Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Mi a zene?

2010.07.23. 23:02 Origenész

Ez egy olyan kérdés, amin régóta gondolkodom. Muzsikus családban születtem: apám zongorázott, anyám pedig amatőr operaénekesnő volt. Magam is zongorázgatok, és szeretek zenét hallgatni. Előadásokat is tartottam már zenéről, és a diákjaim reakcióiból tudom, hogy milyen nagy élményt jelent sok embernek a muzsika. De hogy mi a zene, arról nem-igen olvastam okos írásokat. A nagy muzsikusok nem nagy írók, és a bölcsek, például Schopenhauer, aki sokat írt a zenéről, nem tudtak engem kielégítő magyarázatot találni. Talán nem is lehet. Azt szokták mondani, hogy a zene az ember érzelmi világának kifejezője. Az is, de sokkal több annál.

Először is, érdekes kérdés, hogy hol is létezik a zene. A CD elektronikus jelei még nem muzsika. A hanghullámok levegőrezgései sem muzsika. A fülünket az aggyal összekötő elektromos idegreakciók sem mondhatók zenének. Hát akkor hol létezik a zene? Valahol az élőlények bensőjében. Az ember bensőjében. Nyilván hat az érzelemvilágra, de furcsa módon kapcsolatban a van a matematikával is. Például a dupla sebességű hanghullámot halljuk az előző hang egy oktávval magasabb megismétlésének. A harmonikus összhangokat pedig az egyenes számú törtek hullámai adják. A hallgató erről a matematikai valóságról semmit sem észlel. Hogyan és miért hallja mégis örömmel a harmóniát, és várja a diszharmónia feloldását?

Hermann Hesse „Üveggyöngyjáték” című könyvét egy állítólagos kínai írással kezdi, amely azt taglalja, hogy a szép zenét kedvelő társadalom jó társadalom. Ezzel szemben az érzelmeket és indulatokat felkorbácsoló zenét kedvelő társadalom romlott társadalom. Ezt a szöveget valószínűleg maga Hesse találta ki, de tény, hogy a kínai bölcs, Konfucius a jellemnevelésnél nagy jelentőséget tulajdonított a rendezett, szép zenének.

Hesse szövegével mérve helyzetünket, elég ijesztő diagnózist kapunk a mai társadalom helyzetéről. Az a zene, amelyet fülükbe dugott hallgatókon állandóan hallgatnak a mai fiatalok, legnagyobbrészt alacsonyrendű zene. Mi a hatása ennek az állandó ingernek? Miért kell a csend ellen védekezni? Nem lesz-e fülünknek ebből az állandó ingerléséből valami drogfüggésszerű állapot?

Ezzel szemben, mit élünk meg, amikor mélyen megrendít valami igazán szép zene. Legyen az akár Beethoven utolsó zongoraszonátája, akár Mozart Eine kleine Nachtmusikja, akár Bartók utolsó befejezetlen zongorahangversenyének mennyi békét árasztó lassú tétele?

Mondják, hogy ha melegházban Mozart zenéjét sugározzák, jobban érnek be a paradicsomok. A zene még a vadállatokat is megszelídíti, mondja egy spanyol közmondás. És miért lábad könnybe a szemünk, amikor a „Tavaszi szél vizet áraszt”-népdal egyszerű melódiáját halljuk?

Miért muzsikálnak állandóan a tücskök és kabócák? Miért énekelnek olyan szépeket a madarak? Olyankor is, amikor ennek semmi biológiai haszna vagy oka nincs.

Mi lehet a zene? Valaki azt mondta, hogy „a zene a Lét hangja”. A „Lenni” megszólal, és zene lesz belőle. Milyen lehet az a Lét, amelynek ilyen hangja van?

Mindezekre a kérdésekre nem tudok választ, és ezért kérlek titeket, kedves bloggolók, hogy segítsetek. Talán valami kiderül a zene misztériumából.
 

55 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr922172056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

saintlouisdefrance 2010.07.24. 00:32:49

"Miért kell a csend ellen védekezni?" ez sokak számára a személyes tér tudattalan védelme lehet egy olyan világban, ahol szinte lehetetlen nem a tömegek figyelő tekintete előtt létezni. ha valami leköti a figyelmünket úgy érezzük, hogy mások sem figyelnek minket.

"legnagyobbrészt alacsonyrendű zene" ezzel azért óvatosabb lennék. egyfelől vélhetőleg a többség Mozart idején is többre tartotta a verklizenét a Don Giovanninál, másfelől a különböző zenék különböző alkalmakra valók. én például szórakozni olyan helyekre járok, ahol elektronikus zenét játszanak, baráti társaságban is hasonló zene szól, de amikor egyedül vagyok szinte kizárólag klasszikus zenét hallgatok.

nem azt mondom, hogy Hessenek ne lenne igaza, sőt. ugyanakkor nem ártana figyelembe venni azt is, hogy a mienk egy dionysosi kor. nem érdemes olyan zenére számítani a mai művészektől, mint amilyet a XIX századi romantikus széplelkektől kaptunk illetve azok, akik ma ilyen zenét írnak, azok hazudnak, vagy legalább is félrebeszélnek.

azzal feltétlenül egyet értek, hogy a zene valami transzcendens, és már emiatt is kérdem: miért van az, hogy a mai katolikus Egyház zeneileg (is) teljesen igénytelen?

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.07.24. 03:46:23

@saintlouisdefrance: Egek, az utolsó kérdésed mindjárt ébren tart engem hajnal ötig, arról elmélkedve, hogy miért nem használjuk a szuper zenei hagyományunkat stb. stb., de most erős akarattal ellenállok és mindjárt lefekszem aludni.
Egy tökjó kommentet írtál, nagyon nehéz most megállni hogy ne folytassam azonnal a beszélgetést; amint tudok, jövök.

Endrosz 2010.07.24. 10:20:25

@saintlouisdefrance:

"miért van az, hogy a mai katolikus Egyház zeneileg (is) teljesen igénytelen?"

Erről egy kicsit bővebben? Nem mintha ellenvetésem lenne első körben, de nekem nem tiszta, hogy mit értesz zenei igénytelenség alatt. Hamisan énekel a gyülekezet (erről max. az iskola tehet, vannak ének-zene órák)? Nincs zeneileg megfelelően képzett kántor, aki Bach korálelőjátékokat játszik? A gitáros misékre, a taizéi énekekre? A göröggel összehasonlítva szegényesebb liturgiára? Közelebbről mi a gondod?

---

Nekem sem szokásom leszólni a "legalacsonyabb rendű zenét", de az tény, hogy a "dub", az erős és állandó basszus a sejtekre kimerítő hatással van. Fárasztó hallgatni, szó szerint. Továbbá DnB-nél könnyű észrevétlenül átlépni azt a határt, ami hosszabb időn keresztül hallgatva halláskárosodást okoz -- széles spektrumú zenénél sokkal jobban meg tudjuk ítélni szubjektíven, hogy mikortól kezdve túl hangos. Ezekről bőséggel van tanulmány a hálón, magyarul is olvastam róla

Eszembe jutott, hogy olvastam egy kiváló zenész, az egykori Depeches Mode-os Alan Wilder értekezését ebben a témában. Csak az első két szakasza vág ide, de az nagyon.

www.side-line.com/interviews_comments.php?id=29640_0_16_0_C

"True excitement comes from variation in rhythm, tone, pitch and a wide range of dynamics which in turn provides space and warmth"

Endrosz 2010.07.24. 10:35:53

Lenyelte? Lenyelte. :(

saintlouisdefrance 2010.07.24. 12:43:59

@Endrosz: csodát nem várok, de annak azért örülnék, ha az orgonákat karban tartanák, azokon legalább féltehetségnek minősülő kántorok játszanának és ne állandóan a Hozsanna c. nótáskönyvből válogatnának.

az órtókat szóba se merném hozni, az egy másik liga (sőt lehet, hogy már egy másik sport)

www.youtube.com/watch?v=bdaI4ksLl1Y

a D'nB nem azért van, hogy iPodon hallgasd, ha csak nem szeretnél magadon agymosást végrehajtani. mindennek meg van a funkciója; az Edith Piaf chansonokat sem azért szeretjük, mert olyan jól lehet rájuk tombolni.

"True excitement comes from variation in rhythm, tone, pitch and a wide range of dynamics which in turn provides space and warmth"

ezzel csak egyetérteni tudok, bár lehet, hogy másra gondolunk ezeket a sorokat olvasva. én például erre:

www.youtube.com/watch?v=IykWbUVDWL8&feature=related

2010.07.24. 13:09:09

Az hogy az embereki nagy része "alacsonyabbb rendű" zenéket hallgat, annak különböző okai vannak, nem lehet a dolgot csak arra visszavezetni, hogy a társadalom jó vagy rossz.

Régen az lehetett a dolog elsődleges oka, hogy csak keveseknek volt hozzáférése a zenéhez úgy, hogy aztán képessé váljon az összetettebb zenék befogadására.

Mára ennek a dolognak a feltételei nagy mértékben megváltoztak, azonban azt lehet tapasztalni, hogy a tömegek mégsem váltak nyitottabbá a zene iránt. Ma az interneten és a könyvtárakban mindenki ingyen hozzáférhet szinte minden zenéhez, amihez csak akar, mégis azt lehet hallani, hogy a nyilvános helyeken mindenhol az igénytelen zenék szólnak és az emberek nem igazán fejlesztik a zenei érzéküket, hogy a komolyabb dolgokat is képesek legyenek befogadni. Ennek a jelenségnek többrétű okai vannak. Egyrészt a mai zeneművészetet nagyrészt az ipari mértékű profit igénye vezérli, ezért olyan termékeket kell előállítani, amit a lehető legtöbb embernek eladható. Ezért aztán a létrejövő zenemű nélkülözi az egyediséget, kreativitást, inkább csak a jól bevált recepteket ismételgeti. Ebből a felismerésből és abból a tényből, hogy az ember zenei ízlése elég könnyen kondícionálható, szükségszerűen be is következett az a jelenség, hogy a zeneipar elkezdte a zenére fogékony fiatalokat arra nevelni, hogy szinte kizárólag csak az általa tömeggyártott igénytelen darabok iránt érdeklődjön, az iskolai zenei oktatás sajnos úgy tűnik, hogy képtelen ezzel felvenni a versenyt, nem csak a zeneipar felől érkező nyomás miatt, hanem amiatt, mert szürke és a zenét életszerűtlen szemszögből próbálja megmutatni. Én mondjuk hiszek benne, hogy lehetne ezen változtatni, hiszen majdnem minden ember érdeklődik a zene iránt, de a zenei sokzsínűség oldalán nem állnak olyan nyomós érvek, mint amelyeket a zeneipar tudhat magáénak, így aztán senki olyan nem érzi érdekének a fiatalok jobb szinvonalú zenei nevelését, akinek hatalmában is állna a dolgokon változtatni.

