azzal, ha valaki úton-útfélen Isten akaratára hivatkozik, és olyan dolgokat tulajdonít annak, amely valójában az ő saját esendő emberi hozzáállását, vágyait, stb. tükrözi, abból fakad.
Sziasztok! @álomfejtő: köszi, szerintem szóban nem is voltam teljesen világos! Könnyebb írni!:-) De majd még szeretnék erről beszélni veletek. @Shine): @eber: most személyes példát szeretnék, mert a Mester is erre kért! Nekem személy szerint van élményem arról, hogy "ahol a legnagyobb a sötétség, ott szétárad a kegyelem" most azt élem meg, hogy látszólag nem megfelelő működés behozhat egy nagyon jó irányt. Furcsa és érdekes. És ez a "látszólag" itt a kulcs. És itt vagyok még bizonytalan, de már érzem, hogy megkaptam a felmentést!! Mert ez pozitívan hat vissza az életemre. Akkor mégiscsak az Úr áldását kapom?
@zzzsuzsa:
Lenne egy kérdésem: Bűnös e az a valaki,
ÉN NEM AZT TENNÉM A KÖZPONTBA, HOGY MI, MENNYIRE BŰNÖS. INKÁBB AZT, HOGY MENNYIRE KÉPES SZABADON, ÖRÖMMEL ÉS SZERETETTEL ÉLNI ISTEN ÉS EMBEREK FELÉ.
aki az érzelmeknek a széles tárházát birtokolja és nem tud jól bánni velük,
AZ ÉRZÉSEKRŐL TUDNI KELL, HOGY AZOKNAK NINCSEN MORALITÁSUK. OLYANOK MINT AZ ÉG FELHŐI, JÖNNEK, MENNEK. AZ AZONBAN MINDENKINEK A FELELŐSSÉGE, HOGYAN BÁNIK ÉRZÉSEIVEL.
nem a megfelelő forrásokat találja meg a szeretetnek a megélésére,
MERT NEM KERESI? VAGY OLYAN ÉRETLEN, HOGY MÉG NEM TUDJA MIT KELL TENNI AZ ÉRZÉSEKKEL?? FELELŐTLEN? ÖNZŐ ÉS ÖNTÖRVÉNYŰ?
vagy úgy is fogalmazhatnék, hagyja áramlani az eddig nem áramló érzéseket? Ezek veszélyesek. Lehet e azt hinni, hogy Isten mégis helyesnek találja mindezt?
EGY EMBERI AKTUS AKKOR HELYES, HA TISZTA SZÁNDÉKKAL, FELELŐSSÉGGEL ÉS ISTEN ELŐTT JÓL MEGFONTOLVA TÖRTNIK. AZ IS FOTOS, HOGY AZ AZ AKTUS MILYEN GYÜMÖLCSÖKET TEREM, MAGA ÉS MÁSOK SZÁMÁRA.
Lehet hinni, hogy az Isten akarata is, hogy a /*_szabad áramlások_*/
EZT A KIFEJEZÉST NEM ÉRTEM. REMÉLEM NEM A SZABADOSSÁGRÓL VAN SZÓ, MERT HA ARRÓL,AKKOR BIZTOS NEM ISTEN AKARATA. HELYES ÉS JÓ CSELEKEDETEK ÁLTAL VÁLUNK JOBB EMBEREKKÉ, INGYENES, FELELŐSSÉGTELJES, ÖNZETLEN SZERETET KÜLÖNÖSEN IS FONTOS A JOBB EMBERRÉ VÁLÁSHOZ.
által jobb emberekké válva jobban tudjunk szeretni? Ezt szabad Isten akaratának tekinteni? Ha ez az út akár veszélyekkel is jár?
AZT IS LEHET MONDANI, HOGY AZ ÉLET MINDIG VESZÉLYES.
Kedves Szakaszu! Én szeretném hinni, hogy az Isten úgy szeret minket, ahogy vagyunk, felelőtlenül, önzőn és megfontolatlanul. De azért köszönöm a szavait!
@zzzsuzsa: ha felelősen szeretjük mieinket s a velünk kapcsolatban lévő személyeket, s a legjobbat akarjuk nekik és magunknak, akkor hosszútávú szemlélet és minden körülmény figyelembevételével cselekszünk helyesen. Persze lehet, hogy úgy is rosszul döntünk, de ott a lelkiismeretünk rendben, mert megpróbáltuk!Isten pedig szeret minket úgy, ahogy vagyunk, minden végeredménytől függetlenül is.
@zzzsuzsa: Ez így van. Ahogy én látom, Szakaszu azt fejti ki itt, hogy az irgalomra ráhagyatkozás különbözik az önfelmentéstől, és hogy a mérleg igen könnyen billeg erre-arra.
Kvázi, ha magyarázhatom tovább (azt amit én kiolvasni vélek): az érzések áramlása önmagában még lehet jó is, rossz is, és ha imádságos szándékkal, megfontolva döntöttük úgy, hogy hagyjuk őket áramlani, akkor az már egy fontos lépés. Ugyanakkor ha az érzéseink áramolni hagyása nem tesz minket jobb emberré és szenvedést okoz a környezetünknek, akkor mégis újra kell értékelni a döntésünket.
@álomfejtő: Aha, köszi ebben az irányban tudok továbbmenni! @Felicitasz: Igen, az ima fontos ebben az esetben! Köszönöm nektek, tudom használni nagyon!
Utolsó kommentek