Aztán van az igényesebb zenék, mint a komolyzene vagy jazz fogyasztói között is egy igen érdekes típus. Ő valamelyest művelt zeneileg, de nincsen igazán érzéke hozzá, kizárólag a dolog társadalmi rangja miatt érdeklődik a zene iránt. Azért hallgat igényes zenét, mert a művelt ember képét kívánja mutatni. Ők, ha kellően gazdagok, elképesztően hasznosak lehetnek szponzorként, vagy mert kéoesek kifizetni a drága koncertjegyeket. Sajnos őket is képes elhalászni a zeneipar a az igazi zeneművészek elől, ugyanis ők adják ki a "klasszikusok diszkóritmusban"-típusú dolgok és az operagálák közönségének nagy részét.

Az igénytelen zene készítői és fogyasztói között is van egy réteg, amelyik kirí a tömegből, ők azok akik zeneileg műveltek, de rájöttek, hogy egy-két igazi zsenin kívül nem nagyon van új a nap alatt, a társadalom által nagyrabecsült zenék nagy része nem más, mint a "nagy művek" folytonos ismételgetése, vagy olyan művek, amelyek a nagyság látszatát próbálják kelteni, (sikerrel) arra számítva, hogy a közönség nem veszi észre a csalást. Ezek az emberek lázadásból fordultak az igénytelen zene felé, görbe tükröt tartanak a zenei sznobok számára, akik sajnálatos módon nagyon ritkán látják meg magukat a tükörben.

álomfejtő 2010.07.24. 17:53:03

@ifsz: Most épp egy színvonalasnak ígérkező koncertre indulok , tetejébe ingyenes, a Szervitáknál. Majd később írok ehhez.

Virágoskert 2010.07.24. 22:32:22

Hát, az igazán szép és értékes zene az biztosan nem más, mint a Szentlélek Úristen egy-egy titkos ihletése, fuvallata. Talán ez lehet a legjobb definíció. :-)

Egyébként, szerintetek támogatni való dolog, illetve elvetendő-e, ha katolikus templomokban hangversenyeket tartanak?

zzzsuzsa 2010.07.25. 00:49:01

@Virágoskert: " Egyébként szerintetek támogatni való dolog illetve elvetendő e, ha katolikus templomokban hangversenyeket tartanak?" Ezt most komolyan kérdezed???????
A másik megállapításoddal teljesen egyetértek,:- "az igazán szép és értékes zene az biztosan nem más, mint a Szentlélek Úristen egy-egy titkos ihletése, fuvallata"
Kedves Origenész! Gondolkodtam bejegyzéseden és nagyon jó lenne, ha pontosítanánk néhány fogalmat: Azt írod, hogy Hesse szerint a szép zenét kedvelő társadalom a jó társadalom. Ezzel szemben az érzelmeket és indulatokat felkorbácsoló zenét kedvelő társadalom romlott társadalom." Az általad említett késői Beethoven szonáták, vagy a Bartók III.zgverseny, a maguk idejében szintén "érzelmeket és indulatokat felkorbácsoló" zenének számítottak. Ezért ez a definíció meglehetősen veszélyes. Ha kivesszük a zenéből, az érzelmeket és indulatokat, akkor mit kapunk? Hangokat? Struktúrákat? Az érzelmek, indulatok nem élnek külön életet egy egy zeneműben, hanem a szerkezettel együtt, annak elemeként, vagy következményeként hoznak létre valamit, amit talán lehet katarzisnak is nevezni. Egy bachi fúgatéma önmagában is lehet izgalmas (pl a h moll a Wohltemperiertes Kl I. -ből, mivel itt egy nagyon szokatlan hangzásvilágról lehet beszélni, ami Bach idejében felháborodást keltett, mivel mind a 12 hangot beépítette a szerző) szóval az, hogy ez a téma valamilyen, az csak egy eleme a műnek, itt a fúgának. Ez a dallam kelthet bennem mindenféle érzést, érzetet, de a mű végkifejlete nem csupán ennek, ezeknek a témához kapcsolódó érzet/érzés élményeknek a mozaikszerű villanásaiból áll, hanem a téma különböző megjelenései, ellenpontjai, több szólamúságban való végigvitele stb... eredményeképpen, létrejön egy olyan egységes kép, hanzásélmény, katarzis, ami számomra mond valamit. Igen Origenész ezek érzések, érzelmek, zsigeri történések szerintem. És ez ha igazán hat, akkor nem a "szép lelkemre hat" meg nem a "szívembe", hanem valahol lejjebb, hasi tájon érzékelhető.
Még egy : Mozart mag sem volt szent. Szerencsétlen gyerekkora volt, mert az apja vitte végig a fél világon és szerepeltette, mint egy kis majmot. (már ez önmagában súlyos pszichotikus sorsot jelenthet) aztán a további élete is nagyon szerencsétlenül alakult, a zeneszerzésben zseniális szerzőnek, aki nem is írt piszkozatot, hanem teljesen tisztán, hiba nélkül írta le a "végterméket". Szóval itt az ellentmondás, ambivalencia a személyes élet és a zeneszerzői léte között. Hatalmas űr, szakadék tátong szinte meghasonlottságig menően, nem is csoda, hogy korán hal. Ezt csak azért írom, mert egy ilyen életút mellett, nem csak az Eine Kleine Nachtmusik-ok íródtak, hanem más is, és azt hiszem, a Requiemre sohasem érlelődenek a paradicsomok.

zzzsuzsa 2010.07.25. 01:09:43

Origenész! Egyébként gondolom, hogy a mindenhonnan folyó számítógép által írt zenére gondolsz, mint társadalom romboló valamire. Ebben egyet is értenék, csak nem feledd, hogy az egy dolog, hogy vannak ilyen igénytelen, marketing zenék, és a könnyűzene rendkívűl széles palettáján ugyanakkor ott vannak olyan nagy művészek, mint Ákos, vagy Presser, vagy Demjén, Dés és még sorolhatnám.

álomfejtő 2010.07.25. 08:54:14

@zzzsuzsa:SZIA! Már hiányoltalak - mint szakavatott hozzászólót.:) Mindenben egyezik a véleményünk, habár csak mint laikus, de aktív művelője a kórusmuzsikálásnak tudok megszólalni.
@ifsz: az igaz, hogy bizonyos sznob réteg is van a koncertlátógatók között, de hiszek abban, hogy közűlük is a tudatosan jó dolgokra nyitott emberek előbb- utóbb eljutnak a nem szakavatott zenehallgatók zenét valóban érző csoportjába, mert hiszem, hogy a zenének folyamatosan emberformáló ereje van. Olyan mint az ima, hogy a legegyszerűbben gondolkodó embereknek is egyenes út Istenhez, s minél inkább gyakorolják, annál inkább közelebb kerülnek.
A zenében az a csodálatos, hogy egyetemes, szavak nélkül ugyanazt mondja minden embernek, s megkockáztatom, hogy a civilizációtól nem rongált természeti népek ugyanúgy fefoghatják egy klasszikus alkotó zenéjének üzenetét, mint a művelt zeneértő. Itt az üzeneten van a hangsúly, mert hogy konkrétan mit is mond még nekünk a zene, az a befogadó képzettségén, gondolatainak minőségén is múlik.
@Virágoskert: "aki templomban énekel kétszer imádkozik" - régi mondás.Ha egy templomi kórus Bach oratóriumát énekli, szerintem többszörösen imádkozik, ha a mise szolgálatába állítja tudatosan.
Bachnak szerintem a szentek sorában kellene lennie, csak azért nincs ott mert protestáns. Egész életét életszentségben élte és tudatosan komponálta felülmúlhatatlan műveit Isten dicsőségére.

Virágoskert 2010.07.25. 12:56:48

@zzzsuzsa:

Igen, komolyan kérdeztem, mert a plébánosok egy része ellenzi, másik része pedig támogatja. A fő érv ellene, hogy a templom "nem hangversenyterem". Ha mélyebben belegondolunk, azért van benne igazság. Én magam egyébként szoktam látogatni templomi hangversenyeket, melyek kétségtelenül rendkívül áhitatosak és felemelő hatásúak, azonban néha eszembe jut, hogy valóban Istennek tetsző dolog-e a Szent Áldozat megjelenésének helyét a liturgikus célokon kívül bármely egyéb célra igénybe venni? Lehet, hogy tényleg jobb volna ezeket a koncerteket valamilyen "civil" helyen, közösségi központokban, imaházakban, színháztermekben stb. tartani.
Most természetesen nem a liturgiához szorosan kapcsolódó zenei eseményekre gondolok (pl. passiójáték, templomi kórus a szentmisén, stb.), hanem kifejezetten a liturgián kívüliekre (pl. X.Y. orgonista Bach-orgonaműveket ad elő).

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.07.25. 14:20:34

@Virágoskert: Aki azt mondja, hogy "a templom nem hangversenyterem", az sajnos azt is szokta mondani, hogy "a miséből ne csnáljunk kéremszépen koncertet". Aztán így lesz az, hogy a katolikus misének tűpontosan bele "kell" férnie 55 percbe, és a gregorián allelujának - és ha az van, akkor az máris egy igen szűk körbe emeli a templomot - csak az első versszakát énekeljük, mert túl hosszú.

A jelenleg létező klasszikus zene egy igen nagy százaléka LITURGIKUS ZENÉNEK íródott, és KORTÁRS ZENE volt, vagyis amikor pl. Liszt élt és alkotott, akkor esetleg saját zenéjét hallotta a templomban vasárnap. Miközben pedig a szerzetesrendek és a templomaik életben tartották a saját hagyományaikat - ahogy ma is történik ez pl. Pannonhalmán a konventmisén vagy az imaórákon - és azt énekelték, amit mindig is énekeltek és tudták, hogy énekelniük kell.

Folytatjuk itt az amerikai katolikus templomok "felderítését" - vagyis nem, befejeztük, mert elmentünk abba az egybe, több meg nincs - és amikor Massenet Thais-ból a Meditationt ZONGORÁZZA az orgonista felajánlásra, akkor ott azért igencsak félrement ám valami (addigra volt angol népének orgonával, modern, 80-as évek romantikus popzenéjének stílusában írt zsoltár, és az ősi kelta alleluja). Nekem meg vérzik a szjvem, mert VAN katolikus egyházi tradíció, sőt, több is van, de ahhoz először is kéne egy zenei igazgató, aki ért hozzá... tudjátok, fizetett zenei igazgató, amilyen pl. Bach volt a maga korában, és akkor színvonalas zene volt a tempomban, Bach meg el tudta tartani magát meg a gyerekeit és nem csak a napi műszak után tudott hobbiból zenével foglalkozni. Az egyházunk nem csak egyszerűen "haszonélvezője", hanem letéteményese volt ennek az egésznek, és lehet szidni a múlt rendszert, de ez egy tévedés, a dolog ott is "elment", ahol ne volt múlt rendszer. Ez valahogy egyházon belül lett elszúrva, csak még nem tudok rájönni, hogyan. Lehet, hogy ott, amikor a zenészek másodrendűvé váltak a liturgia ünneplésében, és valaki a fejébe vette, hogy a papé legyen inkább az utolsó szó. Csakhogy, a szeminárium nem ad komolyabb zenei képzést és sok tekintetben liturgiait sem; és nem is ezért van, hogy adjon (szerintem); a szeminárium az egy papNEVELDE az én értelmezésemben, vagyis van fontosabb dolog, mint a liturgiához meg a zenei hagyományhoz magas szinten érteni. Én olyankor maradok szó nélkül, amikor jönnek azok, akik EZT TANULTÁK (mondjuk egyházzenei szakon), hogy na akkor jöttünk dolgozni, és a plébános úgy gondolja, hogy beosztottat kapott, nem munkatársat, és hogy a bevonuló ének addig tart, ameddig ő a bejárattól elér az oltárig: a két utolsó versszak elmarad, mert lárpurlár nem énekelgetünk, a templom nem hangversenyterem. Aztán hogy a szentháromság dicsérete, ami a liturgiai átvezető a mise első keresztvetéséhez, a népének utolsó versszakában lett volna, hát ugyan már. Vááá, még sokáig tudnám itt nyomni :-)

zzzsuzsa 2010.07.25. 14:39:49

@álomfejtő: Gyönyörűen fogalmaztál! Rájöttem hogy duplán imádkozik minden ember, aki zenél. Legyen az hangszeres, vagy vokális, tmplomon kívül, vagy belül. @Felicitasz: Egyetértek! Megint papneveldében vagyunk :DD. De annyi bizos, hogy a papneveldében nagyon profi mentálhigiénés és zenei képzést kellene kapni a . növendékekenek!@Virágoskert: Aztmondod, elgondolkodsz azon, hogy a Szent Áldozás helyszne alkalmas e bármilyen zenélésre. Én szertném meggkérdezni tőled: A Szent Áldozás helye megengedi e az elektromos hangszeren aló dilettáns nyekergést és a színvonalatlan népénekeket.

2010.07.25. 14:40:31

@álomfejtő:

Egyetértek, nem arról van szó, hogy aki nem művelt zeneileg, az egy életre kizárta magát azok közül, akik képesek élvezni a zenét. A zene élvezete valóban mindenki számára nyitva áll, aki nyitott erre. Amikor azt írtam, hogy nincs érzéke hozzá, inkább helyesebb lett volna úgy írnom, hogy nem igazán nyitott, inkább a dolog társadalmi esemény -jellege miatt jár koncertre.

Azzal azonban vitatkoznék, hogy a zenei műveltségétől függetlenül mindenki ugyanúgy képes élvezni a zenét, ugyanis bizonyos zenék (illetve a zenében található bizonyos minták, komplexitás) befogadásához szükség van háttérismeretekre és az elme edzésére, amiatt, mert enélkül az ember nem tudná, mire kell/érdemes figyelni. Persze elképzelhető, hogy bizonyos darabok enélkül is élvezhetők (fülbemászó dallam, magával ragadó lendület, stb), de a zenének vannak olyan rétegei, amelyek eléréséhez mindenképpen szükség van ismeretekre és főként rengeteg gyakorlásra. Másrészt ez az értő füllel való hallgatás kétélű dolog, ugyanis a túlságos ragaszkodás a tanulás útján rögzült mintázatokhoz akár meg is akadályozhat bennünket, hogy belefeldkezzünk az élménybe. A tudás hajlamossá tehet, hogy az élmény minél teljesebb befogadása helyett arra figyeljünk inkább, hogy megfeleltessük a tanultaknak azt, amit tapasztalunk. Emiatt aztán azt is meg kell tanulni, hogy hogyan felejtsük el azt amit tudunk a zenéről. Hiába, nemcsak a zenélés, de a zenehallgatás is művészet :))

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.07.25. 14:55:07

Na, még azért valamit megírok. A jezsuiták jubileumi évében volt egy zenei pályázat, kortárs feldolgozásokat kértek Ignác Suscipe imájára. Elolvastam a pályázati kiírást, és olyan érzés volt, mintha valaki egy dohos szobában ablakot nyitott volna; friss levegő csapta meg az orromat, már egészen elszoktam tőle addigra. Ilyesmi kellene, RENGETEG. És nagyon büszke voltam a jezsuitákra, hogy megint nekik jutott eszükbe. A nyertes kórusmű nem egy átütő darab, de Bachnak se minden műve az, és végre történt valami. Közben pedig mintegy mellesleg megíródott a pályázat során egy-két használható offertóriumi darab egy Ignác ünnepi misére (nem csak a jezsuitáknál) - ha van itt olyan, aki TÉNYLEG ért a liturgiához, nem úgy mint én, és kifogása van, szóljon, tanítson - és ha ilyesmi még gyakran előfordulna, akkor talán lehetne a mostani elég tragikus helyzeten változtatni. Nem mindenütt tragikus, de ahol az, ott nagyon az, magam láttam (vagyis, hallottam, de bár ne hallottam volna).
Az meg milyen már, hogy bosszankodva jövök ki miséről. Abszurd csapdahelyzet, mert magamat érzem bűnösnek az Úrhoz méltatlan érzésekért, közben meg nagyonis jogos érzések: ha puritánul "jézusiak" akarunk lenni, akkor csend legyen és csendes ünneplés, de ha van egy hatalmas múltú, zenei kultúrát hordozó egyházi hagyományunk, akkor meg csináljuk már, legalább mi. Nem várhatjuk megint a protestánsoktól, hogy ők szolgáltassanak katolikus egyházi zenét. (Pedig nincs új a nap alatt, az előző városunkban az anglikán katedrális csinálta azt, amit a katolikus templomoknak kellett volna... és Bach sem volt katolikus, vagy nem mindig ;-))

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.07.25. 15:13:54

@zzzsuzsa: Én a papoktól nem azt várom, hogy értsenek hozzá, hanem azt, hogy végre lássák már be, hogy nem értenek mindenhez. Adott esetben nem értenek mindenhez, ami egyházi. Hihetetlen nehéz ezt megértetni velük (némelyikkel), pedig semmi tragikus nem történne, ha belátnák. Aki orvos, az se ért mindenhez, ami "orvosi", és lehet a legkiválóbb szemész, nem fog kezet műteni. A liturgia meg az egyházzene az egy szakterület is: tényleg nem kell mindenkinek értenie hozzá (és mondjuk szerintem a mentálhigiénés "ellátás" is egy szakma; én elfogadom, hogy van olyan pap, aki nem ért hozzá, de akkor vagy tanulja meg, vagy ne csinálja; lássa be, hogy nem ért a "lelkekhez", és tegye ki a gyóntatószéke belső falára a felhívást saját magának, hogy "az első szabály: nem ártani" - ez már bőven elég lenne, szerintem, kár, hogy ez sincs). Én azzal már elégedett lennék, hogy azok, akik nem értenek hozzá, békében hagyják dolgozni azokat, akik meg igen. Az orgonista/zenei igazgató nem tud misét bemutatni. De hogy az egész dolog köré mi a zenei hagyomány és hogyan lesz ebből valami kerek ünneplés, ahhoz meg igenis ő ért jobban, és a pap ne akarja eldönteni, mi legyen az áldozási himnusz.
Képzés annyiban kellene, hogy a pap tudja követni azt, hogy zeneileg mi történik. ( Voltam már olyan misén is, mint kórustag, ahol ez nem ment: az ünnepi liturgiában a paxolásra külön liturgikus darab volt, ami végigment latinul, aztán az utolsó taktusok után a pap azonnal felemelte az ostyát Úrfelmutatásra, esélyünk se volt Agnus Deit énekelni. Egy ünnepi mise, Agnus Dei nélkül. Tudom, alapesetben manapság már fel se tűnik, ha valami kimarad, de ez inkább szégyen, mi meg egyszerűen csak rosszul éreztük magunkat. Nem a mi hibánk volt - az oltárnál állva tudni kellene legalább annyit, hogy pax KÖZBEN nincs Agnus Dei, tehát a kórus most biztos nem azt énekli, a misének viszont állandó része; latinul meg szintén elegendő annyi ismeret, hogy egy liturgikus darabba belefülelve a szövegből megmondjuk, hogy ez most az Agnus vagy nem az Agnus. A szokásos problémám meg ismétlődik: ki lehet várni az utolsó ütemek után pár pillanatot, és figyelni, történik-e még valami a karzaton. Nem kell azzal a misével annyira sietni.)

namwen 2010.07.25. 19:37:29

A kőfaragó szobra és a jó szobrász szobra. Szobor- e mindkettő. Igen, annak mondjuk.

Zene.Van amit annak nevezünk, de nekem valahogy nem az. A zene bennünk van. Mindenkiben benne van. Eszembe jut a "Misszió" c. filmben a kis indián "vadember" lelkéből áradó hang, ami bizonyítékként hangzott fel. Az az ének, és sok zene isteni mondanivaló hordozója. Isten képmásiságunk öntudatlan kifejeződése, megszólalása.Racionálisan fel nem fogható metafizikai jelenség, ami felemel minden földiek fölé. Felszólalunk általa és nekem ez az egyetlen és egyetlen IGAZI hang a Teremtő felé, amikor a lélek teljes odaadással folytat párbeszédet.Az istenképmásiság az Istennel. És előíz az ilyen zene hallgatása, "'harmonia caelestis", amire számíthatunk, - HA számíthatunk majdan. Isten végtelen szeretete nyilvánul meg benne akár ha ilyet hallunk és magunkban megéled, - ráismerünk, vagy ha részünkről meg tud szólalni - az Ő segítségével, mert közelíteni tud az abszolutumhoz.

Vannak olyan zenék amik a fület csiklandozzák kellemesen, meg olyanok amik rosszra hajlóak. Rossz zenék, hamisak. Olyanok, melyek csak a mesteremberek próbálkozásai, de nem a mindenség hangjai. Nekem azok nem zenék, bár annak szólítom őket én is. És vannak népénekek és mély hitű népi hivők, akiknek lelkéből ezek olyan eulabeiával szólalnak meg, mintha a Magnificatot hallanám.
Kőfaragók, szobrászok. ZENE meg zene.

zzzsuzsa 2010.07.25. 19:42:54

@Felicitasz: Nagyon megértelek, nagyon durva, hogy a pap nem hagy végigénekelni egy tételt. Nem tudom, (mert nem éneklek templomi, sem más kórusban,) de vannak próbák, amin a pap is jelen van? Nézd meg ezt a linket: www.terezplebania.hu és nézd meg a "zenei élet" menüpontot. Így is lehet liturgikus zenét csinálni. A kórus neve Capella Theresiana, nagyszerű repertoárjuk van.(már Barsi atya is nagyon megdícsérte ezt a kórust) Azonban nem árt megjegyezni, hogy a plébános atya nagy zenerajongó és zeneértő. Nem véletlenül virágzik a templomi zenei élet. És a kántor zsenialitásáról még nem is beszéltem.

zzzsuzsa 2010.07.25. 20:00:44

@namwen: Nagyon szép amit írsz. Első áldozásomkor csodálatos élményben volt részem. Volt egy tündéri első misés pap (tündéri, mert nagyon emberi, bensőséges, megszólító hangvétele/hangja volt) A háttérben pedig szólt az Ave Maria hegedűn, orgona kísérettel. (addig sosem kedveltem túlzottan ezt a művet) Ez olyan éteri és varázslatos volt, hogy szinte kézzelfogható volt Isten jelenléte bennem, körülöttem, és később jöttem rá, hogy olyan élmény volt, mintha bent lennék Isten, Jézus szobájában, akik hihetetlen irgalommal és szeretettel fogadnak, vesznek körül engem. Komolyan mondom, azóta sem tudom, hogy ez egy álom volt e, vagy valami istenélmény szerű dolog. Az viszont biztos, hogy az első misés pap hangja, és az Ave Maria hegedűn, meg, hogy a gyerek a nyakamban volt végig nyugodtan és szokatlanul csendesen, mindez együtt váltotta ki ezt az érzést, amit hiszek, hogy valóság.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.07.25. 20:31:14

@zzzsuzsa: :-) Egy hasonló hely volt a miénk is - naná: latin nyelvű ünnepi liturgiákat rendes kórussal, egyházzenész karvezetővel nem csinálnak mindenhol - de az ünnepi misének ez lesz a veszélye is, a vendég rangos főcelebráns egyáltalán nem biztos, hogy zeneértő. Ez nem baj, ha legalább figyel ;-) de együtt próbálni nyilvánvalóan teljesen esélytelen. Már az is eredmény, ha az üzenetünkön, hogy a bevonulási népének után komolyabb szertartások alkalmával még rendes gregorián introitus van (jobb helyeken a sima vasárnapi misén is), és csak UTÁNA kezdés, azzal sértődnek meg, hogy "mit képzel ez a karnagy, tán én ezt nem tudom?" és nem azzal, hogy "már megint egy feltűnési viszketegségben szenvedő zenészbanda, akik a misén akarnak koncertezni".

Virágoskert 2010.07.25. 22:04:58

@zzzsuzsa:

Ha már így megkérdzted, saját véleményem szerint azok sem méltóak a szentmiséhez, bár mégiscsak a liturgia részei, szemben egy teljesen önálló koncerttel.
Ugyanakkor nem azt állítom, hogy egyértelműen helytelen katolikus templomokban a liturgiához nem kapcsolódó hangversenyeket tartani, csak annyit, hogy nem tudom. :-)

Lehet, hogy most kőszívűnek tűnök, de én az atyák helyében felhívnám a figyelmet arra, hogy csak a hívek közül csak azok énekeljék a népénekeket, akik ismerik a szöveget és a dallamot, ill. akiknek van egy minimális énekhangjuk. Én például rendszeresen önkritikát gyakorlok és használom a szövegkönyvet, illetve igyekszem igen halkan énekelni, merthogy nincsen jó hangom. Nem ártana még néha egy-egy időszakos figyelmeztetés sem a helyes templomi rendről, a templomi magaviseletről sem (gyerekzsivaj, térdeplők rendeltetésszerű használata, térdhajtás szabályai, a papnak fenntartott részek nem mondása, stb.)

Aki viszont tud énekelni, az énekeljen! Az a tapasztalatom, hogy a lendületesebb, buzgóbb plébániákat kivéve szinte mindenhol ellanyhult a liturgikus élet. A hívek alig mondják a válaszokat és az imádságokat, illetve mindenki a saját tempójában, így gyakran hatalmas zűrzavar alakul ki. Többször eszembe jutott már az, hogyha a híveknek ennyire nem fontos (vagy esetleg nehézkes) az új rítusú, párbeszédes szentmise, akkor nyugodtan vissza lehetne térni a régi rítushoz is, kevesebb párbeszéddel, latin nyelven, sok gregoriánnal.

og-zol 2010.07.25. 22:08:36

Szeretem a zene számtalan ágazatát. Amatőr módon művelem is, (zongora, gitár), ahogy az egészségem, a reumám engedi.
Én úgy gondolom,- töredékes tudásommal azt hiszem,- miközben Krisztus áldozata abszolút realitás, addig a zene nem.
Korszellem függő hogy mit érzünk "egyházi zenének".
Egyéni adottság, hogy a zene mely ágazata képes Istenhez emelni a lelkünket.
Kit a gregorián, kit az ortodox harmóniavilág, kit J. S. Bach, vagy esetleg Bartók?
Közhely, de egyben nagy igazság is, nincs "könnyű" zene meg "komoly" zene, (Mozart pld. könnyen emészthető mondjuk Wagnerhez képest),- szóval csak jó és igényes zene létezik, meg silány zene. De a zenei műfajok közt ne tegyünk "igazságot".
Akit a népénekek visznek közelebb az Úrhoz, az keresse a népénekes miséket. Akit Bach zenéje emel isteni magaslatokba, az ne menjen gitáros misére,- kivéve ha azt a műfajt is szereti.
Én szeretem Bachot, Mozartot, a gospelt, sőt még a pünkösdi-karizmatikus dicséreteket is. Viszont nem csak hogy nem értem a modern dzsesszt, hanem kifejezetten idegesít.

A zenei műfajokat ne játsszuk ki egymás ellen,- inkább keressük meg mindennek,- és mindenkinek az Istentől rendelt helyét, hogy ott épüljön az Úr dicsőségére és embertársai javára.

zzzsuzsa 2010.07.25. 22:40:20

@Virágoskert: :-))) "Én például rendszeresen önkritikát gyakorlok, és használom a szövegkönyvet, illetve igyekszem igen halkan énekelni, merthogy nincsen jó hangom" Ez nagyon helyes és dícséretes hozzáállás. :))És nagyon szerény!
@Felicitasz: "feltűnési viszketegségben szenvedő zenészbanda, akik a misén akarnak koncertezni" Nagyon jót mosolyogtam ezen:-))
Most jöjjön pár nagyon jó zene, és a végén kedvenc énekesnőm.
Először Mozart Requiem (állítólag könnyen fogyasztható.....) mégpedig korabeli hangszereken és méretekkel
www.youtube.com/watch?v=CQUFQ_NOJI8
és a kedvenc énekesnőm:
youtube.com/watch?v=f_IS6sg_ONw&feature=related

www.youtube.com/watch?v=Md-JfajEtzM&feature=related

remélem jól írtem a linkeket.

namwen 2010.07.25. 23:48:49

A hitigényt táplálni és formálni kell, de nem akármivel, hanem olyan zenével amely nagyobb hitbéli mélységekhez vezet. Nem engedni válogatni a gyengeségekre hajló embert a zene svédasztaláról! Nekem a gitáros mise a "jó" (mire ?), neki meg a népének, annak pedig a tridenti liturgia gregoriánnal ?

Fő hogy olvasson az ember?
Az emberi élet értelmét és célját, az örök isteni igazságokat sem akármiben lehet megismerni, felismerni, erkölcsileg, hitben nevelődni, formálódni. Nem ajánlatos kitenni a könyvek svédasztalát, bár ma ez történik. Eredmény ???

Már most a posztkeresztény korban élünk, amikor minden eszközzel el akarják venni tőlünk a "megrendülés" képességét, hogy a templomban is inkább fogyasszunk és olyat, ami az isteni kegyelmet kevéssé közvetíti. Én ellene vagyok a méltatlan tiszteletlen, megrendülést nélkülöző könnyedségnek "Isten házában", minden vonatkozásban.

De szívesen vacsorázom vérbő cigányzeneszó mellett és hallgatom meg egy nyári szabadtéri koncerten a West Side Storyt, vagy az operában a Poppea Koronázásától az Istenek Alkonyáig sokmindent óm az összes olasz operát is és azt gondolom, hogy van ún. "könnyű" zene MINDEN műfajban. Olyan, ami műfaján belűl könnyűnek találtatik. Brrr !

saintlouisdefrance 2010.07.26. 00:37:29

@Felicitasz: a II. Vatikáni Zsinat után a papok olyan mértékű pusztítást végeztek mindenben, ami az Egyházban esztétikus, hogy az a reformáció és a kommunizmus legrosszabb bűneivel veszi fel a versenyt. ahogy komplett templombelsőket pusztítottak el és festetlen vasbeton templomokat kezdtek el építeni, úgy számolták fel a zenei hagyományokat is.

ezek a dolgok összefüggenek. mind egy mélyebb válság, a lelki igénytelenség és fáradtság jelei.

ha ezekből az esztétikai jelekből indulok ki, azt kell mondanom, hogy ez a legkomolyabb válság, amit az Egyház eddig átélt. ezért nem tudok egyetérteni azzal, hogy a papok zenei és liturgiai képzése nem elsődleges fontosságú

nem bízhatjuk műveletlen tahókra az európai kultúra legértékesebb hagyományait, építészeti és más jellegű műalkotásait. ami jelenleg történik, az vallásunk múltja és jövője, illetve az egész emberiség közös öröksége ellen elkövetett jóvátehetetlen bűn.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.07.26. 04:20:35

@saintlouisdefrance: Azért stilisztikai kifogásaim a kommenteddel szemben is volnának, ugyanakkor maradjunk szigorúan a témánál, és visszajelzek annyit, hogy értem a felvetést az esztétikai és az egyéb válság összefüggéséről, és lehet, hogy igaz is.

@og-zol: Nagyon igazad van, és szeretném a gondolatodat továbbvinni. Igen, tényleg jó, hogy van gitáros, van taizé-i (jár valaki a bencésekhez Buda... talán tétény? sarkán, kint a frászban a kápolnába vasárnap esténként?), van gregorián (Magyar Szentek, vasárnap este), van sok minden. És tényleg jó, hogy lehet válogatni (már ahol, ugye; ilyenkor szinte érzem, ahogy a kajászólatyaki olvasónak emelkedik a vérnyomása és szeretne engem a fenébe elküldeni a zenei finnyásságommal együtt). Szóval, már ahol.
Amit én nem tudok elviselni - finnyásan - az a koncepciótlanság, amikor mindenkinek adni akarunk valamit, és aztán senki nem kap semmit, és a liturgia meg úgy maradt hiányos, ahogyan volt (emiatt). Most legutóbb nagyon felhúztam magam a legfrissebb amerikai tapasztalatomon, ősi keltától operazenén át gospelig. Az opera brutális volt - én művelem is, még színpadon is, de misén???? -, az ősi kelta meg a gospel kölcsönösen inkompatibilis. Pedig olyan jó ősi keltát lehetne - de akkor végig. Vagy olyan jó gospelt - New Yorkban még nem sikerült eljutnom oda ahová mondták, de ez is arról szól, hogy akkor VÉGIG. És innen üzenem, hogy fogalmatok sincs, ilyen kincs van otthon. Vigyázzatok rá, terézvárosi kórustól bencés konventmiséig - itt sokkal gyorsabban lementek a zenei reformok, és nagyon kevés hely úszta meg, viszont nem járhat mindenki a St Patrick katedrálisba, ha korrekt (nem mondtam, hogy csodálatos, csak annyit, hogy KORREKT) liturgiát szeretne látni. Nekem máshol még nem is sikerült, pedig itt vagyok már egy ideje.

zzzsuzsa 2010.07.26. 12:25:55

Nem jók a linkek, de mégegyszer nem kezdem beírni, @Felicitasz: te biztos ismered őt, de ha mégsem hallhassátok meg a youtube-on bármelyik felvételét: Kathleen Ferrier. Hihetetlen hangja van. Alt. Egy kórusban fedezték fel és fiatalon halt meg.

zzzsuzsa 2010.07.26. 13:02:38

@Felicitasz: off: Készül a könyv?:)

filosz · http://radio.sztaki.hu/node/showSeries.php/011se170/from__11#progs 2010.07.26. 16:40:11

radio.sztaki.hu/node/get.php?id=011pr2616 Ljudmila Ulickaja Daniel Stein tolmács című regényének bemutatása a FILOSZ című műsorban. hallgassátok szeretettel! zene ebben is van, nem is akármilyen!

Karfiol 2.88 2010.07.27. 01:30:53

"a dupla sebességű hanghullámot halljuk az előző hang egy oktávval magasabb megismétlésének"

Dupla frekvenciát akartál mondani szerintem.
Kétszeres sebességű hanghullámot legfeljebb akkor hallasz, ha valaki héliumot kever a légtérbe.

Régen az Egyház a tudás fellegvára volt, ne hagyjuk ezt veszendőbe menni :)

---

A durva, csúnya zenéről pedig: szigorú katolikus nézőpontból talán nehéz megérteni, de az indulatok, őrületek, vagy éppen az apátia disszonáns megidézése jóval autentikusabban hangzik a mindenkori ember számára, mint a szép, rendezett zene.

Talán Nietzsche nem a kedvencetek errefelé, de a Tragédia születése elég jól megvilágítja a zene "sötét oldalát".

---

A gyorsabban növekvő paradicsomban pedig biztos van valami.

Mondjuk nálam amikor a virág az ablakban meghallotta az Albert Einstein Bizottság Szerelem című remekművét, depressziós lett, és utána mindig elzavarta a közeledő méhecskéket. Nem sokkal később, talán a Nirvana hatására, leugrott.

kis_csirke 2010.07.27. 08:18:52

@Karfiol 2.88: és ugye amióta a csengőhangod a Szomorú vasárnap, azóta a macskák is elköltöztek a környékről?! (DDDD)

a4181716 2010.07.29. 21:37:36

Ez egy rossz írás.

1) "Először is, érdekes kérdés, hogy hol is létezik a zene."

Ez nem egy érdekes kérdés, hanem értelmetlen. Nemcsak fizikai létezők vannak (fura, ha ezt egy szentfazék tőlem tudja meg), így létezhet vmi olyan fizikai paraméterek nélkül is, mint pl. hely. Ennyi.

2) "... a szép zenét kedvelő társadalom jó társadalom. Ezzel szemben az érzelmeket és indulatokat felkorbácsoló zenét kedvelő társadalom romlott társadalom. "

Akárkinek a fejéből is pattant ki ez a gondolat, ostobaság. Az, hogy milyen a szép zene, erősen szubjektív. Mindenkinek más tetszik, és ez ízlés dolga, nem az erkölcsé. Nincs semilyen objektív, de mégcsak krisztusi (pfhejj) kritérium sem arra, hogy egy zene mikor szép. Az illető valószínűleg azt érti szép alatt, ami neki tetszik, lényegében etikává emelve saját ízlésvilágát. Az illető semmivel sem jobb azoknál a tizenpár éves hülyegyerekeknél, akiknek az önazonosságát rocker/rapper/diszkós/stb. voltuk adja, és világon mindenkit a rocker-nemrocker/rapper-nemrapper/diszkós-nemdiszkós tengely mentén skatulyáznak be.

3) "...alacsonyrendű zene."

Talán erre kár is betűt pocsékolni. Mindenesetre, ha a szerző szerint van alacsonyabb rendű zene, akkor szerintem meg van alacsonyrendű hitrendszer. Például minden létezés és történés végső okát egy sosem látott transzcendens lény akarával magyarázni primitív, archaikus és idejétmúlt gondolkodásmód. Efféle világmagyarázatok intézményes képviselői egész biztosan több ember haláláért felelnek, mint a valaha létezett összes popzenész (köztük Marylin Manson) együttvéve.

4) "Mi a hatása ennek az állandó ingernek? Miért kell a csend ellen védekezni?"

Hadd kérdezek vissza: Kedves papok és szerzetesek! Miért kell az ingerek ennek védekezni? Mi a hatása ennek az állandó csendnek? (Segítek: szociális készségek romlása, depresszió; súlyosabb esetben szkizofrénia, hallucinációk, "látomások".)

5) Mozart Eine kleine Nachtmusikja
Ami azt illeti, nekem feláll tőle a szőr a hátamon. Nyálas, vinnyogó, negédes, gejl vacak. Persze, a mű megfelel a zeneszerzés európai hagyományainak, minden ehhez kapcsolódó szabályt betart, s ez a komponista munkáját dicséri. Attól még nekem nagyon nem tetszik.

6) "Miért muzsikálnak állandóan a tücskök és kabócák?"
Azért mert konkrétan k*rni akarnak, és így találnak partnert. Ez a viselkedés beléjük van drótozva, és nagyonis vagy biológiai szerepe.

cladonia_rangiferina 2010.07.30. 20:18:35

@a4181716:
"Ez egy rossz írás.
Akárkinek a fejéből is pattant ki ez a gondolat, ostobaság.
Talán erre kár is betűt pocsékolni."

Igen. Jól fogalmaztál.
Saját magadról...

2010.07.31. 01:24:53

@a4181716:

Bár kicsit karcosan fogalmazol, sok dologban egyezik a véleményünk.
Viszont Marylin Mansont (meg a többi popzenészt) nem az Egyházzal kéne összehasonlítani, hanem annak a 'zenei részlegével'. Hány ember haláláért felelnek vajon a plébániai kórusok?

'ha a szerző szerint van alacsonyabb rendű zene'

Miért ne lehetne bizonyos műveket vagy műfajokat alacsonyabb rendűnek tartani másoknál? Egy Wagner opera valószínűleg magasabb rendű a Fásy mulató zenéjénél. Ezen szerintem Fásy Ádám sem sértődne meg.

'Például minden létezés és történés végső okát egy sosem látott transzcendens lény akarával magyarázni primitív, archaikus és idejétmúlt gondolkodásmód.'

Hát ez a párhuzam így nagyon erőltetett. Különben meg a transzcendens lényben való hit önmagában semmivel sem primitívebb, archaikusabb és idejétmúltabb az ateizmusnál.

Sneijder 2010.08.04. 19:07:07

@Virágoskert:
Kedves Világoskert!
Én ugy gondolom,hogy mindenkinekszíve joga van ahhoz ha még nem is ismeri az adott éneket ,hogy azt énekelhesse.Az éneklés ugyanis egy imádság.Már többen ismerik Szent Ágoston mondását miszerint aki énekel az kétszeresen is imádkozik.Persze akinek nincs jó hangja az kórusban ne énekeljen de ha a hívek énekléssel jobban beletudják vonni magukat a szentmisébe akkor ez alól szerintem senkit sem tilthatunk meg.Az legyen a legnagyobb baj egy adott plébánián ,hogy a hívek rosszul és csúnyán énekelnek.Egyébként azért amikor hallok olyan éneket felcsendülni a templomban amit nem ismerek akkor én sem szoktam énekelni. A gyerekzsivalyt azt aláírom,hogy egy papnak kötelessége,hogy azt megszüntesse.

Sneijder 2010.08.04. 19:39:38

@saintlouisdefrance:
Bizonyos értelemben stílusváltásnak lehettünk szemtanúi az egyház életében a II.Vatikáni zsinat óta.Nekem nincs bajom azzal,hogy az új templomok puritánabbak viszont az már felháborított,hogy egy nemrég felépült modern templomban(ami Gödöllőn van) a tabernákulom nem a templom legláthatóbb helyén van hanem oldalt elhelyezve az oltárhoz képest.
És azt még külön problémának érzem,hogy behozták a gitárt és olyan taizéi énekeket, Sillye Jenő számokat amelyek megtévesztőek.Az úgy várlak én című számát számtalanszor hallottam,hogy azt az áldozáskor énekelték.És megindoklom mi a baj vele.
A szövegben azt éneklik ,hogy várom a találkozást veled.Ez egy súlyos tévedés.Az Eucharisztiában nem Jézussal találkozzunk hanem vele egyesülünk.Hiszen akkor Jézus bennünk él.Persze csak akkor ha a megszentelő kegyelem állapotában vagyunk.
És én ugy gondolom,hogy ezek a gitáros zenéket a hittan órára vagy esetleg nyári táborokban lehetne énekelni nem pedig a templomban.Mielőtt valaki megvádolna engem valaki ,hogy Sillye Jenőt ,hogy mertem én kritizálni én nekem nincs vele semmi bajom és szeretem a számait de nagyon sok számát egyszerűen nem misén kell elénekelni.

Sneijder 2010.08.04. 19:52:20

De azért az egyházi zenét illetően ne legyenek illúziónk ,hogy csak most van válságban.S egy érdekes és idevágó részt olvastam nemrég a régi Magyar Katolikus Lexikonból:"A liturgikus érzék már egyébként is teljesen leromlott a XVII.század fordulóján.
A hangszeres zene a templomba bevonult...A XVIII. században pedig csaknem egyeduralkodólag..A hangszeres zene divattá lett és megszűnt a liturgia alázatos szolgálója lenni, inkább elnyomta azt."
Szóval sajnos ezen problémák mind a mai napig előbukkannak az egyházi életben.

Virágoskert 2010.08.04. 20:34:50

@Sneijder:

Igazad van, mindenkinek szíve joga az éneklés. Nem is akartam elvitatni ezt senkitől, hiszen az imádkozás is egyben. Inkább arra gondoltam, hogy a dallam, a szöveg ismeretének hiányában, vagy minimális énektudás híján inkább a halkabb éneklést látom helyesnek. De ez csak egy szubjektív vélemény.

Sneijder 2010.08.04. 21:18:01

@Virágoskert: Hát akkor meg is egyezik a véleményünk:)

Endrosz 2010.08.09. 13:51:04

@a4181716: "Hadd kérdezek vissza: Kedves papok és szerzetesek! Miért kell az ingerek ennek védekezni? Mi a hatása ennek az állandó csendnek? (Segítek: szociális készségek romlása, depresszió; súlyosabb esetben szkizofrénia, hallucinációk, "látomások".)"

Ahaha. Hát akkor mesélek...

I.

Volt egy elég hosszú időszak az életemben, amikor albérletből albérletbe költöztem Budapesten (és környékén). Az egyik ilyen alkalommal Szentendre egyik külső területére volt alkalmam költözni, egy falusias környékre. Szinte leírhatatlan volt a reggelek és esték során tapasztalt különbség: az, hogy az állandó háttérmoraj helyett CSEND fogad ébredéskor és búcsúztat lefekvéskor, és az esetenkénti zaj (ajtócsapódás, kutyaugatás) sem zavaró, hanem csak fűszer a csend ízéhez. A szobámnak volt egy hátsó ajtaja, ami egy picike udvarrészre nyílt, szombat reggelente onnan költözött be a kevéske szellővel dúsított susogó csend, szombat esténként onnan hallgattam a tücsökkoncertet. Gyógyító élmény volt; mellbevágó a kontraszt egy-egy budapesti nap után...

II.

A Távol-Keleten a csendnek egész kultúrája van. Nagy filmrajongó vagyok, és a koreai, vietnami, japán stb. filmekben a csend dramaturgiai szerepe magától értetődő természetesség. Egyik kedvencem, Osima Nagisa "Tabu" című történelmi filmjének egyik jelenetében a császári testőrség parancsnoka és a helyettese némán ücsörögnek egymás mellett, majd percek múlva (!) az egyikük mond valamit, amire a másik rábólint; és ezzel vége a "beszélgetésnek", mindent "elmondtak", amit érdemes volt. Vagy egy másik, a "Bábok" című Kitano Takesi rendezte szerelmesfilm végén azt látjuk, hogy a fiatal szerelmesek egy hosszú övsállal egymáshoz kötözve menetelnek hóban-fagyban; nem szólnak egy szót sem, csak mennek egymás mellett, nap nap után.

A filmeken belül is kiemelt kedvenceim az animációs filmek, mint például a világhírű Mijazaki Hajaó filmjei (nagyobb premierje Magyarországon egy filmjének volt, a "Csihiró Szellemországban"-nak). Néhány évvel ezelőtt a Disney rászánta magát, hogy kiadja a teljes életművet angolul (illetve az őt foglalkoztató animációs stúdió, a Studio Ghibli összes filmjét). Mi rajongók szívszorongva vártuk, hogy mi fog ebből kisülni? Láttunk már épp elég hollywoodi átdolgozást, amire alig lehetett ráismerni... Nos, a fordítások jók lettek, a szinkronok is, és a filmek sem lettek megcsonkítva, átdarabolva, mert ez utóbbit a stúdió kikötötte a szerződésben a korábbi rossz tapasztalatok alapján. Mégis akadt egy feltűnő módosítási eszköz: a filmjeiben szereplő hosszabb csendeket sok helyen plusz párbeszéddel vagy zenével töltötték ki.

Nem bírja a pörgő europid ember a csendet. Még az áldott, kibékülő, felfedező, tanító vagy beszédes csendet sem.

(És akkor még egy szót sem szóltam arról, hogy a hosszan tartó csendnek milyen szerepe van a távol-keleti vallásokban. De azt inkább meghagyom a jezsuitáknak. :-)

III.

Egyszerűen nem vagyok egy zenehallgató típus. Még Bachot is csak módjával hallgatom. :) A zajszennyezés fogalmát meg nem én találtam ki, hanem egy sajnálatos tény. Itt lakom egy belvárosközeli lakásban, egy forgalmas út mellett, és nem bírom megérteni, hogy a vidéki rokonok és ismerősök közül miért beszélnek olyan sokan vágyakozva "Pestről", "ott annyi minden van", "ott nem olyan unalmas, mint itt" (leszámítva a sokkal több munkalehetőséget, azt értem, tudom, de nem arról áriáznak). Én idén tettem meg az első lépéseket abba az irányba, hogy kiköltözzek egy ökofaluba. Már nagyon várom, hogy mikor szabadulok ki végre a falusi csendbe...

Itt abbahagyom, nem kívánom a csend kitartó élvezetének hatására bizonyára kialakult mentálhigiénés problémáimmal másokat megterhelni. :)

2010.08.09. 17:39:04

@Endrosz: Nekem a legjobb a csendes időszakokat és a "zajosakat" kombinálni. Pl. 1 hónap csendes időszak után egészen különleges élmény a zenét "ráengedni" a kipihent neuronokra :) Amúgy nem olyan rég döbbentem rá, hogy nem igazán tudok csendes helyet Magyarországon, ahhoz hogy igazi fülsüketítő csendet "halljunk", jó messzire kell menni a civilizációtól, különben mindig hallható valamilyen morajlás, a gépek alapzaja.

zzzsuzsa 2010.08.09. 20:57:12

@ifsz: "ahhoz, hogy fülsiketítő csendet "halljunk", jó messzire kell menni a civilizációtól, különben mindig hallható valamilyen morajlás, a gépek alapzaja." Nagyon egyetértek, szerintem ez a "neuronokra" is nagyon káros. Döbbenetes, mennyire más, mikor elmegyünk a Bakonyba, és az éjszakák olyanok, mint 30 évvel ezelőtt nagyanyáméknál Csíkban: A tücskök szólóznak és a háttérben a csend "hallatszik"!! :) Még egy látszólagos kép(hang)zavar: A csend olyan tud lenni, mint egy nagyzenekari tutti!

kis_csirke 2010.08.12. 08:21:21

@Endrosz: @ifsz: @zzzsuzsa: találtam egy jó kis Merton idézetet a csendről-szabadságról, szerintem ha ez megvan, akkor a civilizációs ártalmak valahogyan integrálódni tudnak, nem lesznek zavaróak:

"A szemlélődő életnek biztosítania kell egy olyan területet, a szabadságnak és a csöndnek a világát, amelyben a lehetőségek felszínre juthatnak, és túl a megszokásokon, új döntések válhatnak nyilvánvalóvá. Új mélységeiben kell megélnünk az időt - ne csupán pillanatnyi szünet, elcsöndesedés legyen, hanem “temps vierge", szűzi idő - nem betöltendő hézag vagy érintetlen tér, amelyet meg kell hódítani és tönkre kell tenni, hanem olyan tér, amely örülhet a maga lehetőségeinek és reményeinek - a saját jelenlétének önmagában. A mi saját időnk, amelyen nem uralkodik még a saját énünk és vágyaink nyomása sem. Ezért egészen nyitott másokra is - együttérző idő, amely átéli a közös illúziót, de kritikusan fölébe is emelkedik."

zzzsuzsa 2010.08.12. 11:29:45

@kis_csirke: "nem betöltendő hézag vagy érintetlen tér, amelyet meg kell hódítani és tönkre kell tenni, hanem olyan tér, amely örülhet a maga lehetőségeinek és reményeinek-a saját jelenlétének önmagában.." Ízlelgetem ezt a mondatot, és nagyon fontosnak érzem, hogy egyre több idő legyen erre, mert különben meg kell bolondulni.

2010.08.12. 14:39:30

@kis_csirke:

... "szerintem ha ez megvan, akkor a civilizációs ártalmak valahogyan integrálódni tudnak, nem lesznek zavaróak" ...

Azt hiszem, ez valóban így működik. Ha valaki képes ilyen módon megélni a dolgokat, annak a városi nyüzsgő tömeg kiváló terep lehet a csendes szemlélődés gyakorlására.

egyérintő 2010.08.28. 15:21:09

@Origenész

Talán nem Konfuciuszhoz kellene visszamenni a zene jellemformáló, társadalom formáló képességére való hivatkozásnál, és Hesse-hez, hanem inkább a keresztyénség szempontjából annyira fontos Platonhoz. Platon a Legfőbb Jó környékéről indítja az értekezését, amikor a zenéről ír:

"Szép stílus, szép erkölcs, szépalakúság, zene, szerelem
SZÓKRATÉSZ: A szép beszéd, a szép hangnem, a szépen rendezett forma, a szép ritmus mind a szép erkölcshöz igazodik; persze nem azt a „szép erkölcsöt” értem, ahogy a bárgyúságot szokták szépítgetve hívni, hanem az igazán szép erkölcsű szellemet.
GLAUKÓN: Mindenképpen.
SZÓKRATÉSZ: Nemde az ifjaknak mindenben ezt kell követniök, ha be akarják tölteni hivatásukat?
GLAUKÓN: Ezt kell követniök.
SZÓKRATÉSZ: Hiszen ezzel van telítve a festészet és minden ilyesféle mesterség: a szövés, a hímzés, az építészet és minden más kézművesség; sőt még testünk természete és minden más növekvő lényé is, hiszen mindben benne rejlik a szépalakúság és az otrombaság. És az otrombaság a rossz ritmus, a rossz összhang a rút beszédnek és erkölcsnek a testvére, ezek ellentéte viszont az ellenkezőnek: a mértékletes jó erkölcsnek a testvére és utánzata.
GLAUKÓN: Tökéletesen.
XII. SZÓKRATÉSZ: Ugye rendelést kell tennünk költőinknek, és kényszerítenünk kell őket, hogy költeményeikbe plántálják bele a jó erkölcs képmását, különben nálunk nem költhetnek, valamint a többi alkotónak is így kell rendelkeznünk, és útját kell szegnünk, hogy a féktelen, szolgai, otromba rossz erkölcsöt örökítsék meg élőlények képében, épületeken vagy valami más alkotáson; és aki erre képtelen, az nálunk nem alkothat, nehogy e rossz példákon nevelődve őreink, mint valami rossz legelőn, minden nap a sokféle gazból kicsinyenként sokat szakajtsanak és legeljenek, és így észrevétlenül valami nagy bajt támasszanak a lelkükben; hanem olyan alkotókat kell keresnünk, akik szép lelkükből képesek fürkészni a szép és a szépalakúság természetét, hogy mintegy egészséges helyen lakva ifjaink mindenből hasznot húzzanak, s a szép dolgokról valami megihlesse látásukat és hallásukat, amint egy fuvallat jó levegőjű tájakról egészséget hozván, és gyerekségüktől fogva észrevétlenül a szép beszédhez hasonlóvá képezze őket, szeretetet és összhangot oltva beléjük.
GLAUKÓN: A lehető legszebben nevelődnének így.
SZÓKRATÉSZ: Ugye, Glaukón, azért a legfontosabb a zenei nevelés, mivel a ritmus és összhang merül alá leginkább a lélek mélyébe, és a legerősebben ragadja meg azt, szépalakúságot támasztva benne; ez teszi a lelket szépalakúvá, feltéve ha valaki helyesen nevelődik, ám ha nem, az ellenkezőjévé. És mivel a nem szép alkotást vagy a nem szép teremtményt a legerősebben a zenében kellően nevelt ember érzi meg és - méltán háborogva - a szépet dicséri és örömmel a lelkébe fogadja, s belőle táplálkozva maga is széppé és jóvá válik; viszont a rútat méltán gáncsolja és gyűlöli már zsenge korában, amikor még nem fogja föl; később aztán, ha az értelme fölébred, örömmel fogadja a szépet, és sajátjának ismeri fel.
GLAUKÓN: Azt hiszem, ezért kell a nevelésnek a zenére alapozódnia."

Innen, a harmóniától, a szépségtől jutunk el Sztravinszkijig, Bartókig egyrészt, akiknek a kakofón jellegű zenemüvei platoni mértékkel a rossz zenék közé tartoznak. Ezt kísérletek is bizonyították a múlt század elején.

A szabad szellemű szülők azt tapasztalták, hogy a gyerekeik nem értik, értékelik ezeket a modern törekvésű műveket. Ismerve a Pavlov törvényét úgy döntöttek, hogy kakofón zenét hallgattatnak a gyermekkel, mikozben azt szoptatja az édesanyja. Arra számítottak, hogy pavlovi törvénynek megfelelően az egyértelműen jó szoptatással összekötve megszerettetik a gyerekekkel Sztravinszkijt. Az eredmény az lett, hogy a csecsemők a folyamatos Sztravinszkij féle zűrös hangzással egybekötött szoptatás hatására megutálták a szoptatást és az anyatejet. Innen látszik, hogy a természeti ember a harmóniát kedveli alapértékként.

Harmadrészt valóban benne élünk a háttérzajként használt. kiegészítő zenében, amely az egész nap folyamán folyamatosan körbevesz minket.

Jó kérdés, hogy a zene mikor tölti be ma azt a funkciót, amit a Platonnál olvashattunk? Nem egyszerű a válasz, hiszen ezt írja Illyés Bartókról : "Kakofoniát? Azt! Ha nekik az, ami nekünk vigasz..."
A felnőtt, értelemmel teljes ember számára a kakofónia a szépség magasságába emelkedett. Talán magának Platonnak is tetszene némely modern zenemű, ha ma élne.

Fontos, hogy mára megváltozott a zene funkciója. A zenét igényes és igénytelen háttérzajként használják manapság a legkülönfélébb új műfajok társaként, sokszor a jobb érthetőség miatt. A művészi és igénytelen filmek, az üzleties reklámok, riportok, hírek és más műfajok kiegészítőjeként nemigazán a zenére figyelünk. Mára már ritka, amikor a platoni értelemben egyfajta lelki épülésként hajlandók vagyunk tisztán, egyedül valamely zenének áldozni az időnket.

2010.08.31. 13:32:45

@egyérintő:

Igaz, hogy a zenének a funkciója sok tekintetben megváltozott, de alapvetően ugyanaz, mint mindig is volt, a funkció alpvetően régen is és ma is a szórakoztatás, ha azt nézzük, hogy mire használja a zenét a hallgatóság (az elmélyült zenehallgatás is szórakozásnak számít), valamint az aláfestő zene sem egy új jelenség. A lényegesebb változás a motiváció terén történt, abban a tekintetben, hogy milyen célból komponálják és adják elő a zenéket.

Régen a művész a szórakoztatásért cserébe megélhetést kapott és kiélhette azt a vágyát, hogy megmutassa magát a közönség előtt. Ma a zene célja a jövedelmezőség. A művészi önkifejezése, a művész relatíve gazdagsága és a hallgatóság szórakozása is a jövedelmezőség érdekében bevetett eszköz, ha nem lenne szükség ikonokra a jó jövedelmezőség érdekében, a zenéket már régen névtelenül gyártanák, ismeretlen, bármikor lecserélhető zenészekkel. Azok a dolgok, amikről írsz, a zene háttérzaj jellege, felszínessé válása is mind a motiváció megváltozása miatt vannak, arról van szó, hogy az ilyenfajta zenét könnyebb és jövedelmezőbbb a tömegek számára értékesíteni, mint az olyan zenét, ami elmélyülést igényel.

egyérintő 2010.09.04. 12:25:32

@ifsz: Akkor már csak az a kérdés, hogy mi a csuda is az a szórakozás, merthogy a zene funkciója szerinted a szórakozás, szórakoztatás lenne.

Ilyen értelemben szórakozás, szórakoztatás kategóriájába esnek a templomok padsoraiban a zsoltárok, imádságok éneklése, illetve szórakozás, szórakoztatás az a zenei élmény, amely olyan hatással van ránk, hogy ez az élmény egész életünk végéig beleégett az emlékeink közé, erre a zenében megélt pillanatra halálunkig is emlékszünk. Nekem legalábbis van néhány ilyen zenei élményem egészen gyerekkoromtól napjainkig.

Nyilván ezekre az esetekre, ezekre a zenével párosult pillanatokra nem lehet a szórakozás, szórakoztatás címkét ráragasztani. Ezekben az esetekben a zene sokkalta különb, sokkalta nemesebb, értékesebb funkciót tölt be, mint a szórakoztatás.

Platon voltaképpen ezt le is írta, ahogy fentebb idéztem. A zene, a harmónikus, a legfőbb jó szerinti zene, az maga a szépség, amely láttat és mint keresztyén azt mondhatom, hogy közelebb visz az Úrhoz. Szavak nélkül is megértet valamit az isteni harmóniából, értelemmel megfogalmazott gondolatok nélkül is közelebb juttat az isteni lényeghez. Nem a szórakoztatás segédeszköze itt, hanem egyfajta lényegi, életbevágó kérdések megfogalmazásának, megélésének segítóje. Nem véletlen az, hogy az egyházi zene szinte minden kultúra, vallás eszköztárában ott van.

Persze zene és zene között óriási különbség van. Az európai, az indiai, az afrikai, a kínai, az ausztrál, stb. zene különbözik, de alapból mindnek sajátos funkciója van. Egyrészt a felsőbbrendű világ megközelítésére szolgáló tartalma van.

A másik funkciója, amely már inkább közelít az általad említett szórakozásra, ez tipikusan emberre jellemző. Az etológiában valahogy úgy fogalmazzák meg ezt a funkciót, hogy csak az embrre jellemző közös rítus, közös akció. Egyfajta közösségi megélést, szinkronizációt elősegítő eszköz itt a zene. De ilyen még a közösen művelt tánc, a szertartások, egyáltalán közösségi akciók.

filosz · http://radio.sztaki.hu/node/showSeries.php/011se170/from__11#progs 2011.02.05. 22:33:59

én épp most szervezek egy jazzklubbot a magam kis református gyülekezetében. hogy megadjam előre is a választ bizonyos kérdésekre, írtam a gyülekezeti újságba egy cikket erről. kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is:

Hogy kerül a csizma az asztalra?
Szakszofon az Úrasztalára?

Az emberek többsége, amikor első ízben hall kortárs komolyzenét, rendszerint hátrahőköl. Annak a harmóniának, örömnek, megnyugtató, vagy éppen felkavaró érzésnek, amit egy szép zenemű hallatán éreznie kellene, a nyomát sem (legfeljebb tényleg csak nyomokban) érzékeli. Ebben újabb és újabb kísérletek sem hoznak általában változást eladdig, hogy könnyen az az érzés alakulhat ki benne: a mai kor embere valami furcsa mutáció, vagy rejtélyes betegség folytán már nem képes őseinek nyomdokába lépni, ha zeneművészetről van szó.
Szerencsére (legalábbis hitem szerint) nem ez a helyzet. Ha létezik a emberiségnek valamiféle kollektív szelleme, az most ebben a mai modern világban sem felejtett el alkotni, éppen csak műfajt váltott és zenei főhadiszállását a klasszikus stílusból áthelyezte a jazz világába. A jazz, amely az egykori gyapotszedő néger rabszolgák önmaguk, majd később az őket kizsákmányoló fehér gazdáik szórakoztatására született énekeiből fejlődött tovább a hangszeres zenéig, napjainkban már az egész világot behálózó és inspiráló műfajjá nőtte ki magát, hatásában és teljesítményében messze meghaladja a kortárs komolyzene jelentőségét. Hódító útja során magába olvasztott minden pozitív energiát és kreativitást amivel csak találkozott. Hogy mi volt ennek a stílusnak a titka, amivel jó száz éven át meg tudta tartani frissességét arra sokan keresik a választ és mivel szeretném ha gyülekezetünkben minél többen ráébrednének a jazzhallgatás jótékony hatásaira, megpróbáltam meg is fogalmazni azt amit felismertem ebből a titokból.
A jazz legfőbb előnye az összes többi műfajjal szemben az, hogy Demokratikus. Mit is értek ez alatt:
1. demokratikus a zenészek egymáshozvaló viszonyában. Úgy alakult, hogy minden zenész, miközben egy közös cél (egy minél emelkedettebb zenei hatás) érdekében közösen és alázatosan dolgozik, rendszeresen lehetőséget kap arra, hogy egy egy szólójáték keretében tökéletesen megvalósíthassa önmaga elképzeléseit egy dalon belül, miközben a többiek mindenben a „kedvére tesznek”. Ettől aztán a jazz egyszerre lesz az összes zenész közösségi és egyéni produkciója (épp mint egy gyülekezetben ugye?).
2. demokratikus abból a szempontból is, hogy nincs semmilyen kötöttség a hangszer, a téma, vagy épp a stílus kiválasztása kapcsán. Egyetlen szempont a minőség, azon túl hogy éppen kókuszdió vagy épp egy Bőzendorfer zongora van kéznél, nem lényeges. A jazz-ben a világ valamennyi hangszerén játszanak anélkül hogy a stílus határait átlépnék, mivel épp az a lényeg hogy ilyen szempontból nincsenek határok. Témáiban is végtelenül sokszínű a jazz. Bölcsőtől a koporsóig (ringatótól a temetési énekig) minden hangulat, érzés és gondolat megtalálhatja a maga kifejezésmódját a jazz-en keresztül.
3. szinte már forradalmian demokratikus a zeneszerző és a zenész viszonya. A témát, a dallamot olyan szabadon adja elő a művész, ahogyan ez semmilyen más műfajban nem lehetséges. Maguk a dallamok számtalan esetben közkinccsé váltak és a különböző együttesek a legnagyobb szabadságban nyúlnak hozzájuk, variációk végtelen és gyönyörűséges sorozatát hozva létre ezáltal. Zenész és zeneszerző teljesen partneri és egyenrangú viszonyban van, a kotta csak jelzés, karmester kizárva (persze a mai jazzről beszélek)
4.a hangszereken túl olyan nem hangszerszerű elemek is bekerülhettek a „kánonba”, amelyek évszázadokon keresztül elképzelhetetlenek voltak a magas művészet világában. Aki mondjuk ismeri Keith Jarrett zongorajátékát pontosan tudja mire gondolok. Szinte látom magam előtt a rizsporos parókájú hölgyeket, hogyan ájuldoztak volna annakidején, ha valaki így, hangosan szuszogva, sóhajtozva, fel- felkiáltva játszott volna színük előtt, a legnagyobb természetességgel (és a legnagyobb sikert is elérve egyben). A jazzban nincs tabu, a cél érdekében szélesre tárult a kapu minden hang, zörej, az élet minden megnyilvánulása előtt.
5.demokratikus a jazz a feldolgozás legkülönbözőbb fajtái előtt. A hiperrealista hangutánzás illetve hangkeltés éppúgy része lehet egy egy előadásnak, mint a legabsztraktabb, legelvontabb matematikai képletek zenei formába öntése. A világ kaotikus zűrzavara ugyanúgy lehet egy darab témája, mint a legszentebb és legtisztább fogalmak.
6.demokratikus módon felülemelkedik a jazz a legkülönfélébb etnikai és kulturális korlátokon. Kitört a gettókból és olyan távoli világokat kötött össze térben és időben is, amelyeket előtte más műfajok sohasem. A mostanában oly sokat szidott multikulturális eszme legszebb termését a jazzben teremte meg. A népzenétől kezdve mondjuk az egyházzenéig a legkülönbözőbb zenei stílusok alkotnak tökéletes keveréket benne, olyan sok változatot létrehozva, hogy azt itt hely hiányában fel sem lehet sorolni, miközben mégis mindegyikre elmondható hogy az a jazz valamelyik formája.
7. végül, de nem utolsó sorban szinte már a zenész és hallgatósága közti határt is feloldja ez a műfaj, éppen látszólagos elvontsága, nehezen érthetősége folytán. A jazz-re figyelni kell, ahogyan egy veretes nyelvezetű regényre, bonyolult versre. Sokszor erőkifejtést, koncentrációt követel a hallgatóitól, de épp ezáltal teszi őt szinte már alkotótárssá. A megoldások, a felismerések közössé válnak, a mesterfokon űzött hangszeres tudás amellett hogy lenyűgöző, ízelítőt ad hallgatójának egy másik, egy magasabb tudatállapotról, ami megéri a fáradságot. A zenész eggyé válik hangszerével, magával a dallammal is (hiszen szabadon variálhatja) a hallgató pedig ha képes ráhangolódni, eggyé válik a koncentráción keresztül a zenésszel. Az improvizációk ha jól sikerültek, egyszerre váratlanul meglepőek és nyilvánvalóan odaillőek, ezáltal egy folyamatos kettősséget hoznak létre a hallgatóban, amit más műfajok, kiszámíthatóságuk miatt nem képesek előidézni.
Azt hiszem aki idáig jutott az olvasásban, már nagyjából sejti mitől válhatott ez a műfaj a legszerteágazóbb és legnagyobb hatású műfajjá napjainkban. Talán ahhoz is kedvet kapott, hogy egy kicsit jobban meg is ismerkedjen vele. Ennek szeretnénk teret adni péntek esténként héttől kilencig az altemplomban. Amikor az ember egy igazán jó felvételt meghallgat, az azt megillető körülmények (jó hangminőség és zavartalan környezet) között, úgy érzi, hogy ha csak egy kis időre és egy kis körzetben is de a dolgok a helyükre kerültek és a dolgok között az ember a maga istenarcúságában (mint maga is kreatív alkotó) megteremtve méltán a teremtés legpáratlanabb alkotásává válik.

Ujvári László

cladonia_rangiferina 2011.02.06. 08:32:25

@filosz:
Végre. Végre megértettem az alapjait ennek a zenének.
Nagyon jó összefoglaló. Köszönöm.

filosz · http://radio.sztaki.hu/node/showSeries.php/011se170/from__11#progs 2011.02.06. 15:11:35

nagyon örülök ha segíthettem neked ebben. utólag még eszembe jutott egy szempont, ami persze lehet belemagyarázás is bár saját bőrömön tapasztaltam meg. demokratikus a jazz olyan szempontból is, hogy a hallgatókat a hallgatókkal is egy közösséggé formálja, a katarzisban egymáshoz is közelebb kerülünk, az emberiség egységét, testvéri összetartozását is megélhetjük általa. talán ez népszerűségének egyik oka. ezek az elemek persze más műfajokban is megjelennek, de ilyen koncentráltan talán nem.

filosz · http://radio.sztaki.hu/node/showSeries.php/011se170/from__11#progs 2011.02.28. 16:32:45

elkészült rádióműsorunk legfrissebb darabja. a műsorban elhangzó zenei ínyencfalatok miatt (is) különösen ajánlott minden judaizmus iránt érdeklődő számára! link:

radio.sztaki.hu/node/get.php?id=011pr2738
süti beállítások módosítása